HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Csüt. Okt. 12, 2017 8:12 pm by Veronica Thorne

» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Csüt. Okt. 05, 2017 9:28 pm by David Johnas

» Kronológia
Hétf. Szept. 25, 2017 2:43 am by John Dante

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Pént. Szept. 22, 2017 4:28 am by John Dante

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Pént. Szept. 22, 2017 4:14 am by John Dante

» Greg & Lexi
Csüt. Szept. 07, 2017 10:03 pm by Gregory Tyson

» Hazatérés és egyéb katasztrófák - DJ, Phil, Promi
Szer. Szept. 06, 2017 8:49 am by David Johnas

» Prometheus - Daniel
Szomb. Aug. 26, 2017 6:28 pm by Daniel Mist

» Ráni és a Tanító Maya & Derek
Vas. Aug. 20, 2017 10:11 pm by Derek Simon

Top posting users this month
Veronica Thorne
 
David Johnas
 
Rain Phantomhive
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
John Dante
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Foglalkozás : Taxisofőr
Avatar : Alfred Molina
Hozzászólások száma : 43
Csatlakozott : 2017. Feb. 23.

TémanyitásTárgy: Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John   Vas. Jún. 25, 2017 8:11 am

Megropogtatom az ujjaimat. Ismét. Aztán rájövök, hogy az így keltett zaj sokakat zavar, így körbelesek. Öt lépésnyire velem szemben a titkárnő viszonozza a pillantásom, majd rám mosolyog. Tisztelettudóan, üresen, ösztönösen. Vajon észrevette egyáltalán, hogy rám mosolygott? Kétlem. Tipikus titkárnő. Talán tenyésztik ezeket valahol, kimondottan ügyelve a fotogén megjelenésre, fekete keretes szemüvegre, és az ügyfelekkel szemben használt hihetetlenül irritáló hangra. Egyes hangsúlyokat elnyújt, másokat összecsap, mintha a koponyám alatt, a csupasz agyamon hegedülnének egy borotvapengével. "Jnapóóóóót Mr. Dnteeee. Ms. Claaaaarke hamrsaaaaaan fgdjaaaa." Mikor hozzám szólt, éreztem, hogy megugranak a karmaim, és erős késztetést éreztem, hogy arcon csapjam. Nem szoktam ilyen lenni, válogatott tuskónak kell lenni, hogy valaki így felhergeljen. Vagy titkárnőnek, ezek szerint.
Izgek-mozgok. Kényelmetlen ez a szék. Olcsó műanyag, valahogy többet várnék a Clarke iparvállalat vagy micsoda felhőkarcolójában. Aztán rájövök, nem a szék a probléma, hanem ez a nyomorult mellény. Észrevétlen biztonság, állt a címkéjén, mint valami ócska női holmi reklám. Terelek, veszem észre magamon. Mindenre fókuszálok, csak a realitásra ne kelljen. Mély sóhajjal kifújom a levegőt, és megkísérlem sebességbe rúgni az agyam, és feldolgozni, mit is csinálok itt és miért. Miért szorongatom ezt a mappát a kezemben, miért viselek kordbársony zakót (egyetlen zakóm), és legfőképpen, mi a bánatot keresek a Clarke business center akárhanyadik emeletén.
Az elmúlt napokban határozott pánikkal telve jártam a munkahelyemre, várva, mikor kezdenek el érdeklődni, mégis hogy került négy karomnyom az egyik céges taxi motorterébe, ami karmolásnyomot szigetelő szalaggal, műgyantával és olajfestékkel próbáltak álcázni, nem túl sok sikerrel. Már-már úgy tűnt, megúszom a dolgot, de tegnap, a szabadnapomon kaptam egy sms-t a főnöktől, hogy látni akar az irodájában "rutinbeszégetésre". Azaz rájöttek, hogy én voltam, vagy pedig tesztelik, van-e alakváltó a cégnél. Röviden ki fognak rúgni. Rossz esetben még be is perelnek. Aztán meg kaptam egy levelet, postán, miszerint "munkaügyben" ma 11-kor várnak a Clarke-towerben. Másfél-két hónapja, mikor érkeztem, számolatlan helyre küldtem önéletrajzot, gondolom ide is, csak a HR kerekei lassan őrölnek.
Másfél órája várok. Részben az én hibám, annyira görcsösen nem akartam elkésni, hogy egyel korábbra állítottam az órámat előző este, és elfeledkeztem róla. Ez tökéletesen leírja az életem. A portánál vettem észre, de akkor már késő volt, felküldtek, így várakozom.
Van egy kamera a mennyezeten a folyosón, kettő a folyosó végén, és egy a liftekkel szemben. Képtelen vagyok nem észrevenni ezeket. Gondolom a biztonsági őrök röhögnek rajtam. Duci harmincas fickó kihízott, kopott, legalább tíz éves zakóban, kopott farmerben, tornacipőben. Fehér ing, nyakkendő nincs, nem viselem el. Borostás arc, mivel ha megborotválkozom, pont az interjú közepére nőne vissza eredeti méretre, kócos haj, ami ebben a hosszban maximalizálta magát. Normális frizurához túl hosszú, hátrafésülni túl rövid. Átmozgatom a vállaim. Irritál ez a mellény. Észrevétlen biztonság, hatszáz dollárért. Nem tehetek róla, mióta Dimitrijt szállítottam, egyfolytában az jár az eszemben, amit mondott. "JHP lövedék réz helyett ezüst köpennyel, ólomnak pedig nyoma sincs, mert a teljes térfogat szenteltvízzel van feltöltve." Lövedék kimondottan alakváltók ellen. Nem mondom, a normális lőszer is átkozottul fájdalmas dolog, volt alkalmam megtapasztalni Chicagoban, de az legalább meggyógyul, ez viszont nem. Szóval egy hét paranoia után felélve minden tartalékom, vettem egy golyóálló mellényt. A II, szóval könnyű, megfogja az ezüstöt, és elvileg észrevétlen. Remélem a többi jellemzője jobban teljesít. Be kéne menni a mosdóba és leszedni, gondolkodom. Aha, és hová teszem? Mókás lenne bemenni az állásinterjúra kevlar mellénnyel a kezemben, bár ennyi erővel akár most rögtön is hazamehetek.
Már megint hülyeségeken elmélkedem. Nagy levegő, és ha már itt vagyok és van még tizennyolc percem, gyűjtsünk némi információt, hátha jó lesz valamire. Mélyen belélegzem a levegőt csukott szemmel, és próbálom értelmezni amit érzek.
A titkárnő valamiféle drága pacsulit használ. A testszaga alig érződik mögötte, de ami eljut hozzám... valószínű vannak ázsiaiak az ősei között. Túl magas a páratartalom, és túl mesterséges a levegő. Valami nem száz százalék a légkondival. Földszag. Ez meg vajon honnét jön - nyitom ki a szemem. Á, van egy nagy cserepes virág a titkárnő asztala mögött. Papírszag. Meleg papír, ami a nyomtatóból jött ki. Ismét lecsukom a szemem. Égett por szaga, alig érezhetően. Nekem is halk kerregés. Számítógép, portalanítani kellene. Körömlakk, gondolom a titkárnőtől. Zöld szaga van a padlószőnyegnek. Nem tudom jobban leírni, de emberi felem a zöld színt társítja a szaghoz. Gondolom valami tisztítószer lehet, azt érzem ki. Lépések közelednek, szürke szagot érzek. Felnézek. Biztonsági őr sétál a folyosón, nem engem néz, nincs dolga velem. Neki van szürke szaga, amibe kesernyésség vegyül, és a bőrszínével se stimmel valami, árnyalatnyit eltér a normáltól nemtudommegmondani merre. Ahogy elhalad mellettem, a szürke szag egyértelműen beteg szagra változik. Nagyon súlyos betegség, súlyos gyógyszerekkel, ezeknek a szagát érzem.
Az összes szag mellett-mögött érzek még valamit. Valamit, amit nem is emlékszem, mikor éreztem utoljára, ha éreztem egyáltalán. Otthon. Ez a rideg irodaház, az ellenszenves titkárnő, a beteg őr, a koszos számítógép, a körömlakk, mindez valahogy az otthonosság érzetét kelti, biztonságot sugall. Azt érzem, itt megvédenek, nem kell félnem semmitől. Ezen elgondolkodom. Valamifajta feromon lehet, talán azért, hogy könnyítse az üzleti tárgyalásokat. Nem gondoltam volna, hogy a feromonok kutatása, fejlesztése ennyire fejlett, de hát nem is mutattam sok érdeklődést a téma iránt.
Megropogtatom a nyakam, és próbálom nem szétgyűrni a mappát a kezemben, amiben a felettébb üres önéletrajzom van. Én nem venném fel magam ezek alapján, de annyira még nem vagyok kétségbe esve, hogy mindenfélét belehazudjak. Vajon melyik részlegre küldhettem én az önéletrajzomat? Milyen állásra pályázhattam?
Hirtelen rossz érzésem lesz.
Milyen állásra pályázhattam, hogy a CEO személyesen fogad? És miféle rettenetesen hamis pályázati anyagot küldtem, hogy be is hívnak? És ami a legfontosabb, honnét tudják a lakáscímem, ahová a levél érkezett, mikor azt a kéglit jóval az álláskeresések után béreltem ki?
- Mr Dnteeeee - karistolja végig a borotvapenge az agyam, ahogy a titkárnő megszólal. Ismét mélyet lélegzem. - Ms Claaaaaarke vrjaaaaa önt.
A titkárnő kinyitja előttem az iroda ajtaját, és még mielőtt felfognám a látványt, az otthon-szag felerősödik, s rájövök, hogy ez nem az otthon szaga. Hanem egy véroroszlán nőstényé.
B*sszameg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexis Clarke
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Tartózkodási hely : chatszin #DEB887
Hozzászólások száma : 29
Csatlakozott : 2013. Nov. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John   Hétf. Júl. 03, 2017 7:43 pm

A napokban az a hír érkezett, hogy idegen oroszlán van a városban. Gabnek sajnos még nem volt alkalma elbeszélgetni az új jövevénnyel, és nem is teljesen az én feladatom. Viszont ideje lesz a körmére nézni, hogy érezze a törődést, ha már egyszer nem tette meg a hivatalos bemutatkozását. Tudom, hogy Gabriel megfogja tenni a hivatalos köröket vele, de addig is egy isten hozottat kap tőlem. Remélem nem haragszik meg azért, hogy amíg ő nem ér oda, addig én a körmére nézek az úrnak. Nem szeretem, ha egy idegen hím kódorog a városban. Mostanában túl nagy volt hímek terén a jövés menés, és nekem már a hátamon is feláll a szőr ettől.
Mivel mostanában elég sokat voltam a cégen kívül falka ügyek miatt, ideje volt bejönnöm dolgozni is. Reggel már korán benn voltam, és így a szóban forgó urat is iderendeltettem be. A többiek kiderítettek róla , amit csak tudtak, így könnyen utol tudtam érni, és behívatni egy állásinterjúra, ami nem az lesz. De így mindenki más ezt fogja hinni.
Éreztem, amikor megjött. Vajon ő érzi, hogy hová érkezett meg? Viszont egyelőre nincs időm rögtön behívatni, még van egy megbeszélésem, ami jelenleg is folyamatba van, és utána is el kell még egy hívást intéznem. Közben már a titkárnő is jelezte, hogy megérkezett az úr, akit vártam.
Amilyen gyorsan csak tudtam intéztem a saját dolgaimat, mert jelen esetben amúgy is az idő pénz, főleg ebbe az irodába. Miután mindennel végeztem kiszóltam a titkárnőnek, hogy várom Mr. Dantet.
Az íróasztalom mögött ültem, papírokat írogattam még alá, amikor bevezették a szóban forgó urat. Úgy látom kellemes meglepetés érte.
- Foglaljon helyett , egy pillanat és öné a figyelmem – mondtam a férfinak.
- Köszönöm Amanda, elmehet – fordítottam tekintetemet a titkárnőm felé, aki szépen távozott is. Szépen befejeztem egy két perc alatt, amit csináltam, majd hátra dőltem a székemben, keresztbe tettem a lábamat, a kezemet a hasamra raktam összekulcsolva az ujjaimat, és Mr. Dantera néztem és vártam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
John Dante
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Foglalkozás : Taxisofőr
Avatar : Alfred Molina
Hozzászólások száma : 43
Csatlakozott : 2017. Feb. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John   Kedd Júl. 04, 2017 6:55 am

Mindig rosszul viseltem, ha becsapnak, és most sincs ez másként, érzem, hogy kezdenek a gondolataim veszélyessé válni. Olvastam róla, hogy ilyenkor a vadállat átveszi az irányítást, de én már jóval az első átváltozás előtt ilyen voltam. Két-három mély lélegzettel próbálom helyre zökkenteni magam, majd végigmérem "vendéglátóm". Először látom élőben, noha az arca ismerős a magazinokból, amikben időről időre felbukkan. Vajon mennyire közismert róla, hogy alakváltó?
Ahogy leülök az általa mutatott székre, és figyelem, ahogy matat, tesz-vesz, és teljesen ignorálja a létezésemet, pedig ő hivatott ide, kezdek párhuzamot érezni közte és a korábbi falkám rexe között. Korábbi falka? Nem volt az falka, csak egy megfélemlített banda, akiket a rex ütött-vert, ha csak a legkisebb mértékben is ellent mertünk mondani. Jó, persze az egyetlen falka amivel valaha dolgom volt, így lehet, hogy ez az alapvető módszere az oroszlánoknak.
Ez a nő is arrogánsnak tűnik, aki úgy véli, az egész világ körülötte forog, és mindenki az ő szeszélye miatt létezik.
Mégis miért hivatott ide azt hazudva, hogy állást kínál?
Ha csak azért érdekelném, mert én is oroszlán vagyok, megkereshetett volna ő  maga, esetleg felhívhat telefonon. A címemet kinyomozta, a telefonszámom se lett volna nehezebb.
Ha tényleg állást kínálna, már velem foglalkozna, próbálna jó benyomást kelteni, ehelyett csak érezteti, hogy mennyire jelentéktelen vagyok a szemében.
Kezdek feszült lenni. Nem dühös, csak... passzív agresszív, azt hiszem így hívják ezt. Aztán rám néz. Nem szól, csak vár. Mit lehet erre tenni? Annyira se tart, hogy legalább köszönjön. Hát jó, kezdek beszélni én, ennél jobban is el tudom verni az időm.
- Általában okosabb vagyok ennél - pillantok a kezemben lévő mappára, amit aztán el is teszek a zakóm zsebébe. - Észre szoktam venni, mikor átvernek, mert ez nyilvánvalóan nem egy állásinterjú. - Közönyös a hangom, nem ordítok, nem suttogok, csak mintha az időjárásról társalognék.
- Gyanítom mindkettőnknek lenne ennél jobb dolga is, így megköszönném, ha megosztaná velem, miért vagyok itt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexis Clarke
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Tartózkodási hely : chatszin #DEB887
Hozzászólások száma : 29
Csatlakozott : 2013. Nov. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John   Kedd Aug. 08, 2017 10:01 pm

Éreztem magamon a tekintetét , hogy figyel. Figyeljen nyugodtan, engem nem zavar. Szándékosan várattam e meg? Nem igazán, de így alakult. Na meg aztán valahol kijár neki, hiszen már jó ideje a városban van, és még csak arra se méltóztatott, hogy keresse a falkát amennyire tudom. Mert, ha meg van a falka , meg van a rex is, akinél be kellene jelentkeznie, hogy hahó a városba vagyok.
Általában csak azok nem szokták ezt a kis gesztust megtenni, akik irtó röviden tartózkodnak itt, vagy vaj van a fülük mögött.
Amikor már ráfigyeltem megéreztem benne a feszültséget. Vajon a találkozó miatt ideges, vagy tényleg titkol valamit, amiről azt gondolja, hogy most kiderülhet? Türelmesen vártam, méregettem, engedtem az oroszlánomnak is, hogy megkeresse a másikat, és felvegye vele a kapcsolatot. Lássuk, hogy reagál majd rá.
Szavait halva elmosolyodtam. Legalább nem buta, ez már jó hír.
- Csak addig lehet szó átverésről, amíg úgy gondolja, és amíg ki nem derülnek a valós szándékok, mert utána már lehet nem így fogja gondolni.
Magáztam, hiszen nem ismerem.
- Először is hagy mutatkozzam be, Alexis Clarke- nyújtottam felé a kezemet picit megemelkedve a székemről.
- Azt , hogy mi vagyok, ki vagyok gondolom már sejti- nem tartottam neki erő demonstrációt, pedig megtehettem volna, de nem állt szándékomban.
- Nem hinném, hogy lenne annál jobb dolgom, mint hogy kicsit a lábára lépek egy olyan …hm… úrnak, aki hívatlanul van a városba, és nem jelentkezik a rokonainál – nem akartam kimondani a lényeges dolgokat, mert ha még páran tudják is mi vagyok, akkor se mindenki. És mint tudjuk az üzleti életben a falnak is van füle olykor.
- Egyelőre ennél jobb dolgom nincs- mondhatnám, hogy azt már elintéztem, de ez nem tartozik rá.
Jogosan megkérdezhetné, hogy miért ide, és így szerveztem le a találkát. De nem ismerem, ahogy a szándékait sem. És jelenleg a falka nem úgy áll, hogy tudna velem jönni egy plusz ember egy külsős helyszínre. Itt legalább keretek közé van szabva, ha nem akar feltűnést kelteni nyugton marad. Ha pedig gond van, csak egy gombnyomás ,és jön a segítség, addig meg úgy is feltartom.
- Szóval hallgatom, mi járatba a városunkban? – a szemkontaktust végig tartottam vele, ahogy oroszlánom is kereste a másikét, miközben helyet foglalt a fenekén.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
John Dante
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Foglalkozás : Taxisofőr
Avatar : Alfred Molina
Hozzászólások száma : 43
Csatlakozott : 2017. Feb. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John   Szer. Aug. 09, 2017 12:56 am

Tudatosan lassítom le a lélegzetemet, mert ettől lelassul a szívem, és csökkenti a dühömet is. Nem, nem düh, inkább bosszúság. De düh lehet belőle, ha hagyom terjedni. Egyre inkább úgy érzem, nem volt jó ötlet New Age citybe költöznöm. Több váltóval kerültem összetűzésbe, mint korábban bármikor, pedig ennek a helynek alakváltó paradicsomnak kellene lennie. Bár jobban belegondolva csak azt mondták NAC-ról, hogy a törvény elnézőbb a vérlényekkel, nem pedig azt, hogy a vérlények békén hagyják egymást. Hát engem nem hagynak békén. Egy csoporttal jóban vagyok, van egy klubjuk, és vérlényt látni akaró turistákat viszek oda szerény jutalékért. A tigrisek meg... hát palotapincsi legyek, ha tudom, most hogy állok velük. Elkaptak, feltörölték velem a sikátort, elvittek a vezérükhöz, akivel szemben a közeli telihold miatt kiemelten pofátlan voltam, aztán... de nem, nem akarok erre gondolni sem.
Aztán észbe kapok. Telnek a másodpercek, ő meg félig-meddig áll, kezet nyújtva felém. Megint elkezdtem elmélkedni, és szinte semmi nem jutott el hozzám abból, amit mondott. Elfogadom a kézfogást, és nem akarom tudni, minek értelmezi a habozásomat.
- John Dante - felelem ösztönösen és feleslegesen, hisz úgyis tudja ki vagyok. - Igen, összeraktam a dolgokat. Idehivatott, mint oroszlán a másik oroszlánt. New Age cityről csak a neten olvastam, mielőtt idejöttem, és sehol nem említették, hogy ehhez meghívó kell a Clark vállalattól. Állatvédő törvények ide vagy oda, ez még mindig Amerika, a szabadság hazája. Legalábbis így tudtam.
Erőltetetten lassan lélegzem. Nem vagyok én ehhez hozzászokva. Itt ülök egy milliomos bolhafészek nőstény társaságában, aki épp most közölte, hogy szemétkedni akar velem, nem hívott ide senki, és még jelentkezni is kellett volna a... rokonoknál. Miért érzem ezt pont olyannak, mint a chicagoi falkámat? Terror, elnyomás és erőszak. Miért nem lehet civilizált módon vezetni egy falkát?
Erőltetetten lassan lélegzem továbbra is. Felesleges, nem érzem, hogy dühítenének a szavai. Inkább szomorúságot érzek, és a vágyat, hogy olyan messze legyek a helyi oroszlán-maffiától amennyire csak lehet. Méghogy rokonaim.
- Valóban nem hívott senki, nem gondoltam, hogy ez szükséges. Mégis miből gondolhattam volna, hogy Corleone módra zajlanak itt a dolgok? A rokon kifejezést meg erős túlzásnak érzem. Csak azért, mert ugyanaz a fajta fenevad mart meg minket vagy valamelyik ősünket még nem kell jóindulattal viseltetni egymás iránt. Ahogy a "lábamra lép" kifejezés sem a jóindulat jele irányomban.
Mocorgok kicsit. A mellény megint belém vág, mi a fenének kellett nekem ezt felvenni egy állásinterjúhoz. Persze ahogy kinéz, lehet, szükségem lesz rá. Mondjuk ha felbosszant és átváltoznék, lehet a mellény meg is fojtana. Erre nem gondoltam. Megint terelek, de a mellény kényelmetlenségével foglalkozni szórakoztatóbb, mint azon aggódni, hogy mi a tervük velem. Nem hiszem, hogy magától hivatott ide, nem hiszem, hogy ő az egyetlen oroszlán az épületben, és ugyan nem érzek veszélyt hiába szimatolok körbe, tudatos énem nem engedi, hogy biztonságosnak nevezzem a helyzetemet.
- Megtisztelő, hogy ennyire fontos vagyok, egy önhöz hasonló kaliberű üzletasszony biztos igen elfoglalt. Mint ahogy az is megtisztelő, hogy nincs jobb dolga, mint velem foglalkozni - mert nekem lenne, de ezt nem teszem hozzá. Nem érdekli. Számára csak egy probléma vagyok, ami meg kell oldani a következő megbeszélés előtt. De addig is a lábamra tud lépni.
- Lehet, valóban jeleznem kellett volna az érkezésem, de mentségemre szól, fogalmam sincs, kinél tehettem volna ezt meg. Itt vagyok másfél hónapja, és ön az első oroszlán, akivel találkozom. Persze nyilván megkérdezhettem volna más vérlényt, de azokkal sincs túl jó tapasztalatom. Ha a fajtánk nem gyógyulna ilyen gyorsan, aligha lennék most beszédképes állapotban.
De még ha tudtam volna is, hogy kinél, a miért akkor is kérdés marad. Ez olyan, mintha az érkező kínaiaknak be kellene jelentkezni a yakuzánál
. - mentális nyakleves magamnak. Nem bírtam ki, hogy ne teszteljem az értelmi képességeit, és muszáj volt egy csapdát elhelyeznem a mondanivalómban. A yakuza nem kínai szervezet.
Folyamatosan a szemembe próbál nézni. Nem hagyom, félre kapom a pillantásom. Nagyon sok váltó a tekintetek összekapcsolódását kihívásnak tekinti, és én nem akarok vele verekedni. Ez itt valami főmufti lesz, én meg lássuk be, lassú vagyok, kövér és ügyetlen. Ha harc lesz, kihajít az ablakon, és ilyen magasról nem biztos, hogy túlélem.
- Azért jöttem ebbe a városba, mert elhittem, hogy itt nyugodtan élhetek, mint váltó. Én nem várok sokat a világtól, csak azt, hogy mindenki hagyjon békén. Élni és élni hagyni. De egyre inkább úgy érzem, ostoba dolog volt, több atrocitás ért itt, mint bárhol máshol, leszámítva a szülővárosom. Mindenhol máshol csak befogom a pofám arról, hogy mi vagyok, nem tépek szét senkit és semmit dühömben, és egész normálisan elvagyok. Itt már összezördültem a mia kalifával és láthatólag önnel is még azelőtt, hogy találkoztunk volna, pedig tényleg próbálok a radar alatt mozogni.
Továbbra sem vagyok dühös, inkább... csalódott.
Továbbra is erősen érzem az oroszlán jelenlétet. Próbálok nem reagálni, kényszeríteni magam, hogy ignoráljam. Biztonságérzetet sugall, de nem vagyok itt biztonságban. Úgy sejtem nem döntötte még el, mit akar velem. Kidobni a városból, vagy bevenni a falkába, mint valaki, aki elvégzi a csicskamunkát. Vagy kitekerni a nyakam, csak macska módra játszik a zsákmánnyal.
Nehéz eldöntenem, melyikkel járok a legjobban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexis Clarke
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Tartózkodási hely : chatszin #DEB887
Hozzászólások száma : 29
Csatlakozott : 2013. Nov. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John   Szer. Szept. 20, 2017 10:04 am

Figyelek, várok, és feltűnik, hogy habozik. Vajon mi lehet az oka? Talán idővel ki fog derülni, egyelőre jussunk előrébb a beszélgetésben, és céljának mivoltában.
- Jól tudta, de azt is tudnia kellene, hogy ha új helyre érkezik, akkor illik bejelentkezni a helyi falkánál, vagy tévednék? – kíváncsian néztem rá kézfogásunk után. De legalább már előrébb jutunk, nem pedig egy helyben toporgunk, mint valami ideges tinik. Felnőttek vagyok, és úgy is kellene viselkednünk. Megértem, hogy feszült és ideges, de várható volt, hogy valaki a körmére fog nézni, hiszen egy alfa se engedheti meg magának, hogy egy fajtája beli csak úgy a városába legyen. Sosem tudni ki milyen céllal érkezik, és a mi falkánk élt át eleget mostanság ahhoz, hogy odafigyeljünk mindenre, és mindenkire.
- Megértem a feszültségedet, idegességedet, de talán a modorodon változtatnod kellene. Lehet, hogy a saját irodaházamban vagyunk, és talán nem érzed mások jelenlétét, és akár tetszik akár nem van kapcsolat köztünk, és nem szeretném ezt a felszínre is hozni , hogy megértsd – oroszlánomat továbbra is elrejtettem, nem akartam ráereszteni, ahogy teljes energiámat sem, hiszen kitudja hogyan reagálna. A végén fenyegetésnek venné, azt pedig nem szeretném, hiszen nem ilyen célzattal hívattam magamhoz.
- Örömömre szolgál Jonh, hogy beszélhetek önnel. Lehet úgy féli, hogy nem így kellene, hogy nekem kellett volna önhöz fáradnom. De lássa be azt is megtehettem volna minden nélkül,hogy egyszerűen a falkám elé hurcoltatom, hogy ott válaszoljon a kérdéseinkre. Így még is barátibb, nem gondolja? – néztem kíváncsian ismét rá, és remélem felfogja végre azzal a makacs macska fejével, hogy még mindig jobb helyzetben van most, mint amúgy lehetne. És nem is áll szándékomban ezt eltitkolni előle.
- Teljesen félre érti a dolgot. És igen, bárki útba igazította volna, és nyilván támadásokkal sem kellett volna számolnia a városban, ha ez a beszélgetés hamarabb történik meg. A falkába nem fogom bekényszeríteni, de azzal hogy átlépte a városunk határát igen is felelős a falkánk az Ön tetteiért, és ezzel együtt az alfák is felelősek. Bármi történne a városban, ami valamilyen módon oroszlánhoz köthető minket vesznek elő, vonnak kérdőre - remélem lassan megérti a dolgot, mert valahogy az a gyanúm, hogy ő nem falkában élt eddig, így a szabályokkal sincs teljesen tisztában.
- És ne vegye sértésnek se kínaiak nem vagyunk, sem pedig japánok, de falkában élünk, jó ideje ebben a városban, és nem szeretnék ezt a pozíciót elveszíteni egy idegen miatt. Lehet, hogy maga éppen jó fiú, de mi nem ismerjük, nem tudhatjuk mik a célja. Ha a városban akar maradni, ahhoz a mi engedélyük kell, és ha nem is csatlakozik hozzánk mi akkor is figyelünk magára , és felelősséggel tartozunk valamilyen módon – nem mondom, hogy nem zavart az, hogy nem nézett a szemembe, egyenesen kerülte azt. Talán ennyire gyenge, vagy szub lenne? Mert ha igen, akkor ténylegesen rászorul a mi védelmünkre.
- Ha itt végzünk , és jól alakul minden, akkor nem kell a radar alatt mozognia – remélem most már felfogja, hogy mit akarok elérni, és mi egyáltalán ennek a beszélgetésnek a célja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
John Dante
Véroroszlán
Véroroszlán
avatar

Foglalkozás : Taxisofőr
Avatar : Alfred Molina
Hozzászólások száma : 43
Csatlakozott : 2017. Feb. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John   Pént. Szept. 22, 2017 4:14 am

Dobolok kicsit az ujjaimmal a szék karfáján. Bőr, mégpedig valódi, jobb minőség, mint ami a céges taximban van. Amilyen közönséges érzést keltett a folyosó, annyira árad a vagyon ebből a helyiségből. A falon festmény, valami modern alkotás, amit én szemétnek neveznék nem művészetnek, mégis milliókért kel el. Az egész hátsó fal üveg, valószínű napelem panelekkel, szép kilátás a városra. Minibár a fal mellett. Íróasztal, ami átmenet a modern és a tradicionális között, nagyobb, mint egy átlag személyautó, sötétbarnára pácolt fából. Az asztalon vékony, de nagy átmérőjű monitor, a számítógép nem látszik, és oroszlán hallással is csak alig hallható a zúgása. Vízhűtés. Még egy vendégfotel, az enyémhez hasonló. Ezek a luxusfotelek kínzóeszközök ahhoz képest, ami az asztal túloldalán van, amiből Clark néz rám.
Már megint elkalandoztam, pedig választ vár. De vajon mire is?
Tudom, hogy alakváltó szemszögből kezd hosszúra nyúlni a csönd, de ez így akkor sem jó. Vakon repülök masszív sziklák között. A helyzet váratlanul ért, nem voltam/vagyok felkészülve. Állásinterjúra jöttem, nem pedig balhézásra a helyi falkával. Mert tévedés ne essék, ez itt balhézás.
- Én aztán nem tudom mi az illem, csak egy mezítlábas taxisofőr vagyok, iskolázottság nélkül - váltok passzív-agresszív módra, enyhe csúsztatással. Végülis elkezdtem az egyetemet, csak a bundanövesztés miatt félbe kellett hagyni. Nem akarom megtépetni magam, de kezd úgy kinézni, nem fogom megúszni a verést. Nem jól viselkedtem a szemükben, ezért büntetést érdemlek.
Aztán beleköt a modoromba, meg hogy "megért". Hát persze. De legalább eljutottunk a fenyegetés részhez. Fenyegetés, ijesztgetés, esetleg egy-két pofon, majd jön a szeretet-bombázás. Ahogy a szekták csinálják. Lássam milyen gyenge és esendő vagyok magamban, de ha belépek közéjük, minden jó lesz, kapok tejecskét és sütit, és majd megvédenek mindentől.
- Elnézést, igyekszem majd jókisfiú lenni és nem túl hangosan ordítani, mikor a lábamra lép. Nem kétlem, hogy az ajtó túloldalán pribékek várnak a jelre, hogy feltöröljék velem a padlót. Megnyugtathatom, nem lesz nehéz dolguk, minden harci tapasztalatom kimerül kilenc éves koromban történt pofozkodásban, ami egy szelet süti miatt történt. Nem lett enyém a süti, ha érdekli.
Ne értsen félre, nem sajnáltatni akarom magam, csak magyarázatot adni, miért nem kommunikálok más vérlényekkel, ha egy módom van. Amióta az eszemet tudom, én vagyok mindenhol a balek, én vagyok az, akit a helyi menő csávó kipécéz magának, hogy szemétkedhessen. Az első átváltozás óta ez csak annyit változott, hogy több kárt lehet bennem tenni következmények nélkül. Vonzom az agresszív idiótákat, és ez ellen csak annyit tehetek, hogy befogom a pofám és nem megyek a napra.
Tudom én jól, hogy szerencsés vagyok
- folytatom, és nem tudom száműzni a szarkazmust a hangomból. - Ezt már elmagyarázta nekem Ms. Maya Scott, nem sokkal azután, hogy a verőlegényei letézereztek a nyílt utcán, összerugdostak, majd elvittek Ms Scotthoz egy kis bájcsevejre valahová a világ végére. Ms. Scott, aki egyébként a tigrisfalka vezére, meg volt győződve róla, hogy tagja vagyok az oroszlán-falkának, és ki is fejtette, milyen szerencsés vagyok, hogy nem a Rexszel tárgyal, hanem közvetlen engem keresett meg az általam okozott problémák miatt. Be kell valljam, így, napok múlva se teljesen értem, mit is akart tőlem.
Ezek után nem érzem úgy, hogy ha korábban jelentkezem, bármiféle módon a védelmemre lett volna, sőt, sokkal inkább bekerülnék a falka esetleges ellenségeinek látóterébe. Lássuk be, engem nem nehéz átverni vagy megfogni, ideális vagyok példát statuálni.
Valóban barátibb itt, mint ha a falka elé hurcoltat, és valami alagsorban ülnék egy székhez drótozva, de abban az esetben legalább tudnám hogy állunk, mi a célja ennek az egésznek. Nem szeretem a macska-egér játékokat ahol én vagyok az egér, se azt, amikor félmondatokból kell kikövetkeztetnem mi a jó válasz, amivel elkerülhetem a verést.

Ismét elhallgatok. Még mindig vakon repülök, pedig elég sok az adat amit kaptam. Kellene egy perc analizálni őket. "Légy mentát" gondolom, és majdnem elmosolyodom. Dűne. Imádom azt a könyvet. Nem tudok azonosulni egyik szereplővel sem belőle, hacsak nem II. Letoval (vagy 3.? Ki emlékszik már...), de maga az elgondolás és a történetvezetés zseniális. Légy mentát, mondom magamnak ismét, és próbálom összeszedni amiket eddig tudok.
Ez a nő valami főmufti az oroszlánoknál. Nem hiszem, hogy a rex lenne (lehet egyáltalán nőstény a rex...?), talán a regina, netán Legatus lesz, vagy mentor. Úgy vélem, a legatus a legvalószínűbb. Mindenesetre nem közönséges tag, az biztos, ezen túl meg számomra mindegy. Legalábbis ő nem tartotta elég fontosnak közölni.
Oroszlánfalka. Tagokat akarnak, mert minél többen vannak, annál jobb helyük van a városban, annál inkább számolni kell vele. Számok szempontjából pedig egy hozzám hasonló senki is pont ugyanannyi, mint egy gyilkológép ninja. Annak ellenére amit mondtam, számukra előnyös a tagságom. Ha el is kap valami ellenség és megtép, nem igazán veszteség, de ürügy a komoly háborúra. És inkább engem kapjanak el, mint valakit aki hasznos is.
A pozíciójuk ingatag. Annyira ingatag, hogy még én is veszélyt jelenthetek rá. Valószínű nincsenek elegen. NAC lakossága hat-nyolc millió lehet, ezek meg mennyien vannak? Húszan? Ötvenen? Ahogy tigrisek bántak velem elég egyértelmű, hogy nincs túl sok tekintélye az oroszlánoknak. Nem félnek tőlük.
Clark fenyegetéssel kezdte, de nem nyíltan, már majdnem barátságos volt a modora. Ugyanakkor túl sokszor célozgat arra, hogy nem jól viselkedtem. Ha a szervezet erősen hierarchikus (van másmilyen falka?), akkor ezért meg kell büntetnie. Lehetőleg nyilvánosan, hogy példát statuáljon.
Amit mond, lehet úgy értelmezni, hogy ha nem csatlakozom, ki fognak dobni a városból. De úgy is, hogy ha nem csatlakozom, ők attól még beleszámolnak a falkába statisztikailag, de nem kapok hozzáférést az erőforrásaikhoz, és ők sem fognak piszkálni engem. Ettől még a falka-ellenségeknek ugyanúgy célpontja leszek, és még annyira se lesz kár értem, mint egyébként.

Egyelőre ennyi adatom van, illetve ennyit tudtam ennyi idő alatt értelmezni. Jöjjön a matek, lássuk mire jutunk.
Nem akar megölni. Ez biztos. Ha ki akarna nyírni, nem itt találkozott volna velem, ahol ezer és egy szemtanú plusz hi-tech videórendszer látott bejönni.
Milyen egyéb opció maradt?
Falkatagság. Az neki előny, nekem probléma. Kapok némi nyilvános verést, netán a többiek előtt kell hason csúszva a rex bocsánatáért esedeznem. Kibírom, ha muszáj, de ezzel itt is a csicskák közé sorolom magam.
Névleges falkatagság. Neki előny, nekem elfogadható kompromisszum. Nem leszek nagyobb veszélyben, mint most, hisz a tigrisek eleve úgy kezeltek, mintha falkatag lennék. Ha megúszom a nyílt megalázást, elfogadható.
Hagyjam el a várost. Ennek is nagy a valószínűsége. Gondolom Clark felméri mennyire lehetek hasznos falkatag. Az értékem mennyire aránylik a jelenlétem okozta kockázathoz. Ha nem jó az arány, elkergetnek. Annyira ez sem ijesztő. Majd megyek máshova.
Nem áltatom magam, nem az én döntésem lesz.
Majd egy perce hallgatok. Ez megint passzív-agresszív mód, húzom az idejét, feleslegesen. Felnézek, ezúttal állom a tekintetét. Most már nem hiszem, hogy meg akarna tépni csak mert ránézek, és a tény, hogy látom mire megy ki a dolog, ad némi magabiztosságot. Most már nem repülök vakon.
Tudom, hogy neki ez az egész csak teher, nem kedvel engem (mi oka is lenne rá), és túl akar lenni ezen az egész beszélgetésen.
Persze jó lenne, ha azért kicsit jobban odafigyelne rám, és nem piszkálna a miért nem kérdezősködtem az oroszlánokról, mikor korábban mondtam, hogy szinte minden váltóval csak problémám volt eddig.
- Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy elfogadom az eddigieket. Szánom bánom, hogy nem jelentkeztem korábban, nyilván meg kellett volna kérdeznem a vértigrist, aki földön fektemben rugdosott, hogy hol találom az oroszlánokat. Vagy a patkányt, aki egy .454-es Smith & Wessont nyomott az oldalamba, hogy takarodjak a... klubjuk környékéről. - igazság szerint sztriptíz bár volt, de az most mindegy. Mindenkinek vannak gyengeségei. - Mit kell tennem, hogy jóvátegyem, és visszatérhessek élni a nyomorult életem?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John   

Vissza az elejére Go down
 
Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hannah Charpentier
» John szobája
» Jay skatulyái
» John Adams
» Olimposz > John Aaron / Árész

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: New Age City :: Belváros-
Ugrás: