HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Yesterday at 10:05 pm by David Johnas

» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Yesterday at 9:42 pm by David Johnas

» Ráni és a Tanító Maya & Derek
Vas. Aug. 20, 2017 10:11 pm by Derek Simon

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Vas. Aug. 20, 2017 9:58 pm by Derek Simon

» Csak egy fuvar - Ezirius & John
Pént. Aug. 18, 2017 11:59 pm by John Dante

» Prometheus - Daniel
Szer. Aug. 09, 2017 7:36 pm by Prometheus 05

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Szer. Aug. 09, 2017 12:56 am by John Dante

» Greg & Lexi
Kedd Aug. 08, 2017 10:32 pm by Alexis Clarke

» chasing one's own tail
Kedd Aug. 08, 2017 12:52 am by John Dante

Top posting users this month
David Johnas
 
John Dante
 
Ezirius
 
Kain Norfolk
 
Derek Simon
 
Alexis Clarke
 
Veronica Thorne
 
Maya Scott
 
Prometheus 05
 
Abel Blythe
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
John Dante
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Foglalkozás : Taxisofőr
Avatar : Alfred Molina
Hozzászólások száma : 29
Csatlakozott : 2017. Feb. 23.

TémanyitásTárgy: Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John   Vas. Jún. 25, 2017 8:11 am

Megropogtatom az ujjaimat. Ismét. Aztán rájövök, hogy az így keltett zaj sokakat zavar, így körbelesek. Öt lépésnyire velem szemben a titkárnő viszonozza a pillantásom, majd rám mosolyog. Tisztelettudóan, üresen, ösztönösen. Vajon észrevette egyáltalán, hogy rám mosolygott? Kétlem. Tipikus titkárnő. Talán tenyésztik ezeket valahol, kimondottan ügyelve a fotogén megjelenésre, fekete keretes szemüvegre, és az ügyfelekkel szemben használt hihetetlenül irritáló hangra. Egyes hangsúlyokat elnyújt, másokat összecsap, mintha a koponyám alatt, a csupasz agyamon hegedülnének egy borotvapengével. "Jnapóóóóót Mr. Dnteeee. Ms. Claaaaarke hamrsaaaaaan fgdjaaaa." Mikor hozzám szólt, éreztem, hogy megugranak a karmaim, és erős késztetést éreztem, hogy arcon csapjam. Nem szoktam ilyen lenni, válogatott tuskónak kell lenni, hogy valaki így felhergeljen. Vagy titkárnőnek, ezek szerint.
Izgek-mozgok. Kényelmetlen ez a szék. Olcsó műanyag, valahogy többet várnék a Clarke iparvállalat vagy micsoda felhőkarcolójában. Aztán rájövök, nem a szék a probléma, hanem ez a nyomorult mellény. Észrevétlen biztonság, állt a címkéjén, mint valami ócska női holmi reklám. Terelek, veszem észre magamon. Mindenre fókuszálok, csak a realitásra ne kelljen. Mély sóhajjal kifújom a levegőt, és megkísérlem sebességbe rúgni az agyam, és feldolgozni, mit is csinálok itt és miért. Miért szorongatom ezt a mappát a kezemben, miért viselek kordbársony zakót (egyetlen zakóm), és legfőképpen, mi a bánatot keresek a Clarke business center akárhanyadik emeletén.
Az elmúlt napokban határozott pánikkal telve jártam a munkahelyemre, várva, mikor kezdenek el érdeklődni, mégis hogy került négy karomnyom az egyik céges taxi motorterébe, ami karmolásnyomot szigetelő szalaggal, műgyantával és olajfestékkel próbáltak álcázni, nem túl sok sikerrel. Már-már úgy tűnt, megúszom a dolgot, de tegnap, a szabadnapomon kaptam egy sms-t a főnöktől, hogy látni akar az irodájában "rutinbeszégetésre". Azaz rájöttek, hogy én voltam, vagy pedig tesztelik, van-e alakváltó a cégnél. Röviden ki fognak rúgni. Rossz esetben még be is perelnek. Aztán meg kaptam egy levelet, postán, miszerint "munkaügyben" ma 11-kor várnak a Clarke-towerben. Másfél-két hónapja, mikor érkeztem, számolatlan helyre küldtem önéletrajzot, gondolom ide is, csak a HR kerekei lassan őrölnek.
Másfél órája várok. Részben az én hibám, annyira görcsösen nem akartam elkésni, hogy egyel korábbra állítottam az órámat előző este, és elfeledkeztem róla. Ez tökéletesen leírja az életem. A portánál vettem észre, de akkor már késő volt, felküldtek, így várakozom.
Van egy kamera a mennyezeten a folyosón, kettő a folyosó végén, és egy a liftekkel szemben. Képtelen vagyok nem észrevenni ezeket. Gondolom a biztonsági őrök röhögnek rajtam. Duci harmincas fickó kihízott, kopott, legalább tíz éves zakóban, kopott farmerben, tornacipőben. Fehér ing, nyakkendő nincs, nem viselem el. Borostás arc, mivel ha megborotválkozom, pont az interjú közepére nőne vissza eredeti méretre, kócos haj, ami ebben a hosszban maximalizálta magát. Normális frizurához túl hosszú, hátrafésülni túl rövid. Átmozgatom a vállaim. Irritál ez a mellény. Észrevétlen biztonság, hatszáz dollárért. Nem tehetek róla, mióta Dimitrijt szállítottam, egyfolytában az jár az eszemben, amit mondott. "JHP lövedék réz helyett ezüst köpennyel, ólomnak pedig nyoma sincs, mert a teljes térfogat szenteltvízzel van feltöltve." Lövedék kimondottan alakváltók ellen. Nem mondom, a normális lőszer is átkozottul fájdalmas dolog, volt alkalmam megtapasztalni Chicagoban, de az legalább meggyógyul, ez viszont nem. Szóval egy hét paranoia után felélve minden tartalékom, vettem egy golyóálló mellényt. A II, szóval könnyű, megfogja az ezüstöt, és elvileg észrevétlen. Remélem a többi jellemzője jobban teljesít. Be kéne menni a mosdóba és leszedni, gondolkodom. Aha, és hová teszem? Mókás lenne bemenni az állásinterjúra kevlar mellénnyel a kezemben, bár ennyi erővel akár most rögtön is hazamehetek.
Már megint hülyeségeken elmélkedem. Nagy levegő, és ha már itt vagyok és van még tizennyolc percem, gyűjtsünk némi információt, hátha jó lesz valamire. Mélyen belélegzem a levegőt csukott szemmel, és próbálom értelmezni amit érzek.
A titkárnő valamiféle drága pacsulit használ. A testszaga alig érződik mögötte, de ami eljut hozzám... valószínű vannak ázsiaiak az ősei között. Túl magas a páratartalom, és túl mesterséges a levegő. Valami nem száz százalék a légkondival. Földszag. Ez meg vajon honnét jön - nyitom ki a szemem. Á, van egy nagy cserepes virág a titkárnő asztala mögött. Papírszag. Meleg papír, ami a nyomtatóból jött ki. Ismét lecsukom a szemem. Égett por szaga, alig érezhetően. Nekem is halk kerregés. Számítógép, portalanítani kellene. Körömlakk, gondolom a titkárnőtől. Zöld szaga van a padlószőnyegnek. Nem tudom jobban leírni, de emberi felem a zöld színt társítja a szaghoz. Gondolom valami tisztítószer lehet, azt érzem ki. Lépések közelednek, szürke szagot érzek. Felnézek. Biztonsági őr sétál a folyosón, nem engem néz, nincs dolga velem. Neki van szürke szaga, amibe kesernyésség vegyül, és a bőrszínével se stimmel valami, árnyalatnyit eltér a normáltól nemtudommegmondani merre. Ahogy elhalad mellettem, a szürke szag egyértelműen beteg szagra változik. Nagyon súlyos betegség, súlyos gyógyszerekkel, ezeknek a szagát érzem.
Az összes szag mellett-mögött érzek még valamit. Valamit, amit nem is emlékszem, mikor éreztem utoljára, ha éreztem egyáltalán. Otthon. Ez a rideg irodaház, az ellenszenves titkárnő, a beteg őr, a koszos számítógép, a körömlakk, mindez valahogy az otthonosság érzetét kelti, biztonságot sugall. Azt érzem, itt megvédenek, nem kell félnem semmitől. Ezen elgondolkodom. Valamifajta feromon lehet, talán azért, hogy könnyítse az üzleti tárgyalásokat. Nem gondoltam volna, hogy a feromonok kutatása, fejlesztése ennyire fejlett, de hát nem is mutattam sok érdeklődést a téma iránt.
Megropogtatom a nyakam, és próbálom nem szétgyűrni a mappát a kezemben, amiben a felettébb üres önéletrajzom van. Én nem venném fel magam ezek alapján, de annyira még nem vagyok kétségbe esve, hogy mindenfélét belehazudjak. Vajon melyik részlegre küldhettem én az önéletrajzomat? Milyen állásra pályázhattam?
Hirtelen rossz érzésem lesz.
Milyen állásra pályázhattam, hogy a CEO személyesen fogad? És miféle rettenetesen hamis pályázati anyagot küldtem, hogy be is hívnak? És ami a legfontosabb, honnét tudják a lakáscímem, ahová a levél érkezett, mikor azt a kéglit jóval az álláskeresések után béreltem ki?
- Mr Dnteeeee - karistolja végig a borotvapenge az agyam, ahogy a titkárnő megszólal. Ismét mélyet lélegzem. - Ms Claaaaaarke vrjaaaaa önt.
A titkárnő kinyitja előttem az iroda ajtaját, és még mielőtt felfognám a látványt, az otthon-szag felerősödik, s rájövök, hogy ez nem az otthon szaga. Hanem egy véroroszlán nőstényé.
B*sszameg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexis Clarke
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Tartózkodási hely : chatszin #DEB887
Hozzászólások száma : 28
Csatlakozott : 2013. Nov. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John   Hétf. Júl. 03, 2017 7:43 pm

A napokban az a hír érkezett, hogy idegen oroszlán van a városban. Gabnek sajnos még nem volt alkalma elbeszélgetni az új jövevénnyel, és nem is teljesen az én feladatom. Viszont ideje lesz a körmére nézni, hogy érezze a törődést, ha már egyszer nem tette meg a hivatalos bemutatkozását. Tudom, hogy Gabriel megfogja tenni a hivatalos köröket vele, de addig is egy isten hozottat kap tőlem. Remélem nem haragszik meg azért, hogy amíg ő nem ér oda, addig én a körmére nézek az úrnak. Nem szeretem, ha egy idegen hím kódorog a városban. Mostanában túl nagy volt hímek terén a jövés menés, és nekem már a hátamon is feláll a szőr ettől.
Mivel mostanában elég sokat voltam a cégen kívül falka ügyek miatt, ideje volt bejönnöm dolgozni is. Reggel már korán benn voltam, és így a szóban forgó urat is iderendeltettem be. A többiek kiderítettek róla , amit csak tudtak, így könnyen utol tudtam érni, és behívatni egy állásinterjúra, ami nem az lesz. De így mindenki más ezt fogja hinni.
Éreztem, amikor megjött. Vajon ő érzi, hogy hová érkezett meg? Viszont egyelőre nincs időm rögtön behívatni, még van egy megbeszélésem, ami jelenleg is folyamatba van, és utána is el kell még egy hívást intéznem. Közben már a titkárnő is jelezte, hogy megérkezett az úr, akit vártam.
Amilyen gyorsan csak tudtam intéztem a saját dolgaimat, mert jelen esetben amúgy is az idő pénz, főleg ebbe az irodába. Miután mindennel végeztem kiszóltam a titkárnőnek, hogy várom Mr. Dantet.
Az íróasztalom mögött ültem, papírokat írogattam még alá, amikor bevezették a szóban forgó urat. Úgy látom kellemes meglepetés érte.
- Foglaljon helyett , egy pillanat és öné a figyelmem – mondtam a férfinak.
- Köszönöm Amanda, elmehet – fordítottam tekintetemet a titkárnőm felé, aki szépen távozott is. Szépen befejeztem egy két perc alatt, amit csináltam, majd hátra dőltem a székemben, keresztbe tettem a lábamat, a kezemet a hasamra raktam összekulcsolva az ujjaimat, és Mr. Dantera néztem és vártam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
John Dante
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Foglalkozás : Taxisofőr
Avatar : Alfred Molina
Hozzászólások száma : 29
Csatlakozott : 2017. Feb. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John   Kedd Júl. 04, 2017 6:55 am

Mindig rosszul viseltem, ha becsapnak, és most sincs ez másként, érzem, hogy kezdenek a gondolataim veszélyessé válni. Olvastam róla, hogy ilyenkor a vadállat átveszi az irányítást, de én már jóval az első átváltozás előtt ilyen voltam. Két-három mély lélegzettel próbálom helyre zökkenteni magam, majd végigmérem "vendéglátóm". Először látom élőben, noha az arca ismerős a magazinokból, amikben időről időre felbukkan. Vajon mennyire közismert róla, hogy alakváltó?
Ahogy leülök az általa mutatott székre, és figyelem, ahogy matat, tesz-vesz, és teljesen ignorálja a létezésemet, pedig ő hivatott ide, kezdek párhuzamot érezni közte és a korábbi falkám rexe között. Korábbi falka? Nem volt az falka, csak egy megfélemlített banda, akiket a rex ütött-vert, ha csak a legkisebb mértékben is ellent mertünk mondani. Jó, persze az egyetlen falka amivel valaha dolgom volt, így lehet, hogy ez az alapvető módszere az oroszlánoknak.
Ez a nő is arrogánsnak tűnik, aki úgy véli, az egész világ körülötte forog, és mindenki az ő szeszélye miatt létezik.
Mégis miért hivatott ide azt hazudva, hogy állást kínál?
Ha csak azért érdekelném, mert én is oroszlán vagyok, megkereshetett volna ő  maga, esetleg felhívhat telefonon. A címemet kinyomozta, a telefonszámom se lett volna nehezebb.
Ha tényleg állást kínálna, már velem foglalkozna, próbálna jó benyomást kelteni, ehelyett csak érezteti, hogy mennyire jelentéktelen vagyok a szemében.
Kezdek feszült lenni. Nem dühös, csak... passzív agresszív, azt hiszem így hívják ezt. Aztán rám néz. Nem szól, csak vár. Mit lehet erre tenni? Annyira se tart, hogy legalább köszönjön. Hát jó, kezdek beszélni én, ennél jobban is el tudom verni az időm.
- Általában okosabb vagyok ennél - pillantok a kezemben lévő mappára, amit aztán el is teszek a zakóm zsebébe. - Észre szoktam venni, mikor átvernek, mert ez nyilvánvalóan nem egy állásinterjú. - Közönyös a hangom, nem ordítok, nem suttogok, csak mintha az időjárásról társalognék.
- Gyanítom mindkettőnknek lenne ennél jobb dolga is, így megköszönném, ha megosztaná velem, miért vagyok itt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexis Clarke
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Tartózkodási hely : chatszin #DEB887
Hozzászólások száma : 28
Csatlakozott : 2013. Nov. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John   Kedd Aug. 08, 2017 10:01 pm

Éreztem magamon a tekintetét , hogy figyel. Figyeljen nyugodtan, engem nem zavar. Szándékosan várattam e meg? Nem igazán, de így alakult. Na meg aztán valahol kijár neki, hiszen már jó ideje a városban van, és még csak arra se méltóztatott, hogy keresse a falkát amennyire tudom. Mert, ha meg van a falka , meg van a rex is, akinél be kellene jelentkeznie, hogy hahó a városba vagyok.
Általában csak azok nem szokták ezt a kis gesztust megtenni, akik irtó röviden tartózkodnak itt, vagy vaj van a fülük mögött.
Amikor már ráfigyeltem megéreztem benne a feszültséget. Vajon a találkozó miatt ideges, vagy tényleg titkol valamit, amiről azt gondolja, hogy most kiderülhet? Türelmesen vártam, méregettem, engedtem az oroszlánomnak is, hogy megkeresse a másikat, és felvegye vele a kapcsolatot. Lássuk, hogy reagál majd rá.
Szavait halva elmosolyodtam. Legalább nem buta, ez már jó hír.
- Csak addig lehet szó átverésről, amíg úgy gondolja, és amíg ki nem derülnek a valós szándékok, mert utána már lehet nem így fogja gondolni.
Magáztam, hiszen nem ismerem.
- Először is hagy mutatkozzam be, Alexis Clarke- nyújtottam felé a kezemet picit megemelkedve a székemről.
- Azt , hogy mi vagyok, ki vagyok gondolom már sejti- nem tartottam neki erő demonstrációt, pedig megtehettem volna, de nem állt szándékomban.
- Nem hinném, hogy lenne annál jobb dolgom, mint hogy kicsit a lábára lépek egy olyan …hm… úrnak, aki hívatlanul van a városba, és nem jelentkezik a rokonainál – nem akartam kimondani a lényeges dolgokat, mert ha még páran tudják is mi vagyok, akkor se mindenki. És mint tudjuk az üzleti életben a falnak is van füle olykor.
- Egyelőre ennél jobb dolgom nincs- mondhatnám, hogy azt már elintéztem, de ez nem tartozik rá.
Jogosan megkérdezhetné, hogy miért ide, és így szerveztem le a találkát. De nem ismerem, ahogy a szándékait sem. És jelenleg a falka nem úgy áll, hogy tudna velem jönni egy plusz ember egy külsős helyszínre. Itt legalább keretek közé van szabva, ha nem akar feltűnést kelteni nyugton marad. Ha pedig gond van, csak egy gombnyomás ,és jön a segítség, addig meg úgy is feltartom.
- Szóval hallgatom, mi járatba a városunkban? – a szemkontaktust végig tartottam vele, ahogy oroszlánom is kereste a másikét, miközben helyet foglalt a fenekén.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
John Dante
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Foglalkozás : Taxisofőr
Avatar : Alfred Molina
Hozzászólások száma : 29
Csatlakozott : 2017. Feb. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John   Szer. Aug. 09, 2017 12:56 am

Tudatosan lassítom le a lélegzetemet, mert ettől lelassul a szívem, és csökkenti a dühömet is. Nem, nem düh, inkább bosszúság. De düh lehet belőle, ha hagyom terjedni. Egyre inkább úgy érzem, nem volt jó ötlet New Age citybe költöznöm. Több váltóval kerültem összetűzésbe, mint korábban bármikor, pedig ennek a helynek alakváltó paradicsomnak kellene lennie. Bár jobban belegondolva csak azt mondták NAC-ról, hogy a törvény elnézőbb a vérlényekkel, nem pedig azt, hogy a vérlények békén hagyják egymást. Hát engem nem hagynak békén. Egy csoporttal jóban vagyok, van egy klubjuk, és vérlényt látni akaró turistákat viszek oda szerény jutalékért. A tigrisek meg... hát palotapincsi legyek, ha tudom, most hogy állok velük. Elkaptak, feltörölték velem a sikátort, elvittek a vezérükhöz, akivel szemben a közeli telihold miatt kiemelten pofátlan voltam, aztán... de nem, nem akarok erre gondolni sem.
Aztán észbe kapok. Telnek a másodpercek, ő meg félig-meddig áll, kezet nyújtva felém. Megint elkezdtem elmélkedni, és szinte semmi nem jutott el hozzám abból, amit mondott. Elfogadom a kézfogást, és nem akarom tudni, minek értelmezi a habozásomat.
- John Dante - felelem ösztönösen és feleslegesen, hisz úgyis tudja ki vagyok. - Igen, összeraktam a dolgokat. Idehivatott, mint oroszlán a másik oroszlánt. New Age cityről csak a neten olvastam, mielőtt idejöttem, és sehol nem említették, hogy ehhez meghívó kell a Clark vállalattól. Állatvédő törvények ide vagy oda, ez még mindig Amerika, a szabadság hazája. Legalábbis így tudtam.
Erőltetetten lassan lélegzem. Nem vagyok én ehhez hozzászokva. Itt ülök egy milliomos bolhafészek nőstény társaságában, aki épp most közölte, hogy szemétkedni akar velem, nem hívott ide senki, és még jelentkezni is kellett volna a... rokonoknál. Miért érzem ezt pont olyannak, mint a chicagoi falkámat? Terror, elnyomás és erőszak. Miért nem lehet civilizált módon vezetni egy falkát?
Erőltetetten lassan lélegzem továbbra is. Felesleges, nem érzem, hogy dühítenének a szavai. Inkább szomorúságot érzek, és a vágyat, hogy olyan messze legyek a helyi oroszlán-maffiától amennyire csak lehet. Méghogy rokonaim.
- Valóban nem hívott senki, nem gondoltam, hogy ez szükséges. Mégis miből gondolhattam volna, hogy Corleone módra zajlanak itt a dolgok? A rokon kifejezést meg erős túlzásnak érzem. Csak azért, mert ugyanaz a fajta fenevad mart meg minket vagy valamelyik ősünket még nem kell jóindulattal viseltetni egymás iránt. Ahogy a "lábamra lép" kifejezés sem a jóindulat jele irányomban.
Mocorgok kicsit. A mellény megint belém vág, mi a fenének kellett nekem ezt felvenni egy állásinterjúhoz. Persze ahogy kinéz, lehet, szükségem lesz rá. Mondjuk ha felbosszant és átváltoznék, lehet a mellény meg is fojtana. Erre nem gondoltam. Megint terelek, de a mellény kényelmetlenségével foglalkozni szórakoztatóbb, mint azon aggódni, hogy mi a tervük velem. Nem hiszem, hogy magától hivatott ide, nem hiszem, hogy ő az egyetlen oroszlán az épületben, és ugyan nem érzek veszélyt hiába szimatolok körbe, tudatos énem nem engedi, hogy biztonságosnak nevezzem a helyzetemet.
- Megtisztelő, hogy ennyire fontos vagyok, egy önhöz hasonló kaliberű üzletasszony biztos igen elfoglalt. Mint ahogy az is megtisztelő, hogy nincs jobb dolga, mint velem foglalkozni - mert nekem lenne, de ezt nem teszem hozzá. Nem érdekli. Számára csak egy probléma vagyok, ami meg kell oldani a következő megbeszélés előtt. De addig is a lábamra tud lépni.
- Lehet, valóban jeleznem kellett volna az érkezésem, de mentségemre szól, fogalmam sincs, kinél tehettem volna ezt meg. Itt vagyok másfél hónapja, és ön az első oroszlán, akivel találkozom. Persze nyilván megkérdezhettem volna más vérlényt, de azokkal sincs túl jó tapasztalatom. Ha a fajtánk nem gyógyulna ilyen gyorsan, aligha lennék most beszédképes állapotban.
De még ha tudtam volna is, hogy kinél, a miért akkor is kérdés marad. Ez olyan, mintha az érkező kínaiaknak be kellene jelentkezni a yakuzánál
. - mentális nyakleves magamnak. Nem bírtam ki, hogy ne teszteljem az értelmi képességeit, és muszáj volt egy csapdát elhelyeznem a mondanivalómban. A yakuza nem kínai szervezet.
Folyamatosan a szemembe próbál nézni. Nem hagyom, félre kapom a pillantásom. Nagyon sok váltó a tekintetek összekapcsolódását kihívásnak tekinti, és én nem akarok vele verekedni. Ez itt valami főmufti lesz, én meg lássuk be, lassú vagyok, kövér és ügyetlen. Ha harc lesz, kihajít az ablakon, és ilyen magasról nem biztos, hogy túlélem.
- Azért jöttem ebbe a városba, mert elhittem, hogy itt nyugodtan élhetek, mint váltó. Én nem várok sokat a világtól, csak azt, hogy mindenki hagyjon békén. Élni és élni hagyni. De egyre inkább úgy érzem, ostoba dolog volt, több atrocitás ért itt, mint bárhol máshol, leszámítva a szülővárosom. Mindenhol máshol csak befogom a pofám arról, hogy mi vagyok, nem tépek szét senkit és semmit dühömben, és egész normálisan elvagyok. Itt már összezördültem a mia kalifával és láthatólag önnel is még azelőtt, hogy találkoztunk volna, pedig tényleg próbálok a radar alatt mozogni.
Továbbra sem vagyok dühös, inkább... csalódott.
Továbbra is erősen érzem az oroszlán jelenlétet. Próbálok nem reagálni, kényszeríteni magam, hogy ignoráljam. Biztonságérzetet sugall, de nem vagyok itt biztonságban. Úgy sejtem nem döntötte még el, mit akar velem. Kidobni a városból, vagy bevenni a falkába, mint valaki, aki elvégzi a csicskamunkát. Vagy kitekerni a nyakam, csak macska módra játszik a zsákmánnyal.
Nehéz eldöntenem, melyikkel járok a legjobban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John   

Vissza az elejére Go down
 
Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hannah Charpentier
» John szobája
» Jay skatulyái
» John Adams
» Olimposz > John Aaron / Árész

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: New Age City :: Belváros-
Ugrás: