HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Yesterday at 10:05 pm by David Johnas

» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Yesterday at 9:42 pm by David Johnas

» Ráni és a Tanító Maya & Derek
Vas. Aug. 20, 2017 10:11 pm by Derek Simon

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Vas. Aug. 20, 2017 9:58 pm by Derek Simon

» Csak egy fuvar - Ezirius & John
Pént. Aug. 18, 2017 11:59 pm by John Dante

» Prometheus - Daniel
Szer. Aug. 09, 2017 7:36 pm by Prometheus 05

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Szer. Aug. 09, 2017 12:56 am by John Dante

» Greg & Lexi
Kedd Aug. 08, 2017 10:32 pm by Alexis Clarke

» chasing one's own tail
Kedd Aug. 08, 2017 12:52 am by John Dante

Top posting users this month
David Johnas
 
John Dante
 
Ezirius
 
Kain Norfolk
 
Derek Simon
 
Alexis Clarke
 
Veronica Thorne
 
Maya Scott
 
Prometheus 05
 
Abel Blythe
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 Greg & Lexi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Alexis Clarke
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Tartózkodási hely : chatszin #DEB887
Hozzászólások száma : 28
Csatlakozott : 2013. Nov. 25.

TémanyitásTárgy: Greg & Lexi    Szomb. Május 06, 2017 10:18 pm

Itt állok, és figyelek. Figyelek egy ajtót, egy irodát, mindezt miért? Egy pletyka miatt? Igaz lenne talán? Visszajött? Tényleg?
Figyelek, mert nem akartam hinni a saját fülemnek az első pletykát meghallva. Odaküldtem egy saját embert, hogy nézzen körül, és azzal tért vissza, hogy látni ugyan nem látott senkit sem, de mozgolódás van az irodában. Vajon kiadta? Vagy igaz lenne a hír , ami szárnyra kapott?
Csak állok, várok és figyelek, miközben magam sem tudom, hogy mit remélek. A háttérben állok, tanulmányozok, várok, és tudom, hogy amikor eljön az idő, akkor reagálnom kell. Megszólaljak? Megszólítsam? Nem tudom megtervezni ezt a pillanatot.
Voltak már nagyszerű pillanataink, de rosszak is. Viszont amióta elment, csak rosszal találkoztam. Küzdök napi szinten a falkáért, ami szét akar esni, ami nem is csoda, hiszen egyik rex jött a másik után. próbáltam együtt működni, behódolni, de valami mindig történt. Reméltem, hogy én elég leszek, hogy jó dolgokat hozzak a falka számára. Reméltem, hogy eljön, azaz idő, amikor minden jóra fordul, amikor olyat érezhetek, amit már rég nem. Békét, és nyugalmat. Mindenki másképp látta a világot körülöttünk, és ezt a falka szenvedte meg a legjobban.
Soha se akartam nyerni, az élre állni, de meg kellett küzdenem magammal, és előlépni, hogy ne essünk teljesen szét, ne boruljanak fel a dolgokat. Nem bántam meg semmit se , amit tettem. Akár kemény voltam, akár nem. Mindig igyekeztem a szomorúság, keserűségünk felett egy darabka kék eget látni. Maradtam, míg mások mentek és jöttek. Kitartottam.
Most még is itt állok, és várok. Egy autó közeleg, beljebb lépek, és a hátamat a falnak vetem. Szememet lehunytam, minden más érzékem felerősödött. Szélárnyékba voltam, biztonságban, de még is hevesen vert a szívem. A szél egy illatot hozott felém, ismerős volt, de még is ismeretlen. Ismertem, de volt egy pillanat, amikor azt gondoltam, hogy még sem.
A kocsi ajtó becsapódott, kulcs zörgött, és én még mindig lapultam. Nem lehetek ennyire gyáva? De még is az vagyok, mert úgy érzem, hogy becsapott egy barát, és elhagyott, de nem csak engem. A saját falkáját is minden magyarázat nélkül. Elment, és hátra hagyott mindent, pedig ennél erősebbnek ismertem. Most úgy érzem, hogy nem is ismerem, nem tudom ki ő.
Kidugom a fejemet a fal mögül, akkor lép az iroda ajtajához. Egyből felismerem. Kezem akaratlanul is ökölbe rándul, és mint űzött vad lököm el magamat a faltól, és indulok meg felé. A dühre hagyatkozom, azzal táplálom az oroszlánomat is, aki már a felszínen is van. Szinte rárontok, és nem érdekel, hogy ki mit szól a látottak alapján. Lendül a kezem felé, hogy megüssem, megüssük azt, aki egykor barát volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gregory Tyson
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Hozzászólások száma : 48
Csatlakozott : 2014. Jul. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Greg & Lexi    Vas. Május 07, 2017 6:05 pm

Az utolsó ragasztócsíkot húzom végig a dobozon. Mindent elrendeztem? Minden megvan, ami a visszatéréshez kell?
Irodaszereimet mindet elraktam a dobozokba. Mellettük térdelek a földön, a csendet most mély sóhajom hangja tölti ki. Elmentem és visszajöttem. Elmentem, mert mennem kellett. Visszajöttem, mert vissza kellett jönnöm. Nem tehettem mást. A régi életet nem tudtam eldobni. Szükségem volt rá. Itt kezdtem réges-rég új életet, és itt is akarom befejezni. Sok rossz emlék kötött az új – és most már régi – helyemhez, amelyeket el kellett hagynom. Hát visszajöttem oda, ahol régen újjá születhettem.
Sokan viszont nem értették meg, hogy eltűntem. Aláírom, hirtelen történt minden. Nem volt időm magyarázkodni, és tán lehet nem is akartam. Nem mondtam semmit, csak eltűntem, mint ahogy az árnyék tűnik el, mikor a napot felhők fedik el. És most megint előjöttem, mert kisütött a nap.
Feltápászkodom a földről, leporolom nadrágomat, és minden kis dobozt, mely régi irodám felszereléseit tartalmazza, felkapom, és a kocsimhoz viszem. Bepakolok szépen. Az irodám szerencsére megmaradt. Nem vette ki senki. Talán ez is egy jel lehetett, hogy rám vár. Senki nem foglalta el helyem, az iroda is maga megvárta, míg régi társa és hű lakója vissza nem tér hozzá. Ma visszatér.
Gyorsan végig gondolom, mit hagyok itthon. Mindegy amúgy, ami itt maradt, azt majd hozom holnap. Ma még nem nyitom meg teljesen az irodát. Elrendezek szépen mindent, hogy a helyükön legyenek a dolgok: papírok, iratok, irodaszerek, satöbbi.
Úgy ítélem meg, hogy minden megvan, így már csak egy fekete farmerdzsekit kapok magamra a sötétkék farmer és a hófehér póló fölé. Zsebre vágom a forgalmit, tárcámat, jogsimat, felveszem edzőcipőm, bezárom az ajtót és indulok is. Kocsim hangja beleolvad a forgalom zajába. Nyugodalmas a város. Semmit sem változott. Letekerem az ablakot, hogy az ismerős illatokat beengedjem. Legszívesebben lehunynám szemem és elidőznék e színes forgatagban, de most vezetek, nem lenne előnyös.
Megállok az iroda előtt, épp van egy üres parkolóhely. Kiszállok, előkeresem a kulcsot, és ajtót nyitok.
Egy halk neszre figyelek fel, érzékszerveim kiélesednek egy fél másodperc alatt, mint mikor vadászok vagy épp rám vadásznak. Kezem reflexből lendül és elkap egy kicsinyke kezet, mielőtt az elérne engem. Egy kezet fogok meg, amely olyasvalakihez tartozik, aki tagja volt azoknak, akik elől eltűntem, mint a füst. Nem nézek rá, illatából, érintéséből tudom ki az, aki –és nem túlzok, ha azt mondom, a jól megérdemelt ütést szerette volna rám mérni.
Gyorsan nyitom ki az irodaajtót, behúzom magammal Alexis-t és már zárul is az ajtó. Kulcsra. Nem húzom még fel a redőnyt, nem fordítom meg a”Zárva” táblámat. Tudom, mi következik, az, aminek következnie kell, és ezt jobb zárt térben lerendezni.
Elengedem Alexis-t, felé fordulok, és most nézek csak rá. Ott állok előtte teljes valómban. Szótlanul. Ha ütni akar, most megteheti. Megérdemlem. Ha meg akar fojtani, megteheti. Megérdemlem. Ha sírni akar miattam és ordítva a fejemhez vágni mit tettem, megteheti. Mert megérdemlem…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexis Clarke
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Tartózkodási hely : chatszin #DEB887
Hozzászólások száma : 28
Csatlakozott : 2013. Nov. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Greg & Lexi    Csüt. Jún. 01, 2017 9:18 pm

Ahogy lendült a kezem úgy landolt az erős marokban. Rám se néz, és ez csak még jobban dühít.Hát már erre se méltat? Kiakarom rántani a kezemet a kezéből, de erre beránt az irodájába, és ránk zárja az ajtót. Szaporán vettem a levegőt, a düh kezdett úrrá lenni rajtam, pedig uralnom kellene.
Végül szembe kerülünk, ott áll előttem, rám néz.
- Mi az, most már képes vagy rám nézni? - szögeztem neki a kérdésemet mindenféle kertelés nélkül. Felesleges köntörfalazni. Nem érdemli meg, hogy finoman bánjak vele. Igazság szerint Gabrielnek kellett volna jönnie, de amíg magam nem tudom, hogy mi a helyzet, igaz e a pletyka vagy sem ,addig őt se akartam értesíteni. De most már tudom, hogy igaz, csak épp nem tudok mit kezdeni a kialakult helyzettel. Csak ott áll némán és néz, vár. Most képes várni? Akkor nem volt még ennyi ideje se , hogy oda köpje nekünk, hogy lelép?
- Hogy a fenébe gondoltad, hogy visszajöhetsz ide azok után, hogy leléptél? Ki a fenének képzeled magadat? Mert itt egy senki vagyok azok után, ahogy elmentél. Érdekelt egyáltalán, hogy mi lesz velünk? Mi lesz a falkával a rohadt életbe is - ökölbe szorult a kezem, és még mindig azon morfondíroztam, hogy megüssem el. A dühömön végül úrrá lettem, de ettől az oroszlánom idegesen mászkált oda vissza, és a farkát csapkodta közben.
- Érdekelt egyáltalán, hogy az elmúlt időben mi volt velünk? Nem? Tényleg nem? - nevettem el magamat, de ez inkább volt kényszeres nevetés, és fájó, mint jókedvű.
- Rexek jöttek és mentek, a falka meg szét esőben. Tartom őket, de kevés vagyok, és mi öröm az ürömben, hogy újabb rex van, hát nem szuper? - kérdeztem élcelődve.
- De ez téged úgy se érdekel, mert egy önző fasz vagy, aki arra nem volt képes, hogy elköszönjön, vagy annyit oda mondjon, hogy lelépek. Gyenge vagy, nem is tudom, hogy lehettél egyáltalán rex. Egykor a barátom voltál, most ....most nem tudom mi vagy, de leginkább egy senki. Mi a fenét akarsz itt a városban ? újra felkavarni az életünket? a falka életét? Azon falkáét, akiket szarba hagytál? Regina lettem miattad, mert kellett egy épelméjű is a falka élére, mert a rexek, akik utánad jöttek egyik sületlenebb volt, mint a másik, de ez téged úgy se érdekel igaz?
Mondandóm végén megindultam, de rájöttem, hogy a rohadt ajtóban áll, amit bezárt.
- Mondj egy okot, amiért nem érdemled meg azt, hogy feltépjem a torkodat vagy élve a falka elé vesselek!  - segély kérés lett volna tőlem ez a kérdés? Magam se tudom, nem tudom, hogy annak nevezhető e. Dühös, csalódott vagyok és nem könnyíti meg. Jelenleg azt se tudom,  hogy képes lesz e neki megbocsájtani, barátként gondolni rá újra. És ha belegondolok, hogy egykor más hogy is gondoltam rá, akkor csak darabokra törik az még jobban, amit hagytam kihasználni én bolond létemre, abban a reményben, hogy akkor jobb lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gregory Tyson
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Hozzászólások száma : 48
Csatlakozott : 2014. Jul. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Greg & Lexi    Hétf. Jún. 05, 2017 2:50 pm

Rám zúdul, mint a viharban a hullám, minden kérdés amely Alexis lelkét eddig nyomhatta. Jogosak a kérdések, és hallom hangjában, hogy legszívesebben nem csak ennyit és nem csak így vágná a fejemhez mindazt, amit érez.
Nyitnám a számat, hogy feleljek, de folytatja a kérdéseket, így becsukom. Később fellelek egy fél másodpercnyi szünetet, amibe van esélyem belekapaszkodni, és megválaszolni, ha nem is mindent, de a nagyját. Még ha nem is fog hinni nekem…
- Vissza kellett jönnöm… Tudom, hogy most a heves pillanatodban holtan látnál a legszívesebben, de ha nem jövök vissza, talán tényleg csak a halálhírem jutott volna el hozzád. – majd ha lenyugszik, talán elmondom mi hajtott vissza ide. Igyekszem halkan, megadóan beszélni vele. Akarom hogy érezze, minden amit mond jogos, és tudomásul is vettem.
- Vállaltam és vállalok minden kockázatot, ami ezzel jár, hogy itt vagyok.
- Érdekelt, igenis érdekelt mi lesz veletek. – sóhajtok egyet, mert érzem, hogy a feszültsége áttelepszik rám is. – Nem fogod nekem most elhinni e szavakat, de ettől még elmondom, hogy ha nem érdekelt volna a sorsotok, akkor maradtam volna. – lassan felemelem kezeimet, jelezvén, hogy nem akarok ártani neki, majd így ebben a pozícióban közelitek felé egy lépést. Aztán még egyet. Közben figyelem, erre mi lesz a reakciója. - Ha ténylegesen maradtam volna, csak rontottam volna a helyzeten, és mára már egy ennél jobban szétesett falka állna a városban.
A megnevezésére, hogy mi is voltam szerinte, egy leheletnyit felpattan bennem a vérnyomás, de azonnal lenyugtatom magam. Belőle most a harag, a düh, az elkeseredés és a csalódás forr, mindez egyben egy sötét kotyvalékot idézve, amely lassan szétterjed ereiben. Ez mondatja vele minden szavát, amelyet a fejemhez vág.
- Ha elköszöntem volna, nem értette volna meg senki! Senki nem tudta mi ment a háttérben velem, miket kellett eltűrnöm. Csak azt láttátok, hogy kicsúszik minden irányítás a kezeim közül. Mondd meg Alex, mondd meg, ha maradok akkor nem esett volna szét ez a falka?! Dehogynem! Csak az nagyobb kín lett volna, ha látják a Rex alkalmatlan a királyságra. – sóhajtok egyet, és eldöntöm, hogy most kiadok mindent! – Tudod te is a törvényeket, tudod mivel jár egy hatalomátvétel. Tudod, ha valaki kihív, onnan a vesztes nem élve távozik. Tudom, hogy most nem érzed, de örülhetsz, hogy mindezt most egy élő oroszlánnak mesélheted, és nem egy sírkőnek... Holtan látnál szívesen, ezt megértem. Honnan tudod, hogy nem vagyok most is az?
Nyelek egyet, hogy folytatni tudjam szavaimat. A gombócot, mely torkom szorongatja, valahogy igyekszem csitítani, hogy folytathassam.
- A méltó büntetésemet már megkaptam. – megtörlöm tarkómat. – A falkából már sokan tudják, hogy visszatértem. A következő gyűlésen megjelenek majd mindenki előtt, akkor megkapom második büntetésemet is. Ha meg akarsz itt helyben te is büntetni… - komoly de egyszerre megadó tekintettel nézek Alexisre, lassan kinyújtom karjaimat oldalra, és mint a megfeszített, állok előtte. Várok. Türelemmel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexis Clarke
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Tartózkodási hely : chatszin #DEB887
Hozzászólások száma : 28
Csatlakozott : 2013. Nov. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Greg & Lexi    Szomb. Jún. 24, 2017 9:30 pm

Nem is tudom megmondani azt, hogy most melyik érzés erősebb bennem. Egyáltalán meg lehet e ezt állapítani valami módon. Túl sok egyszerre ez a düh, csalódottság, kétségbeesés, kétségek. Az, hogy most egy barát, vagy ellenség áll előttem, vagy hogy egyáltalán ki ő most, mert nem tudom megmondani.
Csak hozzávágtam mindent, ami bennem volt, hogy kiderítsem a többit, mert valahonnan el kell indulni. És én elindultam, és csak dőlt belőlem , talán zavarosan, össze vissza minden, de van ezen mit csodálkozni? Mert szerintem nincs. Elment, kavarodás lett, az én életem is megváltozott. Egyszer nem is tudom majd nem mi lettem. Hagytam magam kihasználni ,és használni.
- És szerinted itt nem vár hasonló büntetés? – néztem rá kíváncsian, és magam is meglepődtem, hogy feltettem ezen kérdést, még akkor is, ha nem az én jogom lesz a végsőt kimondani ítéletében.
- Még is miért kellett ide visszajönnöd? Mi hozott ide vissza, amikor mindent, és mindenkit itt hagytál? – egy újabb kérdés adag, amikre választ szeretnék kapni. Fejben talán csillapodtam, de ettől az oroszlánom még idegesen járkál fel alá a másik előtt, és csapkodja a farkát.
- Ha érdekelt volna, hogy mi lesz velük, akkor egy telefont, vagy valami szart megejtesz, érdeklődsz, de nem, te egy sort se írtál, vagy hívtál valakit fel, hogy mi a franc van velünk. Mi van a falkáddal. Nem érdekeltünk téged egy pillanatba se, mert ha így lett volna, akkor nem mégy el úgy, mint egy gyáva nyúl.
Nézem, ahogy közelít, oroszlánom morog, és fúj egyet, én lépek egy aprót hátra.  
- A rohadt életbe is, nem tudod megmondani, ahogy én se tudom megmondani, hogy mi lett volna akkor ,ha maradsz és a sarkadra állsz. De itt voltam, itt voltak mások is, akik szívesen segítettek volna neked, nekem, az egész falkának, de te még csak meg se kérdeztél minket. Szerinted nekem könnyen ment? Ide oda voltam dobálva, hol így hol úgy álltam az új rexekkel, akik megfordultak nálunk, de maradtam, és próbálkozok még mindig , mert ez a falka a családom, és te is a tagja voltál- a végére kissé elcsuklik a hangom, mert regina ide, vagy oda, érzelmeim nekem is vannak, amik jelenleg fel vannak erősítve, és feltépve a régi sebek. A francba is, lehet, hogy oroszlán vagyok, de ember is.
- Szerinted , akik kiálltak melletted hagyták volna, hogy megöljön bárki? Elfogadtunk volna bárkit? Ennyire nem bíztál bennünk? – megint csak kíváncsian néztem rá, és vártam a válaszokat, és néztem, ahogy ott állt előttem, mint egy megadva magát. A torkomban egyre nőtt a gombóc is hiába köszörültem a torkomat meg olykor.
- Nem kaptál te még semmit sem – csuklott el újra a hangom.
- ÉS nem csak az én jogom rólad dönteni, és kimondani a végsőt, a fenébe is …..- csak néztem, ahogy ott áll, és még nem bírtam a könnyeket visszatartani. nézni őt, és ellenállni a késztetésnek.
- Miért? – suttogtam halkan, és nem tudom milyen indíttatásból, de odaléptem megöleltem egy fél perce aztán hol ököllel ütögettem, hol pedig öleltem. Valahol megkönnyebbültem, hogy most már tudom, hogy itt van, jól van, életbe van, de ugyan akkor még mindig mérges voltam rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gregory Tyson
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Hozzászólások száma : 48
Csatlakozott : 2014. Jul. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Greg & Lexi    Hétf. Jún. 26, 2017 10:14 pm

Teljesen érthető minden értehetetlenség ebben a katyvaszban. Alexis egyszerre dühös és szomorú, elkeseredett és megkönnyebbült. Legalábbis így érzem. Érthető minden, amit tesz, mond, hiszen eltűntem a semmibe, és előjöttem a semmiből.
- Ha meg is ölnek, nekik több joguk van hozzá, mint azoknak akik… - elhallgatok. Úgysem értené meg, és nekem nincs annyi erőm, hogy elmagyarázzam. És talán időnk sem. Legalábbis nem itt és most. Arról nem is beszélve, hogy nem ez a megfelelő alkalom erre. Talán nem is lesz sohasem erre megfelelő alkalom.
- Úgysem értenéd, hát nem fárasztalak a magyarázattal. Jelenleg nem örülsz nekem, ezt tudom. Nem értenéd meg… - nyelek egyet, miközben hamuszürke szemeim komoran merednek rá. Pislogni is elfelejtek a pillanat hatása alatt. Érzem az oroszlánját, amely ideges. Érzem, hogy az enyémben is nő a feszültség, felkel, majd leül, de nem bír megmaradni egy helyben. Ám nem is mozdul sehova, nehogy a másik provokálásnak vegye. Igyekszik inkább lapulni, leszegett fejjel mutatni: én megbántam.
- Ha megejtettem volna egy telefont vagy „valami szart” – mutatom az idézőjeleket kezeimmel, hangomban a heves iróniával, ahogy lassan elönt a feszültség. – ... akkor ti is egytől egyig tán halottak lennétek. – hirtelen felvillan bennem egy kép, ahogy a falka holtan… nem erre nem gondolunk, még álmunkban sem szabad… hátrálok egyet Alexis-től, majd felemelt kezeimet, és lassan ismét felé közelítve, de még mindig komoran nézek rá. – Ezt akartad volna? – teszem fel halkan, szinte suttogva a kérdést. A végét elnyelem, szürke szemeim lassan üvegesen csillogóvá válnak. Lassan megtörök, érzem hogy nincs sok hátra.
Ahogy hátrál egyet, megállok, és nem közelítek felé. Kezeimet széttárom, mint Jézus, és állok előtte, mutatván hogy hagyom magam, kiszolgáltatom magam mindennek.
- Mindig is tudtam, hogy te erős nő vagy. Titkon bíztam benne, hogy te megállsz a helyeden, és nem csalódtam benned. – nyelek egyet megint, ahogy érzem torkomban kialakuló gombócot. – Tudom, mit érzel, tudom, hogy szétvet a düh, és szétvetnél engem is. – letérdelek előtte, előbb fél térdre, majd teljesen, ráülök sarkaimra. Most itt vagyok előtte, a Regina előtt és megmutatom, hogy alárendelem magam neki, mint egy kis szürke oroszlán. Egy senki.
- Itt nem a bizalom volt a kérdés, hanem a ti életetek. Ti nem tudjátok mi ment a háttérben, ahogy senki nem tudja!  - nézek fel rá. – Azért kellett elmennem, hogy elrendezzek egy régi ügyet, és azért jöttem vissza, mert most már itt tiszta lehetek, újra kezdhetek mindent, és ha kis szerencsém van, a falka befogad, vagy legalábbis eltűr. – mély levegőt veszek, hogy folytatni tudjam. – Ha nem fogad be, hát azt is megértem, ha megver, széttép, hát elfogadom. – hangomból csak ordít a határozottság. Hiszen igaz, mit mondok. Ha a Rex kegyes lesz velem, visszavesz, de ez nem fogja azt is jelenteni, hogy a falka is visszafogad a lelkükbe. Lassan felkelek, még mindig széttárt kezekkel.
- Tudom, nem te fogod. A Rex majd eldönti, mit akar tenni velem. Én készen állok mindenre. – lehet a kínok pokla vár rám, lehet csak kisebb büntetés. Akármit is mérjen rám az ég, én állom.
Meglep, ahogy megölel, de az nem, ahogy ütni kezd. Én hagyom magam, vártam mikor vezeti le rajtam a feszültségét. Állom őket, ha kék-zöld is leszek. Aztán megint megölel. Figyelem, hogy megnyugodott-e, és amint alkalmasnak találom a helyzetet, finoman megérintem hátát, majd szorosan magamhoz ölelem. Fejemet lehajtom, lélegezni is elfelejtek. Alexis vállán halkan koppan egy könnycsepp. Az én könnyem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexis Clarke
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Tartózkodási hely : chatszin #DEB887
Hozzászólások száma : 28
Csatlakozott : 2013. Nov. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Greg & Lexi    Hétf. Júl. 03, 2017 10:03 pm

Mit kezdjek ezzel a pasassal? Egyszerre vagyok ki tőle, aggódom, és dühös is vagyok. Ha az oroszlánom nem hallgatna rám, ő már lehet ösztönösen a másiknak ment volna.  Mielőtt elment volna, előtte nem is tudom mennyi idővel még azon agyaltam, hogy bekerítem magamnak, de visszatartott az a tény, hogy regina lenne belőlem. Most még is az  vagyok, és jó részt miatta , mert lelépett. Egy világ dőlt össze bennem akkor, aminek jócskán lett következménye.
Néha látom, hallom, hogy félmondatokba beszél, de még nem érzem azt, hogy tudni szeretném miért. Mi az, amit fél elmondani, vagy nem akar. A jogot se érzem, hogy nekem azt tudni kellene.
- Gondolod ez fog történni? – néztem rá kíváncsian. Magam se tudom megjósolni, hogy fog Gabriel,  és a falka hozzá viszonyulni, ahhoz, hogy visszatért. A semmiből tűnt elő, azok után, hogy semmivé vált.
- Te meg azt nem érted meg, hogy vívódom magammal, hogy most leverjelek, vagy aggódva faggassalak,  vigyelek a falka elé most rögtön, vagy üljünk le az új alfával beszélni – lassan én is ide oda kezdtem mászkálni, mint az oroszlánom is. Idegesek voltunk, nagyon is.
- Ennyire gyengének gondoltál minket? Engem? A falkát? Hogy ne tudjuk megvédeni magunkat attól, amibe belekeveredtél, vagy valami? – hirtelen kaptam fel a fejemet, és néztem rá. Hát ennyire semminek tartott minket, gyengének? Lehet, hogy vannak szubok a falkába, de még ők is kiálltak volna érte. Ha kell a csillagokat lehoztuk volna. A kiépített kapcsolatokról nem is beszélve, vagy bárkitől kérhettünk volna segítséget. De nem, ő döntött helyettünk, és elment.
- Én azt akartam volna, hogy maradj, és oldjuk meg a dolgokat. Voltak már akkor is kapcsolataink, itt vannak más falkák is, ott a város ura is. Inkább adtam volna magamat el, mint hogy baja essen valakinek – érezhette, hogy komolyan mondom, amit mondok.
Először inkább hátrálok, mert érzem, hogy az oroszlánomnak kezd fogyni a türelme. Érzem, hogy a kiszámíthatatlanságba merülök a túl sok vegyes érzelemtől, ami kettészakítja az elmémet, és a szívemet is.
- Erős? – nevettem ironikusan.
- Ez az erős nő tudod milyen hibákat vétett, és most s, hgy fél,hogy elszúr valamit, annak ellenére, hogy most úgy fest rendes a rex, és nem katonaságot akar faragni a falkából, belőlem meg egy ágyast. Tudod, hogy ez az erős nő fél az ismeretlentől, mert lehet, hogy a mostani rexével valami módon megegyezet, de még mindig nem tudja hányadán áll vele? . A francokat tudod, hogy mit érzek – fordultam megint felé, de ott térdel előttem.
- Ezt ne…..Greg….az istenit – mérgelődtem, és még is suttogtam. A szívem mindjárt meghasad. Behódol előttem, megadja magát, és akkor most mit kellene tennem? A fenébe is már.
- Még is mit kellene most veled tennem? – néztem magam elé, és kissé a könnyeimmel küzdöttem. Aztán megöleltem, mert szükségem volt erre, ahogy arra, is, hogy valamilyen szinten üssem. Az oroszlánom is leült, de a farkát ide oda rángatta. Nem ment közel a másikhoz, pedig jól ismeri.
- Ne csinálj ilyet, többet, a fenébe is…A barátom vagy, és most nem tudom mit tévőlegyek veled – sóhajtottam , és csak öleltem, mert szükségem volt rá.
- Gabrielnek szólnom kell rólad, és előtte nem titkolózhatsz. Nem ígérem, hogy ott leszek,  hogy segítek abban, hogy maradhass, de nem fogom engedni, hogy megöljenek – ígértem neki, mert azzal én se tudnék együtt élni. Túl közel állt hozzám, hogy azt megengedjem, és nagyon remélem ,hogy ezzel mások is így lesznek a falkában.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gregory Tyson
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Hozzászólások száma : 48
Csatlakozott : 2014. Jul. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Greg & Lexi    Pént. Júl. 07, 2017 3:32 pm

Azt mindig is tudtam, hogy visszatérésem nem lesz hangtalan és nem fog menni viszonylag egyszerűen. A Reginát már sikerült egyből kiakasztanom, és a Rex reakciója még rám vár…
-Nem tudhatom mi a terve a falkának velem. – sóhajtok. Tényleg nem tudom, ötleteim vannak, de azokkal nem vagyok kisegítve.  – Az is lehet, hogy ez lesz, hogy darabokra szednek, vagy felnégyelnek mint az árulót. De az is lehet, hogy nem… - majd a Rex eldönti, hiszen legfőképpen ő a döntéshozó. Legalábbis az egyik.
-Tedd mindezt egyszerre, ebben a sorrendben. – állok előtte, határozottam, elfogadva azt, hogy mindent én rontottam el. A hangulat izzik közöttünk, a negatív hullámok csak úgy suhognak. Nem akarom tovább rontani ezt a helyzetet, bár szerintem lassan eljutunk arra a szintre, hogy már CSAK javítani lehet ezen… Lassan elérjük az abszolút mélypontot.
Kérdésére feleletre nyitom a számat, de aztán becsukom. Tekintetem nem veszem le róla, de elgondolkodom, vizsgálom mennyit mondhatok és mennyit nem. – Itt nem a gyengeség volt a kérdés. Az sosem volt kérdés. Viszont egy falka szinte teljes pusztulását már végig néztem régen, úgy gondoltam hogy nem fogok még egyet… - a mondat végére már szinte csak suttogom, nyelek egyet, majd újult erővel folytatom a beszédet. – Titeket sosem tartottalak gyengének, ezt itt és most állítom, és ez így is igaz! De erősség vagy gyengeség ide vagy oda, vannak helyzetek, amelyben nem ez számít! – érezheti, hogy nem hazudok. Neki nem is hazudtam volna sosem. Akkor sem hazudtam mikor elmentem, csak nem mondtam el mindent. Azaz semmit nem mondtam el. Akkor sem mikor visszajöttem.
Kérdésére, hogy erősnek gondoltam, csak bólintok őszintén, majd hallgatom amit mondd. Érzem azt a nagy érzelem-skálát, amelyen zongorázik. Tudom, hogy egyszerre megölne és megverne, elásna, kiásna majd megölne újra. Oroszlánja is fel-alá járkál, majd szétrobban az is. Az enyém ül, mellettem, ugyanolyan nyugalommal mint én. Ő majd aztán gondol egyet, és elfekszik a nőstény oroszlán előtt, megadva magát. követem példáját én is, és ha nem is fekszem le, de letérdelek előtte, Alexis a Regina előtt, hogy lássa, én jelentéktelen vagyok most. Ő a vezér, felettem áll.
Ki is akasztom vele, látom hogy zavarba jön ettől. Lassan felemelkedem.
Visszaölelem először félénken, finoman, majd szorosan. Az érzelmeimmel viszont már én sem bírok. Férfi ember vagyok, és nevezzen most bárki is bárminek, de nekem is lehetnek érzelmeim! Érzem, ahogy egy csepp gördül le arcomon, és halk koppanással érkezik a finom kis vállon.
-Majd a Rex eldönti, mit tegyen velem… - suttogom halkan. – Többet nem megyek el innen. Most már nem. – akármi legyen, egy valamit megtanultam: az ember sosem válhat köddé, akármennyire is szeretné. Nem mehet egy lakatlan szigetre lakni, akármennyire is vágyik rá. Itt kell maradni, és szembe nézni a harcokkal, a vadakkal, a problémákkal.
Lassan elengedem, hátrálok párat közben letörlöm a cseppet arcomról. – Tudom, de nem is akartam titkolózni. Terveztem, hogy én szólok neki. – sóhajtok egy nagyot, hogy lassan lenyugtassam magamat. – Akárhogy is dönt Gabriel, azt elfogadom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexis Clarke
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Tartózkodási hely : chatszin #DEB887
Hozzászólások száma : 28
Csatlakozott : 2013. Nov. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Greg & Lexi    Kedd Aug. 08, 2017 10:32 pm

Bárcsak magam dönthetnék arról, hogy mi lesz vele. Ha egy ütéssel megoldhatnám ezt a helyzetet. Tény, hogy nagyon rosszul esett, ahogy távozott, és ahogy visszajött. Én azt hittem, hogy nem látom soha többet. Megtehettem volna azt, hogy megkerestetem, mert meg van erre is az emberem. De nem tettem meg azok után, hogy szó nélkül lelépett és nem keresett utána se minket. A lehetőség előtte volt, de nem tette, így én se tettem meg. Nem tudom, hogy a dac, a düh vagy mi hozta meg ezt a döntést, de így alakult, és most valahogy bánom, hogy nem tettem meg. Tudom, hogy képes lettem volna őt megtaláltatni, és visszahozni. De már késő. Egy jól kitalált történetre is késő van.
- Nem tudom, nem tudom megmondani, hogy fognak reagálni. Biztos , hogy lesz aki így, míg mások úgy, de hogy a rexünk mit fog szólni azt nem tudom. Beleszólásom nem lesz, bár lenne, és bár ne így alakult volna azaz egész. Meg kellett volna kerestetnem téged. Miért tetted ezt velünk? A falkával? – hol keresű voltam, hol dühös még mindig, csalódott. Túl sok érzelem cikázik bennem, mintha csak egy vihar lenne, amin nem tudok uralkodni. Inkább egy vad oroszlán , mint ennek a leküzdése. Azzal legalább tudok számolni, de ezzel az érzelmi viharral már kevésbé boldogulok. Ami nem is csoda, hiszen túl sok volt mostanában, és csoda, hogy még nem zakkantam meg.  
- Nem hiszem, hogy ennyire menthetetlen lett volna a helyzet. És ha nem is gyengének néztél minket, akkor nem bíztál bennünk. Segítettünk volna akármi is volt – szeretném hogy ha megérteni végre, hogy számíthatott volna ránk. Rám, hiszen ha akarok messzire ér el a kezem, csak szólnia kellett volna. kinyitnia a száját, amit most alig tud.
Az, hogy az oroszlánja eldobja magát nem igazát hat meg, az hogy letérdel előttem, attól kiakadok. Nem akarom így látni. Ebből a szögből nem az a férfi, akire emlékszem. Nem azt az erős oroszlánt látom magam előtt, aki volt. Mint, aki meg van törve, és ez csak újabb érzelmi hullámot lök el bennem, amitől meg fogok fulladni, ha így folytatódik.
- nem tudom, hogy ott lehetek e mikor beszélsz vele, de mondj el neki mindent, hogy miért mentél e, ha már nekem nem akarod, hátha akkor kegyesebben dönt majd. Én nem tehetem meg, és nem is fogja engedni, hogy beleszólásom legyen. Ezt az érzelmi kavalkádot nem tudom elrejteni és emiatt maga fog dönteni rólad – mondom neki felsóhajtva de még mindig ölelve őt. Nem akaródzik elengedni, mert akkor lehet megint elveszíteném, de nem is tudom, hogy segítsek neki, hogy a falka elfogadja, visszafogadja, hiszen valahol még nekem is vannak kétségeim felőle, félelmek, aggodalom, düh, és még mindig tudnám sorolni azt a megannyi érzelmet, amit a felbukkanása jelentet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Greg & Lexi    

Vissza az elejére Go down
 
Greg & Lexi
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Greg hálószobája
» Alexia 'Lexi' Branson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: New Age City :: Külváros-
Ugrás: