HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Step by Step - Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 11:27 am by Trevor Estacado

» Why? - Chloe & Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 10:37 am by Trevor Estacado

» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Hétf. Nov. 13, 2017 10:25 pm by Veronica Thorne

» Greg & Lexi
Hétf. Nov. 13, 2017 9:38 pm by Alexis Clarke

» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Csüt. Okt. 05, 2017 9:28 pm by David Johnas

» Kronológia
Hétf. Szept. 25, 2017 2:43 am by John Dante

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Pént. Szept. 22, 2017 4:28 am by John Dante

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Pént. Szept. 22, 2017 4:14 am by John Dante

» Hazatérés és egyéb katasztrófák - DJ, Phil, Promi
Szer. Szept. 06, 2017 8:49 am by David Johnas

Top posting users this month
Trevor Estacado
 
Alexis Clarke
 
Veronica Thorne
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 Mexikóvárosból szeretettel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóvárosból szeretettel   Vas. Ápr. 20, 2014 8:35 pm

FIGYELEM! A HOZZÁSZÓLÁSBAN PERVERZ TARTALOM ÉS FÉRFIAK KÖZTI TESTISÉG JELENIK MEG.


Félreteszem már a szakralitást. Tobzódjék benne az, kinek nincs jobb dolga, mint ködös elméleteket építenie teóriákból és elvekből. Nekem már sokkal inkább más jár a fejemben, akkor is, ha Samael száraz farka élettelenül simul a kezem alá és hidegen, holott kezem meleg a vértől, mit ma éjjel túlfogyasztottam, külön azért, hogy foglyommal majd azt megoszthassam. Három korty, tudom jól, szinte semmire nem elég, főleg mivel egy vámpír vére egy másik vámpírnak kevésbé potens, mint egy roppanósan hamvas újszülött vénájából szopni ki az életet, még akkor is, ha az a vér ezeréves testben érlelődik és kereng.
Számítok rá, hogy rám veti majd magát újra, amint kezem kihúzom szervei közül, ez azonban nem történik meg. Vannak olyan hülyék, akik halálig küzdenek, s azonnal, kobraként vetik magukat arra, ki korábban legyőzte őket: magam is közéjük tartozom. Foglyom, vendégem azonban tiszteletben tartja a pszichológiai hatását annak, ami az imént történt és ez igen bölcs. Ki tudja, még ezer év, és én is birtokában leszek hasonló belátásnak.
Jóleső dallammal pattannak és csikordulnak helyükre a porcok, csontok és zsigerek, kezdenek szöveteket teremteni a sejtek és mind a rég-harapott, mind a friss sebek felszívódnak. Emellett természetesen semmi vér nem marad már arra, hogy Samael még a farkára is gondoljon.
Esetlen és bizonytalan simítása nekem azonban nem elég. Azt akarom, markoljon meg, fogjon, öleljen és csókoljon úgy vissza, mintha komolyan gondolná. Csakhogy ismét nevet, gúnya azonban nem mar már meg olyan erővel, mint az imént. Hiszen immár itt fekszik, alattam, kezemben volt a szíve, és a vérem kering benne. Csodát tesz még a magamfajtával is a magabiztosság és az erő.
Úgy idézi korábbi szavaim, mintha csak az imént mondtam volna ki őket. Nagyon meglepő, de az ismerős szavakkal valójában hízeleg. Eltűnődöm, szóval válaszoljak-e, hogy válaszoljak-e egyáltalán, vagy majd úgyis rájön? Ajkam beteg vigyorra húzódik és méregetem, mint egy darab húst, félrecsúszom róla, s miközben szilánkok csikordulnak térdem alatt, felszaggatva ruhám anyagát, combjai közé férkőzöm.
A póz megadásával közlöm, mit is várok el tőle, vagyis mire akarom és fogom használni testét.
- Nem kell ehhez erősnek lenned. Gyengén jobban kívánlak - engedek meg magamnak némi őszinteséget. Beteges fantáziát semmi sem indít be jobban, mint egy gyengén és tehetetlenül alatta heverő test. A pedofilokat is bizonyára ez indítja be, s bár gyermeket nem kúrtam még, bénát s vakot, akaratától megfosztottat már igen. Mámorító a hatalom teljes érzete, gyengéddé és agresszívvé tesz egyszerre.
Kioldom az övem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samael Morgan
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozott : 2013. Dec. 16.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóvárosból szeretettel   Hétf. Ápr. 21, 2014 2:18 pm

FIGYELEM! A HOZZÁSZÓLÁSBAN PERVERZ TARTALOM ÉS FÉRFIAK KÖZTI TESTISÉG JELENIK MEG.

Mert a kortyok, amiből építkezik már egy halott testet megjártak. Halott kortyok, nincs bennük annyi élet és elevenség. Erő, kétségtelen, sokkal több erőt hordoz a vámpír vére, túlvilági hatalmat, ami szörnnyé teszi magukat a vérivókat, de lüktető és életető életet közel annyit sem. Hiszen még csak nem is olyan forró, lassan elhűlve kering, s a nap felszálltával belekocsonyásodik az erekbe, fekete miazma.
Ezek a kortyok csak felkeltették az éhségét igazi, eleven vérért. Fájdalom, hogy egészen biztosan nem fog hozzájutni a közeli jövőben, elég közeliben ahhoz, hogy elégedett legyen. Bele kell nyugodnia ebbe, a lázadozás azoknak a játékszere, akik még elhiszik, a világot a sarkaiból kifordítani csak egy lökés a vállukkal, nem pedig kitartó, alapos, és részletes munka.
Judas arcát figyeli, ahogy a szemében önmagát látja tükröződni. Történelem előtti ocsmány sebei visszatetszés helyett különös fényben tűnnek fel a férfi lélektükrein, van min gondolkodnia, amíg zavartan csókolja az ajkáért nyúló ajkakat, amikbe inkább szívesen harapna és marna, hogy még több soványnak érzett bőséges kortyot szerezzen magának belőlük.
Más szándékok. Annyira ellentmondóak a vágyaik, hogy az már-már vámpír szemmel is megejtő, öreg, fáradt pillantásában halvány elevenség költözik, nem az elhasznált vérkortyok táplálják ezt a fényt, hanem valami kóros kíváncsiság, a szabdalt felszín alatt a tudós elme, ami szintúgy fonnyad és szikkad a tétlenségben, mint a mohó test, de ahogy érdeklődésére számot tartó dologgal szembesül, nyomban kivirul.
- Milyen beteges - reszeli halkan, és szinte csodálkozón. Nahát-nahát, nem pusztították még el az összes, Judashoz hasonló, nem csak nevében, de eszméjében is elfajzott teremtményt.
Nem is talál jobb szókat a meglepettségére, kelletlen fintorral emelkedik a combja, a testére tekert drótok a húsába vágnak, a fájdalom apró hullámokba jár dermedt izmainak a mélyén, visszaereszkedik a könyökéről kényelmetlen párnájára, szilánkok és szentségek közé. Elesett, védtelen.
- És ha eltöröm közben a nyakad? - lágy, puha hangon formálja az áhított szót, nagy kedve volna, mezítelen bőrén undorral keveredik a léha tetszés, más körülmények között micsoda kedvét lelné egy efféle mulatságban! Ha nem ő volna megfeszülő csípővel a kiszolgáltatott holt, ha nem az ő bőrét feszélyezné az érintés, amire reagálni képtelen.
Ha megtorolhatná ezt a szemtelenséget.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóvárosból szeretettel   Kedd Ápr. 22, 2014 7:01 pm

FIGYELEM! A HOZZÁSZÓLÁSBAN PERVERZ TARTALOM ÉS FÉRFIAK KÖZTI NEMI AKTUS JELENIK MEG.


Látom rajta, kíváncsi rám. Méreget, mintha én volnék az új kedvenc játékszere, vagy prédája, vagy istene, s az, hogy melyik is legyek a háromból, csakis rajtam áll. Én mindhárom akarok lenni. Ebben a sorrendben, vagy inkább egyszerre. Az volna csak a csodálatos!
Felkacagok, mélyen és mámorosan. Beteges!
- Milyen egyszerű és keresetlen bók ez olyasvalakitől, aki egy amputált fejjel tisztelgett múlt éjjel előttem.
Engem nem hat meg, ha bárki perverznek vagy betegesnek titulál. Hiszen az vagyok, igen, és élvezettel tobzódom ebben a bűnben és mocsokban. Sőt, én vagyok, ki a fertő mocsarának helyét eleve megásta, abba szennyet hordott, elposványosította és végül megérlelte az egészet keble melegén. Én magam vagyok a betegesség, a perverz, a mocsok. Ha isten volnék, alighanem ennek az istene volnék, ha nem vágynék örökké mondjuk Árész megtisztelő nevére.
Fintorgása úri szeszély lehet csupán, tetszik. Megalázottságot, kelletlenséget mutat, és én imádom látni ezt rajta. Szava mindezzel azonban szöges ellentétben állnak, hiszen most is életveszéllyel fenyeget.
- Tedd csak meg, és nem jutsz innen ki soha - biztatom. Nem gúnyolva (s ezzel magam is meglepem), csupán tényközölve. Ki más ismerné az ajtót nyit kombinációt? Ki más adná parancsba, hogy ne bántsák? Ilyen gyengén, ennyire sebzetten ugyan kit győzne le, ki nem állna útjába.
Ezüstláncok pattannak, így már, hogy nincsenek meghegesztve, pattanhatnak, oldódhatnak, csilingelve hullhatnak s tekeredhetnek ránk. Szentelt vízbe áztatott párnák dörzsölik csípőm, szilánkok vájnak húsomba, vért és vért csepegtetnek még a koporsóba, mely ennek hála olyan lesz, mint egy szűz nászi ágya.
- Voltál-e már másé Samael? - jut hirtelen eszembe a kérdés, miközben az első éjszaka jogára gondolok és arra, milyen pompás iróniája ez új birtokom feudalisztikus moralitásának.
Aztán ölem szabaddá téve, az utat feltárva magam előtt, irányt véve, belé hatolok. egyetlen hosszú, támadó mozdulattal nyársalom őt fel, és torkomból elégedett, hosszú nyöször hangzik fel, lehunyt szemmel, elkerekített szájjal élvezem a tiltakozó, kemény szűkösséget, a szárazságot, azt, hogy ki akar vetni magából minden erejével.
Egy olyan perverznek, mint én, nem kell sok a boldogsághoz. Némi vonaglás, pár lökés, fél tucat sem, és már készen is van minden. Remegve élvezek el, dicsőülten a posványban, hörögve a delíriumtól.
Így borulok rá.
Elhallgatva.
Magam vagyok megint.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samael Morgan
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozott : 2013. Dec. 16.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóvárosból szeretettel   Szer. Ápr. 23, 2014 2:12 pm

FIGYELEM! A HOZZÁSZÓLÁSBAN PERVERZ TARTALOM ÉS FÉRFIAK KÖZTI TESTISÉG JELENIK MEG.

- Van különbség eközött és egy utcai gyilkosság között - feleli csendesen, önnön védőügyvédjeként. Letépte a fejét, megölte az életre érdemtelent. Nincs abban semmi beteges, egyszerű, praktikus mozdulatok sora volt.
De ez!
Ez!
Az orrcimpái beleremegnek, ahogy helyezkedés közben Judas önnönmagát is megsebzi, vérpára száll fel a sebéből, aztán be is záródik, jóllakott vámpír öröme ez, irigyelt öröme, súlyosan irigyelt.
Fanyar kis rándulás az arcon, meg sem próbál kevésbé kifejező lenni, elrejteni a nemtetszését. Nem választ nagy szavakat, nem bízik abban, hogy valahogy majd csak kijutna innen, az ő fajtája átássa magát a falak alatt is, ha kell. Ha kellene, persze, megtenné, foggal-körömmel küzdene az utolsó csepp véréig (nem túl sokáig), de nincs oka kétségbevonni Judas állítását, miszerint közel lehetetlen volna elszabadulnia innen. A fehér testű ifjú titán tetszésén vezet az út innen ki, a szabadságba.
A kezei nem fognak semmit, lesimulnak a korábbi kapaszkodásból, a váll izmai nem szívesen használják arra az éltető nedvességet odabent, hogy mozgassák őket, hiszen bárhova is nyúl, megsebzi és megégeti magát, szűkös az koporsó, mint egy halálszagú sikátor, és csak ő van itt, az áldozat szerepében, és csak Judas, a maga módján vadászó kis szörny.
Miért kezd el becézni az elméje valakit, aki ennyire förtelmes az emberi szemnek, és sajátos az övének?
Elmosolyodik, talán utoljára ezen az elátkozottan induló napon. Hazudhatna, teljessé tehetné a diadal érzését egy kegyes hazugsággal, egy könnyed nem-mel. De az igazságot célravezetőbbnek látja a romlott gyermekkel kapcsolatban.
- Voltam már - de abban egészen biztos, hogy ehhez semmi nem lesz hasonlítható, és nem is téved.
Kevés nász, együttlét ilyen durva és velős. Még aki bántani és büntetni akar is több figyelmet szentel a bántás alanyának, hogy az minden ízében és porcikájában érezze és átérezze a kapott figyelmesség kínzó súlyát. Ellenben Judas szándékával. Rándul és húzódik ellenkező teste, maradék erejét facsarja a méltóságteljes elviselés lehetetlen paradoxa, fájdalmas sebbé húzódik a szája maga, a másik vámpír kéjelgő nyögdése alásóhajtja a fájdalmát, de elevenebbül beszél a szája helyett törődött, elcsigázott, holtában is meggyalázott teste.
Meg sem kísérel szavakkal kegyelmet és feloldozást nyerni. A könyörület és irgalmasság nem a sajátja, így mástól sem hiszi és reméli, kurta kínját megpecsételi ráhagyó engedelmességgel.
A testére boruló test vérmelege sóvár simításra ösztönzi, átfogja az elcsillapult testet, a rajta élvezkedő undok mozgástól Judas minden porcikája mintha élne, mohó vámpírja ennek az életben, bár nem harapja meg, magához fogja a forró testet, a saját hidegéhez, így, bizarr ölelésben a maga kedvére.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóvárosból szeretettel   Pént. Ápr. 25, 2014 8:33 pm

FIGYELEM! A HOZZÁSZÓLÁSBAN FÉRFIAK KÖZTI NEMI AKTUS JELENIK MEG.


Ha van is különbség a sima erőszak és a nemi erőszak közt, engem hidegen hagy. Persze, van. De ezt általában csak a nők misztifikálják túl, holott így is és úgy is csak le vannak dominálva. Mint most Samael.
- Nagy kár - morranok lebiggyesztve a szám, bár ez nem szegi kedvem. Érzékelem ugyan, hogy mennyire elemien undorodik a szituációtól, mennyire felháborítja, mennyire derrogál neki. Összetöröm ellenállása utolsó szilánkjait is még kisebb, még apróbb darabokra. Össze akarom törni gőgös mosolyát, megtagadón megadó testét, de aztán nem érdekel semmi, csak a szűk szorítás, a hideg ölelés, melybe legnemesebb tagom vonja legbecstelenebb része. Diadal. Élvezet. Öröm. Az ajkamon táncol, az izmaimon ráng végig és végül oszlik fel bennem a csomó, melybe kangörcsöm szorított. Fáj neki. Nem élvezi. Nem tudom, mámorittasabb volnék-e, ha élvezné, de így teljes a győzelem. Így vagyok teljes én: mocsokban, ondóban, erőszakban.
Megalázás helyett most én vagyok a megalázó. Minden egyes ilyen alkalom fricska Demetriusnak. Önigazolás. Önimádat. Önmegvalósítás.
És miközben arra gondolok, atyám mit vesztett velem, mit nem nyer már általam, mióta megtagadott ostoba szórakozásai és kicsinyessége miatt, növekedni érzem porrá zúzott önbecsülésem. Apránként szedem össze magam darabkáit. A darabkák olykor mocskosak és olyan hasadtak maguk is, mint ez a pillanat és ez az aktus volt. De újabb forradás keletkezett rajtam, közelebb kerülök valami nagyobbhoz, ősibbhez és erősebbhez, mint ami voltam.
Így borulok rá Samaelre, így reszketek felette. A teste még mindig hideg és én túl hideg vagyok, hogy felmelegítsem. Kígyó és sárkány, legyen akármennyire is hasonló, hiába tekerednek egymásra, a fészek melegét nem tudják megmutatni a másiknak. Otthonunk most koporsó, díszei ezüst és szent víz, fájdalom, kínkeserv, őrület, düh és beteges vágy, és mégis.
Mégis emeli karját, hogy átöleljen.
Megdermedek. Lélegezni kezdek. Szuszogni. Sírni azt talán nem, de egyszerre minden olyan... kaleidoszkópszerűvé válik megint ettől a szentségtelen öleléstől.
Tapasztaltam már ilyet, elfogadni azonban képtelen voltam. Öleltek már százan, ezren, egy sem volt olyan, mint atyám ölelése, melybe többé már soha nem bújhatok és ez fáj.
Ha lenne bármi magja, veleje szanaszét guruló gondolataimnak, központja az üresség volna és a sóvárgás. És az a maradéktalanul határozott tudat, hogy ő nem az atyám.
Mégis elpihenek az ölelésben. Kihúzódom belőle. Eleresztem az izmaim. Behúzom karjaim és pihenek a mellkasán.
Samael megszelídítette a szörnyeteget egyetlen szó nélkül.
Mélyet és hosszan sóhajtok, közelebb fúrom a fejem a nyakához, végül néhány perc méla csönd után megszólalok, ha ő nem teszi.
- Igyál még.
És inkább kérés ez, mint parancs, miközben azt kívánom, lennék bár én is meztelen, hogy egészen hozzásimulhassak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samael Morgan
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozott : 2013. Dec. 16.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóvárosból szeretettel   Szomb. Ápr. 26, 2014 4:33 pm

FIGYELEM! A HOZZÁSZÓLÁSBAN FÉRFIAK KÖZTI TESTISÉG JELENIK MEG.

Pedig különbségek mindenhol mélyíthetőek. Eközött a kiszolgáltatott erőszak között, és aközött, hogy a fejetlenné tett vámpírnak volt esélye küzdeni, beszélni, felbosszantani Samaelt, hogy indulatból cselekedjen... bár Judas is indulatból cselekszik. Csak éppen egészen más eszközöket használ az indulatainak le, pontosabban belévezetésére.
Fájdalmas a tudat, hogy minden mozdulatnak jelentése lehet, a gondolatok, amiket a bőre alá préselnek a tapadó, vonagló, lökő és feszítő mozgások tartalommal tölti fel az önkéntes élvezetet. Zsarnokká válik Judas, aki szajhákkal veszi körül magát, és kurvává aláz maga körül mindenkit, aki nem volt elég ügyes és okos ahhoz, hogy érvényt szerezzen a szavának. Taszítja a szerep, egyszersmind vonzza az elmúlt korok dicső moralitását idézi ez a szikra, ami még elevenül lobog ebben a modern testet öltött köntösben, és Judas lehet akármennyire gyermek, felzaklatott, összezavar fejű, hamis ideákat éltető gyermek a szemében, ez a tulajdonsága akkor is kiemeli a hozzá hasonlók közül, és megmutatja, hogy milyen anyagból gyúrták valójában.
A bűnösök anyagából. Káin anyagából. A gyengébbek felett élvezkedő, hatalmat gyűjtő és megtartó, kátrány és kénszagú halott, de mégis eleven anyagból. Vérből, bajból, fájdalomból, jajszóból, a modern korra elsilányult jelentésű mocsokból, a háborúk és harcok zaccából, a gyilkosok lépteit őrző sárból, az elhajtott gyermekek magzatburkából, a zavar és őrület esszenciájából.
Fájdalomba ráncol vonásai békésen elsimulnak, ahogy végre elnyugszik a másik, nem lélegzik, így a mellkasa ugyanolyan sima, és rezzenéstelen lapálya az elfekvő férfinek, mint volt a felmagasodó kín tetőpontjaiban. Judas lélegzik helyette is, ahogy magához fogja a testét, felindultságának így puha, testnélküli hangot ad, és csak tippelni tudná, mi jár a fejében, de erre nem veszteget energiát. Nem gondolkodik túl sokat, így elkerüli azt is, hogy harag ébredjen benne, bosszúálló harag, ami azonnal követelné, hogy törje le a szarvát ennek a rátarti baknak, aki nem átall elbékélni a győzelmében, belekényelmesedni a fogásában, holott örök ellenségességet pecsételt rá ondóval, vérrel, szenteltvízzel. Ha ekképpen gondolkodna aligha élhetne ilyen régóta, a túl sok gondolkodás nem vezet jóra.
Ösztönszinten fogja magához a másikat, nem a legyőzőjét, hanem azt, aminek mutatkozik, amivel más körülmények között szívesen ismerkedne. Hallgat csak, majd harap könnyedén, átöleli a másik meleg derekát, erősen magához húzva a szenvedéseinek forrását. A vállán marja, ahol korábban, mohón, élvezettel kortyolja a vámpírvért, bár kisebbre harapja a sebet, hogy a bugygó vér egy cseppjét se kelljen elvesztegetnie. Érezhetően kap erőre, a fogása igazi fogássá válik, nem csak könnyed, szinte simító ölelés, de nem is különösebben durva.
Ha rajta múlik, igazságosan osztoznak Judas vérén, de az első figyelmeztető jelre elengedi a város urát, mert most nem kívánja elharcolni és elvitatni a posztját és előjogait.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóvárosból szeretettel   Hétf. Május 05, 2014 9:48 am

Fázom ebben az ölelésben. Hiába ölel, hiába volt forró az ölem az imént, hiába buzgott bennem a tettvágy, a magasröptű mámor, mégis hideg van. Élőholt testem melegén ha elosztozunk, csak annál hidegebb lesz, míg friss vér nem kerül elénk prédának, márpedig míg egymáshoz lapulva heverünk, nem fog. Néma csendben jutok erre a következtetésre, színpadias sóhajjal nem konstatálom, hiszen én, az elhajtott magzat, örülhetek annak, hogy van, aki ölel, hiába merőben más az illata, mint annak a kéznek, melybe vérben és mocsokban újjászülettem.
Mégis végtelen hálát és mély kötődést kezdek érezni iránta. Annyira erősen, hogy bizonyára zokognék, ha tudnék, és nem feszíteném meg a nyelőizmomat a torkomban.
Aprót harap, sebészi pontossággal tátja száját és kezdi szívni a vérem. Akarattal tartom nyitva számára a csatornákat. Innen nem sokat látok belőle, de feje fölé hajolok, öreg hajára simítok, míg szív és kortyol és erősödik. Beteges gyengédséggel ölelem magamhoz, mindaddig, míg pontosan egyenlő mértékben nem osztozunk bennem levő lopott véremen. Akkor moccanok, noha derekam kényelmesen és kéjesen pihent el karja alatt, éledő fogásában, aszketizmusom és óvatosságom - hiába, hogy ölelt, mikor mindenki más eltaszított volna - arra int, hogy távolodjak el, mielőtt elvesztem a győztes pozícióját, mielőtt olyat tennék, mely gyengévé tesz vagy gyengének láttat. Hiszen szívesen dédelgetném tovább, nem erre született. És ezt tiszteletben kell tartanom, miként ő tiszteletben tartotta és elviselte szennyem s vágyam.
Felkönyökölök, majd felnyomom magam róla. Egy pillanatig szemeibe nézek így, eltávolodva, majd kipattanok a koporsóból. Tenyeremen, térdemen összezáródnak a sebek, karom, vállam és combom nem dörzsöli már a szentelt vizes ezüst.
- Kint akad egyéb préda is - szólalok meg, miközben felhúzom a sliccem, eligazítom az ingem, öltönyöm, nyakkendőm magamon. Nekem is szükségem lesz némi utántöltésre, minél előbb, de nem lépek ki innen zilált öltözékben. - Hadd kínáljalak kelyheimből - invitálom. Már épp felkínálnám neki, hogy ha azt jobban kedveli, hát vadásszon kedvére, űzni való vadakat is felajánlok, de... Nem. Nem szabad úgy tennem, mintha visszautasíthatná a meghívásomat, pedig dehogynem, és még csak nem is neheztelnék érte. Rá nem.
- Éjeid és nappalaid mostantól vendégemként töltöd Mexikóban - nyilatkozom aztán, figyelve, kikel-e a koporsóból, megáll-e lábán. Persze, bizonyára menni fog neki.
Ez a helyiség ugyan teljesen üres, a koporsó-szarkofágon kívül.
- Kint rendbe tudod szedni magad. Már ha akarod.
A szent vizet azért mindenki jobb szereti lemosni magáról mielőbb.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samael Morgan
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozott : 2013. Dec. 16.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóvárosból szeretettel   Szomb. Május 10, 2014 8:51 pm

FIGYELEM! A HOZZÁSZÓLÁSBAN  FÉRFIAK KÖZTI TESTISÉG JELENIK MEG.


A felindultság a holt húsban is nyomokat éget, odabenn, amilyen mélységbe harapott sebbel soha nem férkőzhet, ahova szikével nem vághat, ahova még egy kísérlete sem hatolt el, ott, a lélek peremén történnek meg azok a dolgok, amiket csak megérezhet és megsejthet. Tudni akarja, mi jár Judas fejébe, mit gondol, miközben léha kedvét töltve lanyhult bénultságban ráhajtja a fejét, rá, akiről tudja, és látta, hogy fejeket képes letépni. Honnan szerzi a fiú a bizonyosságot, a tudást őróla, hogy nem kell félnie a bosszútól, miből ismeri meg a hozzá hasonló szimpátiáját, amikor szavakat nem szólt, és a testét ő maga volt az, aki megbéklyózta? Olyan túlvilági ösztön lehet ez csakis, aminek használatára és értelmezésére még nem érett meg a tudomány, nem mérhető, csak sóvárogható. Egy csepp vágyakozással sem marad adósa, de az elnyelt halott vér mindenféle éhségén sokat tompít.
Ahogy eltölti, kétes kényelemmel, hiszen közel sem teljes értékű táplálék, de mégis több az eddig semminél, ami magába szippantott minden foszlott gondolatot, már jut figyelme a jövőre, az elkövetkezőkre, mozdulatokat és szavakat tervez, és értékel. Értékeli a tenyere alatt a derék karcsú húsát, az öléhez simuló bőr durva bársonyát, a torkán gördülő cseppek erejét, amik egy lüktető szív üzenetét hozzák, amely az ő táplálására pumpálja az éltető esszenciákat. Vak és ostoba volna, ha mindebben nem látná meg a jövőt, a lehetőséget, a szövetséget, amit vérrel írtak és pecsételtek.
Engedi lassan eltávolodni, nem veszít semmit a bizarr kötelék önmagából úgy sem, hogy a test nem érinti már a testet, csak a pillantások, tekintetek selyemfonala libben holmi pókselyem gyanánt a másik után.
Megkönnyebbülten kapaszkodik ki nyughelyéről, sietősnek tetszik a mozdulat, de nem támadó, gyenge az, aki képtelen szembenézni önnön fájdalmával és kiszolgáltatottságával és rátartiságból a kelleténél tovább tűri a szentségek gyengítését. Gyenge és gyáva, vagy valóban szent, mártír, mint Gabriel.
Az elméjébe furakvó gondolat belülről bénítja, jöttére ki kell húznia magát, mezítelenül is méltóságot mutatnia, a szemének szürke tavában ádáz, fürkészhetetlen csillogás rejti el a gondolatok igaz valóját. Gyógyulásban éppen csak a fáradtsága mértékével marad el az ifjabbtól, a teste még vért követel, a sebei sokkal súlyosabbak, mint Judaséi, odabent az átszakított rekeszizom, amin keresztülfúrta magát a kezével még vért kíván.
- Okosan kínálj - inti óva, szíve szerint megölne mindent, ami a látóterén belülre kerül, rávetné magát, és addig kortyolná meleg vérét, amíg meg nem telik vele minden testürege. - És talán jó vendéged lehetek - az igyekvés megvan benne, de az ösztönök a magukét követelik. Nincs benne visszautasítás, puhán előre becsomagolt bocsánatkérés ez, és a felelősség megosztása.
Hátrasimítja vértől és szentelt nedvtől nyirkos haját, körültekint a falak között, és bólint.
- Igen, szeretném - és követi Judast akárhova, egyenes léptekkel, a mozgásán nem mutatkozik át a fájdalom, ami még ott hömpölyög a bőre alatt, és ezt Judas is tudhatja, ő okozta, és tette, ő parancsolt a kezeknek, amik elhelyezték. Követi, és az engedelmesség nem szégyene.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóvárosból szeretettel   Pént. Május 16, 2014 1:03 am

Van egy legenda, mely szerint ha egy vámpír megitat valakit a vérével, az a szolgája lesz örök időkre. Bizonyára abból a metódusból kiemelt részlet ez, melynek utolsó mozzanata épp az, hogy a vámpír megitatja a halandót a vérével. Ahogy utódot teremtünk. Ahogy halandó szolgát teremtünk. Egyiket sem tettem soha még. Ezeréves vagyok. Ez egy szégyen. Noha Samael nem lesz most a szolgám - miként atyámat sem tudtam soha magamhoz közelebb szíjazni azáltal, hogy vérem kínáltam neki -, a vérkötelék megmarad, ha más nem, hát emlékezetben. Valós hatalma ugyanis nincs, hacsak nem teremtésről van szó, de a hűség még akkor sem garantált. Mondjuk az is hülye, aki a hűségre számított egyáltalán valaha, bárkitől. És én most mégis... vágyom rá. Vagy megadnám. Kár, hogy hűségem soha nem értékelte még senki, mivel sohasem hitt benne igazán. Bennem igazán.
Kezem megtörlöm nadrágomban, majd hajamba túrok, míg felkel, feláll és rám néz, kihúzva magát, megemberesedve. És figyelmeztet. Talán még mindig ott ül szája szegletében az éhség. Eltávolítom őreimet a folyosóról, hiszen miként hívni, úgy küldeni is tudom őket, és közben bólintok a férfi felé.
Kódot ütök a táblára, az ajtó surranva nyílik, fogaskerekek gurulnak el egymáson a falban, vagy talán nem, a technológiához már rég nem értek. A folyosó kint hűvös, szürke és üres. Fénytelen. Steril is lehetne egy halandó szemének, noha nem az, elvégre két alfa az imént őrt állt még itt, szaguk a levegőben terjeng a légcserélő berendezés ellenére is. Végigvezetem Samaelt a folyosón, majd felvonóba szállunk, s még most sem érkezik senki. Csak odafent, két emelettel magasabban, már nem a föld alatt. Lakás nappalijába érkezünk, olyan fajtába, melyen látszik, hogy senki se él benne igazán. A tárgyak közt nincs semmi személyes, a dekoráció katalógusból lett választva, a színvilágára az antracit, a fekete jellemző némi bordóval, például a kanapén. A lakás ablakain keresztül látszanak Mexikóváros fényei, az irodanegyedben vagyunk, bár ezt egy ilyen friss vendég, mint Samael, bizonyára nem tudja megállapítani egyelőre.
- Itt mindent megtalálsz, amire szükséged lehet. A fürdő jobbra van, azzal szemben egy sötétháló, belőle gardrób...
Magyarázatom félbeszakítja a lakás valódi ajtajának nyílása, melyen kopogás nem hangzik el. Nőstényillat szabadul be a szobába, és tőlünk két lépésnyire a rendelt friss hiéna prosti érkezik. Meg is feledkeztem róla, pedig éjfél van, ekkorra kértem. Éhes vagyok. Nem is baj, hogy itt van, de Samael...
- Menj ki! - szólítom fel a lányt, aki csak ekkor észlel minket. Értetlen, nagy barna szemekkel néz fel ránk, mire megismétlem a parancsot némi ráhatással, de a lába egyszerűen a földbe gyökerezik. Biztos a pucér Samael látványától. Mondjuk, nem egy utolsó látnivaló...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samael Morgan
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozott : 2013. Dec. 16.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóvárosból szeretettel   Szer. Május 21, 2014 1:11 am

FIGYELEM! A HOZZÁSZÓLÁS ÉRTŐ OLVASÓK SZÁMÁRA AJÁNLOTT OLVASMÁNY

A képi hatalom talán még jobb is a valóságosnál, ami ellenkezést szül a büszke és rátarti szívekben egyaránt, ami ellen lázadni lehet, és kell is, belső parancsa ez a meghunyászkodásra képtelen emberi léleknek. A képletes hatalomnak, vérszerződésnek azonban van egy önkéntessége, egy kölcsönös elismerésen nyugvó alapja, amit amíg nem kell nem borít fel semmi, és mivel igazából nem póráz az ember nyakán, nincs is meg az a "kell."
Valahogy így kel ki Samael gyermek-sírjából, ami csak alig pár órára fogadta magába a testét, mégis jobban megviselte, mint a közelmúltban bármi, és talán mondhatná rá, hogy az évtized legmegrázóbb élménye volt, ha nem lenne még az emlékei között az alig egy éve lezajlott támadás a messzi Európában.
Nem számít. Már nem számítanak a bilincsek, az ezüst, a víz, a koporsó üvegfedelén rákajánkodó arc haragvó torzulása, a pillanatok súlya, amikor halott léte egy ezeréves, hozzá képest ifjú kezében volt, és annak csak az ujjait kellett volna összeszorítani vergődni képtelen szíve körül, hogy elporladjon ő. Végtelen tudás, végtelen lelemény és oly végtelen lehetőség a gyengeségre és a botlásra!
Most már nem botlik. Középmagas, izmos férfiként konzerválódott az öröklét számára, manapság már azt mondják erre az alkatra, hogy atletikus, annak idején még a túléléshez ez volt a létminimum izomzat, aminek a csontokat mozgatnia kellett, és ha a déli, mediterrán vidékeken született volna, talán kőszoborrá faragják, ahogy a görögöket. A lépteinek egyenletes, egyforma mivolta mutatja az éhes szörnyetegen uralkodó nagyon is tudatos elmét, ha mindenben korlátozza magát, talán akkor tudja megtartani a saját láncát, ha valami inger éri a támadásra. A folyosón csak az orrcimpája tágul, körül sem néz igazán, nem kíváncsi az unalmas, hétköznapi fényűzéssel épített falakra, de a szagot kérlelhetetlenül befogja, az őrséget álló vacsora jelenléte könyörtelenül belemar a gyomrába, ami élénken emészti a vámpír vérét.
- Köszönöm - a panorámára érzéketlenül fordul funkcionálisan a fürdő felé, és már oda is lépked, mire elhallgatnak a vezető szavak, de nem a némaságra fordul meg.
Ez a fordulás már egyáltalán nem a kimért nyugalom mozdulata. Egy kobra mozdítja ilyen gyorsan marásra kész fejét már amikor a levegőben van. A vámpír vállai enyhén előrehajolnak, a gerince is belemozdul ebbe, a térdei berogynak, hogy lendületet vegyenek, és valójában leginkább Judas feszültségére reagál, a parancsoló hangra, amelyben ott sugallik, hogy valaki fél attól, hogy másvalaki ölni fog, és az ölés puszta gondolatához már a friss vér kiontott illata társul, és ez ösztönszinten mozdítja meg Samaelt. Ha a testét nem is, de a pillantása összekapcsolódik a rábámuló lányéval, a szemeinek nyílt tükrén keresztül anélkül hatol be az elméjébe, hogy erre tudatosan készülne, a vámpírúr elparancsoló elmehatása alatt, ami sokkal mélyebben hat egy másik paranccsal köti meg, ami ugyan csak a felszínre dobja a pányváját, de kétannyi esztendő kora érlelte hatalommal.
- Ne küldd el - mély hangja szinte búg, súgja, mintha nem akarná elriasztani a "vadat", ami jelen esetben civilizáltan érkezik, ellenben vele, aki lassan előrelép, mezítelenül, és egyáltalán nem civilizáltan. - Az ivarérett nőstények jobban bírják a vérveszteséget. Nagyobb a gyakorlatuk benne - és ha ettől el is tekint, az, hogy ezt képes végiggondolni valahol félig azt is jelenti, hogy ő maga elég józan ahhoz, hogy uralja azt a vérveszteséget.
Ácsingó sóvárgással bámulja a hiénát, ritkán esik túlzásba, de szinte a világ legszebb teremtményének tűnik lüktető elevenségével, a forrósággal, ami a bőréről párolog, és szinte láthatóvá válik a dermedt hangulatban.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóvárosból szeretettel   Hétf. Jún. 02, 2014 9:11 am

Én is érzem a nő vadító illatát. Érzem rajta a parfümöt, érzem rajta teste melegét, érzem azt a friss aromát, melyet kimelegedett bőre párologtat magából, hiszen éjszaka van ugyan, az itteni éjek azonban forróak és fülledtek, főleg ilyentájt. Érzem, sietett is, szívverése szaporább, bizonyára a lépcsőn szaladt fel. Sűrűn hullámos, sötétbarna haja kissé zilált. Épp a táskájába pakolt el valamit, talán mobilt, azért nem nézett fel, azért lát meg bennünket késve. Friss hiéna. Érzem rajta, nem lehet túl több mint egy holdtöltén. Vagyis az én engedményeim terméke. Nagyon jó, viszont nagyon rossz is abból a szempontból, hogy ha Samael megrémíti, át is változik. Kivéve, ha visszatartom. Ez megy már jól.
Szemem sarkából érzékelem inkább Samael mozgását, mint látom, periférikus látásom gyorsabban fogja fel a mozgást, mint bármi más, és reflexem előre léptet, csak egy árnyalatnyival közelebb, nem közéjük. Samael, ha akarja, széttépi a lányt. Legfeljebb lerángatom róla, mielőtt szárazra szívná. Minden nőstényért kár, akkor is, ha fiatalok, akkor is, ha csak prostituáltak. Mindenkiben benne van a lehetősége annak, hogy alfa legyen. Hogy Oba legyen. És hogy végül az enyém legyen.
A lány akarata megfeszül két ráhurkolódó megbabonázás közt, végül elernyed. Samaelnek enged. Ez figyelmeztető rám nézve. A hiéna volna az ő hívóállata is? Eltitkolta volna? Sokkal éberebbé és sürgetőbbé válik bennem a gyanú, mely megfogan most bennem, mint csíra a rögben. Segítségemre lehet. Egész eddig lehetett volna az ellenségem is, azonban viselkedése, jelenlegi helyzete, magatartása arról árulkodik immár, nem fogunk szembe kerülni. Talán, egy darabig.

Észlelem, hogy nem veti rá magát. Észlelem, hogy ura magának, talán jobban is, mint én lennék. Sőt, egészen biztosan. Hideg vérrel a gyomromban biztos, hogy nem csevegésre fordítanám az értékes időt, állkapcsom már a lány torkának feszülne, esetleg combjának, vagy mellének. Gyönyörűek hiénám mellei. Kemények és feszesek. A lány nem lehet több húszévesnél. Megnedvesítem az ajkam magam is.
- Én... rosszkor jöttem? - kérdezi a lány, végre megtalálva a hangját. Tört angolsággal beszél, spanyol akcentussal, a dél-amerikaiak pergő hangjaival, az ajkai gyönyörűek, az élénk színű rúzs ellenére.
Tekintetem azonban visszasiklik Samaelre.
- Akkor talán szolgáld ki magad - intek a lány felé. Angolra váltok, hogy a lány is értse. Nem kéretem magam, nem vagyok fukar úr, és meggyőződhettem róla, hogy józan fejjel fog nekilátni.
A lány azonban bizonyára még nem volt hasonló helyzetben. Úgy rémlik, nem járt még nálam, és abból a meghökkenő tekintetből, mellyel Samaelre és rám néz.
- Most én...
- A vendégem inni fog belőled - tájékoztatom majdhogynem atyai gyengédséggel. - Kínáld neki a nyakad vagy bármely testrészed, melyet megkíván.
A lány nyel egy nagyot, és még azt se veszi észre, hogy lecsusszan a táskája vékony pántja a válláról, és már csak a kezében tatja a kis retikült, majd az is a földre hull. Samaelre szegezi a tekintetét, hosszú őzpillái lepkeként rebbennek a férfi minden közeledő mozdulatára. Szaporán ver a szíve, tele van adrenalinnal, és némi félelemmel.
Figyelem a hiénáját. Félénken lapul. Rajta tartom a szemem, nem fog átváltozni.
- Igyál csak, fogom a nőstényét - teszem hozzá, bár szerintem Samaelnek jelenleg nem kell kétszer mondani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samael Morgan
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozott : 2013. Dec. 16.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóvárosból szeretettel   Hétf. Jún. 02, 2014 6:43 pm

FIGYELEM! A HOZZÁSZÓLÁS ÉRTŐ OLVASÓK SZÁMÁRA AJÁNLOTT OLVASMÁNY

A vámpírok szörnyetege szerencsére nem állat-természetű. Ha olyanok volnának belül akár csak egy kicsit is, mint az alakváltók, az ingerek sokasága, amit az érzékei képesek befogadni másodpercek alatt képes volna mindenféle ösztönt leszakítani a béklyójáról. Az alakváltó alfák páratlan belső uralkodó képessége is lenyűgöző, de ami a Samaelhez hasonlókban marcangolja a józan észt, az minden létezhető állati elménél félelmetesebb.
Nem egyszerűen egy ragadozó lángja lobog kék szemében, nem egy gyilkos könyörtelensége, hanem az ősi szörnyeteg-én mindent és mindenkit birtokló ereje és hatalma, aminek a középkorig nem volt természetes ellensége.
Mélyen, szinte hallhatatlan tartományban mordul, ahogy Judas mozdul reflexszerűen, tán hogy az elejét vegye egy teljesen logikus, rohamszerű támadásnak. A halk, kurta hangfigyelmeztetés minden ódánál ékesszólóbban taglalja, hogy bár Judas a ház és a város ura, amit Samael elismert, ám a jelöletlen ranglétrán, ami évezredek óta megkeseríti a vámpírok életét, még mindig hátrább helyezkedik el, mint ahova Samael önmagát teszi, és akár tetszik, akár nem, ha fenyegetően lép fel ellene, darabokra szedi. Kérdés nélkül, nem úgy, mint korábban, amikor hagymázas elméjének idült magabiztossága miatt Judas csapdába csalhatta. Rögtönzött csapda volt ugyan, önnön életét védte meg vele, ily módon az élet-próbáját kiállta, szomorú lenne, ha egy másik próbán elbukna, mint annyian mások. Nem kívánja érlelt vérét a kezére.
A lányét kívánja. Undorgó gyönyörűséggel, az erek sűrű hálózatától átszőtt hús a barnult bőr alatt, a sötét tincse haj hagymáinál megbúvó eleven illat most mindennél vonzóbbá és kívánatosabbá teszi, az amúgy latinos vérvonalat megvető és fitymáló szemekben a hiénát. Nincs olyan előítéletesség, amit ne lehetne elmosni az ifjúság vérével.
Ahogy az ellenállás elhal, az érintése a másik elméjén diszkrétté válik, visszahúzódik, már rég ideje a második hívóállatának, de nem érzi a rándulást a gerincére tekert ösztönök között, mint anno a patkányoknál, így kivár, és tart attól, hogy dőre vágyai a lány iránt esetleg a lelkét is mohóvá teszik, és akaratlanul a hiénákat vonzza majd magához eztán. Nincs szüksége a pöttyös dögevők népére, csapott farú vadászok suta bája bár vidító látvány, és módfelett praktikus kiszerelései az erőnek, furcsa, az ő patriarchális szemléletének kifordult nőivarú dominanciájuk legalább annyira taszítja is.
A nő mindenkor legyen táplálék, ha lehet.
Aprót ingat a fején, jobbkor nem is jöhetett volna, de a lány hangja mellékes szólam Judas szavainak zenéje mellett. Lassan előrelépked, nem türelmetlenkedik, mezítelen lábaival nesztelenül lép, sápadt kísértetként hatol keresztül a komor színű szobán az egyetlen színes és eleven pont felé, félőrült, ferde mosolyát jókedv kanyarítja az arcára.
- Hallgass a mesteredre, mindig csak hallgass rá - súgja spanyolul, érezhető európai spanyolsággal, de pár száz év még kevés volt ahhoz, hogy a hódítók nyelve érthetetlenné torzuljon ebben az országban.
Inni fog belőle. Ó igen, és már a lány is tudja. Minden udvariassági szabálynak eleget tett, már csak a durva harapás van hátra, amivel magához rántja, a kecses és könnyű testet, gyönyörű torkába mélyeszti szomjazó fogait, a torkában és gyomrában égő éhséget pedig azzal a forró és fűszeres vérrel oltja, ami kéjsóvár ambróziaként gyöngyözik az erekben, lövell a szájába a szív szapora lüktetésétől hajtva.
Kín és gyönyörűség, minden korty a szájában erővé omlik és öntudatlan elégedettségért, boldogsággá, ami boldogságot talán meg sem érdemli a maga fajta, és végül megnyugvó józansággá, ami lehetővé teszi, hogy elengedje.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóvárosból szeretettel   Kedd Jún. 10, 2014 9:46 am

Ösztönlények vagyunk. Sokan azt hiszik nem, de én abban hiszek, hogy mégis. Ha éhséget érzünk, ugyanúgy mindent megteszünk érte, mint egy prédára vadászó ragadozó. A fiatal vámpírok sokkal inkább rabjai a vérnek, mint mi, idősebbek. Veszélyesebbek azonban mi vagyunk, mert a mi hatalmunk, ha elszabadul, berzerkelő démonokká válunk az éjszakában. Nem áll nekünk ellen se vérállat, se boszorkány, se pap, legkevésbé pedig saját emberi természetünk. sokakat az ilyen megtapasztalás alázatra késztet, önmarcangolásra, fegyelemre. A hozzám hasonló veszedelmes dögöket azonban nem. Engem csak arra tanít, hogy a bestiám erősebb, mint én, és hogy jobban teszem, ha jóllakatom, mert különben nemcsak sok halandó, hanem a méltóságom is áldozatul eshet neki. Azt kicsivel jobban bánnám.
Samael azonban lenyűgöző. Hidegsége ellenére teste izzó folt szemem sarkában. Sokkal inkább érzékelem a robbanásig hevülő idegpályák forróságát, élezettségét, mint azt, hogy ő most ölni akar-e, vagy csak inni. Szinte mindegy lenne, csak lássam! Ennyi indulat nem vészhet kárba, csodálatomra és gyönyörömre pedig hűbben szolgálna, mintha egyszerűen csak inna a kedves gyermekből.
A lányra tekintve azonban megesem szépségének és ártatlanságának, arra gondolok, kár volna érte, de több eszem van annál, semminthogy Samael útjába álljak. De nem is kell. Kultúrember, okos vámpír, és kedves vendég, még ha olykor a téboly is dekorálja fakó arcát.
Na, hát hiába akarnék én itt udvarias lenni a vendéggel, ha a spanyol éppúgy szókincshálózatának része, mint az én németem! Multilingvisztikai tanulmányokat lehetne írni a vámpírok tudásáról, s bár az európai spanyol és ez a megváltozott mexikói jócskán különbözik, még a leány arcán is felderül némi bizalom anyanyelve hallatán.
Tekintete Samaelre szegeződik, aprót bólint, nagyot nyel, nyelve hegye megnedvesíti az ajkát. Szomjától vére sűrűbbé válik, íze intenzívebbé, jobban eltelít, mint valami híg kis csepegény bővérű asszonyból. Noha szimbolikusan a táplálkozás rítusába beleegyezik, és bár regények és történetek révén biztos tudja, mire kell számítania, ez valahogy mégis más. Lányregényekben nem torokba, hanem nyakba harapnak, nem vérszomjasan, hanem erotikusan, és minden, mi félelmetes, undorító és ijesztő, az odaadó szerető karjaiban elfogadhatóvá válik, miközben a málészájú tinibálvány borul az ember fölé. De nincs bennem sajnálat. Tudom, hogy sokkal, sokkal jobban fogja ezt élvezni később, mert ott van benne a potenciál. Látszik ez abból, ahogy halkan felsikkant az első harapásra, majd elcsendesülve simul Samael mezítelen testéhez közelebb; karját a nyakába veti és pilláit leereszti, sóhajtva adva tudtát élvének. Vérbővé válik az öle is, megkeményednek mellbimbói, és az ajkába harap halkan nyögve. Persze része van ebben annak is, hogy vérillatot érez, s még ha ez csupán sajátja is, akkor sem kerüli el az a furcsa kis lobbanás, mely ilyenkor motorként hajtja meg a vadak ösztönét.
Mögötte termek én is. Nem elvenni akarom Samaeltől, csupán magam is belekóstolni friss, gyöngyöző vérébe. Megfogom a lány derekát, magam s Samael közé szorítva lágy satuként testét. Nyelvem végignyal a vállám s nyakszirtjén, majd csípőjébe markolva magam is harapást ejtek ütőere fölött, kicsit attól távol, hisz senki se akarja, hogy elájuljon szegény a hirtelen vérveszteségtől. a lány testén újabb borzongás fut végig, felnyög, és miközben felsőtestével hozzám simul, ölét Samaelhez nyomja, könyörgőn dörgölőzve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samael Morgan
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozott : 2013. Dec. 16.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóvárosból szeretettel   Kedd Jún. 17, 2014 6:53 pm

FIGYELEM! A HOZZÁSZÓLÁS ÉRTŐ OLVASÓK SZÁMÁRA AJÁNLOTT OLVASMÁNY

A harapás fájdalmas, kimérhető, roncsoló támadás, amivel a harapó a harapottból darabot szakít magának, a húsát összezúzza, több kilogramm erőnyomatékkal préseli a fogait a másik testébe. A vámpírharapás ezzel szemben nem tépi ki a húst, csak megnyitja azt. Kezdő vámpírok nemritkán az ütőéren, hiszen onnan ömlik a legdúsabban a vér, de néhány elvérzett halandó után akinek van esze levonja a tanulságot, hogy érdemesebb ott harapni, ahol a felhasadó hajszálerekből indul meg a vérzés, így elkerülhető a túl gyors kivérzés, elvérzés, a nyomás miatt szétspriccelő pazarlás, és megindul a gyógyulás rögtön, különösen, ha vérállatról van szó. Bár a vérállat esetében a nagyobb erek is megmarhatóak, csak jobban magukra kívánják a szájat, hogy az erős szív hajtotta vérnyomás ne terítse be a környéket testnedvekkel.
Samael magához fogja a gömbölyű, puha, forró, húsosnak és zsírosnak érződő női testet, karcsú arányossága miatt elveszejti a fogásában. Magához ragadja, engedi szenvtelen, halott testére simulni, az ő térde soha el nem gyengülhet, meg nem rogyhat az impulzusként átrohanó érzésektől, biztos kapaszkodó, és még biztosabb csapda, fél karjában magához öleli, akárha kedvesét tenné a hiénát, balja pedig optimális, kínálkozó szögbe fordítja a fejét, és hosszú ujjai úgy támasztják, hogy ne is legyen lehetősége másfelé fordítani magán, amíg Samael táplálkozik. Táplálja magát belőle, éltető kortyokban nyelve forró, hormondús vérét, a szívdobbanások ritmusánál nem hevesebb ütemben.
A cápa ugyan csukott szemmel harap, de a vámpír kék szemei acélos hidegséggel figyelnek, ahogy Judas közel kerül, nyalánk nyelvének mozdulatától éppen úgy összeborzong, mint az eleven élő, fogó karja a fenékre csúszik, hogy helyet adjon, az önző vágy helyett az osztozás közös, buja, kellemes élménye szabja a mozdulatot, és az ölére préselt ölben égő vágyra megfelel a sajátja, hiszen a vért úgy nyeli el, forrón és kívánósan, kéjvágyón, és gyönyörre szomjasan a vér után.
Lusta nyalogatássá válik a harapása, a vérhiéna húsa hálásan gyógyul össze az önvérétől gőzös, nedves lehelet alatt, a fejét a lánynak tovább fogja, izzó szemekkel Judast nézi, ahogy kóstolja a sajátját, a fogásán változtat, hosszú ujjai a rövid szoknya alá nyúlnak, nyersen, de nem bántón, mezítelen combja a combjai közé simul, langyos a forrók közé, holt mellkasa a pihegő melleknek feszül, alabástromhasa a remegő horpaszhoz, önmagával emeli meg a hiénalány testét, rajta keresztül Judáshoz közelebb kerülve. Vértelt gyomrába egy második szívként dobog a forróság, és ennek ütemére simítja, és érinti a lányt, eljátszadozva vele, hiszen ezért van itt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóvárosból szeretettel   Hétf. Jún. 23, 2014 10:34 am

Ragadozófogaim felsértik a finom, enyhén mandarinillatú parfümmel hintett bőrt, szám a seb fölé borul, nyelvem élénkpiros vérét tereli számba. Feldobban holt szívem a friss vér első cseppjeitől, miként mindig szokott: egyszer, aztán elhallgat megint. Nagyot kortyolok újra testéből, ifjúságából, fiatalságából, és vére édesebbnek, mámorosabbnak érződik mindennél, mit kóstoltam mostanság. Nem az, persze, de az érzékek így csapják be a szomjas vámpírt.
A baj csak az, hogy minél többet iszom belőle, annál inkább elragadja tudatom a furcsa bódulat, melynek manapság olyan nagy előszeretettel adom meg magam hajnal előtt pár órával. Ő ma már a második alakváltó, akiből iszom. A másodikra nemigen kerül sor még pár órán keresztül. Ha a dolgok menetrend szerint zajlanak ma is, és nem időzöm rabomnál, Samaelnél oly soká, egyéb teendőim, melyekre így nem kerül sor ezen az éjszakán, elszólítottak volna másfelé. Később értem volna ide. A lánnyal először lefeküdtem volna, és csak a végén, a gyönyör pillanataiban (mely még inkább fűszerévé válik vérének) harapom meg. A hátralévő órákat töltöttem volna bódulatban, senki mással, csak a hiénácskával, és csodálatos lett volna.
A vérének azonban most sem tudtam ellenállni, Samael túlságosan jóízűen fogyasztotta. Vajon ez már a függőség kezdete? Akárhogy is, szédülten hajolok a lány után, többet akarok, még akkor is, ha tudom, túl örömittasan nem állhatok meg vendégem előtt. Épp az imént határoztam úgy, óvatos leszek megszelídített indulatával, erre tessék...
Hangosan emelem fel a fejem és kapok levegő után, mintha szükségem volna rá. A szám véres, a tekintetem párás, a vágyam pedig sokkal inkább húz arrafelé, hogy végignézzem, mit kezd Samael a lánnyal, minthogy részt vegyek benne. Testén azért végigsimít a kezem, keresztben, hosszában, mellére rámarkolok, gerincének árkán végighúzom a hüvelykujjam, majd Samael karjaiba lököm, magam pedig megtörlöm szám, és elhátrálok, egész addig, míg vádlim bele nem ütközik a kanapéba, és rá nem huppanok.
Hajamba túrva nyalom meg a szám és nézek végig rajtuk.
- Szeretném ha magadévá tennéd őt. Legyen ajándék.
A lány szemei ekkor kinyílnak, mintha meg is feledkezett volna kissé magáról. Nem mondom, sok vért vettünk tőle, de ő nem ettől szédült. És nem is részeg, mint én. Tisztán jött, mocskosan távozik. Tökéletes, szavamra!
- Hogy hívnak? - szólítom meg őt, aki Samael nyakába karolva simul hozzá és próbálja úgy kényeztetni őt, ahogy egy nagyon is élő férfit kényeztetne. Hosszú ujjú kezei a szilaj izmokat simítják a mellkason, és mivel Samaelról nincs mit levenni, maga fölsőjét veti le, feltárva áttetsző fekete melltartó takarta kebleit és karcsú testét. Szoknyája, mely alatt Samael ujjai céltudatosan keresik, marad, hisz nem is érdekli, hogy ott van-e vagy nincs. Csípőjét lágy előre-hátra hintázással dörzsöli hozzá a kézhez, hogy saját szájíze szerint váljék kielégítőbbé a cirógatás. A melltartóhoz illő anyagú fehérneműje hamar átnedvesedik, nyögdécselése édes a szájából, forró teste még forróbbá válik az értő kezek munkájának hála, de nevét azért elárulja:
- Tessa - sóhajtja. - De úgy nevezel, ahogy akarsz - fűzi hozzá olvatagon, és Samael nyakába simít, hátha maga felé tudja fordítani az arcát, hátha kap tőle egy csókot, amire úgy, annyira vágyik forró szája a félig, mellkasra s nyakra hintett csókok közben elkopott szájfény alatt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samael Morgan
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozott : 2013. Dec. 16.

TémanyitásTárgy: Re: Mexikóvárosból szeretettel   Szomb. Júl. 26, 2014 1:45 am

FIGYELEM! A HOZZÁSZÓLÁS ÉRTŐ OLVASÓK SZÁMÁRA AJÁNLOTT OLVASMÁNY

Nincs figyelme Judas táplálkozására. Más körülmények között nem kerülnék el érzékeny szaglását, látását, finomhangolt érzékeit azok a jelek és tények, amik a Napnál is világosabban feltárják, hogy Judasnak ezekre a kortyokra alig van szüksége, ráadásul nem ilyen keveredésben. Mohósága leplezetlen, vágyó csillanás a szemében, fakó ragadozó mivolta milyen birtokló és heves. Nem, kivételes eset, amikor őt, a kutatót, a vizsgálót, a mindent és mindenkit kiértékelő bírát nem érdekli a környezete, a mások tevékenysége, az ezekből levonható tanulságok. Bár a szeme nyitva, nem lát, bár a füle tiszta, a hangok átcsordulnak rajta, az orrát elkábítja a vér és testszag, a lányé, és nem a férfié, és az értékítéletek mind eltolódnak, egyesülnek a bíborszín őskáoszban.
Rossz megszabadulni ettől az érzékeléstől, de mindenképpen szükséges, hogy a vámpír néha magához térjen az érzékletekből, mert különben kiégnének az érzékeny idegpályák, felperzselné az elfogyasztott élet forrósága, amiben még talán a teremtés tüzei lobognak olyan perzselőn és vonzón. Keringenek körülötte szürkén és holtan, hímporukat rég elvesztve útközben, mégis repülnek, repülnek még, minden ivásnál újra szárnyra kapva.
A karjába taszított lányt alaposan megfogja, ahol csak tudja, az ujjai meleg, puha húsba érnek, a vérbő combköz dús, vérbő reszketése az ujjain keresztül rezonál végig a gerincéig, apró ingereket futtat a csontjain. Valaha vágynak definiálták ezt, de a jelenben csak egy irányítható energiává válik, amit magába szív, akárha vér lenne. Szürke pillantása üvegszerű élességgel követi a másik vámpírt a kanapéra a nyilvánvaló utasítás ellenére, nyalint még egyet a seb gyorsan múló helyén.
Rezzenetlenül viseli a bőrén a lány élő simogatását, érzéketlenséget nem hazudhat, hiszen a bőre kitelik az elkortyolt vértől, a sebei magabiztos lendülettel hegednek a semmivé, a véredényei tágulnak, az izmok remegnek a hám alatt, reakciót adnak az érintés ingerei a receptorok felfogásán keresztül. A gerince mellett hormonok csordulnak, a test élővé teremti magát, újjászületik a vérből. A legelevenebb élettel, a vágyó élettel telik, és mégis... Csendesen, de értő és érző kézzel enged a magához fogott hiéna átérzett rándulásainak, a vágyainak megfelelően fordítja a kezét, hosszú, büszke nyaka fakón simul a vörös száj alá. Gyors és kívánatosan heves mozdulatokkal mélyíti el a lány nyögdécselését, gyakorlottan, de szinte unottan ingerek mechanikus, biológiailag készre ritmizált sorával elégíti ki a kéjvágyó teremtményt, megreszkető lábait a kanapé mellé engedi csuklani, amíg lehajol Judashoz.
Mint egy kény-, és várúr, feudális rom, letűnt korok modern maradványa. Gyorsan mozdulatú keze az ezeréves fiú álla alá simul, szürke szemei a szemébe bámulnak, akárha újra játszaná azt, amit ott, a kocsiban, de a nősténytől nyirkos ujjai most csak cirógatják a bőrt.
- Az ajándékod bár nagylelkű Judas, nem fogadhatom el. Semmi nincs benne, ami felcsigázhatna a vérén kívül - és ez szinte fájdalmas. A bőrén még ott van kettőjük vérmaszatja, de az ajkai tiszták, gondosan lenyaltak, nem pazarol.
- Amennyit ajánlasz, annyira tartasz - groteszk mosoly robbantja az arcának szimmetriáját - a városod legértékesebb misztikusával érhetném csak be, ha meg akarnál ajándékozni - kiegyenesedik, félig elfordul, kecsesen a fürdő felé lépked el. Jóllakatott, csillapodott.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Mexikóvárosból szeretettel   

Vissza az elejére Go down
 
Mexikóvárosból szeretettel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Boldog születésnapot!

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: Bárhol a nagyvilágban - lezárt játékok-
Ugrás: