HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Vas. Jún. 10, 2018 8:56 pm by Veronica Thorne

» Step by Step - Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 11:27 am by Trevor Estacado

» Why? - Chloe & Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 10:37 am by Trevor Estacado

» Greg & Lexi
Hétf. Nov. 13, 2017 9:38 pm by Alexis Clarke

» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Csüt. Okt. 05, 2017 9:28 pm by David Johnas

» Kronológia
Hétf. Szept. 25, 2017 2:43 am by John Dante

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Pént. Szept. 22, 2017 4:28 am by John Dante

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Pént. Szept. 22, 2017 4:14 am by John Dante

» Hazatérés és egyéb katasztrófák - DJ, Phil, Promi
Szer. Szept. 06, 2017 8:49 am by David Johnas

Top posting users this month
Veronica Thorne
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 Together we stand, divided we fall - Demetrius & Rain

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Avatar : Tobias Sorensen
Hozzászólások száma : 293
Csatlakozott : 2013. Jul. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Together we stand, divided we fall - Demetrius & Rain   Kedd Jún. 10, 2014 11:44 pm

- Danila meghalt, végeztem vele, amint vissza kaptam Demetriustól. - Feleli hűvösen és tömören. Nem akar tovább erről beszélni, de sejti, hogy a fiú továbbra is kíváncsiskodni fog, így gyűjt egy kis erőt, hogy folytathassa a beszédet, és elmesélhesse Rainnek azt a véres éjszakát. Talán ezáltal majd megérti, hogy milyen szándékok is vezérlik majd Őt az est további részében. Vágyik egy kis megértésre, amit egyedül csak Danilától kapott meg, a többi ember, vámpír és alakváltó csak a lehetőséget látja benne az előre törésre, pedig neki ennél sokkal több oldala van. Szüksége van másra is, nem csak a mindennél nagyobb hatalomra amire már oly rég óta vágyik.
- Nem tudtam együtt élni azzal a tudattal, hogy más is érinthette Danila testét rajtam kívül. Vagy csak az enyém legyen vagy senkié se. - fejti ki kissé bővebben, bár most sem viszi túlzásba a dolgot. Azóta is fáj neki a fiú elvesztése, és hiába próbálta már mással betölteni a keletkezett űrt, nem sikerült neki. Reméli Demetrius is majd hasonló képen fog cselekedni, mint ahogy Ő tett hajdanán. Gonosz lenne? Nem, csak azt akarja, hogy a másik is érezze ugyan azt a kínt, amit neki kellett átvészelnie sok sok évvel ezelőtt.
Nem veszi számításba, hogy esetleg másként gondolkodhat a másik, abban a hitben van, hogy az olyanok, mint Ők, a sokat dolgot megélteknek egy felé jár az agyuk. Talán ebből kiindulva gondolja azt, hogy Demetrius végig fogja ülni az egészet, és majd utána akar majd bosszút állni, mikor a halandó már nincs útban.
Lassan követi a fiút a színpadra, léptei határozottak, és magabiztosak a színpadon, őt az sem zavarná ha a nézőtér összes széke foglalt lenne egy-egy idegen által. Öreg már, és nincs mit takargatnia a testén, hisz az örökké fiatal és férfiasan kecses lesz. Meglazítja a nyakkendőjét mielőtt a fiúhoz érne, majd amint magához húzná egészen közel a fiút az megálljt parancsol a kezével. Nakamura halkan morran, így fejezve ki nem tetszését, de hamar abba hagyja, és meghallgatja azt amit a fiú mondani akar kellemesen hangján.
- Kérlek bocsásd meg nekem a türelmetlenségemet. - feleli, majd elmosolyodik, és elengedi a fiú derekát, nem fogja ráerőszakolni magát, a fiú úgy is akarni fogja ezt az egészet. Hamarosan meg is valósul amire számított, ahogy Rain keze az arcához ér egy pillanatra csupán, de becsukja a szemeit, és a simító kézhez nyomja az arcát, még több ilyen, és ehhez hasonló érintést kérve.
- Úgy hallottam okos fiú vagy, szóval egészen biztos rájöhettél már, hogy mit is akarok, hogy az ágyat nem csak dísznek hozattam, és nem aludni kívánok benne, de ha nincs ínyedre az ágy hozathatok más alkalmatosságot is. Egy asztalnak jobban örülnél, vagy egy kanapénak? - Kérdezi, majd puhán megfogja a fiú kezét, és az ágy felé húzza, amire le is heveredik. - Tudod mit akarok, és ha hamar akarsz szabadulni akkor te is akarni fogod, na meg élvezni. - nyúl fel, és simítja meg ruhán keresztül a fiú hasát.



Hangosan reccsen a szék karfája, ahogy rámarkolok, kifejezetten irritál minden ami itt van. Utálom ezt a színházat, utálom Japánt, de legfőképpen Nakamurát. Nézni ahogy hozzá ér Rainhez… szívesen szétszabdalnám a mellkasát, vagy csak lenyisszantanám a férfiasságát, aztán próbálhat majd Rainnel hetyegni. Tudom, hogy ez szükséges, hogy ez még közel sem elég, még nem lehet csinálni semmit sem. Ahhoz Nakamura még túlságosan is éber, és ezt Rainnek is megüzenem. Próbáld meg elcsavarni a fejét, ne törődj semmi mással csak azzal, hogy elérd nála, hogy semmi másra ne tudjon figyelni csak rád. Van egy tervem, de ahhoz bíznod kell bennem. Nem lesz semmi gond sem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rain Phantomhive
Moderátor
Moderátor
avatar

Foglalkozás : Orvostanhallgató
Avatar : Andy Biersack
Hozzászólások száma : 558
Csatlakozott : 2013. Aug. 15.

TémanyitásTárgy: Re: Together we stand, divided we fall - Demetrius & Rain   Szer. Jún. 11, 2014 9:37 am

Döbbent iszonyat kavarodik fel bennem Danila történetét hallva. Ez barbár és kegyetlen! Ott lehet a kérdés a tekintetemben, hogy mégis miért művelt ilyesmit, mert válaszol is anélkül, hogy kimondanám. Félelem markol belém, mert attól tartok, hogy Demetrius is ugyanezt fogja velem tenni, hogyha Nakamura véghez viszi a tervét. Lefektet, én belemegyek, Dem pedig onnantól hozzám se lesz képes érni, rám se tud majd nézni, sőt... talán meg is öl. De aztán az első pánik elmúlik, és a rémkép távozik belőlem. Még a fejem is megrázom, hiszen Dem nem tenne ilyet. Már csak azért sem, mert ha megöl, ő is meghal, és ennél több esze van. És szeret. Nakamura, azt hiszem, sohasem szerette Danilát igazán, de mi mások vagyunk. Végtelenül elkezdem sajnálni ezt a vámpírt, hiszen a saját ostobasága okozza boldogtalanságát. És ez eléggé bosszant is, mert épp azon munkálkodik, hogy majd engem Dem megöljön dühében és féltékenységében, csak azért, hogy visszaadjon egy kölcsönt, és én mégis legszívesebben megsimogatnám a fejét, és azt mondanám, hogy semmi baj.
Meglep, hogy elenged az ölelésből, arra számítottam, hogy majd felnevet és még durvábban lefog, esetleg rögvest maga alá gyűr, de nem. Bocsánatot kér, és ezzel még inkább összezavarja az érzéseimet, mert már az előbb is megsajnáltam, most viszont udvariasan viselkedik, és... Nekem nem szabad elfelejtenem akkor sem, hogy mire megy ki a játék. Nakamura meg akar öletni, mégpedig a szerelmem által. Kár, hogy ő még nem tudja, amit én. Igazából hiába sokezer éves, sok mindent nem tud, amit én.
Miközben ujjaim hűvös, sima arcához érnek, elmosolyodom, de nem azért, amit Nakamurától tapasztalok, hanem mert meghallom Dem hangját a fejemben, és ez eltölt melegséggel és magabiztossággal. Kérlek ne haragudj azért, amit látni fogsz. Csakis azért csinálom, mert te kéred.
Hagyom magam odavezetni az ágyhoz, de nem mászom rögtön rá a fickóra. Habozva nézem, és tényleg egy kicsit bizonytalan vagyok, mit is csináljak, hiszen ha hirtelen rávetem magam, át fog látni a szitán. De amint a hasamhoz nyúlkál, eszembe jut. Megemelem a kimonó alját, mintha köntös vagy szoknya lenne, és feltérdelek az ágyra, lerúgva a papucsot. Fölé támaszkodom, és kioldom korábban meglazított nyakkendőjét, majd végiggombolom az ingjét, és a mellkasára simítok puha, meleg ujjaimmal. A kezem remeg, hiába tudom, hogy mit kell tennem, egyszerűen a testem nem akarja, senki mást nem akar érinteni Demetriuson kívül.
- Mivel épp a halálos ítéletemet írod alá - szólalok meg, miután megnedvesítettem kiszáradó szám -, szeretném, ha ez az éjszaka emlékezetes lenne. Gyönyörű vagy, Nakamura-san.
Lehajolok, és puha szám a nyakát érinti. Megcsókolom, és felfordul a gyomrom, de nem a parfümjétől. Kap még pár kis puszit, végig a mellkasán, majd felnézek rá, kezem a hasán pihentetve. Félig kibomló hajam ziláltan keretezi az arcom, és arra gondolok, meg kell őriznem ezt a pozíciót, nekem kell felül maradnom, mert ha lefog, Dem semmit nem tud majd csinálni. Úgyhogy fogom magam, és a lábam átvetem a derekán, ráülök a csípőjére. A kimonó felcsúszik illetlen magasságokba, míg a vállamról lecsúszik, nem lett megkötve elég szorosan, de hát biztos nem véletlenül.
- Amikor a szeretődhöz érsz - szólalok meg, lassan hajolva le hozzá, végigsimítva a hasán, mellkasán, egész a nyakáig mindkét kezemmel, végül odakönyökölök a feje mellé -, tudnia kell, hogy semmi sem fontosabb neked nála abban a pillanatban. Tudnia kell, hogy nem bírsz már magaddal a vágytól, de te csak a virág vagy: meg kell várnod, míg odaszáll rád, mert ha lerohanod, elijeszted.
Ezt tapasztalatból mondom. Demetrius is várt, és várt, és sokáig csak várt. Nem ostromolt, nem követelőzött, csak vigyázott rám és gondoskodott rólam. Azt hiszem, Nakamura pont hogy nem ezt tette Danilával, ezért nem volt az ő szerelmük halhatatlan, úgy mint a miénk.
Nagyon közel vagyok Tokió Urának arcához. Szemeibe nézek, és tudom, a tekintetem csodaszép, hiszen Demetrius sminkelt kivételesen erre az alkalomra. Nakamura szemei ugyan sötétek, de össze se lehet hasonlítani őket szerelmem csodás szemeivel. Mindegy, ezzel most nem foglalkozom. Inkább azzal törődöm, hogy miközben kinyitom apró számat, és az övé fölé hajolok, kezem lassan és észrevétlenül hurkot formáljon a nyakkendőből, melyet a csuklójára húzok, a másik végét pedig az ágyhoz akarom kötni, de ahhoz nagyobb mozdulatot kell tennem és az már biztos feltűnne Nakamurának is.
- Tudod, Demetrius soha egy ujjal sem ért Danilához - súgom az ajkai közé, többé-kevésbé témát váltva. Nem akarom megcsókolni. Undorodom a gondolattól. Abban reménykedem, hogy ez a kijelentés majd elvonja a figyelmét amíg kikötöm az ágyhoz a kezét. De ha nem, ha lebuknék idő előtt, akkor a szájához préselem a szám, és mohón csókolok rá az ajkaira, mert érzelmet képtelen vagyok belevinni, és anélkül csak a szenvedély marad, vagyis csak így megy.
Igazából, nem szeretném, hogy Dem meg Nakamura most egymásnak essenek. Az azt jelentené, hogy utána villámgyorsan el kell tűnnünk a városból, márpedig én körül akarok nézni alaposan. Szóval remélem, Nakamura letesz erről az őrült bosszúról, ha megtudja, hogy a szerelmem és a szerelme közt semmi sem történt.

-----------------------------


Air above me.
Earth below me.
Water around me.
Fire within me.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Avatar : Tobias Sorensen
Hozzászólások száma : 293
Csatlakozott : 2013. Jul. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Together we stand, divided we fall - Demetrius & Rain   Szer. Jún. 18, 2014 11:15 am

A vámpír türelmetlen, öreg, de nem ostoba. A fiú minden egyes mozdulatára odafigyel, keresi azt amit nem láthat, valami módszert ahogy a fiú kommunikálhat az urával, de nem lát semmi ilyesmit sem. Nem morzézik, nem mutogat, nem csinál semmi különöset sem, sőt még rá se néz. Kezd egy picit megnyugodni, és csak arra kezd figyelni ami tényleg fontos, a másik vámpírt teljesen figyelmen kívül hagyja, úgy is őrzik őt egy páran.
Jóleső borzongás fut végig rajta, ahogy a fiú puha szája a bőréhez ér, egy pillanatra ismét behunnya a szemeit, de aztán ki is nyitja lélektükreit, mert nem akar lemaradni semmiről sem. És ezt nagyon jól teszi, de még mennyire! Alaposan végigméri a fiút, mikor az fölül a csípőjére, egy cseppet sincs ellenére ez a póz, igazán szépen mutat rajta a fiú, és ha jól viselkedik, akkor így is fognak végig maradni. Kezei a fiú csupasz combjain simítanak végig, és egyelőre csak ott, bár egyre feljebb és feljebb simít mindig, az ölét továbbra is érintetlenül hagyja.
- Nem lerohanni. - Ismétli meg halkan a szavakat, és elgondolkozik rajta egy pillanatig, majd arra a következtetésre jut, hogy a fiú nem egészen komplett. Mire kéne várni? Az idő szalad, az emberek öregszenek, és nem lesznek mindig olyan finom puhák és kellemesen hajlékonyak, mint amilyenek pár évvel korábban voltak. De a fiú ezt nem értheti, Ő fiatal, és tapasztalatlan.
Képtelen levenni a szemeit a fiú szemeiről, szájáról, és ágyékáról. Ide oda cikáznak sötét szemei a kellemes testrészek között, észre sem veszi a cselt.
- Hazudsz, láttam a festményt. - Egy pillanatig düh keríti hatalmába, majd az el is illan, amint a fiú szája az övéhez simul. Halkan belenyög a csókba, kiélvezi minden pillanatát, a szabad kezével Rain fonatához nyúl, és kioldja, majd beletúr a hosszú hajba. Nem veszi észre, hogy közben ki lett kötözve, csak azzal törődik, hogy minél közelebb férkőzhessen a fiúhoz, és nagyobb felületen simuljanak össze.


Ügyes vagy. Dicsérem meg Raint, és bármennyire is utálom látni ezt az egészet még egy kicsit tűrnöm kell... de csak egy egészen kicsit. Igazán lejjebb húzhatná a ruháját, vagy rendezhetné úgy, hogy ne látszódjon ki semmije se, de nem teszi, és ezért legszívesebben kiabálnék vele, de nem teszem, hisz én kértem, hogy csábítsa el Nakamurát.
Lassan nyúlj be a párna alá, ott kell lennie egy tőrnek. Ha ott van akkor döntsd el mit szeretnél. Én öljem meg, vagy megteszed te? ... már ha ott van a tőr, ha nincs akkor gázban vagyunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rain Phantomhive
Moderátor
Moderátor
avatar

Foglalkozás : Orvostanhallgató
Avatar : Andy Biersack
Hozzászólások száma : 558
Csatlakozott : 2013. Aug. 15.

TémanyitásTárgy: Re: Together we stand, divided we fall - Demetrius & Rain   Szer. Jún. 18, 2014 12:27 pm

Nakamura vámpír ugyan, mégis tisztán érzem a teste reakcióit. Ezek őszinték, és ezt tudom. A tenyere hűvös a combomon, és irtózom az érintésétől. Azt akarom, hogy vegye le rólam a mocskos kezét! Hogy képes ezt művelni? Nyomorult perverz, de arról csak álmodhat, hogy megkap. Hiába veszi körül Demet egy színháznyi emberrel, sosem hagyná, hogy bárki más magáévá tegyen a szeme láttára. Mindenkit megölne, és aztán Nakamurát is. És azt hiszem, az alattam fekvő fiútestű vámpír nagyon közel áll ehhez a csúnya véghez.
Meg kell csókolnom, mert ez az egész nem volt túl jó ötlet, hogy felemlegettem Danilát. Azt hittem, gyengébb lesz tőle, és eltereli a figyelmét, de a dühe veszélyes. Kiszámíthatatlanná teszi, úgyhogy hagyom inkább. Mint ahogy azt is hagyom, hogy kibontsa a fonatot és a hajamba túrjon. Szusszanok, és elemelkedem kicsit a csóktól, hogy ránézhessek, észrevette-e a nyakkendós cselt, de a jelek szerint nem, vagy nem érdekli.
Annyira undorodom tőle, te jó ég! Szavakba önteni is képtelen vagyok, de máshogy nem tudtam volna a közelébe férkőzni, elterelni a figyelmét, annyira, hogy Demnek legyen ideje eltervezni valamit. De megdicsér, és ez már elég nekem ahhoz, hogy folytassam Tokió Urának kényeztetését anélkül, hogy felfordulna a gyomrom, és az a sok csoki, amit Dem megetetett velem, meg az édességek, amiket a szobába rendeltem, visszajöjjenek. De legalább a bőrömnek édes az illata, remélem, Nakamurának is ínyére van ez.
Végigsimítok a felsőtestén a kibontott ing alatt, de nem ment el az eszem, hogy a nadrágjába nyúljak. Pedig az aztán kivágná a biztosítékot nála egészen, még az se biztos, hogy furcsállná, hogy mégis mitől vagyok ilyen kezes a szerelmem és életem értelmének szeme láttára. A végén még hírbe hoz.
...a végén? Tőr? Megijedek ettől az üzenettől. Nem akarom megölni! De végül is azt hiszem, muszáj lesz. Biztos sok oka van. Biztos nem véletlenül kéri ezt Dem éppen tőlem és éppen most. Azt hiszem, azért lettem ebbe az egész ügybe beleeresztve, hogy ez legyen a vége. Igaz?
Ahhoz, hogy a párna alá tudjak nyúlni, lejjebb kell hajolnom, és hozzá kell simulnom Nakamurához. Érzem, hogy tényleg, fizikálisan vágyik rám, de én nem érzek semmit. Semmi esély arra, hogy ez másként legyen, tisztában vagyok vele, de hát szerencsére ez a kis "pásztoróra" nem fog odáig fajulni, hogy tényleg együtt kelljen lennem vele. Miközben kezem az arcára simul, és újra megcsókolom, eljátszva az ajkaival és magamhoz édesgetve a nyelvét, becsúsztatom lassan az ujjaimat a párna alá. Arra számítok, bármelyik pillanatban megérezhetem a tőrt, de egyszerűen hiába csúsztatom mélyebbre és mélyebbre a kezem, a tőr nincs ott. Talán csak rossz irányban kutatok, de nem, tényleg nincs itt!
Nincs tőr, üzenem Demnek, ijedten. Mit csináljak?

-----------------------------


Air above me.
Earth below me.
Water around me.
Fire within me.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Avatar : Tobias Sorensen
Hozzászólások száma : 293
Csatlakozott : 2013. Jul. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Together we stand, divided we fall - Demetrius & Rain   Csüt. Jún. 19, 2014 10:07 am

Élvezi a csókot, a simogatást, a másik férfi test közelségét. Ami azt illeti ki van már éhezve egy ilyen légy ottr-a, nagyon is. Simít a fehér bőrön, tetszik neki az érzés, a másik melegsége, igaz nem vérállat, de így is kellemes, az Ő hűvös testéhez képest, pedig ma már vett is magához vért. De soha sem érheti el azt a melegséget, amit a fiú hordoz magában. Talán más vámpírok képesek rá, hogy megtévesszék így is a halandókat, de ez az egyik hiányossága Nakamurának. Erről tud, és be is ismeri, nem is engedi, hogy bárki hozzá nyúlkáljon.
Észre veszi azt, hogy az ágykerethez lett kötve, ami azt illeti még tetszik is neki egy kicsit, bár a fordított fölállás jobban tetszik neki, amikor Ő kötözhet ki másokat, de hagyja a fiút érvényesülni, kíváncsi, hogy mit is fog csinálni, mire akar ezzel az egésszel menni.
Domborítja a mellkasát, próbál minél közelebb jutni hozzá, még több simogatásra rá venni Raint, és elégedetten mosolyodik el, amikor a fiú ráfekszik, és így érezheti, hogy mennyire is szeretné, ha a keze még lejjebb kalandozna, és belenyúlna a nadrágjába, de tudja, hogy erre még várnia kell, elvégre nem Őt szereti. Talán ha kivitetné innen Demetriust akkor minden úgy menne ahogy ő szeretné, de egyenlőre még vár. Türelmesen vár, hogy minden szépen alakuljon.
- Hiába kutakodsz a párna alatt, nem lesz ott semmi sem. - Súgja Rain szájába a szavakat halkan, mikor megérzi a fiú kutakodó kezét. Nem tudja úgy csinálni, hogy ne érezze meg, hiszen Nakamura feje a párnán pihen.
Int egyet a szabad kezével, mire az emberei elkapják Demetriust, és kiviszik a közönség soraiból.
- Buta vagy Rain... felfedeztük a tőrt... annyira szerettem volna ha minden úgy megy ahogy elterveztem, ha nem kezded el keresni, de neked el kellett rontanod ezt az egészet. - hangja komoly, és mégis csalódottságot lehet kihallani a hangjából. Szomorúságot. - Úgy bántam volna veled mint egy királlyal, elkényeztettelek volna és megmutattam volna neked Tokió rejtelmeit, cserébe ha pár napig a szeretőm leszel, de nem... ELRONTOTTAD! - Kiált a végén, majd kihúzza a csuklóját a nyakkendő fogságából. Lelöki magáról Raint, majd felkel, elkapja a fiút, a vállára dobja, majd viszi, le a színpadról, le a lépcsőn amerről jöttek, de még lejjebb megy. A cellákig. Beteszi az egyikbe a fiút, és bezárja rá a rácsot. A szomszéd cellában a fiú "kedvese" foglal helyet. Alaposan megnézi magának a szerelmeseket Tokió ura, majd ott hagyja őket.



Elegem van ebből a kis seggdugasz japánból. Rain elméjén keresztül figyelem, hogy mit is csinál, gyakorlatilag csak arra figyelek, hogy ott mi történik, arra nem, hogy engem hova is visznek, és kis híján hasra is esek valamiben, de elkapnak. Akkor érünk le amikor Raint az a kis szarházi felkapja a vállára. Nem teheti ezt vele, csak én cipelhetem őt úgy!
Hihetetlen, hogy ezen vagyok kiakadva nem pedig azon, hogy épp egy kalickába zártak be. Amint hallom a zárat körbe nézek, szabadulási utat keresek, de nem találok egyelőre semmit se, de nem adom fel. Hatszor körbejárom a cellámat, mire megjelenik Nakamura a vállán Rainnel. Rámorgok, mint valami veszett vadállat, majd a cella azon részéhez megyek ami elválaszt engem Raintől. Nakamura lelép, és megnyugszom valamelyest. - Jól vagy cicus, nem bántott? - Kérdezem, bár tudom, hogy mi volt, tőle akarom hallani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rain Phantomhive
Moderátor
Moderátor
avatar

Foglalkozás : Orvostanhallgató
Avatar : Andy Biersack
Hozzászólások száma : 558
Csatlakozott : 2013. Aug. 15.

TémanyitásTárgy: Re: Together we stand, divided we fall - Demetrius & Rain   Csüt. Jún. 19, 2014 12:19 pm

Mikor meghallom a hangját, megfagy bennem a vér. Megdermed a kezem és kihúzni se vagyok képes a párna alól. Aztán érzem, hogy mozdul, felkapom a fejem, és látom, hogy Demet kicipelik. Bepánikolok. Meg fogják ölni! Mert elszúrtam! Már rég ki kellett volna találnom valamit, és megállítani Nakamura szívét, én meg csak itt csúszok-mászok rajta, pont úgy történik minden, ahogy ő akarta!
- Te beteg vagy! - kiabálom az arcába, és leszorítom a vállait. Legszívesebben kikaparnám a szemét, és neki is látok. Még a csapda is csapdát rejtett! Ez az egész egy gusztustalan játék, amit játszik velem és velünk, mindkettőnkkel! - Hát nem érted? Ez az egész nevetséges! Olyasmiért állsz bosszút, ami meg se történt soha!
Üvöltök vele, miközben eltépi a nyakkendőt, reccsen az ágy, én meg csak ütöm, ahol érem, de minden ütésem hiábavaló, pedig az öklöm már sajog, és Nakamura is szerez egy monoklit, meg felreped a szája, ahogy nekem is a kezem, de végül csak feldob a vállára és cipelni kezd. Próbálom leküzdeni magam róla, felborítani az egyensúlyát, de végül hideg kezei szoros fogásba béklyóznak, annyira, hogy a karom is elzsibbad tőle, ahogy szorít, és feljajdulok.
- Tegyél le! Eressz el! Nem csinálhatod ezt! - mondom neki folyamatosan, veszekedve, de hát ez nem használ. Kapálózom és ütögetem a hátát, de szerintem meg se érzi, noha jóval kisebb termet, mint Demetrius, az ütéseim és a többi ugyanúgy maximum szúnyogcsípés neki, hiszen vámpír, én meg csak egy halandó szolga vagyok egy szétcsúszott kimonóban és kócos hajjal. Felpattanok, amint lerak, és utánavetem magam, mint valami dühös kolibri, aki ugyan nagy kárt nem tud tenni senkiben, mégis addig piszkálja az ellenségét, míg fel nem kenik a falra.
Nagyon, nagyon mérgesen nézek rá, ahogy elmegy, aztán nézek csak körül, és látom meg Demetriust a szomszéd cellában.
- Dem... - mondom ki a nevét, és annyira, annyira elszégyellem magam. Ez az egész miattam van! Ha nem megyek oda a pandához...
Odabotorkálok hozzá és kinyúlok érte a rácsokon keresztül, és amennyire csak lehet, hozzábújok, bár a fém hideg és biztos koszos is.
- Sajnálom! - tör fel belőlem, és elsírom magam. Igyekszem mondjuk fegyelmezetten csinálni, és halkan, ezért csak ő tudja, ő is csak abból, hogy megrázkódik a vállam, és furcsa hangokat kezdek kiadni. - Jól vagyok, de... Nem volt ott a tőr... Én próbáltam... Én nem akartam... Ne haragudj! - kérlelem, és gondolkodni is képtelen vagyok. Hirtelen eszembe jut, hogy mi van, ha a cellának ablakai is vannak, és gyorsan felnézek, de hát mélyen a föld alatt vagyunk.
- Sajnálom, hogy egyáltalán iderángattalak... - utalok arra, hogy én akartam idejönni Japánba, és csakis ide, sehova máshova.
Most mi lesz?, kérdezem tőle immár némán, csak gondolati úton. Nem árt, ha nem hallja meg senki más, bár nem tudom, vannak-e egyáltalán őreink.

-----------------------------


Air above me.
Earth below me.
Water around me.
Fire within me.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Avatar : Tobias Sorensen
Hozzászólások száma : 293
Csatlakozott : 2013. Jul. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Together we stand, divided we fall - Demetrius & Rain   Vas. Júl. 20, 2014 6:47 pm

Ez az egész helyzet el van cseszve finoman szólva, de talán jó, hogy most ez történik. Ha Nakamura akart volna a városomba jönni ki tudja, hogy milyen felfordulást hagyott volna maga után, persze könnyű szerrel megtörténhet az, hogy amíg én itt vagyok, Ő addig feldúlja az otthonomat, és megöli a vámpírjaimat és az alakváltóimat, de erre valljuk be kicsi az esély. Ő olyan, hogy inkább szemből támad, és nem a másik háta mögött végzi el a kis piszkos dolgait. Legalább is régen ilyen volt, hogy mennyit változott azt nem tudhatom, és inkább nem is gondolok bele mélyebben, mert ha megtenném akkor elkezdeném kézzel kiásni magunkat, aminek semmi értelme, és csak hamarabb halált hoznék magunkra, hiszen egészen bizonyos, hogy az Őr azonnal péppé lőne, vagy engem vagy Raint. Hogy melyikünket az teljesen mindegy, valószínűleg már nem élném túl a halálát, de... nem is akarnám túlélni. Már rég nem érdekel semmi és senki se rajta kívül, mégis gusztustalan dolgokat kértem tőle az elmúlt percekben, órákban. Nem győzök majd bocsánatot kérni tőle.
A rácsokon pont átfér a kezem, és amennyire tudom magamhoz ölelem vékony és törékeny alakját. - Pssszt! Ne sajnálj semmit se, ez az egész az én hibám. - Többet nem utazhatok vele, bárhova is akar menni titokban kell tennie, hisz ki tudja, hogy melyik bokorból ugrik majd elő az egyik régi haragosom.
- Megvárjuk míg felkel a nap, akkor meghalok egy pár órára, és ha felkelek akkor kötelesek egy vénát az orrom elé dugni, azt fogjuk kihasználni meneküléshez. - felelem neki, de nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet. Bármit csinálhatnak vele amíg én nem vagyok magamnál, talán megölik, és aztán már én se térek magamhoz soha többé... de nem csak én, hanem otthon a vámpírjaim se hagynák el a koporsójukat.
- vagy megpróbálhatjuk most is kijátszani a szomjas vagyok kártyát, de Nakamura még ébren van, és nehezebb lenne megölni most, mint holnap. Előbb ébredek, mint Ő, ez már régen is így volt. De... ha szeretnéd megpróbálhatjuk most is. Szóval? - Adok puszit a hajába, és kíváncsian várom, hogy mit is szeretne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rain Phantomhive
Moderátor
Moderátor
avatar

Foglalkozás : Orvostanhallgató
Avatar : Andy Biersack
Hozzászólások száma : 558
Csatlakozott : 2013. Aug. 15.

TémanyitásTárgy: Re: Together we stand, divided we fall - Demetrius & Rain   Vas. Júl. 20, 2014 8:04 pm

Megnyugtat, hogy magához ölel, pedig a helyzet több mint siralmas. Azon gondolkozom, mit kellett volna tennem, hogy másként alakuljanak a dolgok, de alighanem nem vagyok elég okos, hogy ezt kitaláljam. Azért jobb lett volna, ha Dem előre elmondja, mi vár rám, akkor talán ügyesebb lettem volna.
Nem szeretem, amikor azt emlegeti, hogy majd meghal egy pár órára. Tudom, hogy minden hajnalban megtörténik, mégis borzalmasan utálom ezt a tényt. Szóval most is kicsit összerezzenek a gondolatra, és szorosabban kapaszkodom belé, a rácsok már nagyon nyomnak, de nem érdekel. Felnézek a puszira, és az arcom még maszatos a sírástól, de hamar letörlöm a könnyek maradékát a kezemmel.
- Tedd azt, ami szerinted jobb. Én eddig is csak összekutyultam mindent. Pár órán át tudok vigyázni magamra. Majd ébren maradok, amíg te alszol.
Az arcom elég beszédes, elszánt vagyok, bár félek, és főleg őt féltem, mert ő nappal annyira kiszolgáltatott, míg nekem semmi bajom nem lesz egy kis napozástól, legfeljebb pirosra égek.
- Amikor behozzák a vacsorádat, akkor akarsz kitörni? Vagy mit vettél a fejedbe? - kíváncsiskodom azért fejben, mert hát, bebizonyosodott már, hogy abból csak a baj van, ha nem tudok semmit.

-----------------------------


Air above me.
Earth below me.
Water around me.
Fire within me.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Avatar : Tobias Sorensen
Hozzászólások száma : 293
Csatlakozott : 2013. Jul. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Together we stand, divided we fall - Demetrius & Rain   Vas. Júl. 20, 2014 8:50 pm

- Akkor menjünk a biztosra, és majd ha felkeltem akkor megszökünk. - nézek rá, és kissé elmosolyodom a kinézetén. Még mindig nagyon szép, legalább is nekem, a többieknek már nem lenne az, mivel a sírással tönkre tette a sminkjét. Elkenődött az egész és azzal sem segít a dolgokon, hogy megdörzsöli a kezével a szemeit. De nem baj, legalább így kisebb az esélye annak, hogy majd az egyik őr gondol egyet, és míg én alszom addig bejön és megdugja őt.
Igaz egyik terv sem tökéletes. Ha most megyünk akkor Nakamura még nagyon is ébren van, bár remélhetőleg még kanos és épp ezt igyekszik valahogy orvosolni... de az őrei nagyon is éberek. Az sem jobb ha akkor megyünk miután felkeltem, mert akkor még a nap magasan jár, és nincsen arra semmi bizonyíték sem, hogy ha végzek vagy végzünk Nakamurával akkor a kis cimborái ne akarnának majd minket megölni, több órán keresztül harcolni velük pedig nagyon is fárasztó.
Az öreg vámpíroknak, igaz nem mindnek, de van egy kis különleges trükk a tarsolyában, az enyémet már nagyon nagyon rég nem használtam, talán akkor vetettem be utoljára amikor Raint megismertem... Arcomra egy mosoly ül ki. Bárki látna minket minden bizonnyal teljesen őrültnek gondolna, hisz mégis ki az aki elkezd mosolyogni alig pár perccel az után, hogy bezárták egy föld alatti cellába, ahonnan úgy tűnik nincs kiút? Mindenki higyjen annak aminek csak akar, nem érdekel, csak az foglalkoztat, hogy minél előbb kijuthassunk innen.
- Pontosan. Téged kérlek majd vacsorának, ezt pedig nem tagadhatják majd meg tőlem, hisz az enyém vagy, már külön cellába se zárhattak volna. Nem szeretném, hogy megijedj majd, szóval amint lehet majd fuss a kijárat felé, és ne nézz vissza, rendben? - Puszilok a homlokára, majd elengedem.
- Most pedig aludj, szükséged lesz az összes energiádra. Na meg nekem is a tiedre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rain Phantomhive
Moderátor
Moderátor
avatar

Foglalkozás : Orvostanhallgató
Avatar : Andy Biersack
Hozzászólások száma : 558
Csatlakozott : 2013. Aug. 15.

TémanyitásTárgy: Re: Together we stand, divided we fall - Demetrius & Rain   Vas. Júl. 20, 2014 9:21 pm

Ahogy lenéz rám és elmosolyodik, csak akkor döbbenek rá, hogy valószínűleg borzalmasan nézek ki. Lepillantok a kézfejemre, ami csupa fekete.
- Jaj ne... - szólalok meg igazából is, és rögtön bele akarom törölni a kezemet a ruhámba, de hát ez mégiscsak egy eredeti selyemkimonó, nem tintázhatom össze! Tanácstalanul ejtem le a kezem és csaknem kiakadok magamon, amiért ezen képes vagyok akár egy percig is őrlődni, mikor ki tudja, mennyi időnk van hátra, az is lehet, hogy a hajnalt nem érjük meg... És ez szörnyű. De legalább Dem itt van velem.
- Most legalább igazi pandának nézek ki - mondom félig bosszúsan, félig elmosolyodva. Ezzel neki is oka van mosolyogni, nem nézünk ki két szentimentális idiótának.
Persze a felszín alatt lévő társalgás sokkal érdekesebb.
- Hogy ez milyen rafinált ötlet! - dicsérem meg, nekem ugyanis ez eszembe se jutott volna. De hát nem véletlen ez, elvégre ő százszor idősebb nálam. Százszor okosabb is.
- És mi lesz veled, ha én elrohanok? Hová menjek egyáltalán? Keressem meg a farkasaidat? Vagy őket megölték? - kíváncsiskodom tovább, bár ez a gondolat eléggé aggasztó.
A homlokcsók után feljebb emelem az arcom, és becélozom a száját a számmal, hogy oda is kérek egy puszit. Aztán elengedhet.
- De akkor el kell távolodnom tőled - panaszkodom, bár igazából tudom, hogy aludnom kell egy kicsit.
Körbenézek, és ha van valami ágy vagy priccs, akkor leülök rá, vackot túrok magamnak.
Persze nem tudok elaludni egyáltalán, túl ideges vagyok.
- Ébressz fel, mielőtt elalszol, jó? Nagyon szeretlek - mondom el neki azért, mert hiszen mi van, ha többé nem látom? Borzalmas gondolat, és nem segít abban, hogy álomba merüljek.
És tovább fekszem mozdulatlanul. Később talán el is alszom egy kicsit és azt is csak félig. Elég rosszakat álmodok, mindig felriadok és mindig Demet keresi a tekintetem, és megállapítom, hogy a helyzetünk cseppet sem változott.

-----------------------------


Air above me.
Earth below me.
Water around me.
Fire within me.



A hozzászólást Rain Phantomhive összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 29, 2014 1:41 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Avatar : Tobias Sorensen
Hozzászólások száma : 293
Csatlakozott : 2013. Jul. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Together we stand, divided we fall - Demetrius & Rain   Kedd Júl. 29, 2014 1:37 am

- Nagyon jól áll. - Átnyúlok, megfogom a kezeit és a ruhámhoz húzom, hogy abba törölhesse a kezéről a festéket. Cseppet sem zavar ha piszkos leszek, bár egy kissé talán bosszant amiért nem a sajátjába törli, hisz ezek szerint meg akarja tartani. Azt a ruhát, amiben Nakamurához simult hozzá. Alig észrevehetően megrázom a fejem, hátha talán így könnyebben kiverem a fejemből ezeket a gondolatokat, hiszen a vendéglátónk célja minden bizonnyal ez volt. Hogy dühös legyek, hogy miért az teljesen mindegy, csak pusztulást akarjak, és szerencséje van, mert ez össze is jött, csak éppen nem Rain halálát, hanem Nakamuráét akarom minél előbb.
- Még nem tudom, még kell egy kis idő, hogy kitalálhassam, mit is kell csinálnunk majd, hogy kijussunk innen. - Nem felelek arra a kérdésére, hogy a farkasaimat megölték-e. Mert egyelőre nem tudom, majd míg Rain pihen addig "rájuk nézek".
Megkapja a jó éjt csókját, majd eltávolodik tőlem, szerencsére van egy kisebb méretű ágy, és nem kell a földön aludnia. Még csak az kéne, hogy megfázzon itt nekem. Aztán ápolhatom. Már ha megbetegszik, nem tudom, hogy az ilyen betegségek ellen is megvédik e a vámpír jelek, de nem hiszem, hogy pont most lenne itt az ideje, hogy ezzel kísérletezzünk, vagy, hogy egyáltalán ilyesmin gondolkodjam.
- Fel foglak kelteni. Én is szeretlek. - Felelem neki, és egy darabig maradok ott ahol voltam, a rácsnak dőlve, majd inkább leülök a földre, a falhoz, de továbbra is közel maradva a rácshoz. Tekintetemmel hol Raint figyelem, hol pedig az őreinket. Kettő van belőlük, és két széken ülnek, és nem csinálnak semmit sem csak figyelnek minket. Alakváltók, de nem Nakamura állatai, valamilyen macskák, de nincs olyan szerencsém, hogy tigrisek legyenek.
Szoborrá válva nézem az őröket, próbálom kitalálni, hogy mit is csináljunk pontosan, és kísérletezem rajtuk.
Óránként cserélik egymást az őrök, fogalmam sincs miért ilyen sűrűn, talán Nakamura túlságosan is fél. Nem talán... egészen biztosan. Három óra elteltével úgy találom, hogy még pont elég időnk lesz arra, hogy lehetőleg épségben kiérjünk innen, és biztonságos helyre mehessünk. Ha meg becsúszik valami baki, hát akkor megszívtuk, de nem lesz semmi baj sem. A cellából való kijutás nem lesz nehézkes, szerencsére ellentétes nemű őreink vannak, és szemmel láthatóan nem közömbösek egymás iránt. Nem vagyok rest, és kihasználom ezt, kissé a hatalmamat használva, és felélesztem bennük a vágyat, de csak óvatosan, nem akarom, hogy mások is megérezzék fent, vagy... hát igen, itt van Rain. Remélem rá ez nem fog hatni, mert akkor igen csak használhatatlan lesz.
Leveszem az órámat, és megdobom vele Raint, hogy ébredjen fel, miközben felkelek és megpróbálom elérni az egyik őr kabátját amiben a kulcsok lapulnak, de tőlem messze van.
- Most megyünk, maradj végig mellettem. Az őrök ellesznek egymással, de azért maradjunk csöndben, régen manipuláltam már így embereket. Eléred a kulcsokat? - Kérdezem tőle, miközben az őreinket nézem, akik egymásról szaggatják le a ruháikat, velünk mit sem törődve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rain Phantomhive
Moderátor
Moderátor
avatar

Foglalkozás : Orvostanhallgató
Avatar : Andy Biersack
Hozzászólások száma : 558
Csatlakozott : 2013. Aug. 15.

TémanyitásTárgy: Re: Together we stand, divided we fall - Demetrius & Rain   Kedd Júl. 29, 2014 2:02 pm


Eszem ágában sincs beletörölni Dem szintén méregdrága ruháiba a festékes kezem, ezért csak átölelem, nem is fontos az egész. Sokkal fontosabb a jó éjt csókom, és az, hogy ki fogunk innen szabadulni. Nakamura nem állhat közénk. Álmatlan órámban nekem is feltűnik az őrségváltás, és kifejezetten nem érzem jól magam attól, hogy meredten bámulnak ránk. A lehető legkisebbre gömbölyödöm össze, hogy a kimonó minél többet takarjon a testemből.
Végül arra ébredek, hogy landol rajtam valami. Először megijedek, hogy egy patkány vagy mi csöppent az ölembe, de rájövök, hogy ez csak egy óra. Demé. Itt az idő, mi? Elmosolyodom és felveszem az órát, felülök, és innentől én vagyok ébren, ő meg alszik. De várjunk csak, nem... Még nagyon korán van! Demre nézek értetlenül, de ő a két őrt bűvöli, akik lassan közelebb simulnak egymáshoz, és végül vadul egymásnak esnek. Nagyot nézek, de aztán leesik a dolog.
Énrám semmiféle hatása nincs ennek a dolognak, lévén Demetrius szolgája vagyok. Inkább gyorsan belebújok a papucsba, és szerelmem útmutatását követve, kicsit még álmosan körbenézek, merre lehet az a kabát. Odasurranok, és mivel a karom vékony, könnyedén elérem a dzsekit. Kihalászom belőle a kulcsot és izgatottan illesztem a zárba, hogy kinyissam, majd átsurranok Demhez, és őt is kieresztem. Annak örömével, hogy valamit végre jól csináltam, nézek fel rá, és bólogatok.
- Menjünk.
A torkomban dobog a szívem az izgalomtól, és bár furcsállom, hogy máris indulunk, de Demnek biztos elege lett, amit nem nagyon csodálok.
Gond nélkül kijutunk a cellából, de most hogyan tovább?
- Van itt valaki? - kérdezem, hátha Dem többet érzékel a környező élőkből, mint én. Megszorítom kicsit a kezét. - Most mész és megölöd Nakamurát? - teszem fel neki a következő kérdést, és eszembe jut, hogy te jó ég, mi lesz akkor? Dem szerzett még egy várost?

-----------------------------


Air above me.
Earth below me.
Water around me.
Fire within me.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Together we stand, divided we fall - Demetrius & Rain   

Vissza az elejére Go down
 
Together we stand, divided we fall - Demetrius & Rain
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: Kalandok, hatalomátvételek - lezárt játékok-
Ugrás: