HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Yesterday at 10:05 pm by David Johnas

» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Yesterday at 9:42 pm by David Johnas

» Ráni és a Tanító Maya & Derek
Vas. Aug. 20, 2017 10:11 pm by Derek Simon

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Vas. Aug. 20, 2017 9:58 pm by Derek Simon

» Csak egy fuvar - Ezirius & John
Pént. Aug. 18, 2017 11:59 pm by John Dante

» Prometheus - Daniel
Szer. Aug. 09, 2017 7:36 pm by Prometheus 05

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Szer. Aug. 09, 2017 12:56 am by John Dante

» Greg & Lexi
Kedd Aug. 08, 2017 10:32 pm by Alexis Clarke

» chasing one's own tail
Kedd Aug. 08, 2017 12:52 am by John Dante

Top posting users this month
David Johnas
 
John Dante
 
Ezirius
 
Kain Norfolk
 
Derek Simon
 
Alexis Clarke
 
Veronica Thorne
 
Maya Scott
 
Prometheus 05
 
Abel Blythe
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 So close to midnight - Luukas & Alina

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Alina M. Lane
Vadász
Vadász
avatar

Hozzászólások száma : 6
Csatlakozott : 2017. May. 13.

TémanyitásTárgy: So close to midnight - Luukas & Alina   Vas. Május 28, 2017 1:10 am




To: Luukas


Time to fly
Do or die

[You must be registered and logged in to see this image.]
Két hónap. Ennyi idő telt el amíg én egy gumiszobában rohadtam és számoltam a napokat, meg részt vettem a kötelező foglalkozásokon. Beszélgetés a dili dokival, köcsögözés meg vászonra festegetés, más eszközt nem mertek a kezünkbe adni, féltek, hogy valaki bekattan és nekiesik a többieknek. Egyszer egy ecsettel valaki ezt csinálta, onnantól fogva kitalálták, hogy az ujjainkkal festegetni sokkal érdekesebb. UNALOM. Ez az egy szó tökéletesen összefoglalja a mindennapokat amiket bent töltöttem. Minden nap volt egy óra ami jó volt, míg a doki próbált megfejteni. Csak rám figyelt én pedig imádom ha én vagyok a figyelem középpontjában. Egyszer össze festékeztem a testem a ruha alatt aztán megmutattam neki a művemet. Sohasem fogom elfelejteni azt a tekintetet.
Egy valami azonban nagyon is bosszant így pár nappal a szabadulásom… jobban mondva a szökésem után. A szervezettől senki sem keresett fel. Egyetlen egy alkalommal sem jöttek meglátogatni, hogy megkérdezzék, kell e segítség a kijutáshoz, vagy megoldom majd magam is ha kipihentem magam.
Szerintem egyszerűen csak elfelejtettek, de teszek róla, hogy ez soha többé ne fordulhasson elő. Engem nem lehet csak úgy ejteni, vadász vagyok, méghozzá nagyon is jó, mert én nem félek a következményektől. Nem érdekel, hogy mi lesz a hozzátartozókkal, nem érdekel semmi sem csak az, hogy a vér pirossá és ragacsossá tegye a kezeimet.
Célravezető lenne ha csak betrappolnék a központba és az asztalra csapnék, de az ezzel a gond, hogy nem csak én vagyok ilyen szívtelen, másokat sem érdekel ha ölniük kell, a zavargókkal pedig hamar végeznek, ezért hátulról kell támadni, egy olyan emberen keresztül aki talán sebezhető.
Nem kell sokat kutatnom ahhoz, hogy találjak egy ilyen embert… ó a drága Luukas, sohasem találkoztunk még, de előfordult, hogy egy egy bevetés során ő duruzsolt a fülembe, hogy merről is várható az ellenfél. Most pedig itt vagyok a lakásában, betörtem, és szépen elhelyezkedtem a székében, ami a számítógép arzenálja előtt helyezkedik el. Mikor bejöttem akkor biztosan aktiváltam valami riasztót, de nem áll szándékomban kiiktatni, az a célom, hogy hazajöjjön, addig pedig csak kényelmesen ücsörögve várom, pisztolyommal az ölemben, lábammal pedig az asztalon. Nem is próbálom meg feltörni a gépét, tudom nem járnék sikerrel. A pisztolyommal mindig is sikeresebben megtudtam amit szerettem volna, mint amikor megpróbáltam szóra bírni a gépeket.




From: Alina


zene ❀ 367 ❀  kredit

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luukas Richter
Vadász
Vadász
avatar

Foglalkozás : Operátor
Avatar : Alexis Marcelo
Hozzászólások száma : 65
Csatlakozott : 2015. Jun. 29.

TémanyitásTárgy: Re: So close to midnight - Luukas & Alina   Vas. Május 28, 2017 11:59 am

Épp egy bútorboltban sétálgatok, ugyanis szükségünk van egy dohányzó asztalkára a nappaliban, és a neten egyszerűen nem találtam olyat, ami szóba jöhetne, mikor megszólal a telefonom. Veszett sípolásba kezd, bennem pedig megfagy a vér.
Valaki betört a lakásba.
Azonnal ott hagyok csapot-papot, és miközben betöltöm a kamerák képét, lesietek az áruház garázsába a kocsihoz. Miért is nem motorral közlekedem már? Mert mindig venni kell ezt-azt. Vagy Angelnek, vagy a macskáknak, vagy a lakásnak van szüksége valamire. Esküszöm a nőknél senki se jobb a pénzköltésben. Most azonban ez aggaszt a legkevésbé, ugyanis amint betölt az otthoni biztonsági kamera képe, felismerem a betörőt, aki épp a gépházban ücsörög és manikűrözik, vagy tudom is én, mit csinál. Ismerem a temperamentumát, úgyhogy hazafelé beletaposok a gázba.
Mielőtt felmennék, kiveszem a pótkerék mellől a Glockomat, ellenőrzöm a tárat, aztán az övembe dugom. A mobilomon rápillantok a képre, amit a kamera közvetít a lakásról, szóval tudom, hogy Alina még mindig ott ücsörög a stukkerrel a lábai közt. Nem tud meglepni, bár ő biztosan azt hiszi, hogy igen. Utoljára még azt is látom, hogy a szürke pimasz pamacs, az egyik kismacskánk a három közül, az asztalon épp a lábai felé óvakodik. Remélem, Alina nem lövi le, különben kitekerem a nyakát, de sajnos túlságosan kiszámíthatatlan. Mindig is ismeretlen változó volt. Operátorként is nehéz együtt dolgoznom olyasvalakivel, aki nem követi az utasításaimat, vagy aki túl vakmerő, esetleg túlságosan makacs. Alina minden volt, csak nem irányítható és nem együttműködő. Ezért többen - köztük a Trónusok is - úgy gondolták, jobb, ha félreállítjuk őt. Nem ismertem minden részletet, de a tény, hogy most itt van a lakásomban, nagyon aggasztó. Ki kell derítenem, mi történt, és miért van itt. Egy pillanatra lehunyom a szemem és fókuszálok.
Előveszem a fegyvert, kibiztosítom és benyitok a lakásba. Nem teketóriázok, hiszen tudom hogy hol van. Biztos, hogy meghallott, és épp elég ideje van arra, hogy ő is magához vegye a stukkerét. Ezért úgy nyitok be a dolgozó szobámba, hogy eleve rászegezem a pisztolyt. Köszönés helyett azonban csak ráförmedek.
- Add át a pisztolyt, Alina! - mondomhatározottan. Sokan nem tudják, hogy pontosan hogy is nzéek ki, a legtöbb vadásszal még sohasem találkoztam. De az, hogy ez a nő itt van, nagyon sokat jelent. Például azt, hogy van egy információ forrása, aki ismer engem, ami... Elég rossz hír. Talán Angelről is tud? Nem, nem szabad még pánikolnom. - És vedd le a lábadat az asztalomról! - teszem hozzá, hiszen én annyira nem szeretném, ha rossz lenne ennek a kis találkának a hangulata, de azért mindennek van határa. De én UTÁLOM, ha koszos az asztalom, egyszerűen ki nem állhatom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alina M. Lane
Vadász
Vadász
avatar

Hozzászólások száma : 6
Csatlakozott : 2017. May. 13.

TémanyitásTárgy: Re: So close to midnight - Luukas & Alina   Vas. Jún. 04, 2017 12:15 am




To: Luukas


Time to fly
Do or die

[You must be registered and logged in to see this image.]
Imádok szabadon lenni, és ezt az élményt csak még inkább fokozza, hogy szert tettem egy gyönyörűséges motorra. Imádom, nem tehetek róla, jelenleg minden szeretetem felé irányul és be kell valljam sohasem volt jobb dolog a lábaim között mint az a kétkerekű fenevad. Nagyon remélem, hogy Luukas nem fogja tönkre tenni amikor megérkezik, mert akkor kénytelen lesz vagy egy újat venni nekem vagy pedig meghalni. Más variációt el sem tudok képzelni, valamint azt is csak remélhetem, hogy ez nem valami pocsék környék és nem fogják a vandálok össze graffitizni a szép feketén csillogó vázat. Igaz talán jobban tetszene ha az egésznek matt hatása lenne, úgy nehezebb észre venni a sötétben, bár ez már mindegy, a hangja így is úgy is elárulja ha közeledem vele.
Nem nézek körbe a lakásban, teljesen fölösleges lenne, ugyanis baromira nem érdekel, hogy mások hogyan is élnek. Mindig csak magával törődjön az ember lánya, mások élete és véleménye pedig hagyja hidegen, legalábbis igyekszem e szerint élni az életem és eddig nagyon jól ment… leszámítva az elmúlt két hónapot, amikor is nem mindig voltam felhőtlenül boldog és elégedett a helyzetemmel.
Fekete térdig érő bakancsba bújtatott lábaim igazán kényelmesen érzik magukat az asztalon és nem is fogom levenni onnan őket. Bosszantani fogja Luukast, hogy ennyire kényelembe helyeztem magam az ő kis felség területén. Talán épp ez kell ahhoz, hogy kibillentsem az egyensúlyból amit mindig magára erőltet a bevetések alkalmával. Vajon milyen lehet az amikor elengedi magát és úgy igazán kiereszti a gőzt? Van egy olyan sejtésem, hogy a mai akcióm után ezt soha a büdös életben nem fogom megtapasztalni… de nem is baj.
Hallom ahogy nyílik az ajtó, és elmosolyodom, ugyan az a gonosz mosoly terül el ajkaimon, mint amit az intézetben már sikerült tökélyre fejlesztenem. A doki utálta és egyben meg is veszett érte. Isten nyugosztalja. Vagy mi.
Az ölemben van továbbra is a fegyver, de bármelyik pillanatban felvehetném, hogy tüzeljek. A véremben van az erőszak, és biztos vagyok benne, hogy sokkal jobbak a reflexeim, mint a srácéi.
- Hol marad a bájos üdvözlés? Nem kapok egy cuppanós puszit a pofikámra? - Nevetek fel jókedvűen. Nem jönne közelebb hozzám, és ezen is jól szórakozom.
- Pontosan tudod, hogy nem csak a pisztolyokkal szeretek játszadozni, és egynél több fegyver is van nálam. Ha ezt az egyet oda adom akkor azzal nem leszel semmivel sem előrébb. - Mindig légy teljesen felfegyverkezve. Kellenek a pisztolyok, a kések, a tőrök és a fojtó zsinór. Az utóbbi a kedvencem, bár nem mindig van idő azzal szöszölni. A kis vékony zsinórt lehet a legjobban elrejteni, ha valamiért megmotoznak az minden egyes alkalommal nálam marad. Még a profik is csak nagy ritkán veszik számításba, hogy egy vékonyka ezüstözött derék lánc milyen veszélyeket foglal magába.
- Inkább te is helyezd magad kényelembe és beszélgessünk. Jó pár magyarázattal jössz nekem… legalábbis a cég, és most te fogod a szócsövüket játszani. - A pisztoly még mindig az ölemben van érintetlenül.
- Miért nem jött senki sem megkérdezni, hogy mégis mennyi időt szándékozok eltölteni az intézetben?




From: Alina


zene ❀ 498 ❀  kredit

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luukas Richter
Vadász
Vadász
avatar

Foglalkozás : Operátor
Avatar : Alexis Marcelo
Hozzászólások száma : 65
Csatlakozott : 2015. Jun. 29.

TémanyitásTárgy: Re: So close to midnight - Luukas & Alina   Szer. Jún. 07, 2017 9:20 pm

Egy pillanatra azért felmerül bennem, hogy talán nem alaptalanul lett bezárva abban az elmegyógyintézetben olyan sokáig. Hiszen ha nem beteg, akkor hazaküldték volna, nem? Senki se szereti, ha valaki az ingyen koszt miatt tartózkodik kórházban, ráadásul a biztosító se fizet a végtelenségig. Nem mintha a Vadászszövetség bejelentett munkahely lenne TB-vel. Tekintetem végigmotozza a lábait. Vajon a csizmájába rejtette a másik fegyvert? Én is hasonló Martens bakancsot hordok időnként, szóval tudom, milyen kényelmesen el lehet benne rejteni ezt-azt, főleg a hosszú szárában.
- Jobb lenne, ha semmivel se játszadoznál az otthonomban, főleg nem az idegeimmel, úgyhogy add ide szépen a pisztolyodat és a többi kacatodat is. Ha kell akkor megbökdöslek egy fémdetektorral! - fenyegetem meg. Nagyon nem tetszik, hogy a munkám házhoz jött. Nem véletlenül vagyok operátor. Utálom az embereket, főleg akkor, ha beszlélgetni kell velük, és ha itt ülnek a számítógépem közelében, és engem nem engednek oda! Ez alól Angel az egyetlen kivétel, de Alina sajnos nem ő.
Lelököm a patáit az asztalról, és odatámasztom a seggemet a helyére. A Glockot nem szegezem rá, és nem veszem le a szemem az ő pisztolyáról. De megvakargatom az államat a sajátommal. Gondolkozom a megfelelő válaszon, hiszen a tényeket természetesen ismerem, de még mindig elég zabos vagyok, amiért betört hozzám. Úgyhogy megvonom a vállamat.
- Lehet, hogy azért, mert senkit se érdekelt. - Hagyom, hogy érezze, kicsit megerőltetem az agyamat a kedvéért. - Önként vonultál be, és ezt tiszteletben tartjuk. Hiszen mindenkinek kijár a pihenő. Igaz, mások inkább a Hawaii-szigetekre mennek, de mindenkinek megvan a maga ízlése ebben is. Egyébként olyan sápadt vagy. Végig a gumiszobában voltál?
Kicsit talán túl szemtelen vagyok, de így talán majd elmegy a kedve a kérdezősködéstől.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: So close to midnight - Luukas & Alina   

Vissza az elejére Go down
 
So close to midnight - Luukas & Alina
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: New Age City :: Házak-
Ugrás: