HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Csüt. Okt. 12, 2017 8:12 pm by Veronica Thorne

» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Csüt. Okt. 05, 2017 9:28 pm by David Johnas

» Kronológia
Hétf. Szept. 25, 2017 2:43 am by John Dante

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Pént. Szept. 22, 2017 4:28 am by John Dante

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Pént. Szept. 22, 2017 4:14 am by John Dante

» Greg & Lexi
Csüt. Szept. 07, 2017 10:03 pm by Gregory Tyson

» Hazatérés és egyéb katasztrófák - DJ, Phil, Promi
Szer. Szept. 06, 2017 8:49 am by David Johnas

» Prometheus - Daniel
Szomb. Aug. 26, 2017 6:28 pm by Daniel Mist

» Ráni és a Tanító Maya & Derek
Vas. Aug. 20, 2017 10:11 pm by Derek Simon

Top posting users this month
Veronica Thorne
 
David Johnas
 
Rain Phantomhive
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 Alapítvány épülete- Dave & Vero

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 84
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Vas. Feb. 19, 2017 3:11 pm

Az elmúlt napok nyugisan teltek. Sikerült is magam összeszedni, habár Gideontól megkaptam a magamét a kis kiruccanásom miatt, de ugyanakkor elismerő szavakat is kaptam. Persze csak az után, hogy alaposan kiordította magát telefonba. Komolyan, olykor hálás vagyok azért, hogy hangszigetelt az irodám. Már nem is tudom, hogy kinek az ötlete volt, de azóta áldom a nevét. Elég, ha kíváncsi tekintetekkel néznek be, a kíváncsi fülekre nem igazán vagyok vevő.
Meg amúgy is tele a hely alakváltókkal olykor, akiknek, mint jól tudjuk igen csak jó a hallások. A többiről ne is beszéljünk. Még mindig ideges leszek, és zavarba jövök, ha arra gondolok, hogy a farkas alfa, hogy átlátott rajtam. Mint valami két lábon járó igazságvizsgáló. Na meg az önelégült mosolyáról ne is beszéljünk. Kiakadok már a gondolattól is, mellette a többet meg inkább figyelmen kívül hagyom. Mondjuk miért nem tud idősebb, vagy rondább lenni? Azzal tökéletesen kitudnék békülni. Nos igen bevallóm azóta se rendeztem igazán a szükségleteimet, de amíg ez rajtam kívül mást nem zavar, addig nincs gond. Én meg el vagyok magamnak, és magammal köszönöm szépen.
Mivel ma laza napom volt, és mindenki tette a dolgát körülöttem, így úgy gondoltam, hogy irány az edzőterem kicsit. Egyedül ezt szeretem ebbe a szép kis irodaházunkba, minden megtalálható benne, amire szükségünk van. Kezdünk szépen teljesen kiépülni. És minél több mindenki fordul itt meg, annál több információ is cserélődik ki, én meg leszűröm azt, amire nekem szükségem van.
De most egyelőre én magam következek a sorba, így fogtam magam és irány az edző terem.
- Igen, Amy nem felejtem el, itt leszek – szóltam vissza a titkárnőmnek, mert utánam szólt, hogy ne feledkezzem el a megbeszélésemről, ami történetesen az engem mérgelő mister farkassal lesz. Lehet róla megfeledkezni azok után, hogy a csupasz hátsóját láttam, hogy vele aludtam, és még lehetne sorolni? Valahogy nem lehet. Viszont most valahogy kivételt képezett a dolog nálam, mert megfeledkeztem magamról azok után, hogy Derek az edzőterembe volt, és vétek lett volna vele nem szívózni, aminek meg is lett az eredménye, mint általában. Közölte, hogy választhatok az elfenekelés között, vagy megmutatom, hogy kemény csaj vagyok, nem csak a szám jár.
Köztünk ez amolyan bevett szokás. És amúgy is nincs is annál jobb feszültség levezető, ha egy alakváltóval kerülök ringbe. Amióta itt vagyok ő vett kezelésbe Gideon parancsára, de meg sem lepődök, hiszen tudjuk jól mind ketten, hogy merre megyünk. Ilyenkor nem igazán tudok elmenni Gideon gondolkozásán. Hiszen egy pillanatba játssza az aggódó nevelő apám, míg a másikban inkább kőkemény kiképző.
- Igen is, apu – nevettem el magamat, majd bebújtam a ringbe, ahol már várt rám az uraság.
- Ha így szólítasz tényleg fenekelés lesz a vége, ahelyett, hogy megdolgoztatnálak, elvégre azért kapom a fizetést, nem pedig a nevelésedért – vigyorgott ő maga is, majd össze barát pacsiztunk, és kezdődött a csihi puhi. Ügyesen védtem, és kerültem el az ütéseit. Mindig kihasználom, hogy ő nagy darab, én meg nem. Alakváltó ide, vagy oda, azért kicsit lassan mozog.
- Lassú vagy – öltöttem rá nyelvet.
- Te meg gyerekes- vigyorgott, és kicsit keményebbre vette, amibe belefogok izzadni rendesen, ha nem akarok monoklit magamnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 168
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Szer. Márc. 01, 2017 1:48 pm

Az elmúlt időszak csendes és nyugodt semmittevésben telt. Nem volt nagy felhajtás a falka körül, egyik ifjoncot se kellett sehonnan kimenteni, még a vezetői gyűlések is majdhogynem unalmasak volt. A telihold is lement baj nélkül. A megszokott dolgokon kívül nem igazán történt említésre méltó. Még Promi se akart nekiindulni megint lerombolni a kontinenst. Egy szó, mint száz, béke van. Ami azt jelenti, hogy van időm máson is gondolkodni, például átnézni a kapott papírokat, átgondolni a szerzett infókat, majd felhívni Veronica-t egy személyes beszélgetés időpontját leegyeztetni.
Elhatározom magam – sokadjára – hogy ez a kapcsolat csak és kizárólag szakmai lesz Vero és köztem. Lehet igaz lazulni, de a falka sorsa, és helyzetének javítása kell hogy a szemeim előtt lebegjen saját érdekeim és szükségleteim előtt. Nem lesz könnyű…
Mindenesetre a telefonon megbeszélt időpontban és helyen leparkolok motorommal, majd az alapítvány bejáratához lépek. Energiáimat teljesen visszahúzom a minimálisra, így szinte emberi az aurám. Ruhám se tükröz különösebb dolgokat rólam. Egyszerű fekete sportcipő, sötét farmer - a jók közül, amiket a nőstények nemrég vásároltak nekem - , hozzá egy halványkék ing – szintén nem túl régi szerzemény a lányok által. Mégiscsak tárgyalni jöttem, jól kell kinézni, és ha már a lányok áldoztak erre, miért is ne vegyem fel, biztos örülni fognak ha megtudják. A jó idő miatt azonban az ing ujjait könyékig felhajtva, nyaknál lazán kigombolva hordom.
Mivel nem tudom, mi hogy megy itt, így becsengetek, és hamarosan nyílik is az ajtó. Mögötte először egy magabiztos, majd felismerve arcomat,  megszeppentté váló fickó áll. Ő is egyike falkámnak.
- Ulfricom? Hogy kerülsz ide? Mármint, nem tudtam, hogy.. – kezdene mentegetőzni, de leintem.
- Csak egyszerűen engedj be. Időpontom van Thorne kisasszonyhoz. Farkas ügyben.
- A főnökasszonyhoz? Őőő… Hát persze. Gyere be! – kapja össze magát a megszeppent portás farkas – Esetleg körbevezethetlek?
- Nem kell. Csak mond meg, hogy merre kell menni az irodájához. Szívesen felfedezem a területet magam. Te végezd csak a munkád, mintha itt se lennék. – mondom, mire átad pár infót az épülettel és azon belül Vero irodájával kapcsolatban, valamint a főnökasszony esetleges tartózkodási helyeit illetően.
Ő visszaül, én meg elindulok. Első körben nem az irodára vagyok kíváncsi, hanem az épületre, így az elmondottak alapján kezdem a felderítést. Különböző irodák és termek haladnak el mellettem, több falkataggal is találkozok, akik mind meglepetten, dermedten ismernek fel, mikor egy-egy irodába bekukucskálok. Na szép.. Nem is tudtam, hogy itt ennyien dolgoznak az enyéim közül. A kérdés már csak az, hogy vajon Vero tudja-e.
Végül megunom a csavargást, és az egyik szembe jövő dolgozótól megkérdem, hogy Vero merre leledzik, hamarosan már az edzőterem mellől figyelhetem csendesen lapulva a mérkőzést.
Nem keltek feltűnést, csak figyelek, majd, mikor megunom egyszerűen kiengedem az energiáimat, mire a létesítmény minden alakváltója, de legfőképpen fajtársaim tudomást szereznek ittlétemről. A váltók egyszerre dermednek le pár pillanatra mozgás vagy beszéd közben, ahogy az energiám elér hozzájuk, mintha áramcsapás söpört volna rajtuk végig.
Az edzőteremben is hasonló a szituáció. Derek egy pillanatra lefagy mozdulat közben, majd fejét meglepetten az ajtó felé kapja, ami mögött lapulok. Nem is bújkálok tovább, egy könnyed mozdulattal belépek.
- Üdv! Remélem, jókor jöttem. – vigyorgok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 84
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Hétf. Márc. 06, 2017 6:18 pm

Ha jobban belegondolok kellett már ez a feszkó levezető edzés. Az úgy snassz, ha csak a zsákot ütögetem. Az nem üt vissza. Nekem pedig most arra volt szükségem, hogy a feleslegessé vált energiáimat lekössem. És volt bőven belőle, ez minap be is bizonyosodott. Azóta se tudtam rájönni, hogy David volt rám olyan hatással, vagy csak szimplán a kialakult helyzet. Ezért is örültem, hogy most azért egy rendezett környezetben találkozunk, ahol azért vannak korlátok.
Ha belegondolok régóta korlátok között élek, és ezek biztonságot, egy biztos pontot adnak. Nem számított hol éltem eddig, vagy hogyan éltem korlátok vettek körül. Némelyik valódi volt, némelyiket magam alkottam, vagy csak odaképzeltem, magam elé raktam. Mások lehet eltörölnék ezeket, de én nem. Nekem a korlátok olykor falakat jelentenek az elől a dolgok elől, amik ismeretlenek, ijesztőek,  amiket nem kaphatok meg, mert úgy döntöttem más célokat követek.
Azaz este korlátok nélküli volt, és én hagytam, hogy belém lássanak, a falak mögé, még ha nem is teljesen. Nem szabályok szerint játszottam, és ez ijesztő számomra. Olykor ijesztőek a saját vágyaim, és nem mehetek utánuk.
Derek pedig most pont kéznél volt, hogy ha korlátok között is, szabályosan játszunk, ahogy szoktunk. Tudja, hogy tudok magamra vigyázni, hiszen számtalanszor edzettünk már együtt, és nem is ez lesz az utolsó.
-Ugyan már Derek, tudod, hogy csak húzlak, és baromira jól esik – nevettem el magamat.
- Tudom, de ettől függetlenül baj van a fejeddel – mondta őt, és lendítette a kezét, én pedig kivédtem, majd magam is támadásba lendültem. Először jobbról, aztán gyorsan balról. Tudta, hogy ez következik, kivédte. Már túl jól ismer.
- A fejemet hagyd csak apu – jegyeztem meg, és kicsit elhúztam a számat. Utálom, hogy belém lát ő is, de legalább mindig jó szándékkal teszi. És jelenleg is baromira igaza van. A fejemben pár napja fura gondolatok futkosnak, és folyamatosan elhessegetem őket.
- Csak ennyit tudsz? – kérdezte és vigyorogni kezdett. Tudta, hogy ettől csak bedühödöm, és hagytam neki, hogy felmérgesítsen. Ha így folytatom csúnya vége lesz, mert nem hideg fejjel gondolkodom, úgy, hogy kihessegetettem mindent a fejemből, csak a gyűlölet maradt ott, és a céljaim, amik hajtanak, amire szélesen vigyorgott.
- Ez az kis lány, de ettől még van valami a fejedbe – jegyzi meg, amikor majd nem sikerül bevinnem az egyik ütésemet. Én meg csak mogorván ránézek, nyelvet öltök, és bekeményítek. Megsorozom, és az oldalát támadom be, ahol megláttam a lehetőséget, mert nem védte. És sikeresen el is találom.
- Így játszol? – kérdezte, és megdörzsölte az oldalát.
- Még szép – vigyorogtam, és folytattuk a meccset. Ütések, ütéseket követtek, ahogy védések is, elég szépen belemelegedtünk. Majd épp szembe voltunk egymással, és ütöttünk mind a ketten, amikor a hátamon is felállt a szőr, de a lendület vitt tovább. A hideg futkosott a hátamon, majd a mozdulatomnak hála, meg Derek ledermedésének hála én betaláltam, és a lendület vitt tovább, bele Derekbe. Azt hiszem ez fájni fog.
- Ba…..a meg, jól vagy? – nézett Derek rám, én meg nem tudtam, hogy a kezemet fogjam, vagy az oldalamat. Nem tudtam mi történt, amíg Derek nem nézett oldalra. És igen csak csúnyán nézett, így abba az irányba fordítottam magam is a tekintetemet.
- David – sziszegtem a fogaim között meglepődve, közben Derek segített kiegyenesedni. ÉS azt hiszem meg van a válasz a kérdéseimre, de ugyan akkor egy dolog is jelenthet. Méghozzá azt, hogy bajba vagyok.
- Azért remélem neked is fájt – kérdezem kíváncsian, de a tekintetem még mindig Daviden volt, így nem láthattam Derek vigyorát.
- Ez nem volt szép Ulfric –jegyzi meg,mire oldalba vágom, és most tőlem kap ő egy randa nézést, mire illedelmesen fejet hajt, és az oldalamat kezdi szemlélni mit se törődve a vendéggel.
- Jól vagyok, csak beszorult a levegő. Segíts ki innen aztán nyomás dolgozni- húzom vissza a pólómat, amire Derek is meglepődik, hiszen máskor simán hagyom, hogy megnézze milyen sérülést okozott. Kissé morcos is vagyok, így szófogadó kivételesen.
- Aha, na persze, de kezdem érteni a fejedet – vigyorgott, majd kisegített a ringből, és fejbiccentett David felé, majd ment dolgára, vagy legalább is jégért.
- Ne haragudj, kissé megfeledkeztem, arról, hogy mikorra jössz- kértem elnézést a vendégemtől, akin már megint az a szemtelen vigyor volt. Közben megérkezett a jegem, amit Derek nem finomkodva az oldalamhoz nyomott.
- Vedd rá, hogy nézesse meg, mert amilyen makacs nem fogja – ez már viszont nem nekem szólt, hanem Davidnek.
- Derek – morogtam az orrom alatt.
- Veronica – morogta vissza, de nem fenyegetően, csak úgy szimplán, majd ment dolgára.
- Kérek 10 percet , hogy rendbe szedjem magamat, és találkozzunk fenn. Rendben?  – néztem Davidre, és mertem remélni, hogy elfogadja a dolgot, de ahogy ismerem…Mennyi is ennek az esélye? Jó lenne igazából tudni. A jéggel bénáztam közben, szó szerint, és nem tudtam eldönteni, hogy az oldalamhoz rakjam inkább, vagy a kezemre. Az tuti, hogy nem tört, de az is, hogy nem szorult be a levegő.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 168
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Hétf. Márc. 20, 2017 2:58 pm

Alaposan körbenézem a helyet. Látszólag átlagos irodaház. Nem igazán látni benne többet. De mint tudjuk, az érdekes részeket sose teszik közszemlére.
A csavargást megunva figyelem az edzőteremben zajló folyamatokat. Derek igencsak visszafogja magát Vero-val szemben. De miért is ne tenné? Egy erős váltó egy hozzá képest igencsak gyengécske emberi nővel szemben eléggé unfair küzdelem. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy a falkában is szokott edzéseket tartani, és velem is volt már dolga. Jól kijövünk. A titkolózást is megunva várom, hogy mi lesz tetteim következménye.
Nos igen, Derek észrevett, aminek sajnos szegény Vero itta meg a levét. Kicsit bűntudatom van, de majd kiengesztelem.
- Sziasztok! Bocsánat, nem akartalak így meglepni titeket, csak már kezdtem unatkozni... Egyébként szép ütés volt Vero, bár az egyensúlyodra nem figyelsz. Ne bízz abban, hogy az ellenfeled mindig hárítani fog, és így megvéd az eleséstől, ha megindulsz, sőt inkább kitér, és mikor a padlón vagy még jól beléd is rúg. Nincs igazam Derek? - nézek rá komolyan, kicsit haragszom is rá, hogy ez kimaradt az oktatásból. Vagyis arra tudok következtetni, hogy Derek nem igazán veszi komolyan a dolgokat az alapítványnál. Na erről még lesz egy rövid beszélgetésünk.
- Persze, hogy nem volt szép, de az élet nem mindig szól a szépségről.. - vonok vállat vigyorogva, majd odasétálok hozzájuk, és figyelem, ahogy Derek hagyja a vizsgálat elmaradását, bár érzem rajta, hogy máskor nem így szokott zajlani a dolog, ugyanis eléggé meglepődik, ahogy Vero elutasítja, mindenesetre hagyja. Ennek valami fura okból én is örülök. Nem tudom mi okból, de nem szívesen nézném végig, ahogy Derek leápolja Vero-t. És azt se tudom mi okból, de ha látnám hogy ezt megteszi, félek Derek nagyon megverődne általam... Fura.. A váltók lehetnek betegek? Dehogy lehetnek, max nagy ritkán még nálad is hülyébbek DJ. Nagyon nagyon ritkán! Szidom magam gondolatban. De pillanatnyi érthetetlen dühömet legfeljebb Derek érzékelheti, és leginkább illatomból.
És mi van ezzel a fej dologgal? Na mindegy. Ez nem rám tartozik. Gyanítom.
Ahogy lemásznak a négyszögből Derek köszönt a szokott módon, amit viszonozok, majd elmegy valamerre, de jön is vissza rögtön. - Ugyan. Mindig öröm meglepetést okozni az embereknek. - vigyorgok szenvtelenül, ami kicsit lemállik az arcomról Derek ellátását látva.
- Nyugodt lehetsz, meg fogom oldani, hogy önszántából menjen el megnézetni. - vigyorgok ismét Derekre. Szerintem gyaníthatja, hogy mi jár a fejemben, ismer már egy ideje, és azt is tudja, hogy bármikor, bárhol képes vagyok pofátlanul zavarba hozni és megzsarolni bárkit. Főleg, ha csinos nőkről van szó, és lássuk be, Vero bőven kimeríti a csinos fogalmát az én skálámon, amit Derek szintén nagyon jól tud. Ő lelép, én meg kettesben maradok Vero-val. Először is elveszem tőle a jeget, és leguggolok elé. Rossz nézni, hogy zavarában ennyire ügyetlen, és akkor még csak most akarom igazán zavarba hozni.. letörök egy nagyobb kockát a tömbből, amit a kezébe adok, a többivel pedig óvatosan az oldalát kezdem hűteni egész közel hajolva.
- Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy kapsz 10 percet, hogy az orvos megnézzen, különben én nézlek át, de nagyon is alaposan. - mondom gonosz mosollyal a képemen, és egy kis kéjenc csillogással a szememben. Ez általában be szokott válni. - És elkísérlek, nehogy véletlen elfelejtsd megejteni. Bár mehetsz magadtól is, úgy se tudsz hazudni, és az első kérdésem úgy is ez lesz az irodában. És ha hazudsz nekem, akkor keményen behajtom rajtad a személyes kivizsgálásomat. - nézek fel rá komolyan - Nos? Elkísérjelek, vagy odatalálsz magad is? Tudod mit? Inkább elkiréslek. - válaszolom meg, és felkelek, kezem nyújtom, hogy őt is felsegítsem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 84
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Hétf. Márc. 27, 2017 7:58 pm

Nem akart meglepni? Valahogy nem így sikerült, bár nekem kellett volna eszemnél lennem. Nem megfeledkezni a rám váró feladatról, de mellette meg kellett ez a kis felszabadulás, gőz kieresztés. Az viszont , hogy megkritizál, nem tetszik, amire a fejembe is száll a gőz. Most szívem szerint leordítanám, hogy nincs semmi baja a technikámnak, és amúgy is csak ütögettünk nem volt komoly,de ennél azért jobban fáj most az oldalam, mint hogy vele vitatkozzam. Aminek amúgy se lenne jó vége van erről egy sanda gyanúm.
Derek válaszolt neki, hogy igaza van, én meg csak oda visszakapkodtam a fejemet a két pasi között. Majd le is esett a tantusz, épp hogy csak nem koppant.
- ti ismeritek egymást – húztam el a számat a megjegyzés után, mert ez nem tudom, hogy mennyire jó hír, vagy sem. Ő tud pár igazságot rólam, amit másnak nem szívesen mondok el, de remélem tudja, hogy hallgasson, mint a sír, vagy különben velem gyűlik meg a baja.
Újra Derekre néztem, és kapott tőlem egy elég szúrós pillantást, és egyben egy ígéretet, hogy lesz miről beszélnünk. Jól tudta már a múltkor is, hogy mi után keresgélek, és nem segített. Vajon direkt akadályoz, vagy Gideontól kapott parancsot? Ezt jó lenne tudni, meg azt is ,hogy vajon még ki titkol el előlem dolgokat.
Nem hagytam, hogy megvizsgáljon. Egyrészt kicsit mérges voltam rá, másrészt vendégünk volt, és abban nagyon igaza volt Dereknek ,hogy a fejem máshol jár. Csessze meg.
- Főleg nekem – csusszant ki a számon a gondolat, mire Derek csak vigyorgott. Valahogy most van elegem a vigyorgó , szemtelen pasikból.
Kérdőn pillantok Davere, amikor egyszerűen kijelenti, hogy megfogja oldani, hogy ön szántamból menjek megnézetni magamat, így újra elmondtam, amit az előbb is:
- Semmi bajom, csak beszorult a levegő- erre Derek csak hümmögöt egyet. Na köszi, igazán nagy segítség , de komolyan. És még itt is hagy. Lehet jobb is, mert a végén még kitalálom osztani a vendégem előtt, amit azért nem igen kellene, mert még kényes témák is előkerülhetnek. Kifelé menet még a fejére mutogatott, én meg csak felsóhajtottam, majd kérdőn pillantottam Davere, aki elvette a jeget a kezemből.
- Ezzel mit…?- nem tudtam befejezni a mondatomat, mert a jeget az oldalamhoz nyomta, és ha ez nem lett volna elég, akkor ott guggolt előttem, és szinte centrikre volt az oldalamról. És még mindig nem tudtam, hogy mit kezdjek az olvadozó jégdarabkával a kezemben.
- Ráér, dolgunk van, és amúgy is csak beszorult tényleg a levegő- azzal szépen fogtam magamat és léptem egyet hátra. Hogy erre miért nem gondoltam korábban?
Aztán nem kicsit pislogok csak rá. Utálom, hogy egy két lábon járó hazugságdetektor, főleg az én esetemben.
- Jó, feladom, meg fogom magamat nézetni, most boldog vagy?- néztem rá kérdőn.
- Te sosem adód fel igaz? – néztem rá kissé összehúzott szempárral, majd ahogy felsegít a nyakába raktam a jeget a kezemből, és elnevettem magam, aminek a vége az lett, hogy felszisszentem.
- Muszáj most? – tettem egy utolsó próbálkozást azért, és még mindig mosolyogtam, amiért jég landolt a nyakába.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 168
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Kedd Ápr. 11, 2017 12:24 pm

Látom, hogy felbosszantja, amit a technikájáról mondok, de remélem azért később a hasznára válik. Nem árt ha eben a munkakörben és eben a városban valaki meg tudja magát védeni. Bár ebben a városban ha olyannal akadsz össze, teljesen mindegy mennyire vagy profi harcos, de a meglepetés eejére mindig jó számítani.
Szerencsére Derek egyetért velem és ez az a pillanat mikor Vero észbekap. Megjegyzésére csak elvigyorodok. Olyan kedvesen naív, hogy az már kifejezetten szerethető.
- Veronica... van egy alkalmazottad, akiről ha minden igaz, tudod hogy váltó és azt is hogy azon belül farkaslikantróp. Ezután meghívod magadhoz az Ulfricot, aki a farkaslikantrópok vezetője... És nem gondolsz arra, hogy a két tag valószínűleg ismerheti egymást? Mond csak, mikor pihented ki magad utoljára úgy igazán? Nem kéne egy pár nap szabadságot kivenned? - nézek rá komolyan.
Figyelem a köztük lezajló néma kommunikációt, míg vissza nem terelődik a szó hozzám.
- Veronica! Rossz tulajdonság hazudni olyanoknak, akikről tudod, hogy tudják, ha hazudsz, még rosszabb saját magadnak hazudni. Mindketten tisztában vagyunk vele - mutatok Derekre és magamra - hogy nem csak a levegő szorult be, mert attól nem lenne olyan fájdalomszagod, amilyen jelenleg prímán lefesti az érzéseidet. - jegyzem meg, majd mikor Derek lelép komolyan szólok hozzá - Elismerem, hogy egy erős, bátor és büszke nő vagy, de az egészséged többet ér a büszkeségednél. Mindenkinek az élete többet ér a büszkeségénél. Legközelebb játszhatod a menő vezetőt, de kettőnk között nem kell előadnod semmit. Meg lássuk be, felesleges is. - mondom, miközben a jéggel hűtöm az oldalát, egészen addig, míg el nem lép.
Örülök, mikor végre beadja a derekát, és most nem egy pasis vigyorgást, hanem egy őszinte mosolyt kap cserébe.
- Mondjuk úgy, hogy nem vagyok boldog, de elégedett vagyok, és kicsit megnyugodtam. Nem legyőzni akartalak, hanem érvekkel hatni rád. Gondolj magadra! Hosszútávúak a terveim veled. Nem örülnék, ha ma-holnap új vezetővel kéne megismerkednem, aki lehet, hogy abszolút ellenszenves, és közel se tudunk olyan könnyen megállapodni, mint veled. Ne adj isten férfi lenne.. A csinos nőkkel mindig is könnyebben boldogultam. - vigyorgom el magam.
- Nem szokásom feladni. Ez tény. - a nyakamba tett jég váratlanul ér, a hidegtől ki is húzom magam egy pillanatra, és mivel éppen Vero kezét fogom, így a mozdulatra akarva-akaratlanul a mellkasomhoz húzom, összesimulunk egy pillanatra - Ez nem volt túl jó ötlet... - nézek le rá, mivel saját csapdájába esett, csak éppen ő nem lúdbőrzik, ahogy az olvadozó jégdarab végigsiklik gerince mentén, de van más, ami miatt zavarban érezheti magát.
- Nincs több kifogás. Na indulás! - engedem el végül, és a kijárat felé irányba állítom, majd finoman lökök is rajta, hogy kezdő lendületet adjak neki, a dokihoz menetelben, én meg követem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 84
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Csüt. Ápr. 27, 2017 9:06 pm

Nincs ínyemre, hogy a két pasi ennyire egyetért valamiben. Azt hiszem Derekkel kell még beszélnem pár dologról, mert nem lesz ez így jó. Utálom, hogy mind ketten a vesémbe látnak, Derek talán most jobban is, mint kellene. Együtt dolgozunk már egy ideje, és pontosan tudja, hogy mikor hogyan reagálok, vagy egyebek. Egy- két dolgot azért meg szoktam vele beszélni, mert tudom, hogy bízhatok benne.
- David – néztem rá összehúzott szemöldökkel, majd Derekre is, hogy meg ne merjen szólalni, inkább menjen a dolgára.
- Pontosan tudom, hogy alakváltó, hogy farkas, de azt is tudom, hogy nem a falkád tagja, ahogy azt is, hogy ezek ellenére se segített abban, hogy megtaláljam a helyi falka pontos helyét. Ennyire azért szőke nem vagyok, hogy ne tudjam, de arra nem számítottam, hogy ilyen jól kijöttök. Eddig egy mukkot se szólt rólad – elég komoly nézést kapott tőlem, ahogy a távolodó Derek is, mert biztos voltam benne, hogy halott mindent. ÉS ezért még tutira számolok vele, mert miatta nem kis kalamajkába kerültem, és ha azt nézzük valamilyen szinten még ki is voltam szolgáltatva eme másik úrnak, aki most épp elég komolyan néz rám. De, ha már így belegondolok, vajon fordítva működött a kommunikáció köztük? Derek vajon mesélt rólam, vagy a cégről? Ahogy végig gondolom az eseményeket arra kell rájönnöm, hogy nem. Nem adott ki, vagy mesélt Davidnek rólam, és az alapítványról vagy csak ő jobban hazudik nálam? Nekem végül is nincsenek olyan érzékszerveim, mint nekik.
- A franc esne belétek – szaladt ki a számon, mire hallottam még Derek nevetését.
Kénytelen voltam beadni a derekamat, mert túl sok érvet hozott fel, amire nem lenne most alkalmas nem hallgatni. Jobban fájt az oldalam, mint azt mondtam eddig, de a hideg jót tett neki. Ahogy az is jól eset, hogy végre nem egy pasis, sármos mosolyt kaptam, hanem valami másfajtát. Nocsak, ilyet is tud a pimasz mosolya mellett? De ezt most miért is kellett megfigyelnem, és meg is jegyeznem magamnak? Hol is van azaz orvos, lehet a fejemet is meg kellene nézetnem.
És ,ha már ott vagyunk lehet a fülemet is meg kellene nézni, meg a szememet is, mert amit hallottam attól nem kicsit nyíltak tágra a szemeim.
- Hosszútávuak? – kérdeztem szinte azonnal vissza, mert valahogy ez megragadott, pedig nem akartam hangosan megkérdezni ezt, és ez most eléggé bosszantott.
- Ezt valahogy sejtettem – jegyeztem meg neki a kis mondatára, hogy a csínos nőkkel jobban boldogul.
- És azt hiszem ennyi elég lesz a bókokból mára, mert kezdesz zavarba hozni velük. Mondasz itt szépeket miközben sarokba szorítasz az ész érveiddel – sóhajtottam fel. És ezek után nem is csodálkoztam a lehulló jég darabon, valamivel vissza akartam fizetni, de ennek is én húztam a rövidebb végét, mert azonnal felpattant, és egy mozdulattal közelebb húz magához, én meg csak pislogok rá, mint valami ártatlan bárányka. De ettől még teljesen zavarba jöttem, mert már megint túl közel voltunk. Nyeltem egy nagyot, mert nem volt ínyemre a kialakult helyzet. Már, akkor tudtam, hogy valami veszélyt jelent számomra, amikor bekaptam ezt az ütést miatta, de egyre erősebb ez a gyanúm.
Végül csak elengedett,aminek örültem, a bánásmódért viszont annyira nem voltam oda.
- Jól van már, megyek már , megyek – sóhajtottam újra fel, és elindultam kifelé a teremből, egyenest az orvosi szoba felé, amit fenn tartunk.
- Most tényleg lefogod ellenőrizni, hogy bemegyek e? – sandítottam hátra a vállam fellett Davere miközben haladtunk előre. Tudtam mi lesz a válasza, ezért se álltam meg. A doki ajtaja nyitva állt, de azért bekopogtam rajtam.
- Szia, Doki – köszöntem be neki, ahogy az asztal mögött ült mire felnézett az olvasásból. A Doki már nem mai ember, de jól ismeri az embereket, és az alakváltókat is. Nem is tudom, hogyan tett szert a tudására azon a téren, de nem is érdekel. És valahogy nem lepődnék meg, ha a mögöttem állót ő is ismerné. A végén kiderül, hogy tele az alapítvány olyanokkal, akik pontosan tudták, hogy mit keresek, és nem segítettek hozzá, pedig ők jól ismerik az alapítvány céljait. Ha ismernék a sajátomat, akkor lehet tényleg nem segítenének, de azt itt nem ismeri senki sem, max egy-két ember, akit Gideon azért küldött, hogy tartson szemmel.
- Miben segíthetek? – kérdezte Doki.
- Bekaptam Derektől egy kisebb ütést, nem nagydolog, és a hideg miatt már jobb, annyira nem vészes – próbáltam magamat újra előadni, de a doki mintha nem is hozzám intézte volna a kérdését. Ez most komoly? Azt hiszem hamarosan kap mindenki az irodában egy alapos, és nem igazán finom levelet tőlem, hogy van menjenek a francba, vagy jó lenne, ha ténylegesen segítenék a munkánkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 168
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Pént. Május 05, 2017 12:20 pm

Hallgatom, amit mond. - Igen. Igazad van. Jól tudod, hogy Derek nem tartozik a falkámhoz, és mint olyan nem tartozik nekem beszámolási kötelezettséggel, én ezért nem tudtam eddig rólad és az Alapítványról. Viszont, azt nem tudom, hogy tudod-e, de a váltók között van egy igencsak komoly szabály. Ha váltóként elmész a saját falkádtól, vagy helyedről, és betévedsz egy másik falka területére, akkor kötelességed a vezérnél jelentkezni, és bemutatkozni, hogy tudjon róla, hogy a városban vagy. Ugyanis, amíg a városban vagy, addig a helyi vezér a felelős érted. Derek hiába nem a falkám tagja, amíg itt tartózkodik, addig én vagyok érte felelős, és ő is addig lehet itt, míg azt én engedélyezem, valamint kötelessége megjelenni a falka közös eseményein, mint például a teliholdas éjszakák kálváriája. Ez a szabály azért szükséges, hogy egy falka területén ne tudjanak idegen váltók bajt kavarni következmény nélkül. Például, tegyük fel, hogy Derek eljön a városba, nem jelentkezik be, viszont valakivel összeakaszkodik. Mivel farkaslikantróp, így az emberek rögtön az Ulfricot fogják elővenni bűnbaknak. Az Ulfric pedig nagyon komolyan utánajár az illetéktelen behatoló bajkeverőnek, és ha kell keményen megtorolja a bajkeverést, mivel a bejelentkezés elmaradása alapján az hihető, hogy csak ezért jött ide. Viszont Derek jó farkas létére bejelentkezett, így, amíg a városban van névlegesen az én falkámhoz tartozik, és mint ilyen tag, egyrészt jól tudja mindennek a következményét, másrészt viszont a védelmem alatt áll, és ha bajt kever, akkor is kisebb következményekre számíthat. - magyarázom nyugodtan, tényszerűen.
- Ezzel magunkat és az ide érkezőket is védjük. Az meg, hogy nem szólt rólam... Nos valószínű, hogy ahonnan ő érkezett kicsit agresszívabb a váltókkal való együttműködés, ha van egyáltalán. Nem mindenhol vagyunk akkora biztonságban, mint ebben a városban. New Age a váltók paradicsoma, itt a legtoleránsabbak a váltókkal szemben az emberek. Viszont a távolról érkezők rossz beidegződéseit sokszor nehéz leküzdeni, és pont ezért nem adják ki könnyen se magukat, a vezetőiket pedig mégannyira se, hisz a falka egysége és fennmaradása a mindenkori vezetőn múlik. - magyarázom neki könnyedén - Szóval kérlek, ne büntesd Dereket. Most már találkoztunk, tudod a címem, még a számom is. Bármikor felkereshetsz a kérdéseiddel. - mosolyodom el biztatóan.
- Igen. Hosszútávúak. - mondom egyszerűen - Jó ötletnek tartom ezt az alapítványt, és örülnék, ha nem holnap zárná be a kapuit, hanem sokáig segítené a váltókat, sőt akár nagyobb méretekben elterjedne máshol is. És úgy gondolom, hogy a veled való együttműködés is jól fog menni. Nagyon bízom ebben az egészben. - nézek körbe komolyan gondolva a mondottakat. Egy vállalkozás, ami a váltóknak segít, és talán az embereknek is fel tudja nyitni a szemét, hogy nem olyanok vagyunk, amilyeneknek elképzelnek minket. Talán ez lesz az az első mérföldkő, ami közelebb hozza az embereket a váltókhoz, és az ellen érzeteket is csökkenti. Nagyon jó lenne..
Biccentek, mikor elindul, majd elmosolyodom - Kint megvárlak, ha nagyon akarod. Ne húzd az időt felesleges kérdésekkel. Sipirc! - mondom, majd mikor odaérünk az ajtóhoz, ami tárva van, azért csak belépek, és érdeklődve veszek észre egy újabb ismerős arcot. Csak vidáman biccentve köszönök neki. Na itt nincs is több dolgom úgy érzem. Még azért meghallgatom, mit mond Vero, majd a rám szegeződő tekintetre csak biccentek.
- Rózsaszín körítésben, de így történt. Azért nézd át alaposan. Kint megvárom. - mondom, majd kilépek és be is csukom az ajtót, hogy kettesben maradjanak. Igaz, a doki ajtaja hangszigetelt, és a szoba is az, mindenesetre ez leginkább az embereknek okoz problémát a hallgatózásban. Kényelmesen nekidőlök az ajtóval szemben a falnak, karba fonom kezeimet, behunyom szemem, és várok, miközben hallgatom a bent zajló eseményeket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 84
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Vas. Május 07, 2017 12:33 pm

Valahogy úgy érzem, hogy az eddigi ismereteimet egy bizonyos személy teljesen felforgatja, új meglátásra helyezi őket. De biztos akarom ezeket ? Akarom más szemmel látni azt, amit? Akarok valóságban is szörnyek helyett embereket látni, akiknek az élete fenekestül felborult, ahogy az enyém is annó? Nem tudom a választ, csak arra, hogy még több információra van szükségem a célom eléréséhez. Bár ebben nem tudom mennyire fog tudni segíteni. De azzal tisztába vagyok, hogy amióta létrehoztuk ezt az alapítványt sokkalta több dologra jövök rá, értem meg. Csak még nem tudom pontosan, hogyan lesz mindez egyszer a hasznomra.
Csak hallgatom és próbálok nem is tudom milyen érzelmemen túl lépni. Kicsit dühít a dolog, hogy ezek ketten ilyen jól elrejtették egymást előlem, meg még ki tudja, hogy ki. Vajon mennyit beszélnek meg egymást közt ?
- Hm, eddig azt hittem, én felelek érte, ez érdekes – jegyezte meg hangosabban a kelleténél. A felelést pedig valahogy úgy értettem, hogy ugye nekem dolgozik, velem van. Ha tesz valamit, akkor az értem vagy miattam teszi. Igaz ez eddig semmi olyat nem kértem tőle, ami miatt bajba került volna.
Összeakaszkodni valakivel? Nem olyannak ismerem Dereket, bár abban biztos vagyok, hogy ha bajba keverném magamat, akkor kihúzna a csávából bármi áron. Bízok benne, bár nem teljesen , de most ez a bizalom kissé megingott. De fogunk mi még erről beszélgetni, abban biztos vagyok. Jól tudta, hogy mi után nyomozatok, mit keresek, és nem segített benne. Kirakni a szűrét nem fogom, mert akárhogy is fontos ember, és tényleg a segítségemre van. És a fene esne belé, megkedveltem.
- Most valahogy úgy érzem, hogy engem is a fennhatóságod alatt tartasz így – kicsit elhúztam a számat, mert ez valahogy nem tetszett. Valahol meg igen, de azt a részemet jó lenne bezárni valahová. Vagy tényleg bezárom, és eldobom a kulcsot. Vagy pedig hagyom a dolgokat megtörténni, és akkor nem fog izgatni a dolog annyira, és túl lépek ahogy szoktam, ha épp a szükségleteimet elégítem ki.
- Nem tudom pontosan honnan érkezett. Az ajánlása kiváló volt, így felvettem, és ez eddig nem okozott nekem csalódást. És lehet, hogy a te fennhatóságod alá tartozik, de nálam dolgozik, és lesz miről beszélgetnünk azt hiszem - hát igen, hangot is adtam a csalódásomnak. Annak, hogy lehet, hogy alá tartozik, de felelnie még is nekem fog , ahogy eddig is tette, bár mint kiderült kihagyásokkal.
- Nem fogom megbüntetni, de elfogok vele beszélgetni, mert így nem jó. ÉS azok után, hogy téged eltitkolt lehet mást is takargat. Vele dolgozom, meg kell bíznom benne, és eddig meg is bíztam. Olyan ember küldte hozzám, akire az életemet is rá bíznám, és ezért bánt, és zavar a dolog- habár így végig gondolva az egészet, talán Gideon adta neki parancsba? Nem tudom, de rá fogok jönni.
A hosszú távú dolgok megmagyarázása kicsit megnyugtatott, főleg hogy elmaradt a charmos mosoly, vagy a vigyor a képéről. Ebből tudtam, hogy tényleg komolyan gondolja, amit mond.
Közben haladtunk a doki felé , az én fejembe meg cikáztak össze – vissza a gondolatok, majd gyanús szempillantással mértem végig a néma kommunikációjukat a dokival, és felsóhajtottam.
- Komolyan kíváncsi lennék, hogy hány ember az, aki elhallgat előlem fontos információkat – morogtam az orrom alatt, és miután Dave kinn maradt becsuktam az ajtót.
- Körítésben? – nézett rám a doki, majd elmondtam neki, hogy történt a dolog.
- Minden esetre szépen bekaptad- mondta miután megnéztem egyelőre csak szemmel, majd amikor hozzáért akkor felszisszentem.
- Ránézésre ez egy csúnya zúzódás, de nem ártana megröntgenezni, hogy eltört e. Jegeld, és egy pár napos pihenés, semmi edzés, rohangálás. Ne nézz így rám ismerlek, és így se fogod betartani, amit kérek- közölte velem, mire én csak mosolyogtam.
- Túl jól ismersz Doki. De tudod nagyon jól, hogy nem tehetem meg. Nem feküdhetek naphosszat, amikor mindig van mit csinálni- vissza engedtem a pólómat miközben ő irt nekem egy papírt. Sok mindenünk van már az orvosi részlegen, de mindenre még nem kaptunk engedélyt, így röntgenünk sincs.
- itt egy beutaló, oda szólok és gyors megnéznek, meg a leletet is. Ha törve van, akkor isten bizony kis lány benyugtatózlak, és feküdni fogsz, és nincs apelláta – azzal elindult az ajtó felé.
- Vidd el, mert nem fog elmenni , és várd meg, mert képes lelépni, és ha eltört a bordája, akkor vidd haza ,és kötözd le – na több se kellett nekem ennél, olyan ronda pillantást kapott mind a kettő, hogy nem köszönik meg.
- A fitty fenét- morogtam, és elindultam kifelé, meg se vártam, hogy jön e utánam Dave , és még szépen a papíromat is ott hagytam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 168
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Kedd Május 16, 2017 8:28 am

Figyelem, amíg gondolkodik, majd csak elmosolyodom. - Igen. Valamilyen szempontból természetesen te felelsz érte, mivelhogy a te alkalmazottad, és te is tudod, hogy miféle teremtmény. Viszont, azt gondolom te is tudod, hogy ha valami történik vele, vagy általa, akkor nincs az az ember, aki egy váltót elkapna biztosabban, mint egy másik váltó. Törvényeink vannak, amiket nagyon komolyan betartunk és betartatunk. Ilyen szempontból viszont, mint váltó, elsődlegesen én felelek érte, és a falkám. Ha bűnt követ el, netalán előre megfontoltan beharap, vagy megöl valakit, akkor nincs az az ember, aki megakadályozza a falkát a törvény betartatásában. - szögezem le. - Nem hiszem, hogy te olyat kérnél tőle, ami miatt a falkának utána kéne erednie.. Vagy igen? - nézek rá kérdőn.
- Rosszul érzed. Szövetségesként gondolok rád, és mint ilyen odafigyelek a társamra. Szükségem van rád, méghozzá éppen és egészben, ahogy neked is rám. Éppencsak engem kicsit nehezebb egy-két ütéssel ártalmatlanítani.. - vonok vállat könnyedén.
- Derek? Rejtély... Viszont tény, hogy nem egy balhés tag. Csendes, a szabályokat betartja, de nem igazán a társaság középpontja. A falkában legalább is úgy vettem észre, hogy szeret a háttérben meghúzódni.. - lehet talán azért, amiért azt se mondta el, hogy itt dolgozik. Sebaj. Talán innentől kicsit közlékenyebb lesz. De ha nem, az se baj. Amit tudni akarok, azt megtudom. Vero-tól, vagy egy másik itteni falkatagtól. Ennyi.
- Megértem, és természetesen nem is tiltom meg, hogy beszélj vele, ahogy neki se a válaszadást.. - biccentek rá. Most miért tiltsam? Amiről Vero-nak nem kell tudnia, azt Derektől úgyse tudja meg. - Csak annyi, hogy lehet jobban jársz, ha tőlem kérdezel. Mint mondtam Derek nem a helyi falka tagja, igaz a kötelező eseményeken megjelenik, de akkor is a háttérben, nem biztos, hogy tud majd a kérdéseidre válaszolni, lehet, hogy az eddigi kérdéseidre is ezért nem tudott választ adni.. - mondom egyszerűen.
Csak vidáman mosolygok felszólalásán amit a dokis jelentre tesz. - Szerintem jobban jársz, ha nem akarod tudni. - jegyzem meg, majd becsukódik az ajtó. Csendesen bámulom a falat várakozás közben. Nem igazán hallgatózok, mégis hallom a bent zajló beszélgetést, mire csak szusszanok egyet. Ezt is szépen elintéztem.. Talán jobb lett volna nem meglepni a társaságot, hanem normálisan idejönni.. Mindegy, ami megtörtént, az már úgy marad. Majd legközelebb gondolkodok is. Talán..
Mikor kinyílik az ajtó érdeklődve nézek a dokira, majd elmosolyodva biccentek - Úgy lesz! - mondom nem is zavartatva magam Vero pillantásától. Azt hiszem ennyi idő alatt sikerült kiismernem a kisasszony nyakasságát. Hát nincs mit tenni. Úgy kell rá hatni, ahogy lehet.
Csak vidáman megköszönöm a dokinak a munkáját, és átveszem tőle a kis beutalót, amit Vero nagy dühében ott felejtett, majd megyek is utána, nehogy még a végén meglógjon vagy lelépjen, ahogy a doki fogalmazott.
Még csak nem is kellett sietnem, könnyed sétával a nyomába szegődtem és utolértem.
- Nos? Mehetünk a röntgenre? - lóbáltam meg a beutalót az orra előtt, de oda nem adtam neki. - Ez jobb, ha nálam marad, mert még képes lennél eltűntetni. Majd ott odaadom egy ottani orvosnak. Menjünk, minél előbb végzünk, annál előbb tudsz visszatérni a munkádhoz, és nézd a jó oldalát. Addig is kettesben tudunk beszélgetni, és nyugodtan faggathatsz, amiről akarsz. Különben is jobban szeretek kötetlenül beszélgetni egy kocsiban, vagy bárhol máshol, mint egy irodában.. Az olyan... komor... - jegyzem meg.
- Az én kocsimmal megyünk, és én vezetek. - mondom ellenvetést nem tűrve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 84
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Csüt. Jún. 01, 2017 8:18 pm

Na megint ez a mosoly, de ez most nem az a pimasz, mint múltkor este. Ettől talán most kicsit könnyebb is. Tényleg úgy beszélgetünk, mint akik tárgyalnak, meg vitatnak valamit. Nem pedig folyamatosan zavarba hoz, bár is így elég egyértelművé vált, hogy képes alaposan megzavarni.
Kicsit elidőztem azon, amit mondott, és a kérdésére fejben rávágtam gyorsan, hogy persze, hogy nem kérnék tőle olyat. De mint tudom, hogy Derek a mi emberünk, Gideon embere, ő bízta meg. Csak egy perc múlva kaptam észbe, hogy válaszolnom kellene.
- Nem, én nem kérnék tőle ilyet – ez igaz is, úgy hogy még füllentenem se kellett, csak szépen megkeresni a helyes választ.
- Azt hiszem ez túlságosan is egyértelmű, és világos, hogy szükségünk van egymás dolgaira, bár így van rendjén azt hiszem – valahol zavar, hogy ennyire könnyedén megy neki, én meg viaskodom magammal, a válaszaimmal, hogy megfelelőek legyenek a reakcióim.
- Talán magányos farkas- vontam meg a vállamat. Nekem az a fontos, hogy itt helyt áll, oda figyel rám, és segít. Vele sokkal könnyebben megy, megmentek a dolgok, nem úgy ,mint most. És tudom, hogy ez Dereknek is feltűnt, és van egy sanda gyanúm, hogy fogunk mi erről is beszélgetni, nem csak arról, hogy elhallgat előlem dolgokat. Igaz ez utóbbiról egy egész gyűlést kell majd tartanom, amihez egyáltalán nincs semmi kedvem.
- Ha tőle akarnék a helyi falkáról beszélgetni, akkor nem mentem volna az erdőbe - kapott egy kicsike kis mosolyt.
- Tőle már nagyjából tudom, amit kell, vagy legalább is azt hiszem – hát igen, most nem vagyok teljesen biztos abban, hogy mindent tudok, amit akarok, vagy kellene.
- De, majd összeírom a kérdéseimet, és megkapod őket - jegyeztem meg neki azért, bár jelenleg fogalmam sincs, hogy mit kérdezhetnék tőle. Aznap este nála, és a másnap reggel elég sok mindent kaptam már, talán túl sokat is. De ahhoz, hogy a saját ügyembe előrébb jussak annyi információval akarok gazdag lenni, amennyit nem szégyellek.

Ez a mindenkit ismer dolog kicsit kikészít. Főleg, hogy én meg semmiről se tudok, főleg az ilyen fontosabb ismeretségekről. Csoda, hogy ha mérges leszek? Szerintem nem.
Ahogy meglóbálta előttem a papírt kiakartam venni a kezéből, de elkapta. Úgy, hogy megint egy szúros pillantással lett gazdagabb.
- Te mindenkivel ezt csinálod, vagy csak engem tisztelsz meg azzal,hogy nem engedsz a magam útjára? – néztem rá kíváncsian, hiszen már egyedül se mehetek, nem is vezethetek.
- A rendelőbe is bejössz fogni a kezemet? – kérdeztem tőle.
- És merre áll a nagyságos úr kocsija? – mormogtam továbbra is, de azért kifelé menet a recepciónál azért is megálltam, és felszóltam, hogy elmegyek, valaki ugyan hozza már le a holmimat. Elég gyorsan lekerült, ami azt illeti, máskor többet kell rá várom.
- Mehetünk felügyelő úr – szúrtam oda Davenek, amikor meg volt mindenem, majd ha elindult, akkor követtem. Amíg várakoztunk kicsit lecsillapodtam, de ettől még mérges voltam. Lehet, hogy nem kifejezetten Davidre, de most ő volt kéznél, és amúgy se vagyok egy anyámasszonykatonája, hogy sz állítgassanak egy kis sérüléssel, meg kísérgessenek. Nagy lány vagyok már.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 168
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Hétf. Jún. 05, 2017 7:09 pm

Biccentek a válaszára, bár érzek valami kis zavart az illatában, de igazat mond. Na erre a kis zavarra majd még visszatérek, mert ennél a témánál ez azért fontos. - Reméltem.
- Igen. Egyértelmű, úgyhogy ha lehet, vigyázz magadra. - kérem őszintén - Legalább akkor ha én nem vagyok a közelben, hogy ezt megtehessem.
- Akár még az is lehet.
- biccentek, őszintén nem igazán tartom fejben, hogy ki honnan jött, főleg, hogy a falkában minden nap van valami mozgás. Lehetetlen ennyi jövés-menést megjegyezni, de szerencsére nem is csak nekem kell figyelnem ezekre.
- Ez mondjuk logikus.. Bár az erdő nem éppen a legjobb választás volt a felkutatásomra. - vigyorgok - Kivéve, ha farkas alakban, vagy meztelenül lett volna rám szükséged. Amit azért kétlek. De mindegy is, a lényeg, hogy bejött a számításod és megtaláltál. Vagyis... Inkább én téged, és furcsa módon, nem én voltam pucér. - vigyorgok az emlékre, ahogy a forrásban vacogó lányra találtam.
- Értem. Hát hogy mit tudsz, és mit nem, azt csak te tudhatod. - mondom egyszerűen. - De a tudásod általam jelentősen bővíthető. - bólintok az írásos kérdéssorra - Már alig várom, hogy esszéket írhassak neked. Bár ha nem bánod az írott kérdéseidre inkább szóban válaszolnék. Személyesebb és könnyebb elkerülni a félreértéseket is.

- Nem mindenkivel. Bár a stílusomon már sokan mondták, hogy csiszolhatnék, vagy inkább faraghatnék, de sajnos én így érzem jól magam. És.. Maradjunk annyiban, hogy a te reakcióid kifejezetten tetszenek. Már-már.... - hallgatok el elgondolkodva, ahogy eszembe jut hogy mit akartam mondani az imént.. vonzóak. Ezt átgondolom egy kicsit, de nincs mit szépíteni, Nem is kell.. Egyszerűen így van. Vonzónak találom. Mind külsőre, az illata, a hangja, mind az eszméi, a gondolkodása. Jól érzem magam a közelébe. Kedvelem. Igen. Ez a helyes kifejezés. És nagyon tovább nem is kéne ezen gondolkodni, mert még én is belegabalyodok, és azt hiszem, nem kéne ezt az egész szövetség dolgot túlbonyolítani. Talán jobb is lenne, ha távolságot tartanék, de egyszerűen nem tudok. Azt hiszem tényleg észnél kell lennem mellette. És azt hiszem este el kell látogatnom valahova, mert az az érzésem, hogy túltengenek bennem az ösztönök, amiket talán ki kéne élnem, és talán nem lenne ilyen hatása rám... Igen. Ezt fogom tenni! Döntök végül, észre se véve, hogy egy ideje csendben vagyok, és magamba mélyedtem. Bár a cuccaira várakozás közben éppen volt erre időm.
Közben a feltett kérdései is elérnek hozzám. - Ha szépen és ügyesen bemész magadtól a rendelőbe, akkor nem kísérlek be kézen fogva. Csak az orvosi utasítást követem. - vigyorgok rá.
- Nem messze parkoltam le az épület oldalánál. - mondom, mikor megkapja a cuccait, és elindulunk kifelé. - De ha kimerítőnek tartod a sétát, szívesen odaviszlek. A jelenlegi helyzetedben ez abszolút elnézhető.. - gonoszkodok kicsit, majd elindulok, de közben folyamatosan figyelem a légzését, illatát és reakcióját. Lassan megyek, hogy a lépést tudja tartani, majd a sarkon befordulva a kocsi mellé állva kinyitom neki az anyósülés ajtaját, és besegítem, ahogy úriembertől az elvárható, majd mikor beül becsukom az ajtót, aztán én is beszállok. - Kösd be magad. - mondom, és én is bekötöm az övem, Majd elindulok egyenesen, de nyugodt tempóban a kórház felé.
- Nos.. Most hogy így kettesben maradtunk, akár fel is tehetsz kérdéseket. - pillantok rá vezetés közben, majd ismét előre figyelek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 84
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Kedd Jún. 20, 2017 6:02 pm

Szuper, remélte. Vajon mit tett volna , ha azt mondom, hogy adnék neki olyan parancsot, vagy utasítást? Talán egyszer meg kellene néznem azt a reakciót is, csak nem egy ilyen komolyabb beszélgetés alkalmával, mert azért még nem szeretném rögtön az elején felrúgni ezt a kapcsolatot, ami még ki se alakult. Mert remélem , hogy gyümölcsöző lesz az alapítvány javára, és nekem is információ gazdag.
- Én mindig vigyázok – vigyorodtam el magabiztosan.
- Na várjunk csak, t vigyázni akarsz rám? – néztem rá nagy döbbent szemekkel, és valahogy mintha azaz előbbi magabiztosság, most megingott volna.
- Majd egyszer bebizonyítom, hogy nem vagyok olyan elveszett kis lány, mint gondolod – vágtam azért is vissza, és találtam meg magamat, de valahol egy rejtett ajtó mögött valami még is megmozdult bennem. Elég régóta vigyázok magamra, és igaz, hogy Gideon oda figyel rám, és vigyázz, megóv ha kell magamtól is, de ettől az a gondolat, hogy alig ismerjük egymást, és még is kijelenti. Nem tudom igazán hová tenni azt, az érzést és megnevezi, ami mintha sötétben gyújtott volna fel valami lámpát.
- Tudod, ha több információt megosztanak velem, akkor nem magam indulok neki az erdőnek, és nem is az erdőbe mentem volna keresni a farkasokat. De ez az egy információm volt így mentem utána, mert kapcsolatokra igen is szükség van. És hidd el, meg van erre is az emberem, de úgy éreztem, hogy ezt magam kezébe kell venni, mert fontos- igyekeztem a mondata második részét figyelmen kívül hagyni. De megy ez egyáltalán, főleg ha ezt a vigyort látom? Kinyírom Dereket, ha eddig nem, akkor most már tényleg a fejem egy szegletében keresem azt a nyamvadt választ, hogy miért van rám ilyen hatással.
- Ezt még sokáig fogom hallgatni ugye? – kérdeztem vissza végül, de inkább voltam megadó, mint , hogy felhánytorgattam volna neki, ami azért magamat is meglepetésként ért.
Csak elvont szemöldökkel hallgatom végig, és kíváncsian pislogok rá, a már már- on pedig megakadok, de nem teszem szóvá, pedig kíváncsi lennék rá nagyon is. De még is mi a fenét művelek, amikor épp pipa vagyok az egész helyzetre, arra, hogy szinte kötelezővé tesz nekem dolgokat, amiket nem is én mondtam. Van egy olyan érzésem, hogy őt nem úgy fogom tudni irányítani, mint bárki mást az alapítványnál. a kérdés csak az, hogy lesz e fordított eset, vagy mindig meg lesz ez a köztes állapot, ahol vagy én vagy ő enged. Viszont, ha végig gondolom a dolgokat nem is tudom igazán eldönteni, hogy ki felé dől a mérleg. Vajon akarom ezt igazán tudni?
- Csak az orvos utasítását mi? – néztem rá elég szúrósan, és alig vártam, hogy túl legyünk már ezen az egészen, főleg, ha nem így terveztem a dolgokat. És Derek szavai is még mindig a fülembe csengenek a többi eltitkolt dolog mellett is
Ne erre az oda viszlek szövegre már én mordultam fel, és fordultam sarkon úgy indultam meg kifelé. Nem vagyok én béna, hogy vigyen, meg milyen ciki lenne már. Se sánta, se béna , se magatehetetlen nem vagyok. Azért egy idő után lassítok a tempón, és beülni se sikerül egyedül, aminek egy nagy sóhaj lett a vége, hogy megint csak rászorultam a segítségére.
Feltehetek kérdéseket? Most tényleg? Szerintem azt az arcot, amit vágtam egy hamar nem felejti el. Most tényleg úgy gondolja, hogy neki állok cseverészni?
- Te mindig ilyen segítőkész vagy? Nyájas, kedves azzal szemben, aki épp fel akar robbanni a dühtől? – néztem rá kíváncsian, majd a fejembe folytatódott a kérdés, hogy mindig ilyen szemtelen e. De közbe legalább haladunk előre. Egy sarok, aztán még egy, aztán piros lámpa….Amit hiába szuggerálok nem akar váltani. komolyan már csak egy dugó hiányzik, hogy itt ragadjak vele. De legalább most fel van öltözve, nem fél pucérkodik vagy épp mutogatja a ….Na már csak ez kellett. bevillant a szobájában a kép, ahogy a csupasz …
- Zöld a lámpa – krákogtam, hogy mehetünk tovább. alig vártam, hogy oda érjünk végre, de persze a kocsiból megint csak nem tudtam egyedül kikecmeregni, így szükség volt a segítő kezére bármennyire is nem szerettem volna.
- Remélem , hogy nem kell órákat várnunk- morogtam megint az orrom alatt, majd elindult befelé. Remélem a doki ráírta a papírra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 168
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Kedd Aug. 01, 2017 4:23 pm

Értetlenül nézek rá - Még szép! De nem csak akarok, hanem vigyázok is! Miért ne tenném? - elmosolyodok enyhe felháborodásán - Ó, biztos vagyok benne, hogy nem vagy elveszett kislány. Hidd el teljesen tudatában vagyok ennek a ténynek. De neked is tudatosítani kell magadban, hogy te akármilyen erős és bátor és óvatos is vagy, ember vagy egy természetfelettiektől hemzsegő városban, és a munkád is eléggé érdekes ahhoz, hogy felkeltse a figyelmet. Nem árt, ha valaki figyel rád, nehogy bajod essen. És, ha már itt vagyok, miért is ne lehetnék én az a valaki? - nézek rá vidám oldalpillantással - Könnyű és még szórakoztató is ez a feladat. És sok előnye is van, lássuk be, ez mind a kettőnknek hasznos.
- Ha több információt megosztanának, lehet nagyobb bajuk esik, mint hogy te egyedül nekiindulsz az erdőnek. Te is a saját érdekeidet és életedet tartod szem előtt, ne haragudj azért, mert ők is ezt teszik.
- biccentek - Nos most már megvan a tuti, elsőrangú kapcsolatod. Név, arc és telefonszám is jár hozzá. Ha valakire dühös akarsz lenni, legyél dühös rám, de a többieket hagyd. Ha úgy könnyebb, akkor vedd úgy, hogy én adtam parancsba a hallgatásukat, és miattam nem mondtak neked több infót rólam. - nézek rá komolyan. Nem tudom, hogy ő mit tenne, valószínűleg nem bántaná a falkám tagjait, de lássuk be, nem árt óvatosnak lenni, hiszen mégiscsak fegyver volt nála, mikor engem keresett, és a kulcstartóján se hiszem, hogy véletlenül tart ezüstöt.. Ha valakit tényleg bántani akar, az legyek én, és ne a falkám bármelyik tagja.
- Elég sokáig ahhoz, hogy tanulj belőle. - vigyorgok vidáman.
Ő is elgondolkodik kicsit, majd elvigyorodok ismét csak kérdésére - Szigorúan orvosi utasításra! - biccentek.
Duzzogva indul neki a kocsihoz vezető sétának, de mire odaérünk, léptei kissé elgyengülnek, és tartása is talán kicsit instabilabb, mint volt még induláskor, és lassabb is. Tudtam én, hogy nincs minden rendben. Óvatosan besegítem a kocsiba, egy gonosz megjegyzés, vagy grimasz nélkül. Inkább sajnálom, hogy ez történt, és dühös vagyok magamra. Elvégre az egészről én tehetek. Mindenesetre nagy gond nincsen, hamar meg fog gyógyulni, de még jóval előtte úgy is gyógyultnak fogja titulálni magát, és itt fog pattogni, mint valami kis nikkelbolha. Nem lesz semmi baja.. De most még azért csak óvatosan.
Várom a kérdéseket, de helyette csak egy elég mogorva pillantást kapok tőle. - Mi az? Azt ne mond, hogy csak az irodádban tudunk beszélgetni.. Talán be van poloskázva? Ne aggódj, ha valamit elmondok, azt bármikor hajlandó vagyok elismételni, ha esetleg nem sikerül elsőre megjegyezni. - ajánlom fel vidáman.
- Igen.. Általában ilyen vagyok, nyájas és kedves. Régebben én is fel akartam robbanni a dühtől. De aztán rájöttem, hogy azzal semmire se megyek. Igazából jobb, ha az ember kedves, mert a kedvességre többnyire normálisan reagálnak az emberek, nem pedig dühkitöréssel. De persze, a mi példánkon is látszik, hogy vannak kivételek. Bár van egy olyan érzésem, hogy nem lenne bajod ezzel a stílussal, ha nem éppen a kórházba vinnélek be, és nem én lennék az, aki megmondja a frankót. Úgy érzem, téged inkább az zavar most, hogy nem a te kezedben van az irányítás. És ez nagyon nagyon szokatlan a számodra. Jól gondolom? - pillantok rá oldalasan.
Egy ideig hallgatunk, és csendesen utazunk, majd egy piros lámpánál érdekesen kellemes illatot érzek felőle, mire elvigyorodok, de még véletlenül se nézek rá, és nem is említem meg, csak a gázra lépek, ahogy kimondja ő is a nyilvánvalót, miszerint a lámpa váltott, tehát mehetünk. Mivel továbbra sem volt hajlandó kérdést feltenni, így csendben megérkezünk a kórház parkolójába, leállítom a kocsit, majd megyek és kisegítem, mivel egyedül nem igazán boldogul. Egy szó nélkül segítem ki, majd kísérem be. Nem támaszkodik rám, igazából egymáshoz se érünk, de mellette vagyok, ha bármi történne, el tudjam kapni, időben.
- Jó lenne, ha nem kéne. - biccentek, majd a megfelelő folyosón leülünk a várakozóknak kitett székekre. Senki más nincs rajtunk kívül a folyosón, talán szerencsénk lesz.
- Továbbra se akarsz kérdezni? - nézek rá kérdőn.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 84
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Kedd Aug. 15, 2017 10:34 pm

Inkább arra lennék kíváncsi, hogy miért is akarja tenni? Miért teszi? Semmi köze hozzám, a falkájának se vagyok a tagja. Miért akar rám vigyázni? Meg amúgy is tudok magamra vigyázni, és tudom, hogy Gideon ha mérföldekre van is tőlem vigyáz rám, és szemmel tart. Felháborodásomnak pedig hangot is adtam. Kicsit sok volt így ez egyszerre nekem. Az új információk, és hogy mennyien néztek vajon hülyének azért, mert ők tudtak mindent, én meg csak tudni akartam. Csoda, hogy még nem kerültem nagyobb bajba. És mondhatni szerencsém volt vele is kinn az erdőbe.
- Miért akarsz te lenni az a valaki, és honnan veszed,hogy nincs ilyen valaki? – szögeztem neki egyenesen a kérdést. Le kellene csillapodnom, mert így a végén mindent elrontok, még azt is, ami meg sem köttetett.
Hogy tud ilyen vidám lenni, amikor én meg mindjárt megpukkadok? Tényleg meg kellene nyugodnom, de nagyon nem megy a dolog.
- Én még nem látom az előnyöket – morogtam az orrom alatt. A szórakozós részét pedig most nem érzem. Múltkor este éreztem, de most túl sok egyéb zavar be.
- És, ha nekem esett volna nagyobb bajom azért, mert nem osztanak meg velem fontos dolgokat? – néztem rá kérdőn, és ne mondja nekem, hogy nem jogos a kérdésem, mert nagyon is az. Az egy dolog, hogy jelenleg csak az erdőbe sétáltam be, de bemehettem volna akármilyen veszélybe halál nyugodtan. Jó akkor se voltam teljesen nyugodt, és inkább voltam eleinte izgatott, mint hogy féltem volna. ÉS utána se féltem, vagy legalább is én úgy érzem, de inkább nem kérdezek rá, mert a végén a fordítottját állítaná.
- Rád? –vágtam kicsit a szavába, de aztán befogtam, és végig hallgattam. Kicsit csodálkoztam ezen. Miért kellene pont rá mérgesnek lennem? Max azért tudok, mert helyes, jó fej, mindent megtesz azért, hogy ne a többiekre pikkeljek, vigyázni akar rám, és még a mosolya is pimasz…Igen ezekért haragszom ,mert megzavarja a fejemet teljesen.
- Nem te adtad parancsba, és nincs semmi okom arra , hogy haragudjak rád- még, vagy van csak nem kell róla tudnia. De ezt már tuti, hogy érzi, hogy nem teljesen igaz, pedig nem hazudtam, de a francba, mindjárt zavarba jövök ettől, vagy már arra is késő van ?
És most még orvoshoz is elvisz, csak úgy, mert a doki azt mondta. Tényleg rendes tőle a dolog, meg minden, de na most valahogy nem jó ez az egész ahogy van, ahol kialakult.
- Nem, nem csak ott – morcogtam még mindig, és kerestem a lelki nyugalmamat, amit nem akaródzott megtalálni. Aztán a kis monológjára irtó rondán sikerült ránéznem, ezt még magamon is éreztem.
Most még jobban mérges lettem rá, de szerencsére sikerült befogni a számat és minden ráönteni. Közben meg a kórházhoz is oda értünk, és még várakoznunk is kell remek. Már csak ez hiányzott, de miszter uraság most se tudja egy kicsit befogni a száját. Legalább azt megértem, hogy nem ért hozzám, nem segített sétálgatni. Az a poén az egészbe, hogy már magam is felfogom azt, hogy ennek ágy lesz a vége, de a makacsságom miatt nem fogom magamat se megadni, se gyengének látszatni. Inkább halok bele a fájdalomba, mint abba, hogy most ilyen pipán elfogadjam a segítségét, még ennél jobban is. A szokásos kérdését meghallva nagyon sóhajtottam . Most tényleg nem fejezi be?
- Nem lehetne, hogy kicsit, csak egy kicsit csendbe vagyunk? Miért kell nekem most kérdezgetnem téged, amikor épp próbálom nem leordítani a fejedet, amiért a vesémbe látsz. Azt akarod, hogy haragudjak rád, holott nincs miért, és még is van. Totál katyvasz van a fejembe, hülyének érzem magamat, mindenki átvert… - álltam fel mellőle a végére, azt eltudtam érni ,hogy ne kiabáljak, és a választ se kellett megvárnom, mert elhangzott a nevem, és behívtak.
El is indultam, és valahogy most nem is foglalkoztam azzal, hogy bejön velem, vagy kinn marad. A doki kérdezte, hogy mi történt, mire elmotyogtam neki, majd szemrevételezte az oldalamat. Elkezdett megvizsgálni, majd közölte, hogy mehetünk is a röntgenhez, és már mutatta is az öltöző ajtaját. És akkor most néztem fel, hogy benn van e, mert oké, hogy én most bemegyek levetkőzni, de a rendelőt csak egy üvegfal választja el a röntgent helyiségtől ahová simán belátni. Úgy, hogy ha benn volt:
- Fordulj el – mondtam neki egyszerűen majd mentem vetkőzni, ami kicsit nehézkesen ment, és halk szisszenés lett a vége, amit tuti hallott, ha benn tartózkodott.
Aztán magamat ölelve mentem, és csináltam, amit mondtak, aztán amilyen gyorsan csak lehet már mentem is vissza az öltözőbe az újabb szisszenésemre. Addig a doki neki állt kielemezni a dolgokat.
- Nincs eltörve, viszont van egy pici repedés, és szép kis zúzódással társul a dolog. Lehetőleg kerülje a sportot mostanság, és pihenjen. Olykor hűtse jéggel, vagy sportkrémmel, de írok fel fájdalomcsillapítót is –azzal leült és megírta a recepteket, én meg csak ott álltam, mert vissza akartam menni dolgozni, de már tudom minden nélkül,hogy Dave nem fogja engedni.
- Vigyázzon a barátnőjére, és ne engedje sokat ugrándozni. Pár nap ágynyugalom, aztán meg csak fokozatosan terhelje magát, ha pedig nincs javulás azonnal jöjjenek vissza – nyújtotta a doki a papírokat Davenek és intézte hozzá a szavakat, ha benn tartózkodott, ellenkező esetben én kaptam meg a papírokat és elköszöntem.
- Ne haragudj az előbbiért – sóhajtottam amikor elnézést kértem a kisebb kirohanásom miatt, amit még a rendelőbe behívás előtt sikerült összehoznom .
- Ugye esélyem sincs ha azt mondom ,hogy vigyél vissza az irodába? - néztem rá kíváncsian, habár tudtam a választ , mert így vagy úgy ,de hallott mindent.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 168
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Hétf. Aug. 21, 2017 9:42 pm

- Nos, mivel jelenleg senki sincsen körülöttünk, nem is követ minket senki, és még csak ugyanazt az illatot se érzem egy ideje, így merem feltételezni, hogy ha valaki vigyáz is rád, azt távolról teszi. Én viszont a testközeli védelem híve vagyok. - vonok vállat egyszerűen. - És hogy miért akarok én lenni az? Hmm.. jó kérdés.. Végül is ideküldhetném az egyik falkatagomat is, bár, mivel ezt parancsba kapná, leginkább katonás fellépéssel védene téged, ami egyrészt biztosan zavarna téged, még jobban, mint az én laza pofátlanságom, mivel lerína, hogy őrködnek feletted, és ez még inkább azt az érzést keltené benned, hogy felügyelet alatt állsz. Másrészt ő biztosan nem válaszolná meg minden kérdésedet, még talán fele annyit se, mint amennyit én megválaszolnék. Harmadrészt. Szabadságot vettem ki, hogy veled találkozhassak ma, és ha kell a teljes napot veled töltsem, hogy minden igényed kielégíthessem, amit csak szeretnél. - nézek rá kaján vigyorral - És mivel jelenleg semmi más dolgom sincs, otthon unatkozni meg nem szeretek, így tényleg nincs jobb dolgom, mint veled tölteni az időt. És ha már itt vagyok, lazán és feltűnésmentesen vigyázhatok is rád és válaszolhatok a kérdéseidre. Kellemest a hasznossal. Nem értem, hogy ez téged miért zavar.
- Azért nem látod az előnyöket, mert a dühödre koncentrálsz ahelyett, hogy azokat a kérdéseket tennéd fel, amik tényleg érdekelnek. És mivel egy ilyen kérdést se hallottam még, így értelmes választ se tudok adni, így viszont nem jutunk sehova. Én jól érzem magam, viszont téged egyre jobban dühít a dolog.
- Hidd el! Éppen annyi információt adtak, hogy ne essen bajod, és a jó irányba tapogatózz veszély helyett. Hiszen nem egy grizzly barlangjában kóvályogtál, hanem odataláltál hozzám, nem?
- nézek rá kérdőn. De azért eszembe jut, hogy az, hogy hozzám eltalált, egy farkas barlangjába, nem biztos, hogy jobb egy grizzlyénél.. De ezt azért hangosan nem mondom ki. - Ahelyett, hogy a tiltott információt adták volna ki, óvatosan rávezettek a helyes útra. Így végül is segítettek neked, de te talál meg. Nincs igazam? - nézek rá kérdőn.
- Igen. Rám. - nézek rá komolyan. - A falka vezetője, arca és védelmezője is én vagyok. Amit a tagok tesznek, azzal engem képviselnek, amit én teszek, azzal a falkát képviselem. Ha rájuk haragszol, akkor egyszerűbb, ha rám haragszol. Különben is.. Én jelenleg kéznél vagyok. - vonok vállat nemtörődöm módon. - Szeretnéd, ha adnék okot rám haragudni? Könnyebb lenne? - vigyorgok rá.
Nem kell kimondanom, hogy igazam van, mert a tekintete, amit rám vet teli találatot jelez. Ha azzal a nézéssel verni tudna, még váltóként is nagyon sokáig nyüszítenék tőle, így okosan inkább hallgatok a további úton.
Bent ismét csendet kér, majd kissé kioktat, bár egy szavát se veszem magamra. Én provokáltam ki, de ezzel is csak az igazamat fejezi ki. Nagyon szeretnék elvigyorodni, vagy egyszerűen csak odamenni és megölelgetni, de inkább nem teszem, csak némán biccentek. Ülök az egyik váróknak fenntartott székben, hátradőlve, kezeimet karba öltve, és figyelem szavait csendesen, rezdüléstelenül. Azt hiszem kiakadt. A zavarnál is nagyobb zavarban van. És még közel sincs itt a vége.
Ha már lúd, legyen kövér alapon bemegyek vele a rendelőbe, holott a hangszigetelt ajtón kívülről is remekül hallanék minden benti mozzanatot. Viszont vagyok annyira úriember, hogy míg öltözik és megvizsgálják, addig hátat fordítok, még kérnie se kellett volna. Fülelek végig, és csak akkor fordulok vissza, mikor felöltözve kerül elő.
Az eredményt végighallgatva csak bólintok az orvos felé - Úgy lesz doktor úr. És köszönjük. - veszem át az iratokat, és kezet fogok vele, majd Vero felé fordulok - Gyere drágám. Ideje végre lepihenned. - kezdem el a folyosó felé terelni.
Kint meglepve tapasztalom a bocsánatkérését - Ugyan. Ne kérj ezért bocsánatot. Kiakasztó tudok lenni. - mosolygok rá.
- Mit szólnál, ha ahelyett, hogy kérlelhetetlenül megtiltom, hogy dolgozz, és ágyba kényszeríttetlek, mint egy gyereket, amihez egyébként semmi jogom sincs, inkább megkérnélek, hogy a következő hétre gyere át hozzám vendégségbe? Nyugodtan és biztonságban pihenhetsz, és a saját bőrödön is megtapasztalhatod egy falka életét. Dolgozhatsz, miközben meg sem kell erőltetned magad, mivel csak megfigyelsz. És természetesen garantálom a biztonságodat, ha kéred személyesen is. - nézek rá komolyan. - Elfogadod az ajánlatot?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 84
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Kedd Aug. 22, 2017 8:41 pm

Csak hallgattam, és nem tudtam, mit válaszoljak neki, mert mindenre meg volt a maga kreálta válasza. Lehet, hogy volt ezekben igazság, de a dühöm miatt már nem igen látom, azt amit kellene. És mindezt úgy teszi, hogy a képembe vigyorog. Ha sokáig folytatja nem tudom, hogy fogom vissza. Csak készül bennem a vihar , ami ki akar törni, pedig nem akarom. Normálisan kell kezelnem a helyzetet, mert aztán a végén kérhetek elnézést, és hozhatom helyre a hibámat. Ami igen csak kár lenne, mert szó szerint is kár érhet, ha ez a kapcsolati dolog valahogy már az alapok lefektetésénél megingok. Nem akarok boszorka lenni vele, de kikészülök tőle, de leginkább attól, hogy mindent jobban tud, és megmondja a tutit. Valahol mélyen ordítok magamba, hogy szállj már ki a fejemből. Tudom én ezeket, és majd idővel fel is fogom, de ne dörgöld már az orrom alá.
- Igen csak zavarna a dolog ez igaz, ha az egyik embered, mint valami katona állna felettem, mellettem, vagy épp kitudja hol. Nem szeretem a két ajtós szekrényeket - jegyeztem meg, de arra, hogy pofátlan, na arra inkább most nem reagáltam. Sikerült csendben maradnom, max kapott egy szemforgatást rá.
- Nem szeretek felügyelet alatt állni, és ezt mások már megtanulták. Láthattad már, hogy tudok magamra vigyázni, ha épp oda figyelek a dologra – jegyeztem meg neki azért még egyszer a dolgot. Pontosan tudja azt is mik vannak a kocsimba, látott Derekkel verekedni is, amit oké megzavart, és ez pont elég volt arra, hogy a fejem összezavarodjon attól a pimasz mosolyától.
- Igazán nem kellett volna ennyit fáradoznod miattam, elég lett volna pár szabad óra arra, amit át kell néznünk ,és lefektetnünk – vajon, hogy lehet azt a vigyort a képéről levakarni ? Valahogy kezd azaz érzésem lenne, hogy alapjáraton ilyen, és nem is tudja rendesen tartani.
Engem már jelenleg dühít minden, és ennek fő központjában ő áll, és csak idő kérdése, hogy kitörjön belőlem. Ha legalább 2 percre csendbe maradna tudnám rendezni a gondolataimat, mert így nem megy. Folyamatosan beszél, belelát a fejembe, próbál valamit velem felfogatni, amit tudok és jelenleg még sem. És , ha egyszer dühös akarok lenni? Mérges lenni másokra? Akkor a fenébe is már hagy tegyem már meg.
- Épp annyi információt adtak, hogy ne jussak semmire se. És pont annyira, hogy a barlang helyett tóba, vagy forrásba,vagy mi a fenébe jussak – fakadtam ki most már kicsit, mert nem bírtam visszafogni a dolgot. Pedig most kellene az a bizonyos kontrol, de nagyon.
- Nincs – nincs és kész, nem adok neki igazat, most aztán tényleg nem. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha kapok egy rohadt címet, és nem az erdőbe kellett volna mászkálnom egyedül. Jó , hogy egyedül voltam azaz én türelmetlenségemnek köszönhető, de a lényeg még mindig ugyan az. Hülyének néznek a saját embereim.
Na azon végképp kiakadtam, amikor magára vállalta az egészet, hogy miatta van. Meg, hogy ad okot azért, hogy haragudjak rá. Elsőre nyitottam a számat, hogy most aztán elküldöm a jó …….melegebb éghajlatra, de aztán sikerült némán becsukni a számat, de most tuti, hogy a vérnyomásom az eget veri. Ha tudnék morogni, most tutira olyan hangot adnék ki. Ha szemmel lehetne verni, akkor most lapos lenne azt hiszem.
Aztán végre kicsit csend lesz, nem szólunk egymáshoz, végre. Fejben rakosgattam azt a sok vacak gondolatot, ami összejött. Egyiket a másik után, így mire a dokihoz bekerültem legalább kicsit rendeződtek a dolgok, és a vérnyomásom is visszaállt talán normálisra. Aztán a doki kicsi kínzása kimosott mindent a fejembe.

A doki megjegyzésére inkább már nem is reagáltam. Még, hogy a barátnője, na szép. Ez meg belement a dologba. Szóval csak sóhajtottam egy nagyot és nem ellenkeztem. Fájtam, elegem volt a mai napból, és vár rám még egy nehéz feladat elnézést kell tőle kérnem a kirohanásaim miatt. Amit meg is tettem, amint rendelőn kívül voltunk.
- kiakasztó? á , de hogy is – mosolyodtam el picit, utána meg szisszentem egyet. Vero figyelj már oda, hogy mozdulsz, a fenébe is már. Aztán meg csak pislogtam nagyokat, szerintem úgy a mondókája feléig levegőt se igen vettem, megfeledkeztem róla. Elsőre megint csak a számat nyitottam, de hang nem jött ki rajta. Hápogok itt mint valami kacsa, a fenébe is. A végén valami , nem is tudom minek fog nézni. De azért lélegezni sem ártana. Így ni, beszív és kifúj, és most szépen légy normális, és fogad el ezt az ajánlatot, mert sokat tanulhatsz. Képezheted magadat, amire szükséged van a végső célod eléréséhez. Talán azt is elérem, hogy immunis legyek rá. De erre valahogy bevillant a pucér feneke. A francba, bajba leszek, pedig el kell fogadnom.
- Én….nem is tudom mit mondjak- kezdtem bele végül nehézkesen.
- Nem..nem akarok zavarni nálatok, vagy is nálad – hirtelen azt se tudtam, hogy mit mondjak.
- de még is jó lenne, mert …tanulhatnék, láthatnám, hogy megy ez ,és ez sokat nyomna az alapítvány működésén is. Talán a hibáinkat könnyebben javítanánk ki, és jobb szolgáltatásokat nyújtanánk – ez az gondolj csak az üzletre, űzd ki a fejedből azt a pucér feneket. A fraaancba, már megint arra gondolok.
- Szóval, ha nem zavarok, és kiköthetjük, hogy senki se fog pattogni körülöttem, mert lesérültem, és te se fogod ezt tenni, és hagysz olykor dolgozni is, akkor…elfogadom – nyeltem egy nagyot, mert még mindig az a fránya kép lebegett előttem, pedig jelenleg is a szemébe nézek, nem máshová. Hogy fogom ezt kibírni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 168
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Szer. Aug. 23, 2017 3:55 pm

- Sejtettem. - mondom mosolyogva.
- Nos igen. Tudsz vigyázni, ha odafigyelsz, ez tény. De azért csak jobb, ha kicsit lazíthatsz és nem kell állandóan minden idegszálad nekifeszíteni, hogy azt figyeld, merről jöhet a következő támadás váratlanul. Pihenhetsz egy kicsit. És nem felügyelet alatt vagy. Nem vagy gyerek, hogy felügyelni kelljen rád. Ne így fogd fel. Felnőtt nő vagy, azt tehetsz, amit akarsz. Feltéve, hogy saját magadban nem okozol kárt. Én csak melletted vagyok és ...... Hmm.... szóval tartalak. Megmentelek az unalomtól vagy a szürke hétköznapoktól.. - jegyzem meg vidáman. - Ahogy jobban tetszik.
- Nem fáradtság. Igazából jól is jött ez a dolog.. Idén még nem igazán vettem ki szabadnapot, és a főnököm már így is kényszerszabira akart küldeni, úgyhogy most boldog, hogy nem ott rontom a levegőt. - vonok vállat - Szóval annyi időm van, amennyit csak szeretnék..
Nagyot sóhajtok, kicsit talán szomorkásan is. Ha most tovább kötöm az ebet a karóhoz, azzal csak rontok a helyzeten. Inkább elengedem és ha lenyugszik, később visszatérünk a témára, vagy nem. Az is lehet, hogy ha nyugodtan átgondolja, ő is rájön, hogy nem kell itt senkire se haragudnia. Nem lett baja, engem keresett és meg is talált, vagyis valamilyen szinten jó infókat kapott, ha nem is teljesen pontosokat, vagy címet, amit egy éppeszű falkatag se ad ki, ha az a cím  az Ulfrikjáé. De ezt Vero nem tudhatja, nem érti és nem látja át a falka működését, így nyilván veheti személyes sértésnek, és a dolgozói részéről felé mutatott bizalmatlanságnak, ami érthetően bosszantja. De talán idővel rájön, hogy ez nem az ő hibájuk. Ez konkrétan senkinek se a hibája. Egyszerűen ilyen alap bizalmatlanság lép fel, ha valaki személyes információkat akar kideríteni rólunk. Nem benne nem bízunk. Konkrétan senkiben se bízunk. Ezért titkoljuk a kilétünket, a címünket, a nevünket, a személyünket olyanok előtt, akikel nem vagyunk közeli viszonyban. A munkakapcsolat pedig ennek a kialakulásához édes kevés.. De majd talán erre is rájön. Talán egy kicsit segíthetek is rávezetni. Pillantok felé oldalra, majd vissza. De majd kicsit később. Most hagyom lenyugodni.
- Rendben. Nincs igazam. - zárom le a témát egyszerűen, onnan pedig csendben figyelem az eseményeket.

A némaság segít, és a doki is. Már nyugodtabban tudunk beszélgetni egymással. Többek között egy jó lehetőség is eszembe jut, amit vázolok is előtte, majd válaszán és kritériumain csak elvigyorodok.
- Nem igazán zavarnál. Eggyel több ember jelenléte már nem oszt-nem szoroz. Amúgy is sokan vagyunk mindig. Étel és hely mindig van. Meg nekem sem ártana kivenni egy kicsit hosszabb pihenőt, így akár végig melletted lehetnék, és segíthetnék a falka életébe való bekapcsolódással, a szokások megismerésével.
- Megegyezhetünk, hogy nem leszek folyton a nyakadban, elvégre nekem is lesz otthon dolgom. És mást se fogok melléd állítani. Viszont nekem is megvannak ehhez a feltételeim.
- nézek rá komolyan. - Először is: dolgozhatsz, de csak addig, amíg nem terheled túl magad, ezt figyelni fogom. Elhozhatunk az irodádból bármit, berendezkedhetsz nálam kényelmesen, nem fog senki a holmid közt keresgélni semmit, erre a szavamat adom. Másodszor pedig: rendesen, az orvosi utasítás szerint hagyod magad kezelni és sokat pihensz, kimozdulhatsz a házból, nem foglak ágyhoz kötni, de örülnék, ha legalább egy hétig nem vennél részt semmilyen edzésen, tréningen vagy bármi máson, legfeljebb megfigyelőként. Ha jobban vagy, akár az otthoni edzéseken is részt vehetsz, van erre egy elég jól felszerelt termünk, meg egy jó nagy udvar. Heti több és sokféle edzést is tartunk bárkinek a falkából, aki igényt tart rá, vagy szükségét érzi. - dobom fel. - Elfogadhatóak a feltételeim? - nézek rá kérdőn
Elmosolyodva lépek mellé. - Nos van egy zúzódásod. Megengeded, hogy segítsek a mozgásban? - ajánlom fel karomat udvariasan, majd elindulok a kocsi felé.
- Egyébként, ha már itt tartunk, te hol laksz? - nézek rá kérdőn. - Kellene a címed, hogy néhány ruhát és eszközt el tudj hozni, amire szükséged lehet nálam. Mivel nincs más dolgom, szívesen segítek a pakolásban és a szállításban is. - vigyorgok rá vidáman.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 84
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Hétf. Aug. 28, 2017 6:55 pm

Nem kicsit lepődtem meg azon, hogy csak miattam vett ki szabadnapot, meg csak azért, hogy velem tárgyaljon. Én azt hittem letudjuk az egészet egy- két óra alatt, de úgy fest, hogy ő hosszabb időben gondolkodott. Már majd nem mondtam ,hogy miattam nem kellett volna, meg amúgy is. Jelenleg irtó pipa vagyok, és akkor még tetőzi egy ilyen kijelentéssel, ami meg a fejemet fogja összekuszálni. Miért akart velem ennyi időt tölteni?
Aztán szerencsére gyorsan lezárjuk ezt a vita dolgot. Egy jó pont neki, hogy végre tapintatosan befogja azt a lepcses száját, amiből jelenleg kicsit elegem van, akármennyire is bugyi húzogató a mosolya olykor. A francba már megint…
Végül a vizsgálatok után meg jött a jobbik eszem is, és igyekeztem helyre hozni azt, amit majd nem leromboltam, ha azt nézzük 20 percen belül. Végül arra se számítottam igazán, hogy meghívott magához. Ennek vannak előnyei és hátrányai is. A lényeg, hogy jobban megértsem az alakváltókat, mert minél jobban megértem, annál jobbak az esélyeim, ha egyszer szembe kerülök azzal a bizonyos eggyel. El kell fogadnom az alapítvány miatt is, mert akármi is a fő célom , még is csak jól futó dolog, és számtalan olyan embernek segítettünk már, akik nem bírtak megbirkózni egyedül azzal, ha egy alakváltó támadt rájuk, vagy került be a családjukba. Olykor látom a jó célt is magam előtt, hogy mennyit segítünk, de a bosszú vágy, a megértés utáni vágy, az hogy miért történt, miért tették sokkal erősebb mindennél. De igyekszem , és kell is az a másik oldal, hogy ne engedjen teljes sötétségbe fordulni, ahogy Gideon mondja. Talán ő még mindig jobban ismer engem, mint én magamat.
Mit tehettem tehát? Elfogadtam az ajánlatot, de már is üzletelni, és alkudozni kezdtem vele.
Csak nagy szemekkel néztem rá, amikor szinte közölte, hogy kivesz szabit megint miattam, akár hosszabbat is. Nagyot nyeltem, hogy ezt most miért? El lennék én magam is. Ellenőrizni akar, vagy miért akar ennyire mellettem lenni?
Veronika lélegezz, lélegezz. Emlékszel, neked kell levegő, hahó.
- Nem…nem akarom , hogy miattam hagy ki a munkádat – jegyeztem meg neki kicsit akadozva. Valahol imponált is a dolog, de zavart is. Agyamra megy lassan ez a kettősség. Ész érvek állnak szembe , de mivel is?
- Feltételek? – kérdeztem mosolyogva, de az már tetszett, hogy nem fog a nyakamba lihegni, és nem állít rám senkit sem. Úgy, hogy lássuk, hogy ő mit ajánl.
- hm, az elsőbe megegyeztünk akkor, fogok dolgozni, és ha nem is leszel ott, úgy is szemmel vagy füllel fogsz tartani, de azért tessék hagyni engem napi szinten dolgozni, mert oda kell figyelnem. Nem megy még magától a szekér – remélem érti a célzást. Ráadásul megbízható emberem sincs, akire nyugodt szívvel rábíznám a dolgokat. Ha elutazom akkor is mindig én intézek mindent, telefonálok össze vissza, ellenőrzéseket tartok, de a munkásaim már megszokták, vagy a hátam mögött hajcsárnak titulálnak, paranoidnak, nem tudom, de nem is érdekel.
- Ó, pedig ép azért akartam oda menni, hogy verekedésbe keveredjek veletek – nevettem el magamat.
- Viccet félre téve egy edzést azért szívesen megnéznék. Kétlem, hogy jelenleg tudnék védekezésen kívül mást tenni- húztam el a számat, mert azért nem tetszett a dolog. Szívesen kipróbáltam volna magamat a falkájában, hogy mire megyek, még ha neki nem is tetszett volna.
Nem ellenkeztem, mert miután a doki megvizsgált, átmozgatott, és az öltözködés se volt épp kényelmes, így elfogadtam a segítő kezet, és belekaroltam.
- Azért ne szokj hozzá- jegyeztem meg neki, már csak azért is. Nem adom olyan könnyen meg magamat.
- Hm, most mondjam azt, hogy derítsd ki? – néztem rá kérdőn, és szerintem jogos volt a mondatom.
- Talán visszafelé jobban működik az információ áramlás – szúrtam még egyet oda, de utána rögtön nagy levegőt is vettem , mint egy jelezve,hogy lehet hogy szurkálódom, de ..na de van egy de. De bár ne tettem volna, mert így kicsit beszúrt a levegő, én meg Dave karját markoltam erősen meg.
- Előbb az irodába vissza, utána mehetünk haza- mondtam megadóan, de azért megfordult a fejembe, hogy az irodánál átvágom , és lelépek egyedül haza. Vajon letudna fülelni, megtudna találni? A kíváncsiság ott motoszkált, a kérdés csak az, hogy véghez tudnám e venni, és véghez akarom e. Vajon milyen behatással lenne ez a kapcsolatra, és az ajánlatára? Valahogy egyiket se szeretném kockáztatni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 168
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Csüt. Aug. 31, 2017 9:32 pm

Látom és érzem is, ahogy ledöbbenti kijelentésem, mire csak elmosolyodok.
- Ugyan! Egész évben nem vettem még ki nagyobb szabit. Éppen otthon is lenne mit csinálni, ami miatt nem ártana szabadságra mennem, úgyhogy pont kapóra jön ez az egész. - vonok vállat egyszerűen - Intézni kell a falka ügyeit is, és valóban jól esne egy kis pihenő is, amikor legalább a szokott napi 8 munkaórát elhagyhatom. Emiatt ne aggódj. Időszerű volt már ez nekem, legalább te is adtál egy döntő okot. Így kellett ennek történnie.
- Bizony,  feltételek..
- biccentek, majd ahogy elkezd egyezkedni elmosolyodok, de végül is az ésszerűség határain belül mozgunk.
- Sajnos tény, hogy valamilyen módon mindig figyelni fogok rád, ez a te érdeked is, ha a falkával élsz egy fedél alatt. - mondom ki őszintén. - De azt biztosíthatom, hogy nem fogunk gátolni a szabad mozgásban és a munkád végzésében, amíg, ahogy mondtam, nem terheled túl magad.
- Hát kiprovokálhatod, de nem biztos, hogy jól jönnél ki belőle..
- vigyorgok én is. - Nem hiszem, hogy gondot okoznál, ha részt vennél egy edzésen nézőként. Nézz körül bátran, ismerkedj, tapasztalj.
Együttes erővel elindulunk a kocsi felé vissza, itt már hagyja magát, vagy lenyugodott, vagy a doki mocorgatására nagyobb fájdalmai vannak, vagy mindkettő. Mindenesetre nem mondok semmit, nehogy megint megorroljon, mert azzal sehova se jutunk. - Nem szokom hozzá, de örülök a lehetőségnek. - mosolygok rá vidáman.
- Mondhatnád. De biztos örülnél neki, ha kideríteném? Nem lenne jobb, ha önként megmondod, és nem kutakodás útján jutnék el odáig? - nézek rá kérdőn. Elvégre miből tartana az nekem? Max 1-2 óra lenne a falka hacker-ének, vagy az egyik nyomozó ismerősömnek váltó körökből. De sajnos azt se veszi figyelembe, hogy míg a falka az emberek elől titkolódzik, addig a tagok között jóval nagyobb az információ áramlása. Lehet elég lenne megkérdeznem Dereket, vagy az egyik alapítványnál dolgozót. És a kutakodással valószínűleg nem csak a lakcímét, de sok más információt is szereznék róla, amit nem biztos, hogy megosztana velem. Viszont ezt nem akarom előtte nyíltan kimondani, mert valószínűleg a visszájára fordulna az amúgy is eléggé ingatag lábon álló nyugalma, és ezzel együtt a cél is, és jelenlegi előre haladásunk is lehet visszalépne.
- Egyébként meg te már tudod, hogy én hol lakom. Első kézből, végül is én vezettelek oda. - mosolygok.
- Ezzel nem vitatkozhatok. - jegyzem meg az információ áramlásról szóló mondatára, aztán sóhajára én is szusszanok egyet, és tartom könnyedén, mikor erősebben belém karol. Fájdalmai vannak, vagyis mielőbb rá kéne venni, hogy pihenjen.
- Szerintem hívd fel Dereket, vagy valakit, aki össze tudja készíteni a holmijaidat, aztán én felszaladok érte, vagy hozzák le. Nem hiszem, hogy jót tenne, ha most még szaladgálnál, meg emelgetnél. - nézek rá inkább aggódva, mint parancsolóan, és hangomból is ez vehető ki.. - De persze ez csak egy ötlet.
- Viszont őszintén mondom, hogy nagyon örülnék, ha mielőbb lepihennél. Nem nézel ki jól, és fájdalmaid vannak. Látom és érzem is rajtad.
- nézek rá komolyan, közben a kocsihoz érünk, és óvatosan segítek neki beülni, majd én is beülök, és elindulunk az iroda felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 84
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Hétf. Okt. 02, 2017 8:10 am

Én mit nem adnék, hogy egyszer nyugodtan pihenhessek. De ilyen már nem is tudom mikor volt igazán. Volt e igazán az előtt, hogy megtörtént az a dolog. Azóta folyton feszült vagyok, nyughatatlan, folyton megyek, keresgélek. Olykor elgondolkozom azon, hogy válaszokat szeretnék csak, vagy tényleg bosszút állni azért, mert elvették az életemet, amit a szüleimmel éltem. De végül mindig győz a bosszú érzése.
És most meg itt van Dave, aki olyan könnyedén vesz mindent. Nem számít neki, hogy csak úgy ki vesz miattam szabadságot. Ha bele gondolok azt se tudom, hogy pontosan hol dolgozik és mit. Ezt még ki kell derítenem. Kicsit irigylem ezért a lazaságért.
Akkor az erdőben tartottam tőle, valahol féltem is, hiszen fegyverrel mentem, és bénázásomnak köszönhetően bajba is kerülhettem volna. Ehelyett kellemes csalódást okozott számomra. Ahogy most is.
- És honnan is rabollak el pontosan? – néztem rá kérdőn, meg amúgy is érdekelt a dolog, na meg ha kicsit beszélgetünk, akkor talán feloldódom picikét, abból a befeszült állapotból, amibe kerítettem magamat.
- De miért? – jöttem a következő döbbenetem. Nem vagyok se fia, se borja, alig ismerjük egymást, és akkor félt. Még pár ilyen dolog és totál kényelmetlenül fogom magamat érezni a hátsószándékaim miatt. Ráadásul szerzi itt magának a jobbnál jobb pontokat, tegyük mellé még a vonzódási faktort, és már is megint ott tartok,hogy irtó nagy slamasztikába fogok kerülni azzal, hogy egy hetet kell nála töltenem. Ha zavaros lesz az első pár nap istenem re mondom, hogy lelépek, és nem fog érdekelni a vita meg semmi.
- igen is apu- nevettem el magamat, mert valahogy ez most kellett, hogy fejbe ne kattanjak meg. Meg tényleg úgy hangzott ez a figyellek is meg nem is, dolgozhatsz is meg nem is, mintha valami szülő mondaná a gyerekének. Kicsit talán Gideont is látom benne, ő is próbál hasonlóan felügyelni, de ismer már annyira, hogy az utamba ne álljon, csak terelgessen. Vagy legalább is próbál.
- Hm, azért ennyire nem vagyok biztos benne. Tudom, hogy Derek olykor visszafogja magát, de azért van, hogy nem, és ha nem is végig, de elbírok ám vele- nem, nem. Nem fogom megadni azt, hogy ezt gondolja, amit. Lehet, hogy most tényleg csak nézni fogom az edzéseiket, de abból is tanul az ember, ha csak figyel, vagy megszokott partnerrel küzd. Én pedig minél többet látok valakit, annál inkább keresem rajta a fogást, a gyenge pontot, amit kihasználhatok. Van, amikor elég gyorsan felismerem, de van, hogy később, de azon vagyok, hogy ezt az úgy nevezet talán képességet fejlesszem a váratlan helyzetek miatt.
Kicsit elgondolkodtam azon, hogy mi lenne abból, ha ő derítené ki a címemet. Most már tisztába vagyok azzal, hogy csak egy telefon lenne számára a dologból, de valami azt súgja, hogy így akár más dolgokat is felfedhetne, amiket még nem akarok, vagy egyáltalán nem akarok az orrára kötni. De abban is van igazság, hogy ezeknek a tudtom nélkül is utána járhat, viszont valami még is azt súgja, hogy nem tenné meg, amíg bajba nem kerülnék.
- Tudom, igazságtalan volna- húztam el a számat, mert tényleg volt benne valami, így aztán elmotyogtam az orrom alatt a címemet szépen. Végül is nem a világ dől össze, de valahol most még is ő győzött, és ez picikét zavar. Főleg, hogy úgy is mondhatnánk, hogy ismét ő.
- Apu, azért levegőt még vehetek? – kérdeztem, majd fújtam egy nagyot, amit nem kellett volna, de na kezd kicsit kiakasztani ez a nagy gondoskodási dolog , mert nem vagyok hozzá szokva a babusgatáshoz. Úgy,hogy mielőtt folytathattam volna inkább elővettem a telefonomat, és már hívtam is az irodát.
Kértem ,hogy hozzák le a holmimat, és hogy pár napig telefonon, emailen vagyok elérhető, ha meg irtó fontos, akkor igen is be fogok jönni, és ezt úgy mondtam, hogy közben Davere néztem, és nem érdekelt a reakciója.
- Mire oda érünk, addig le lesznek a holmijaimmal , aztán mehetünk haza, és nem, nem segíthetsz összepakolni, meg fogom oldani egyedül, de a cipekedés része a tiéd – ebből viszont én nem engedek.
Amint az irodaházhoz értünk a titkárnőm már lent is volt a holmijaimmal, a másik részét Derek fogta, és vigyorgott, mint a tejbe tök, amire kapott tőlem egy irtó rosszalló pillantást, de azért oda jött hozzám.
- Vigyázz a fejecskédre- mondta, majd köszönt Davenek, én meg inkább elhadartam még egy két dolgot a titkárnőmnek
- Figyelj rá oda, mert nem tud a fenekén ülni 2 percig sem - mondta ő, mire én bemutattam Dereknek, amire ő csak nevetett. Azért még eltátogtam neki, hogy Gideont én hívom fel. Remélem betartja, mert ha nem akkor lesz még egy szópárbajom, aminek igen sok fültanúja lesz.
- Van nálad olyan hely, ahol tudok úgy telefonálni, hogy azt nem hallja senki? - szakadt ki belőlem a kérdés miközben elindultunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 168
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Hétf. Okt. 02, 2017 7:40 pm

- Nos, be kell hogy valljam, bármennyire is tűnök zseninek, sajnos a középiskolán is éppen hogy csak átrúgdostak a szüleim. - vigyorgok - Konkrét végzettség nélkül pedig igazán nem lehetnek nagyravágyó céljaim. Lényegében rakodómunkás vagyok. - vigyorgom rá - Bár az is tény, hogy mivel elég régóta dolgozom ennél a cégnél a raktárban, így úgymond raktárvezetőként funkcionálok. Remélem hamarosan ez a változás papíron is végbemegy, nem csak a gyakorlatban. - nézek rá vidáman - De igazából ez csak egyfajta hobby. Nem lenne rá szükségem, de élvezem. És igazából megvan hozzá a fizikumom is, hogy tudjam csinálni, még csak rejtegetnem se kell, hogy mi vagyok. A gyárban nyílt titok, hogy váltó vagyok, csak azt nem tudják, hogy mi a fajom és a rangom. De ezt nem is muszáj tudniuk. A jó összmunkához bőven elég azt tudniuk, hogy bármi szorult helyzetben számíthatnak az erőmre. - mondom neki vidáman, kicsit elnyújtva, hátha ezzel is kicsit megnyugtatom, mivel úgy érzem az ajánlatom egy kicsit megint összezavarta, de ha tudja, ki és mi vagyok, hátha kicsit ismét megnyugszik. - Remélem nem ábrándítottalak ki. - vigyorgok rá.
- Miért is? Hmmm... Miért ne? - válaszolok kérdéssel a kérdésre. - Elvégre váltó vagyok. Erősebb, gyorsabb, jobb érzékszervekkel. Engem az apám úgy nevelt, hogy vigyázzak a nálam gyengébbekre, és segítsek azoknak, akik rászorulnak. Amíg ezt meg tudom tenni, és van rá lehetőségem, miért ne tenném meg? És ezzel az is együtt jár, hogy aggódok azokért, akik közel is állnak hozzám, de nem tudok személyesen vigyázni rájuk. És lássuk be, te elég közel állsz hozzám. Hacsak az egyezségünkre, s annak a jövőbeni kimenetelére gondolok, igen is fontos számomra, hogy megvédjelek. - meg persze másért is, de ezt nem feltétlenül kell tudnia.
Csak vigyorgok válaszára, de nem mondok semmit. Legalább is, amíg betartja, amit most úgymond megígért, addig biztos, hogy nem mondok semmit.
- Rendben van. Ha így érzed, akkor biztos igazad is van, de azért kérlek, a legnagyobb jóakarattal kérlek. Ne provokáld őket. Főleg azért ne, mert nálam ifjoncok és frissek is vannak, akik gyakorolnak.. És ők még nem olyan képzettek, mint Derek. Itt nem azt mondom, hogy nagyot üt, és véletlenül eltörik valamid... Hanem, hogy véletlenül nem húzza vissza a karmát. Annak kicsit komolyabb következményei lehetnek, mint egy egyszerű kis csonttörés. Ha érted, mire gondolok. - nézek rá komolyan gondolva a dolgot. Elvégre egy ember egy csonttörésből felépül hónapok alatt, de valaki megkarmolja, vagy véletlen bekattan és megharapja.. Nos az élete végéig fog tartani. - Szóval... A helyedben nem biztos, hogy kockáztatnék. Rendben? De a megfigyeléssel nem lehet gond. - mosolygok.
Látom, hogy sok minden megfordul a fejében finom célzásomra, és végül úgy dönt, hogy önként mondja el a saját címét. Igen. Azt hiszem, így a legjobb. - Rendben van. Akkor az iroda után odamegyünk. - biccentek, hogy tudomásul vettem lakcímét, de egyéb megjegyzést nem teszek rá.
Mikor ismételten apának hív halkan kuncogok, majd odahajolok és adok egy játékos puszit a homlokára - Persze kicsim. Levegőt annyit veszel, amennyit csak szeretnél.
Közlésére ismét biccentek - Rendben van. - biccentek, de arra, hogy nála csak a cipekedésben segíthetek kicsit elhúzom a számat, de elfogadom - Rendben. Ha mást nem, akkor a cipekedésben természetes, hogy segítek.
Az alapítványnál már várnak ránk. Gyorsan bepakolom a csomagtartóba a cuccokat, míg Vero beszél a titkárnőjével. Biccentek Derek köszönésére vidáman, majd vigyorogva kezet fogok vele.
- Igen. Feltűnt, hogy nem egy nyugodt fajta. De legfeljebb szó szerint az ágyhoz kötöm, ha nem bír magával. - vigyorgok rá vidáman, majd hangom lehalkítva komolyra váltok - Ha bármi probléma, vagy gond van, bár ne legyen, de tudod a címem és a telefonszámom is. - mondom, és tudom, hogy érti mire célzok, majd elengedem kezét, beülök a kocsiba, néma kommunikációjukat pedig próbálom figyelmen kívül hagyni. Ha nem akarja velem megosztani, ne tegye. ha fontos lesz, csak elmondja.
- Igen. Az én hálószobám többnyire hangszigetelt, de sajnos váltók mellett sose lehet biztosra menni. Bár elviekben most talán üres a ház. A kicsik suliban, a nagyok pedig dolgoznak. Én meg majd járok egyet az udvarban, ha úgy megfelel. - nézek rá kérdőn, miközben visszatérünk a forgalomba és az általa megadott cím felé veszem az irányt. Szerencsére viszonylag ritka a forgalom, így hamar oda is érünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 84
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Csüt. Okt. 12, 2017 8:12 pm

Most mondjam azt, hogy nem kicsit lepődtem meg azon, hogy mi a foglalkozása. Valahogy mindennek eltudtam képzelni, de rakodómunkásnak nem igazán.
- Azért bizonyos téren még is csak zseninek lehet titulálni téged – jegyzem meg egy mosoly kíséretében, de biztos vagyok benne , hogy levette a meglepettségemet. A témát viszont nem akartam körbe járni. Viszont valami teljesen más kérdés fogalmazódott meg bennem.
- Ha te így dolgozol, akkor a falkát miből látjátok el? – mert azért valljuk be az a ház azért nem semmi , amiben él. Ráadásul a pincébe is jártam, ahol egy elkülöníthető rész is van. Eddig valahogy úgy gondoltam, hogy az alfák tartják fenn valamilyen módon a falkákat, de most ez a teória megborulni látszik.
- Kiábrándítani? Nem, azt azért nem – nevettem el magamat.
Hallgattam, amit mond, és valahogy még mindig nem tudtam felfogni, hogy így gondolkodni. Egyik felem csak úgy beledobná magát ebbe a védelmező szándékba, hogy meghemperegjen, és megfürödjön benne, felmelegedjék. De a másik? A másik tiltakozik, és azt mondja, hogy tudok én magamra vigyázni, és fogok is. De ezt most valahogy nem hangoztatom, mert megint csak vitatkoznánk rajta. Ráadásul épp ma bizonyítottam be, hogy elég volt ő pont arra, hogy elterelje a figyelmemet, és bekapjak egy ütést.
- provokálni nem fogok senkit sem, de hagyni se fogom magamat – vigyorodtam el. Lehet, hogy megfogja nekik parancsolni, sőt biztos vagyok benne, de azt azért ne várja, ha még is kapok valami megjegyzést, hogy ne reagáljak rá, mert fogok.
- Nyugi ,eskü nem fogok beállni verekedni, így nem , most nem. Most jó kis lány leszek – össze is tettem a kezemet, mint az imádkozó szobroknál is van, és felfelé néztem, mintha lenne glóriám.
- Rendben- nyugtázom az úti célok sorrendiségét. És így tényleg jó lesz, na meg hálás vagyok, hogy nem feszegeti a dolgokat. Aztán meg odahajol és ad egy puszit a homlokomra. Először totál zavarba hozott, mert azt hittem, hogy másra készül . Aztán meg nem is tudom, hogy csalódott voltam e, megkönnyebbült, vagy morcos.
- Na menj a tudod hová apu – morogtam az orrom alatt, majd nézem, hogy ő most mit húzogatja a száját? Segíteni akarna becsomagolni? Na azt már nem. Valahogy elképzelem a jelentet, ahogy a fehérneműs fiókomba pakolászik. Na nem, nagyon nem. Így is megzavarta már a fejemet, akkor meg azt hiszem totálisan kész lennék. Már magától a gondolattól is feláll a hátamon a szőr.
- Mást nem- szögeztem el elég gyorsan a dolgot a francba is. Meg amúgy is, egy két fiókba találna meglepetéseket. Azt meg nem igen szeretném. Lehet valaki azt mondaná, hogy paranoid vagyok, de én inkább a biztonságos kifejezést használnám inkább.
Aztán végre az irodánál voltunk, Derek persze nem bírta tartani a nagy száját, és ezért még fog kapni.
- Na menjetek ti a …….Amúgy is apu az már gyermekbántalmazás lenne, és a végén meg kellene védenem magamat – vigyorogtam rájuk egy rosszalló pillantással , aztán vissza húzódtam a kocsiba, mert ez a mozdulat azért kicsit betett, hogy oda tudjak rájuk nézni. Nyugton kellene maradnom a francba is. pfff.
- Akkor majd elintézem otthonról, amíg apukám kiviszi a csomagot – vigyorogtam rá. Értesítenem kell Gideont, hogy mire készülök. Tudom, hogy nem fog örülni, és ha nála nincs hangszigetelt szoba, és ha még kinn is sétál , szerintem még ott is hallaná a telefonba való kiabálását. Nálam meg ilyen nem fog előfordulni. Amint kinn van, becsukom az ajtót, és fitty fenét se fog hallani.
- Ne vedd zokon apcikám, de nem akarod azt a beszélgetést hallani anyuval – vigyorodtam el, majd visszadőltem az ülésbe,és vártam, hogy a taxisom haza szállítson. Hogy miért hívom apunak? A hecc kedvéért, és mert megérdemli .
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   

Vissza az elejére Go down
 
Alapítvány épülete- Dave & Vero
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» A Raikage Palotája
» Hakkyou Katsumi - Jutsetsu
» Hikari Ayame
» Dokujaku Tano - A Méreg Shinobi
» Kazuma (avagy egy zombi élete :P)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: New Age City :: Belváros-
Ugrás: