HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Csüt. Okt. 12, 2017 8:12 pm by Veronica Thorne

» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Csüt. Okt. 05, 2017 9:28 pm by David Johnas

» Kronológia
Hétf. Szept. 25, 2017 2:43 am by John Dante

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Pént. Szept. 22, 2017 4:28 am by John Dante

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Pént. Szept. 22, 2017 4:14 am by John Dante

» Greg & Lexi
Csüt. Szept. 07, 2017 10:03 pm by Gregory Tyson

» Hazatérés és egyéb katasztrófák - DJ, Phil, Promi
Szer. Szept. 06, 2017 8:49 am by David Johnas

» Prometheus - Daniel
Szomb. Aug. 26, 2017 6:28 pm by Daniel Mist

» Ráni és a Tanító Maya & Derek
Vas. Aug. 20, 2017 10:11 pm by Derek Simon

Top posting users this month
Veronica Thorne
 
David Johnas
 
Rain Phantomhive
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 Taste of darkness - Chloe & Trevor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Chloe Bright
Ember
Ember
avatar

Avatar : Nicole Kidman
Hozzászólások száma : 76
Csatlakozott : 2012. Nov. 22.

TémanyitásTárgy: Taste of darkness - Chloe & Trevor   Szomb. Aug. 22, 2015 7:29 pm

Sötétség... Megnyugtató, édes, tápláló... Kellemes illatokat kavargat a szél körülöttem... Melegség és puhaság vesz körül... Szám mosolyra húzódik, ahogy kezemet végighúzom a falakon, ujjaim nyomán sötét csíkok rajzolódnak a téglákra, ahogy haladok egyre mélyebben... Émelyítően édes hang üti meg fülemet... Egy ember nyögései... Haladok abba az irányba ahonnan hallom, és érzem a tápláló érzéseket.
Lépéseim nyomán roppanások hasítanak a csendbe, aminek hallatán fokozódnak a nyögések és lassan nyöszörgés is társul mellé. Átlépek pár meleg test fölött, lépéseim hangja roppanásokból lassan cuppanásokká alakul. Élvezem ezeket a hangokat, de leginkább azt az egy szót, ami az út közeli végéből hallatszik: "Kérlek!"
Ez a szó, és az érzés, ami hozzá kapcsolódik, mámorító... Átjár, feltölt, és erővel tölt el...
Aztán már csak remegő szuszogást hallok, nyöszörgést, végül egy cuppanással és sóhajjal az is elnémul...
Minden elcsendesedett...
Körbenézek, igen, ez az én művem, minden, ami itt van én csináltam, és élveztem...
Végignézek magamon, majd felemelem kezemet, amiben még mindig az előbbi férfi kitépett szívét tartom.
Még meleg, de már nem ver, akár csak a többié, akik a kis sikátorba követtek, aztán ijedten rádöbbentek, hogy itt nem én leszek a préda... De akkor már késő volt... Most itt fekszenek mind, a falakon vörös csíkban piroslik ujjaim korábbi nyoma, a csíkok néhol megeredtek, és megfolytak, ahogy a vér csurgott karomról ujjaimon át a falra. Talpam alatt csontok ropognak a betonon, és a vér vörös sárrá keveredik az utca porával...
A tápláló félelem elült, de sebaj... Fognak még könyörögni nekem az életükért. Ez a gondolat kacajra késztet, hangom ördögien visszhangzik az éjszakába, ahogy a kezemben tartott szívet markomba szorítva szétroppantom...

Riadtan ébredek fel, szívem veszettül kalapál. Végignézek karomon, testemen, lábamon, kezemen. Tiszta, sehol egy vérfolt, vagy maradvány.. Ettől kicsit megnyugszom, és jobban körbenézek. A saját lakásomban vagyok, a szobámban, az ágyamban és pirkallik. Körülöttem minden tiszta, és vérmentes. Mélyeket lélegezve nyugtatom meg magam a tudattal, hogy csak egy rémálom volt az előbbi semmi más. Még akkor is, ha valóságosnak tűnt.. Ismét...
Körbenézek a derengő lakáson, tekintetem megállapodik az órán. Hamarosan hajnali hat. Tegnap zárás után 3-kor sikerült lefeküdnöm, és lenne még bőven időm pihenni, de nem akarok visszaaludni. Mostanában már sokadszor történik ez..
Egyre gyakoribbak ezek az "édes" hangvitelű álmok, és a pánikszerű ébredések.. Nemegyszer történt, hogy visszaaludtam, és ott folytatódott, ahol abbamaradt. Ha nem előről kezdődött.. Többször végeztem már ki ismerős embereket, barátokat, rokonokat is... És rettegek, hogy ismét ezt kell látnom.. Félek magamtól, hogy álmaimban ezek az érzések vezetnek, és irányítanak, rettegek, hogy mikor veszik át felettem az irányítást...
De nem akarok rettegni, így próbálom elterelni gondolataimat, és inkább felkelek, megmosakszok. Álmos egyáltalán nem vagyok, unatkozni nem akarok, viszont a következő táncórámig még van bő 4 órám, főleg, hogy a taknyosok mindig késnek az óráról.. Unaloműzésnek mindig jó a klub, ott mindig van valaki, még akkor is, ha zárva van.
Így hát felöltözök és elindulok a klub felé, bizakodva a legjobbakban...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Taste of darkness - Chloe & Trevor   Szer. Aug. 26, 2015 11:10 pm

Követnek és egyre kevesebb az időm. Remélem Edy időben fog érkezni a kocsival futva nem jutok vissza New age-be, de a Revengetől kapott vadászinfó ideáig hozott. Meg kellett találnom azt a tároló szervet. Most pedig követnek. Nem kevesen, vagy féltucat vadász. Megpróbálom őket lerázni a sikátorban, de már ott is vár két fegyveres. Hogy a viharba kerültek oda? Ekkor egy golyó hasít át a derekamon majd a következő és folytatódik. Nincs bennük szenteltvíz, ellenben bőségesen roncsolnak ahhoz, hogy térdre essek.Körbe vesznek és fegyvert fognak a fejemhez. Nem tudják kivel szórakoznak. Annyira kevés az időm. Jobb lett volna őket lerázni. De... Nem tudom tovább türtőztetni magam.
-Na most mi van ocsmányság? Megérte lopni tőlünk és megölni négy társunk? Most mész utánuk és szépen átadod nekik az üdvözletünk. Oké? - Mire a mondat véget ér mindenki megrezzen, amint átfut rajtuk az aurám. Éjsötét szemeimben a hold tündököl, ahogy az egyre jobban remegő fegyvert tartó kéz gazdájának szemébe nézek. Majd teljesen elönt a káosz. A véretekre vágyok...
.
.
M̠̲̰͉̣͙̫̅̎ͩ͗̓e̫̩̙͉̰͖̊g̥̤̟̼̜̈́̐̇̈̊g̤̲̝ͩͪ̔͊̎̏ͮo̗͔͍͋͂̓ͥ̈̿ͤn̼̑ͤdͤ͒̎ͭͯͯͥọ͓̬̼̲̣͊̔ͯͅl̜ͤ̈ͬ͒̌ͅo͚̻ͦ̉ͮ̏m͈̹͇ͭ ̞ͣ͒̿̚a͙͍̲̳̺ ̫̻ͨd̜̱̰͚̩͍͗ͭ̉ͦ͌ͦ͂oͣ̈̉̓̓l͊ͧ̉̂͋g̯̩̘͈ͮ̇ͣ͆̓̐oͣ̿̎͂̿̈́t̜̫̺̯͂̈̍̇ͧ̄.͖̪̈̔̌
.
.  
Mindenkinek van egy árnyoldala. Amit egyszer szeretne kipróbálni, megtenni, de a társadalom, a morál és az etika nevű béklyóval ezeket a gondolatokat a sötétben tartja. Nem véletlenül szimpatizálnak sokat negatív karakterekkel filmekből. Magabiztosak, gátlástalanok és a film végéig elég sikeresek. Mindenki szeretne néha tombolni, megmutatni a világnak, hogy vele nem lehet csak úgy játszadozni. Aztán aki fogékony abban ez az érzés szép lassan elszabadul és a felszínre tör. Őrültek, gyilkosok, és sokan mások esnek bele ebbe a mámorba. Félelem. Olyan fantasztikus érzés ragadozónak lenni. A legtöbbeknek arra sincs szükségük, hogy érezzék a belőle áradó végtelen energiát és magukba nyeljék. Elég csak látni és tapasztalni. ÉS ott van a karmazsin nedű ami végképpen megőrjíti a vadászt. VÉR! Rituálék, családok, becsület, élet, büszkeség. Annyi nemes és csodás dolgot képvisel, mégis kiontani, inni a legjobb. Nincs fantasztikusabb dolog, mint szörnynek lenni az éjszakéban. Ez az érzés. A káosz, az árnyvilág.
Egy gond van vele. Az, hogy tombol és tajtékzik, elönt és ural. Könnyen bekebelez és elveszi a józan észt. Tudni kell kimászni belőle, visszahűlni és újra beolvadni a tömegbe a következő vadászatig. Máskülönben nem farkasok vagyunk, csak veszett kutyák.
Mostanában elkezdett foglalkoztatni egy gondolat. A harmadik jel összekötötte Chloeval a lelkünk. Ha nem is tűnik fel elsőre, de a személyiségünk is érezhetően kihat a másikra. Nekem nem nehéz kezelni. Némi pajzánság fűszerezve jó adag vidámsággal. Nem az a fajta hatás amit ne bírnék elviselni... sőt olykor még fokozza is a jókedvem. De, vajon ő érzi az én őrületem? Magába rántja az ében káosz és tombol? Nem foglalkoztatna a dolog, ha nem az életem múlna rajta. Ha esetleg beleőrülne, vagy belelátna a elmém mélyébe és látná azt amit neki nem mutatok. Megfordulna a fejében, hogy megöli magát és vele engem? Kénytelen lennék egy eldugott laborban gépekkel életben tartani, hogy ne veszélyeztessen, vagy élvezné és mellém állna?

Hangosan nevetem ki az éjszakát és azokat aki elbízták magukat. A kezemben szétroppantott szívet fejem fölé emelem és még facsarok belőle némi vért a számba. Csodás érzés...
Most viszont rohannom kell a megbeszélt találkozási pontra. Amint kiérek a hullákkal és vérre teli sikátorból Edy jelenik meg előttem, persze kocsival. - Aki még nem tudta, hogy itt vagy, annak elárultad azzal a kurva vérfagyasztó röhögéssel, Drakula bácsi.- Csak beugrok mellé és ráförmedek. - Majd az úton rinyálsz, húzzunk haza. Alig maradt pár óra napkeltéig.-
A felkelő nap első fényétől engem megvéd a szobám, de üldözőim tetemét narancssárga árnyalatba borítja, mintha csak próbálná az elesettek lelkét vigasztalni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chloe Bright
Ember
Ember
avatar

Avatar : Nicole Kidman
Hozzászólások száma : 76
Csatlakozott : 2012. Nov. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Taste of darkness - Chloe & Trevor   Csüt. Szept. 17, 2015 1:24 pm

Hamar megérkezem, a személyzeti ajtón megyek be, ugyanis nem tévedtem, nyitva van, tehát van itt valaki. A pulthoz megyek rögtön, hallom, hogy a másik személy hátul matat a raktárban. Leteszem táskámat és elkezdem feltakarítani az esti hacacáré nyomait, maradványait. Addig is, míg egyedül vagyok nem kell beszélnem senkivel. Nincs túl jó hangulatom.
Allan somfordál elő a raktárból, és csodálkozva néz rám, mikor meglát, majd arca rosszallóra vált - Nyúzott vagy...
- Azta! Allan! Hihetetlen, hogy mennyire jól látod a dolgokat. Megdöbbentő! - mondom, miközben tettetett csodálattal nézek rá. Nem veszi a lapot. Persze, hogy nem..
- Tényleg? - teszi fel a lehető leghülyébb kérdést, amit csak feltehet.
- Nem! Egy kib@szott alakváltó vagy! Annak is gyatra, hogy ennyire nem érzékeled mások érzelmeit! Dühös vagyok, és ironizálok! Te meg fatökű vagy, és idegesítesz! - vetem oda neki keményen, látom, hogy nem tetszik neki, és ennek hangot is ad.
- Addig se voltál normális, de mióta azzal a vámpírral hetyegsz egyenesen kiállhatatlan vagy! - morran.
- Nem én vagyok kiállhatatlan! Nem tehetek róla, hogy ennyire gyáva vagy! Egy szerencsétlen lábtörlő vagy! És tudod mit? Örülök, hogy azzal a vámpírral hetyegek! Ugyanis százszor értelmesebb, mint te valaha is leszel, és nem kezd el azonnal megjegyzéseket tenni, ha neki valami nem tetszik!
- Nem, ő inkább kitöri a nyakát, annak, aki vele szembeszáll! Sokkal jobb!
- Jobb! Legalább tesz valamit, és nem egy ember szoknyája mögé bújik, mint egyesek! Tanulhatnál tőle! De tudod mit, én máris sokat tanultam tőle! Például, hogy hogyan kell leszerelni az ilyen kis senkiket, mint amilyen te vagy! - morgom szinte, és elfog a késztetés, hogy a pulton lévő egyik talpas poharat eltörve a nyelét a torkába állítsam, és nézzem, ahogy gurgulázva összeesik előttem, majd a lábaim előtt a saját vérébe fullad. Ó igen.. Milyen csodálatos elképzelés.. Megnyugtató, kellemes, még arcomra is mosolyt csal. Aztán egyszer csak valami hirtelen energia jár át, felmelegít, feltölt, táplál.. Allan-re nézek, aki a kezemben szorongatott törött poharat bámulja csendben, behúzott nyakkal, és mintha reszketne. És valószínűleg az arcomat feszítő mosoly se nyugtatja meg túlzottan, mivel hátrál egy lépést.. Legszívesebben utána mennék, hogy megtanítsam neki, hogyan kell másokkal tisztelettel beszélni. Elegem van már belőle, hogy álszenteskedik, és pálcát tör felettem, bármit is teszek. Elegem van, és megteszem a kellő lépéseket, hogy többé ez ne fordulhasson elő. Közelebb lépek hozzá, hallom, ahogy nyüszít félelmében.
- Hahó srácok! Itt vagytok? - hallom a hátam mögül, majd a nyugodt hang meglepetté válik - Te atya ég! Chloe! Vérzik a kezed! Minden rendben?! - hangja, baritonja magamhoz térít. Stan mindig is az én oldalamon állt. Ott segített, ahol tudott, és bár neki sem tetszik, hogy összeszűrtem a levet egy vámpírral, azóta se szólt egy rossz szót se, sőt mikor Trevor betéved a klubba udvariasan kiszolgálja, Allan-nel ellentétben, aki elvonul duzzogni és utálkozni... - Chloe?
- Rendben vagyok... - mondom magamhoz térve, és végre elszakítom tekintetem Allan-ről és az elképzelt végzetéről. Stanhez fordulok. - Jól vagyok, csak kicsit... Feszült vagyok.... - sóhajtok, és hirtelen szégyen tölt el, amiért a munkatársammal és egyben barátommal kapcsolatban ilyen gondolatok jutottak eszembe. Istenem.. Egy szörnyeteg vagyok!
- Chloe! - hallom, hogy szólít, és ez megint magára vonzza figyelmem.
- Tessék?
- Azt kérdeztem, hogy ne lássam el a kezed? Elég masszívan vérzik... - mutat a kezemre, majd tenyerét felém nyújtja - Add ide azt a poharat. Nincs szükség már rá. Inni elég nehezen tudnál belőle. - mosolyog rám, próbálja oldani a feszültséget, annak ellenére, hogy érzem ő se olyan laza, mint ahogy mutatja. Odaadom a törött nyelet neki, amit kidob a szemétbe kicsit megkönnyebbül ő is, meg Allen is. - Gyere. Bekötöm a tenyered. - húz magával, én meg tehetetlenül, és egyre jobban magamba roskadva hagyom. Bekebeleznek saját gondolataim.. Az álmom... Az emlékek az elmúlt napok, hetek történéseiről... És, ami most történt... Majdnem.. Ha Stan nem jön időben... Nem tudom, mi történik körülöttem, csak arra eszmélek fel, hogy a pultot törölgetem szótlanul, gépiesen, és Stan szólongat megint.
- Hogy? - nézek rá kérdőn.
- Ébresztő Csipkerózsika! A diákjaid csúnyán kihasználják, ha lekésed a saját órád. - mutat a fali ketyegőre, mire elkerekednek szemeim. Már ennyi lenne az idő? Mégis mikor lett bekötve a kezem? Ráadásul ennyire profin? Nem is tudtam, hogy Stan még ehhez is ért... Mindegy is.. Ahogy látom a pult már ragyog előttem, talán még sose csillogott ennyire tisztán. Sebaj, legalább nyugodtan leléphetek. - Kösz, hogy szóltál. Este jövök!
- Inkább ne! - állít meg a hangja rohantamban.
- Tessék? - nézek rá értetlenül.
- Ki vagy merülve Chloe. Látszik rajtad. És nem tudsz koncentrálni. Ha este itt roham lesz, akár meg is sértheted magad, vagy akár mást.. Ez nem vicc. Itt nincs idő elgondolkodni, pörögni kell, és te erre most képtelen vagy. Pihenj, vegyél ki pár napot, és ha jobban vagy várunk vissza. - mondja higgadtan, nyugtató hangon. Tudom, hogy segíteni akar, de most csak feldühít.
- Köszönöm, hogy ennyire tudjátok, hogy mire van szükségem! Nagy segítség vagytok mondhatom! Egyáltalán nem ismertek! - emelem fel hangom sértettségem miatt, majd csapkodva összeszedem holmim, a derekamról kioldom a kötényt, és a pultra csapom, ami kínjában megreccsen, majd elviharzom. - Csesszétek meg! Mindketten! - Hallom, ahogy Stan utánam kiabál, de nem állok meg. Elegem van!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Taste of darkness - Chloe & Trevor   Csüt. Szept. 17, 2015 9:34 pm

Sajnos az átkozott nappal a halálba kényszerít, így semmit sem láthatok a kis vadócom különszámából. Viszont míg én várom, hogy újra élettel töltődjön halott testem őt bizony éles szemek figyeleik és óvják az esetleges külső sérelmektől. Sose voltam az az alak aki a véletlenre bízná a dolgokat, még akkor se, ha nem mindig ezt tükrözi a viselkedésem. Ennek fényében, mióta halandó szolgám van, azóta a nappali óráiban figyeltetem, nehogy valami kotnyeles aki tudja ezt a gyengeségem rajta keresztül próbáljon megölni. Ebben a pillanatban is gyűjtögetik a látottakat és én megkapom majd ezt a kis beszámolót keltemkor.
Chloé megérkezik és tőle alig száz méterre sötétített ablakos kocsi áll meg. Két átlagos öltözetű alak száll ki belőle és szinte azonnal megy is fel egy bérház tetejére, meglepő könnyedséggel. Ott elfekszenek és óvó figyelmük feladatuknak szentelik. Általában csak a terepet figyelik és nem bújank bele a magánéletébe de ha furán kezd viselkedni akkor heti egyszer engedélyeztem a lehallgatást.
- Nem hiszem el, hogy megint mi vagyunk beosztva. - - Kevesebb pofázás, több lehallgatás. - - Ez a vacak embereknek lett kitalálva. - - Hú ha. Valaki váltó, de attól még nem hallasz át a falon. Állítsd kisebbre a hangerejét és füleljél vele tovább. - - Legközelebb én leszek a távcsővel. - - Legközelebb megkérem Edy-t, hogy ne egy nyüsszögős pincsit osszon be mellém.-
- Majd meglátjuk ki a rinyás, ha elered az eső. - - Te is tudod hogy a gepárdok nem rajonganak a vízért, ezt nem választhattam, de annak, hogy te egy hisztis fasz vagy semmi köze a farkasokhoz. - - Mekkora egy gec... ho ho ho! valami beindult. - - Hangosítsd ki... -
A teljes beszélgetés hallják és próbálják elemezni. A konklúzió egyszerű. Chloen észrevehető a dühöngés és személyétől eltérő viselkedés. Ez pedig érdekelni fog ha tudtomra jut ugyanis kedvemre való a tény, hogy esetleg hozzám hasonlatossá váljon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chloe Bright
Ember
Ember
avatar

Avatar : Nicole Kidman
Hozzászólások száma : 76
Csatlakozott : 2012. Nov. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Taste of darkness - Chloe & Trevor   Pént. Okt. 02, 2015 10:03 am

Nagyban durrogva, fújtatva hagyom el az épületet. Forr az agyam, dühös vagyok, és ölni akarok! Igen! Sosem éreztem még magamban ekkora feszültséget mint most. És erre ne jöjjek be este melóba?! Hogy képzeli? Végre valami elterelné a figyelmem erről az egész hajcihőről, erre nem fogja, mert maradj otthon, még a végén megsérülsz. Hát bekaphatja Stan is! Eddig azt hittem, hogy legalább ő az én oldalamon áll, de ezek szerint ő is csak egy nagyszájú, beképzelt, atyáskodó senkiházi! Egy férfi, aki azt hiszi, hogy ő szarta a spanyol viaszt... Éppen mint az apám!
Erre a gondolatra megtorpanok, és ahogy felidéződnek bennem a telefonon lezajlott beszélgetések, főleg az utolsó... Csak még dühödtebb leszek. Apám egyszerűen fogta magát és kitagadott a családból. Vége! Ennyi! Pedig még az elején hogy mondta, hogy a családi egység így, meg úgy, erre ráveszem magam, hogy őszintén kitálalok neki, és erre lekurvázott. Egy mocskos vámpír szajhájának nevezett! A saját lányát! És kitagadott a családból..
Az egész világ összeesküdött ma ellenem. Még jó, hogy már nagyban a délutánt taposom... Nem és nem tudom megérteni, hogy történhetett ez az egész. Hiszen ugyanaz vagyok könyörgöm! Nem iszok vért! Nem lettem vámpír, se váltó, mégis mindenki annak néz.. Egy szörnynek!
Ebben az idegállapotban lépek be a tornaterembe.
- Na szarházik, nézzük, mire emlékeztek a múlt heti óráról... - megszólalásomra nem kevesen összerezzennek, a fiúk közül, akik itt vannak persze, néhányan túlsággal is magukra veszik a megszólítást. Tegyék, attól még nem változik meg a róluk alkotott képem. Nagypofájú, elkényeztetett kis szarházi kölykök... Csak tudnám, miért vállaltam el ezt a csoportot... Tényleg nem vagyok normális...
- De, még nincs itt a párom... - jegyzi meg óvatosan az egyik kiscsaj.
- Majd csatlakozik félúton. Különben meg örülj neki.. Vagy talán egyedül nem megy a koreográfia? Ha jól emlékszem nincs benne emelés, amihez kellene a krapekod, szóval pofa alapállásba, mindenki álljon a kezdő pozícióba, és kezdjük! - mondom kissé idegesen. Még ezek is csak eszik az életemet... Főleg a kifejezetten kellemetlenkedő beszólásokkal, míg szinte csoszogva a kezdő pozíciót felveszik. Legszívesebben mindegyiket széttépném.. Egyenként, hogy sikítva szaladgáljanak és rettegjenek, miközben látják, ahogy egyik- másik társuk elvérzik, és közben az utolsókat rúgja, és féljenek, sőt rettegjenek, nem tudván, hogy ők mikor kerülnek sorra...
- Mik vagytok ti? Csigák vagy lajhárok?!
- Ne rajtunk köszörülje a nyelvét, mert szar napja van! - szólal meg a hátam mögött egy későn érkező. És igen, ő leginkább a késős fajta.
- Ne pofázzon, aki nem tud időre megérkezni. - vágok vissza - Inkább húzz a helyedre, a kis barátnőd nem tud nélküled táncolni.. Pedig veled még annyira se.
- Nem késtem, hanem mosdóban voltam!
- Jaj, mindjárt más.. Hogy hívjalak ezután? Pisisnek vagy szarosnak? Na takarodj a helyedre! Feltartod a próbát!
- Még van két perc a kezdésig. Nem késtem!
- Kisfiam, késik az órád. És ne pofázz vissza, mert felképellek, itt helyben!
- Úgyse meri! Ha meg megteszi, szólok az apámnak, és magát lecsukják bántalmazásért! - lép közelebb, miközben elégedetten mosolyog. Ez most fenyeget?! Egy dedós kis mócsing engem fenyeget? Ez most halál komoly?! És még van képe elégedetten vigyorogni hozzá? - Na mi lesz nyanya? Nem kezdjük az órát? - teszi hozzá még, mert azt hiszi, most elkapott.. Pedig ugyan dehogy... Túl közel lépett hozzám... Elpattan a cérna. Követhetetlen gyorsasággal kapom el a nyakát, egyik kezem ujjai a torkára fonódnak, és talán egy kicsit emelek is rajta, csak hogy érezze a nyakán teste súlyát.
- Nem tudod kivel beszélsz kölyök! Nem jópofiból vagyok itt, hanem ti kértetek fel... Szólsz apádnak? Jaj, de bátor vagy! Én meg szólok a vámpíromnak. Megnézzük ki az erősebb? Bár lehet, hogy apád nekem se lenne ellenfél... De tudod mit? Tegyünk egy próbát... - mondom egyre nyugodtabban, ahogy látom, hogy feje egyre lilásabb árnyalatot ölt, és érzem, hogy félelme erősen szivárogni kezd testéből. A többi kölyök ijedten a legtávolabbi sarokba húzódik, érzem a félelmük szagát, és egyre erősebbnek érzem ettől magam. - Lássuk csak.. Mit fog tenni az apád, ha megtudja, hogy a kicsi fia megdöglött? Szól a zsaruknak? Nem érdekel, érted?! Nincsen már mitől tartanom! Főleg nem egy ilyen kis szarházi csapattól, mint te és a társaid. Nézd meg. - fordítom oda a fejét - Nézd, ott kuporognak reszketve, mint az állatok! Hidd el, apád se tenne mást...
- Engedjen el.... - nyöszörgi alig hallhatóan, miközben próbálja kezeivel megtartani magát a karomon.
- Nem parancsolhat nekem senki! Érted?! Senki! És, hogy ezt mindenki jól a fejébe tudja vésni, te leszel az a megtisztelt személy, aki ezt hírül viszi a nagyvilágnak... Remélem hiszel a reinkarnációban szaros! - mondom, és gondolkodás nélkül szorongatom egyre erősebben a nyakát. Nem érdekel semmi. Az egész napom egy vihar, a munkatársaim rohadékok, a családom kitagadott, szakadjanak meg, és akkor még ezek a kis senkik is azt hiszik, hogy parancsolhatnak nekem?! Hát nem! Tanulja meg végre mindenki, hogy velem nem lehet baszakodni!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Taste of darkness - Chloe & Trevor   Pént. Okt. 02, 2015 7:48 pm

A helyszín a rezidenciám. Fényes nappal csak egy békés kis villa, néhány fekete ruhás felfegyverzett őrrel körítve. Nem üt el túlságosan a többi hasonló építménytől, talán csak a kevés csicsa teszi nem végzetesen feltűnővé. A kertész a dolgát végzi, a konyhaszemélyzet is reggel aktív és embereim ellátásával foglalkozik. Szó szerint zajlik az élet. A legtöbb emberem ilyenkor aktív, hisz nappal a legvalószínűbb egy vadász vagy váltócsapat támadása, de vannak bizalmasaim akik ilyenkor aludni szeretnének. Edy is közéjük tartozik. Már egészen megszokta a váltott életvitelt, ezért nagyon nyűgösen kel fel a délelőtti hívásra. A telefont vakon tapogatva marja le éjjeliszekrényéről és emeli a fejéhez. - Ajánlom, hogy kurva fontos legyen. - Se jókedv, se hiénás kacagás, ehhez még neki is idő kell. - A főnök beteg csaja... - - Khm... - -Akarom mondani Chloe kisasszony meglepően furcsán viselkedik. Mintha az ördög, vagy inkább maga Estacado bújt volna belé. Szerintem rá kéne néznie. - - Ha ez valami rossz vicc, akkor mocskos mód picsán lesztek rúgva. - A telefont leteszi és morogva kezdi összeszedni magát. Percekkel későb beül egy fekete BMW-be és elindul. Ekkor kicsit agyal majd mérgesen újra tárcsáz. - Azt hiszem a reggel szolgálatos Edy rátok csapta a telefont. Szóval kijavítanám a hibáját. Merre van Chole? - - Chloe Kisasszony. - - Jeremy... felismerem a hangod. Remélem felkészültél ha a Krav maga edzésen találkozunk,  48.as bakancsméretűre tágítom a picsád. - A vonal megszakad és pár másodperc késéssel jön egy SMS a pontos gps adatokkal és nevekkel. Illetve egy utóirat. "Bocs főnök, nagyon ügyesen utánozom Jeremy hangját. csak poén volt. Mortymer " Edy mély levegőt vesz és azt kifújva a semminek morogja- Jeremy, ha hazudni akarsz legalább ne a saját telefonodról üzenj más nevében. - A kocsi kigördül a garázsból elég vegyes kedvel megáldott sofőrjével.
Edy az épületbe az egész jelenet végszavára ér be és gyorsan áll elő mentőötlettel. A többi kölyök ha eddig csak félt, most be is fosik. Edy rosszra számított, ezért fegyverrel a hátán érkezik nem pont utcai szerelésében.
- Hééé cicababa! Mintha csak Trevtől tanultad volna a gyereknevelést. Bár ő egészen a lila tónusig szokta hagyni a fejek színváltását. - Előveszi a legjobb mosolyát és a szokásos jókedvével próbálja összeszedni a lány ép eszét. - Nekem sem jön be a kis szarházi. Már a szagáról érzem, hogy ps4-et kapott, mert kettes lett a matek témazárója, de lehet ha életben hagyod nem kell a többi kis cuki muki szemtanút lelőnöm. - Paskolja meg a hátáról lekerül géppisztolyt, amit a többi gyerek nem épen kitörő örömmel fogad. - Naaaa cicababa... Drága ám ezekbe a vacokba a meggymag. Gyere beszéljük ki az egészet egy pohár valami mellett. - Vigyorog rá még mindig töretlen sármmal és foga meg Chloe kezeit a földre visszaengedi a srácot. Lassan le is húzza  a szorító karmokat a nyakról. Nem tépve csak lágyan, meglepő kedvességgel.
- Na áll az alku? - Dönti félre a fejét abban reménykedve, egy kis iszogatás és barátias hozzáállás kicsit lenyugtatja a dühöngő nőszemélyt, illetve ki is tud majd deríteni valamit arról, hogy a tünemény kiscsajból mégis mi a fene tud karikacsapás módjára egy dühöngő minitrevet csinálni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chloe Bright
Ember
Ember
avatar

Avatar : Nicole Kidman
Hozzászólások száma : 76
Csatlakozott : 2012. Nov. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Taste of darkness - Chloe & Trevor   Szer. Okt. 07, 2015 12:48 pm

A félelemtől, ami elárasztja a termet kezd határozottan jó kedvem lenni. Élvezem, hogy félnek, valahogy erősnek érzem magam ettől. Nem tudom, honnan és hogyan, de nem is érdekel. Feltölt és átjár, a lényemmé válik a rettegés, ami a kezemben tartott kölyökből és a sarokban kuporgó társaitól ered. Ha még egy kicsit rászorítok, lehet még össze is szarja magát... Jól hangzik, bár nem biztos, hogy a kapcsolódó szagoknak éppúgy tudnék örülni... Nem.. Nem játszok tovább. Vele legalább is nem. Egyszerűen megölöm és kész...
Már-már azon vagyok, hogy a körmömet is a nyakába vájom, mikor nyílik az ajtó. Én háttal vagyok, de nem kispályás lehet, aki érkezett, mert a levegő vegytiszta rettegéssel telik meg. Ó igen... Milyen kellemes érzés. bárki is érkezett, máris szeretem..
Hol is tartottam? Ja igen, a kölyök megölése.. Igen.. Akkor most szorítsunk egy.... És meghallom Edy hangját..
Mondtam én, hogy szeretem az érkezőt. - Nocsak.. Nem hittem volna, hogy erősítés is érkezik. Remek! Öljük meg őket ketten! Úgy sokkal viccesebb! - vigyorgok rá, és kedvem csak még jobb lesz, ahogy meglátom nála az arzenált. - Hűűű.. Valaki készült...
- Igen, gyakorolni mindig kell, sose lehet tudni, mikor lesz szükség a megszerzett tapasztalatra...
- mondom, majd mélyet sóhajtok, mikor lelombozza a kedvem - Ne már, most komoly? Miért nem nyírhatjuk ki őket egyszerűen? Utálom az összes nagyszájú kis szarházit. Nem tudnak mást, csak panaszkodni, meg nyafogni, aztán utána anyuci szoknyája mögé bújni.. Jesszus.. Csoda, hogy így elkorcsosul ez a társadalom? Ez a jövő? Ezek?! - mutatok feléjük a kezemben tartott sráccal. - Majd most megtanulják, hogy nyafogással semmit nem lehet elérni. Én se nyafogásból tartok ott, ahol... Kicsit lehetnének kreatívabbak is.. - mondom, majd sóhajtok. Edy egy olyan tag, akit maga Trevor, mondjuk úgy, hogy beosztott mellém. Neki vigyáznia kell rám. És lássuk be, talán a legjobb barátom is, mióta fenn áll ez az egész helyzet. Nem járatja feleslegesen a száját, nem mond el mindennek, ő úgy néz rám, mint mikor megismerkedtünk. Nem gyaláz, sőt.. Határozottan jókat lehet vele bulizni. Meg a srácokkal  Trevor kecójában...
- Hangulatgyilkos vagy... - Egy nagy sóhajjal és Edy vezényletével elengedem a gyerek nyakát, aki köhögve a földre roskad. - De csak mert drága a meggymag! - mondom nekik Edy szavait ismételve - Jövő héten mindenki legyen pontos, és gyakoroljatok otthon, különben nem leszek ilyen kedves! És aki köpni mer bárkinek, azt levadászom! - mondom, majd kimegyek a teremből.
- Menjünk, és legyen inkább két jó nagy pohár, jó erős valami.. És aludni is akarok! Álmok nélkül.. - motyogom a végét leginkább csak magamnak, miközben kifelé tartok a teremből, majd kissé duzzogva beülök az ismert kocsiba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Taste of darkness - Chloe & Trevor   Szer. Okt. 07, 2015 3:24 pm

Nem, látszik rajta, de néhány csepp izzadság végigfut a tarkóján. Elég jogos gondolatok hasítanak át a fején miközben Chloe a gyerekeket osztja. "Ha ez is olyan lesz mint Trev, fizetésemelést, 300%-kal több fizetett szabit, új idegrendszert, és külön bejáratú szajhákat is fogok követelni... és kapok egy maflást. Akarom én ezt? A fenébe is csinibaba miért játszol Trevet?"
- Hát ha csak nagy és erős kell, akkor beleülök két pohárba. Az álmatlan éjszakát is garantálom, csak az alvást nem. - Dobálja be a pajzán beszólásokat, próbálva ostromolni a lányköré ült démoni aurát. beül mellé a kocsiba és és Chloe munkahelyét nagy ívben kikerülve, egy kocsma előtt állnak meg. Nem nagy szám, de nem is valami alantas késdobáló. Nem tudni mikor nyílhatott, de a bent lévő"hatalmas" tömeg alapján nem is fog sokáig tartani a karriere.
- Fáradj be. Trevor számlájára vedelünk.. öhm.. akarom mondani meghívlak, de nekem még el kell igazítani a srácokat. Egy pillanat. - Amint biztos a távolság telefon kezd csörögni. Az én szobámban.
3.45 én már jó 25 perce élve halok. Edy kihagyta volna a reggelim? Sehol egy idomos csaj akiből ihatnék? Az nőkről kapcsolva Chloera majd Anabelre gondolok. Se a pomme, de még a halandó szolgám sincs karnyújtásnyira. Felöltözve védőruhába kisétálok a hallba. A zsoldosok sem kurváztak az éjjel. Komolyan egy istenverte lény nincs a házban akinek nem töke van? Addig amíg nem az éhhalál kerülget nem fogok egy férfin csámcsogni. Már a gondolat is taszító és ha közben véletlen megtörténik a szemkontaktus is... Brrrrr.... faszt agyalok ilyeneken. A kellemtelenségeket tetézve jön meg jobb kezem hívása.
- Hol van a ka... - - A csajod bekattant!- - Az erőviszonyokat újranézve ismétlem magam. Hol van a kajám? - - Terv... Chloé majdnem kinyírta a teljes 6. kiscsoportot. - - Oké, felállt. És merre találom a kis vadócom? - - Egy beteg fasz vagy főnök. Bele ne kezd a Devonás meséidbe, ma már hánytam. Gyere ide és kezdj a csajoddal valamit - - Edy. Kettőnk közül én keltem éhesen. Kezdeni akarok Chloeval valamit és fogalmad sincs mit tud nyújtani egy őrült csaj ha közvetlen kaszabolás után kapod el. - - Nem kell a holnapi kimenőm ha nem meséled el. - -Alku. - Ennyi? - - Ja. Nekem nincs reggelim, neked nincs holnap kimenőd. Szóval merre találok a kis vadócot? Ki kúúúrálom belőle a dühöngést. - - Utálom az életem... -
A telefont leteszi és berohan italt és némi társaságot nyújtani a beszélgetés alanyának. - Mesélj cicababa, mikor jöttél rá, hogy benned is rejlik egy bohócmaszkos, vérszomjas enyhén bipoláris pankrátor?-

Az idő telik én pedig nem vesztegetem. Teljes fényvédő szerelésben ugrok motorra és száguldok az sms-ben megadott kecóig. Már messziről érezem, ahogy erősödik a benne kavargó kétség. Kíváncsi vagyok mit hoz ki belőle. Vagyon őrült vagy vad? Kedvemre való, esetleg még nekem is sok? Igen bizonyos dolgokkal még engem is meglehet fogni...
A motor megpihen és pedig belépek a poros vacakba. Vastag fekete sisakom jócskán tompítja a hangom de kíváncsi kisugárzásom Chloe biztos érzi.  A pultoshoz szólok. - Rolókat le. - - Lófaszt. - Ejj erre nincs időm. Megragadom közelhúzom magamhoz és hátal a beáradó fénynek felemelem pár pillanatra a sisakom plexijét. - Egy büdös nagy faszfej vagy és sajnálod hogy még hülye is... lehúzod a rolókat majd kimész a legközelebbi óvodába pucéran rohangászni. Menni fog?- -Igen mester. - Hát nem tuti dolog megbabonázni valakit? A kocsma rolója lecsúszik a srácok mennek tovább a dolgukra a pultos fazon pedig már az utcán fut és a koszos ingét feszegeti lefele magáról. Már csak ketten maradtunk.
- Hallom a kölykök csintalanok. Nehéz napjaid vannak? -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chloe Bright
Ember
Ember
avatar

Avatar : Nicole Kidman
Hozzászólások száma : 76
Csatlakozott : 2012. Nov. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Taste of darkness - Chloe & Trevor   Csüt. Nov. 05, 2015 2:05 pm

Edy-re pillantok szemem sarkából, aztán karba teszem kezeimet. Nem vagyok túlzottan humoros kedvemben. Ölni akarok, és nem inni, de mondjuk az se lesz rossz buli. Egy csehóban sok idióta és részeg van. Igazából bárki belém köthet... Én ne tudnám? Ebben dolgozom. És egy ilyen esetben nyugodtan nekieshetek bárkinek. Majd pont egy törékeny nőt fognak hibáztatni az esetért.. Ha sikerül megölnöm egy nagydarab benga állatot, még meg is dicsérnek, hogy milyen jó, hogy vettem önvédelmi órákat, és egy ilyen agresszív állattól megszabadult a világ... Hmmm.. Kezd ismét jó kedvem kerekedni, és erről aurám aktívan tájékoztatja Edy-t, ugyanis burjánzik benne ismét az őrület. Már-már felnevetek erre a ragyogó ötletre.
- Egy ital mindig jót tesz.. - jegyzem meg őrült mosollyal szám sarkában. Nem sokat megyünk, egy eléggé rozoga és lepukkant kocsma mellett parkol le, én meg csak nézek kikerekedett szemekkel, és már-már dühbe gurulva kezdem el megfeddni Edy-t, hogy itt kinek tudnék nekimenni? Egy ilyen helyen már annak is örül az ember, ha a kosz rátapad.. Na mindegy, ne adjuk fel. Ha kevesen vannak, kevesebb a nézőközönség, és ha nincsen senki, még mindig nekimehetek a pultosnak.. Igen. Határozottan nem baj, ha nincsen szemtanú... - Menjünk.. - kiszállok, és belépek a szakadt helyre. Körbenézve nem csodálom, hogy ekkora itt bent a tömeg. Azok is csak azért vannak itt, mert olyan részegek, hogy nekik már mindegy. Vagy csak szimplán nem találják az ajtót. Bár a szekrényen lévő kis tévén sugárzott focimeccs is odavonz egy-két tekintetet, oly annyira, hogy szinte csodaszámba megy, hogy nem nyálzanak..
- Oké. Menj csak... - mondom, miközben jobban szemügyre veszem a csehót, aztán a pultnál telepszem le, egy eléggé mocskos bárszéken, de ez is jobb, mint a semmi. - Valami erőset kérek. Rád bízom. - mondom, mire abbahagyva a törölgetést és elém tesz egy feles poharat, és valami likőrt kezdene bele kitölteni, mire kérdőn nézek rá.
- Ember! Erőset kértem, nem kislányoknak való szörpikét! Rumot adj, vagy konyakot.
- Sajnos egyiket se tudok adni.
- Akkor Gin-t.
- Sajnos az sincsen...
- Whisky? - erre már csak a fejét rázza.
- Mi van akkor egyáltalán? - kezdek dühödni.
- Ott a szekrény, nézze meg! - mondja, kezd nála betelni a pohár, ahogy elnézem. Még ő van felháborodva?! Edy! Milyen lebujba hoztál?! Nyugtatásként körbenézek a mutatott helyen.
- Lássuk csak... Bacardi, Captain Morgan, Havanna Club, Johnnie Walker, Jim Beam, Jack Daniels... Egymás mellett sorban, teli üvegek, bontatlanul, szinte érintetlenül! - jegyzem meg kissé szemrehányóan, miközben majdnem elsírom magam a töketlenségén - Maga barom! Azt mondja, hogy nincs rum és whisky? Akkor ezek mik?! Angyalkönnyek?! Edy! Hova hoztál te engem? Milyen tudatlan idióta közé?! És hogy lehet egy ekkora barom pultos?! - nézek rá dühödten. Pillantása az enyémhez hasonlatos.
- Minek nevezett?
- Egy tudatlan baromnak, aki még a pultot is szégyenkezésre készteti, pedig az fából van!
- Te kis ribanc! - nyúl át a pulton nyakam felé, de gyorsabb vagyok, elkapom csuklóját, és dühödten megszorítom.
- Lehet, de legalább az italokhoz értek! - sziszegem, miközben rántok egyet a karján, ami következtében egy hatalmas roppanás hallatszik el vállából, szájából pedig ordítás. Erre már a többi barom is odafordul hozzánk, már aki nem szédül le a székről a mozdulattól.
Ettől csak még zabosabb leszek - Mindenki a seggén marad! - nézek körbe, továbbra is fogva a csuklót, aminek gazdája már-már szűköl a fájdalommal vegyes félelemtől és tőlem. Szerencsére a többiek nem estek annyira a fejükre, így egy helyben maradnak, és meghúzzák magukat, aurám hozzájuk is elért. Enyhe energiát érzek felőlük is áradni. Nagyon helyes. Féljenek csak! Visszanézek a pultosra - Hol az italom? - húzom magamhoz, mire a fájdalom eltorzítja arcát.
- Mit kér a kisasszony? - nyöszörgi félelemmel, ez a hangnem máris jobban tetszik, agy elengedem a kezét.
- Egy Jack Daniels-t. De gyorsan!
- Máris! - suttogja, és a szekrényhez lép, fájó vállát próbálja megfogni, de azonnal fel is szisszen a fájdalomtól, karja bénán lóg, félelme egyre nagyobb.
Ez az a pillanat, mikor Edy betoppan, és leül mellém. Vidáman rámosolygok - Azt hiszem úgy két perce... - nézem, ahogy egy bontatlan üveg kerül elém a kért italból.
- A cég ajándéka. - nyöszörgi a pultos rettegve, mire elmosolyodom.
- Igazán köszi! - megbontom, és a már előkészített poharat színültig töltöm, majd Edyre nézek, és az üveg száját is felé irányítom - Megkínálhatlak? Asszem ez a napom fénypontja. Egy poharat a társamnak! - adom ki, és a pultos nem késlekedik, vinnyogva elénk tesz még egy poharat. Mögöttünk a meccset hallgató népesség szinte fullasztó csendbe burkolózva figyeli mozdulatainkat, egyre dühösebben. Ennek csak örülök. Aki nekem jön, azt következmény nélkül szedhetem darabokra. Mégis csak ők jöttek nekem.
- Ez a nap, sőt az egész hetem egy katasztrófa! Dühös vagyok! Nem tudok aludni... Ellenséges idióták vesznek körbe mindenhol. És olyan jó lenne csak egy kicsit szétszakítani pár embert. Igazán csak párat.. Jó móka lehet. Már a gondolata is kissé megnyugtat... - sóhajtok Edynek mesélve, közben az italomat egy húzásra lenyelem.
Aztán egyszer csak motorzúgást hallok, ismerőset. És egy ismerősen felöltözött fickó lép be a csehóba bukósisakkal. Egyre jobb ez a nap! Sajnos a pultos elkövet még egy rossz lépést, ugyanis ellent mond Trevornak. Azt hiszem neki még nálam is rosszabb napja lesz.. Aki hülye, az így járt.. Szerencsére Trevor hatására a többi jelenlévő is inkább elkotródik, Edyvel egyetemben, és kettesben maradunk a sötétben.
- A francokat csintalanok! Máglyára való kis szarházik! - töltök magamnak még egyet, és le is húzom azon nyomban. - Legszívesebben az összesnek kitéptem volna a torkát a seggén keresztül! - morgom dühödten, árad belőlem a gyűlölet. - Edynek köszönhetik az életüket. Sajnos.. Néha igazán késhetne pár órát... Francnak kell mindig ilyen hajszál pontosnak lennie?! - ismét töltök. - Most is, már éppen nekem jöttek a piásak is, erre mindenki menekül, mint a patkányok a süllyedő hajóról. Hol itt az élvezet?!
- Az apámat is meg kéne szorongatni. Igazán kár, hogy nincs itt, elérhető közelben... Meg a munkatársaim se... És az összes kis szuka, akik szerint őrült vagyok, amiért egy vámpírral szóba állok... Nem tudnak semmit, mégis olyan okosnak képzeli magát mindenki.. Ha golyót röpítenék a fejükbe, akkor legalább lenne valami, ami körül foroghatna az agyuk...
- húzom le az újonnan kitöltött italt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Taste of darkness - Chloe & Trevor   Csüt. Nov. 12, 2015 9:24 am

Edy felemeli a szemöldökét a pultos "önzetlenségére" - Javíts ki ha tévedek, de a halandó szolgák nem tudnak elmét kényszeríteni és ez a ház vendége nem volt túl őszinte. Mégis mit műveltél  két perc alatt? Tudod mit? Hagyjuk! Ne árnyékoljuk be a fénypontot felesleges dumával, ha jó a pia. - Emeli poharát és le is dönti. Jót tudja mind a ketten szélmalom harcot vívnak az alkohol mámorító hatásáért. Az pedig még jobban elszomorítja, hogy ő biztos nem győzhet ebben, pedig mára nagyon jól esne egy kiadós lerészegedés. Az elmúlt 10 évben jólesett volna egy de már nem jár neki. Nem, hogy pihenés nem jár neki, még a kedves ex Cicababa is kezd Trevorrá alakulni, ez a gondolat pedig teljesen lesújtja. Mintha főnöke beteg stílusa egy vírus lenne, amit ez a tünemény is megkapott, most pedig tehetetlenül kell néznie, ahogy az eddig vele töltött kacér beszélgetések és éjszakák elhomályosulnak és helyébe Trevor női verziója lép. A gondolattól kicsit összerezzen, de töretlen lelkesedéssel válaszol a lánynak.
- Atya ég csinibaba. Tisztára mintha Trevort próbálnám jókedvre deríteni. Azért ígérd meg, te nem szerzel be hegeket meg olyan hátborzongató stílust. Jobb szerettem azt a lányt aki szemrebbenés nélkül meghív egy kis pezsgőfürdőre, meg egyéb másra. - Széles vigyorral játékosan megböködi Chloe homlokát mutatóujjával. - Mindenkinek vannak szar napjai. Nekem még olykor egy-két  végtagom is úgy érzi, kell egy 5 perc távolságtartási végzés, de a végén ugyanaz maradok. Maradj csinibaba... a pankrátorod meg zárd a pincébe. Egy őrült elég ebbe a csapatba, olykor még sok is. - A beszélgetést motorzúgás szakítja félbe, az azt követő jelenet után, pedig Edy egy búcsúmosollyal felkelve követi a kifele tartó söpredéket. Kiérve beosztottjaihoz hatalmasat sóhajt  , megtámaszkodva a motorháztetőn. - Remélem a főnök rendbe szedi, nem pedig átállítja a sötét oldalra. Sok lesz két Darth Vader egy halálcsillagra... - Az "erősítés" többi tagja ezzel a zárással teljesen egyetért és ugyanilyen összhangba el is tűnnek a terepről.

Hallom amit hallok de nem hiszek a fülemnek. Csak én lehetek ilyen mázlista. Pár napja még attól féltem, rettegni fog ettől most pedig csak ámulok. Nem csak magába szívja az erőm, de élvezi és átjárja. Csodálatos nő lett belőle. Lekönyökölök a pultra és mint egy tinilány feltámasztom az állam kezeimre, úgy nézem őt. - Folytasd vadóckám. Mit tennél még velük? -
Komolyan sajnálni kezdem szerencsétlenemet. Előbb Edy most meg én szúrom el az örömét. Pedig az önfeledt gyilkolást nem illik megvonni senkitől sem.
- Edy csak a dolgát végezte. Majd kiterjesztem a limiteket és akkor nem csak megóv a bajtól de hagy tombolni is. Remekül tudnak takarítani a srácok, ugyanis elég jól edzésben tartom őket. Apropó én... Ha tudtam volna, miféle élvezetet keresel itt tartottam volna az urakat egy kis belezésre és könyörgéssel fűszerezett zokogásra. Bocsi. - Csak hallgatom és egyre jobb kedvre derít a dumája. Ha ilyen marad, egy örök élet is kevés lesz a társaságában.
- Na ez a beszéd Vadócom. A halandók kicsinyesek, hülyék, szűk látáskörűek. Remek kis gondolataid vannak, bár... a golyó túl kegyes. Mi lenne ha inkább darabokra tépnénk őket? Hmmmm? Leszáll az este és mi ketten elmegyünk vadászni? Kinyírunk egy rakat idiótát és vérükben ázva huncutkodunk egy kicsit. Vannak más remek kis ötleteim is, hogyan csillapítsuk a szomjad. Szóval? -  És én még aggódtam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chloe Bright
Ember
Ember
avatar

Avatar : Nicole Kidman
Hozzászólások száma : 76
Csatlakozott : 2012. Nov. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Taste of darkness - Chloe & Trevor   Kedd Május 16, 2017 12:31 pm

Edy megjegyzésére csak mogorva pillantást nyer tőlem, mire rögtön meg is gondolja a további szavait, legalább is így feltételezem. Szerencséje!
Nagyot húzok az üvegből miután a pohár kiürült, majd jólesően felsóhajtok hátadöntött fejjel - Végre! Ez nagyon kellett! - jegyzi meg csak úgy a semminek.
- Nincs kedvem hegesedni.. Inkább mást hegesítenék meg, de úgy alaposan.. Mondjuk úgy, hogy az illetőnek hege nem lesz, mert nem fog addig élni, hogy a sebe begyógyuljon és hegesedjen. - sóhajtok egy hatalmasat - Nyugi Edy... Igaz pillanatnyilag minden emberrel torkig vagyok, de talán jól leszek. Csak egy-két idegesítő kis taknyost kéne kizsigerelnem úgy alaposan, és máris jobb kedvre derülnék. Aztán már mehetnénk is fürdőzni. - mosolygok rá, bár egyáltalán nem őszintén, majd mikor tovább fűzi a dolgokat kezdek belőle is besokallni.
- Edy... Kedvellek, de jelenleg nem vagyok abban a pajkos hangulatban, szóval mindketten jobban járunk, ha nem húzod ki a gyufát, és csak iszunk még egy kört. - azzal már tölt is mindkettejüknek, aztán szerencsére vagy sajnos Edy személyét felváltja Trevor.
- Hogy mit? Hmmmm... Nem tudom, de minél fájdalmasabb és véresebb legyen, hogy sikítsanak, ahogy csak bírnak, és végül csak azért csendesedjenek el, mert elájultak a fájdalomtól... Aztán, ha magukhoz tértek, folytatnám tovább, ahol abbahagytam. Mondjuk egy kiadós nyúzás mindenkinek jót tenne.. Az arcuknál kezdeném... - sóhajtok, ahogy elképzelem, és kezdek kicsit feloldódni, amihez lehet, hogy a piamennyiség is közbejátszik, ami idő közben belém került.
- Tudom, hogy a dolgát végzi, de mindenkinek joga van egyszer-kétszer elaludni, késni, esetleg véletlenül elfelejteni valamit, vagy elbambulni... - érdeklődve nézek rá, majd bólintok - Nos ez már azért jobban hangzik. - csak a szemem forgatom szusszanva - Már mindegy. Lesz még táncórám a taknyosokkal... És ha minden igaz, akkor a mai után nem mernek majd visszapofázni nekem... Ha meg nem, legalább tudom, hogyan derüljek jobb kedvre... Mindkét megoldás tökéletesen megfelel nekem. Így vagy úgy de jól fogok szórakozni.
- Jól hangzik! - derülök fel az ajánlatra - Bár lássuk be, nekem azért nincs olyan fizikai erőm.. Legfeljebb csak élvezem a dolgot, de lehet, hogy bszállok. Még nem tudom. Jól esne egy kiadós mozgás... Bármiféle... - nézek rá ábrándosan, kihívóan, vágyakozva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Taste of darkness - Chloe & Trevor   

Vissza az elejére Go down
 
Taste of darkness - Chloe & Trevor
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Darkness vs Judy
» Chloe Winslet - újra írt verzió
» Chloe&Timur - Timur kollégimi szobája
» Chloe Grace Moretz

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: New Age City :: Belváros-
Ugrás: