HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Hétf. Júl. 02, 2018 9:47 pm by David Johnas

» Step by Step - Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 11:27 am by Trevor Estacado

» Why? - Chloe & Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 10:37 am by Trevor Estacado

» Greg & Lexi
Hétf. Nov. 13, 2017 9:38 pm by Alexis Clarke

» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Csüt. Okt. 05, 2017 9:28 pm by David Johnas

» Kronológia
Hétf. Szept. 25, 2017 2:43 am by John Dante

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Pént. Szept. 22, 2017 4:28 am by John Dante

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Pént. Szept. 22, 2017 4:14 am by John Dante

» Hazatérés és egyéb katasztrófák - DJ, Phil, Promi
Szer. Szept. 06, 2017 8:49 am by David Johnas

Top posting users this month
David Johnas
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 Alapítvány épülete- Dave & Vero

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 178
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Szer. Dec. 06, 2017 9:50 am

Egy ideig csendben ül, gondolom a hallottakat emésztgeti, így nem zavarom meg gondolataiban. Csendesen vezetek, és én is agyalok. Sok minden jár a fejemben, kezdve attól, hogy hova szállásoljam el, egészen addig, hogy be kéne vásárolni, és vajon melyik lányra tudom ezt a feladatot rátolni, aki még örül is neki. És vajon Veronica minek örülne? Kérne ő is valamit a bevásárlókörútról? Szüksége lehet valamire? Nos, majd otthon megkérdem, mielőtt elszajtok valakit. És vajon jól fogja-e érezni magát? Úgy gondolom, hogy az, hogy meghívtam mindenkinek egy hatalmas tapasztalat lesz, és csak reménykedni tudok, hogy pozitív.
- Mint mondtam, mi se vagyunk egyformák. - nézek rá kérdésére - Én így csinálom, és a falka visszajelzései alapján jól csinálom. Hogy mások hogy csinálják, az egyrészt számomra nem fontos, oldja meg mindenki a maga problémáit. És az a helyzet, hogy a falka méretei miatt nem is igen van rá lehetőségem, hogy mások problémái után szaglásszak. Meg nem is érdekel. - vonok vállat - Elképzelhető, hogy vannak még olyanok, mint én, az is elképzelhető, hogy olyanok vannak, mint amilyen az előző Ulfric volt, de azt se tartom kizártnak, hogy a kisebb falkákban semmilyen ilyen rendszer nincsen. Elvégre, ahol a csapat csak 2-3 váltóból áll, ott sok értelme nincsen nagy szavakat hangoztatni, vagy királykodni és rendszereket állítani. De törvények mindenhol vannak. Ez biztos.Igaz ezek is falkánként mások lehetnek, Eléggé bonyolult, ha csak úgy belecsöppensz egyik pillanatról a másikra.
- Természetesen lehet. Ha egy tag, vagy akár egy egész csapat veszélyezteti a többi békében élő tagot, akkor két megoldás van: száműzés, vagy levadászás. Gondolom nem kell kifejtenem, hogy melyik mit jelent.. Ez azért alakult így ki, mert sajnos az emberek nem igazán gondolják úgy, hogy mi sem vagyunk egyformák. Ha valakitől azt hallják, hogy egy váltó megtámadott egy embert az utcán, meg se kérdezik, hogy melyik fajba tartozott, vagy ki volt az. Rögtön általánosítanak, és akkor már minden váltó egy vadállat, akiket ki kel irtani, mert csak bajt okoznak. Emiatt az általánosítás miatt keletkezett ez a szokás, hogy ha a váltók, mint közösség megtudják, hogy valaki, vagy egy csapat bajt okoz, akkor a saját érdekükben összefognak, és megoldják a helyzetet.Ezzel őrzik meg a váltók jó hírét, és kerülik el, hogy az emberek indítsanak hajtóvadászatot, mert abból vérengzés lenne, és rengeteg ártatlan is meghalna. Így pedig magunk között lerendezve, legalább tényleg az bűnhődik meg, aki meg is érdemli.
- magyarázom neki.
- Ellentétesek, mint az emberek, akik az értelmükkel gondolkoznak, és az állatok, akik ösztönből cselekednek. Mi magunk vagyunk a két, illetve négy lábon járó ellentét. - vigyorgok rá - Szóval csak ügyesen!
Csak még jobban elvigyorodok jókedvűen zavarán. Azt hiszem beleesett a saját csapdájába. Nos, majd ezt is megtanulja legfeljebb.
- Tényleg nem? - pillantok rá oldalra gonosz kis mosollyal szám szarkában - Majd meglátjuk.
Az újabb papi kifejezésre csak halkan morranok rá - A tűzzel játszol kislány. Nehogy megégesd magad. - nézek rá kihívóan.
- A sofőrödnek van egy főállása is. - mondom könnyedén, miközben nézelődök a lakásban, amíg ő eltűnik, majd meglepetten pillantok rá, mikor a segítségemet kéri - Máris kész? - pillogok nagyokat, majd elmosolyodok a feleletre - Ó. Hát persze. - vigyorgok, majd bemegyek utána. Egy gyors körbepillantás után a szobában, könnyedén leveszem a bőröndöt a helyéről, majd leteszem a szekrény elé. - Tessék. Ha itt jó, akkor nem is zavarok tovább. A nappaliban leszek, ha kellek. - mondom, majd gyorsan visszamegyek a nappaliba, ahol nézelődni kezdek.
Akárcsak a hálószoba, itt is viszonylag puritán, és személytelen minden. Kicsit üresnek érzem az egészet, ami a falkaotthon után, ahol sokan akkor is hoznak képeket, és egyéb személyes cuccokat, ha éppen csak napközben jönnek be pár perce, elég ridegen hat. És neki ez az otthona. Szép nagy, és az ablakok miatt elég világos is, de mégis.. Csak a szükséges, és semmi más. Mint egy ketrec. Megborzongok. Ahonnan jövök, ahol felnevelkedtem, mindenhol tele volt a ház mindenféle csecsebecsékkel, amik otthonossá, családiassá tették a házat. Fura, hogy egy egyedül élő nő semmi ilyesmit nem tesz ki.. Viszont abban biztos vagyok, hogy itt lakik, mivel az illata mindenhonnan árad. A konyhából is érezhető, hogy nem csak dísznek van, hanem használni is szokták. Ha ez az illat nem lenne, nem hinném el, hogy itt él.
Alaposan megfigyelek mindent, miközben az illata egészen átjár, mélyet sóhajtok. Nagyon kellemes az illata. Ha maga a ház kicsit hidegséget áraszt is, az illata finom melegséggel tölt el. És ha visszagondolok, hogy milyen erősen érződött ez az illat a hálószobába... Azt hiszem, nagyon oda kell figyelnem magamra. Ha nem jövök ki onnan, nem biztos, hogy hosszú távon bírtam volna magam tartani. Te jó ég! Valamit sürgősen kell kezdenem magammal, mielőtt még meggondolatlanságot csinálok. Hiszen ez csak egy munkakapcsolat! Semmi több.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 93
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Hétf. Dec. 25, 2017 10:34 pm

Még mindig azon morfondírozom magamban, hogy jó döntést hoztam e ezzel a vendégeskedéssel kapcsolatban. Az biztos, hogy pihenés nélkül lassabban gyógyulnék, és a végén Derek paranccsal ültetne kis padra. Így talán Gideonnak se lesz kifogása, na meg, hogy nem pattogok össze vissza, mint valami nikkel bolha szokásomhoz híven. Igaz arra még mindig kíváncsi vagyok, hogy fog reagálni erre a kis kiruccanásomra. A pihenés nem lesz ellenére, de a többi ? Nem tudom, mindig máshogy reagál dolgokra.
Amit mond kicsit elgondolkodtat. Ha nem érdekli más problémája, akkor engem most ez a kis sérüléssel miért vesz a nyakába nyűgnek? De ennek kifejtésébe, megfejtésébe most nem mennék bele inkább. Van egy olyan érzésem,hogy csak én jönnék ki belőle rosszul, és megint csak zavarba lennék.
Nem értem, hogy csinálja ezt. Folyton én húzom a rövidebbet, ha vele vagy a közelébe vagyok.
- És nincs olyan, aki törvényen felül áll, vagy kívül? – néztem rá igen csak kíváncsian.
- Rád milyen törvények vonatkoznak? – jött az újabb kérdés, ami szinte adta magát. Inkább ez a téma, mint hogy én legyek.
Azzal, amit mond egyet értek, így bólogatok is. Nagyon sokáig én is úgy voltam, hogy általánosítottam a váltókat. Mindent vérengző vadállatnak, és gyilkosnak gondoltam. Aztán amikor elkezdtem velük dolgozni, és azt hiszem Gideon keze is benne volt a dologban, rá kellett jönnöm, hogy vannak normálisak is köztük. De azért még mindig akadnak olyan helyzetek, hogy tartom a 2 lépés távolságot. Erre viszont ma mit csinálok? Önként vetem bele magamat egy falkába. Mondjuk a kíváncsiság, és az információ vadászat most erősebb benne, mint a félelem. Utóbbit inkább más téren érzem Davevel kapcsolatban. Így is zavarba vagyok, és zavarba hoz. Ráadásul nem tudom megállni a vele való szájalást sem, aminek mindig én húzom ismételten a rövidebb végét.
Csak nagyokat pislogok rá, olykor nyitom a számat szóra, és van amikor sikerül is azt visszacsuknom szó nélkül.
- Ha én kis lány, akkor te papi – csúszott ki még egy kis elnevezés, de hát na. Ő kis lányoz itt engem, én pedig nem vagyok kis lány.
Arra,hogy van főállása nem reagálok. Nekem is van, és épp most kellett ott hagynom szinte csapot, papot, mert egyesek megjelentek a semmiből, vagy is a látóterembe kerültek. A hidegrázásról meg ne is beszéljünk inkább.
- Köszönöm – motyogom el a kis szót miután levette a bőröndömet. De mit pakoljak bele? Mit vigyek magammal, amire szükségem lesz? Nem tudom meddig álltam a szekrény előtt, és néztem a tartalmát. végül a legalapvetőbb dolgokkal kezdtem: fehérnemű, zokni, sportcipő, és azért azt a múltkori vett bakancsot is előkésztettem. Tanultam a legutóbbi esetből.
Aztán kényelmes ruhákat kezdtem keresni, de a biztonság kedvéért raktam be olyat is, amibe esetleg be tudok szaladni az irodába, ha úgy hozná a szükség. Feltéve, ha Mister Őrző Védő elenged. És végül mibe aludjak? Itthon igen lengén szoktam olykor, vagy épp ruhába zuhanok ágyba, de ott valahogy egyik sem lenne opció. Főleg, hogy …basszus, ugye nem kell vele aludnom végig? Mert akkor ki fogok készülni teljes mértében.
Ettől a gondolattól vezérelve megint zavarba jöttem, és igen csak egy póló és egy rövidnadrág mellett döntöttem, ami kényelmes, egyszerű. Aztán még bedobáltam pár apróságot, és visszamentem a nappaliba szólni.
- Kész, Mister Sofőr bácsi kiviheti, addig elintézek egy telefont – néztem Davere, közben a telefont forgattam a kezembe.
- Remélem nem túl nehéz – jegyeztem meg vigyorogva, majd miután szabad volt az egyik keze, a kezébe nyomtam a bakancsomat.
- Ez nem fért bele – vigyorogtam, majd vártam,hogy elinduljon, és ha házon kívül volt, akkor becsuktam az ajtót, és már tárcsáztam is Gideont. Remélem célzásnak veszi Dave az ajtó becsukást, és nem fog hallgatózni.
- Szia- köszöntem neki ahogy felvette, majd hadarni kezdtem, és nem engedtem szóhoz jutni. És így csak hümmögéseket hallottam egyelőre a vonal túl végéről - Nem tudom,hogy Derek beszámolt e már neked, de ha nem akkor jelentem , hogy történt egy kisebb balesett. Derektől bekaptam egyet, és a doki ágynyugalomra intett, de van jó oldala is. Emlékszel,hogy múltkor meséltem arról,hogy megismertem a helyi farkas alfát? Ott volt, látta, és hát meghívott, hogy pihenjek nála, ismerjem meg a falkát, meg a szokásaikat, működésüket.
És,hogy mi volt a válasza? Röviden, tömören: Derek már beszámolt neki a kis balesetemről töviről, hegyire. Annak örült, hogy akadt egy ilyen lehetőség, de annak nem, hogy ott fogok aludni. Azt hiszem Derek talán kicsit többet mondott nálam arról,hogyan is kaptam be azt az ütést. Szóval kaptam egy kisebb atyai fejmosást, és hogy viselkedjek, legyek szakszerű a vendégeskedésem alatt. Kikötötte, hogy Derek meg fog látogatni, úgy, hogy erről szólnom kell Davenek. Végeredmény képpen elmondhatom,hogy egy kisebb vitát leszámítva elég jól sikerült a beszélgetés, nem fog gépre szállni és ide jönni. Azt is kérte, hogy ne menjek fegyvertelenül, de én igen is bízni akarok ebbe az új szakmai kapcsolatba, és ezt egy esetleges előkerült fegyver csak elrontaná. Így ezen is kicsit összevitatkoztunk.
- Kész vagyok – léptem ki, majd bezártam az ajtót, és elindultam a kocsi felé.
- Derek majd néha kijön megnézni – mondtam egyszerűen, és tényként. Nem tetszik a dolog, de még tényleg mindig jobb, mintha a nevelő apám állítana be váratlanul.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 178
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Pént. Dec. 29, 2017 10:07 am

Nézem, ahogy magyarázatom közben bólogat - Jó, persze nem vagyok teljesen érzéketlen a többi falka problémájára. Végül is mindenről tudnom kell, ami a saját falkám életét befolyásolhatja, így a többieket is szemmel kell tartanom, legfőképpen azokat, akik ebben a városban, vagy a közeli területeken élnek. Csak éppen amíg nincs veszély gyanú, addig nem foglalkozom velük, értsd, nem avatkozom be a saját működésükbe. De amint veszélyt érzek, vagy információt kapok valamiről, ami erősen érintheti a mi világunkat, akkor megteszem a szükséges lépéseket. - jegyzem meg, ezzel ezt a részt lezártnak vélem.
- De igen, van ilyen, nem is kevés. - mosolygok - A törvény felett általában a falkavezérek, és a magas rangú vámpírok állnak, ők bármikor beleszólhatnak a falka működésébe, és felülírhatják a törvényeket. Törvényen kívüliek is vannak, róluk már beszéltem. Csavargók, kószák, vagy éppen, ahogy hívjuk őket. Egyik falka se szereti az ilyen csavargó egyéneket, így hacsak nem jelentkeznek be tartósan egy falkánál, akkor rövid úton el lesznek kergetve a területről. Derek is ilyen csavargó volt, míg az engedélyemet nem kérte a letelepedéshez, és a falkába csatlakozáshoz. Sőt, én is ilyen voltam, mielőtt ide jöttem, és csatakoztam a falkához. - mondok neki példákat.
- Milyen törvények vonatkoznak rám? Ejha.. - szusszanok egy nagyot - Elég sok, több, mint a falka többi tagjára.. Mondjuk a főbbek... Ne ölj, ne csalj, ne lopj, csak hogy a bibliát idézzem. - vigyorgok - Aztán, akaratán kívül ne tégy senkit váltóvá, védd a gyengébbeket, védd a falkát és annak jó hírét, segíts az embereknek, mutass példát a falkádnak, büntesd azt, aki megérdemli, jutalmazd a helyes tettet, sose dönts saját érdekből, lépéseid jól fontold át, mindig kérd a tapasztaltabbak tanácsát, fajtársaid ismerd, mindig tartsd szemmel azokat, akik botladoznak és segíts nekik fejlődni.. Ilyesmik. Rengeteg szabály van, nehéz lenne őket most így végigsorolni. És nagyon sok bennük az árnyalat is. Az a fontos, hogy mindig a lehető legjobban dönts, és ne árts sehogy másoknak. Ha ezeket betartod, akkor nincs félni valód. Ha a lelkiismereted tiszta, akkor nem történhet baj. - mosolygok rá vidáman. Ez persze csak a szép oldala a dolognak, de az árnyékban bújkálókról nem feltétlen kell tudnia. Még nem. És arról sem, hogy az én kezem se tiszta már. Sajnos nem az, de vannak olyan lépések, amiket meg kell tenni, hogy jobbá tegyük a világot, amiben élünk...
A papi szóra hirtelen elkapom állkapcsát és finoman, de határozottan magam felé fordítom és ott tartom, miközben odahajolok hozzá. Mindezt, szinte szempillantás alatt, az orrunk összeér - Mondd ki még egyszer, és megmutatom, mennyire nem vagyok papi. - suttogom halkan, szemeim borostyán színben izzanak. Ha farkast kiáltott, ne lepődjön meg, ha az meg is jelenik, főleg, ha figyelmeztették is rá. Tekintetem egy pillanatra elkalandozik ajkai felé. Pár pillanatig csak nézem mozdulatlanul, majd egy hátulról jövő harsány dudálás térít észhez. Ismét a szemébe nézek, és elengedem, visszafordulok, majd a zöldre váltott lámpán áthajtok némán. Ez közel volt...

***

- Nincs mit. - mondom, és tovább nézelődök kint.
Mikor kijön biccentek és elveszem tőle a csomagot. - Rendben van. - felkapom a bőröndöt könnyedén - Hacsak nem acélhuzalokat tettél bele ezüst bevonattal nem igazán tudsz leterhelni. - mosolygok, és átveszem a bakancsot is - Értem. Lent a kocsinál megvárlak. - azzal kimegyek, és elkezdek a kocsinál pakolászni. Ha magán telefont akar megejteni nincs jogom ellenkezni. Azzal beszélget, akivel akar. Míg kiér bepakolok a csomagtartóba, és irányba fordítom az autót is, majd várom, hogy megérkezzen.
Biccentek, majd elmosolyodom, miközben segítek beszállni neki - Remek, legalább néha látni fogjuk a falkaházban. Hogy az igazat megvalljam, örülnék, ha nem csak miattad tenné látogatását a falkaházban, hanem néha önként is benézne.. - jegyzem meg, majd én is beülök, és már megyünk is a ház felé.
Hamar megérkezünk, beállok a ház elé, majd kiszállok, és a rakéta jelleggel érkező kutyáimat elhárítva kisegítem a kocsiból, kiveszem a csomagját, és betessékelem a házba, aminek ajtaja nincs kulcsra zárva, bár ellenséges érzés, és szag nincs a környéken, így nyugodtan lépek be.
- Üdv, nálunk! Remélem, jól fogod érezni magad. A szobád az emeleten lesz, ha minden igaz, akkor Jenett már elkészítette neked. - felmegyek a lépcsőn, mutatva az utat a szobába, ahol az ajtóban megtorpanok, és kis híján kiejtem a kezemből a bőröndöt. Ugyanis Jenett a valamikor szépen beágyazott ágyon fekszik a hátán, széttúrva a párnákat, "C"-be hajolva, farkas alakban. Szürke mancsai az égnek meredve, nyelve oldalra lógva a pofájából, és jól hallhatóan hortyog álmában, barna bundája szétterül körülötte. - Jesszus.. Ez a lány hihetetlen! Jenett! - szólok rá hangosan, mire magához tér. Legalább is behúzza nyelvét és nyammog párat nagyot ásítva közben.
- Mi ez az egész? Ajtó nyitva, te meg még a kutyák ugatására se kelsz fel! Simán betörhetnének, és lelőhetnének, ha akarnának! - erre morran egyet, és hátáról a hasára fordul, majd a mellső mancsaira helyezve fejét pillog fel rám nagy, ártatlan szemekkel - Na persze... Előmelegítetted az ágyat a vendégnek. Milyen kedves vagy, kár, hogy érzem, hogy hazudsz! - nézek rá mérgesen, mire mancsával eltakarja fejét - Úgy van! Bújjál is el, de jó mélyre! - lépek hozzá, mire visszatekeredik a hátára - Jenett, mondtam már, hogy nem bánom, ha itt maradsz, de ne kergesd magad addig, míg dolog közben alszol el félúton! Ez veszélyes! Még nem vagy stabil! És ha egyszer a kimerültség miatt veszi át az irányítást a farkasod, és nincs jó kedve és bajt okoz? Vagy te összeesel valahol és bajod esik?! Mit mondok a családodnak?! - erre a hátán fekve is eltakarja mancsaival pofáját - Nézz rám, ha hozzád beszélek! - húzom el mancsait, és megsimogatom pofáját - Ne légy ostoba! Te is tudod, hogy senkinek se haraptam még le a fejét, mert nemet mondott nekem. Menj haza és aludd ki magad! Gyerünk! - talpra ugrik, és megindul, de azért egy fenéken biccentést még elvisel tőlem útravaló gyanánt. Mielőtt eltűnik az ajtóban még óvatosan megszimatolja vendégemet.
- Bocsánat. Természetesen azonnal összekészítek egy másik szobát, hogy pihenhess. - mondom enyhén fáradtan. Nem könnyű a falka vezérének lenni, lássuk be.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 93
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Pént. Dec. 29, 2017 12:14 pm

Amint mond szöget üt a fejemben. Tehát, ha van valahol egy idegen, vagy valami hasonló, akkor arról a helyi vezetők tudnak. És ,ha tudnak akkor közbe is lépnek. Vajon a mi esetünkben miért nem lépet senki közbe? Nem tudtak volna róla? Ez kicsit elgondolkodtató, vagy talán nem is kicsit számomra. Vajon mennyi annak a valószínűsége, hogy a városunkban senki nem tudott arról, hogy az a szemét valamire is készül. És ha tudtak róla, akkor miért nem tettek ellene? Túl sok megint a megválaszolatlan kérdés, ami megint oda vezet, hogy nem figyelek a számra, és pillanatokon belül bajba kerültem.
Gondolataim útvesztőibe kavarogva hallottam, amint mond, közben magam is reagáltam, és pikk pakk farkas szemet néztem vele. Egyrészt, ha akartam se tudtam volna elengedni a szemeit, mert mondhatjuk úgy, hogy elkapott. Másrészt, kicsit le voltam döbbenve a látottakon. Harmadrészt, pedig nos, hát …fura érzés volt ennyire közel lenni, aztán meg jó érzéssel is töltött el, hogy lehet vele játszani, csak épp megint nem gondolok a következményekre. De, hogy tudnék gondolkodni úgy, hogy ha a megszokott szemek helyett borostyán színűekkel néz most rám, az orrunk hegye összeér. Én nyelek egy nagyot, amikor végre elengedi a pillantásomat. Nem mozdulok még sem, aztán megszólal egy duda, és megyünk tovább, mintha mi se történt volna. Nekem se kellett több észhez térítő jelenet a kocsi zárt terében, és meg sem szólaltam, vagy kötözködtem vele a továbbiakban.

A pakolás gyorsan lezavarom, és a telefonálásban sem zavarnak meg. Ma maga a téma zavarba ejtő, és picit dühítő. Derek száját pedig még egyszer be fogom varrni. Kíváncsi lennék, hogy pontosan, hogyan is adta elő a történetet.
Amikor azt mondja, hogy nem tettem bele acélhuzalokat, és ezüstöt, elnevetem magamat, aminek kicsit fájdalmas grimasz lesz a vége. De úgy fest kicsit kiismert, de azért valahol még is úgy érzem, jobb lenne a békesség érdekébe közölni, hogy nem viszek magammal semmit sem. Ha nem is a békesség, akkor a bizalom miatt.
- Se acél, se ezüst nincs benne, szóval nem fog gondot okozni- mondtam vidáman, majd elintéztem, amit még kellett, majd indultunk is tovább, mert hát a soffőr úrnak munkája van, vagy hogyan is mondta.
- Derek lehet, hogy farkas, de még mindig a mi emberünk – nyugtáztam a dolgot indulás közben. Azt meg hozzá se tettem, hogy ha rajtam múlna, akkor most se jönne, mert nem kell engem ellenőrizgetni. Szóval én biztos azon leszek, hogy elkerüljem, az már más kérdés,hogy ez megvalósítható lesz e.
Ahogy közeledtünk úgy váltam talán kicsit egyre jobban izgatottá. Aztán kiszállás előtt kicsit megrökönyödöm a kutyák láttán, mert legutóbb nem találkoztam velük. De jó tudni, hogy itt ilyen is van.
- Köszönöm még egyszer a meghívást – mondom mikor belépünk a házba. Az emeletre sandítva Davere néztem, vajon melyik szobát kapom,mert eddig az útvonal ugyan az, mint legutóbb , és akkor nála aludtam. Aztán kicsit megnyugszom, amikor jobb helyett balra megyünk. Még el is mosolyodom, mert így már biztos, hogy nem kell vele aludnom. Viszont a szobához érve teljesen ledermedek a látottak alapján. A szavai alapján egy rendezett szobát vártam, de helyette az ágy tiszta kusza, és ha ez nem lenne elég, egy farkas alszik benne.
Csak nagyokat pislogok a látottakon, de úgy fest nem csak én vagyok meglepődve. Aztán még mindig dermedten ott állok, és végig nézem a kis közjátékukat. Amikor a farkas elindul kifelé, akkor pedig félre állok, de még így is körbeszagol.
- semmi gond- köszörülöm meg a torkomat, mert a hangom az valahol elveszett.
- Sűrűn van ilyen?- kérdezem kíváncsian, és nézem, hogy vajon most hová fogunk menni. A kérdésemre meg remélem az lesz a válasza, hogy nem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 178
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Kedd Jan. 09, 2018 11:36 am

Csendben érjük el a házat, folyamatosan gondolkodok, hogy mi lett volna, ha még egy percig piros az a lámpa. Nem biztos, hogy jó ötlet ilyeneken gondolkodni, mert csak bonyolítja ezt az amúgy is kényes helyzetet.
Elmosolyodom nevetésén, kicsit talán végre felszabadult, remélem, hogy sikerül majd kicsit oldódnia köztünk. nem lesz egyszerű, hisz érezhetően feszélyezik a váltók, főleg farkas alakban, emlékszem vissza, de majd alakul. Reménykedek. Mellettem úgy nézem már nem feszélyezi magát, vagy legalább is nem úgy, ahogy az illatából érzem. A probléma az, hogy az én érzelmeim is hasonlóak jelenleg, és már vissza is érkeztünk a kezdeti problémához. Aki pengeéles nem tud sétálni, az táncolni ne is akarjon.
- Ennek határozottan örülök. - mosolygok rá, majd elindulok a kocsihoz a csomaggal.
Lent mikor beér, érzem rajta, hogy kissé feldúlt, de nem firtatom, hiszen azt se akarta, hogy tudjam, miről beszél, akkor felesleges az okokat firtatni.
- Igen, Derek a ti emberetek, de farkas, nem is gyenge, és mint ilyen vannak kötelezettségei a falkában, amiket kissé elhanyagol. Ha legalább megindokolná.. De úgy érzem kerüli a falkát, aminek nem örülök. A falka hangulatának és moráljának se tesz jót, ha egy alfa nem mutat jó példát, és csavarog. - mondom neki komolyan - Ezért legyél az ok te magad, vagy bármi más, igazán örülök, hogy Dereket kicsit többször fogom látni nálunk. Ha egy farkas nem veszi figyelembe a vezére utasítását, az ellenszegülés, és különböző retorziói is lehetnek, például a falkából való kicsapás. Ilyenkor az egyén kószává válik, elveszti a bizalmát a falkával szemben, és onnan visszakerülni sokkal nehezebb. Ha pedig nem kerül vissza a falkába, akkor el kell hagynia a területünket. - magyarázom neki Derek várhat helyzetét, ha a mentalitása nem változik. - Ezt szerintem te se akarod. Igazam van?
Ahogy megérkezünk kutyáimat elhárítom - Nem kell tőlük megijedni, nagyok, de nem éppen betörő biztosak, arra itt vagyok én. - vigyorgok - Mindenkit imádnak, aki megvakarja a hasukat. Majd később bemutatom neked őket, addigra megnyugszanak, most nagyon izgatottak, hogy hazaértem és ráadásul nem egyedül. Egyébként olyan lusták, mint a föld. - mosolygok bemutatva kutyáim mentalitását.
- Nem tesz semmit. Örülök, hogy elfogadtad. Végül is ez mind kettőnknek egy jó tapasztalat lesz.
A Jenett után maradt felfordulásra csak a fejem rázom sóhajtva, majd másik szoba felé nézek.
- Jenettel előfordul sokszor, hogy túlhajtja magát, és legyengül ilyenkor ki tud törni belőle a farkasa, aki fogja magát, megkeresi a legelső és legkényelmesebb helyet, és horpaszt egy hatalmasat. Azt hiszem, így próbálja megóvni az emberi énjét ösztönösen. Nincs vele gond, nem bántott soha senkit még, csak nos.. Nem előnyös, ha ez mondjuk a belvárosban történik meg vele. Nem győzöm szidni érte... De sajnos nem ismeri a határait. - sóhajtok. - Egyébként nem szokott ilyen történni, ő ebben különc.
- Szerencsére van még egy szoba, ami jelenleg nem foglalt. - mutatom az utat, majd benyitok egy rendezett kis szobába. Az ágy igaz egyszemélyes, de kényelmesen széles, viszont nincs bevetve. A szobában egy kis asztal és szekrény is található, kellemes krém színű falak, és krém alapon csokoládébarna mintás padlószőnyeggel. Rengeteg kép a falakon farkascsapatokról, amiben az egész színskála megtalálható, emberekről, gyermeküket fogó anyák csapata egy másikon, többön láthatóak csapatban farkasok és emberek, ahogy játszanak, vagy éppen gyerekek lovagolják a farkasokat vidáman, mind-mind egy nagy családról készült felvételnek tűnik, sok pillanatképpel kiegészítve.
- Azt hiszem ez jó lesz. - viszem be a bőröndöt - Kicsit távolabb van a szobámtól, és nincsen előkészítve, de majd hozok ágyneműt, és azt hiszem kicsit fel is porszívózok... - szimatolok a levegőbe. - A szekrény üres, nyugodtan pakold ki a ruháidat, és szólj, ha valamire szükséged van még, addig hozom a dolgokat, és majd segítek. - mosolygok rá, majd kimegyek, hogy intézzem a dolgokat.
Egy nagy csomag tiszta ágyneművel és huzattal, valamint a zajos pornyelővel térek vissza.
- Ha gondolod a fürdőszoba a folyosón szemben van. Fel tudod frissíteni magad, amíg én ezt intézem. - teszem le a gépet a földre, az ágyneműt pedig leendő helyére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 93
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Szer. Jan. 10, 2018 9:33 am

Nem akarok gondolkozni, mert akkor mindig valami hülyeséghez, meggondolatlansághoz jutok. Csak azt nem értem, hogy miért zavarja meg ennyire a fejemet. Ennyire nem lehet se kiéhezve, se semmi. Vagy még is?
Gideonnal megbeszéltünk mindent. Tény, hogy nem örült, tény, hogy vitatkoztunk, de végül megegyeztünk. Néha nem tudom eldönteni, hogy a főnöki oldala esik túlzásba ilyenkor, vagy a nevelő apa mivolta. De könyörgöm. Nagy lány vagyok már. Tudok magamra vigyázni, hiszen megtanított rá. És amúgy meg mindig a nyakamba kaszt valakit, mint most Derekket. Lehet, hogy Dave örül neki, én kevésbé.
- Ő nem fogja megindokolni, úgy, hogy majd én- mondom sóhajtva.
- Derek legfőképp mellém van kirendelve, mint edző, tanár, és személyi testőr, és most mint ellenőr, pót apuci – válaszolok kicsit még mindig feldúltan, de majd lenyugszom, ahogy mindig.
- Én megértem, hogy vonatkoznak rá szabályok, de ő más szabályokat is kapott. Igyekszik mindnek megfelelni. De a rám vonatkozónak leginkább, mert én csak a kis főnöke vagyok – remélem így már érthetővé válik számára, hogy miért nem járkál annyit a farkasokhoz.
- De, majd valahogy segítek, és megtaláljuk az egyensúlyt vele, mert nem szeretném, ha bajba kerülne. Elég, ha olykor én rúgom szét a valagát, vagy a fejem felett rúgják, mert nem figyelt rám. És nem, tényleg nem örülök, hogy jön, és ellenőrizget, mert könyörgöm, nagylány vagyok már, nem kell mellettem ülni, és a kezemet fogni – fújtam egy nagyot, vagy vettem egy mély levegőt, és elszámoltam tízig. Utána már kicsit jobb volt, főleg hogy út közbe hál istennek most nem történt semmi extra dolog, amiért zavarba kellett volna esnem.
- Ó, értem- néztem a kutyák után, de azért ettől még ugyan úgy bizonytalan voltam velük kapcsolatban, vagy csak a döntésem végett voltam még? Valaki igen csak válaszolhatna helyettem ezekre a fejembe felmerülő kérdésekre, mert én aztán nem tudok velük mit kezdeni.
Jenett, nem Jenett, jelenleg farkas, aki még ha nem is jelent veszélyt, engem zavar. Dermedten állok, és nézem végig ami lezajlik előtte, majd szó nélkül, és automatikusan megyek DAve után, és fordulok ki ,meg át egy másik szobába.
- Semmi gond, de tényleg - válaszolok a Jenettes dologra, hogy még se legyek udvariatlan.
A szoba ugyan kisebb, ahogy az ágy is. Nincs is azzal gond. A színekkel sincs semmi gond, a berendezéssel sem, viszont a kiegészítők. Nem is tudom milyen érzelmeket keltenek bennem. Valahol egy régi, elmúlt életre emlékeztet ez a sok kép, a sok arc. De azaz élet elmúlt, mintha nem is lett volna. Pillanatnyi zavaromat egy kisebb fejrázással űzöm el, és térek vissza a valóságba.
És valahogy az a néhány szó megragad, és könnyít rajtam: kicsit távolabb van a szobámtól. Ennél jobb hírt nem is halhattam volna jelenleg , mert így biztos, hogy fogom tudni tartani a távolságot. Arról meg ne is beszéljünk, hogy eleve jó hír az, hogy nem magához szállásol el.
A porszívó hallatán csak felhúzom a szemöldökömet. Fura ez a pasi komolyan mondom, de ugyan akkor meg … Na jó, Veronicak kezdj magaddal valami hasznosat mielőtt megint valami hülyeségbe fulladnál ki.
Aztán meg hirtelen azt se tudtam, hogy merre. Most segítsek neki, meneküljek ki, vagy csak üljek le és nézzem. Végül a táskámat fogtam meg. Egy sikeres mozdulattal és egy nagyobb szusszanással felraktam az ágyra, és felnyitottam, hogy kipakoljak belőle. A cipők voltak a tetején, így azokat beraktam a szekrény aljába. Egyelőre úgy se kellenek, ott meg most útba sem lesznek. Aztán a ruhák jöttek, és az valahogy kiment a fejecskémből,hogy a fehérneműt a táska felnyitott zsebébe raktam be, ami így hogy kinyitottam, szépen elkezdett kifolyni a helyéről miközben én a ruhákat raktam vállfára, meg a polcokra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 178
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Kedd Jan. 23, 2018 4:15 pm

Hallgatom, amit mond, majd megcsóválom a fejem.
- Nagyon jól hangzik, és megértem, mit mondassz, csakhogy ez nem így működik Veronica. Már mondtam. Ha nem tartja be a törvényeket, azért büntetés jár. Ha a falka kiveti, azért pedig száműzzük, ha nem megy, meghal. Nem érdekel, hogy mi a foglalkozása, vagy milyen magánélete van. Akármilyen jó szándékú, vagy ártatlan szubról legyen is szó, ha nem egyeztet a feljebbvalójával, és nem követi a törvényt, akkor megindul egy folyamat. És neki személyesen kell ezt intéznie, nem pedig szócsövön keresztül. Ha egy gyenge szubmisszívről van szó, azt se toleráljuk, pedig ők viszonylag kevesebb problémát okoznak. De Derek alfa, és ezt sokkal komolyabban vesszük, náluk teljesen más a helyzet. Itt nem rólad van szó, hanem arról, hogy ha nem követi a falka törvényeit, a legrosszabb esetben nekem magamnak kell megölnöm őt. Ez nem játék Veronica. A falka fennmaradásáról van szó, és mint az említett alka feje, nem ismerek tréfát, ha az enyéim védelméről kell gondolkodnom. Több száz hűséges életet nem teszek kockára, egy potenciális bajkeverővel szemben, akiben nem bízok, és nem is törekszik a bizalmam elnyerésére.. Nem akarok hazudni neked, mivel ezt a szövetséget komolyan vesszem.. Ha nem változik a helyzet, akkor megölöm. Pont. - jelentem ki szigorúan, ellentmondást nem tűrőn.
- Hidd el, a falkában másnak is vannak gondjai, magánélete, vagy olyan munkája, ami miatt nem tud részt venni a közösség életében. Van rá megoldás, de nem az, hogy nem teszek semmit.
- Nos remélem sikerül közösen megelőznünk a bajt.
- mosolyodok el a végére azért, majd felvonom szemöldököm - Ezzel tudnék vitatkozni, és valahogy meg is tudom érteni, hogy valaki kirendel melléd egy testőrt, hogy az megakadályozza az öngyilkos magánakcióidat, mint például, hogy egyedül, sötétedés után, ezüstözött fegyverrel, az erdőben kószálj egy olyan helyen, ahova más jóérzésű alakváltó nem teszi be a lábát, és ki is van írva, hogy magánterület. Vagy ha már ez megtörtént, legalább megmentse a szorult szituációból az irhádat.. Igaz, hogy nagylány vagy, és igaz, hogy valóban nem kell a kezedet fogni. Én személy szerint gúzsba kötve tartanálak lakattal zárt szobában. Ott talán nem tudsz magadnak ártani. Szóval az, hogy Derek néha meglátogat, igazán nem nagy dolog, örülj neki, hogy nem lett a melléd rendelve, hogy állandóan a nyakadban lihegjen. - mondom saját gondolataimat - Nincs igazam?

A háznál történnek az események.
- Nos ha megfelel, akkor jó. - látom, hogy a képek kicsit zavara estik - Mint mondtam. Ez egy hatalmas család. Ha jobbanmegnézed őket, kár még ismerős arcot is láthatsz. - mosolygok rá, majd megyek az eszközökért.
Megérkezve látom, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel - Mi a baj? Nem nézted volna ki belőlem, hogy ismerem a rend fogalmát? Képzeld, ha kell el is mosogatok. - vigyorgok rá, majd bekapcsolom a gépet, közben fogaim összeszorítom. Gyűlölöm azt az éles dörgő hangját, és farkasom se igazán van odáig érte. Arcomon látszik, hogy nem igazán élvezem, de csinálom. Az ágyon lévő holmikra csak egy pillantást vetek, nem többet. Hiszen nem illik egy nő fehérneműjét kukkolni, így elfordítom tekintetem és arra figyelek, amit csinálok. Hamar végzek is, és kikapcsolom a gépet, mire állkapcsom kienged feszültségéből és felsóhajtok.
- Azt hiszem ez megteszi.. - nézek körbe, majd kicsit kinyitom az ablakot, hogy kimenjen a felkavarodott por, és kiviszem a gépet a helyére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 93
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Hétf. Jan. 29, 2018 10:14 pm

Hallgatom, hogy ha nem is szorul szóra ugyan azt mondja el, de még is ugyan az a lényege. De komolyan, mintha én irányítanám Dereket. Azért végig hallgatom, nem akarok udvariatlan lenni sem vele. Meg , hátha azért mond olyat, amit még nem hallottam, vagy ismertem.
- Én elhiszem tényleg. De ő mindig is a mi emberünk volt. 5 éve lett egy baleset során farkas. Mindig is hűséges, és megbízható ember volt, és most is az. Teszi a kötelességét, és farkas ide vagy oda. Bizonyára felétek is megfogja tenni , ami a feladata. Viszont más feladatokat is kap olykor, és a legtöbbet nem tőlem. Amint pedig látod nincs beleszólásom – adok azért egy kis magyarázatot neki, hiszen azért Dereket is védem, mert kiakarom dumálni, hogy jó fiú ő, és nem tesz semmi olyat sem, ami ártana Dave falkájának.
- Viszont kérlek, hogy döntést elé ne állítsd. A hűség őt kétfelé köti, és ezt próbáld megérteni. Lehet, hogy nálunk csak dolgozik, de több ez , mint munka kapcsolat. Igyekszem beszélni , majd a feljebb valójával erről , de elég régóta vigyáznak már rám – válaszoltam sóhajtva. Talán Gideon is megérti a dolgot, ha meg én leszek itt többet, akkor ő is. Részemről ez kevésbé jó ötlet, de Dereknek jó lesz. Tudom, hogy soha nem tudna választani köztünk, vagy egy falka között. És azért azt is tudom, hogy ha nem is jár ki ide, azért találkozik farkasokkal.
Azt, hogy tudna vitatkozni azzal a ténnyel, hogy nagy lány vagyok, és tudok magamra vigyázni, hááát nem éppen jó képet vágok hozzá, de azért meghallgatom. Olykor megforgatom a szemeimet is.
- Nincsenek önkéntes magán öngyilkos akcióim, és hajlamom sincs erre. Egyszerűen csak kifogtál nálam egy rossz, és szerencsétlen estét. Lehet, hogy ilyen hatással volt rám az, hogy a közelben ólálkodik, és leskelődik valaki, hiszen most is …- most is miattad vagyok lesérülve csúszott ki majd nem végig a számon, de aztán elharaptam a mondatot. Megint feleslegesen jártatom a számat, és hozom magamat kellemetlen helyzetbe. Lehet bölcsebb lenne csendbe maradni, na de egy teljes hétre? Az még nekem is sok.
- Hogy mit csinálnál?- nézek rá nagy szemekkel. Gúzsba kötve, a szobájába tartva bezárva? Ez megörült? Nem kicsit háborodtam fel, és vágtam be a némasági durcát.

A sok kép kicsit kiakaszt valahol. Család. Nem is tudom,hogy utoljára mikor éreztem ezt a fogalmat magam körül. Ha egy társasággal is dolgozom nap, mint nap, ott vagyunk egymásnak, vagy ott van csak Gideon, aki a nevelőapámnak felel meg, akkor se tudom rájuk mondani azt, hogy család. Most meg itt ez a rengeteg kép, a rengeteg boldog arc, akik egybe tartoznak, akkor is, ha nem köti őket semmi sem össze, a vérkötelék pedig pláne nem. Csak egy fajt alkotnak, és még is családként kezelik egymást. Nem is tudod,hogy ettől most kiakadjak, vagy kezdjek egy önsajnálatot magamnál. Így egyelőre nem is foglalkozom a képekkel, sőt hátat fordítottam nekik. Hosszú még a hét, és azok a képek ott lesznek még.
- Hm, valahogy nem, azt hittem erre is meg van az embered – nevetem el magamat végül még is csak, mert tényleg nem néztem ki a nagy macsóból,hogy házias lenne.
Amíg pakol, meg takarít én inkább elpakolok, végül pedig felhúzódtam az ágyra, hogy ne legyek neki útba.
- Azért valld be ,hogy nem élvezted – nevettem el magamat, mert azért vágott egy képet mindenközben.
- Körbe vezetnél? - néztem rá érdeklődve, mert igaz, hogy jártam már itt, de egészen felületesen csak, és semmi kedvem nem volt az ágyat nyomni, sőt...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 178
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Csüt. Feb. 22, 2018 12:58 pm

Mélyet sóhajtva elmosolyodok, és finoman a szájára teszem mutató ujjamat - Veronica. Nem érted.. Nem baj, hogy más munkája van. Azt se bánnám, ha egyáltalán nem járna hozzánk. De ezt, amit most te elmondtál, tőle akarom hallani. Ennyi lenne az egész, és nem zavarna. De még nem igazán mondott ilyet.. Te elmagyaráztad, megértem, és hiszek neked. De tőle kell ezt hallanom, a farkastól, aki a falka tagja. Nem pedig egy embertől, aki a munkaadója, bármennyire is megbízok ebben az emberben. Érted? - engedem el - Ha ennyit mondana nekem, nem is zavarna a távol maradása. Ezért reménykedem benne, hogy az egyik alkalommal, mikor idejön, hogy téged meglátogasson, akkor le tudok vele ülni pár percre megbeszélni ezeket a dolgokat, mielőtt rosszabbra fordulna a helyzet, ami egyikünknek sem érdeke.
- Se döntés elé nem akarom állítani, se elszakítani attól az élettől, amit él. Csak azt akarom, hogy ő maga mondja azt, hogy bocs, van munkám, nem érek rá a falka ügyeivel foglalkozni. És kész. Akkor átsorolom a falkabeosztásokat. Nincs probléma. De míg ezt a pár szót nem mondja nekem személyesen, addig elég bizonytalan a helyzete.
- nézek rá kedves mosollyal - Ha szándékomban lenne bántani, akkor az edzőteremben megtehettem volna, vagy bármikor felkereshetném. De nem a megfélemlítéssel akarom a falkát összetartani, hanem bizalommal, van amikor muszáj megfélemlíteni, vagy megfenyíteni a tagokat, de nem ez az elsődleges célom. Én még mindig bízok benne, hogy egyszer felkeres, és ő magyarázza el a helyzetet. - reményeim szerint ezzel zárom is a témát.
- Nincsenek? Biztos? - gonoszkodok - Na nem baj, majd azért figyelünk, hogy véletlen nehogy mégis legyen. - érdeklődve nézek rá - Most is? Itt ólálkodik a nagy és gonosz farkas, aki csak rád feni a fogát... Igaz? - vigyorgok rá. - A biztonságodért bármire képes vagyok, kedvesem.. - nevetek fel durcáskodására vidáman.

Látom, hogy egy kicsit megdermed, ahogy a képeket nézi, zavaros lesz illata érzelmei miatt, nem is igazán tudok rájönni, hogy mit gondolhat. - Ha zavar leszedhetjük a képeket. - ajánlom fel.
- Nos.. Mint látod, igazi nagyvárosi magányos farkas vagyok.. Annak ellenére, hogy körbevesz a falka.. De sokáig voltam magam, és meg kellett tanulnom pár dolgot. A vadhúsokból például isteni ragut tudok főzni. - vigyorgok. - Egyébként, mióta itt élek valóban mindenre meg lenne az emberem, bármit kérhetnék a lányok boldogan teljesítenék, de senkit nem akarok se kihasználni, se szolgának beállítani. Ha van valami, ami kitelik az erőmből és az időmből, azt megoldom. - vonok vállat. - Különben meg láthattad.. Van, amikor kérek segítséget, de, mint te is láthattad, csak még nagyobb lesz a felfordulás, úgyhogy sokszor inkább megoldom magam. - utalok kedves kis farkaskámra, akit az ágyban fekve találtunk.
Mikor visszajövök a gép elrakása után érdeklődve nézek rá - Még szép, hogy nem élvezem. Ki az az elvetemült személy, aki férfi létére bármilyen házimunkát élvezne? - mosolygok rá. - Persze. Meg majd enni se ártana lassan, de ahhoz majd lesznek társaink. Ha nem baj, akkor kicsit még várunk, maximum fél óra. Addig menjünk. Van valami, amit kifejezetten szeretnél látni? - nézek rá érdeklődve, ahogy a szobából kilépek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 93
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Szomb. Márc. 17, 2018 2:07 pm

Nem kicsit pislogok, amikor fogja a mutató ujját és a számra teszi. Ha akartam se tudtam volna most megszólalni a meglepettségtől. Erre valahogy nagyon nem számítottam, de arra sem, hogy mennyire forró a bőre. Valahol a fejem egy eldugott szegletében nem egy hosszú monológgal folytatódott ez a történet, hanem teljesen máshogyan. De ezt szerencsére a mondandója elmosta, és messze vitte,így még agyalnom sem kellett rajta tovább, pedig lenne mit.
Aztán nem is tudom , hogy a mondandója mely részén akadjak fel. Azon ,hogy Derekben tényleg ennyire megbízhatunk, hogy még a saját testi épségét is veszélyeztetve nem ad ki infókat, vagy azon, hogy megbízik bennem. Pedig alig ismer, és még is ezt mondja. Pedig ,ha tudná…ha ismernék a valódi szándékaimat, céljaimat, akkor nem mondaná ezt, és ez elszomorít. Magam sem értem, hogy miért de így van. A végén bűntudatom lesz itt az apró füllentések miatt, a ki nem mondott igazságok miatt.
- Beszélek vele- válaszoltam végül röviden és tömören, amikor elvette a számról az ujját, és ami annyira érezhető volt. Eltűnt az a forró érzés, amit keltett.
- Biztos nincsenek – szögezem le ezen tényt még egyszer. Aztán meg megint csak morcos képet vágok, amikor közli velem ,hogy nem baj, de azért majd figyelnek, hogy véletlenül se legyenek öngyilkos akciói. Mondhatom szép. Lassan úgy érzem ,hogy mellette vissza fejlődöm valami durcás kis gyerekké, a másik pillanatba meg megakarok veszni érte, mint egy érett nő. Ezt a kettősséget magyarázza el nekem valaki.
- A nagy gonosz farkas hamarosan egy monoklival lesz gazdagabb – válaszolom neki, mert azt azért nem adom meg, hogy hagyom is magam, még ha durcás képet vágok is, de végül megint csak fenn akadtam egy szón: kedvesem. Ezek után én most, hogy szólítsam? Kell nekem is valahogy őt becézgetnem?
- Ne…maradhatnak – nyelek egy nagyot. Egyrészt miattam ne alakítson át semmit sem, meg nem akarom,hogy úgy tűnjön zavar, de gondolom erről már lekéstem, ha megkérdezte. Isten bizony szerzek valamit, ami megzavarja az orrát, vagy beledugok egy dugót. Hm.. viccesen festene vele, így amikor ezen kép megjelent a fejembe egy kósza mosoly is átfutott az arcomon.
- Egy házias vérfarkas, érdekes – kuncogom el magamat jólesően. Azt hiszem, ezzel még fogom cukkolni őt, ha lesz rá alkalmam.
- Nem tudom, te? Jól állt a kezedbe, már csak egy kis kötő kellene eléd, és akár vállalhatnál bértakarítást is. Azzal a köténykével még nyerő is lehetnél – kuncogok tovább, mert most ő adta a lehetőséget erre nézve, hogy cukkolhatom, és miért ne tenném meg?
- Társaink? Már, mint a falka úgy, mint múltkor reggel? – nyelek egy nagyot, mert azért az se egy sétagalopp volt.
- Nem is tudom, a fürdőt már láttam, a pincét is láttam, a hálódat is láttam. Van még valami érdekes felétek? – indulok utána bár nem nagy lendülettel, de megyek. Nem fog még ágyhoz kötni, és nincs is szükségem rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 178
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Hétf. Márc. 19, 2018 12:54 pm

Ajka puhasága még engem is meglep, és hirtelen kedvem lenne megízlelni ezeket a finom, puha kis ajkakat, amikre egy pillanatra figyelmem is ráterelődik, majd hamar visszaveszem józan eszem és kifejtem gondolataimat, amivel szerencsére már egyet ért. Lassan, és nagyon nehezen húzom el kezem arcától, szívesen megcirógatnám, de nem biztos, hogy ezt a köztünk lévő kapcsolatot abba az irányba kéne terelni.
- Nagyon nem kéne.. - suttogom magam elé, ajkait nézve, majd észbe kapok, hogy ezt tényleg ki is mondtam. - Mármint... Igen.. Az jó lenne, ha beszélnél vele. Megköszönném.. - mosolygok rá.
- Rendben. Ha nincsenek, hát nincsenek. Az csak nekünk jó. - vigyorgok.
- Hmm... Egy monoklival? Nos.. Ha ez kell, még ezt is hajlamos vagyok bevállalni. De csak akkor, a tőled kapom.. - kacsintok rá vidáman.

- Akkor hagyom. De ha zavar, csak szólj. - mondom kedvesen. - Szeretném, ha jól éreznéd magad nálam. És ha bármi kényelmetlenül érint, vagy feszélyez, akkor szólj, és megpróbálom megoldani a dolgot. Rendben?
- Mi a baj vele? Szeretek gondoskodni az enyéimről. Nem szégyen az, ha valaki tisztán tartja a területét.
- vonok vállat. - Még férfi és Ulfric létére sem.
Elnevetem magam és közelebb lépek hozzá - Biztos nagyon szexi lennék egy ilyen kötényben... Már csak az a kérdés, hogy többet fizetnének-e, ha a kötény alatt nem viselnék semmit. Te mit mondasz? Vagy tán kipróbáljuk a hatást most rögtön? - nézek rá kacéran. Engem nem zavar a meztelenség, nagyon is hozzá vagyok szokva, sőt élvezem is. - Vedd figyelembe, hogy a váltók szeretik a természetességet. Csak azért vagyok most is ruhában itthon, hogy ne érezd magad kényelmetlenül.. - mondom ki egyszerűen a tényt. Ha nem lenne itt, már vagy az ágyamban horpasztanék pucéran vagy az erdőben szaladgálnék bundában.
- Ó igen.. Idejönnek étkezünk egyet közösen, már, aki jön, aztán mindenki megy a dolgára. Nem kötelező, de össze szoktunk gyűlni páran. De, ha itt fogsz tölteni egy időt,akkor valószínűleg hozzászoksz. Ha pedig nem érzed jól magad, akkor kimentheted magad a helyzetből, és étkezhetsz a szobádban, de nekem a falkával kell lennem.. Viszont örülnék, ha velünk tudnál étkezni. Megismernéd őket jobban. Hasznos lenne. - jegyzem meg.
- Nos akkor sétáljunk egy kicsit másfelé is. Van egy kisebb konditermünk is a pincében, hátul az udvaron medence és üvegház is, elég nagy kertünk is van. - indulok meg vele, hátul helyükre küldöm kutyáimat, majd szépen sorban mutatom meg az említett helyszíneket, és elmondom neki mi mikor és hogyan került a házhoz. Történeteket mesélek, amik ezekhez a helyekhez fűznek. Az edzőteremben a különböző oktatások és gyakorlatok az új, vagy éppen fejlődni kívánó tagoknak. A medencénél a nyári játszadozásokat, ahogy egymást öltük bele a vízbe, és jókat szórakoztunk közben, az éjszakai  bográcsozások és sütögetések a medence melletti tűzhelynél. És az üvegház, ahova a lányok az egzotikus növényeiket hozzák, amikből fűszereket, vagy éppen gyógyszereket készítenek, akiknek ehhez érzékük van. Ezek viszonylag kellemes és békés témák ahhoz, hogy a nem régi gondolatok ne jussanak eszembe róla, és nyugodtan tudjunk beszélni, mindenféle túlzott érzelmi töltet nélkül. Viszont a kertbe már nem érünk ki, ugyanis vonyítást hallok.
- Úgy hallom megérkeztek a többiek. Menjünk be mi is. - mondom és megindulok. A konyhaajtón már hangos beszélgetés szűrődik ki, kicsit be is sötétedett idő közben. Benyitok, a konyhába, mire mindenki ránk figyel. Sokan az asztalnál ülnek, vagy a konyhapultnál állva esznek, néhányan mellettük előttük farkas alakban ülnek és a kunyizás ősi mesterégét gyakorolják. Vannak idősebbek, fiatalabbak, és egészen picikék is anyjuk karján ülve. Többnyire ruhában vannak, de néhányan már megszabadultak tőle.
- Sziasztok! Ismét vendégünk van. Kérlek bánjatok vele kedvesen. Itt tölt nálunk pár napot. - állok félre, hogy láthassák Veronicát, mire néhányan Huhogni kezdenek, valahonnan pedig egy elismerő füttyögés is elhangzik, mire csak a fejemet fogom meg. - Inkább egyetek, addig se beszéltek hülyeségeket! - szólok rájuk, majd Veronicára nézek.
- Minden rendben. Gyere. - fogom meg kezét, és behúzom, majd az asztalhoz vezetem, ahol van egy hely.
- Ülj le, én itt leszek mögötted. - mondom és oda ültetem, tányért és evőeszközt tesznek elé a többiek, én meg mögötte állva nyúlok át válla felett egy tányérért és egy nagyobb darab sült húsért. - Jó étvágyat mindenkinek! - mondom célzatosan, mire az eddigi figyelmes csend abbamarad, és ismét beszélgetés, és nevetés, valamint az evés hangjai veszik át a helyet. Kicsit megnyugszok, mert ez a hatalmas figyelem azért még engem is zavart, aztán egyszer csak megszólal szemben egy fiatalabb nőstény.
- Dave... Ő nem ugyanaz a lány, akit a múltkor is idehoztál? - erre a kérdésre ugyan nem lesz csend, de hallhatóan mindenki mereszti a fülét és halkabban csörömpöl.
- De igen Morgiana.. - mondom figyelmeztető hangsúllyal.
- De... Nem szoktál hazahozni nőket...  - jegyzi meg észrevételét, figyelmeztetésemmel mit se törődve.
- Tudom, Morgiana. Veronica üzleti ügyben tölt nálunk pár napot, hogy megértse a falka működését, és az alapítványa ezáltal jobban tudja segíteni a váltókat. - magyarázom nyugodtan.
- Aha.. Üzleti... Na persze! A szagod is nagyon üzleti... - jegyzi meg a cserfes kis szuka, mire aranybarnán villannak rá szemeim, és erőmet is egy pillanatra ráirányzékolom. Erre összerezzen, szemei elkerekednek. Ezt az energiát az egész falka érzi, de rájuk nem hat, viszont teljes csend lesz ismét.
- Nem kértem kommentet, és tartsd meg magadnak a véleményedet! - engedem el, és tovább eszek a néma csendben, ami eléggé zavar - Kajálni jöttetek, vagy nyálat csorgatni?! Ha nem zabáltok, akkor takarodjatok haza! - morranok, mire ismét eluralkodik a csörömpölés, és mindenki tömni kezdi a fejét, Morgiana is csak némán eszik tovább.
Mélyet sóhajtok, és nagyon reménykedem, hogy ez a szóváltás nem fog semmi olyasmi gondolatokat ébreszteni akár Vero-ban, akár a falkában, amire senkinek sincs szüksége. Még ha igaz is..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 93
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Hétf. Márc. 19, 2018 7:21 pm

Az ujjától megszabadulni könnyedséget jelentett, ugyan akkor még is éreztem a hiányát. Fogalmam sincs, hogy mikor érintett meg így valaki, vagy volt e rá példa. Nem igen, sőt egyáltalán nem. Ez nem is tudom milyen mozdulat , nevezzük most nem szokványosnak, és nálam , ha a témázás szóba is kerül, akkor se történik ilyen nem szokványos dolog. Elveszem, ami kell és kész, de most … Érzem,hogy kellene valami, valami több, de a józan ész folyton észhez térít, hiszen nem keverhetem az üzletet egyébbel. De, akkor is…az a melegség … ennyire csak nem vonzhat.
- Hogy mondod? – néztem rá kérdőn, mert nem értettem, most azt mondja, hogy nagyon nem kellene, akkor most a közös farkasunkkal beszélnem? Most kicsit összezavart, főleg miután helyesbíti magát. Értetlenül és kérdőn pislogok rá, aztán hagyom inkább, mielőtt valami más gondolat kúszna be a fejembe.
- Nincsenek- szögezem le újra…Esküszöm, hogy ha nem fejezi be, akkor nem tudom mit teszek. Tényleg nem vagyok egy rakás szerencsétlenség, és az tényleg kivételes eset volt, és akkor és , ha megnézzük most is ő tehet arról,hogy bajba kerültem. Ő engedte ki az erejét csak úgy, meg jelent meg a semmiből. Nem én.
- Én megadom, ha bevállalod – vigyorodtam el, mert azért szívesen beverném a képét, még akkor is ha a kezem bánná, bár akkor meg több időt kényszerítene rám. Jó most se kényszerítette, és jól jön a munkához, a mellékes céljaimhoz. Végtére is valahol még is jól esne egy fajta elégtételt venni rajta. De mi a fenéért akarom ennyire legyőzni, ennyire szembe menni vele, ennyire bizonyítani valamit? Új fent túl sok a kérdés, és most már elmehetnének a jó fenébe ,de úgy isten igazából.
Kicsit bambán nézek rá, amikor azt mondja, hogy ha van valami kellemetlen dolog , ami zavar, akkor csak szóljak és ő megoldja. Most mondjam azt neki, hogy hello ugyan old már meg magadat, mert túl vonzó vagy , túlságosan vonz a belőled áradó melegség, a törődés, a pimasz mosolyod? Vajon mit szólna ehhez, ezt is megoldaná? Viszont én meg ennyire hülye nem vagyok, hogy ezt így a nyakába öntsem.
- Rendben- válaszoltam neki végül röviden, és tömören. Nem érdekelt, hogy most e feltűnő, vagy sem. Zárjuk csak ezt a részt rövidre, amúgy is van más , ami miatt cukkolhatom, de a végén csak én szorulok, és hoz zavarba. Valahogy mindig megfeledkezem arról a tényről, hogy az alakváltók nem szégyenlősek.
- Egyáltalán nem gond –igyekszem menteni a helyzetet, mert megbántani sem szeretném, csak egyszerűen meglep ez a háziasság. Gideonnál azért nem így volt, a előtte lévő időkre pedig nem szívesen emlékszem.
- Ne..ne…nem kell. Eltudom képzelni a hatást – még a kezemmel is védekeztem, hogy ne, ne, hogy neki fogjon vetkőzni nekem, mert akkor sérülés ide vagy oda, de kifutok a szobából.
- Ez most komoly? – nézek rá kérdőn, és félig tátott szájjal.
- Már,mint tudom,hogy te ezzel nem úgy vagytok, mint mi, de ha most nem lennék itt, akkor meztelenül mászkálnál? – bukik ki belőlem a kérdés, és fogalmazódott meg rögtön egy másik is. És talán egy harmadik is ,de az nem kérdés, hanem sóhaj, óhaj?
- Na várj… ezt értsem úgy,hogy ha én itt jövök megyek simán belefuthatok pucér embe..akarom mondani farkasokba? – még mindig elképedve nézhetek rá, mert ez a tény egy kicsit, na jó nem kicsit hoz zavarba.
- Igyekszem nem meg futamodni, mint múltkor –vallom be töredelmesen, akkor nagyon úgy éreztem ,hogy mennem kell. Igaz azóta edzettem magam e téren, de nem tudom,hogy mennyire sikerült. Jobb is lesz, ha most megyünk sétálni, ki kell szellőztetnem a túl sok információ után a fejemet. Óvatosan feltápászkodom az ágyról,majd ha nem is pikk pakk, de kiegyenesedve indulok el vele kifelé. Kint a levegő kellemesen érint, szükségem volt már rá. Azt hiszem Dave miatt a terek kicsit összemennek.
Látom rajta, hogy mennyire szereti ezt a helyet, hogy mennyire ismeri, hogy mennyi élmény köti ide. Ismét elfog az a szívszorító érzés, és olykor igen csak hallgatag vagyok. Az edzőterem helyét alaposan a fejembe véstem, habár nem hiszem,hogy oda befogok tudni jutni egyesek felügyelete alatt a jelenlegi állapotomban. Pedig most jól esne szétverni kicsit azt a boksz zsákot. Talán a kelleténél is jobban lekötötte a figyelmemet, így kicsit tétován indulok tovább a kertjük felé, ha jól értettem, de végül még se arra megyünk.
Kezdetnek nyelek egy nagyot, közös evészet következik.
- Sziasztok – köszöntem Dave után, hogy bemutatott, vagy legalább is közölte, hogy itt leszek. A válaszok, a reakciók pedig valahogy sokat mondóak voltak. Füttyögés, huhogás és hasonlók. Én meg csak ott tétován állok, és csak akkor mozdulok meg, amikor Dave forró kezét érzem a sajátomban, aztán meg már le is ültetett, én meg csak nyeltem egy nagyot. Próbálok mosolyogni aztán mire menne egy kis lány szólal meg. Hát,hogy hozott az nem teljesen úgy volt, de nem szólok bele a dologba, mert igen csak elbambulok a következő mondaton: nem szoktál hazahozni nőket. Még a mozdulatom is megáll, pedig már épp rávettem magamat arra, hogy szedek, de most..most csak fülelek, zavarba jövök főleg az újabb kijelentésen. Aztán veszek egy mélyebb levegőt, ami kicsit beszúr ,felciccenek, de végre sikerül a mozdulatom is befejezni, és végre szedek.
Egy apró mosolyt villantok a kis lány felé, és egy kacsintást is, ami remélhetőleg másnak nem tűnik fel, aztán végre lecsúszik az első falat, majd a második, és így tovább.
- Köszönöm, ez nagyon finom volt, nem is tudom mikor ettem ilyen finom szarvas sültet utoljára – jegyzem meg, amikor végeztem, és épp felállnék,hogy elpakoljak , de megteszik helyettem. Egy hálás mosolyt villantok, megy ez, ügyes vagyok én, igaz beszélni nem sokat beszéltem az evés alatt.
- Én most kicsit lepihennék – jegyzem meg egészen halkan, és Davere nézek, és ha enged, akkor magam is elindulok a szobám felé, ha felkísér azt se bánom, viszont a szobánál már közlöm, hogy szeretnék kicsit pihenni, és egyedül lenni, ha esetleg be szeretne jönni velem.
Egyrészt jól esne most azaz egyedül lét, mert valljuk be túl sok családi ingerért , ami hasonló fájdalmat kelt, mint amim van, ahogy a mély levegő vételek is.
Nem is tudom,hogy mennyit sikerült pihennem, de amikor úgy éreztem, hogy ideje elődugnom az orromat rájöttem, hogy nem ártan egy tusolás és utána bekenni a zúzódásomat. Úgy,hogy össze is szedtem a holmiijaimat, és elkezdtem kifelé lopakodni,bár nem tudom miért lopakodok. Hogy meg ne halljanak talán? Nem tudom. Szerintem életembe még ilyen gyorsan nem tusoltam le, bár nem egy szisszenés és ciccegés lett a vége. Belebújtam a melegítőmbe, majd egy dologra elég gyorsan rájöttem. Teljes egészében nem tudom bekenni magamat a sport krémmel, ehhez segítség kell. Úgy,hogy újabb mély levegő következett, és totyogás a már ismert szoba felé, ahol egyszer már aludtam, abban a reményben,hogy Dave ott van. Az ajtó csak be volt hajtva, így bekopogtam.
- Kaphatok egy kis segítséget? - kérdeztem, mert tudom,hogy hallja, feltéve, ha ott van. Kicsit még csapzott voltam a tusolás után, meg a kinylódás miatt, de igyekszem álcázni ezt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 178
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Szer. Márc. 21, 2018 5:31 pm

- Semmi.. Csak elgondolkodtam valamin.. - mosolygok - Örülnék, ha sikerülne meggyőznöd. Igazán megköszönném.
Tovább beszélgetünk, élvezem, ahogy zavara némely megszólalásomra eluralkodik rajta, és próbál visszavágni. Igazán jól érzem magam mellette.
A kötényes gondolatmenet azért egy kicsit kibillenti ismét magabiztosságából. De hát egyszer csak rá jön, hogy kettőnk közül ő jön hamarabb zavarba ezektől a témáktól. Nem azt mondom, hogy engem nem lehet zavarba hozni, de tény, hogy egy kis köténykében való flangálás nem zökkent ki. Még poénnak is elmenne. Elnevetem magam ellenkezésén, majd biccentek - Ez teljesen komoly. - kérdésére biccentek - Igen. Nagy valószínűséggel. Vagy itt, vagy az erdőben bundában. - elvigyorodok további fejtegetésén - Majd szólok nekik, hogy kicsit legyenek elnézőbbek, és öltözzenek fel.. De ezt parancsba nem adhatom..
Biccentek, majd tovább beszélgetünk és sétálgatunk. Viszonylag semleges témákról, amik remekül elterelik a figyelmemet. Észre se veszem, hogy ennyire elszaladt az idő, mikor vacsorára hívnak.
Bent a szokásos kép fogad. óvatosan vezetgetem Veroniva-t a tagok között a székig, majd figyelek rá. A kis kotyogó nőstény se igazán zökkent ki, viszont észreveszem rezzenését, és ez másoknak se kerüli el a figyelmét. Innentől kezdve Veronak még csak nyúlnia se kell semmiért,  körülötte ülők folyamatosan kínálják, és szednek neki, amennyit kér. Az étkezés további incidens nélkül lezajlik, jóízű beszélgetés, nevetgélés mellett. Sokan az evés után is az asztalnál maradnak beszélgetni, Veronikát is óvatosan kérdezgetik a mellett ülők.
Evés után akárcsak előle, úgy az én kezemből is eltűnik a tányér kedves kis falkám házias tagjainak köszönhetően.
- Egészségedre. Gyere máskor is. Sokszor van nálunk vadhús.. Szívesen látunk! - jegyzi meg az egyik mellette ülő kedves mosollyal.
- Felkísérlek. - segítem fel a székből, majd elindulok vele, ahogy a falka elköszön tőle éjszakra, aztán tovább megy a zsibongás, és alatta elkezdődik a sus-mus. Na már csak ez hiányzott.. Ha engedi, derekánál fogva kísérem fel a lépcsőn, majd a szobája előtt megállok és lassan elengedem. - Nos.. Szép álmokat. Ha valami gond van, csak szólj. - mosolygok rá szelíden, és megállom, hogy ne lépjek közelebb hozzá, hogy ne érintsem meg. - Holnap találkozunk. - köszönök el, és erőnek erejével elindulok a folyosón visszafelé, majd le a lépcsőn a konyhába.
Csend fogad, ahogy belépek és több kíváncsi szempár, mire csak felsóhajtok.
- Dave! Mi van veled? Még egy jóéjt puszit se kapott? Ejnye! - kuncog fel egy fiatalabb hím.
- Nem. Nem kapott. Ő a vendégem és az üzlettársam.. Nem pedig a.. Na mindegy... - morgom.
- A szagod nem erről árulkodik... Lehetne.. - folytatja az előbbi hím.
- Te is lehetnél hulla már, még se vagy. Örülj neki, és tartsd a szád, mielőtt meggondolom magam! - morranok rá, majd körbenézek. - Nincs dolgotok? Aki nem itt alszik, az takarodjon haza, aki meg igen, az menjen a szobájába! Későre jár. Nincs több hozzáfűzni valóm! - oszlatom szét a társaságot, mire szomorú sóhajok, és nyöszörgések keretében elvonulnak, én meg a nappaliba megyek. A bárszekrénynél kiveszem kedvenc whiskey-met egy pohárral, és a kanapéhoz megyek. Töltök, majd leülök, és belekortyolok az italba, ami kellemesen égeti végig torkomat, de tudom, ennél több hatása nem lesz. Elmerülve nézem ahogy a kandallóban táncol a tűz. Lassan elcsendesedik a ház, és azt is, ahogy egy masszívabb test megindul felém. Járásából tudom ki az, így nem mozdulok, csak szemem sarkából követem, ahogy leül a mellettem lévő fotelra, és ő is a tüzet kezdi nézni. Tudom, hogy az iménti témát akarja folytatni. Matt régóta hűséges követőm és testőröm. Mindig támaszkodhatok rá és józan eszére. Már a kezdetektől megbíztam benne, és azóta össze is barátkoztunk, megismertem. Csendesen figyel, mire sóhajtok.
- A válaszom nem. - mondom csendesen és ismét kortyolok az italból.
- Még nem is kérdeztem. - dől hátra, már nyert ügye van.
- De akartál, és azt is tudom, hogy mit. De a válasz nem! Veronica vendég és üzlettárs. Nem kívánom ezt a kapcsolatot bonyolítani.
- Tényleg? Akkor miért viselkedsz így vele? Miért hoztad haza? Üzletből? Nem inkább, mert a közeledben akarod tudni?
- Lesérült az én hibámból. Az a minimum, hogy vigyázok rá, míg felépül..
- Egy bordarepedésbe nem szoktak belehalni még az emberek se. Ha pedig vigyázni akarnál rá, átmehetnél hozzá minden nap meglátogatni, és nem a falka otthonba hozol egy embert, aki akár fenyegetést is jelenthet. Sose hoztál még ide senkit.
Erre nem tudok, mit válaszolni, csak morogva iszok megint.
- Ismerd be. Elcsavarta a fejed a kicsike. - vigyorodik el.
- Matt! Barátom vagy, és hűséges társam, de ha nem fejezed be, megharaplak!
- Harapj. De attól még igazam van. Neked is kijár egy kis pihenés. Ha tényleg nem érzel iránta semmit, akkor menj fel és feküdj le vele. Hidd el mindkettőtöknek jót fog tenni!
- Nem tehetem meg! Nem akarom kihasználni!
- Ha ő is élvezi, az csak kölcsönös feszültség levezetés.
- Matt.. Nem és kész! Így is.. Nehezen állom meg.. Ha lefekszek vele.. Nem magamat féltem.
- Mitől félted?
- Attól, hogy belém szeressen. Ezt a dolgot üzleti kapcsolatnak kell megtartani.
- Miért lenne baj, ha beléd esne.
- Mert Ulfric vagyok Matt! Még egy nőstényt se igazán akarok magamhoz kötni, aki érti a szokásainkat, nem hogy egy embert.
- Az apád is Ulfric volt. És emberi nőt vett el.
- Az apám azelőtt vette el anyámat, hogy Ulfric lett, és az ő keze alatt egy közel húsz fős falka van. Az én kezeim alatt pedig egy több, mint kétszáz fős. Ott a szigeten nem igazán voltak kihívok, ide viszont szinte havonta érkeznek a hatalommániás vezérjelöltek... Ez a falka vonzza a bajt. A Lupa még váltóként is veszélyben lenne, nemhogy emberként. Folyamatosan támadnák. Ezt nem akarom ráerőltetni. - mondom komolyan - Nem is beszélve arról, hogy mi van, ha mégis összejön köztünk ez a dolog.. Fiatalabb én se leszek. Most még van erőm, de ki tudja, mikor jön ide egy olyan kihívó, aki erősebb nálam? Az Ulfric pozíció élethosszig tart, ezt te is tudod. Nem lehet átruházni másnak, ha már kiöregedtem. Vagy megvédem, vagy még annyi se marad belőlem, amiért érdemes egy urnát venni.. Ezt egy farkas is nehezen dolgozza fel, nemhogy egy ember. - mondom nagyot sóhajtva, és ismét töltök a poharamba, majd a tüzet nézem - Senkinek nem kívánom ezt a sorsot...
Egy ideig csendben ülünk, majd sóhajtva felkel.
- Ideje hazamennem.. - lép mögém és vállamra teszi kezét - Azért gondold át.. Senkinek se jó egyedül, és te túl rég óta vagy magányos... - paskolja meg vállam, majd csendesen elmegy.
Hosszú ideig maradok a helyemen, és kortyolgatom az italt a tüzet nézve, mikor halk lépéseket hallok. Nem olyan halkat, ahogy falkám tagjai közlekednek, annál esetlenebbet, mire elmosolyodok.
Ideje nekem is eltenni magam.. Leteszem rég kiürült poharam és felállva nagyot nyújtózkodok, aztán elindulok néma lépésekkel felfelé. Meglepődök kicsit, mikor szobám ajtaja előtt állva találom Vero-t.
Halk kopogására és kérdésére  csendesen lépek mögé, megérzem kissé feszült, fájdalmas illatát. Egyik kezemmel finoman átkarolom derekát, másikkal elnyúlva oldala mellett kitárom szobám ajtaját. - Gyere be.. - suttogom, és finoman betessékelem, majd becsukom az ajtót magunk mögött. A sötétben az ágyhoz vezetem, és leültetem rá - Maradj itt egy percre. - suttogom továbbra is, majd a szobám másik végében található asztali lámpához megyek és felkapcsolom, így kellemes félhomály telepszik a szobára. Nekem nincs bajom a sötéttel, de úgy gondolom vendégem örül a fénynek.
Visszalépek hozzá - Segítséget kértél. Ugye nincs komoly baj? - kérdem még mindig suttogva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 93
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Pént. Márc. 23, 2018 7:00 pm

Ebbe a kötényes takarítós dologba nem kellett volna bele mennem, mert megint én húztam a rövidebbet és sültem fel. Szó szerint, mert azért érzem én magamon,hogy ég az arcom. Újra zavarba hozott, és nem én őt. Lehet egyáltalán őt zavarba hozni? Van egy tippem ,hogy nem, vagy csak én vagyok béna hozzá. De tegyük hozzá ,hogy azért ő a fejlett érzékeivel előrébb van , mint én. Ez az, amire még mindig keresem a megoldást, hogy lehet az ilyet kijátszani, de talán ez a pár nap itt a falkában vele,vagy csak vele? Bah, már megint ez…
Csak nyelek arra a tényre, hogy mennyit mászkál pucéran, és hogy várhatóan más is fog. Nem tudom eldönteni, hogy zavarba jönnék, vagy csak szimplán a gondolatom kalandozna el a fedetlen testét látva. Igaz, az e nélkül is elkalandozik, így csak arra gondolok ,hogy rosszabbul járnék. Basszus…
- Ezért…igazán ..hálás lennék – nyögöm ki, és nyelek egy nagyot. Erre valahogy nem számítottam, bár arra sem, hogy ennyire belemászik az agyamba. Főleg,hogy a múltkori fedetlen hátsójának a képbe beleégett a retinámba.

- Köszönöm, igazán kedvesek vagytok- mondom már ezt a konyhában ülve a falka közt. Furcsa érzések kavarognak itt is bennem, főleg a megjegyzéseket hallva, de azért sikerül az evésre koncentrálnom, bár ez is leginkább Davenek köszönhető szerintem.
És tényleg kedvesek, mert nem tudnak rólam semmit sem, még is bátran invitálnak maguk közé egy esetleges újabb vadételre. De már jóllaktam, és inkább menekülnék egy kis magányba a túl sok inger előle, ami ért eddig. ÉS még nem tudtam eldönteni, hogy a Davevel való idő, a házban látott dolgok, a falkától kapott érzések, sugalmazások miatt vagy e nem is tudom milyen állapotba. De legalább azt tudom, hogy most egyedül kell lennem.
Nem mintha tudnék ellenkezni a segítő kéz miatt, de valahol nem is akarok, mert jól esik megint az a melegség, ami árad belőle.
- Jó éjt- mondom egy apró mosoly kíséretében.
Szerencsére a szobánál elenged, és megy dolgára, én meg a szoba mélyére. Ledőltem az ágyra, de csak kavarogtak a fejemben a gondolatok, így inkább megkerestem az mp3 lejátszómat, és bedugtam a fülemet , az agyamat meg zenével terheltem. Nem tudom,hogy meddig voltam í,gy de csak akkor kapcsoltam le, amikor úgy éreztem a gondolataim rendben vannak, és nem ártana megfürdeni mielőtt elalszom, vagy inkább bealszom.
Viszont, amikor kivettem a fülemből beszélgetést hallottam. Fura volt ,először nem is igazán értettem, azt se honnan jön. De a kíváncsiság vitt, és mikor odébb raktam a bőröndömet, már kicsit hangosabb lett a dolog. Valahonnan ide hallatszik…És akkor koppant, hogy ez Dave és még valaki. Szép vagy sem dolog a hallgatózás, de akarva akaratlanul is hallottam, amíg szedtem össze a dolgaimat a fürdéshez.
De főleg, akkor álltam meg, amikor leesett, hogy rólam van szó. Félt? Beleszeretni? Magához kötni? Az édesapjának is ember felesége volt…. Ez új információ, és inkább erre fókuszáltam rá, mint másra. Majd a magyarázat…Először dühös voltam, mert hát hiszen tudok én magamra vigyázni, nem kell engem megvédeni. Aztán magamra voltam dühös, amiért még bele is gondoltam abba, hogy mi lenne ,ha dologba. Aztán meg a szívem szorult össze azon, ahogy gondolja a dolgokat. Én meg , ha eddig nem is, de most igen csak felébredt bennem a bűntudat, azért, amiért valóságban itt vagyok. És ha belegondolok, hogy talán ugyan olyan magányos , mint én…Talán nem is állunk távol annyira egymástól.
Csend, néma csend állt be… még nálam is, még a mozdulatom is megállt. Valahogy egyszerre volt túl sok, és még is elég információ, és juttatott oda, ahol az előtt is voltam, hogy feljöttem. Miért? Formáltam ajkaimmal némán ezt a szót, dehogy melyik miért azt nem tudnám megmondani. Miért nem próbáljuk meg? Miért nem kellene beleszeretnem? Miért nem kellene kikezdenem vele? Vagy miért kellett idejönnöm? Miért lesz Dereknek, és Gideonnak igaza? Miért lesz túl sok ez nekem? Igaz Gideon? Te már megint előre tudtad, pedig itt se vagy. Ezért veszekedtél velem. Jobban ismersz , mint bárki. Te tudtad milyen érzéseket fog bennem kelteni az, ha ide jövök a falka közé. Te tudod,hogy Dave már eleve megzavarta a fejemet, mert vágyom valami után, amit megtagadok magamtól. És most minden, mintha csak karnyújtásnyira lenne tőlem, és megtagadom magamtól, ahogy Dave is megtagadja egy társ lehetőségét.
Némán osonva, még is nehéz léptekkel indultam el a fürdőbe, hátha a meleg víz segít kitisztítani a gondolataimat, az érzelmeimet. De megint tévedtem, csak elgyötört, annyira,hogy segítség kell. És azt csak egy valakitől kaphatom meg.
Az érintés, és a segítség ellen sem tiltakozom. A sötét annyira nem tetszik, de az, hogy végre valami a fenekem alá kerül már inkább. Nem is akartam megmozdulni, mert nem sokat láttam. Csak árnyakat, még is követtem tekintetemmel Davet a sötétbe.
- Nincs csak …béna vagyok, és setesuta- sóhajtom.
- Azt hittem menni fog egyedül, de nem…Nem tudom mindenhol bekenni a krémmel …-nyújtom felé a sport krémet. Aztán koppan, hogy suttogunk, mind a ketten, és elnevetem magamat, aminek megint csak szisszenés lesz a vége.
- Miért suttogunk? – kérdezem még mindig suttogva.
- Szóval tudnál segíteni, vagy valaki tudna? - néztem rá kíváncsian, és még mindig felé tartottam a tubust, ráadásul még mindig suttogtam, de nem tudom miért. Ugyan akkor az előbbi nevetés meg jól esett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 178
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Szer. Ápr. 04, 2018 6:56 am

A lámpát felkapcsolva érdeklődve figyelem végig, miközben visszasétálok az ágyhoz.
- Értem. - mosolyodok el - Nem vagy béna, csak nem egy könnyen elérhető részen van, pláne úgy, hogy pont az a részed a sérült, ami segítene a mozgásban. - nézem kedvesen. A nevetést nem igazán tudom hova tenni, ez valószínűleg kiült az arcomra is.
- Minden rendben? - kérdem komolyan, majd kérdésére elmosolyodok - Nem tudom. Talán azért, mert sötét van, jóval elmúlt a lámpaoltás ideje, és vannak páran a lakásban, akik már alszanak, és aludni is szeretnének, annak ellenére, hogy hangszigetelt a szobám. - vonok vállat magyarázatot adva.
- Persze, hogy segítek.  - veszem el a kezéből a tubust, és kinyitom - Hol nem tudtad bekenni magadat? - nézek rá érdeklődve, majd mikor a textil elhúzódik, és meglátom bőrét halkan felsóhajtok. Egyrészt azért, mert bőre meztelen látványa felizgat, ugyanakkor pedig meglátom azt a sötét, elszíneződött részt, ahol megsérült, és ezért nagyon elszégyellem magam. Jól mondtam Matt-nek. Egy ilyen törékeny nőt nem szabad kitenni olyan támadásoknak, amik egy lupát érhetik, vagy bárkit, aki kicsivel is közelebb áll az Ulfrichoz, és nem elég erős, hogy megvédje magát.. És emberként nem elég erős.. Egy váltóval szemben nem az.
Nyomok egy kicsit az ujjaimra a krémből, kicsit elmaszatolom, hogy felmelegedjen. Egyik kezemet finoman megtámasztom a vállán, másikammal elkezdem óvatosan kenni az érintett területet. Ez a tevékenység egyáltalán nem könnyít a helyzeten. Bőre érintése csak még tovább húzza azt a húrt, ami már így is eléggé feszes hogy elpattanjon.
igyekszem hamar, és csak a sérülésre koncentráltan bekenni, majd elengedem vállát.
- Azt hiszem így jó lesz. - indulnék meg, de valahogy nem tudok, mintha az ágyhoz ragadtam volna. Nyaka íve megbabonáz. Alig tudom megállni, hogy meg ne érintsem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 93
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Vas. Jún. 10, 2018 8:56 pm

Nem nagyon akaródzott bejönni hozzá, de kénytelen vagyok,mert korlátozott a mozgásom. Nem tudom ellátni a sérülésemet, pedig jó lenne, ha minél gyorsabban gyógyulnék meg, hogy aztán minél gyorsabban eltudjak menni.
Az információ , amihez hozzá jutottam kicsit sok volt számomra, és nem tudtam helyén kezelni a dolgokat. Az ilyenek pedig mindig következménye vagy, és nem szeretnék meggondolatlanul cselekedni vagy valami hasonló. Nem sokszor találkoztam még ezzel a küzdelemmel , amin most keresztül megyek, hogy megtagadok magamtól valamit, amire amúgy vágyom. De be kell vallanom, hogy mindig nehezebb, és tudva, hogy ő is hasonlóan gondolkozik, hasonlóan megtagad magától dolgokat csak nehezebbé teszi még jobban. Azt viszont nem teljesen értem, hogy miért.
- Ez esetben pedig béna vagyok – mondom mosolyogva, mert nem kifejezetten szeretem azt, ha mozgásképtelen vagyok, vagy le vagyok korlátozva. Lehet, hogy most biztonságban vagyok, de sosem lehet tudni, hogy mikor van szükségem arra, hogy megvédjem magamat, jelen helyzetbe pedig még ki is vagyok szolgáltatva.
Kérdésére felnéztem, és a mosolya megint össze zavart.
- Persze, ezt a kis bénáskodást leszámítva – válaszoltam röviden, majd próbáltuk megfejteni, hogy miért is suttogunk.
- Hangszigetelt a szobád? – kérdeztem még mindig suttogva, aztán valahogy magától is érthetődévé válik a miértje, és ha jobban belegondolok ez még egy közös pont, mert nekem is van ilyen része a lakásomnak, az irodámról meg ne is beszéljünk.
- Köszönöm – mondom neki, amikor arra térünk rá, hogy miért is vagyok megint a szobájában.
- Jó formán sehol- sóhajtottam fel,majd kisé ügyetlenül, de felhúztam a pólómat, hogy be tudja kenni.
- Nem ment, amint fordultam hát… azt hiszem feladtam a harmadik próbálkozásnál a dolgot….- meséltem neki aztán rápillantottam, és nem igazán tudtam megfejteni az arcára írt dolgokat.
- pedig nem ez az első , és gyanítom nem is az utolsó. Máskor jobban megy a kezelés –vallom be neki a dolgot, azt viszont már nem, hogy talán ő az oka, hogy most feladtam. Ugyan akkor ezt magamnak se ismerem el igazán, csak gyanítom ,hogy ez az oka.
Jól esik, ahogy gondoskodik rólam, ahogy ügyel arra, hogy ne legyen hideg a krém. Közben végig figyelem, aztán abban marad minden, és csak nézem, ő meg engem. Mennem kellene,de egyelőre nem tudok mozdulni, vagy nem akarok?
- Köszönöm- köszörülöm meg a torkomat, majd még nem húzom le a pólót, hogy ne ragadjon a krémbe.
- Nagyon megzavartam a falkát? – néztem rá érdeklődve, habár eddig is őt néztem. Szemem ide oda járt az arcán, ajkán,a szemén, az állán. Fürkésztem, és próbáltam kitalálni, hogy mi járhat a fejében. Végül eldőltem az ágyon, mert úgy kényelmesebb volt, na meg kicsit távolabb kerültem tőle. Tudtam, hogy mennem kellene, de még sem tudtam, maradni akartam még, beszélgetni, igen beszélgetni, …nem más nem jöhet szóba.
- Már mint …úgy értem, hogy ..nem tudom, hogy értem – nevettem el magamat, abba megint csak abba maradt, amikor összetalálkozott a tekintetem az övével.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 178
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Hétf. Júl. 02, 2018 9:47 pm

Egy kissé fáradt mosollyal csóválom meg a fejem. - Továbbra se tartalak annak. Inkább pihenned kéne. - jegyzem meg
- Nem árt, ha valakivel fontos megbeszélést akarok tartani, vagy négyszemközt beszélni. Nem igazán használom ki, mivel nincsenek titkaim a falka előtt, de azért néha szükséges.
- Semmiség.
- mosolygok kedvesen, mikor lássuk be, nem kis feladat elé állított most engem. Ha épp ésszel gondolkodnék, akkor felkelnék, és a falka egyik nőstényéhez irányítanám, aki szívesen ellátná a sérülést, és kevesebb gond kerekedhetne belőle, mint abból, hogy most itt van. De sajnos sosem a józan eszemről voltam híres, és ez most is megmutatkozik, mikor már az ujjaimon maszatolom el a kenőcsöt. Hogy jutottunk el idáig?
- Jobban kellene vigyáznod magadra.. - jegyzem meg kissé megrovóan, mikor mondja, hogy nem ez az első alkalom. - Vagy valami testőrt fogadnod, aki megvéd. Veszélyes munkát végzel. Akik ellenzik, amit teszel, azok komoly bajt okozhatnak neked.
A feladat elvégzése után elengedem, és csak nézem. Ő se mozdul. Nem értem mire vár. És magamat se értem, hogy mit akarok. Már-már elkezdek felé hajolni, mikor szava magamhoz térít.
- Nincs mit. - mondom összeszedve magam, és eltávolodok tőle kicsit, majd felkelek, és szembe helyezek vele egy széket, arra ülök le, mivel úgy látom, beszélgetni szeretne. Nos az egy jó ötlet. A beszélgetés jó.
- Ugyan. Miért zavartad volna meg? - nézek rá kérdőn, majd nagyot nyelek, ahogy az ágyon elheveredik. Kedvem lenne melléfeküdni,és nos, nem is tudom. Folytatni a krémezést.. De nem igazán kéne ezzel játszani. Szavaira elmosolyodok - Nos, ha te nem tudod, hogy érted... - nézek szemébe egy pillanatra, majd észbe kapok, és felnézek a falra, koncentrálva az előző beszélgetés témájára - Így nehéz lesz kitalálni. De biztos vagyok benne, hogy a falkának jelenleg te vagy a legkisebb gondja. Inkább érdekesnek találnak. Nem sokszor járt erre ember. Érdekli őket, hogy ki lehetsz, és miért vagy itt. És persze örülnek neked. - mosolygok.
- Ha bármire szükséged lenne, és nem vagyok a közelben.. Nos, Nyugodtan szólj bárkinek. Biztos szívesen segíteni fognak, amiben csak tudnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   

Vissza az elejére Go down
 
Alapítvány épülete- Dave & Vero
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» A Raikage Palotája
» Hakkyou Katsumi - Jutsetsu
» Hikari Ayame
» Dokujaku Tano - A Méreg Shinobi
» Kazuma (avagy egy zombi élete :P)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: New Age City :: Belváros-
Ugrás: