HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Csüt. Okt. 12, 2017 8:12 pm by Veronica Thorne

» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Csüt. Okt. 05, 2017 9:28 pm by David Johnas

» Kronológia
Hétf. Szept. 25, 2017 2:43 am by John Dante

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Pént. Szept. 22, 2017 4:28 am by John Dante

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Pént. Szept. 22, 2017 4:14 am by John Dante

» Greg & Lexi
Csüt. Szept. 07, 2017 10:03 pm by Gregory Tyson

» Hazatérés és egyéb katasztrófák - DJ, Phil, Promi
Szer. Szept. 06, 2017 8:49 am by David Johnas

» Prometheus - Daniel
Szomb. Aug. 26, 2017 6:28 pm by Daniel Mist

» Ráni és a Tanító Maya & Derek
Vas. Aug. 20, 2017 10:11 pm by Derek Simon

Top posting users this month
Veronica Thorne
 
David Johnas
 
Rain Phantomhive
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 Step by Step - Trevor & Ana

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Anabell Holloway
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Tartózkodási hely : NAC
Hozzászólások száma : 61
Csatlakozott : 2015. Jul. 04.

TémanyitásTárgy: Step by Step - Trevor & Ana   Csüt. Okt. 15, 2015 2:39 pm

Előzmény: Somebody save me



Szerda van… a hét legutálatosabb napja. Az a nap, amikor már nyoma veszett az előző hétvége laza hangulatának, a következő pedig még beláthatatlan távolságra van. Mocsok lassan telik az idő. A falnak támaszkodom és a füzet szélére rajzolgatok, mindenféle vonalakat. Nem tudom van e unalmasabb a művészettörténet óránál. A tanár csak magyaráz, mutogat, könyv oldalszámokkal példálozik.
A tábla fölötti órán, pedig mintha egyre lassabban mozogna a mutató. Kizárok minden zavaró tényezőt és csak a kattogásra figyelek. Nem, nem lassul, csak engem öl meg az unalom. A szünetet jelző csengőre összerezzenek, és nagyot sóhajtok. Itt volt az ideje.
Felülök az asztal tetejére és a telefonom kezdem nyomkodni. Van csodálatos húsz percem, amikor végignézhetem, hogy melyik ismerősöm mit ebédelt ma. Kedvetlenül csúsztatom a zsebembe a mobilom és a plafont bámulom. *Ohh uram, ha létezel, igazán megölhetnél, hogy ne kelljen tovább itt szenvednem, vagy legalább gyújtsd fel az épületet.*
A gondolataim közé váratlanul Trevor keveredik, egyszerűen megéreztem a jelenlétét. *Oké uram ez sem rossz…* De várjunk ezt, hogy? Újra az órára pillantok, és csak akkor szembesülök vele, hogy fél négy van. Tehát már ébren van, akkor nem én vagyok a bolond. A patkány csoporttársam a sarokban áll és riadt szemekkel bámul engem. Ő is érzi, és fél… nem nem fél, retteg, főleg amióta közöltem vele, hogy az eltűnt haverját, vagy falkatársát, vagy akárhogy is nevezzék a kommunájukat az én vámpírom ölte meg, mert a mocsok megpróbált torokmetszőset játszani velem. Nos azóta minden igyekezetével azon van, hogy jóban legyen velem, és még véletlenül se haragudjak meg rá.

Az ajtó felé fordítom a fejem, ahogy megérzem a hívását. Nem az a most azonnal gyere ide. Inkább csalogat, mint amikor a karácsonyi vásárban megcsapja az orrod az ellenállhatatlan fahéjas, cukros fánk illata, és a késztetés hogy odamenj, minden mást felülír. Sietve huppanok le, és már a folyosón is vagyok. Csend van, fura csend. Az a halk sutyorgás sincs ami mondjuk egy temetésen lenne. A falakhoz simulnak az emberek, elfordulnak, és beépülnek szinte a szekrénysorokba, mint akik ott sincsenek. Mosolyt csal az arcomra a reakciójuk. A félelem nagy úr, és én roppantmód szerencsés vagyok, hogy nincs mitől tartanom. Teljes fényvédő felszerelés, nyilván motorral jött, vagy hát, a franc se gondolná, hogy egy kocsit kényelmes lehet ebben vezetni. Mondjuk, ha vannak emberei, lehet nem is ő vezet.

Magához von és a kérdés mindenre választ is ad. Nem véletlenül van itt. Ohh igen… miattam jött…tehetnék egy apró szemrehányást, hogy mi tartott három napig, hogy megkívánja a vérem, de amíg a pimaszkodásomat jól viseli kettőnk között, lehet hogy ekkora közönség előtt megütném a bokámat.
A kérdésre csak egy széles mosolyt kap és megfogva a kesztyűs kezét a lépcső felé vezetem. Pontosan 66 lépcsőfok vezet lefele mire elérjük az alagsort. Itt már nincsenek ablakok, de én azért csak tovább megyek egészen egy szertár feliratú ajtóig. A kulcsot a zárba dugom és tádááám íme a kis titkos sötét zugunk.
Nah jó nem titkos, én vagyok ma a szertár felelős. Felcsattintom a villanyt, mire a kis lámpa halványan felfénylik az alig 9 négyzetméteres lukban. Se ablak és csak egy ajtó, az is immáron zárva. Ahogy leveszi a sisakját…. basszus… fehér haja leomlik a vállára, én meg menten a bugyimba csinálok.

-Úgy utálom, amikor ilyen szívdöglesztően jól nézel ki… - nyögöm kaján vigyorral, arcomra kiül a letagadhatatlan vágy – oh várj…. akkor én mindig utállak? – nevetek és letekerem a sálam, szabaddá téve hófehér bőrömet. A szoláriumot meghagyom azoknak, akik bőrrákot szeretnének kapni. Nem lehetek farkasként rákos, sőt semmilyen halálos betegséget nem kaphatok el, de ettől függetlenül csábítóbbnak tartok egy fehér bőrt egy kreolnál.

Közelebb lépek, és lehúzom a pulcsim cipzárját, ha esetleg mégsem a nyakamra vágyna, ne zavarjon semmi sallang. Remélem, nem gondolja, hogy egyszerű lesz leráznia ezek után. Ez nem az hogy beugrok egy italra aztán megyek is tovább. Bármit is tervezett, tervezze újra, mert én vele fogok tartani, még ha üzletelni is megy valami maffiafőnökkel....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Pént. Okt. 16, 2015 1:57 pm

A nyomasztó csöndet életvidáman siető lábak kopogása hasogatja. Azt mondanám, hogy egy szociopata közeleg ha nem érezném Anabell erejét, ahogy ellenkezés nélkül követi hívásom. Könnyed, kecses teremtmény aki elfogultsággal ajánlja életerejét nekem. Az első éjszakán még nem is sejtettem mi rejtőzik benne. Egy volt a szövetségeim által nyakamba akasztott nyűgök közül. Koloncból lett ékkő, ami ráadásul még a vérének erőszakos elvételét is a maga természetében élvezi. Mire magamhoz rántom már csak az eget gőgösen uraló nap fénye tart vissza attól, hogy mindenki előtt megharapjam. Ha valamit, ezt imádom ebben a városban. Bár tabu, de itt ez teljesen jogos cselekedet. Aki adja, attól ellehet venni. Talán este elviszem a vadászbázis környékére is, hátha a dühödt újoncok előtt nyalogathatom le róra a rubintvörös nedűt.
Kérdésemre nem is válaszol, csak néma diadallal visz el egy csöndes helyre. Nem vagyok urizálós fajta. Nincsenek kikötésem, hogy én csak elegáns, kifinomult módon szeretek "inni". Az legyen az úri lények problémája. Azért mégsem fejelhetem át a sisakot. A pánt szétcsúszik és leemelem fejemről az a fekete vackot.
Vigyort csal arcomra a heves szívverés és a kis bók. - Na ezt sem hallom sokaktól. - A kacér mosoly jó, csak ne fecsegne ennyit...  - Ez már kicsit Stephen King Tortúrájára emlékeztet. - Jegyzem meg inkább jókedvű hangnemben bár némi türelmetlenség is belefonódik. Nemrég keltem és mocsok éhes vagyok. Letekeredő sálja felfedi halovány bőrét, Felsője cipzárja is megindul lefele de azt a mozdulatot már nem várom végig. Lehet kicsit mohóbban ragadom meg mint kéne, mert csak a fal fogja meg testét a tovazuhanástól. Jobbommal a vállát fogom balommal kihajtom a fejét és a nyakán feszülő bőrbe vágom fogaim, mint valami éhes kutya, de nem zavar az érzés. A hevesség csak akkor kezd enyhülni mikor végre megérzem vére ízét.
Szó szerint elbasztam a tökéletes zamatot, de nem mintha panaszkodnom kéne. Így is kiemelkedik az átlagból. Nem tudom mi tesz ilyen finommá, ilyen mássá a többihez képest. Tanán a gyógyulásra szánt szérum tett vele valamit? Gondolkodnék rajta de csak a számat eltöltő karmazsin élet jár a fejemben. Most sem fedem el a fájdalmat. Majd szól ha valami másra vágyik, addig pedig hosszú fájdalmas kortyokkal lakmározok belőle. Érzem ahogy kezd remegni a teste, csak még pár kortyot... csak egy leveset. Hirtelen engedem el még mielőtt elájulna. Karjaim már nem feszítik, csak tartják a levegőben. Gőzöm sincs, hogy megtud e állni a lábán.
- Gondolom, most kicsit várjunk. - Nem különösebben foglalkoztat mit lesz ha még van órája vagy valakikkel pont mostanra tervezett valamit. A kérdésemre sem várok konkrét választ, had pihegjen csak kezeim között.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Anabell Holloway
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Tartózkodási hely : NAC
Hozzászólások száma : 61
Csatlakozott : 2015. Jul. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Szomb. Okt. 24, 2015 1:15 pm

Trevor vidám, és ez jó. Bár ha jobban belegondolok, morcosan még nem is láttam. Persze nem akarom az ördögöt a falra festeni, senki nem szeretne egy dühödt vámpírral összefutni, mert hát valljuk be, hogy elég nagy az egészségkárosító hatásának kockázata.
Nem várja meg míg kellően előkészülök a reggelihez, zabolátlan vadként ront rám. Rémülten felsikítani sincs időm, ujjai keményen markolják a vállam, fogai ellenkezést nem tűrően marnak bőrömbe.
Testem megfeszül a hirtelen belém nyilalló fájdalomra, szívem durvább tempóra kapcsol, mintha versenyre akarna kelni az ő hevességével. Ez azt hiszem egy picit több mint amit el bírok viselni, de ellenkezni nem tudok, a végtagjaim megbénulnak, ujjaim görcsösen megmerevednek. Most nem ártana némi agyturkálás, de akárhogy koncentrálok, nem tudom szavak nélkül közölni ezt vele. Lassú kínzó kortyokban nyeli a vérem, de már nem fáj úgy, nem mar, csak elveszi ami amúgy is az övé, a fájdalom helyét pedig apránként átveszi valami más. Zsibbadt bágyadtsággal heverek a karjai között. Nem vagyok benne biztos, hogy a levegőben tart, vagy csak az érzés van meg, de a lábaim esetlenül lógnak a semmibe. Egyre kevésbé vakít az apró villanykörte, most vagy kezd lemerülni, ami egyszóval lehetetlen, vagy én fogok rövid úton elájulni. Fogy a fény, én pedig még mindig képtelen vagyok bármilyen ellenkezésre, hmmm lehet a még mindig nem is megfelelő ide, sokkal inkább a már megint.
Muris áldozatnak lenni, elkap, megmar, megbénulsz, élvezed, aztán már nem is akarsz ellenkezni, tudat alatt sem, had csinálja, ha már megszerezte a zsákmányt. Kezdek irracionálisan viselkedni, túlságosan is megbízom benne, feltételezem hogy nem tesz bennem kárt, mért is tenne, amikor folyton azt hangoztatja, hogy nem teszi tönkre azt ami kedves számára. Hmm ha belegondolok, szívesen lelném így a halálom.. általa... te jó ég, ez a gondolat most hogy jött ide? Úr isten Ana te totál bekattantál...
Váratlanul szakad el tőlem, távolodásával, mintha a fény is apránként visszatérne. Kérdésére csak halványan bólintok, de még ez is irdatlan fájdalommal jár. Gyorsan gyógyulok, de ennek a harapásnak a helyét jó darabig érezni fogom még.

Néhány perc telik el, talán öt, talán tíz, fogalmam sincs, csak a szünet végét jelző csengő ránt vissza a valóságba.
-Mondd, hogy én hiányoztam ennyire, és nem csak éhes voltál. - mosolygok rá, remélve hogy az első opciót kapom válasznak, még egy kegyes hazugsággal is beérem, bár a legutóbb is megéreztem a félrevezetést, lehet az csak a bizonytalansága miatt volt. Mindenesetre az bizonyosságot nyert, hogy nem az ébredését érzem, csupán a jelenlétét, azt is csak akkor ha kellő közelségben van hozzám, meg persze ha ő is akarja. Gondolom ha el akarna rejtőzni, simán meg tudná tenni. Kicsi ordas vagyok én még az ilyen nagy, erős és gonosz vámpírokhoz.
-Remélem nem akarsz visszaküldeni órára, mert az nem fog menni... kizárt hogy most könnyedén megszabadulj tőlem... - dacoskodom, ami enyhén szólva is röhejes, tekintve hogy még mindig ő tart a levegőben, és talán, ismétlem talán van bennem annyi élet hogy a saját lábamon megálljak. Ha hirtelen elengedne lehet, hogy összerogynék mint egy rongybaba. - ... szóval mozi, vacsi? - bosszantom vigyorogva. Tudom hogy utálja ha fecsegek, néha látom átsuhanni az arcán a most megfojtom kifejezést, de hát kérem szépen, minden eszköze megvan hozzá hogy elhallgattasson, ha nem teszi az már az ő baja.

Váratlanul megérzem a rajztanárom szagát, ahogy közeledik, dühös és agresszív. Az első pillanattól kezdve kipécézett magának, mint tökéletes példányt, akit egész éven át szívathat. Folyton belejavít a munkáimba, jobb jegyet ad egy az enyémnél pocsékabb munkára, csak hogy szarul érezzem magam.
-Mrs. Wasces... vele lenne most órám... amire nem értem oda... - némi kétségbeeséssel pillantok az ajtóra majd újra Trevorra, hogy most mi lesz. Csak remélni merem, hogy neki van erre megoldása, mert tartok tőle, hogy nem tudnám kimagyarázni értelmesen a mostani helyzetet, hacsak az nem elfogadható, hogy kicsit véres nyakkal, hulla sápadtan kisétálok és közlöm vele, hogy dugja oda a megrovását ahova húsz éve a férje sem tette be a lábát.
Lépéseinek zaja elér hozzánk, épp csak egy pillanattal előbb mint a hangja.
-Anabell Holloway! Hol a kénköves pokolban vagy? Nem csak, hogy nem jöttél órára, de a szükséges eszközöket sem hoztad fel, azonnal bújj elő, vagy a dékánhoz viszlek a fülednél fogva! -

Már csak ez hiányzott, alig kezdem el élvezni a pillanatot, valaki mindig beleszarik a levesestálba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Vas. Okt. 25, 2015 7:57 pm

Törékeny teste védtelenül lóg karmaim között. Ha hatalmamban lenne feltámasztani, addig innék belőle míg remegő keze végleg elernyedne a halál bájos esetlenségével és érezném a kétségbeesett, mégis kéjjel teli beletörődését. Aztán feltámasztanám, hogy megölhessem újra, majd újra, míg meg nem unom. Talán a következő évezred elejéig. Miközben hozzám szól, lopva rám pillant. A kimerültségtől opálosak a szemei, de mégis valami kiolthatatlan ragyogást látok a mélyén. Húsba maróan fáj a vágy, hogy tudatába tépve megismerjem minden apró titkát, mégis lángol bennem az ismeretlen felé való vágyakozás. Csak fajtársaim titkát nem tudom akkor megszerezni amikor óhajtom és ez unalmassá teszi a világot. Ezért kevesekkel kivételezek, a vak szerencse és a bizonytalanság kedvéért. Hogy falba ütközhessek, hogy kérdések merüljenek fel, amit ki kell tapogatni, hogy ne öljön meg a világ kiszámítható unalmassága, ami szinte minden évszázadban ugyanaz a lemez, csak a körítés más.
- Vért attól szerzek, akitől csak akarok. Valamiért, mégis a tiédet vágyom. Ehhez köze lehet a személyednek is. - Adom neki mosolyogva a ködös választ, miközben azon bánkódok, hogy ennyit ittam belőle. Talán ha nem vagyok mohó, most valami pajzánabbra is futná még az ereje. Mindenesetre az idő, az én pártomat fogja.
Bár elég közel vagyok hozzá, hisz én tartom,de azért még közelebb hajolok. Tetszik amit hallok, vagyis majdnem teljes egészében tetszik, de most laktam jól, ezzel egyidejűleg a türelmem is jócskán megnőtt.
- Én is ebben bíztam. Mi lenne ha kicsit szórakoznának a dinkákkal. Meglátod jó móka lesz. A kevés vérfolyást nem ígérem... -
A válaszra még várnom kell. Látom az arcán, hogy már dobná vissza a labdát, szinte csípőből, de egy mérges majom cipősarkainak kopogása belé folytja.
- Remek! Akkor megmutatom miről is lenne szó. - Vigyorgok rá mintha csak egy istenverte rossz osztálytársa lennék. Leengedem testét a padlóra én pedig az ajtóval szembefordulva kettőt kopogok, majd mereven kezdem azt bámulni pont úgy ahogy azt egy a bükkfára igényes asztalos tenné. Az ajtó nyílik és mielőtt egy rossz szó is kijönne abból az valamiből, ami egykor nő volt, már a hatalmam alatt áll. Az útvonal megváltozott Mrs. Wasces. Újratervezés...
- Ma mocsok jófej vagy és Anabell helyett, te hozod fel a tanszereket. Ugye? - -Igen. Ma nagyon jókedvem van. - - Remek. Itt senki sincsen. Akit kerestél az pont a helyén ül és egész nap úgy fog viselkedni ahogy szokott. - - Én buta, észre sem vettem. Biztos öregszem. - - Akkor már csak egy fontos tudnivaló maradt. Adam Sandler egy tehetségtelen ripacs, aki tíz éve ugyanazt a szar klisés szerepet játssza. - Némán bólint és kiveszi amire az óráján szüksége lesz, majd távozik mintha ott se lettünk volna. Cafatokra is téphettem volna, azt jobban élvezném, de takarítás súlya ennek a megoldásnak kedvez.
- Szóval mehet a móka? -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Anabell Holloway
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Tartózkodási hely : NAC
Hozzászólások száma : 61
Csatlakozott : 2015. Jul. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Kedd Okt. 27, 2015 10:18 am

Megint egy ködös válasz. Nem is Trevor lenne, ha egyszer az életben azt felelné, amit várnék tőle, pedig nyilvánvaló, hogy tudja mit akarok hallani, de nem, túl nehéz lenne kimondani hogy *Ohh Ana, Te hiányoztál* na jó, az elejét lehagyhatjuk, nem bírom elképzelni hogy ennyire nyálas tudna lenni. Nem, még ha fizetnének neki, akkor sem. Hmmm vagy de?

Nincs időm megkérdezni milyen dinkákra és milyen vérfolyásra gondolt, hála Mrs. Wascesnek, de jobban érdekel per pillanat az a vészjósló vigyora, amit a ritka muris alkalmakra tartogat, és aki nem ismerné, most közlöm, hogy a ritka muris alkalmak nála közel egyenlő azzal, hogy valaki meg fog halni. Sőt nem egyszerűen meghalni, Trevor keze által, az elképzelhető legmocskosabb módon fog meghalni. A szívem hevesebben ver, nagyon nagyon nagyon remélem, hogy nem fogja kinyírni a tanáromat, mert az életbe nem magyarázom meg a történteket, és roppantmód aggaszt a dolog, hogy a vadászok esetleg kínvallatnának, hogy eláruljam az igazat, már ha elkapnának. Csak nem hagyna itt, martalékul, nem, biztos nem.

Gyengéden ereszt el és végre a földön ülök. Nem mintha nem élvezném a karjaiban létet, de a biztos talaj a halandók legfőbb barátja. Kutakodó tekintettel figyelem minden mozdulatát, még az ajkamra is ráharapok, nehogy okoskodni kezdjek. Olyan könnyedén manipulálja Mrs. Wascest, hogy a számat is tátva felejtem. Némán bámulom, ahogy összeszedi az ecseteket, a vásznat és kisétál. Eldobom az agyam. Vajon ezt bárkivel meg tudja csinálni? Ezt minden vámpír meg tudja csinálni?
-Egy pillanatra eltűnődtem, hogy bárcsak ember lennék, és valahogy rávennélek, hogy csinálj belőlem vámpírt és taníts meg erre az elmecsavargatásra. Eszméletlen durva. – a falnak nyomva a hátam lassan felállok, jó hír hogy a lábam már elbír, de a támaszték marad – De aztán végig gondoltam jobban, és sajnos nem elég jó a dolog, hogy feladjam az élvezetet amit a harapásod okoz… -óvatos léptekkel közelebb araszolok hozzá, ügyelve, hogy az esetlenségem ellenére a bájom kis morzsája megmaradjon - … sőt… igazából biztosra veszem, hogy nem lennél képes olyat mondani, amiért cserébe lemondanék Rólad. –egész halk a hangom, már majdnem suttogok, de tudom pontosan hallja és érti mire célozgatok én itten. Kacéran felpillantok rá és bal kezemmel felemelem a sisakját látómagasságba.

-Mehet a móka, de azért nem árt némi pontosítás a célcsoportot illetően. Diákokat molesztálunk vagy másokra gondoltál? És a vérontás csak engem érint, vagy gyilkolhatnékod van? –nem, nem rémít meg a dolog, amíg nem akar esetlegesen rákényszeríteni, hogy én is öljek. Az lehet nem menne. Vagy csak nagy fájdalmak árán, és tartok tőle, hogy bizony nekem is épp úgy fájna, mint az elszenvedőnek.

Kifele menet még megállok a folyosón, feltartva őt is.
-És mi van a mozi, vacsi dologgal? Azt hiszed, megúszhatod? Te már jól laktál, és mi lesz velem? Se kaja, se sex? – nevetek, és bár nem gondoltam komolyan, de így kimondva a lehetősége igenis szóba jöhet, főleg ha Trevről van szó. Mutatóujjam felemelve, megállítom, hogy ne reagálhasson.
– Az egyik nem működik a másik nélkül, és felcserélni sem lehet őket. – Tudom, hogy képes úgy csavarni a dolgot, hogy ő jöjjön ki jól belőle. Így hát sietve tovább is terelem a témát.
–Tudok egy pince éttermet itt a közelben, se napfény, se idegesítő zaj, és még a kajájuk is jó- nem mintha nála ez szempont lenne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Csüt. Okt. 29, 2015 9:13 pm

Egy rövid kérdés. Ennyit tettem fel és erre bőségesen elég lenne egy igen vagy egy nem. Maximum egy talán. Ehelyett indul a dumaár, kivételesen érdekes témáról. Felkecmereg a falnak támaszkodva és válaszolnék neki de szinte önmaga megtudja, mit mondtam volna csak nem az én szemszögemből közelíti meg.
- A problémára választ találtál. Ha nem élveznéd ennyire sem akarnám, hogy vámpír legyél, mert én viszont mocskosul élvezlek. Ezt értelmezd ahogy akarod. Azért még megjegyezném ez csak a jéghegy csúcsa. - Szemet gyönyörködtető tünemény az esetlen mozgása, ami próbálja a kecsességet utánozni. Komolyan kedvem támad még több vért elvenni tőle, hogy már csak a földön kúszva, nyöszörögve tudjon közeledni. Vajon még akkor is ott lenne az a kiolthatatlan élettel és vággyal teli csillogás a kimerültségtől homályos kék szemek mélyén? Hű ha... hogy is mondtam? Ja igen. Nem bölcs döntés egy szadistát összerakni egy mazochistával. Piros pont mindkettőnknek, hogy ellenére még nem öltem meg és ő sem ment addig, hogy ezt elérje.
- Finoman játssz a tűzzel Anabell... - Lassú simítással vezetem végig ujjaim arcán és nyakán. - ...a végén megégeted magad. Bár lehet élveznéd.   - Elveszem tőle a sisakom. Az pedig, hogy odaadta beleegyezésnek veszem, de ha pontosítás kell... legyen.
- Bárki akivel ki akarsz szúrni. Láttad mit tudtam tenni a vén kurvával. Képzeld el ha a legnagyobb riválisod vagy egy téged szívató seggfej pont úgy ugrál ahogy elképzeled. Aztán a tudatás visszanyerve teljesen megsemmisül. A vértmentességet azért nem garantálom mert az összeomlás után már nem vagyok a fejében így nem tudom, hogy készül e későbbi vagy azonnali öngyilkosságra. Meglepődnél mennyi erősnek hitt ember választja ezt az utat. - Magyarázok neki, miközben magam is szép emlékek között kezek el sétálgatni. Megdöntött királyságok, összetört lelkek és véres bosszúk. Olyan csodás dolgokra képes némi nevetségessé válás.  
Mozi vacsi mi? Se kaja se... neeeem, azt nem illik csak úgy kihagyni. Szóra nyitnám a szám, hogy ha már nem viszem enni, legalább megdugom, hogy a dolgok felét teljesítsem, de közbevág.
Erre sem bonyolult a válasz. Tuti van a suliban menza, de legalább büfé, aztán jöhet a főfogás, de Ana egyre okosabb és kicsit szűkíti a lehetőségeim. Úgy néz ki kénytelen leszek kötélnek állni.
- Oké elviszlek oda. Már csak egy kérdésem maradt. Először szívózunk és arra ülsz egy győzelmi tort, vagy előre innál a medve bőrére? - Mind a két esetben kell az útmutatása. Nem tudom hol van az a hely és azt sem vágom, hogy fúj e valakire a suliból. Komolyan bele kéne már nézni a fejébe mélyebben...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Anabell Holloway
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Tartózkodási hely : NAC
Hozzászólások száma : 61
Csatlakozott : 2015. Jul. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Hétf. Nov. 02, 2015 12:43 pm

Kegyetlen. Annyira kegyetlen, hogy legszívesebben a lábai elé omlanék, hogy tegyen velem akármit, bármit… mindent…
„mocskosul élvezlek” … a lábaim megremegnek, altestem erre az egyetlen szókapcsolatra is összerándul. Azt hiszem ezzel most megkaptam az áhított elismerést, vagy akárminek is szánta, én annak vettem. Még egy szó és a sarokba dobom a submisszív énem, aztán pisloghat felőlem, ahogy letépem róla ezt a fekete hacukát. Érintése pedig csak tetézi a dolgokat, a lélegzetem bennszakad. Tutira van alapja azért a régi vámpíros meséknek is, amiben a csábítás nagy mesterei, és nem kell hozzá agyturkálás, nem, bőven elég egy megfelelő hanglejtéssel kimondott szó, egy érintés, és a nők olvadnak, mint tavasszal a hóember.

-Vállalom a máglyahalált, ha te leszel a tűz… - nyögöm elfúló hangon. Gondolataim száguldanak, a legmocskosabb, legsötétebb sarkokban a cuki kis buksimon belül. Lehet, kő kövön nem maradna, ha egyszer úgy istenigazából belemászna az agyamba, és meglátná, hogy mikről fantáziálgatok én éjjelente, meg nappal, meg úgy mindig, amikor nincs a közelemben. Na meg néha akkor is, ha épp itt van. Mint most.
Kifejti mire is gondolt, és azonnal meg is van a tökéletes célszemély. Kevesebb ideje ismerem, mint Trevort, de a gyűlöletem az első pillanatban kivívta, és nem csak az enyémet, de az iskola valamennyi jóhiszemű, normális erkölcsű leányáét. Aki nem találná ki, annak segítek, hogy a tesitanárról van szó. Minden áldott nap van vele órám, és elég mocskos módon rajong a női testekért.

Fura mód, Trevor belemegy a vacsi ötletbe? Cselt érzek, vagy csak ennyire lefárasztottam a sok dumával? Nem hinném, inkább kiismerem lassan a kis trükkjeit és jól kicseleztem.

-Nem szoktam előre inni a medve bőrére, előbb a móka, aztán a kacagás… - nevetek és a folyosón elindulok, de nem a lépcső irányába. A tornateremhez van rövidebb út is az alagsoron át, és így legalább gyönyörködhetem a leomló fehér hajában. Ha nem lenne képtelenség, akkor még talán szerelmes is tudnék lenni, de az csak elrontana mindent. Az érzelmek azoknak valók, akik nem játszanak az életükkel minden nap. A racionális gondolkodás nem tűr meg holmi nyálas szerelmi dolgokat, erre nagyon gyorsan rájöttem.

-Mr. Woods, James Woods, a testnevelés tanár. Nem mondom, hogy szeretném a halálát, de azért egy ici picikét megzápulhatna az agya, legalább annyira, hogy a világból szaladjon ki, azt se bánom, ha egy szál semmiben. Mocskos, perverz, undorító fazon, aki szemérmetlen módon közeledik a női nemhez, még ha az nem is akarja. – mesélem az indokokat, aztán ahogy befordulunk a sarkon meg is pillantjuk.

Az alagsori tornaterem ajtaja nyitva. A diákok tornaruhába öltözve hajolgatnak előre, miközben valami istentelenül ocsmány tuctuc zene szól.
-Ez az lányok, hajoljatok a földig!- arcán gúnyos vigyor, ahogy a kivillanó fehérnemüket bámulja. Az egyik lány mögé áll és ágyékát nekinyomja a diák fenekének, mire az felpattanna, de Mr. Woods, gyorsan végigsimít a gerincén, és nem épp gyengéden megragadja a tarkóját és lenyomja.
-Addig nincs pihenés, míg mindenkinek a tenyere nincs a padlón!

Gyűlölettel a szememben pillantok fel Trevorra, de a gyilkos haragom a tanárnak szól. Az emlék friss, és Trevnek csak egy pillantásába kerül, hogy a fejemből kiolvassa, az elmúlt két napban volt szerencsém nekem is hozzá, meg az érintéséhez. Remélem, hogy némi haragot gerjeszt benne, hogy akaratom ellenére taperolt az a mocskos görény, és én nem tehettem semmit…. eddig…
-Teljesítem egy kívánságod, ha soha többé nem kell egyetlen lánynak sem átélnie azt, amit most Beca.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Hétf. Nov. 02, 2015 5:31 pm

Hmmm... - Ha így folytatod, az este folyamán pont úgy fogsz nyüszíteni, mint egy máglyahalálra ítélt. Csak kevesebb lesz a szimbolika és jelentősen több a kemény dugás. - Ezen nincs mit szépíteni. A feszített húr pattanni szokott, ezt már magyaráztam neki és tapasztalta is. Kicsikét még ingerel és nem lesz olyan élő vagy halott lény a földön ami közé és egy kiadós iskolai botrány közé állna. Legalábbis én nemigen lennék tekintettel arra, hogy hallani lehet mi történik még két szinttel feljebb is. Kicsit még fantáziálok a témán, de hamar elengedem. Nincs szükségem a magyarázkodásra és a botrány eltussolásának aprólékos műveletére. Amúgy is vacsizni akar előtte a kisasszony és amilyen makacs, ha a sorrend ellenkezőjéről akarnám meggyőzni... biztos sikerülne, de lehet rám kelne a nap.
Mint kiderült megfontoltabb mint amilyennek látszik. Nem is válaszolok neki csak némán követni kezdem. Az alagsor kicsit kopott és poros. Tökéletes hely egy kis szívatásra. Menet közben pontosabb infókat is kapok, amik nem éppen a jókedvem betetőzését eredményezik.
- Érdekes fazonnak hangzik. Meglátom mit lehet találni a kicsi fejében. -
Megérkezünk a pontos helyre és nem csalódok a látványban. A fazon tényleg a perverz alak, ennek ellenére a jókedvem visszatér ugyanis a lányok félnek tőle. Ezt a rettegést pedig mint cseppnyi vizet a szikkadt föld, oly könnyen nyelem el és élvezem. Tényleg mocskos egy fazon. Kicsit megkell riogatni és elhitetni vele hogy csirke. Nem kakas, csirke. Hátha az igazgató asztalára rak egy tojást, amit nem kell ecsetelnem, hogy a valóságban mi is lesz. Aztán Anára nézek. Elég dühös a tekintete és mintha ösztönözne, hogy ártsak neki. Talán már ő is járt úgy, mint az a csaj. Mint mondtam, a fazon el fogja dobni az agyát.
- Ugyan farkaskám... ezt a szórakozásért teszem. Kellemetlen alak, de szerintem ha ellene indulnék elnökválasztáson inkább őt juttatnák hatalomra. Most pedig vonulj hátrébb. indul a csali hadművelet. - Egy kis rosszalkodás még senkinek sem ártott bár a lányok pontja is érthető. Először is kitépkedem a folyosón futó néhány lámpának a vezetékét. Sajnos a fények elalvására nem figyel fel, de ennél azért kitartóbb vagyok. Az alagsorban futnak a fűtőcsövek és mivel a tornatermet is fűteni kell így megtalálom az ajtótól nem túl távolra visszavezető légtelenítő csapot. Ezt csak kinyitom és abból már ömleni is kezd a víz, aminek csobogása, de ha az nem, akkor az ajtó előtt gyűlő tócsa jelenléte felkelti Woody érdeklődését és szünetet tart a könnyű prédák kóstolgatásából.
- Pár perc és folytatjuk lányok addig szabad foglalkozás. - Kap rá a horogra és a kíváncsisága mint erős damil húzza a halacskát be a sötétbe. Még a morgását is hallom. ~Kiherélem azokat a szemeteket akik az én órámon vicceskednek. ~ Hűha... most mi lesz velem. Félelmemben felugrok a plafonhoz és az öreg csövek közé kapaszkodva besimulok a plafon szerkezetébe. Cic cic aranyom.
Amint belép a sötétbe és elzárja a csapot meglepem szerény társaságommal. Ordítana egyet, de befogom a száját és kicsavarom hátra az egyik kezét. A halandók még mostanára sem lettek erősek...  A háta mögül mondom félhangosan, hogy csökevényes képességei ellenére is hallja amit mondok, ne csak az szar zenét. - ÓÓÓ Woody bácsi. Mi lenne ha kicsit játszanál velem is? - Nevetem neki a háta mögül és érzem az egyre csak gyűlő félelmet. Nem az a kimondott szórakozás amit a halában lelek, de a csirkés ötletem végeredményére már nagyon kíváncsi vagyok. Megfordítom és a szemébe nézek belekíváncsiskodva az elméjébe is.
Mocskos féreg... Szakadok is ki emlékei közül mérhetetlen undorral az arcomon. Falnak vágva szorítom ki belőle a szuszt. A zihálás elárulja még levegőhöz is nehezen jut, segítséget biztos nem fog hívni.  
Hangomból gyűlölet és harag fröcsög, ha Ana emlékszik arra a hangnemre amivel az esti vámpírvendégével beszéltem, akkor most ismét felfogja ismerni az ölni akarásom.
- Jó kis életmódod van patkány. Zsarolás, egy-két  nemi erőszak, majd iskolaváltás?Neked a halál nem elég súlyos büntetés. - Morgom acsarkodva. Ismét csak a sebeim nyalogatom, hiszen ez az ember hozzám képest beillene a 12 próféta közé, de elkövette azt a bűnt ami engem feldühít. És a magamén kívül nagyon más vélemény nem érdekel. Ami pedig most következik az az ő vége lesz. Ismét a szemébe nézek és azt teszem amihez értek. Kifacsarom az elméjét amennyire csak bírom. Vagy negyed óra teli el mire hozzászólok. - Most pedig visszamész és amit láttál csak pár perc múlva tudatosul benned. - Elengedem ő pedig mint ha misem történt volna csak visszasétál és folytatja a perverzitásból tartott óráját.
Mielőtt Ana bármit is mondhatna csak csöndesen felemelem az ujjam, jelezve, még gyűjtöm a jókedvem. Azért magyarázatot biztos vár.
- Adtam neki egy kis kalandot. Negyed órát töltött a lányokkal akiket megerőszakolt és megzsarolt. Szám szerint 12. Egy kis extrát vittem bele. Kietlen omladozó iskola, amit átjár az enyészet szaga. Itt találkozott velük. Vagyis, csak már az életre kelt holttestükkel, amik kellemesen elszórakozgattak vele, pontosan ahogy ö azt szereti, majd cafatokra tépték. Az emberi elme nem tudja feldolgozni a halál emlékét. Nem véletlenül kelsz fel egy rémálomból vagy nézed végig a halálod egy harmadik személy szemein keresztül. Nem tudjátok elképzelni a halált. Természetellenes. Ő viszont átélte a sajátját, amit az én emlékeimből alkottam neki. Szóval három, kettő, egy... - Nem kell folytatnom. James a fejét szorongatva felordít, térdre rogy, majd a földön összekuporodik. A lányok sikítanak, amitől ő csak hangosabban folytatja egészen míg visításba nem megy át. Mire valaki berohan a terembe már csak az oldalán feküdve motyog érthetetlenül, arról ami vele történt. A rettegése fenséges érzés. Az őrület félelme a legerősebb mindből. Elégedett, mégsem feltűnő félmosolyt csal az arcomra.
- Keressünk valami vidámabbat. Az ilyenektől hánynék ha még képes lennék rá. - Vigyorgom a lánynak és indulok visszafele. Nem kell senkinek látnia minket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Anabell Holloway
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Tartózkodási hely : NAC
Hozzászólások száma : 61
Csatlakozott : 2015. Jul. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Kedd Nov. 03, 2015 2:55 pm

Tátva marad a szám az ígéret hallatán. Szidom a jó istent is, ha létezik, hogy mért most, mért itt, mért nem bírt várni egy picit, mondjuk, míg hazajutunk.
Egy szó annyi sem hagyja el ajkaim, csak az agyam kattog szakadatlanul. Megannyi lehetőség, mód játszódik le a fejembe már megint, megspékelve az emlékkel, ami még mindig tisztán él bennem, mintha csak egy perce történt volna.

Nem kell neki az ajánlatom… ma csupa meglepetés a vámpír. Nincs telihold, szóval arra nem foghatom, de akkor is fura, hogy nem kapva kap az alkalmon hogy bármit kérhessen, nem mintha amúgy nem kaphatna meg akármit, de a pasik erre mindig begerjednek, nah meg a kajálásra is rábólintott. Gyanús, minden olyan gyanús.

-Én rád szavaznék – mosolyodom el kacéran – persze meg kellene győznöd róla, hogy megtegyem, és nem adnám olcsón a szavazatom. – a hangulatom olyan könnyen változik mint a tavaszi szél iránya.

Hátrébb húzódom és a falhoz simulok a sötétben. Némán figyelem a fények kihunyását, majd az újabb elterelést. Megérkezik az áldozat. Ujjaim a tenyerembe marnak, ahogy ökölbe szorítom a kezem és feszülten figyelek. Olyan szivesen megmártanám a kezem a mellkasába, de lehetséges hogy át is szakítaná, akkor pedig nem élné túl. Nem jutnék messzire, ha egy vadász parancsot kapna a nevemmel, és Trevor sem örülne ha bújtatnia kellene, vagy folyton aggódnia, hogy mikor szednek le egy háztetőről.

Trevor hirtelen hangnemet vált, ugyanaz, mint mikor az építékezésen a vámpír a véremet óhajtotta. Nem lennék Mr. Woods helyében. De nem történik igazán semmi. Trevor elengedi és a tanár engedelmesen elindul vissza az órájára. Közbevágnék, hogy ezt most, hogy és mért, és mi van a büntetéssel, de egyetlen ujjat kapok figyelmeztetésként, hogy jobb ha kusshadok.
A választ kérdés nélkül is megkapom, és sokkol az információ, na nem az hogy Trev milyen emléket adott neki, elvégre megérdemelte a szemét, sokkal inkább a 12 lány, akik elszenvedték a tanárt. Velőtrázó ordítás tör ki a tornateremben, majd a lányok is sikítva reppennek szét, kirohanva a folyosóra és az öltözők felé véve az irányt.

Trev elindul és én követem, igyekezve lépést tartani vele. Még visszanézek és látom Mr. Woods rángatózó testét a padlón, ahogy habzó szájjal remeg. El fog a rossz érzés, hogy ezt én tettem vele, hogy miattam szenved, és hal meg kínok között, de aztán lassan felül kerekedik valami más. Elvégre nem én adtam rá okot. Ha nem fajtalankodik, ha nem erőszakol, akkor erre sosem került sor. Én csak a bakónak mutattam meg melyik a következő. Visszafordítom a fejem és nagyot szusszanok. Próbálom lerázni magamról a történteket. Még nem szólalok meg, fogalmam sincs, vajon jó kedve van e már, vagy hogy tudnám jó kedvre deríteni, így inkább beburkolózom az áldott hallgatásba. Tudom, hogy ő is szereti, ha épp nem 0-24-ben tolom a dumát.

Kinn nem az a motor vár, amit tőlem kapott, némi fintor kíséretében ez az arcomra ki is ül. De valljuk be nappal jött, bár elég feltűnő jelenség, nyilván nem akarta tetézni még azzal a gépszörnnyel is. Felpattanok mögé, és előrefele mutatok.
-Harmadik utca balra. A Vérző Rózsa. Fel fogod ismerni. – elindulunk és nem kell 5 perc sem, hogy már meglássam a vörös kacskaringós jeleket a ház falán. Nem tudok arabul, de gondolom ez Trevornál nem jelent gondot, nyilván ő ténylegesen el is bírja olvasni.
Vadszőlő növi be a ház oldalát, ami a fal tövéből tör elő, mintha csak onnan nőne. Persze ennél azért jóval bonyolultabb a dolog. Apró parkoló a bejárat előtt, kifejezetten motoroknak, meg amolyan játékautóknak, mint amit a magasabb társadalmi réteg tudhat magáénak. Kétszárnyas ajtóban egy arab férfi áll és felhőtlen mosoly kerekedik az arcára, ahogy megpillant.

-Anabell – ölel ál szorosan – Előbb jönni mint vártam. – Aztán megpillantja egy lépéssel mögöttem Trevort, ahogy épp a sisakját veszi le. Hogy honnét tudom? Nem kell hátra néznem, elég Amir arcát néznem, hogy leolvassam róla a felismerést. –Lenni bajban? Hívni vadász?- kérdezi aggódva.
-Nem, nem Amir, semmi baj. Ő itt Trevor, a … testőröm… hmmm amolyan assassin. Vigyáz rám, hogy ne essen bajom.
-Barát? – pislog kérdőn Trevorra.
-Monthatni. – mosolygok, és gyorsan tovább terelem a témát, mielőtt nagyon belebonyolódnánk Trevor jogállásába.- Amir, remélem van bárányod, nagyon éhes vagyok.
-Bárány… vaaaaan – vigyorog és kinyitja az ajtót hogy bemehessünk. Kellemes sötét fogad, mécsesek és halovány világítás tölti be a földszintet.
-A külön teremben leszünk. – mondom és elindulok egy széles lépcső felé- Amir jó arc, csak kicsit tart a vámpíroktól. Amúgy hogy tetszik az éttermem? –nevetek.
- Két napja még úgy volt hogy Amirt és az egész bagázst visszaküldik az anyaországukba, de megtetszett a hely, és praktikus a föld alatti része. – Ahogy leérünk egy oszlopokkal tarkított terem fogad minket, vizipipákkal, és függönyökkel, akárcsak az Ezeregy éjszaka meséiben. Néhány függönyt megérintek, ahogy haladok hátrafele egy faragott fa ajtó felé.
-Megvettem a helyet, és alkalmazottaim lettek, persze nem folyok bele a dolgokba, nem az én asztalom, de jövök eszek csekkolom, hogy minden rendben és megyek is. Amir nyugodt, a hely üzemel, és ha kell, van egy hely a nappal elől, ha épp nincs a közelben jobb.

A külön teremben szőnyegek borítják a földet, egy apró asztal a terem közepén, mindenfele párnák és a falon függönyök. Se ablak csak egy ajtó, és a szellőző rendszer alig hallható duruzsolása. Lehuppanok a párnák közé és onnét pislogok Trevorra.

-Ez a szoba teljesen hangszigetelt, ha be van csukva az ajtó, akármilyen durva vámpír állhat a túl oldalon, vagy akármilyen alfa, falkavezér, még egy pisztolylövést sem hallana meg. – enyhe célzás? Neeeem, nah jó de… különben is vegye aminek akarja.

Azonban még mielőtt történhetne bármi is, Amír megjelenik egy jókora tállal a kezében, amin félig átsült, kicsit véres bárányszeletek sorakoznak. Leteszi, mosolyog és távozik. Mint éhező vetem rá magam az isteni illatú döglött állatra. Kézzel, ahogy nem szégyellem. Élvezetes hümmögés hagyja el a torkom.

Egy napra ennyi jót… csak nehogy az árát is megkérjék majd rajtam az égiek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Csüt. Nov. 05, 2015 8:43 am

Még egyszer visszapillantok a féregre. Sose fogja kiheverni amit látott és ha tippelnem kéne még maximum 1-2 hónap és dob egy hátra szaltót valami magasról. Ahogy haladunk a folyosón visszakerül a sisak is és csak akkor tűnik fel, Anabell meg meglepően csöndes. Szokatlan... általában be nem áll a szája.
- Ha valami böki a csőröd nyugodtan nyögd ki. - Duruzsolom félhangosan a nyitott plexi mögül.
Felérünk a lépcsőn és kénytelen vagyok teljesen visszaburkolózni a sötét szerelésbe. Utálom, de már lemenőben van a nap. A narancssárgás égboltban pedig már remekül megleszek nélküle is. Kezd visszajönni a jókedvem ahogy egy-két diák lop rólunk egy pillantást és elkezdi összerakosgatni a puzzle darabokat. Wasces, aki valamiért Ana hűlt helyével dumálgat még annál is kedvesebben mintha a lány tényleg ott lenne. James akinek egyről kettőre megzápult az agya és persze most Anát kíséri a elég magas, fekete ruhás alak, akinek a közelében libabőrös lesz mindenük és legszívesebben a lehető legmesszebb lennének tőle. Ebből az okosabbak leszűrik mi az ábra a hülyébbek meg talán valami ócska nyálas könyvre gondolnak.
Az utca fénye egyre csökken. Jókedvel méregetem azt a nyavajás korongot ami rabláncon tart. A hatalmad rohamosan csökken öreg haver... Csak lepillantok utasomra és úgy néz mint aki citromba harapott. - Most mit nézel így? Ha mindenhova azon mennék, még a parkoló órák sem mernének szóba állni velem. Alapból sem vagyok biztató személyiség, pláne nem, ha a megszabdalt fejemhez még jár egy vas, amit Lucifer nedves álmáról mintáztak. Ne érts félre. Nagyon menő és a helyi gondjaimhoz azon érkezek. Sokat javít az első benyomáson. - Elmélkedve azon az egy eseten már jókedvű vigyor jelenik meg rajtam, csak épp eltakarja egy baszott fekete sisak. Halom az útirányt és nem nagy meló megtalálni. Tetszetős ház...
Megáll a Harley  Ana pedig villámként kerül bele Ahmed nyakába. Én komótosan leszállok és próbálgatom a szerencsém. Lassan veszem le a sisakot, várva hogy lángra akarok e kapni, de már nem. A lemenő nap fénye bántja a szemem és kellemetlenül bizsergeti a bőröm, de ezt már eltudom viselni. Ekkor látom meg az engem fixírozót és már érzem is a szivárgó aggodalmat. Pfff.... hívni vadász? - Kösz, de én már jóllaktam. Csak Anabell éhes. - Ana magyarázatára először ráncolom a szemöldököm, majd beletörődök a sztoriba és abba is, hogy egyre gyengébb a szereposztásom. A múltkor még mindenható démon, most meg testőr. Még két hét és "csak barát" leszek vagy régi ismerős aztán pedig egyenes út vezet a mellékszereplők sorába. Fa a parkban, vagy iszap a hattyúk tavában...  Erre még ráfogok kérdezni, de mikor a barát kérdést dobja a repülőszőnyeg zsoké én csak "barát"-ságosan  bólintok.
Bárány van, meg egy marha is, ha bevetted ezt az ócska színdarabot... Legalább a nevét megtudtam.
Követve őt nagyon helyes kis terem fogad minket. A kevés fény, kimondottan tetszik.
- Takaros kis hely, de az emberekért még most sem vagyok oda. Amir meg tartson csak, nem mintha a halandók nagy része nem így reagálna rám. -
Tovább hallgatom és beérünk egy szobába ami nagyon ismerős. Hmmmm.... honnan is? Megvan! keresztes hadjárat és arab bordélyok. Micsoda esték voltak. Persze szigorúan isten nevében.
Ana is pontosan erre gondol, én pedig mit kezdjek egy ilyen kijelentéssel? Természetesen jókedvű, kaján félmosollyal teszek egy lépést felé. - Mi lenne ha tesztelné... grrrrrrr AMIR igazán megtanulhatnál kopogni. - Morgok kicsit, de ő csak mosolyog. Kamu mosoly, érzem amit érez, de akkor is! Kifele menet még követem a tekintetemmel és amit csukódik az ajtó visszanézek Anára. Szóval hol is ta... Ehhhh... Még jó hogy az este csak most kezdődik. Kell még valami pozitív élmény is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Anabell Holloway
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Tartózkodási hely : NAC
Hozzászólások száma : 61
Csatlakozott : 2015. Jul. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Pént. Nov. 06, 2015 12:33 pm

-Nem böki semmi a csőrömet, Te intettél csendre! – felelem, némi zavarodottsággal, most nekem nehogy már megsértődjön azon, hogy szót fogadok.
– Azt hittem szereted, ha nem jártatom a szám, de ha szeretnéd… - mindenki maga ássa meg a saját sírját. Jót mosolygok magamban.

-Azon agyaltam, hogy vajon rossz ember vagyok e, mert ez mind megtörtént. Szóval, ha én nem vagyok az a szemét még mindig élné a kicsi világát, de van e jogom nekem megváltoztatni az emberek sorsát. No nem arról van szó hogy nem élveztem. Sőt már már ijesztő módon gerjedtem rád abban a pillantban amikor elkaptad és megadtad neki ami járt, de akkor is. Asszem átállok végleg a sötét oldalra. – nevetek halkan.

Észre veszi a morcos pillantásom a motor kapcsán és még én kapok lehordást?
-Ugyan mért akarnál Te parkolóórákkal csevegni? Bocsáss meg, még nem ismerem a konzervatív oldalad, de ha legközelebb öltönybe és nyakkendőbe jönnél a véremet venni, dobj kérlek egy smst, hogy legyen időm bevenni pár szanaxot, nehogy halálra röhögjem magam. –hoppi ma nagyon szabad szájú vagyok- De meg sem szólaltam, sőt ha óhajtod rád se nézek többet nagyuram. – kiöltöm a nyelvem.

Érzem Trevor nem tetszését, ahogy Amirt világosítom fel hogy ki is ő, és egy sanda pillantással az érzés már látássá is alakul. Ma rohadtul nem vagyunk egy hullámhosszon, pedig olyan jól indult a délután.
-Na most meg mi a franc van? – azt hiszem berágtam – Mit kellett volna mondanom? Hogy a gazdám vagy, és ami az enyém az a tiéd is, szóval ők mind a Te tulajdonaid, ahogy a ház valamennyi téglája? Vagy esetleg neveztelek volna a szeretőmnek? – a puffogásom kezd elharapódzani. – Mintha tudná mit jelent a szó. De akkor rajta, ki vele, hogy szeretnéd, hogy szólítsalak? Mi legyen a titulusod? – hangomba némi gúny érződik, nagyon felbaszott, hogy egy ilyenen kiakad, és habár nem mondta totálisan láttam rajta a nem tetszést. Itt az ideje megbeszélnünk ezt a kis problémát.

Legalább az alagsor és a külön terem tetszik neki. A közeledése egy pillanat alatt feledteti velem hogy morcos voltam, ijesztő, hogy olyan könnyedén manipulál, hogy észre sem veszem, de Amir megzavar. Talán még egy köszönömöt is mondok a fejemben, mert ha nem jön, Trevor tutira rávesz, hogy a dolgokat igenis fel lehet cserélni. De így marad a bárány és a többi sorrend.

Sajnos a tál gyorsabban kiürül, mint reméltem, és feleannyira sem laktam jól. De amíg emésztek is igyekszem szóval tartani a vámpíromat, még a végén képes lenne rám vetni magát, ahogy az utolsó falatot lenyelem.

-Szóval akkor most mesélj szépen, miért utálod ennyire az embereket, hiszen valaha mindketten azok voltunk. Milyen égbekiáltó bűnt követtek el, hogy ennyire gyűlölöd őket?– hoppá a tiltott téma… ebből még baj lesz, és legyen is, azt már tudom milyen, ha vágyik rám, de milyen, ha morcos? És vajon ha haragszik, akkor durvább? Azt hiszem túlságosan belemerültem ennek a fejben történő elemzésébe, mert Trev kérdőn felvonja a szemöldökét. Csak akkor esik le, hogy arcomra kiült egy kaján vigyor. Na ezt a rohadt életbe nem fogom tudni kimagyarázni.

-Hagyjuk is, nem lényeg. Mik a tervek mára? Mindenki jóllakott, akkor mehetünk moziba? – nevetek – Vagy elvihetnél az állatkert éjszakai tárlatára – jobbnál jobb ötletek. Elég nagy állat vagyok én is, ha nézegetni akarna, de ha már nézeget, a tapizás sem tiltott.
Négykézláb mászok közelebb hozzá, némi segg riszálással, ahogy a felnőtt filmekben másznak a lányok a selyemmel lefedett ágyon, a kiláncolt tag felé. A délutáni vérveszteség okozta kábulat már a múlté, újra önmagam ura vagyok, készen arra, hogy jól felbasszam Trev agyát… remélhetőleg ő meg majd jól megb… hoppá…

Szépek a természetfeletti kapcsolatok, csak ne lenne mindig ott az a csúnya baszás….
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Szer. Nov. 11, 2015 10:19 am

A morgolódása már kezd jókedvre deríteni. Ez már inkább ő. - Kettőnk közül magadnak, vagy nekem próbálsz hazudni? - Teszem fel az egyszerű kérdést és kíváncsian várok az elég leszúró magatartása ellenére is. Nem is sejti mekkora ajándék tőlem a tény, hogy egy halandót kérdezek és nem elveszem tőle azt, ami érdekel. Ha pedig túlságosan elbízná magát, majd emlékeztetem mivel is áll szemben.
Érdekes gondolatmenet, rettentően emberi felfogás... ezen is csiszolgatni kell ha életben akar mellettem maradni. - Okéééé. Ennyi marhaságot már rég hallottam. Kezdjük az elején. Én is élek ezekkel a sötét meg egyéb hasonlatokkal, de csak azért mert az átlag idióta így tudja felfogni miket is művelek. Az én nézőpontom viszont kicsit más. Egy idézettel élnék. Charles Adamstől. "A normális csak egy illúzió. Ami normális a póknak az káosz a légynek." Nem vagy ember, így nem is lehetsz már "jó ember".  Nem átállsz, hanem kezdesz azzá válni amivé lettél. Egy csodálatos lénnyé, amit nem fognak vegyszerek és betegségek, vad és kérlelhetetlen. Valami, ami az emberek számának féken tartására teremtetett. ÉS mint ahogy az ember kiirtja a hangyákat a házából, lelkiismeret furdalás nélkül, nekünk ugyanolyan közömbösséggel kell elpusztítani őket. Ami nekünk normális az nekik a "rossz". -
Na, megvolt a mai fejtágítós filozófiaóra is. Talán ez kicsit lökdösni kezdi a jó irányba.
Kiérünk és továbbmorog. Tuti a napokban fog menstruálni.
- Ha eleget dekkolsz a társaságomban, bizony fogsz úgy is látni. Sőt, még smink is lesz rajtam. Pontosan olyan leszek mint a férgek egyike. Ha pedig a titulusoknál tartunk akkor a nagyuram helyett kérlek használd a 'Trevor Ectacado Delahosa Errico a sötétség és rettegés mestere és South shore város polgármestere' címet. A végét pedig fűszerezd meg egy pukedlivel. - Ezzel pedig kifogyott a jókedv és móka szabadalmazásom a következő két hétre. Kezdesz dühíteni.
Amit pedig az Amirnak való bemutatás után művel. Most pattan a láthatatlan húr, de ez nem a bujaság hangján szólt. Nagyon nincs tisztában a helyzetével, azzal, mi vagyok és mihez szoktam hozzá az évezredek során. Még a kezem alatt erősödött zsoldosaim is csak üthetik a baráti hangsúlyt, ő meg számonkér!? Dühödt és hirtelen mozdulattal kerülök elé. Lenézek a törékeny kis testére és ha már lenéz akkor fizikailag is ebbe a pozícióba helyezem. Jobbommal megragadom a nyakát és fejem fölé emelve megvárom míg a tekintetünk találkozik. Eddig csak maga közül látta a halált, most érezze a bőrén is. Lássa fekete szemeimből lángoló haragot, érezze az engem átjáró dühöt. Jöjjön rá, az, hogy ezek után életben hagyom, csakis az ő kiváltsága. Az tűz nem csak kéjjel lángolhat, de velőtrázó fájdalommal el is emészthet. - TREVOR! Így szólíts! A többihez semmi köze a tevezsokénak. Nem kell magyarázkodni. Nem vagyunk egyenrangúak. Ezt jól vésd az eszedbe, vagy én fogom belekarcolni magába a tudatodba.   - Elengedem, nem törődve a földetéréssel. Levezetve dühöm, amilyen gyorsan jött úgy távozik is a harag. Leülve a terembe talán oldódni kezd a rideg hangulat. Én legalábbis elég gyorsan tudok váltani, ezzel már másoknak is meggyűlt a baja. Talán egy kis békülő.. khm...
Persze ezt a húzásom Amír csúnyán megfúrja behozva az ételt. Ha már birkát eszik akkor ugyanazon állat türelmével nézem végig a lakomát.
Folytatásként pedig... pedig a múltamban kezdene turkálni és még vigyorog is hozzá. Ezzel egy pillanatig nem tudok mit kezdeni, míg fel nem tűik a zavara és ömlik az ócska kifogás folyam. A kínálkozó riszálós mutatványa sem tereli el a figyelmem a folyamatos rebellis hozzáállástól.
- Láttad milyen ha egy pillanatra felforr a fejem. Érezni akarod milyen a haragom? -  Ekkor egy sokkal jobb ötletem támad és baljós mosollyal ragadom meg a csukójánál fogva. Közel rántom és a szadista vigyor csak erősödik. - Remek kis ötletem támadt. Tudd meg te, hogy miért. Légy a fejem vendége. - Kényszerítem a farkast, hogy szemeimbe nézzen. Íriszem feketesége kiterjed egész szememre ahogy egyre jobban átjár a gyilkos őrület. - Gyere mélyen a nyúl barlangjába Alice és jól néz körül mert nem sokan jártak még ott. -
Ezúttal nem csak az ő elméjét nyitom meg hanem sajátomat is felé. Nem tudom csak úgy átadni a tudatom, nem a szolgám. Viszont egy kis kirándulásra meghívhatom.
Ana látása lassan szürkülni kezd és homályossá válnak körülötte a formák, majd totál sötétség. Mikor magához fog térni nem várja más csak a tökéletes ében éjszaka. Nincsenek formák, sziluettek, látóhatár, csak sötétség. Pár méterre pedig Trevor alakja rajzolódik ki a semmiből, mintha csak ködből állna össze. Nem egészen a megszokott a külseje. Nincsenek szemei, csak üresen tátongó fekete szemgödrök. Ruházata is csak néhány tépett rongy a derekára csavarva. Lehajolva felsegíti Anát. Furcsa külseje ellenére barátságosan szólítja.
- Gondolom sok kérdésed van. Az időnk viszont kevés. Sok energiámba kerül egy ilyen bonyolult elmetrükk. Nincsenek tabuk... Mire vagy pontosan kíváncsi? -

Nem tudom mit tudok kihozni ebből, elég érdekes művelet a saját tudatom az ő fejében mozgatni. Egy kezemen megtudom számolni azokat, akik szabadon mozoghattak a tudatalattim kíséretében. Magam sem értem a teljes működést.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Anabell Holloway
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Tartózkodási hely : NAC
Hozzászólások száma : 61
Csatlakozott : 2015. Jul. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Csüt. Nov. 12, 2015 2:45 pm

A kérdés elgondolkodtat, most tényleg hazudni próbáltam? Nem, rohadtul nem.
-Nem volt hazugság, tényleg te intettél csendre, én csak jó kislány akartam lenni… asszem… - nah tessék most elbizonytalanodtam, remek, már azzal sem vagyok tisztában, miket művelek. A végén még én is olyan tébolyult leszek, mint ő?

Oké, az érvei jogosak, ha az ő szemszögéből nézzük reális, és elfogadható. A francba… nem tudok belekötni.
-De én csak egy kicsike farkas vagyok, gyenge, esetlen, sub… úgy is mondhatnánk, hogy elég mihaszna, mint egy kölyökmacska. Azt sem küldik egy egérhadsereg ellen, még akkor sem, ha nagyobb és halálosabb, de akkor is csak kölyök. Vagy ez hogy működik, felnövök és domináns leszek? Vagy megtanítasz ölni? – hangom tele kétséggel, tényleg lehetséges e, amit felvázoltam? Elvisz valami isten hátamögötti helyre és egy szerencsétlen emberen fogom gyakorolni, hogy hogyan öljem meg? Még a gondolat is elborzaszt. – Azt hiszem bennem nincs meg az az ösztön, mint az állatokban, és ez megrémít. Nélküled, lehet életben sem maradnék. Én… képtelen vagyok ölni.

-Trevor Ectacado Delahosa Errico… te most komolyan szívatsz? Tényleg így hívnak? Mint valami mexikói drogbáró. Aham… pukedli… nem vagyunk a viktoriánus korban, de ha rám adatsz olyan habos babos abroncsos cuccot, isten bizony pukedlizek neked naphosszat. – nevetek.

A kiborulásom meghozza az eredményét, csak épp nem azt, amire én vártam. Rosszul sül el a kis hisztim és Trev keze a nyakamra fonódik. Maga fölé emel, szemei sötétebbek, mint az éjszaka. A bőröm zsibbad, a félelem eleven tűzként mardossa a bőröm. Meg sem próbálok ráfogni a csuklójára, pedig az ösztön ezt diktálná, én azonban csak lógok akár egy darab rongy.
Egy szó sem bírja elhagyni remegő ajkaim. A halál érzése mindent körbeleng. Hangja parancsoló, ellentmondást nem tűr, és nagyon úgy érzem, hogy csak egyszer fogja elmondani.
Hirtelen enged el, én pedig a földre rogyok. A térdem fájón koppan a padlón, de nem merek felnyögni. Mint akinek a nyelvét is kimetszették követem némán. Mondanám, hogy felfogtam, meg hogy megértettem, és hogy jó leszek, nem pimaszkodom többet, de lehet, hogy ezt én sem hinném el.
Viszont az tény, hogy az, hogy életben vagyok még mindi, rohadtul nem a szerencse műve. Egyetlen mozdulattal eltörhetné bármikor a nyakam, sőt lehet hozzám sem kell érnie. Felrémlik a pillanat ahogy érintés nélkül is megpörgetett a liftben. Végül mégis csak összeszedem magam.

-Bocsáss meg Trevor, a neveltetésemből adódik, hogy megszoktam bárkivel bárhogy beszélhetek. Kérlek, ne haragudj rám. – érintem meg a kezét óvatosan. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha az elején tisztázza mit vár tőlem. De neeeem, majd kitapasztalja a kisfarkas… aha, köszi… Ha most még ezt is a szemére hánynám, akkor legközelebb aki rám nézne, már csak egy halottkém lehetne.

A kaja nyugodtan telik, de aztán megint jól elszámolom magam, totálisan hidegen hagyja, hogy én itt mit riszálok. Ez nem megy ma nekem. Arcán szadista vigyor jelenik meg, de nem a játékos fajtából. A csuklómnál megragadva húz magához.
-Nem, nem akarlak felbosszantani. – tiltakozom és húzódnék el, de nem enged. Ujjai satuként tartanak, kényszerít, hogy a szemébe nézzek. Írisze eltűnik, és megint csak a mély sötétség bámul rám. A világ szertefolyik körülöttem, és nem marad más csak a fekete semmi. Mégis furcsamód van mélysége és fénye. Az üresség földjén ülök, vagy nem tudom, hogy van e itt olyan, hogy lenn és fenn, de ülök, az tuti.
Egy pántos fehér ruhában, amit mell alatt egy arany színű szalag ölel körbe. Ha nem is ez lenne rajtam, akkor is levághatná bárki, hogy nem idevaló vagyok. Szóval tutira nem az én fejem ez. Trevor jelenik meg és felsegít. Kicsit tartok tőle, de mintha nyoma sem lenne a haragjának. Az egymillió dolláros kérdés. Mire vagyok kiváncsi? Nem mondhatom, hogy mindenre, mert lehet, igaz sem lenne.

-Miért utálod az embereket? Nem egyszerűen megveted őket, biztos vagyok benne, hogy nem csak a vámpír léted miatt nézed őket semmibe. Mi az oka? – íme, várom a választ.

Azt hiszem felkészültem, tutira van valami értelmes magyarázata. Kell lennie. Aztán ha túlélem a választ remélem lesz időm feltenni a másikat is. Látni akarom, hogy milyen az ő világképe. Hogy hogyan képzeli el az ideális Földet. Fordítva nem merném feltenni a kérdést.
Rettegek tőle, hogy a második válasz után hanyatt homlok menekülnék előle, úgyhogy marad ez a sorrend, aztán meglátjuk, hogy az első után még maradnék e.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Csüt. Nov. 19, 2015 8:29 pm

- Kifogások, kifogások és kifogások. Azzal tele a padlás. Mikor engem választottál és bizonygattad, hogy követsz bármilyen sötétbe csak a Twillight járt a fejedben? Idővel mindenki erősebb lesz, kiváltképpen az aki hozzám tartozik. A ösztönöd pedig ott van, max felszínre tépem. Nem vagy már kölyök. Csak 100 évvel ezelőtt, aki korodbeli volt gyerek nélkül, azt szinte kétségbeesett, hogy milyen öreg és még semmit sem csinált. A régebbi időket ne is említsem. - Egy parányi szünetet tartok, mielőtt válaszom fő témájához az öléshez érnénk. Eméssze meg az első pár lépést és aztán jöhet a mély víz!- Majd ezen is változtatunk. Egy emberek fölé emelkedő majdnem tökéletes lény vagy. Ami mellesleg ösztönből kívánja az emberhúst. Még mielőtt jönne a többi kifogás.  Ne aggódj, majd szépen rávezetlek a vér ízére. -Nevetem neki jókedvűen és ha férfi lenne még párszor hátba is veregetném. Ebben a felállásban inkább mellőzöm a mozdulatot. Elég hülyén venné ki magát.
- Ezzel szavadon foglak. Ha gyilkosságokat tudok elsimítani talán egy olyan vacak beszerzése sem lesz gond. Után meg jöhet a rizsporos bál.... te jó ég, hogy utáltan azokat az arisztokratákat. -
Kicsit később már nem ilyen önfeledt a hangulatom. Nem sokon múlt, egy komolyabb sérülés okozása, de annyira nem sikerült még felbosszantania. Viszont kiráz a hideg. Ez a válasz elég alávaló és ócska. Jóval többet várok el tőle, de mindennek megvan az ideje és a helye.
- Kapásból két hibát is lekövettél. Kezdjük a kisebbikkel. Nem keresünk kifogásokat és indokokat. Amit tettél azért tetted mert ilyen vagy és akinek nem tetszik az vagy meghátrál, vagy felpofoz, de nem kell a körítés. A következőt pedig jól vésd az eszedbe. A bocsánat szóval elismered a hibád és a másik igazát. Állj ki magadért. Sose kérj bocsánatot, csak ha tényleg okod van rá. Csak a gyenge jellemek kérnek bocsánatot minden apróságért. Az pedig csak egy úthoz vezet. Végül azért is hibás leszel, hogy még élsz. Ha leugatsz és kapsz a képedre, akkor viseld büszkén a pofonokat, nem pedig meghunyászkodva. Máskülönben meg sem fog fordulni a fejemben, hogy esetleg igazad is lehet. -
Te jó ég... oktatom. Nevelem az én eszméimre. Na ez most kicsit furcsa. Ha így folytatom sensei-nek is hívhat pár nap múlva. Ennyire közel került? Hát kölyök, ezzel a tempóval hamar a bizalmasaim közé fogsz csöppenni. Csak meg ne bánd.

Trevor képe csak mered a fekete semmibe. - Közkedvelt kérdést tettél fel. Előtted mindössze csak 4 halandó nyert betekintést elmém mélyébe és ők is ezt a kérdést tették fel, ha nem is pont ugyan így. - Az alak hátat fordít Anának. - Mint mondtam, ez egy elég komplikált folyamat amit én sem értek. A tudatalattim nekem is titok. Így légy elnéző a kellemetlenségekért amit az okozni fog. - A Sötétség megremeg. A két alak körül víz módjára kezd gyűrűzni az ében semmi, majd egyre több ponton is felzavarodik, végül alakot ölt. Fekete karok jelennek meg Ana körül, erősen megragadva őt ahol csak érik. Hiába is ellenkezne, vagy száz kéz tartja őt, mind más és más. - Ahogy mindennek, úgy az én történetemnek is van eleje és talán egyszer vége is lesz. - A kezeket mintha csak utasítaná egy felsőbb hatalom. Nem rángatják tovább a maguk kedve szerint a lányt. Összhangba érve megmerevednek és belerántják a semmibe. Mikor már a fulladás érzése venné uralmába, akkor engedi el őt a sötétség és folyik le róla elé tárva az időszámításunk előtti Rómát. Bármerre is néz a látomás tökéletes. Érzi a levegő frissességét, az élet zaját mintha csak részese lenne az egésznek. Az emberek viszont tudomást sem vesznek róla, ha véletlenül egyet megragadna, nem érne semmihez. A test csak megkeveredik mintha ködből lenne és újra összeáll.  
Kisvártatva a kísérő alakja is megjelenik mellette. - Embernek születem mint mindenki más. Büszke Római katona voltam, előkelő legionarius felmenőkkel és egy szerető feleséggel. -
Az utolsó szó végére érve az egyik ház ajtaja kitárul és egykori önmaga lép elő. Teste élettel teli amit nem borítanak hegek. Arca barátságok szeme pedig még kék. Egy fiatal nő is kíséri kifele. Ha Ana ismerné, akkor azonnal rá is köszönhetne, 'Szia Chloe" megszólítással, annyira hasonlít a két nő.
- Egyszer bajba fogsz kerülni ***** . - A név elmosódik, csak statikus zörejt hallani helyette. - Feleslegesen aggódsz **** . Elengedek meglátogatni a várandós párom. - Csak egy két kétkedő pillantás kell a jég megtöréséhez. - Oké megint elszöktem, és igen, ha megint rajta kapnak soha nem leszek Centurio primi pili. Akkor is látni akartalak titeket. - Megsimítja állapotos felsége hasát, majd elrohan a város széle felé.
A kísérő arca rezzenéstelen a múlt szilánkja láttán. Érzelmektől mentes és hideg hangon folytatja.
- Ha érdekel valami, kérdezgethetsz. Ugorjunk a fordulathoz. -
Ana lángra kap teljes testében. A húsát emésztő tűz érzése valósan fáj és egész testében érezni. Pár pillanat múlva a lángok kialszanak és helyükbe egy új jelenet látványa lép. Egy házban vannak. Azon belül is a konyhában. Két városőr áll a bejáratnál megdermedve és egy férfi az ajtóban. Az pedig Trevor emberi énje teljes felszerelésben, tágra nyílt szemekkel, mozdulni képtelenül. Amit pedig ezt tette vele, az az a látvány ami Anát is fogadja. A falakat vérfoltok tarkítják, a padlón pedig tócsában áll a megalvadt életerő. Egy meztelen nő fekszik az asztalon. Nyaka elvágva, hasfala felmetszve méhétől nyakig. Megnemszületett gyermeke, pedig alatta a földön hever, összetaposva.    
Ebbe a képbe tartozik még egy fiatal férfi, inkább kamasz képe is. Testét vér borítja, kezében mocskos tőr pihen. Eszelős mosollyal közli amit gondol. - Nekem nő nem mondhat nemet. - Folytatná de ekkor egy elkeseredett ordítással ugrik neki az egykori katona és csak a két őr jelenléte akadályozza meg az azonnali igazságszolgáltatást. Percekkel később már kisebb tömeg van a ház körül, kamaszt kémlelve, ahogy elvezetik. Nem maradt más csak egy halott nő és a keservesen átkozódó férje, aki már nem tud megküzdeni könnyeivel.
A kép ismét megáll. A falak felrepednek és a résekből vér kezdi feltölteni a szobát.  
- Jöjjön az utolsó része a kirakósnak. - Közli a kísérő és türelmesen nézi ahogy Anát belepi a vér. Végül a plafont is eléri a rubint nedű, majd hirtelen eltűnik és helyébe új pillanatja lép a múltnak. Az egykori büszke katona dühödten és megtörten ordibál mindenkivel akit csak ér. Egyszerű vádakat hoz fel. Hazugság, félelem a hatalomtól, megvesztegetés. Miden elfordul tőle, bár szemükben látszik a félelem valami nálunk nagyobbtól és a sajnálat amit a megtört alak iránt éreznek.
- Ehhez kell egy kis magyarázat is. A gyilkos a Consul fogadott fia volt. Természetesen törvénytelen apja tisztára mosta a nevét és egy közönséges bűnözőre kente az egészet. Aki az igazság mellé akart állni, azt megvesztegette, vagy pusztán megölette, példát statuálva arról, hogy mi az igazi igazság. Az emberek pedig nem fogtak össze. Feladták és elfogadták más áldozatát a sajátjuk helyett. Gyáva, önző hozzáállás. Ami nem az ő bajuk afelett el lehet tekinteni, főleg ha meg is üthetik a bokájukat.     - A Magyarázat befejeztével Ismét Ana felé fordul. - Ez gyűlöletem gyökere. Még egy kérdésre maradt időnk, ha mást is szeretnél megtudni. -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Anabell Holloway
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Tartózkodási hely : NAC
Hozzászólások száma : 61
Csatlakozott : 2015. Jul. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Pént. Nov. 20, 2015 2:40 pm

Mondanám, hogy nem is kifogások, de akkor hazug lennék, viszont azt se várja tőlem, hogy el fogom ismerni. Nah meg mit nem.
-Semmilyen Twillight nem járt a fejemben, nem bukom a csillogó vámpírokra. Úgyhogy már most dobd el az ötletet, hogy bekened magad valami csillámzselével és megjelensz a hálómban… Edward… -kicsit tátva marad a szám a ’felszínre tépem’ műsor után, szeretem az agressziót, de ezt most nagyon nem akarom elképzelni.
-Mellesleg nem csak bizonygatás volt, tényleg bárhova követnélek, ha kell a világ végére, vagy a pokolba, vagy akárhova… tégy próbára ha nem hiszel nekem. – azt nem teszem hozzá hogy bármit megtennék, mert tartok tőle, hogy a téma komolyságát tekintve rámutatna egy emberre hogy nyírjam ki, és meg kellene tennem. Nem szívesen tennék kárt mondjuk Amirban, pedig tartok tőle hogy Trevor, őt mint tevezsokét nevezné meg. Valahogy a szimpatizmus nincs meg kettejük között.

-Félve kérdezek rá hogy miként gondolod ezt a rávezetést, gondolom nem a sajátodból akarsz nekem adni, míg rá nem jövök hogy ez isteni és kell nekem. – a jókedve már már ijesztő, és nem, ezt még jó darabig biztos nem fogom megszokni. A frászt tudja időközönként rám hozni, az amilyen könnyedséggel kezeli a halált meg a vele kapcsolatos dolgokat. Oké, már halott, na de akkor is.

-Szavamon? Neeee… csak vicc volt, eszedbe ne jusson rám adatni valami istenverte fűzőt, csak hogy homokóra alakom legyen, és ne kapjak levegőt. Isten bizony, ha megteszed, a világból ki foglak kergetni az arisztokrata viselkedésemmel. – nevetek, de a hangomban bujkál némi bizonytalanság. Remélem, hogy a memoriája nem olyan jó mint egy elefántnak… bár tartok tőle hogy sokkal jobb.

*

Azt hiszem ennyi… én már sosem leszek elég jó… magamtól semmiképp.
-Kishíján megfojtottál, ez az én értékrendem szerint nem épp apróság, már ha csak azt nézzük, hogy bepöccentél némi hisztin. Vagy hogy gondolod, majd ha már üveges tekintettel fekszem a földön, a saját vérembe fagyva, az lesz elég indok hogy bocsánatodat kérjem? – még hogy a nőket nehéz megérteni, könyörgöm akkor Trevor mégis micsoda, merthogy őt totál lehetetlen.

*

-Miféle kellemetlenségekért? –kérdem bizonytalanul, de a választ azonnal meg is kapom. A semmiből karok ragadnak meg és rángatnak ezer felé. Sikítok és próbálok szabadulni, de esélyem sincs. Hirtelen megmerevednek, majd lerántanak a mélybe.
Nem kapok levegőt, érzem, hogy a testem küzd a fulladás ellen, még kitart, de nincs sok hátra. Mint akit vízből rántanak ki, úgy pereg le rólam a sötétség, és jutok újabb lélegzetvételhez. Kicsit meggörnyedve köhögök, és elkerekedik tekintetem, ahogy meglátom az árnyékom. Lassan emelem fel a fejem és csodálkozom el.
Rómának tűnik a hely ahol vagyok, érzem a nap melegét, a levegő tisztaságát, minden olyan valós. A madarak, a lovak, az emberek.
-Elnézést – mondom és térnék ki az egyik járókelő elől, aki épp nekem ütközik, de mintha ott se lennék, illetve ő nincs ott, mert a válla füstté válik, majd mikor elhalad mellettem újra összeáll. Hogy lehet egyszerre minden olyan valós és mégse?

Megjelenik Trevor és mesél, és ahogy mesél a világ formálódik. Kedves ház, gyönyörű várandó asszony. Mosollyal az arcomon figyelem ahogy ölelik egymást, és beszélgetnek. Furcsa mód a nevek elmosódnak, talán Trev nem akarja hogy tudjam az igazi neveket, viszont akkor már biztos hogy nem is Trevornak hívják, vagyis nem úgy hívták.
-A nevek… szándékosan rejted el előlem? – kérdem egész halkan, ő mondta hogy kérdezzek.
Rémülten kapok a ruhámhoz, ahogy lángra lobbanok. Mar és tép a fájdalom, sikítanék de már tova is tünnek. Se égés nyom, se megpörkölt ruha, csak a fájdalom lappang még tompán a felszín alatt, majd annak is nyomavész. Újabblátomás, vagy helyszín, nevezzük aminek akarjuk. A házban állok, talán nappalinak lehetne nevezni, a nap nem süt be, nincs vidám érzésem, és az ajtóban álló őrök sem túl bizalom gerjesztőek. Fejemet az általuk oly mereven bámult irányba fordítom.
A látvány iszonyatos, az előbb még élettel teli vidám asszony, élettelenül fekszik az asztalon, felboncolva akár csak valami húsdarab, és a gyermek… te jó isten… kezemet a szám elé kapom, érzem ahogy könnyek gyűlnek a szemembe, és csillapíthatatlanul folynak végig az arcomon, hogy ujjaimon át a földre hulljanak.
A szívem összeszorul, már nem akarom látni az egészet, bánom, hogy egyáltalán megkérdeztem. Ezt nem kellene tudnom, nagyon nem. Egy férfi hangjára leszek figyelmes, eddig fel sem tűnt, hogy a szobában áll ő is. A gyilkos, kétséget kizárva. Áll az asztal mellett, kezében tőr, és azt hangoztatja, hogy neki senki nem mondhat nemet.
Kezeim lassan leveszem a számról, érzem, ahogy a szívem megtelik gyűlölettel, ahogy a farkasom agresszíven felmordul, bosszúért kiáltva, és már indulnék, hogy magam tépjem darabjaira, ahogy a lefogott régmúlt Trevor tenné, de a világ kimerevedik, és a falakból vér kezd ömleni a szobába. Trev mesél tovább, miközben ellep a vörös ragadós vér, amit nem tudni kié, nem tudom írtózzak e tőle, vagy haragom táplálva merítkezzek benne. Egyre feljebb ér, majd teljesen beborít és újabb színhely tárul fel előttem.

Az igazság, amit oly naívan reméltem elmarad. A világ semmit sem változik, az emberek a fejüket a homokba dugva tűrik, a hatalmasok játékait. Nem küzdenek, fejet hajtanak és nyelnek. Inkább elfordítják a fejüket, és tudomást sem vesznek a környezetükről, csak legyen meg a kis nyugalmuk, a kis … szánalmas… mihaszna… múlandó… életük.

Egy pillanat némaság, ami elhatalmasodik rajtam. A tehetetlen düh, az értetlenség, és a saját megvilágosodásom. Nem fejezem ki együttérzésem, mit érne vele? A sajnálatból nem kér, én sem tenném, a múlton pedig úgysem tudnék változtatni.
-Látni vágyom, hogy milyen világot képzelsz el. Mutasd meg nekem, hogy miért harcoljak! – ennyi, ideje felnőni.
Nem vagyok ember, már nem, és ez a legcsodálatosabb dolog, ami történhetett velem. Nem vagyok része annak a fertőnek, amit láttam, és soha nem is leszek…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Pént. Nov. 20, 2015 7:38 pm

Az Edwardos szövege megmosolyogtat. Természetesen egészséges vámpírképet kapott tőlem, nem valami csillámba áztatott nyáltengert, de még csak a napjainkban fertőzés módjára terjedő, emberimádó idiótaság elől is megmenekült. Viszont ahogy ő is komolyabb témához ér úgy gondolom, őszinte választ vár. - Ha az öröklét egyvalamire megtanít, az az, hogy az idő végül mindenre választ ad. Nem játszogatom a mesebeli hét próbát. Ráérek megvárni míg az idő szeszélyessége téged is próbára tesz. Addig meg élvezem amit nekem nyújtasz. - Tetszik a bizonytalansága és egy darabig még benne is hagyom. Ennek örömére pedig gondosan ködösítek az előző válaszomból ihletet merítve.
- Erre csak én és az idő tudjuk a választ, de rá fogsz jönni ha már a megmérettetés előtt állsz. Addig meg felesleges az aggodalom. -

Hmmm... Végül is azt teszi amit mondtam. Kiáll az igaza mellett. Haragom a múlté, ennek pedig egyértelmű jele a már szinte menetrendszerű, zavaróan széles vigyorom. - Látom kezded kapiskálni a dolgok alapját. - Koppintok két lágyat az orrára egy szigorából megenyhült tanár tartásával. - Csak, hogy legyen mihez viszonyítanod. Van egy elég bizalmas emberem, nevezzük Edynek. Edy nagyon rossz fiúka volt. Elvitte a Mustangom és meg is törte. Azt a gyönyörűséget én raktam össze eredeti alkatrészekből. Na neki letéptem a kezét és csak azután kapta vissza miután kibírta nyögni: 'Bocsánat soha többé nem fordul elő." Szóval a vértócsás dologgal közel jársz az igazsághoz. Amúgy a helyes válasz... majd ha úgy érzed, hogy a felháborodásod tényleg nem volt jogos és csak felesleges hiszti volt az egész. Addig pedig állj ki magadért. - A lecke feladva, ha ezt megérti akkor akár két hónapig is kihúzza mellettem élve.

Kísérője rezzenéstelen tekintettel bólint. - Igen. Aki akkor voltam az meghalt belül, majd kívül is, végül ebből születtem újjá. Közel háromszáz évig névtelenül léteztem, míg végül eldöntöttem, hogy az első embernek akit aznap este megölök elveszem a nevét. Már több mint kétezer éve és most is ezt használom, hacsak a rövidtávú célom nem követel meg álcát. A valódi nevem tudását pedig ki kell érdemelni. Vagy halállal, vagy tökéletes bizalommal. - Ismét a semmibe emeli tekintetés és folytatja a választ és annak átélését.
- Hogy megértsd annak értékét, az odavezető utat is látnod kell. - Hatalmas villanás vakítja el Anát, majd a távolban gombafelhő kezd növekedni. Még a föld is beleremeg abba ahogy a lökéshullám közeledik elsöpörve a korban hozzá nem illő épületeket. Hatalmas robajlással érkezik és cafatokra tépné a lányt, de csak felébred ismét a sötétség közepén. Ezúttal, egy hatalmas fénylő kristályszerű valami magaslik előtte.
- Csak így tudom megmutatni amit magyarázni fogok. A halandó elme egysíkú. Egyszerű tükör, amiben a múltat lehet visszatekinteni. Egy vámpír viszont ahogy elveszi mások életerejét és emlékeit, azokból néhány megragad bennük. - Ha jobban megnézi Ana, mégis mi áll előtte, akkor rájön a magyarázat lényegére. Nem kristály vagy bármi  egyanyagú tárgy tornyosul a semmiben. Bár formája megtévesztő, inkább, mintha üvegcserepek alkotnák. Mindegyikben valami rövid jelenet fut, de nem mind Trevor emlékeit tartalmazza.
- Háború... erre van szükségem a céljaimhoz. Másképpen nem lehet eltörölni az emberiséget, ahogy ma ismerjük. - A robusztus valami megremeg és millió szilánkra hullik. Gravitációt meghazuttolva, a semmi minden irányába terjedni kezdenek az emlékdarabok. Egy kettő Anát is eléri. Testének csapódva áthaladnak rajta és arra a pillanatra megvillannak átadva tartalmukat neki.
Emlékek háborúról, szenvedésről és a belőlük származó végtelen élvezetről. Néhány darab idegenek utolsó pillanataikat mutatják be, ahogy a halhatatlan valami amivel küzdenek, lelövi széttépi vagy karddal hasítja fel őket. Másokban Trevor szemszögéből látni a kiszemelt áldozatot, annak végét. Még a halálból és félelemből eredő mámor is átélhető az emlékekből.Ha szerencséje van még azt is megtalálhatja mikor Trevor először belé botlott és megismerheti azt a kelletlen hozzáállást amivel "megmentésére' indult.
- Nyugodtan kutass közöttük, csak nehogy megbánd amit találsz. - Közli a kísérő és türelmesen megvárja, hogy a körbevetetett kiélje magát és felkészüljön a válaszra.
Mikor eljön az ideje az összes szilánk élével Ana felé fordul, recsegve megszilárdul és egyszerre megindulnak, testének minden pontját felnyársalva. Majd ahogy a kín jött úgy távozik megmutatva Trevor végcélját. Egy kicsi, de meglepően fejlett városban találja magát. Este is meglepő élettel van tele a hely. Közelebbről nézve az indok is kiderül. Csak vámpírok és vérállatok járnak kelnek. Egy elég idilli képet festve, amit nem sokan néznének ki a pokol megtépett képviselőjéből. Mielőtt Ana bármit is kérdezhetne Trevor megszólal. - A természetfelettinek nincs szüksége az emberre. Nem véletlen csak egy emberi élet árán lehet valakiből vámpír vagy Váltó. Fogyasztanunk kell őket a nulláig. A végcél pedig logikus. Nem marad más csak Vámpírok és a lelkükön osztozkodó halhatatlan szolgák. Ha sokasodni akarnak, a szolgák, legyen az emberből vagy likantrópból alkotott, képesek utódokat nemzeni és tetszésük szerint választani neki egy természetfeletti szerepet. A természetfelettiekben megvan a potenciál, hogy kiirtsák a föld rákfenéjét és egy tökéletes, önpusztítás nélküli világot hozzanak létre. Egy olyan paradicsomot ahol már nincs szükség rám. - Az egész kép hirtelen válik finom köddé. Talán legjobban egy kilukadó buborékra emlékeztető a jelenet aminek finom permete a semmibe vesz. Ugyanígy veszik a látomás is az ében térbe, maga mögött hagyva a képmást és Anát.
- Kezdek gyengülni. Ha további dolgokra akarsz választ kapni, vérhez kell jutnom. -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Anabell Holloway
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Tartózkodási hely : NAC
Hozzászólások száma : 61
Csatlakozott : 2015. Jul. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Hétf. Nov. 23, 2015 2:45 pm

-Idő, idő… blah blah blah… Hahóóóó, nem tudom fel tűnt e, de én nem élek örökké. Bármennyire is jól hangzik, rohadtul nem örülnék ha majd a nagy lehetőség akkor jönne, amikor már csak a nyugger farkasok otthonában tudok ordítozni, hogy ki a fene kapcsolta át a tv-t. – nah megint kezdem, de ez most akkor is jogos, nem várhatja el tőlem, hogy karba tett kézzel üljek és várjak a bazinagy lehetőségre, előbb keveredek én halálos veszélyekbe… Tapasztalat…

-Ohohohooo összegezzük- nevetek – Első szabály, a jelen kurvára nem elegendő, türelmetlen és telhetetlen vagyok. Második szabály, csak akkor kérek bocsánatot, ha tényleg nem volt igazam, és nem akkor, ha véres péppé versz. Harmadik szabály, nem nyúlok a cuccaidhoz. Megy ez mint az ágybaszarás… van még valami szabály amiről tudnom kell az életben maradásom érdekében? Mellesleg mi lett Edy-vel? Visszanőtt a karja, vagy visszavarrták?

Nem kérdezem meg hogy mivel érhetem el a tökéletes bizalmat, a halál… nos az meg rohadtul egyértelmű. A sötétségbe váratlanul hasít bele egy fénysugár, a szemem elé kapom a kezem, de aztán csak odanézek, és a szám tátva marad. Egy gombafelhőt látok, majd törmelékek hulláma, ami mindent elsöpör és felém halad. Kezemmel eltakarom az arcom és térdre rogyok, ez itt a vég. Érzem a forróságát, a szelet, ami megállíthatatlanul jön felém. Darabokra fog tépni, ennyi. Meghalok.

Csend, és sötétség. A földön térdelek még mindig, de nyoma sincs már az előbbi rémálomnak. Egy haltalmas tükör van pár méterre tőlem. Vagy hát nem is tudom hogy tükör e. Ahogy felállok és közelebb lépek kezem kinyújtom felé, minek hatására ezer darabra hasad. Apró kristályok, mindegyikben más kép. A szélrózsa minden irányába távolodni kezd, némelyik hozzámér, és mint villanás, hasít belém egy kép, vagy egy érzés. Halálról, szenvedélyről, néhol a kiszemelt áldozaté, néhol Trevor emlékei. Félelem nélkül lépek közelebb és a buzdításra, találomra érintek meg darabokat. Rábukkanok arra a bizonyos első találkozásra is. Trevor kelletlen kötelességtudata mar belém. Szóval tényleg kolonc voltam az elején… remélem csak az elején.
Mint megvadult csikó vágok át a szilánkokon és keresem a mostani helyzetet. Talán nem kellene ennyire kapkodnom, néha levegőhöz is alig jutok ahogy egyre másra érek hozzá a nem kívánatos emlékekhez. Több millió van itt, soha az életben nem találom meg amit keresek. Zavarodottan fogom meg a fejem, azt hiszem ez kicsit sok.

Hátrébb lépve jelzem hogy elég volt a játékból. Recsegéssel fordul az összes felém és helyes szigonyokként indulnak meg. Sikítani sincs időm, ahogy felnyársalják a testem, a levegő bennszakad, ezernyi tűként hasít belém a fájdalom. Még egy gondolat suhan rajtam át, hogy valahogy így érezhették magukat a szerencsétlenek a középkorban, mikor a vasszűzbe zárták őket.
Pillanatokkal később a fájdalom elenyészik, mintha a testem beszívta volna. Ahogy kinyitom a szemem egy városban találom magam. Éjszaka van, de tombol az élet. Emberek jönnek, mennek, de várjunk csak. A levegő tele van energiákkal. Sehol egy hétköznapi ember, csak likantrópok és vámpírok. Értetlenül nézek kísérőmre, aki készségesen felel is.

-Önpusztítás nélküli világ. –ismétlem meg a szavait – De hát… - kezdek tiltakozni- a vámpírok és a vérállatok is hatalom éhesek. Most is küzdenek egy egy városért, miből gondolod, hogy akkor nem teszik. Az emberek kiírtása csak arra jó, hogy meggátoljuk a fajtánkra irányuló fenyegetést. Hogy ne írthassanak tovább minket. – magyarázom a feltevésem.
-Hogy érted azt, hogy nincs szükség rád? – oké nem mintha ezen kellene aggódnom, nyilván nem a jövő héten fog ez megtörténni, sőt nem is biztos, hogy az én életemben, de remélem, nem azt gondolja, hogy létre hozza a tökéletes világot, aztán kisétál délidőben a parkba piknikezni.

-Eressz vissza a valóságba, és örömmel adok a sajátomból. A szóbeli válaszokkal pedig meg fogok elégedni, ha őszintén felelsz. - mondom halvány mosollyal. Tudom hogy a félrevezetés nagymestere, nem kell bemutatni.

A sötétség tovaszáll és újra a földön ülök a párnák között. Trev még mindig a csuklómnál fogva tart, de szemei már nem az eleven pusztulás kútja.
-Szóval a vérem kellene? - kacérkodom - Vedd el... - suttogom egész közel hajolva az ajkaihoz, előbb a játék, aztán majd felel a kérdéseimre is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Hétf. Nov. 23, 2015 6:42 pm

A kör bezárul és mivel a saját szájával mondta a szavakat erőltetés nélkül így nem tud ellenkezni.
- Bingó, bingó. Ezt akartam hallani. - Nevetem ki a semmit hangosan és hirtelen rántom Ana felé a fejem. - Ezzel elismerted, hogy akarod a hatalmat. Ha nem a csodára szeretnél várni, akkor bizony embert fogsz ölni... Khm... bocsánat hülyeséget mondtam. Embereket fogsz ölni. Ilyen egyerű. Mindennek ára van, szóval ha nem a nyugdíjazásod mellé akarod megkapni az alfa rangot, akkor szokj hozzá a vér ízéhez. - Eszembe jut Joan és a mi kis közös emlékünk. Ugyanolyan tejfeles szájú volt mint Ana. Aztán elnézek jobbra a kirakatokba és bumm.. domináns a kicsike. Igaz ehhez párszor lelőtt engem, lőttek rá maffiózók, megölte az első ártatlan és a sokadik a halálra rászolgált embert és végül, de nem utolsó sorban, megtudta álli, hogy megkóstolja testvérét teljes dühében tombolva. Igazán jó tanár vagyok, csak akarnom kell. A gyilkost pedig mindenkiből ki lehet hozni.  Gondolataim közben méregetni kezdem Anabellt. Csak rá kell segíteni. Benne is lakik egy fenevad és az bizony dühös és éhes. Már várom a mókás pillanatokat. Belőle is csinálok valami életre érdemeset ha nem őrül bele.  
Az szummázása alatt gondosan bólogatok. Ezzel a hozzáállással  sokra lehet vinni. Igaz sok ellenséget is pontosan így lehet szerezni. - Lecke farkasságból. Ha az elvesztett végtagot visszaszorítod a helyére és alakot váltasz, az átalakulás sebgyógyító hatása a levált tagot újból összenöveszti a testeddel. Irigylésre méltó képesség és persze hegmentesen gyógyulnak a sebek is. Kiemelném, ez fejvesztésre és szív kitépésre, teljes roncsolásra nem igaz. Tapasztalat.  - Mintha a teleshopban dolgoznék. Minőségi téli bunda és csak szinte gondolni kell rá. Elnyűhetetlen agyarak egy karnyújtásra. Akciófim hősöket leiskolázó regeneráló képesség. Ingyen tagság a legközelebbi farkasfalkába. Nem beszélve arról, hogy mától jogosan moroghat Edward nevű ismerőseire. Haraptassa be magát még ma és ajándékba küldünk egy ezüst tőrt, ha netán az első holdtöltén a cafatokra tépett családtagjai között megbánná az egészet. Hívja most a... Hmm... Ha megunom a régi kacatok árusítását ez egy remek alternatíva lesz. Ha igényli megölöm a munkatársam is hogy a véremben legyen az üzlet. Észbe kapva ismét a lányra figyelek. Még mindig hajlamos vagyok elkalandozni a gondolataimban.

- Sok minden megváltozna, ha nem lenne képben az emberiség. Persze biztos, hogy szükség lenne egy kis tisztogatásra is a saját házunk tájékán.   - Kapja a választ A képmástól.
A másik kérdés naivságára alig észrevehetően elmosolyodik. - Harcosnak lenni a legnagyobb paradoxon. Hiszen ha jó vagy és megnyered a csatát, végül a háborút. Akkor rád már nem lesz szükség. Nem véletlen köt ki egy jó része a veteránoknak az utcán. Évezredek óta csat pusztítok, ez lett az elemem, ez jellemez és szinte csak ez okoz örömet. Célom elértével, számomra a világ sivár és unalmas lesz. - Szavai befejeztével kicsit meg is halványul az illúzió képe, majd visszaerősödik.
- Ahogy látom, már sokáig, ha akarnálak sem tarthatnálak itt. Itt a vége. -
A sötétség és Trevor alakja csettintésszerűen eltűnik és csak a valóság marad. A szoba a kényelmes ülőhely és az én tekintetem.
Rendesen lemerítettem magam. Nem kis meló úgy manipulálni egy elmét, hogy az ő tudatába a sajátom vetítsem, mégis legyen a kezében irányítás.
Na ez már tetszik. Nem mintha így ellenfél szintre jött volna fel, de ez nem is erről szól. Mondanék még egy két dolgot a kirándulásról, de közel hajol és a világ beszűkül. Csak az ösztöneim diktálnak, amik emberi szemmel nézve, nem a föld legjobb tanácsadói. Pont a kezeit fogom így nem is kell nagyon gondolkodnom, vajon hol is kezdjem. Magamhoz rántom derekát átkarolva, ezzel karjait az oldalához szegezve. - Ígérem, hogy nem leszek finom... - A megjegyzést nyomatékosítva a felsője nyakába markolok és derekáig tépem ketté az anyagot. A melltartót nem tépem le, bőségesen elég harapnivalót csomagoltam ki így is. Szabad kezemmel hátrafeszítem fejét ellenkezést nem tűre. Első harapásom helye pedig a kulcscsontja fölé esik. Itt nem futnak könnyen elérhető artériák, csak a játék kedvéért teszem. Lassan szúrom belé szemfogaim és élvezettel nyalom le a sebhelyből előszivárgó vért. Nem kell neki sok idő hogy elálljon a vérzés. Alig húsz másodperc és mér elég szépen gyógyul is a seb. Ezért tovább kell haladnom.
A válla is finom vonalú és legalább olyan jóízű vér csordul elő a sebből, mint amilyen jó a test, amiben rejlik. Eljutok a nyakhoz és bár tökéletesen érzem hol futnak mámorító életerővel lüktető erei azokat szándékosan elhibázom. Csak Lustán folydogáló hajszálerek sérülnek a harapástól, de az ő vérét nem pazarolom, csak kiélvezve fogyasztom. Még mindig erősen fogom testét és fejét, ha akar, ficánkoljon csak.
Végül fogaim a jó pontba szúrom és pillanatok alatt teletölti szám a karmazsin folyadék. Az első két korty cseppet mohóra sikerült, lehet nem kellett volna kóstolgatnom annyit, de utána lelassulok és hosszan élvezem testének ajándékát. Percek telnek el így, mire érezni kezdem ereje gyengülését és elengedem.
Valahogy nem tudlak megunni Anabell...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Anabell Holloway
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Tartózkodási hely : NAC
Hozzászólások száma : 61
Csatlakozott : 2015. Jul. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Szer. Nov. 25, 2015 10:59 am

Úgy ujjong, mintha telitalálata lenne a lottón. Mi a fenét mondtam? Tátott szájjal pislogok rá.
-Álljunk csak meg, nem nem nem… én nem azt ismertem el, hogy akarom a hatalmat, hanem hogy nem akarok várni a lehetőségre, hogy bebizonyítsam, méltó vagyok a bizalmadra. –lehet, hogy nem voltam egyértelmű? - Alfa rang? Most komolyan azt akarod mondani, hogy csak akkor lehetek alfa, hogyha embereket ölök? – huh… ez a nap egyre jobb és jobb lesz…

-Az átváltozással van némi problémám… Nem úgy megy, hogy gondolok rá és akkor pukk át is változom. Kell hozzá a hold, vagy egy erősebb farkas, aki mondjuk falkavezér, vagy annyira táp hogy az ő szörnye képes hívni az enyémet, vagy… gondolom az, hogy kedvedre ugráltathatod a fajtámat, feljogosít, hogy te is előrángathasd a kicsi szörnyem. Szóval ne nagyon tépkedd le a karom, mert segítség nélkül én vissza nem tudom applikálni a helyére. – kap a kis monológ mellé egy százfaktoros vigyort is.


*


Trev magához húz és az annyira imádott vészjósló hangján szólal meg. A testem megborzong, élek, halok az ígéreteiért. Halkan felnyögök, kacér rémülettel, ahogy a drága anyag megadja magát. Nem bánnám ha mást is letépne rólam, de nem lehetek telhetetlen, jaj várjunk, dehogynem!
Minden mozdulata domináns, kiírtva belőlem az ellenkezés szikráit, csak a vágy marad meg, ami a felszín alatt cikázik, robbanásra készen. Agyarai a kulcscsontom fölött marnak belém, kínzó lassúsággal. Testem megremeg és egy picit meg is rántom magam, mintha csak szabadulni akarnék, de csak azt érem el, hogy ujjai szorosabban marnak a hajamba.

Nem szívja a vérem, csak játszik, nyalakodik, kóstolgat, ahogy egy kisgyerek teszi a szülinapi tortával. Nem esik neki, hogy két pofára tömje, csak épp a kisujja végével töröl le egy kis mázat. Nyelve érintésére megremegek. Ez már nem az a fájdalom iránti vágy. Nem nem… ez már egészen lentről jön. Újabb harapás újabb ponton. Felszisszenek, ahogy a fájdalom végighasít a karomon. Nem hagy időt sem kiélvezni, sem jajveszékelni, a nyakamat célozza meg. Újabb szúrás, de még mindig nem eszik rendesen.

-Nyalakodni…máshol is tudnál… - zihálom elfúlva. Nincs időm kifejteni, hogy mire gondoltam, mert újra lecsap. Ez úttal mohón, kérlelhetetlenül. Lassít, de nem azért mert túl nagy fájdalmat okoz, inkább hogy tovább élvezhesse a pillanatot, és ezzel én sem vagyok másképp. Testéhez simulok, már nem küzdök ellene, inkább közelebb próbálok húzódni, jelezve, hogy abba ne merje hagyni. Ha megtehetném, örökké ezt csinálnám. De a világon nincs annyi vér, ami elég lenne addig, míg megunom a dolgot. Elkeseredéssel fogadom el ahogy elszakad a nyakamtól, de még a pillantását pont elkapom.
- Ígérj meg valamit… -oh igen egy kis hatásszünet, gondoljon csak mindenfélére, úgyse az lesz - … ha lehetőséged lesz rá, és eljön a pillanat, így vetsz véget az életemnek. – romantika a köbön, komolyan vihognom kell, senki nem hinné el ha ezt most elmesélném neki. Megkértem az általam ismeret egyetlen vámpírt, hogy ha módjában áll, akkor úgy nyírjon ki, hogy nem hagy bennem egy csepp vért sem. Pff… mi jöhet még?

-Szóval mi a terved mára? Mert a fejedbe én ugyan vissza nem megyek. Igaz maradt még egy kérdés amire nem kaptam választ, illetve kaphattam volna, de azt hiszem azok a kristályok kicsit nagy falatok voltak. Szóval, ha megtennéd, hogy körülírod a jelenlegi érzéseidet velem kapcsolatban, igazán hálás lennék. Csak a mihez tartás végett. Arra már rá sem merek kérdezni, hogy hogy is fogod megvalósítani a világvége tervet. Remélem hogy nem egy atomot akarsz ledobatni valahova. Lehet a mi fajtánknak is annyi lenne. Nem mintha aggódnom kellene, még ha valami nagy politikust meg is győzöl, vagy valami kormányfőt, államfőt, miniszterkéket, vagy hadvezéreket, nyilván nem az életemben lesz ennek az ideje. Hacsak… nem akarsz valahogy halhatatlanná tenni… - ha nem lenne fülem most körbe érne a vigyorom a fejemen. – lehetséges egyáltalán? Ha valaki vérakármi akkor vámpír már tutira nem lehet, gondolom akkor örökké sem élhetnek.

Kérdés hegyek. Izgatottan várom a választ, ha nem tetszik, még mindig visszatérhetek a máglyás feltevésre. Gonoszság azt várni, hogy ne tetsszen a válasz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Pént. Feb. 10, 2017 2:54 pm

Kicsit ráncolom a szemöldököm, vajon mikor fog rájönni, hogy engem nem pont a vidámság és a hosszú élet leng körbe. Mégis csak bele kéne kukkantanom a fejébe, vajon rendben vannak e a normális félelmekkel kapcsolatos gondolatai. Nem mintha különösebben zavarna egy szociopata, kéjelgő nőszemély a környékemen. Izé.. tiszta víz kéne a pohárba.
- Lehet De ja vu lesz, de a bizalmamhoz is mások szívén keresztül vezet az út. Lehetőleg karddal, csákánnyal és egyéb közvetlen kontaktust igénylő nehéz eszközzel vagy fogakkal. - Hagyok egy másodperc szünetet míg ez szépen belesüpped a tudatába. Olyan kis ártatlanul tud bámulni, de tisztán érzem, legbelül romlott. Nagyon gyorsan, szívmelengetően sok idegen vér folyt el kettőnk között mióta kigáncsolt szerény személyével a véletlen és még mindig nem rohant el, de teszi az ártatlant. Biztos vagyok benne, a vérében rejlik az ölés, csak meg kell csiszolni a drágakövet.
Mire szólhatna, már folytatom is. - Hát... igazából az is elég ha a többi farkassal marakodsz, de hol van abban az élvezet!? - Halál nélkül nagyot kell alakítani egy csatában annak élvezhetősége érdekében.

Kicsit lehet előre szaladtam. - Nem meglepő hiszen még csak egy sub vagy. Ez amolyan fényezése volt fajtádnak, mégis meddig lehet itt eljutni. Amúgy is Edy felől aggódtál és ezzel inkább vele akartam példálózni, még ha ő hiéna is lenne. Előbb utóbb neked is menni fog. Vagy fűbe harapsz. Ez is egy opció. - CSodás egy játékszer vagy Anabell, remélem nem foglak eltörni...



Ma másodszor is vérét veszem. Akárhogy ügyelek rá még mindig inkább ember mint farkas. Nem regenerálódik az elvesztett vér úgy mint amilyen ütemben nekem az jólesne. Figyelnem kell lehet a harmadik alkalommal megölöm.
Alig emelem el fogaimat, már ígéretet kér tőlem. Az ígéreteknek két vége van, főleg nálam. Vajon mit akarhat tőlem mindenféle ezt megelőző, számomra is vonzó ajánlat nélkül? Mindenesetre figyelek rá.
Az agyam eldobom. Ez még az én mércémmel is üti az őrültet, de ki vagyok én, hogy pálcát törjek egy ilyen megnyerő kérés felett!?
- Drága Anabell... - Suttogom, szememben önző csillogással. - ... Ha eljön az ideje én magam foglak megölni. Pontosan úgy ahogy kérted. - Szavaim hidegként lengik körbe, pecsétet nyomva élete utolsó pillanatára. Nem tudom eleget emlegetni magamnak, mennyire jó szórakozás is ő. Ráadásba egy ilyen "ígérettel" fejeli meg az egészet. Múló, de kétségeket kizárólag csodás tünemény ez a lány. Komolyan várni kezdtem a halála pillanatát és persze azt a maroknyi évet is ami addig elrepül.

Még szívesen játszanék a gondolattal, de mint eddig is bebizonyosodott, az ő pofája bizony mindig nyitva áll, megtörve a kellemes csendet mit kihasználva porcelán bőrének látványát élveztem. Hát ilyen az élet. Találjunk valami további elfoglaltságot a frissen beállt estére.
Összeszedem magam és azt a több tucat kérdést amire szerintem tudja, nem fog megfelelő választ kapni. Kicsikét felfele bámulok, mint aki nagyon gondolkodik, majd nekiesek, hogy viszonozzam a dumalavinát.
- Lássuk csak... lássuk csak... Az érzelmi szintem és annak finoman hangolt ágai egy marék enyhén mohás kaviccsal vannak egy szinten. Mondjuk, dughatnékom támad, az emberektől kerülget a hányinger és jókat nevetek egy-két testétől lassan elváló végtag láttán, viszont egy személyhez fűzhető érzelmeimmel, hát nem az elmúlt évezredben nem igen foglalkoztam. Szóval mondjuk azt... hogy... erre neked kell rájönni. Van érzéked hozzá hiszem még élsz! - Vágom hozzá a lényegében semmit sem jelentő választ. Ezzel a érzelmi hülyeséggel nem szoktam foglalkozni, arra meg nem vagyok kíváncsi, mit rendezne le ha azt mondanám, ő az én mókás kis dugható vértasakom.
Így maradjuk csak ennél a diplomatikus opciónál.
- Aranyos vagy. A terveimbe még a közvetlen bizalmasaim bevonását is megválogatom, te olyan messze vagy ettől a körtől... akartam mondani valami vicceset, de nem tudok a fényévnél nagyobb távolságot előrántani a zsebemből, az meg kicsit rövidke lenne a hasonlathoz, szóval nem. Erről egy szót sem kapsz. - Mégis mit várt? - Ami az örök életet illeti. Létezik egy rengeteg apró betűs résszel tűzdelt rizikós megoldás, ami számomra nagyon előnytelen, így azt ne tőlem várd. - Megint csak hangolom lefele. Kéne valami kis finom falatka a végére, ami azért felvidítja. - Azért mielőtt kiakadnál így az este elején. Elbaszva az egészet... Khm, ez meg ki mondta? Mit szólnál ha elugranánk szórakozni a vadász tanoncokkal? Nagyon cukik ahogy remegnek a dühtől, mert itt nem ölhetnek meg minket. Persze mi úgy cukkolhatjuk cserébe őket ahogy nem szégyelljük. Mókás hely ez a város. Úgy is meg kell ismerned a természetes ellenségeid én meg imásom amikor azt hiszik nekem kéne rettegnem tőlük. Bízz bennem jó móka. Utána meg esetleg előállhatsz te valamivel, mint az este folytatása. Csak, hogy fair legyen a dolog. - Jobban belegondolva, mégis ki a fenne hinne egy "bízz bennem" felszólításnak, pont tőlem? Azért egy próbát megért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Anabell Holloway
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Tartózkodási hely : NAC
Hozzászólások száma : 61
Csatlakozott : 2015. Jul. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   Szer. Jún. 21, 2017 9:38 pm

Lefutott körök, hogy a bizalmához több kell, mint egy bájos mosoly, meg egy formás popsi. Talán túl szőke lennék, és a nyilvánvalót nem látom, hiába van az orrom előtt? Mit kellene tennem, mit kellene tennem még? Vagy… eddig nem is tettem semmit? A saját gondolataim szőnek hálót körém és fojtanak meg szép lassan, miközben még mindig cukorgombóc módjára bámulom, és nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy egy szörny.
Igen tudom szörny, én is az vagyok, persze nem hasonlítunk, cseppet sem. Ő olyan… olyan nem is tudom milyen… Ő gonosz, de nem a szó szoros értelmében, szóval nem az a sátán fajta aki az egész világot utálja, megveti és megszivatja. Engem szeret, vagyis kedvel, oké oké eltűr, vagy csak elhiteti velem, de azt piszok jól csinálja, mert valahogy sosem érzem azt, hogy veszélyben lennék mellette. Hiába tapasztaltam meg, hogy egyetlen gondolatával rá tud kényszeríteni, hogy harapjam át a saját torkom, vagy tépjem ki a szívem. Bár amikor torkon ragadott… a vérem is meghűlt az ereimben… Mellette nincs lehetetlen, nincs olyan hogy nem!
Akkor meg mire fel ez a hatalmas bizalom? Ana kincsem ideje lenne már felébredned, ő nem a szőke herceg fehér lovon, vagy fekete motoron. Változnak a mesék. Ő rohadtul a mumus az ágyad alól, vagy a zsákos ember a szekrényből aki elragadja az engedetlen kislányokat.
A fűbe harapsz… ránt vissza. Nem vagyok én tehén. Egyenek füvet a juhok, nekem hús kell meg vér, grrr én ragadozó vagyok. Aztán megint koppan, hogy kiscica vagyok ehhez a vérengző nagymacskához képest. A szavak meg csak törnek fel belőlem a maguk eszeveszett módjukon, mintha sose lenne vége, és talán eleje se volt.
Meglep, talán azt vártam, hogy kinevet, vagy, hogy elpoénkodja a kérésem, amit végig se gondoltam, de most egy apró rémült villámcsapás szalad végig a testemen ahogy engem néz. Azzal az átható tekintettel, ami semmi mást nem ígér, mint végtelen fájdalmat, szenvedést, és a sötét és végeláthatatlan ürességet.
Fázom és megremegek egy pillanatra, mintha a levegő lehült volna, de hát senki nem volt itt hogy a klímát kapcsolgassa. Egy másodpercnyi némaság telepszik ránk, ami megijeszt jobban, mint sejtettem. Minduntalan azt képzelem, hogy várja a halálom pillanatát, mintha lopva lesné az óráján a perceket. Erre most eléggé rámentem, totál beparáztam, de a legfőbb baj hogy nem tőle. Azt hittem, hogy a nyerssége, a kietlen sivár lelke, ami talán nincs is, az érzelmeinek teljes hiánya, az ereje, hogy mind ez együtt rémiszt meg, de ez hülyeség. Nem tőle félek. Saját magam miatt rémültem meg. Hogy egyetlen pillanatra elvesztem a józan ítélőképességem és dalolva, szökkelve dobnám el miatta, érte, neki… az életem. Azt hiszem szükségem lenne egy terapeutára, vagy egyből egy muszájkabátra meg egy puha szivacsosfalú szobára. Na ezt itt hagyjuk abba…
Nyelvem megered és az első szembejövő kérdést már szegezem is neki, mindegy mi az, mindegy a válasz is, csak ne kelljen belegondolnom semmibe, csak egy pillanatig még had éljek a pillanatnak, a mának, a tegnapnak, hogy ne érdekeljen mi lesz egy perc múlva, egy óra múlva, vagy egy nap múlva.
Nem nagyon értem a válaszát, ködös mint mindig, nincs nála A meg B verzió, ott az egész ABC aztán ha valamit tudni akarsz nyugodtan keresgéld évszázadokig. Jah… nekem nincs annyi időm.
Se válasz se örökélet. A csalódottság kezdi felütni a fejét és tíz körmével szaggatni azt a fehér vásznat amit a lelkemnek hívok. Már -már állnék a háztető peremére, hogy akkor írjuk ki, hogy The End, de nyakon ragad és visszaránt.
Tinilány módjára csillogó tekintettel hagyom hogy felcsigázzon a szórakozás ígéretével. Meg kell vallani, Trevor egy állat, és nagyon ért a szórakozáshoz, a véres, mócsingos, darabolós szórakozáshoz. Nem, egy discoba nem tudnám elképzelni, maximum úgy hogy a discogömb is vérben ázik.
-Természetes ellenségeim? Ez valami elcseszett NatGeo-s sorozat? –vigyorgok, mint akit ba… visznek… Hmm még az is lehet belőle? Ez mocskos és perverz gondolat. Hess! – Bízzam benned? Hát mikor nem tettem meg eddig? – bújok közelebb, ujjaimmal kacéran lépdelek a vállán, nyelvemmel lassan végig nyalom az alsó ajkam közelebb és közelebb hajolva. – Menjünk szórakozni! – tolom el magam tőle és négykézláb mászva a puha párnák és szőnyegek tetején ringó seggel mászok az ajtóig .
A vadászok kiképzőakármilyét nem ilyennek képzeltem, jobban hasonlít egy tankönyvekben tátott ósdi munkatáborokhoz. Tégla földszintes házak, olyan kaszárnya jellegűek, csak a sátrak hiányoznak az emeletes vaságyakkal. Kerítés veszi körbe és szögesdrót is van. Menő, de mégis ez kit tartana vissza? Még ha ezüstből lenne. Vacak piros fehérre festett sorompó védi a bejáratot, meg egy cigizgető fazon.
-Ugye nem hajtunk csak úgy be és forgatjuk fel a nyugodt estéjüket – kérdem kacagva és kutatóan figyelem ahogy a járőröknek kinevezett kiskatonák fel alá sétálgatnak halálra unva magukat. Buli van kiscsaj. Buli van!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Step by Step - Trevor & Ana   

Vissza az elejére Go down
 
Step by Step - Trevor & Ana
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: New Age City :: Belváros-
Ugrás: