HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Step by Step - Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 11:27 am by Trevor Estacado

» Why? - Chloe & Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 10:37 am by Trevor Estacado

» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Hétf. Nov. 13, 2017 10:25 pm by Veronica Thorne

» Greg & Lexi
Hétf. Nov. 13, 2017 9:38 pm by Alexis Clarke

» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Csüt. Okt. 05, 2017 9:28 pm by David Johnas

» Kronológia
Hétf. Szept. 25, 2017 2:43 am by John Dante

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Pént. Szept. 22, 2017 4:28 am by John Dante

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Pént. Szept. 22, 2017 4:14 am by John Dante

» Hazatérés és egyéb katasztrófák - DJ, Phil, Promi
Szer. Szept. 06, 2017 8:49 am by David Johnas

Top posting users this month
Trevor Estacado
 
Alexis Clarke
 
Veronica Thorne
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 ✞ i'm gonna say the word, and own you.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Devona Sewick
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Tartózkodási hely : ✞ anywhere and everywhere ✞
Avatar : ✞ Lady GAGA ✞
Hozzászólások száma : 11
Csatlakozott : 2015. May. 28.

TémanyitásTárgy: ✞ i'm gonna say the word, and own you.   Szomb. Jún. 27, 2015 12:21 pm


for alexander
my lovely tiger


Afganisztán. PM 10:15 – (13 hónappal ezelőtt)

Az amerikai katonák egy kisebb csoportja alig két napja indult el útjára a központi táborból egy másik faluba a forró sivatagon keresztül. A szakaszvezető határozottan állította, hogy jó irányba haladtok, de így a második nap végére érve már mindenki kezdett gyanakodni, hogy valami nincs teljesen rendben. Hiába a térkép, s az iránytű folytonos figyelése, ilyen korra már oda kellett volna érnetek. Ám az éjszaka rátok köszöntött, és a tovább haladásotokat a hirtelen feltámadt homokvihar sem segítette. Kénytelenek voltatok tábort verni, hisz ilyen körülmények között az út folytatása egyszerűen lehetetlennek bizonyult. Miután a homokvihar alábbhagyott, a sötét éjszaka állta el utatokat. Greg, a szakaszvezető határozottan állította, hogy ha holnap hajnalban folytatjátok az utat, alig pár óra alatt a következő bázishoz értek. Az élelmetek elfogyott – elvégre egy napos útra készültetek – a vizetek is jócskán fogytán van. Egy harcedzett katonának sem éppen ideális ez a körülmény.
Ám hiába vagytok a sivatag látszólag elhagyatott részén, a csapatból ketten vállalkoznak arra, hogy őrködnek, Thomas és Owen. Míg a csapat többi tagja alszik, fel s alá járkálnak, kémlelve a környéket, s olykor rágyújtanak egy szál cigire. Végül beszédbe elegyednek, sztorizgatnak, halkan nevetgélnek, de aztán mindennek vége szakad.
Hangosan dördül el a fegyver, mely az éjszaka csendjét zúzza szét kegyetlen módon, majd egy kiáltás követi.
- Owen, Owen! A francba! Itt vannak! Itt vannak azok a mocskok! – üvölt Thomas, és addigra már az összes katona talpon van, és a fegyvert kibiztosítva, a hadi gyakorlaton annyiszor elismételt alakzatot felvéve várják az ellenség felbukkanását, aki nem fedte fel még kilétét, csak a fegyverüket sütötték el. De a rejtőzködés nem tart sokáig, hiszen alig párperc nyomasztó csend után harci kiáltás hangzik fel, majd az ellenség elindul felétek, felfegyverkezve. Csak ekkor tudatosul bennetek, hogy háromszoros túlerővel álltok szemben. Nincs idő felkészülni, azonnal kell reagálni. A fegyverek eldördülnek, a kardok, kések s különféle szúróeszközök előkerülnek. Egy katonára három-négy ember jut. Neked könnyű dolgod van, hiszen erősebb vagy, mint a társaid, akik egyszerű halandó emberek. Ezt az ellenség hamar észre is veszi, így egyre többen és többen támadnak Neked, elterelve a figyelmed, s teljességgel lefoglalva, miközben a társaidat halomra ölik.
- Alexander, segíts! – kiálltja egy sorstársad, nevezetesen Lucas, akivel már a kezdetek óta jó viszonyt ápoltál. Ő volt az, aki soha nem kérdezett a múltadról, egyszerűen csak mindennapi témákról ellehetett vele beszélgetni. Ő viszont sokat mesélt magáról, s a családjáról. Kint tartózkodása alatt született meg a harmadik gyermeke, az első fiú a két kislány után. A trónörökös! Mindig csak így hívta, s már alig várta, hogy végre leszereljen, és karjaiba fogja a kisfiút. De ez az álom abban a percben szertefoszlik, amikor a szemed láttára egy suhintással levágják a fejét, s az elválik a nyakától.
Csak egy pillanatra terelődik el a figyelmed, s ez épp elég a támadóidnak, hogy fájdalmas sebeket ejtsenek rajtad. A bordáit közé fúródik egy éles tör, amit kihúznak, s a következő pillanatban már a hasfaladba fúródik. Hátulról egy szíj kerül a nyakadba, amit erősen szorítanak a nyakad körül. A világ kezd megszűnni körülötted, s csak nagyon halványan érzékelted azt, hogy a nyakad körül szorítás megszűnik. Lábaid feladják a szolgálatot, s a puha homokba zuhansz. Mielőtt teljesen elvesztenéd eszméleted, érzed, hogy vékony karok fonódnak köréd, és ölelnek át óvóan. Vajon ez már a mennyország?


Gyűlölöm a sivatagokat. Nincs bennünk semmi, és amerre nézek, csak homok és homok, bah! Rémunalmas. Ha rajtam múlna már régen nem is lennék itt. A világon oly sok fantasztikus hely van ennél a porfészeknél. Nekem mégis itt kell tengődnöm, mert a jelenlévő uraság úgy döntött, katonásdit kell játszania! Rémes.
Egy jó ideje már követem, még ha nem is vagyok folyamatosan a nyomában. Olykor felbukkanva ellenőrzöm, minden rendben van e vele. Mindig is élveztem másokat kukkolni a tudtuk nélkül, és Őt nézni különösen nagy öröm. Ilyen gyönyörű példányt nem találni minden bokorban. Ezen megállapításomra hümmögök egyet, miközben az ágyon fekvő férfit nézem. A legkevésbé sem akartam beavatkozni a hirtelen kialakult háborús helyzetbe, sőt. Fikarcnyit nem érdekel a politika, és hogy miféle állapotok uralkodnak itt. Engem csak egy személy élete érdekel, akitől függök én is. Mert ha Ő hal, vele együtt én is elveszek, hála az első jelnek, amelyről még csak nem is tud! Milyen dühös lesz, ha tudatosul benne, hogy már a második jelem is rajta virít!
Miután végeztem a támadóival, ide hoztam Őt ebbe a kis lakatlan, fából eszkábált házba, ahol már jó ideje nem él senki. Nem egy ötcsillagos szálloda, de a célnak tökéletesen megfelel. A sebeit lefertőtlenítettem, s gézlapokkal fedtem el, hisz hiába tettem erősebbé, nem fog másodpercek alatt meggyógyulni. Aprót sóhajtok, miközben meztelen mellkasát nézem, s egy elégedett mosoly jelenik meg az arcomon, amikor végre megrebbennek a pillái.
– Jó reggelt Csipkerózsika, ideje felébredni. – dorombolom, miközben lehajolok hozzá, és a nyakába szimatolok. Oda, ahol nem is oly rég a fogaimat a bőrébe mélyesztettem.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Michael Wallis
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szabadúszó
Avatar : Tristan Burnett
Hozzászólások száma : 20
Csatlakozott : 2015. Jun. 14.

TémanyitásTárgy: Re: ✞ i'm gonna say the word, and own you.   Vas. Júl. 05, 2015 3:59 pm

Eleinte teljesen elhatárolódtam az osztagomtól. Kívülállónak éreztem magam, hiszen az is voltam. Aztán egy-két rázós nappallal és éjszakával később már mindegyikük úgy gondolta, köztük a helyem. Itt nem lehet játszani a magadnak való seggfejt. Vagy egy vagy közülük, vagy halott. Erre Lucas tanított meg viszonylag gyorsan. Mind megosztottuk az élelmet, a vizet, az árnyékot, a felszerelést, jóformán mindent. Ekkora kommunaszellem még a falkában sem volt, és ez lenyűgözött.
Az a hosszú menetelés mindannyiukat kikészítette. Én kicsivel jobban bírtam, de még engem is megviselt. Az egyiküket, Michaelt a hátamon kellett cipelnem. Olyan, mintha az öcsém lenne, hasonlítunk is egymásra.
Mikor kinyitom a szemem, fogalmam sincs, hogy hol vagyok, csak a pokoli fejfájás nyilall belém. Aztán rájövök, hogy nemcsak a fejem fáj, hanem kurvára mindenem, ám ezen nincs lehetőségem soká agonizálni.
Ez a hang a halálból is felébresztene. Ez a hang, illetve a tulajdonosa tette tönkre az életem, és most megint itt van. Azért jöttem el Norvégiából a kibaszott sivatagba, hogy megszabaduljak tőle, de hirtelen a legrosszabb rémálmomban találom magam.
Elég közel van ahhoz, hogy elkapjam a nyakát, és kitekerjem. Az elkapásig eljutok, meg addig, hogy egy hirtelen mozdulattal magam mellé rántsam. Fölé támaszkodom, azonban gyengének érzem magam, mint egy kiscica. A saját súlyommal legalább az ágynak tudom szegezni... vagy akármi is legyen alattam, amin eddig feküdtem.
Nem túl kedves a fogadtatás, amelyben részesítem, de körülbelül annyira örülök neki, mintha nyakon öntöttek volna egy hordó savval. Dühösen morog a bestia a mellkasomban, szemeim sárgán merednek az ő szemeibe.
- Áruld már el hogy mégis mi az úristent keresel itt, te szuka! - dörrenek rá.
Talán paranoiás vagyok, de kezd az a gyanúm támadni, hogy ő uszította ránk a támadóinkat. Ő állított nekünk csapdát és miatta halt meg mindenki.
Rajtam kívül.
Elképesztően dühös vagyok. Annyira, hogy megrázom, és nekitaszítom a szedett-vedett fekhelynek, csak a rend és a nyomaték kedvéért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devona Sewick
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Tartózkodási hely : ✞ anywhere and everywhere ✞
Avatar : ✞ Lady GAGA ✞
Hozzászólások száma : 11
Csatlakozott : 2015. May. 28.

TémanyitásTárgy: Re: ✞ i'm gonna say the word, and own you.   Szomb. Júl. 11, 2015 11:19 am


for alexander
my lovely tiger


Egészen belefeledkezem mámorító illatába, éppen csak annyira, hogy a meglepetés erejével hasson hirtelen mozdulata. Elkapja a torkom, s maga mellé ránt, a földön kialakított fekhelyre - amit a legnagyobb jóindulattal nevezhetünk csak ágynak -, s saját testének súlyát használva a földhöz szegez. Nem ellenkezem egy pillanatig sem, ó ugyan miért tenném? A legkevésbé sem érzem magam veszélyben, hiszen kettőnk közül nem én vagyok az, akit a halál tornácán való táncolásából visszarántottak az élők sorába. A szavait hallva nemes egyszerűséggel elröhögöm magam.
– Ó Alexander, kedvesem.. nem éppen helyén való így üdvözölni egy régen látott barátot. – szűröm a fogaim között a szavakat, miközben szemeim a fenevaddal néznek farkasszemet. Tekintetemben gyermeki rajongás csillan, mintha a vastag kirakatüvegen keresztül nézném a legújabb kiszemelt játékomat. Lenyűgöz, ahogy az első pillanatban is, pedig sosem voltam oda a vérállatokért, azon kívül, hogy a vérük valóban roppant ízletes. Viszont kevésbé szórakoztatóak, mint az emberek, már ami a különféle szerekkel való kapcsolatukat illeti. Merengésemből megint csak Ő ránt ki azzal, hogy megráz, majd a földhöz taszít újra. – Harr, csináld csak, imádom amikor durva vagy. –
Dorombolom neki, és látszik rajtam, mennyire jól szórakozom. Legalább annyira, mint amennyire Ő dühös. Ám ezt a mostani felállást igen hamar megunom. Kezeim a csuklóira fonódnak, majd nemes egyszerűséggel fejem le őket a vállaimról, és én vagyok most az, aki a földhöz szegezi Őt. Terpeszben térdelek fölötte, miközben kezeit a feje fölé hajtom.
– Te kis butus, hát mégis mit keresnék itt, a világ végén, ha nem Téged? – mosolyodom el, hajolok le Hozzá, majd nyalintom végig az ajkait. Gyorsan, mintha tartanék attól, hogy a fenevad visszamar. – A madarak csicseregték, hogy kedved támadt katonásdid játszani. Ezekben a vészterhes időkben mégsem hagyhattam, hogy bármi baja essen az én gyönyörűségemnek. –
Szemérmetlenül hordozom végig rajta a pillantásom, és most is úgy beszélek Róla, mint a legutóbb, amikor közöltem vele, megszabadítottam a kirendelt hitvesétől. Igen, ahogy akkor is, most is a sajátomként emlegetem, mintha nem is egy szabad akarattal rendelkező személy lenne, hanem egy tárgy, amit birtoklok. A szabadságod abban a pillanatban vesztetted el, amikor a sors elém sodort..
– Mindig is ott voltam, a közeledben.. elvégre hogyan várhatnám azt el, hogy vigyázz magadra? Egy csapat félnótással? A történtek pedig engem igazoltak. Ha nem lettem volna most itt, Te már nem élnél. Az pedig igazán kár lenne..  – nem tartom sokra az amerikai katonákat. Sőt, valójában az embereket sem. Apró porszemek a sivatagban, amit egyetlen mozdulattal söprök félre, ha úgy tartja kedvem.   – Segítek, a szó amit keresel, a köszönöm. –
Elengedem a karjait, majd egyenesedem fel, kezeim pedig végigfuttatom meztelen mellkasán, miközben roppant elégedett mosoly játszik az ajkaimon.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Michael Wallis
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szabadúszó
Avatar : Tristan Burnett
Hozzászólások száma : 20
Csatlakozott : 2015. Jun. 14.

TémanyitásTárgy: Re: ✞ i'm gonna say the word, and own you.   Kedd Júl. 28, 2015 11:17 pm

Elképesztő, mit meg nem enged magának ez a némber. A gyűlöletemre nem találok szavakat, fizikailag rosszul vagyok az érintésétől, a testétől a testemen, és attól, hogy ilyen eszelős szemekkel mered rám. Na meg attól, hogy azt képzeli, minden joga megvan rá, hogy játszadozzon velem. Gyűlölöm, hogy ennyi erőm sincs, hogy letépjem a fejét és kigurítsam azt a napsütésre. Egyáltalán milyen napszak van?! Hűvös van. Nincs dél.
- Lehet, hogy neked senki sem szólt, de azóta nem vagyunk barátok, hogy megölted a királynőmet! - ripakodok rá, hátha esetleg nem tudná, hogy ha valaha is tápláltam iránta bármiféle vonzalmat, annak már réges-régen vége!
Minél többször villámlik át rajtam a düh, annál erősebben érzem úgy, hogy valami mintha blokkolná is ezt a pusztító haragot, amit iránta táplálok. Mintha minden egyes alkalommal végigcikázna az agyamon egy kisebb sokk, amikor azt képzelem el, hogy most azonnal cafatokra akarom szaggatni. Mintha csak figyelmeztetne, hogy ne tegyem.
A flegma beszólásától csak még jobban meg akarom tépni, ki akarom szaggatni a bordáit és egyenként beledöfni őket a földbe itt, ahogy most fekszik, pontosan körberakosgatnám, mintha csak késdobáló padon feküdne ő és rajta én.
Annyira könnyen fordítja meg a szituációt, mintha nem lennék több egy gyermekbénulásos kiscicánál. Ez megrémít. Soha nem éreztem magamat még ennyire gyengének és ennyire védtelennek. De a félelem szagát biztos, hogy nem érezheti meg rajtam. Akkor is küzdök, ha semmi esélyem. Nem leszek a prédája!
Ahogy lehajol hozzám, elrántom a fejem. Hosszú nyelve azonban így is eléri a szám csücskét, én pedig hörrenve tiltakozom, de csak annyira lehet ezt komolyan venni, mint egy tessék-lássék kikötött pornószínésznőcske próbálkozását, hogy megfeszegesse a kamu béklyókat, de csak annyira, hogy tönkre ne tegye a forgatási kelléket. Pedig esküszöm, mindent beleadok. Hiába.
- Pontosan azért jöttem a sivatag közepére, mert azt hittem, van annyi eszed, hogy nem jössz ide utánam! De látom, túlbecsültelek, te büdös kurva - teszem hozzá a megszólítást az anyanyelvemen.
Ez beteg. Teljesen elmebeteg. Eddig csak azt hittem, szórakozásból ölte meg a Ránit Norvégiában. Most már azt gyanítom, hogy talán semmiféle racionális indoka nem volt rá, egyszerűen csak mulatni akart egy jót, meg alám gyújtani, hogy elkezdődhessen egy kis kergetőzés. Így mozdított el a pozíciómból, amely betonbiztos volt már az otthoni falkában. Egészen addig, amíg tönkre nem tette az egész életemet, és el nem vesztettem miatta minden becsületemet. Most pedig földönfutó gyalogkakukk vagyok, egyetlen túlélője az osztagomnak.
- Egy percig se várd, hogy bármit is megköszönök, némber! - rontok rá megint, verbálisan és a testi erőmet felhasználva egyaránt. Küszködöm, de nagyon nehezen tudom összeszedni magam.
- Mit adtál be nekem? Lebénítottál? Elkábítottál? - faggatom dühösen, miközben leszáll rólam, és simogat, mint egy megbolondult szerető, pedig épp azt ecsetelem neki, mennyire szívesen repítenék golyót a fejébe.
Ez nem is olyan rossz ötlet.
Felülök, bár nem olyan villámgyorsan, mint akartam, és ellököm a kibaszott kezét magamtól.
- Te küldted a terroristákat - vádolom meg, és ez nem kérdés. - Kivégeztetted az egész csapatomat. Így volt?! - röffenek, hogy minél előbb választ kapjak. Tudnom kell, kinek a hibája ez az egész.
Feltápászkodom, és ruhát kezdek keresni a kis bodegában. Mi ez egyáltalán, ami körülöttem van? Valami anyóka kunyhója? Hullát keresnek szemeim.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devona Sewick
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Tartózkodási hely : ✞ anywhere and everywhere ✞
Avatar : ✞ Lady GAGA ✞
Hozzászólások száma : 11
Csatlakozott : 2015. May. 28.

TémanyitásTárgy: Re: ✞ i'm gonna say the word, and own you.   Szomb. Aug. 15, 2015 8:55 pm


for alexander
my lovely tiger


– A királynődet? – kérdezek vissza, és jó kedvű vigyor jelenik meg az arcomon, az előzőeknél még szélesebb, ami nagyon is jól mutatja, milyen jól szórakozom a kijelentésén – Milyen szentimentális lettél hirtelen kedvesem. Nem Te voltál az, akinek ellenedre lett volna, hogy a saját unokatestvérével dugjon? –
A kérdésemet követően – mely jobbára inkább csak költői -, újfent hangosan felnevetek. Kérörvendő kacaj ez, és jól mutatja, mennyire kedvemre való a kialakult szituáció.
Biztosan emlékszik Alexander is arra a beszélgetésre, amikor megnyílt nekem. Oly őszinte volt, s édes. Botor, s naiv, és elhitettem Vele, hogy azok a szavak, amelyeket kiejt az ajkain, saját akaratából mondja. Természetesen ez nem így volt. Én akartam, hogy kimondja azokat, és ha én akarok valamit, azt meg is szerzem magamnak! Azon az estén döntöttem el, hogy Alexander az enyém lesz. Bármi áron.
Aprócska rémület cikázik át a másikon. Oly parányi, a figyelmemet még sem kerüli el. Atyámtól kapott ajándékom nem oly rég ütötte fel a fejét, s ennek köszönhetően az ilyesfajta apró rezzenéseket is kiszimatolom. Ó, de még mennyire! Most, hogy ilye kiszolgáltatott vagy, a legnagyobb élvezettel tennélek magamévá.. mily kár, hogy ezt Te nem így gondolod.
– Miért ellenkezel Alexander? Ideje lenne megtanulnod, hogy a végzeted úgy is utolér, bármit is teszel ellene. – suttogom az ajkaira, s nem különösebben érdekel az, hogy vergődik alattam, s próbálja ujjaim szorítását lezárni a csuklóiról. Természetesen a „végzet” címszó alatt magamra gondoltam, nem másra. – Oly fiatal vagy még, és esendő.. –
Biggyesztem le az ajkaim, s nézek le Rá úgy, mint egy esetlen kisgyermekre. Szerencsére az utóbbi nem igaz. Őrült vagyok, és sok mindenben nincs nálam határ, de a pedofília nem az én asztalom. Az ilyen gyönyörű példányoknak, mint Alexander, annál inkább örülök.
Tetetett felháborodással szisszenek fel, amikor az anyanyelvén oly jelzővel illet, mely nagyon is igaz rám. Felhúzom kissé az orrom, majd megingatom a fejemet, és még ciccegek is egy sort.
– Ej ej ej.. nem mondták még Neked, hogy hinni a templomban kell? A királynőd nem tanított meg erre a falkátok hülye kis szentélyében? – vonom fel kérdően a szemöldököm, de valójában rohadtul nem érdekel a válasz. Azt sem tudom, van e szentélyük, de mindazok, akik kommunában élnek, hinniük kell valamiben, ami összetartja őket. Legalábbis ez az én elméletem. Nem jártam vérállat csoport pszichológiára. Számomra nem többek ők, mint egy csapat birka.
Ellöki a kezeim, sőt engem is. Védekezhetnék, de nem teszem. Egyszerűen csak ledőlök mellé, s a hátamra fordulva hangosan nevetni kezdek. – Tudod, rá kellett jönnöm, hogy sokkal szexibb vagy, amikor tombol benned a düh.. tigrisem. –
Becézem Őt a saját anyanyelvén, ha már ennyire belejöttünk itt az idegen nyelvek használatába. Ötszáz év alatt volt alkalmam megtanulni jó pár nyelvet, nem esik nehezemre azokon beszélni. Milyen hasznos, ha az ember ilyen sokat utazik, nem igaz? Felülök az ágynak nevezett helyen, s a falnak támasztom a hátam, miközben Őt nézem.
– Elkábítani? Szó sincs erről. Egyébként sem túl szórakoztató Neked különféle kemikáliákat beadni. Túl erős az immunrendszered, és Te magad is túl erős vagy a kísérletezésekhez. – úgy beszélek, mintha éppen azt ecsetelném, milyen időnk lesz holnap. A következő pillanatban felállok, és ott termek mögötte. Kezeim a vállát, majd a hátát érintik. A kunyhó, amelyben most vagyunk, nem a legelitebb hely, de a célnak megfelelt. Minden olyan régi, és poros, mintha nem jártak volna itt nagyon régóta. Hulla az nincs, helyette az egyik szék mellett ott van a férfi katonai hátizsákja. Érintetlenül. A ruha, ami rajta volt a támadás időpontjában, nincs sehol, ahogy a fegyver sem. – Bármennyire is hízelgő a feltételezésed, hogy én vagyok több tucat ember haláláért a felelős, sajnos nem így van. –
Dallamos hangon mondom mindezt, miközben megkerülöm Őt – hacsak nem fordult már velem szembe -, és nézek a szemeibe.
– Ez a fajta háború túlságosan kis volumenű ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet. – éppen ezért kimaradok belőle. Hol vannak az olyan összecsapások, mint az első és a második világháborúkkor voltak? Régi szép idők.. ez ahhoz képest kiscsoportos foglalkozás. – Engem csak egy valaki testi épsége érdekel, az pedig Te vagy. –
A kisházat tartü egyik gerendához sétálok, s a karjaim összefonva magam előtt, vetem a fának a vállam, s szemeim a férfin pihentetem.
– A mai naptól minden más lesz. - szólalok meg. – Most még talán nem érzed, de a változás lassanként fog bekövetkezni. Vagy talán már most is érzékelsz belőle valamit? Nem lennék meglepve.. amilyen kivételes példány vagy. –





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: ✞ i'm gonna say the word, and own you.   

Vissza az elejére Go down
 
✞ i'm gonna say the word, and own you.
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: Bárhol a nagyvilágban - lezárt játékok-
Ugrás: