HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Step by Step - Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 11:27 am by Trevor Estacado

» Why? - Chloe & Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 10:37 am by Trevor Estacado

» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Hétf. Nov. 13, 2017 10:25 pm by Veronica Thorne

» Greg & Lexi
Hétf. Nov. 13, 2017 9:38 pm by Alexis Clarke

» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Csüt. Okt. 05, 2017 9:28 pm by David Johnas

» Kronológia
Hétf. Szept. 25, 2017 2:43 am by John Dante

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Pént. Szept. 22, 2017 4:28 am by John Dante

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Pént. Szept. 22, 2017 4:14 am by John Dante

» Hazatérés és egyéb katasztrófák - DJ, Phil, Promi
Szer. Szept. 06, 2017 8:49 am by David Johnas

Top posting users this month
Trevor Estacado
 
Alexis Clarke
 
Veronica Thorne
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 Mexikóváros fényei

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Evangeline
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Fangtasia: placc, bérszámfejtés, könyvelés
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Karlie Kloss
Hozzászólások száma : 74
Csatlakozott : 2014. Jan. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóváros fényei    Szomb. Júl. 19, 2014 11:48 am


18+ Erotika, trágár beszéd, stb
Fogalmam sincs mire számítottam. Sejtettem, és reméltem, hogy nem fogja ennyiben hagyni, de enyhe túlzás, hogy lefogja a vállát taszító kezemet, a pofon után még a másikat is. Kiszolgáltatottnak érzem magam ahogy a fotelba szorítanak béklyóim. Gyűlölöm, hogy ez még tetszik is.
- Eressz! – sziszegek rá megint, és nekifeszülök a szorításnak, de még engem is elképeszt mennyire erőtlen a tiltakozás. Hiába teszem helyre a dogokat a fejemben, ha a testemnek jobb ötlete támad: Az ölemben újfent összehúzódnak az eddig nem létező izmok is, a mellbimbóim olyan kemények, mint a gyémánt, és érzem, hogy nem a kétségbeesés égeti a retinámat, hanem a vágy. De nehogy már Judas jobban tudja nálam, mire van szükségem… Pedig nagyon úgy fest, hogy így van. Mutatja ezt a mellékelt ábra is, ahogyan tekintélyt parancsolóan feláll, fölém magasodik; mozdulatai egyszerre int engedelmességre, és hergel, hogy dacoljak az elkerülhetetlennel. Vészesen közel kerülök ahhoz, hogy feladjam azt a csekély ellenállást is. Csak ha ezt megteszem, akkor értelmét veszti az is, hogy egyáltalán belekezdtem, és az annyira nem rám vall. Ennek ellenére testem minden pontja megvonaglik ott ahol Judas éppen végig gusztált szeme vágytól eszelős szürkéjével. Eszméletlenül kívánom őt, de nem így. Több szempontból sem tehetem meg. Az első az, hogy nem vagyok szabad vámpír. Ez persze önmagában még nem kizáró ok, de ha hozzáveszem, hogy ő az atyám tékozló fia, ki tudja milyen komplikált szálakkal amik teremtőmhöz fűzik őt… Demetrius  talán engem is gyűlölne, ha megtudná. A másik ok, hogy pont az irányítás mániám miatt még sosem voltam férfival. Technikailag nem vagyok már szűz, hisz leleményes teremtmény a nő, és vannak játékszereim a hálószobai bőröndben is, de férfival aktusban még nem volt részem. Leginkább azért, ami most is történik. Összegezzük csak:  Egy kicseszett fotelhez vagyok szegezve, megharaptak, és azt hiszem Judas éppen most kefél meg tekintetével. Hát mi ez, ha nem az irányítás totális ellentéte? Rohadjak meg, akarom őt a várható következmények ellenére is, de nem így. Az én döntésemnek kell lennie, nem pedig egy hisztis kölyök szeszélye, hogy uralkodik a testem felett. Kezdek rohadtul dühös lenni… Túl sok az ellentmondás a testem és az elmém között, hiszen amikor Judas a fülemhez hajol, újra megvonaglok, ajkaim csókra várva elnyílnak, ugyanakkor mélységesen felháborodok azon, hogy még ezt is képes a „kötöttségek” számlájára írni. Persze kezdem már sejteni, hogy mi a célja ezzel az egésszel, és ettől még dühösebb leszek. Mondjuk ki csúnyán: alaposan át lettem baszva. Én ugyanis igazinak éltem meg mindent ami tegnap óta történt. Tényleg elhittem neki, hogy azért vágyik rám amilyen vagyok, és nem azért AKI vagyok. Nem is esett volna le a tantusz, ha nem említi meg a szabadságot…
- Hogy én mennyire utálom a motivációs beszédeket…
Nem pocsékolom az időt, lecsapok, amíg elég közel van hozzám. Az egyetlen pont ahol jelenleg elérhetem, az arca. Éppen csak szemügyre veszem a  felületet,  egy pillanattal később már mélyen belevájom a fogaimat valamivel az orra mellett, az orcája közelében. Azon a ponton elég idegvégződése van ahhoz, hogy még neki is pokoli fájdalmat okozzon. Ha így is van, az még közelében se jár annak amekkora csalódást Ő okozott nekem. Megfordul a fejemben, hogy ki kéne harapnom belőle azt a darabot amit a fogaim között tartok, mert van egy vitrines szekrényem odahaza amiben átkozottul jól mutatna. De… fene a fajtámat, én nem akarom bántani őt. Ennyire nem. Túl jó volt ami eddig köztünk történt. Tehát csak addig harapom, amíg csontot érek, vagy a gyötrő fájdalom jelét tapasztalom, és nem tovább. Közben felhúzom a lábaimat, és talppal csípője két oldalán taszítok rajta egy nagyot, hogy a lendülettől, vagy ha annak ellen tudott tartani, akkor legalább a meglepetéstől legyen szíves elhátrálni, és felszabadítani a másik kezemet is. Ha ez megtörtént, felpattanok a fotelből. Nem a falhoz állok, nem is a sarokba, mert ott könnyebb dolga lesz, a nappali ablakfelőli peremén lelek menedéket, még biztos távolban minden mástól. Felkészülök arra, hogy nekem fog jönni a vámpír, kezeim mérges kis öklökbe szorulnak két oldalt magam mellett. A félmeztelenség nem zavar, szerintem tudatában se vagyok annak. Csak én és a pokoli dühöm vagyunk, mint rég nem látott országos cimborák, és a testbeszédünk, ami most arról árulkodik, hogy rohadtul ne akarjon megközelíteni. Küzdeni fogok. Ez úttal tényleg.
- Mi. bajod. van?! – annyira rángat az ideg, már csak taglaltan tudok beszélni. Újabb példája az „ez már nagyon rég nem történt meg velem” esetnek. – Áruld már el, mit hittél? Már megint ott tartunk, hogy az Ő elismerését akarod kivívni? Megkúrod a gyerekét, aztán majd jön és az orrodra koppint? Háhh?! – most válik hús-vér valósággá előttem, mekkora kicseszett idióta vagyok. Tényleg bedőltem neki. De csessze meg, most is arra várok, hogy letagadja. Mondja, hogy hülye vagyok, üldözési mániás, és nagyon szarul következtetek. Persze nem hinnék neki, de ha legalább megpróbálná… - Hát jobb ha tudod, hogy ebből semmit, SEMMIT nem fog megsejteni. Fölöslegesen csinálod a műsort. – ha jól sejtem, ő másként véli, de teszek még egy kísérletet jobb belátásra bírni őt. Először is (amennyiben nem támadt még rám) nagyon igyekszem legalább  csak látszólagosan megnyugodni. Teljesen nem is menne, mert túl sok minden történt egyszerre, és olyan heves érzetek ébredtek bennem, amelyek nem múlnak el egy-kettőre. Még mindig kívánom őt, ugyanakkor rohadtul utálom is érte. Meg ezeket a böszme paradoxonokat is, amitől két lábon járó ellentmondás lettem.
- Áll még a vacsora meghívás? – ha igen, akkor nőt kérek. Olyan fajtát, amit kedvére rágcsálhat ő is, mert az eldőlt, hogy nem kívánok a gumicsontja lenni. Más az értékrendünk. Ami neki pusztán szórakozás, az a számomra már kőkemény tulajdonjog gyakorlat, amivel sosem viccelek.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóváros fényei    Vas. Júl. 20, 2014 1:49 pm

FIGYELEM! Szókimondó szöveg, erotikus tartalom.


Nincs időm nevetni, pedig jólesne egy örömittas kacagás. Hiszen küzd, igaz, gyengén, mint egy kismacska. Nyeregben érzem magam. De úgy tűnik, mellélőttem a szabadság emlegetésével, ugyanis a haragja elemi erővel tör ki belőle, fogai a húsomba tépnek, én pedig felüvöltök. Artikulátlan ordítás hagyja el a torkom, pedig mondanivalóm is akadna, mégpedig az, hogy micsoda kis kígyólelkű egy kurva, de ezt majd később vágom a fejéhez. Könny szökik a szemembe ettől a sosem tapasztalt kíntól, és hirtelen azt se tudom, hová nyúljak, kezem végül beleakad a hajába. Hátratépem a fejét, mintha az egész kibaszott fejbőrét le akarnám szakítani a helyéről. De elrúg magától, én pedig ráesem az üveg dohányzóasztalra, amely szilánkjaira törik alattam, össze-vissza szabdalja mindenem, itt-ott szivárogni kezd vér belőlem apró sebekből. Felpattanok, de elhátrál. Csakhogy nem úgy, mint aki fél.
Szerintem ha fel lehetne valakit nyársalni pillantással, Evangeline már réges-rég tekintetem dárdáján vonaglana, csakhogy nem a gyönyörtől.
Arcomból szivárog a vér: egy dühös mozdulattal letörlöm. De legalább most már kvittek vagyunk, megharaptam, és ő is megharapott.
- Mégis hogy jut ez a szar az eszedbe?! - vágok a szavába, még végig se kell mondania, úgyis tudom, hogy mire akar kilyukadni. Vágták már ezt a fejemhez. Nem is egyszer. - TŐLED aztán nem számítottam erre! Ez ugyanakkora hülyeségnek hangzik, mint ha azzal vádolnálak meg, hogy csak azért csábítgatsz magadhoz, hogy a kihágásért némi büntetést kaphass Tőle! A rohadt életbe már! - tombolok magamon kívül, félre hajítva a francba a köztünk levő fotelt.
A ölemből a vért az arcomhoz terelem, hogy sebem minél előbb begyógyuljon. Hiába ettem, még nem döntöttem el, hogy neki akarok-e esni és apró darabjaira tépni ezt a szépséget. Nem tudom, Demetrius valóban zokon venné-e, vagy hidegen hagyná, hogyha Evangeline-t darabokban küldeném vissza neki, a nő sikeresen elbizonytalanított ezzel kapcsolatban.
- Egyáltalán nem ez a szarság érdekel. Már rég magamnak akarlak - közlöm vele, majd eszelős tekintettel folytatom, bár nem közelítek felé, inkább őt vonzom magamhoz, minden akaratommal. Leveszem közben a mellényt, félredobom.
- Akkor is magamnak akarlak, ha most legszívesebben a hajadnál fogva hajítanálak ki azon az ablakon, hogy aztán utánad ugorhassak, és a torkodra haraphassak, míg becsapódunk. Utána egy üvegdarabbal szabdalnálak össze, hogy úgy nézz ki, mint most én, és aztán egy csepp véredet se hagynám kárba veszni, mindet lenyalogatnám rólad, akár eszméletlen vagy, akár nem. Aztán visszacibálnálak ide. Beleharapnék a melledbe. A combodba - követem a tekintetemmel is ezeket az eszméletlenül csábító helyeket a testén.
Megnyalom a szám és visszanézek az arcára.
- Megdugnálak. Sokszor egymás után. Minimum annyiszor, ahányszor előző éjjel elképzeltem. Állva. Hátulról. Ülve. Míg annyira ki nem merülsz, hogy pihenésért könyörögsz, vagy míg fel nem kel a nap. Akarlak, Evangeline, és ideje lenne ezt elhinned.
Ide fog jönni hozzám. Biztos vagyok benne. Egyébként az étel kérdésre megrántom a vállam.
- Mindig áll a meghívás.
Egy hiéna már odakint áll az ajtó előtt, de nem kopog, míg nem engedem meg neki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Evangeline
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Fangtasia: placc, bérszámfejtés, könyvelés
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Karlie Kloss
Hozzászólások száma : 74
Csatlakozott : 2014. Jan. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóváros fényei    Vas. Júl. 20, 2014 8:01 pm

Összetört az üvegasztal. A zajra nem is emlékszem, pedig biztosan nagy ricsajjal járt, már csak arra leszek figyelmes, hogy Judas több sebből vérezve, iszonyat mérgesen felpattan. Eszelős tekintettel mered rám, csakúgy, ahogyan én is őrá. Remek. Itt robbanunk szét az idegtől, de legalább kefélni már senki nem akar. Csak a másik szavába vágni. Befogom a számat, hisz reméltem, hogy mond majd valami olyat, ami el fogja oszlatni a kétségeimet, de azért homlokráncolva, résnyire szűkített szemekkel méregetem, miközben elecseteli, hogy mit nem várt tőlem, majd ellöki azt a fotelt. Egy tisztább pillanatomban biztos beleborzongnék a gondolatba, hogy akár én is lehettem volna az a szerencsétlen bútordarab. Vagy a másik, ami összetört. Nem úgy most, amikor együgyű elmém csakis egy szónál képes leakadni, de azt újra és újra visszajátssza. Csábítgatni? Hogy ÉN csábítottam?! Akkor le vagyok maradva, mert egész végig abban a tudatban voltan, hogy ő tekert az ujja köré. Nem mintha túl nehéz dolga lett volna, de… Lépek egyet felé. Elsőre nem esik le, csak a második lépést követően jövök rá, hogy mi történik. Csessze meg, a szemébe néztem!
- Ne csináld ezt, Judas. nem dühöngök már, inkább kérlelem. Tudom merre vezet ez irány, és nem akarom beérni. Nem SZABAD  beérnem. Megint ezt csinálja. Uralkodik rajtam, pedig magamtól is mennék. Ha nem is most, de egyszer biztosan, mert attól amit mond, és ahogyan  mondja, esküszöm, mintha megindult volna valami azon a ponton, ahol egykor még a szívem dobogott. Aztán tekintetévek együtt siklik végig a testemen az a lüktetés egészen az ölemig. Igen, most elhiszem neki, hogy tényleg engem akar, és, hogy én is akarom őt. Dacára annak, hogy rohadtul nem ezért vagyok itt, most mindennél jobban vágyom arra, hogy megint csókoljon, hozzá simuljak, lenyaljam a fogaim által ütött sebet az arcán, kefélnék vele, és elhiszem neki azt is amit nem mond, csak sugall, hogy mocskosul élveznénk mind a ketten. De kilel a hideg, hogy átadjam neki az irányítást. Erre nem vagyok képes.
- Elcsábítottál, megharaptál, most az elméddel vonzol magadhoz. Szabadságról beszélsz, de közben te is csak birtokolni akarsz.  – összegzem  a történteket, inkább csak magamnak. Jobb nem elfelejteni, hogy mire képes. Megállok előtte. Mivel ő ura a testemnek, további rendelkezésre várok. – Számít az valamit, ha elmondom, hogy szűz kurva vagyok?  - A kurvát már csak a szabados beszéd szellemében teszem hozzá, és azért, mert trágár szóval párosítva nem tűnik annyira szánalmasnak a másik. Számomra legalábbis. – Nem tudom elviselni, ha irányítanak, pedig te folyamatosan ezt csinálod. A véremet vetted az engedélyem nélkül, amitől úgy kiakadtam, hogy az asztalra rúgtalak, és szándékomban áll újra megtenni, ha a kettő közül bármelyiket is megismételed. Na most is addig akarsz kefélni, amíg el nem fáradok?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóváros fényei    Vas. Júl. 20, 2014 8:31 pm

FIGYELEM! Szókimondó szöveg, erotikus tartalom.


De csinálom. Ó, nagyon is csinálom. Ennek állj ellen, ha tudsz! Felemelem az állam is kihívóan, pedig az első lépést megtette. Állítólag az első lépést a legnehezebb megtenni... Azt mondják. Pedig a romlás annyira csábító, amit kínálok, hogy édesgetnem sem kellene, talán.
Viszont amint rávilágít az igazságra, abbahagyom. Mintha ollóval vágnám el egy marionettbábu tartózsinórját, úgy szüntetem meg a rá ható delejt. Ezt követően a döbbenet csak hatásvadász kis részlet, melyet eddig vitánk rejtett.
- Hogy mi vagy? - meredek rá a lehető legértetlenebbül. Ennél akkor se érteném kevésbé, mit mond, hogyha egy számomra ismeretlen nyelven beszélne, mondjuk norvégul.
De itt áll előttem, meztelen felsőtesttel, míg én meztelen altesttel, tökéletesen kiegészítjük egymást. Én az ingem nem szeretem levenni, ő a jelek szerint a bugyiját, de hát...
Most ezt komolyan mondta?! Bizonytalan félvigyorra húzódik a szám. Nem, nem mondhatta komolyan. A szűzkurva szónak van valami más jelentése is, mit is jelent... Azokra szokták mondani, akik csak kéretik magukat, aztán a pasit ott hagyják álló farokkal. Pontosan ezt csinálta ő is velem. Ám valamiért az az érzésem, egyáltalán nem így értette, és ez gyanakvóvá, óvatossá is tesz. Ettől függetlenül határtalan magabiztossággal állítom:
- Igen.
Megrezzen a kezem, hozzá akarok érni, de nem teszem. Hagynom kell, hogy ő tegye meg az utolsó lépést. Hagyni akarom, hogy aztán ne kelljen újból végighallgatnom ezt a kényszerítettél és irányítottál tartalmú nyávogást.
- És ha már itt tartunk: egyáltalán nem úgy néztél ki, mint akinek olyan nagyon ellenére lett volna mindaz, ami történt. Vagy ami most történik.
Elravaszodik a mosolyom, de várok, még mindig várok.
Hú, hogy én mennyire gyűlölök várakozni. De a legtöbb stratégia lényege a türelem...
- Mégis hogy értsem azt, hogy szűz vagy? Kizárt. Mégis hogy a fenébe éltél túl öt évszázadot így?! - bukik ki belőlem mégis a nyers kérdés, kissé bárdolatlanabbul, mint kellett volna. De hát ez röhej! Hát ne már! Mégis hogy táplálkozott? Hogy élte túl, ha nem feküdt le senkivel?
Lehet, hogy leszbikus.
Mondjuk az se nagy baj, ha igen. Mind szívesen kísérleteznek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Evangeline
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Fangtasia: placc, bérszámfejtés, könyvelés
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Karlie Kloss
Hozzászólások száma : 74
Csatlakozott : 2014. Jan. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóváros fényei    Vas. Júl. 20, 2014 9:25 pm

Ahogy elenged, én is megállok, nem megyek tovább, de nem is hátrálok vissza a kényelmes méternyi távolságba. Be osztjuk ezt a három lépést ami maradt. Túl közel van.
Ööö, de Igen?
- Mit igen? – igen, változtat valamit az… állapotom, vagy igen, így is meg akar dugni? Nem mintha számítana… de igen, számít. Annak ellenére is, hogy tinédzser korom óta most vagyok nagyjából harmadszor kislányos zavarban. Természetesen ezért is őt hibáztatom, mert miért akadt fenn ezen? Annyi mindenről beszéltünk már, miért lepi meg ennyire, hogy… szóval azon amit mondtam. Öröm az ürömben, hogy egyikünk sem dühöng már. Ellenkezőleg. Egészen más hangulat járja most át a levegőt, de nem tudnám megfogalmazni, hogy pontosan mi az.
Megrezzen a keze, ám mire odakapom a fejem, már abba is marad a mozdulat. Ez mi volt? Csak nem akart megütni? Megint konok vonalak ráncolódnak a homlokomra. Részben azért is, mert most tűnik fel a meztelenségünk, és mert eszembe jut mennyire jó volt megérinteni ott. Visszanyelem a késztetést, hogy az ajkamba harapjak, és a fejemet is visszakényszerítem az arcára.  
- Akármit is tapasztaltál az előbb, annak semmi köze nincs az alaptermészetemhez. Botlás. Hiba. Megesik. – megvonom keskeny vállamat, de tudom, hogy nem vagyok túl meggyőző, mert még magam se hiszem amit mondok. Legfeljebb azt, hogy hiba volt. Arra a nyakamat tenném.
Zavaromat enyhe bosszúság váltja fel, ahogy elcsattan a következő kérdés is. Felhorkanok, mert nem tudom hogyan magyarázzam el, és nem is akarok erről beszélni. Azért mondtam el, hogy eltereljem a figyelmét a haragról, és mert az orra alá akartam dörgölni, hogy nem az a picsa vagyok, aki olyan könnyen megkap, mint ahogy azt majdnem meg is tette. Isten lássa lelkem, ha tudom, hogy így megrendítem, inkább csendben maradok, vagy tovább idegesítem mígnem mindketten felrobbanunk, vagy egymásnak esünk. Bármelyik alternatíva jobb ennél a tehetetlenségnél.
- Piszok egyszerűen. – válaszolok a kérdésre, miközben lehajolok a toppomért, majd a hálószobába megyek. Útközben felveszem – abban a reményben, hogy ő is hasonlóan fog cselekedni- aztán a bőröndömhöz megyek, mely már útra készen, összecsomagolva vár. Előveszek belőle egy bársony batyut, amelyet aztán ünnepélyesen átnyújtok Judasnak. Ha követett a szobába, akkor ott, ha nem, akkor visszatérek hozzá a nappaliba. – Így éltem túl. – mosolygok kedvesen. Beszélni nem fogok róla, de nem mondja hogy prűd vagyok, inkább megmutatom. Ha belenéz a bársony szütyőbe, talál benne három különböző színű –és erősségű- vibrációs gyűrűt, egy tubus síkosítót és egy kisebb análtágítót.
- Remélem, megválaszoltam minden kérdésedet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóváros fényei    Hétf. Júl. 21, 2014 12:53 am

- De igen, még így is le akarok veled feküdni, annyiszor amennyiszer csak bírunk - rágom a szájába a választ és a válasz ismétlését. Mondjuk ezt szívesen mondom ki. Nagyon is. A nők amúgy is szeretnek hallani efféléket, minél többször hallják, annál jobban hiszik el, hogy ők is akarják.
Kiszúrja a halva született mozdulatot, és örvendek a kíváncsiságának, de akkor sem kezem újra, hogy befejezzem.
- Nem-nem-nem - nézek rá egy cseppnyi rosszallással. - Az, amit láttam és éreztem, az volt, amit igazából akartál. Hazudozhatsz magadnak össze-vissza, bújhatsz valami zárdaszüzességi fogadalom mögé, de akkor is akartad.
Ott van a múlt időben a kérdés, hogy most vajon akarja-e. Én nem válaszolom meg a dolgot helyette, hiszen pont azt akarom elhitetni vele, hogy van választása.
Bár, amekkora hatalmat szerzett ilyen rövid idő alatt felettem... azt hiszem, tényleg van választása.
Hagyom elmenni, de hosszan nézek utána, arra számítva, hogy majd visszanéz kecses kis válla felett. Mindenesetre, visszaveszem a nadrágom, és becsatolom az övemet, majd utánamegyek a fényűző lakosztály hálószobájába. Megjegyezném neki, hogy valami csinosabbat is felvehetne az edzőruhánál, de most elméletileg azt játsszuk, hogy nem irányítom őt, hanem hagyom, hogy ő döntsön magáról.
Átveszem kíváncsian a kis bársonyszütyőt. El nem tudom képzelni, mi lehet benne, talán valami vudu érme ezüstből és száz szűz lány véréből, esetleg egy kereszt, ami távol tartja a túl erős vámpírokat... Úgyhogy nem nyúlok bele, csak belelesek. De aztán kitapintom a furcsa formájú dolgokat, és kiborítom a tenyerembe.
- Mi a... - nyögöm megrökönyödve. Felnevetek. - Evangeline, ezt te sem gondolhatod komolyan. Ezeket a... kütyüket választod helyettem? Ne már - nézek rá annyira rosszallóan, amennyire csak lehet, de végül megkomolyodom.
- Képtelen vagyok felfogni, hogy valaki, aki olyan gyönyörű és olyan okos, mint te, miért nem talált magának párt. Mondjuk még ha nem is egyéjszakást keresel egy-egy táplálkozás erejéig, akkor sem! Ilyen nincs! Mégis mi értelme ennek? Miért csinálod? Ez valami önmegtartóztató fogadalom?
Még mindig nem fér a fejembe, viszont az egyik kis bigyó bekapcsol a tenyeremben, én meg csak nézem és nézem a rezgő izét.
- Khm. Amúgy itt a vacsorád - teszem hozzá kissé mellékesen, hogy eltereljem a figyelmét arról, hogy épp a kikapcsoló gombot keresem ezen a vacakon.
Kopogtatnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Evangeline
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Fangtasia: placc, bérszámfejtés, könyvelés
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Karlie Kloss
Hozzászólások száma : 74
Csatlakozott : 2014. Jan. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóváros fényei    Csüt. Júl. 31, 2014 9:48 am

Igazából elszórakoztat Judas óvatos kíváncsisága, amivel a játék-batyut vizslatja. Próbálom kitalálni, hogy mire gondolhat, mi lehet benne? Ott van a nyelvem hegyén az is, hogy inkább rákérdezek, de ekkor a vámpír dűlőre jut, és a tenyerébe ejti a játékszereimet. Az első gondolatom az, hogy miért pont most kell bekapcsolnia az egyik kis nyavalyásnak. A másik az, hogy soha többé nem tudok ugyanúgy ránézni az análtágítómra, most, hogy már a kezében tartotta. Aztán ezt is kiverem a fejemből, mert Judas persze kiröhög. Meglepetten, de hangosan és önfeledten, ahogyan nem is láttam még. Már attól mosolyra húzódik a szám, hogy látom röhögni, pedig most abszolút nem is értem a viccet. Judas nagyon karizmatikus férfi. Nem kell ehhez nagy matek. Lenyűgözött dühösen, széket borogatva, lehengerelt kisfiús pimaszsággal, amellyel tegnap üdvözölt, most meg el vagyok bűvölve, pedig csak nevetni láttam. És ez még a durva felszín, a látszat, a kép amit mutatni akar, vagy a tükör, amilyennek képzeli magát. Látom, ahogy nevet, és egyre élesebbé válik előttem a kép róla. Ez az igazi Judas. Építsen maga köré olyan vastag falakat amit nem szégyell, de ez a szívfájdítóan gyönyörű, vidám fiú mindig ott lesz belül a démonjai között. Még egy ok, amiért gyűlölni akarom, mert az én démonjaim már rég kicsinálták lényemnek ezt a részét. Hajánál fogva hátrafeszítették a fejét és átvágták a torkát. Néha, mint most is, érzek vért felbugyogni a sebből, mintha még élne, pedig tudom, hogy az a gyermek már nálam is halottabb.  
- Ezektől jól tudom, hogy mire számíthatok, és amikor elteszem őket, azzal is pontosan tisztában vagyok, hogy ki volt az akit tárgynak használtak. – a szemébe nézek, és már én is elkomorodtam. kicsit arra számítok, hogy megint kiröhög, de ez esetben nagyot csalódnék benne.  – Kompromisszum. Ha jól sejtem, azzal te is hadilábon állsz éppen. Meglepődnél, ha húgod se bizonyul különbnek nálad? – Úgy gondolom, hogy ez az egyik meghatározó közös tulajdonságunk. Egyikünk sem alkuszik. Persze a szexualitás terén egy férfi másképpen vélekedik, ez világos. Nem is várom, hogy megértse.
- Ha visszakaphatom… - elnyúlok a kincseimért, mert feltűnik, hogy nem boldogul a kikapcsoló gombbal. Szórakozottan nyugtázom, hogy mégis van valami, amiben én vagyok jártasabb, és képzeletben beírok egy piros pontot is azért, mert nem őrölte porrá őket puszta kézzel, amiért „velük játszok, nem vele”, mint ahogy azt már említette.
Elnémítom a berregőt, majd egyenként visszahelyezem a szütyőbe a gyűrűket. Az análtágítót nem, mert szentimentális értéke lett attól, hogy megláttam a kezében. Szóval leejtem az ágyra a batyut is, meg azt is, és eldöntöm, hogy mielőtt távozok a lakosztályból, majd kidobom. Lelki szemeim előtt megjelenik a kép, hogy lassan a vámpír szájába tolom, miközben a szemébe nézek… Borzongás fut végig a hátamon az izgató fantáziaképtől, de a többi álomképnek már roppant bölcsen elejét veszem. Így is felhangzik a második kopogtatás is, mire összekapom magam.
Visszatérek a nappaliba, de mielőtt ajtót nyitnék, helyre rántom a fotelt. Igaz, hogy a dohányzó asztal ott hever szilánkokra törve, de legalább minden más a helyén van.
- Velem tartasz? – nézek kihívóan Judasra, miközben ajtót nyitok, és beengedem a vendéget. Nem üdvözlöm, még csak meg se nézem alaposabban. Ahogy az étel nem minősül játéknak, ember számba se szoktam venni, ha csak alkalmi fogás. Ez a nő nem Ash. Rá vigyáznék, megkérdezném, hogy mire van szüksége, hogy telt a napja, és lefutnám az összes formális kört amit lehet mielőtt táplálkoznék belőle. Ezzel a nővel nem fogok szarakodni. Nem érdekel hogy hívják, hány éves, és hidegen hagy a közérzete is. Ellenben Judasé nem. Néhány óra múlva hazaindulok, és még mindig nem jutottunk dűlőre. Szeretnék valahogyan a kedvére tenni, ami segít neki döntést hozni, ezért ajánlom, hogy ő is táplálkozzon a nőből. Talán ha berúgatom, könnyebben hajlik arra, hogy egyetértsen velem a még függő kérdésekben.
E közben a fotelhez vezetem a nőt. Intek, hogy foglaljon helyet, majd miután megteszi, én a háta mögé kerülök. Oldalra döntöm a fejét, haját félresöpröm az útból, végül körmömmel hosszú, felületi vágást ejtek a nyaka ívén. Lassan mozdulok, kihívóan, és Judas számára jól láthatóan, mert neki szól a műsor. Az én torkomat  már kaparja az éhség, de bőven tudok várni még. Előbb még megkísértem az ördögöt. A nő nyakához hajolok, tekintetem Judásét keresi miközben végignyalom a sebet. Kínzó éhség támad a gyomromban, mégsem nyelem le a vért. Jobb ötletem támad. Továbbra is Judasra szegezve tekintetemet, felegyenesedek, és nyelvvel vörösre festem ajkaimat. Felé nyújtom a kezem, mutató ujjal hívogatom magamhoz. Gyere, vedd el. A tiéd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóváros fényei    Hétf. Aug. 11, 2014 12:43 am

Nem mintha bűntudatot éreznék, amint felnézek erre a furcsa, frappáns, ám végtelenül őszinte válasza a vibrátoról meg a... többiről. De azért ez valahol rohadtul vicces, kár, hogy ő nem érzékeli a helyzet humorát.
- Csak azt használják tárgynak, aki hagyja magát - szögezem le. - Te nem hagyod magad, pedig nekem így vagy úgy, de mindenki befekszik, akit erre szánok. Különös, te mégis játszadozhatsz velem, miért hiszed hát, hogy ez fordítva van? - kérdezem, miközben a kis... kellékeit visszapottyantom a bársony erszénybe, és zsinórjánál összehúzva visszanyújtom neki, pont ahogy kéri, kivéve azt az egy izgő-mozgó vacakot, amit rá hagyok, hogy kikapcsolja.
- Különb vagy nálam - közlöm vele mindenesetre, még így epilógusként a Rezgő Játékszerek Intermezzojához. Inkább érzem ezt, minthogy meg tudnám magyarázni. Persze az ilyesmi nem tulajdonítható egy-egy jellemvonásnak, nem is igazán az a mérce, ki erkölcsösebb, vagy ki kreatívabb, lojálisabb... Ennélfogva a kijelentés éppúgy nem jelent semmit, mintha mondjuk azt mondanám, hogy "akkor is meg foglak dugni, te kurva". A tekintetem mindenesetre hasonlóan meggyőző, elszánt és hűvös volna akkor is, ha azt mondanám.
Míg Evangeline rendet vág a szétrombolt nappaliban, lepöckölök pár szilánkot a vállamról és a könyökömről.
- Hogyne - felelem oda sem figyelve, és átlépek a szilánkhalom felett. Kimérten állva nézem végig, miként nem szól egy szót sem a vendégünkhöz, Liannához, az egyik kedvenc kegyeltemhez.
- Látom cseppet sem érdekel, milyen csemegét kínálok neked vacsorára - sóhajtok színpadiasan, miközben tekintetem egy rövid pillanatra összeakad a ma éjjeli kehellyel, melyből húgom kínálom. Nem prostituált, mint a legtöbb hiéna, és nem is valami hasonló tevékenységet űző ostoba kis liba. Nagyon is okos, és nagyon sok olyasmit tud, amivel a kedvemre tud tenni.
Elnézve, hogy Evangeline milyen kéjesen játszadozik az étellel, megfordul a fejemben annak szomorú (és egyben izgató, valamint versengésre sarkalló) gondolata, hogy netán kedvesem előnyben részesíti a nőket. Mindenesetre meg kell hagyni, a látvány elég kellemes.
- Ó nem - csóválom meg lassan a fejem. Kinyúlok a kezéért, és kap egy csókot rá. - Ma éjjel eleget csábítgattál már. Világosan kifejezted, hogy nem kívánsz magadra... sem magadba - olvasom fejére, mennyire meg is sértett ezzel. Persze, teoretikusan. Mert játszani én is tudok... bár, tegnap éjszaka óta az őszinteség játékát játszom, és valahogy furcsán... tetszik, még ha nem is egészen kényelmes számomra a felvett pozíció, és nem is feltétlenül hisznek nekem. Valahogy mókás az egész.
- Élvezd a vacsorát - intek inkább a lány felé.
Persze közelebb lépek hozzájuk, megsimítja kinyújtott mutatóujjam a hiénám állát. Nem újonnan fertőzött kis hiéna szub. Nagyon is régóta alakváltó már. Egyike a kedvenceimnek.
- Aztán ha ittál, beszélgessünk. Az talán jobban megy majd, mint a szex.
Mennyire aljas kis görény vagyok. Hát hogy is mehetne jól a szex egy szűz gyermeknek? Nem tehetek róla, elvigyorodom, de piszkosul. Valahol a lelkem mélyén a mai napig egy perverz kamasz vagyok. Mindegy, inkább köhintek egyet. Bár azért kíváncsian figyelem, miként is veszi Lianna vérét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Evangeline
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Fangtasia: placc, bérszámfejtés, könyvelés
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Karlie Kloss
Hozzászólások száma : 74
Csatlakozott : 2014. Jan. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóváros fényei    Vas. Okt. 12, 2014 10:30 am


Tud bánni a szavakkal, annyi szent. Átveszem a bársony tasakot, amíg a hallottakat emésztem. Ízlelem a szavait. Játszok vele? Tényleg ezt tenném? Én nem így látom. És szeretném továbbra is azt hinni magamról, hogy nem vagyok ennyire hülye. Rafináltan tárgyalok, ha üzletről van szó, más motivációm igazából nincs is. A „játék”, mint fogalom viszont már erős túlzás arra amit teszek, ám legyen. Egyetértőn –hmmm. – mögök, lássuk, mit szól ehhez. Ha valóban annyira másak vagyunk, meg fog lepni.
Megérkezik az étel, és én az előbbi –túl kellemes- emlék hatására újabb „keringőre” hívom a város urát. Szarvashibát vétettem, belátom. A visszautasítás gondolata egy pillanatra se fordult meg a fejemben, így talán túl messzire mentem. Beismerem, zavarba ejtett… és azt hiszem, csalódtam is. A fene se gondolta volna, hogy egy vámpírnak nem csak a szeme szürkéje meg a gerince lehet acélból, de az akarata is. Talán most jutott új elhatározásra, talán már tegnap is tudta, és csak áltatott a gondolattal, hogy mennyire ellenállhatatlan vagyok. Nem tudom mi zavar jobban: az, hogy átejtett, vagy hogy esetleg igaz volt, de máris elmúlt. Viszont… amennyiben ez tényleg csak egy játék, akkor nekem sem ildomos kiesni a szerepemből. Pláne, hogy úgy vigyorog rám, mint az ördög. Nem adom meg neki az örömet, hogy lássa milyen hatással van ez rám.
Visszafordulok a lányhoz, miközben lenyalom a vért az ajkamról. Vállára teszem a kezem, tenyerem végigsiklik bal karján, le a csuklójáig. Nem szánom érzékinek a mozdulatot. Arról van szó, hogy a háta mögött állok, és nem akarom rá hozni a frászt váratlan mozdulatokkal. Abból ítélve, ahogy Judas türelmesen végigsimított az állán, fontos lehet neki a hiéna. Szóval lehet, hogy én nem tartom sokra az ételt, ha nem az enyém, de a vendéglátóm megbecsüli őt, ezért én se bánhatok vele úgy, mint a ronggyal. Felemelem a csuklóját, hüvelykkel azt a pontot dörzsölöm körkörösen, ahonnan inni fogok. Az érintés hatására megduzzadnak az erek. Kivárok két lusta pulzálást a kiszemelt artérián, aztán számmal, szemfogakkal váltom fel a kezemet. Megszívom a sebet, hogy meginduljon a vére, aztán ahogy betódul a számba, nagy kortyokkal iszom. Sietni akarok, mihamarabb túlesni rajta, de mint minden megrázó, vagy felzaklató esemény után, most is többet kell elvennem ahhoz képest amennyit inni szoktam. Lehajtom a fejem, és a szemem is lehunyom, hogy vendéglátóm ne lásson. Nem szeretek mások jelenlétében táplálkozni. Valamiért ekkor érzem magam a legsebezhetőbbnek, és utálom ha gyengének látnak. Azt meg végképp nem akarom, hogy Judas tartson annak, és nem csak azért, mert nem tudom, jelenleg hányadán állunk. Ellenség? Barát? Mármint… én tudom, hogy ő ellenség, az nem világos, hogy én mi vagyok neki. Meg lehet ezt állapítani egyetlen nap után? Nos, talán nem is olyan soká kiderül. Amíg ebbe belegondolok, befejezem az ivást is, és lezárom a sebet a hiéna lány csuklóján. Felegyenesedek, lenyalom a szám szélére csordult vért, majd odébbállok. Nem az én tisztem útjára bocsátani őt, úgyhogy kivárom, hogy Judas tegye meg, csak aztán ragadom magamhoz a szót, bár a fejem még zúg az ivás után. Oldalt biccentem a fejem, karba tett kézzel állok.
-  Azért említetted a szexet a nő előtt, mert engem akartál lejáratni, vagy azért, mert fontos neked annyira, hogy tudasd vele, a mi kapcsolatunk nem ilyen természetű. – nem kérdezem, kijelentem.  Lehet, hogy szívdöglesztő, ördögi vigyor mögé rejtette a szavakat, de azért figyeltem arra is, amit mond. Most, hogy újra ketten vagyunk, gondoltam, jelezhetném ezt felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Mexikóváros fényei    

Vissza az elejére Go down
 
Mexikóváros fényei
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: Bárhol a nagyvilágban - lezárt játékok-
Ugrás: