HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Szer. Jan. 10, 2018 9:33 am by Veronica Thorne

» Step by Step - Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 11:27 am by Trevor Estacado

» Why? - Chloe & Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 10:37 am by Trevor Estacado

» Greg & Lexi
Hétf. Nov. 13, 2017 9:38 pm by Alexis Clarke

» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Csüt. Okt. 05, 2017 9:28 pm by David Johnas

» Kronológia
Hétf. Szept. 25, 2017 2:43 am by John Dante

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Pént. Szept. 22, 2017 4:28 am by John Dante

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Pént. Szept. 22, 2017 4:14 am by John Dante

» Hazatérés és egyéb katasztrófák - DJ, Phil, Promi
Szer. Szept. 06, 2017 8:49 am by David Johnas

Top posting users this month
David Johnas
 
Veronica Thorne
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 Alapítvány épülete- Dave & Vero

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 172
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Szer. Dec. 06, 2017 9:50 am

Egy ideig csendben ül, gondolom a hallottakat emésztgeti, így nem zavarom meg gondolataiban. Csendesen vezetek, és én is agyalok. Sok minden jár a fejemben, kezdve attól, hogy hova szállásoljam el, egészen addig, hogy be kéne vásárolni, és vajon melyik lányra tudom ezt a feladatot rátolni, aki még örül is neki. És vajon Veronica minek örülne? Kérne ő is valamit a bevásárlókörútról? Szüksége lehet valamire? Nos, majd otthon megkérdem, mielőtt elszajtok valakit. És vajon jól fogja-e érezni magát? Úgy gondolom, hogy az, hogy meghívtam mindenkinek egy hatalmas tapasztalat lesz, és csak reménykedni tudok, hogy pozitív.
- Mint mondtam, mi se vagyunk egyformák. - nézek rá kérdésére - Én így csinálom, és a falka visszajelzései alapján jól csinálom. Hogy mások hogy csinálják, az egyrészt számomra nem fontos, oldja meg mindenki a maga problémáit. És az a helyzet, hogy a falka méretei miatt nem is igen van rá lehetőségem, hogy mások problémái után szaglásszak. Meg nem is érdekel. - vonok vállat - Elképzelhető, hogy vannak még olyanok, mint én, az is elképzelhető, hogy olyanok vannak, mint amilyen az előző Ulfric volt, de azt se tartom kizártnak, hogy a kisebb falkákban semmilyen ilyen rendszer nincsen. Elvégre, ahol a csapat csak 2-3 váltóból áll, ott sok értelme nincsen nagy szavakat hangoztatni, vagy királykodni és rendszereket állítani. De törvények mindenhol vannak. Ez biztos.Igaz ezek is falkánként mások lehetnek, Eléggé bonyolult, ha csak úgy belecsöppensz egyik pillanatról a másikra.
- Természetesen lehet. Ha egy tag, vagy akár egy egész csapat veszélyezteti a többi békében élő tagot, akkor két megoldás van: száműzés, vagy levadászás. Gondolom nem kell kifejtenem, hogy melyik mit jelent.. Ez azért alakult így ki, mert sajnos az emberek nem igazán gondolják úgy, hogy mi sem vagyunk egyformák. Ha valakitől azt hallják, hogy egy váltó megtámadott egy embert az utcán, meg se kérdezik, hogy melyik fajba tartozott, vagy ki volt az. Rögtön általánosítanak, és akkor már minden váltó egy vadállat, akiket ki kel irtani, mert csak bajt okoznak. Emiatt az általánosítás miatt keletkezett ez a szokás, hogy ha a váltók, mint közösség megtudják, hogy valaki, vagy egy csapat bajt okoz, akkor a saját érdekükben összefognak, és megoldják a helyzetet.Ezzel őrzik meg a váltók jó hírét, és kerülik el, hogy az emberek indítsanak hajtóvadászatot, mert abból vérengzés lenne, és rengeteg ártatlan is meghalna. Így pedig magunk között lerendezve, legalább tényleg az bűnhődik meg, aki meg is érdemli.
- magyarázom neki.
- Ellentétesek, mint az emberek, akik az értelmükkel gondolkoznak, és az állatok, akik ösztönből cselekednek. Mi magunk vagyunk a két, illetve négy lábon járó ellentét. - vigyorgok rá - Szóval csak ügyesen!
Csak még jobban elvigyorodok jókedvűen zavarán. Azt hiszem beleesett a saját csapdájába. Nos, majd ezt is megtanulja legfeljebb.
- Tényleg nem? - pillantok rá oldalra gonosz kis mosollyal szám szarkában - Majd meglátjuk.
Az újabb papi kifejezésre csak halkan morranok rá - A tűzzel játszol kislány. Nehogy megégesd magad. - nézek rá kihívóan.
- A sofőrödnek van egy főállása is. - mondom könnyedén, miközben nézelődök a lakásban, amíg ő eltűnik, majd meglepetten pillantok rá, mikor a segítségemet kéri - Máris kész? - pillogok nagyokat, majd elmosolyodok a feleletre - Ó. Hát persze. - vigyorgok, majd bemegyek utána. Egy gyors körbepillantás után a szobában, könnyedén leveszem a bőröndöt a helyéről, majd leteszem a szekrény elé. - Tessék. Ha itt jó, akkor nem is zavarok tovább. A nappaliban leszek, ha kellek. - mondom, majd gyorsan visszamegyek a nappaliba, ahol nézelődni kezdek.
Akárcsak a hálószoba, itt is viszonylag puritán, és személytelen minden. Kicsit üresnek érzem az egészet, ami a falkaotthon után, ahol sokan akkor is hoznak képeket, és egyéb személyes cuccokat, ha éppen csak napközben jönnek be pár perce, elég ridegen hat. És neki ez az otthona. Szép nagy, és az ablakok miatt elég világos is, de mégis.. Csak a szükséges, és semmi más. Mint egy ketrec. Megborzongok. Ahonnan jövök, ahol felnevelkedtem, mindenhol tele volt a ház mindenféle csecsebecsékkel, amik otthonossá, családiassá tették a házat. Fura, hogy egy egyedül élő nő semmi ilyesmit nem tesz ki.. Viszont abban biztos vagyok, hogy itt lakik, mivel az illata mindenhonnan árad. A konyhából is érezhető, hogy nem csak dísznek van, hanem használni is szokták. Ha ez az illat nem lenne, nem hinném el, hogy itt él.
Alaposan megfigyelek mindent, miközben az illata egészen átjár, mélyet sóhajtok. Nagyon kellemes az illata. Ha maga a ház kicsit hidegséget áraszt is, az illata finom melegséggel tölt el. És ha visszagondolok, hogy milyen erősen érződött ez az illat a hálószobába... Azt hiszem, nagyon oda kell figyelnem magamra. Ha nem jövök ki onnan, nem biztos, hogy hosszú távon bírtam volna magam tartani. Te jó ég! Valamit sürgősen kell kezdenem magammal, mielőtt még meggondolatlanságot csinálok. Hiszen ez csak egy munkakapcsolat! Semmi több.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 88
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Hétf. Dec. 25, 2017 10:34 pm

Még mindig azon morfondírozom magamban, hogy jó döntést hoztam e ezzel a vendégeskedéssel kapcsolatban. Az biztos, hogy pihenés nélkül lassabban gyógyulnék, és a végén Derek paranccsal ültetne kis padra. Így talán Gideonnak se lesz kifogása, na meg, hogy nem pattogok össze vissza, mint valami nikkel bolha szokásomhoz híven. Igaz arra még mindig kíváncsi vagyok, hogy fog reagálni erre a kis kiruccanásomra. A pihenés nem lesz ellenére, de a többi ? Nem tudom, mindig máshogy reagál dolgokra.
Amit mond kicsit elgondolkodtat. Ha nem érdekli más problémája, akkor engem most ez a kis sérüléssel miért vesz a nyakába nyűgnek? De ennek kifejtésébe, megfejtésébe most nem mennék bele inkább. Van egy olyan érzésem,hogy csak én jönnék ki belőle rosszul, és megint csak zavarba lennék.
Nem értem, hogy csinálja ezt. Folyton én húzom a rövidebbet, ha vele vagy a közelébe vagyok.
- És nincs olyan, aki törvényen felül áll, vagy kívül? – néztem rá igen csak kíváncsian.
- Rád milyen törvények vonatkoznak? – jött az újabb kérdés, ami szinte adta magát. Inkább ez a téma, mint hogy én legyek.
Azzal, amit mond egyet értek, így bólogatok is. Nagyon sokáig én is úgy voltam, hogy általánosítottam a váltókat. Mindent vérengző vadállatnak, és gyilkosnak gondoltam. Aztán amikor elkezdtem velük dolgozni, és azt hiszem Gideon keze is benne volt a dologban, rá kellett jönnöm, hogy vannak normálisak is köztük. De azért még mindig akadnak olyan helyzetek, hogy tartom a 2 lépés távolságot. Erre viszont ma mit csinálok? Önként vetem bele magamat egy falkába. Mondjuk a kíváncsiság, és az információ vadászat most erősebb benne, mint a félelem. Utóbbit inkább más téren érzem Davevel kapcsolatban. Így is zavarba vagyok, és zavarba hoz. Ráadásul nem tudom megállni a vele való szájalást sem, aminek mindig én húzom ismételten a rövidebb végét.
Csak nagyokat pislogok rá, olykor nyitom a számat szóra, és van amikor sikerül is azt visszacsuknom szó nélkül.
- Ha én kis lány, akkor te papi – csúszott ki még egy kis elnevezés, de hát na. Ő kis lányoz itt engem, én pedig nem vagyok kis lány.
Arra,hogy van főállása nem reagálok. Nekem is van, és épp most kellett ott hagynom szinte csapot, papot, mert egyesek megjelentek a semmiből, vagy is a látóterembe kerültek. A hidegrázásról meg ne is beszéljünk inkább.
- Köszönöm – motyogom el a kis szót miután levette a bőröndömet. De mit pakoljak bele? Mit vigyek magammal, amire szükségem lesz? Nem tudom meddig álltam a szekrény előtt, és néztem a tartalmát. végül a legalapvetőbb dolgokkal kezdtem: fehérnemű, zokni, sportcipő, és azért azt a múltkori vett bakancsot is előkésztettem. Tanultam a legutóbbi esetből.
Aztán kényelmes ruhákat kezdtem keresni, de a biztonság kedvéért raktam be olyat is, amibe esetleg be tudok szaladni az irodába, ha úgy hozná a szükség. Feltéve, ha Mister Őrző Védő elenged. És végül mibe aludjak? Itthon igen lengén szoktam olykor, vagy épp ruhába zuhanok ágyba, de ott valahogy egyik sem lenne opció. Főleg, hogy …basszus, ugye nem kell vele aludnom végig? Mert akkor ki fogok készülni teljes mértében.
Ettől a gondolattól vezérelve megint zavarba jöttem, és igen csak egy póló és egy rövidnadrág mellett döntöttem, ami kényelmes, egyszerű. Aztán még bedobáltam pár apróságot, és visszamentem a nappaliba szólni.
- Kész, Mister Sofőr bácsi kiviheti, addig elintézek egy telefont – néztem Davere, közben a telefont forgattam a kezembe.
- Remélem nem túl nehéz – jegyeztem meg vigyorogva, majd miután szabad volt az egyik keze, a kezébe nyomtam a bakancsomat.
- Ez nem fért bele – vigyorogtam, majd vártam,hogy elinduljon, és ha házon kívül volt, akkor becsuktam az ajtót, és már tárcsáztam is Gideont. Remélem célzásnak veszi Dave az ajtó becsukást, és nem fog hallgatózni.
- Szia- köszöntem neki ahogy felvette, majd hadarni kezdtem, és nem engedtem szóhoz jutni. És így csak hümmögéseket hallottam egyelőre a vonal túl végéről - Nem tudom,hogy Derek beszámolt e már neked, de ha nem akkor jelentem , hogy történt egy kisebb balesett. Derektől bekaptam egyet, és a doki ágynyugalomra intett, de van jó oldala is. Emlékszel,hogy múltkor meséltem arról,hogy megismertem a helyi farkas alfát? Ott volt, látta, és hát meghívott, hogy pihenjek nála, ismerjem meg a falkát, meg a szokásaikat, működésüket.
És,hogy mi volt a válasza? Röviden, tömören: Derek már beszámolt neki a kis balesetemről töviről, hegyire. Annak örült, hogy akadt egy ilyen lehetőség, de annak nem, hogy ott fogok aludni. Azt hiszem Derek talán kicsit többet mondott nálam arról,hogyan is kaptam be azt az ütést. Szóval kaptam egy kisebb atyai fejmosást, és hogy viselkedjek, legyek szakszerű a vendégeskedésem alatt. Kikötötte, hogy Derek meg fog látogatni, úgy, hogy erről szólnom kell Davenek. Végeredmény képpen elmondhatom,hogy egy kisebb vitát leszámítva elég jól sikerült a beszélgetés, nem fog gépre szállni és ide jönni. Azt is kérte, hogy ne menjek fegyvertelenül, de én igen is bízni akarok ebbe az új szakmai kapcsolatba, és ezt egy esetleges előkerült fegyver csak elrontaná. Így ezen is kicsit összevitatkoztunk.
- Kész vagyok – léptem ki, majd bezártam az ajtót, és elindultam a kocsi felé.
- Derek majd néha kijön megnézni – mondtam egyszerűen, és tényként. Nem tetszik a dolog, de még tényleg mindig jobb, mintha a nevelő apám állítana be váratlanul.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 172
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Pént. Dec. 29, 2017 10:07 am

Nézem, ahogy magyarázatom közben bólogat - Jó, persze nem vagyok teljesen érzéketlen a többi falka problémájára. Végül is mindenről tudnom kell, ami a saját falkám életét befolyásolhatja, így a többieket is szemmel kell tartanom, legfőképpen azokat, akik ebben a városban, vagy a közeli területeken élnek. Csak éppen amíg nincs veszély gyanú, addig nem foglalkozom velük, értsd, nem avatkozom be a saját működésükbe. De amint veszélyt érzek, vagy információt kapok valamiről, ami erősen érintheti a mi világunkat, akkor megteszem a szükséges lépéseket. - jegyzem meg, ezzel ezt a részt lezártnak vélem.
- De igen, van ilyen, nem is kevés. - mosolygok - A törvény felett általában a falkavezérek, és a magas rangú vámpírok állnak, ők bármikor beleszólhatnak a falka működésébe, és felülírhatják a törvényeket. Törvényen kívüliek is vannak, róluk már beszéltem. Csavargók, kószák, vagy éppen, ahogy hívjuk őket. Egyik falka se szereti az ilyen csavargó egyéneket, így hacsak nem jelentkeznek be tartósan egy falkánál, akkor rövid úton el lesznek kergetve a területről. Derek is ilyen csavargó volt, míg az engedélyemet nem kérte a letelepedéshez, és a falkába csatlakozáshoz. Sőt, én is ilyen voltam, mielőtt ide jöttem, és csatakoztam a falkához. - mondok neki példákat.
- Milyen törvények vonatkoznak rám? Ejha.. - szusszanok egy nagyot - Elég sok, több, mint a falka többi tagjára.. Mondjuk a főbbek... Ne ölj, ne csalj, ne lopj, csak hogy a bibliát idézzem. - vigyorgok - Aztán, akaratán kívül ne tégy senkit váltóvá, védd a gyengébbeket, védd a falkát és annak jó hírét, segíts az embereknek, mutass példát a falkádnak, büntesd azt, aki megérdemli, jutalmazd a helyes tettet, sose dönts saját érdekből, lépéseid jól fontold át, mindig kérd a tapasztaltabbak tanácsát, fajtársaid ismerd, mindig tartsd szemmel azokat, akik botladoznak és segíts nekik fejlődni.. Ilyesmik. Rengeteg szabály van, nehéz lenne őket most így végigsorolni. És nagyon sok bennük az árnyalat is. Az a fontos, hogy mindig a lehető legjobban dönts, és ne árts sehogy másoknak. Ha ezeket betartod, akkor nincs félni valód. Ha a lelkiismereted tiszta, akkor nem történhet baj. - mosolygok rá vidáman. Ez persze csak a szép oldala a dolognak, de az árnyékban bújkálókról nem feltétlen kell tudnia. Még nem. És arról sem, hogy az én kezem se tiszta már. Sajnos nem az, de vannak olyan lépések, amiket meg kell tenni, hogy jobbá tegyük a világot, amiben élünk...
A papi szóra hirtelen elkapom állkapcsát és finoman, de határozottan magam felé fordítom és ott tartom, miközben odahajolok hozzá. Mindezt, szinte szempillantás alatt, az orrunk összeér - Mondd ki még egyszer, és megmutatom, mennyire nem vagyok papi. - suttogom halkan, szemeim borostyán színben izzanak. Ha farkast kiáltott, ne lepődjön meg, ha az meg is jelenik, főleg, ha figyelmeztették is rá. Tekintetem egy pillanatra elkalandozik ajkai felé. Pár pillanatig csak nézem mozdulatlanul, majd egy hátulról jövő harsány dudálás térít észhez. Ismét a szemébe nézek, és elengedem, visszafordulok, majd a zöldre váltott lámpán áthajtok némán. Ez közel volt...

***

- Nincs mit. - mondom, és tovább nézelődök kint.
Mikor kijön biccentek és elveszem tőle a csomagot. - Rendben van. - felkapom a bőröndöt könnyedén - Hacsak nem acélhuzalokat tettél bele ezüst bevonattal nem igazán tudsz leterhelni. - mosolygok, és átveszem a bakancsot is - Értem. Lent a kocsinál megvárlak. - azzal kimegyek, és elkezdek a kocsinál pakolászni. Ha magán telefont akar megejteni nincs jogom ellenkezni. Azzal beszélget, akivel akar. Míg kiér bepakolok a csomagtartóba, és irányba fordítom az autót is, majd várom, hogy megérkezzen.
Biccentek, majd elmosolyodom, miközben segítek beszállni neki - Remek, legalább néha látni fogjuk a falkaházban. Hogy az igazat megvalljam, örülnék, ha nem csak miattad tenné látogatását a falkaházban, hanem néha önként is benézne.. - jegyzem meg, majd én is beülök, és már megyünk is a ház felé.
Hamar megérkezünk, beállok a ház elé, majd kiszállok, és a rakéta jelleggel érkező kutyáimat elhárítva kisegítem a kocsiból, kiveszem a csomagját, és betessékelem a házba, aminek ajtaja nincs kulcsra zárva, bár ellenséges érzés, és szag nincs a környéken, így nyugodtan lépek be.
- Üdv, nálunk! Remélem, jól fogod érezni magad. A szobád az emeleten lesz, ha minden igaz, akkor Jenett már elkészítette neked. - felmegyek a lépcsőn, mutatva az utat a szobába, ahol az ajtóban megtorpanok, és kis híján kiejtem a kezemből a bőröndöt. Ugyanis Jenett a valamikor szépen beágyazott ágyon fekszik a hátán, széttúrva a párnákat, "C"-be hajolva, farkas alakban. Szürke mancsai az égnek meredve, nyelve oldalra lógva a pofájából, és jól hallhatóan hortyog álmában, barna bundája szétterül körülötte. - Jesszus.. Ez a lány hihetetlen! Jenett! - szólok rá hangosan, mire magához tér. Legalább is behúzza nyelvét és nyammog párat nagyot ásítva közben.
- Mi ez az egész? Ajtó nyitva, te meg még a kutyák ugatására se kelsz fel! Simán betörhetnének, és lelőhetnének, ha akarnának! - erre morran egyet, és hátáról a hasára fordul, majd a mellső mancsaira helyezve fejét pillog fel rám nagy, ártatlan szemekkel - Na persze... Előmelegítetted az ágyat a vendégnek. Milyen kedves vagy, kár, hogy érzem, hogy hazudsz! - nézek rá mérgesen, mire mancsával eltakarja fejét - Úgy van! Bújjál is el, de jó mélyre! - lépek hozzá, mire visszatekeredik a hátára - Jenett, mondtam már, hogy nem bánom, ha itt maradsz, de ne kergesd magad addig, míg dolog közben alszol el félúton! Ez veszélyes! Még nem vagy stabil! És ha egyszer a kimerültség miatt veszi át az irányítást a farkasod, és nincs jó kedve és bajt okoz? Vagy te összeesel valahol és bajod esik?! Mit mondok a családodnak?! - erre a hátán fekve is eltakarja mancsaival pofáját - Nézz rám, ha hozzád beszélek! - húzom el mancsait, és megsimogatom pofáját - Ne légy ostoba! Te is tudod, hogy senkinek se haraptam még le a fejét, mert nemet mondott nekem. Menj haza és aludd ki magad! Gyerünk! - talpra ugrik, és megindul, de azért egy fenéken biccentést még elvisel tőlem útravaló gyanánt. Mielőtt eltűnik az ajtóban még óvatosan megszimatolja vendégemet.
- Bocsánat. Természetesen azonnal összekészítek egy másik szobát, hogy pihenhess. - mondom enyhén fáradtan. Nem könnyű a falka vezérének lenni, lássuk be.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 88
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Pént. Dec. 29, 2017 12:14 pm

Amint mond szöget üt a fejemben. Tehát, ha van valahol egy idegen, vagy valami hasonló, akkor arról a helyi vezetők tudnak. És ,ha tudnak akkor közbe is lépnek. Vajon a mi esetünkben miért nem lépet senki közbe? Nem tudtak volna róla? Ez kicsit elgondolkodtató, vagy talán nem is kicsit számomra. Vajon mennyi annak a valószínűsége, hogy a városunkban senki nem tudott arról, hogy az a szemét valamire is készül. És ha tudtak róla, akkor miért nem tettek ellene? Túl sok megint a megválaszolatlan kérdés, ami megint oda vezet, hogy nem figyelek a számra, és pillanatokon belül bajba kerültem.
Gondolataim útvesztőibe kavarogva hallottam, amint mond, közben magam is reagáltam, és pikk pakk farkas szemet néztem vele. Egyrészt, ha akartam se tudtam volna elengedni a szemeit, mert mondhatjuk úgy, hogy elkapott. Másrészt, kicsit le voltam döbbenve a látottakon. Harmadrészt, pedig nos, hát …fura érzés volt ennyire közel lenni, aztán meg jó érzéssel is töltött el, hogy lehet vele játszani, csak épp megint nem gondolok a következményekre. De, hogy tudnék gondolkodni úgy, hogy ha a megszokott szemek helyett borostyán színűekkel néz most rám, az orrunk hegye összeér. Én nyelek egy nagyot, amikor végre elengedi a pillantásomat. Nem mozdulok még sem, aztán megszólal egy duda, és megyünk tovább, mintha mi se történt volna. Nekem se kellett több észhez térítő jelenet a kocsi zárt terében, és meg sem szólaltam, vagy kötözködtem vele a továbbiakban.

A pakolás gyorsan lezavarom, és a telefonálásban sem zavarnak meg. Ma maga a téma zavarba ejtő, és picit dühítő. Derek száját pedig még egyszer be fogom varrni. Kíváncsi lennék, hogy pontosan, hogyan is adta elő a történetet.
Amikor azt mondja, hogy nem tettem bele acélhuzalokat, és ezüstöt, elnevetem magamat, aminek kicsit fájdalmas grimasz lesz a vége. De úgy fest kicsit kiismert, de azért valahol még is úgy érzem, jobb lenne a békesség érdekébe közölni, hogy nem viszek magammal semmit sem. Ha nem is a békesség, akkor a bizalom miatt.
- Se acél, se ezüst nincs benne, szóval nem fog gondot okozni- mondtam vidáman, majd elintéztem, amit még kellett, majd indultunk is tovább, mert hát a soffőr úrnak munkája van, vagy hogyan is mondta.
- Derek lehet, hogy farkas, de még mindig a mi emberünk – nyugtáztam a dolgot indulás közben. Azt meg hozzá se tettem, hogy ha rajtam múlna, akkor most se jönne, mert nem kell engem ellenőrizgetni. Szóval én biztos azon leszek, hogy elkerüljem, az már más kérdés,hogy ez megvalósítható lesz e.
Ahogy közeledtünk úgy váltam talán kicsit egyre jobban izgatottá. Aztán kiszállás előtt kicsit megrökönyödöm a kutyák láttán, mert legutóbb nem találkoztam velük. De jó tudni, hogy itt ilyen is van.
- Köszönöm még egyszer a meghívást – mondom mikor belépünk a házba. Az emeletre sandítva Davere néztem, vajon melyik szobát kapom,mert eddig az útvonal ugyan az, mint legutóbb , és akkor nála aludtam. Aztán kicsit megnyugszom, amikor jobb helyett balra megyünk. Még el is mosolyodom, mert így már biztos, hogy nem kell vele aludnom. Viszont a szobához érve teljesen ledermedek a látottak alapján. A szavai alapján egy rendezett szobát vártam, de helyette az ágy tiszta kusza, és ha ez nem lenne elég, egy farkas alszik benne.
Csak nagyokat pislogok a látottakon, de úgy fest nem csak én vagyok meglepődve. Aztán még mindig dermedten ott állok, és végig nézem a kis közjátékukat. Amikor a farkas elindul kifelé, akkor pedig félre állok, de még így is körbeszagol.
- semmi gond- köszörülöm meg a torkomat, mert a hangom az valahol elveszett.
- Sűrűn van ilyen?- kérdezem kíváncsian, és nézem, hogy vajon most hová fogunk menni. A kérdésemre meg remélem az lesz a válasza, hogy nem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David Johnas
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : Raktári alkalmazott, egyébként ügyeletes bajkeverő
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 172
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Kedd Jan. 09, 2018 11:36 am

Csendben érjük el a házat, folyamatosan gondolkodok, hogy mi lett volna, ha még egy percig piros az a lámpa. Nem biztos, hogy jó ötlet ilyeneken gondolkodni, mert csak bonyolítja ezt az amúgy is kényes helyzetet.
Elmosolyodom nevetésén, kicsit talán végre felszabadult, remélem, hogy sikerül majd kicsit oldódnia köztünk. nem lesz egyszerű, hisz érezhetően feszélyezik a váltók, főleg farkas alakban, emlékszem vissza, de majd alakul. Reménykedek. Mellettem úgy nézem már nem feszélyezi magát, vagy legalább is nem úgy, ahogy az illatából érzem. A probléma az, hogy az én érzelmeim is hasonlóak jelenleg, és már vissza is érkeztünk a kezdeti problémához. Aki pengeéles nem tud sétálni, az táncolni ne is akarjon.
- Ennek határozottan örülök. - mosolygok rá, majd elindulok a kocsihoz a csomaggal.
Lent mikor beér, érzem rajta, hogy kissé feldúlt, de nem firtatom, hiszen azt se akarta, hogy tudjam, miről beszél, akkor felesleges az okokat firtatni.
- Igen, Derek a ti emberetek, de farkas, nem is gyenge, és mint ilyen vannak kötelezettségei a falkában, amiket kissé elhanyagol. Ha legalább megindokolná.. De úgy érzem kerüli a falkát, aminek nem örülök. A falka hangulatának és moráljának se tesz jót, ha egy alfa nem mutat jó példát, és csavarog. - mondom neki komolyan - Ezért legyél az ok te magad, vagy bármi más, igazán örülök, hogy Dereket kicsit többször fogom látni nálunk. Ha egy farkas nem veszi figyelembe a vezére utasítását, az ellenszegülés, és különböző retorziói is lehetnek, például a falkából való kicsapás. Ilyenkor az egyén kószává válik, elveszti a bizalmát a falkával szemben, és onnan visszakerülni sokkal nehezebb. Ha pedig nem kerül vissza a falkába, akkor el kell hagynia a területünket. - magyarázom neki Derek várhat helyzetét, ha a mentalitása nem változik. - Ezt szerintem te se akarod. Igazam van?
Ahogy megérkezünk kutyáimat elhárítom - Nem kell tőlük megijedni, nagyok, de nem éppen betörő biztosak, arra itt vagyok én. - vigyorgok - Mindenkit imádnak, aki megvakarja a hasukat. Majd később bemutatom neked őket, addigra megnyugszanak, most nagyon izgatottak, hogy hazaértem és ráadásul nem egyedül. Egyébként olyan lusták, mint a föld. - mosolygok bemutatva kutyáim mentalitását.
- Nem tesz semmit. Örülök, hogy elfogadtad. Végül is ez mind kettőnknek egy jó tapasztalat lesz.
A Jenett után maradt felfordulásra csak a fejem rázom sóhajtva, majd másik szoba felé nézek.
- Jenettel előfordul sokszor, hogy túlhajtja magát, és legyengül ilyenkor ki tud törni belőle a farkasa, aki fogja magát, megkeresi a legelső és legkényelmesebb helyet, és horpaszt egy hatalmasat. Azt hiszem, így próbálja megóvni az emberi énjét ösztönösen. Nincs vele gond, nem bántott soha senkit még, csak nos.. Nem előnyös, ha ez mondjuk a belvárosban történik meg vele. Nem győzöm szidni érte... De sajnos nem ismeri a határait. - sóhajtok. - Egyébként nem szokott ilyen történni, ő ebben különc.
- Szerencsére van még egy szoba, ami jelenleg nem foglalt. - mutatom az utat, majd benyitok egy rendezett kis szobába. Az ágy igaz egyszemélyes, de kényelmesen széles, viszont nincs bevetve. A szobában egy kis asztal és szekrény is található, kellemes krém színű falak, és krém alapon csokoládébarna mintás padlószőnyeggel. Rengeteg kép a falakon farkascsapatokról, amiben az egész színskála megtalálható, emberekről, gyermeküket fogó anyák csapata egy másikon, többön láthatóak csapatban farkasok és emberek, ahogy játszanak, vagy éppen gyerekek lovagolják a farkasokat vidáman, mind-mind egy nagy családról készült felvételnek tűnik, sok pillanatképpel kiegészítve.
- Azt hiszem ez jó lesz. - viszem be a bőröndöt - Kicsit távolabb van a szobámtól, és nincsen előkészítve, de majd hozok ágyneműt, és azt hiszem kicsit fel is porszívózok... - szimatolok a levegőbe. - A szekrény üres, nyugodtan pakold ki a ruháidat, és szólj, ha valamire szükséged van még, addig hozom a dolgokat, és majd segítek. - mosolygok rá, majd kimegyek, hogy intézzem a dolgokat.
Egy nagy csomag tiszta ágyneművel és huzattal, valamint a zajos pornyelővel térek vissza.
- Ha gondolod a fürdőszoba a folyosón szemben van. Fel tudod frissíteni magad, amíg én ezt intézem. - teszem le a gépet a földre, az ágyneműt pedig leendő helyére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Veronica Thorne
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 88
Csatlakozott : 2013. Aug. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   Szer. Jan. 10, 2018 9:33 am

Nem akarok gondolkozni, mert akkor mindig valami hülyeséghez, meggondolatlansághoz jutok. Csak azt nem értem, hogy miért zavarja meg ennyire a fejemet. Ennyire nem lehet se kiéhezve, se semmi. Vagy még is?
Gideonnal megbeszéltünk mindent. Tény, hogy nem örült, tény, hogy vitatkoztunk, de végül megegyeztünk. Néha nem tudom eldönteni, hogy a főnöki oldala esik túlzásba ilyenkor, vagy a nevelő apa mivolta. De könyörgöm. Nagy lány vagyok már. Tudok magamra vigyázni, hiszen megtanított rá. És amúgy meg mindig a nyakamba kaszt valakit, mint most Derekket. Lehet, hogy Dave örül neki, én kevésbé.
- Ő nem fogja megindokolni, úgy, hogy majd én- mondom sóhajtva.
- Derek legfőképp mellém van kirendelve, mint edző, tanár, és személyi testőr, és most mint ellenőr, pót apuci – válaszolok kicsit még mindig feldúltan, de majd lenyugszom, ahogy mindig.
- Én megértem, hogy vonatkoznak rá szabályok, de ő más szabályokat is kapott. Igyekszik mindnek megfelelni. De a rám vonatkozónak leginkább, mert én csak a kis főnöke vagyok – remélem így már érthetővé válik számára, hogy miért nem járkál annyit a farkasokhoz.
- De, majd valahogy segítek, és megtaláljuk az egyensúlyt vele, mert nem szeretném, ha bajba kerülne. Elég, ha olykor én rúgom szét a valagát, vagy a fejem felett rúgják, mert nem figyelt rám. És nem, tényleg nem örülök, hogy jön, és ellenőrizget, mert könyörgöm, nagylány vagyok már, nem kell mellettem ülni, és a kezemet fogni – fújtam egy nagyot, vagy vettem egy mély levegőt, és elszámoltam tízig. Utána már kicsit jobb volt, főleg hogy út közbe hál istennek most nem történt semmi extra dolog, amiért zavarba kellett volna esnem.
- Ó, értem- néztem a kutyák után, de azért ettől még ugyan úgy bizonytalan voltam velük kapcsolatban, vagy csak a döntésem végett voltam még? Valaki igen csak válaszolhatna helyettem ezekre a fejembe felmerülő kérdésekre, mert én aztán nem tudok velük mit kezdeni.
Jenett, nem Jenett, jelenleg farkas, aki még ha nem is jelent veszélyt, engem zavar. Dermedten állok, és nézem végig ami lezajlik előtte, majd szó nélkül, és automatikusan megyek DAve után, és fordulok ki ,meg át egy másik szobába.
- Semmi gond, de tényleg - válaszolok a Jenettes dologra, hogy még se legyek udvariatlan.
A szoba ugyan kisebb, ahogy az ágy is. Nincs is azzal gond. A színekkel sincs semmi gond, a berendezéssel sem, viszont a kiegészítők. Nem is tudom milyen érzelmeket keltenek bennem. Valahol egy régi, elmúlt életre emlékeztet ez a sok kép, a sok arc. De azaz élet elmúlt, mintha nem is lett volna. Pillanatnyi zavaromat egy kisebb fejrázással űzöm el, és térek vissza a valóságba.
És valahogy az a néhány szó megragad, és könnyít rajtam: kicsit távolabb van a szobámtól. Ennél jobb hírt nem is halhattam volna jelenleg , mert így biztos, hogy fogom tudni tartani a távolságot. Arról meg ne is beszéljünk, hogy eleve jó hír az, hogy nem magához szállásol el.
A porszívó hallatán csak felhúzom a szemöldökömet. Fura ez a pasi komolyan mondom, de ugyan akkor meg … Na jó, Veronicak kezdj magaddal valami hasznosat mielőtt megint valami hülyeségbe fulladnál ki.
Aztán meg hirtelen azt se tudtam, hogy merre. Most segítsek neki, meneküljek ki, vagy csak üljek le és nézzem. Végül a táskámat fogtam meg. Egy sikeres mozdulattal és egy nagyobb szusszanással felraktam az ágyra, és felnyitottam, hogy kipakoljak belőle. A cipők voltak a tetején, így azokat beraktam a szekrény aljába. Egyelőre úgy se kellenek, ott meg most útba sem lesznek. Aztán a ruhák jöttek, és az valahogy kiment a fejecskémből,hogy a fehérneműt a táska felnyitott zsebébe raktam be, ami így hogy kinyitottam, szépen elkezdett kifolyni a helyéről miközben én a ruhákat raktam vállfára, meg a polcokra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Alapítvány épülete- Dave & Vero   

Vissza az elejére Go down
 
Alapítvány épülete- Dave & Vero
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» A Raikage Palotája
» Hakkyou Katsumi - Jutsetsu
» Hikari Ayame
» Dokujaku Tano - A Méreg Shinobi
» Kazuma (avagy egy zombi élete :P)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: New Age City :: Belváros-
Ugrás: