HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Yesterday at 10:05 pm by David Johnas

» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Yesterday at 9:42 pm by David Johnas

» Ráni és a Tanító Maya & Derek
Vas. Aug. 20, 2017 10:11 pm by Derek Simon

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Vas. Aug. 20, 2017 9:58 pm by Derek Simon

» Csak egy fuvar - Ezirius & John
Pént. Aug. 18, 2017 11:59 pm by John Dante

» Prometheus - Daniel
Szer. Aug. 09, 2017 7:36 pm by Prometheus 05

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Szer. Aug. 09, 2017 12:56 am by John Dante

» Greg & Lexi
Kedd Aug. 08, 2017 10:32 pm by Alexis Clarke

» chasing one's own tail
Kedd Aug. 08, 2017 12:52 am by John Dante

Top posting users this month
David Johnas
 
John Dante
 
Ezirius
 
Kain Norfolk
 
Derek Simon
 
Alexis Clarke
 
Veronica Thorne
 
Maya Scott
 
Prometheus 05
 
Abel Blythe
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 Belvedere Building / My Muse

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Kain Norfolk
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Norfolk hercege
Avatar : Gryphon O'Shea
Hozzászólások száma : 53
Csatlakozott : 2015. May. 11.

TémanyitásTárgy: Belvedere Building / My Muse   Pént. Aug. 04, 2017 12:11 am

Ujjaim hűvösen siklanak végig lebarnult testén. Az illata furcsa, külvilági és érdekes, bőrének tapintása száraz, de meleg, élettel teli. A fejemet támasztva könyökölök fölötte, miközben elszundikált, ölében a lapos telefonnal, amin mindenféle véletlenszerű fényképeket szokott nézegetni egy program segítségével, amiből csak annyit értek, hogy az ikonja egy régi típusú polaroid kamera. Elsimítom a haját a nyakáról, melynek tincsei kiszőkültek a napon, és most olyan kacésan csiklandozzák a kezem, mintha csak maga a hívogató nyár ujjai lennének.
Az elmúlt hónapok szörnyen megterhelték az idegeimet. Kimerítettek, görcsössé és frusztrálttá tettek. Nemcsak megígértem Abelnek, hogy itt maradok vele, és megismerem a várost vele együtt, de még abba is belementem, hogy hagyjuk magunk mögött a szolgáimat, a kényelmes lakosztályt, ahol minden igényemet azonnal kielégítették az alkalmazottak, hanem még arra is rávett, hogy adjak neki még több szabadságot, hagyjam, hogy munkába álljon, és költözzünk el. Bár lehet, hogy ez az utóbbi az én ötletem volt, de azóta már milliószor megbántam. Túlságosan lusta és elkényeztetett vagyok ahhoz, hogy magamról gondoskodjam - legalábbis mindig ezt hittem, de végül egy úgynevezett bejárónő megoldotta a problémát, aki hetente kétszer érkezik, rendet tesz, kitakarít, és utána minden megy tovább a maga megszokott kerékvágásában.
Miután eligazítottam Abelt úgy, ahogy nekem tetszik, visszalépek a sebtében felállított rajzállvány mögé, ahol ujjaim közé veszem a szenet, és további vonalakkal gazdagítom a papírt. Abel halk és roppant aranyos hortyogásán kívül csak a szén surrogása hallatszik, meg a távoli utcazaj. Ide a 77. emeleti penthouse-ba nem igazán hallatszik már fel a város zaja, csak tompa duruzsolásként. Néha elszáll egy-egy helikopter vagy repülőgép a közelünkben, ám ezeket a neszeket már megszoktam, nem rezzenek össze minden egyes alkalommal, mikor a hangrobbanáshoz hasonló elképesztő erejű lökések elérik érzékeny dobhártyámat. Ettől eltekintve már egészen megszoktam a Belvedere Lakóparkot, ahol élünk.
Mióta Abel újra együtt van velem, állandóan csak alkotni vágyom. Amikor nem csodálatos testét vagy gyönyörű arcát próbálom megörökíteni a vásznon, olyankor írok. Még a régi brácsámat is idehozattam otthonról - Angliából. Gyakran játszom, és kedvtelve rendelek újabb és újabb kottákat az internet nevű hely amazonokról elnevezett webáruházából. Nem nagyon boldogulok a modern technikával, de legalább Abelnek van min köszörülnie azt az éles nyelvét. Nem bánom, mert igaza van, de egyszerűen nem vagyok hajlandó venni a fáradságot, hogy jobban megismerjem a digitális világot. Nem érdekel, teljesen hidegen hagy. Hiszen maholnap mégiscsak 200 éves leszek! Ez is csak egy újabb hóbort, éppen úgy, mint az Atlantisz-expedíciók voltak száz évvel ezelőtt.
Belefeledkezem gepárdom kecses teste körvonalainak megalkotásába. Vajon mikor ébred fel? És mikor veszi észre, hogy teljesen levetkőztettem? Remélem azért, van még egy kis időm ébredéséig. Nem mintha nem lenne róla több száz képem már, egyszerűen nem tudok betelni vele. Ő az egyetlen, aki ilyen hatással van rám. Olykor tényleg egészen komolyan gondolom, hogy múzsák vére folyik az ereiben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Abel Blythe
Vérgepárd
Vérgepárd
avatar

Hozzászólások száma : 54
Csatlakozott : 2015. May. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Belvedere Building / My Muse   Szomb. Aug. 05, 2017 7:32 pm

Meleg van. Kint meg lehet sülni a hőségtől és hiába klimatizált az iroda és a lakásunk is az az idő még megteszem a két épület közötti távolságot teljesen kiszívja belőlem az energiát, pedig nekem így telihold közeledtével alapból is magasabb a testhőmérsékletem, jobban kellene bírnom a kánikulát, de nem megy. Ahogy hazaértem azonnal beugrottam a zuhany alá, hogy aztán egy rövidnadrágot fölvéve elheveredhessek a pihe puha kanapén és elmerülhessek az internet csodás világában. Nem mintha napközben ezt ne tehettem volna meg ezerszer (és meg is tettem) De mindig történik valami új, valami izgalmas amiről semmiképpen sem szeretnék lemaradni, plusz a követőimet is tájékoztatni kell arról, hogy velem is minden rendben, ezért feltöltök magamról egy képet gyorsan. Annyira azért sokan nem követnek, de én annak a pár száz embernek is nagyon tudok örülni, és minden alkalommal mikor megjelenik a kis piros figura alól boldogan elmosolyodom.
Kaint egyáltalán nem érdekli ez a világ és nem is tudom hogy képes így létezni… Igazából tudom, mert emlékszem még azokra az időkre amikor még nem volt telefonom, sem internetem, sem semmi ilyesmim, de azóta hogy ezek a dolgok vannak sokkal többnek érzem magam. Ő meg megmarad a zenénel, a festésnél és az írásnál, ha meg kell neki valami azt velem rendelteti meg, pedig mindig megpróbálom rávenni, hogy most végre saját magának is megpróbálhatná… de végül inkább mindig megcsinálok neki minden ilyet, mert még a végén a bejárónőt venné rá ilyesmikre, és akkor az nagyon nem tetszene. Féltékeny lennék na.
Egyre laposabbakat pislogok és észre sem veszem, hogy hamarosan elnyomott az álom, a telefonom meg a mellkasomon koppan egy kicsit- Amíg ott van nem lesz baja, ha leesik a földre akkor majd szidhatom magam amiért ilyen hülye voltam.
Pár órával később kezdek magamhoz térni, álmomban hegyeket másztam, tengerben merültem, vagy csak egy nyáj birkát terelgettem, a franc sem tudja, nem is érdekel mit csináltam, csak az számít, hogy lassan tudatomra ébredek. Hallom ahogy a szén halnak serceg a papíron, valamint a légkondicionáló is halkan zúg… és tök meztelen vagyok, pedig egészen biztos vagyok abban, hogy vettem fel valamit alulra, mert nem emlékszem sohasem hogy mikor jön a bejárónő és nem hiszem, hogy kedves gazdám örülne ha a farkamat idegeneknek mutogatnám.
- Kain… már megint tök pucér vagyok és már megint engem rajzolsz. Nincsen még elég képed rólam? - lesek fel rá a szemhéjaim alól lassan. Nem változom, nincsen szükség egynél több képre rólam, mégis neki vagy százával vannak és sohasem unja meg a készítésüket. furcsa vámpírom van, de én élvezem, hogy ennyire oda van értem, hiszen én is éppen ennyire vagyok belé habarodva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Norfolk
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Norfolk hercege
Avatar : Gryphon O'Shea
Hozzászólások száma : 53
Csatlakozott : 2015. May. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Belvedere Building / My Muse   Hétf. Aug. 07, 2017 10:15 pm

Szeretem nézni, amikor alszik. Ilyenkor annyira békés, és egészen az enyém. Nem akar vitatkozni velem, nem akar elmenni és "csinálni valamit". Csak lélegzik, talán álmodik, hever, és teljesen védtelen. Milliónyi dolgot tehetnék vele, bár csak a felét élvezné, azt hiszem. A másik felét én viszont annál inkább.
De ma éjjel ártatlan vagyok és bájos. Magam sem tudom, miért, pedig kezdek eléggé éhes lenni, de a rajzolás most feledteti velem ezeket a dolgokat.
Érzem, hogy kezd ébredezni. Szaporábbá válik lelassult szívverése, mélyebbeket lélegzik és a szeme is mocorogni kezd. Változik a teste hőmérséklete és persze megelevenedik pézsmás macskaillata, amit annyira imádok. Kihasználom az utolsó másodperceket arra, hogy befejezzem teste vonalait és felvázoljam az rányékolást - a kidolgozás ráér később is.
Panaszkodását hallva elvigyorodom, és frivolan megjegyzem:
- Ez vár a szépséges múzsákra, ha elszundikálnak az istenük közelében. Le lesznek vetkőztetve és megörökítésre kerülnek az utókor számára.
Leteszem a kemény szénágacskát, és felemelem a puha fehér rongyot, hogy megtöröljem a kezemet, miközben leszállok a magas, kerek bárszékről. Ingem ujjai és a mandzsetták fel vannak tűrve, hogy ne koszoljam össze őket, de hiába minden igyekezetem. Alkotás közben képtelen vagyok odafigyelni magamra, és szürke ujjnyomok vannak a halántékomon, az államon és a ruhámon is itt-ott. Sose izgatott ez, mert a szolgálók mindig azonnal készenlétben álltak, hogy átöltöztessenek. Most azonban nincsenek ugrásra kész cselédek, engem pedig egyelőre nem érdekel, hiszen csak Abel van itt és én.
Bár a "csak" szócskát használni meglehetősen igazságtalan, hiszen ő az egész világom.
Odaülök hozzá, és lapos hasára teszem a kezem, majd felsimítok a nyakáig.
- Sose lesz rólad elég képem. Törődj bele. - Ujjam hegyével körberajzolom az álla vonalát. - Minden arcod más és más, néha így áll a hajad, máskor úgy... Bárcsak lefesthetnélek természetes fényben is - sóhajtom szívem egy szomorú vágyát, miközben megsimítom az ajkát.
Ha esetleg hiányolná a telefonkészülékét, az nem lenne véletlen, ugyanis annyira idegesített a zizegése, hogy fogtam és eldugtam az íróasztalom fiókjába. Nem tudom, ki és mit akart vele közölni, de abban a pillanatban sajnos senkit sem érdekelt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Belvedere Building / My Muse   

Vissza az elejére Go down
 
Belvedere Building / My Muse
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: New Age City :: Belváros-
Ugrás: