HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Vas. Jún. 10, 2018 8:56 pm by Veronica Thorne

» Step by Step - Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 11:27 am by Trevor Estacado

» Why? - Chloe & Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 10:37 am by Trevor Estacado

» Greg & Lexi
Hétf. Nov. 13, 2017 9:38 pm by Alexis Clarke

» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Csüt. Okt. 05, 2017 9:28 pm by David Johnas

» Kronológia
Hétf. Szept. 25, 2017 2:43 am by John Dante

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Pént. Szept. 22, 2017 4:28 am by John Dante

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Pént. Szept. 22, 2017 4:14 am by John Dante

» Hazatérés és egyéb katasztrófák - DJ, Phil, Promi
Szer. Szept. 06, 2017 8:49 am by David Johnas

Top posting users this month
Veronica Thorne
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 A továbblépés a legjobb bosszú

Go down 
SzerzőÜzenet
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: A továbblépés a legjobb bosszú   Szomb. Május 03, 2014 1:44 am

Folytatás innen.


Érzem, tudom, hogy fél, majdhogynem retteg. De tudom, hogy le fogja győzni a félelmét, egyszerűen tudom.
- Nem, csak a felelősök fognak lógni. Mindenki mást hazahozunk, mert súlyos sérüléseik lehetnek, belőled kiindulva. Igen, biztos - mondom sziklaszilárd elhatározással.
Látom, kezdi érteni, miről beszélek neki. Kezd képes lenni arra, hogy elképzelje magát a szituációban, elképzeli a sikert. Azt, hogy bosszút áll azokon, akik derékba törték az életét. Akik tönkretették őt. Ez az első lépés.
Pánikol, ez nem jó, vissza kell rántanom és arrafelé terelnem, amerre akarom, hogy menjen. Nem a kudarcra kell gondolnia, hanem a győzelemre!
- Lehetőség vagy, nem roncs - rázom meg a fejem. - Rengeteg dologban hasznomra vagy.
Nem tudom, fel kellene-e sorolnom most neki, mi mindenben, de úgy hiszem, igen.
- Táplálsz. A véred nélkül nem volnék élő. Őrzöl, enélkül nem volnék biztonságban. Mellettem vagy. Enélkül nem volnék erős.
A szavak embere vagyok, de Rhys nem szereti a nagy szavakat. Nem bízik bennük, és pontosan tudom, miért: mert sokat kábították már a süket dumával, és úgy átlát rajta, mint a szitán. Ezért őszinte és egyszerű mondatokban közlöm vele legmélyebb és legőszintébb érzéseimet. Soha nem volt szükség köztünk másra. Ezt is tudja, tisztában vagyok vele, hogy ha nem is tudja szavakba önteni, érzi, de nem árt, hogy most megfogalmaztam őket. Csak hogy legyen mit felidéznie, ha az önbizalma elhagyná.
- Tudom, hogy képes vagy rá. Nem szoktam tévedni - zárom le a siralmas kis vitát kedvesem képességeiről. Figyelem, amint a hajába túr, és arra gondolok, hogy ezt most én is nagyon szívesen megtenném. Magam alá gyűrném és nem törődnék semmivel, csak azzal, hogy magamévá tegyem ezt a vad, de ketrecbe zárt oroszlánt. De tudom, hogy sokkal vadabb és szilajabb lesz, ha a ketrecet összezúzta végre. Erősebb lesz, és az enyém.
Méghogy a birtoklásmánia nem vámpírsajátosság.
Megvárom, míg készülődik, eközben elintézek néhány telefont. Luukas és Derek velünk lesz, valamint ketten Demetrius emberei közül. Értékes alakváltók, alfák, férfiak. Mire lejön, már kint vagyok a ház előtt, de visszalépek, hogy intsek Rhysnek, tudomásul véve, amit mondott. A kocsihoz megyünk. Beülök, ő vezet. Fontos, hogy ő vezessen. Érezze az irányítást. A kocsi sofőrje egyelőre itt marad a házamban. Mindenre felkészülök, arra is, hogy majd várnak bennünket, hogy tudnak rólunk, hogy esetleg ide jönnek bosszút állni. A Cerberos mondjuk kézenfekvőbb volna, de sose lehet tudni. Senkiben sem bízom.
Rhys tudja, hová megyünk: a helikopter a szokott helyen vár minket. Útközben nem szólok. Szívesen megfognám a kezét a BMW sebváltóján, de nem akarok érzelgősnek tűnni. Nincs szüksége efféle nyálas és átlátszó gesztusokra. Csak nézem őt, miközben a kormányt tartja, és tudhatja, hogy mennyire sokat várok ma éjjel tőle.
Amint odaérünk a város határán jócskán kívül eső támaszpontra, ahol a magánhelikopter pilótája alias Derek már beöltözve vár. Indítja a propellereket, amint meglát bennünket. Nagyon sietős neki, úgy látom.
Luukas mosollyal az arcán vár bennünket. Kezet fog Rhysszel, vagy tudom is én, hogy szokták üdvözölni egymást. Tudom, Rhys kedveli őt, kicsit jobban, mint a többieket, ezért fontosnak tartottam, hogy a fiú itt legyen. Megnyugtatja Rhyst, azt hiszem.
Elrendezik a fegyvereket, mindenki kap, amit szeretne. Rengeteg vasat, ezüstöt és szentelt vizet is viszünk magunkkal, hiszen nem cserkészekre fogunk lövöldözni.
Beülök hátra, Rhys pedig Derek mellett kap helyet a fülkében. Összesen nyolcan szállunk fel. Megugrik a gyomrom, pedig hozzá vagyok szokva a repüléshez.
A sisakban beépített mikrofon és füles van, különben nem hallanánk egymást annak ellenére sem, hogy tökéletesebb érzékekkel vagyunk megáldva. Igazából nem is volna szerencsés, mert a helikopter motorja és a többi zaj olyan hangos, hogy fetrengve hörögnénk a helikopter padlóján a zajmérgezéstől. Ezek a kütyük kiszűrik a zajt, csak egymást halljuk. Rhys mögött ülök, és most előre hajolok, amennyire a biztonsági övek engedik, és egy kapcsolót mutatok kedvesemnek. Ha lekapcsolja, megszólalok:
- Ezzel kizártad a többieket, nem hallanak. Minden rendben? - kérdezem. Persze talán nem kéne. Tudnom kéne, hogy minden rendben. De egyszerűen tudni akarom, hallani akarom a szájából. Ez az utolsó lehetüségünk, hogy néhány biztató szót mondjak neki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhys I. Phantomhive
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : minden, ami illegális
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Andy fucking Biersack
Hozzászólások száma : 179
Csatlakozott : 2013. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: A továbblépés a legjobb bosszú   Szomb. Május 03, 2014 1:55 pm

We don't belong, We don't belong, belong to anyone

Félek ettől az éjszakától, és az ébredés utáni nyugalmam már sehol sincs, amivel kezdtem a napot úgymond, mindennel együtt elszállt, és nem maradt más csak a rettegés szerű félelem és pánik hullám. Mi lesz ha...
- A felelősök... Rendben van, bár nem tudom mi fog várni tényleg nem. Legutóbb nem láttam sok mindent a helyből csak ahol tartottak és ahol az aréna volt - nyelek egyet idegesen, ez még mindig felborzolja oroszlánom bundáját, és enyhe hányingerrel küszködve idézem fel az emlékeim hogy mi merre is található meg, és meglep mennyire mélyen belém égett, a szagokra is emlékszem, és minden arcra, aki a ketrecek körül járt és aki nézett. A fogadásokra, a tétekre, amikor én az életemért küzdöttem, mert még feladni is képtelen voltam. Lucienre emelem fekete mély szemeim, és annyira szeretnék hinni neki. Nem hazudna nekem. Ugye nem? Neki hihetek, annak ellenére hogy csak egy vámpír? Bár ez így nem igaz, mert már nem csak egy...
- Lehetőség, szóval valamire csak jó vagyok - sóhajtom, tudom hogy igen, mármint többnyire tudom, de nem ma, ma nem vagyok éppen használható, nem érzem úgy hogy bármire is képes lennék amit ma meg kell tennem, amit megfogok tenni. Mert nem lesz választásom.
- Csupa olyasmi amit bárki meg tudna csinálni bár.... sejtem, nem osztogatod csak úgy a melót az embereknek - rebben mosolyfélére az ajkam, de nagyon kis halva született gesztus, de legalább megpróbáltam. Tudom hogy amit mond, komolyan mondja, hiszen nekem nem kellenek nagy szavak, azok semmitmondóak, én az egyszerű szavak embere vagyok, és gyanakodva tekintek mindenre ami nagy szavakból áll, de Lucien megértette hogy velem máshogy kell beszélni mint a legtöbb társával vagy mijével és ez jó nekem. Érzem hogy komolyan gondolj, és a kijelentésére megborzongok. Nem szokott, tényleg nem. De mi van ha most... ha pont én okozok neki csalódást majd? Mi van ha.... Nem nem, erre gondolnom sem szabad most. El is indulunk amint elkészülök, lassabban mint szoktam de végül nem halogathatom tovább.

Kilépve a házból a kocsi vár, és nincs benne a sofőr, én fogok vezetni, és kissé elszoruló gyomorral ülök a volán mögé Krva lepkék, miért most akarnak röpködni?! Indítok, ráadom a gyújtást és kissé vehemensen vetem rá magam az útra, ami a helikopterig vezet, és menet közben magamon érzem a vámpír mély simogató tekintetét, úgy szeretnék elmerülni benne és erre nem is gondolni de nem tehetem meg. Végül biztonságban odaérünk a helyre ahonnan fel fogunk szállni és üdvözlöm a többieket, Derekkel és Luukassal is kezet fogok, utóbbival még egy kósza mosoly is előbújik, őt kedvelem Lucien és a saját embereim között is, mert nagyon hasonlóan gondolkozik mint én. Ad nekem pár spéci tárat, bár már magam is egy sétáló fegyverbolt vagyok lassan, de még mindig meztelennek érzem magam és végül beszállok a helikopterbe Derek mellé elöl a pilóta mellé, amolyan másodpilótának és a fejemre teszem a sisakot hogy hallhassak is valamit ebben az átkozott zajban. Annyira rossz és még így is bántja a fülem. Felszállunk, megugrik a gyomrom, és nyelek egyet hogy rendben tartsam a gyomrom, aztán Lucien szól jelez egy kapcsolót amit el is fordítok hogy tudjam mit akar és végül meghallom a hangját a fejemben vagyis a sisakban leginkább.
- Nem, nem vagyok jól. Nagyon nem. De minden rendben azt hiszem, én csak... ideges vagyok egy kicsit - nyögöm ki lassan, hiszen a rémálmaim helyszínére tartunk éppen, de semmi vész csodás kis kirándulás lesz. Tudom hogy ott lesz velem, hogy nem leszek egyedül, ezúttal nem, és nem kirándulni jövünk, hanem másért, és kezem a pisztolyomra simul, kellemesen hűvös érzés. Óráknak tűnő idő után szállunk le, nem tudom mennyit jöttünk, de meglátom az ismerős épületet, és furcsa megnyugvás tölt el, amolyan vihar előtti csend, és amikor kiszállunk, máris fegyvert rántok, nem akarok semmiféle kellemetlen meglepetést magunknak, és Luukas ugrik mellém, valamint egy vérfarkas mögém hogy fedezzen. Nem tudom Lucien merre fog indulni, de mi elindulunk a lejáró felé, ami a helikopterleszállótól vezet befelé, ha minden igaz... már mennie kell egy viadalnak. Ahogy az ajtóhoz érek megtorpanok, fülelek. Luukas a vállamra teszi a kezét, és picit megszorítja, azt hiszem ennél nagyobb gesztust soha nem is várhattam volna tőle, biccentek neki majd egy határozott és dühös mozdulattal berúgom az ajtót, hogy kezdetét vegye aminek kell...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: A továbblépés a legjobb bosszú   Csüt. Május 08, 2014 2:27 pm

Nem akarok több szót vesztegetni arra, amiről már így is eleget mondtam. Normál esetben szívesen beszélnék végeláthatatlanul, de azt a kábítást még mindig másnak tartogatom. Rhysnek elég, ha a szemébe nézek, nem igaz? Láthatja, hogy komolyan gondolom, amit mondtam, hogy komolyan veszem őt, hogy komolyan bízom benne, és hogy semmiféle aggodalom nincs bennem a ma estével kapcsolatban. És tényleg nincs. Hiszek benne, helyette is, hiszen ő nyilvánvalóan nem hisz magában, de majd ezek után! Csepegtethetnék belé önbizalmat, magabiztosságot, bátorságot. Megtehetném, hogy egyszerűen csak harciasabbá bűvölöm, erősebbé, de semmi szükségünk most erre. A saját erejéből kell végigcsinálnia, a saját erejéből kell győznie. Ha ebben besegítenék, a próbatételnek semmi értelme nem lenne, feleslegesen kockáztatnánk életeket, többek közt a sajátunkat is.
A többi emberemben azonban elvetek némi extra magabiztosságot, annak ellenére, hogy nem mindnek van szüksége rá. Továbbra is kissé előre hajolva hallgatom Rhys válaszát, mely korántsem biztató.
- Az majd elmúlik, amint odaérünk - felelem, és mivel az embereink előtt sosem adunk teret az intimitásnak, most sem csókolok a nyakába, vagy szorítom meg a kezét, bármennyire szeretném.
Szólok néhány szót még a többiekhez leszállás előtt, főleg azoknak az alakváltóknak, akiket nem ismerünk. Elmondom, mire készülhetnek, mi vár ránk lent, és hogy mi a terv. Annyi, hogy körbevesszük az épület három kijáratát. Én Derekkel megyek, Rhys Luukasszal meg egy farkassal, a többi farkas hátulról támad.

Elölről a legveszélyesebb. Rhys gondolkodás nélkül arrafelé is indul. Természetesen. Kezdek büszke lenni rá. Kár, hogy még nem a halandó szolgám. Még csak fel se hoztam neki eddig, ez után tervezem. De most jól jönne, ha beleláthatnék a fejébe, hogy monitorozzam, merre jár! De így legalább nem látom, hogy amint berúgja az ajtót, és a fickó, akinek hivatalosan az ajtót kéne őriznie, rémült pillantással néz fel, és visszarántja a seggére meg a farkára szaporán a nadrágot, melyet azért tolt le, hogy alaposan megdugjon valami könnyűvérű fiút, akit a falhoz támasztott terpeszben. A fiú sikít, és összekuporodik, miközben az őr előránt egy fegyvert és tüzet nyit Rhysre, Luukasra és a farkasra (valamelyiket csak eltalálja), már ha van erre esélye. Vérhiéna amúgy a szaga alapján, alaposan kigyúrt, kopasz férfi a tarkóján a póló alól kilógó tetoválással.
Odabent az ajtónál hallható fegyverropogásra/dulakodásra egyelőre nemigen figyeltek fel, de a sportrajongók és maguk a küzdő felek jócskán beljebb vannak. Ez itt egy függőhíd, és mint olyan, remek célpontot nyújt azoknak, akik kiszúrták odalentről a behatolókat. Lentről, a meghatározhatatlanul egybeolvadó tömegből valaki tüzet nyit fentre mégis, valamiért. Nagyrészt ezeket a lövéseket is elnyomja a tömeg hördülése (nagyjából 50-en lehetnek, akik itt vannak ma éjjel, az arénában harcoló alakváltókon és azokon kívül, akik őket szolgálják ki, tehát biztonságiak vagy sört és mogyit áruló többiek). Ha figyelmesen nézi valaki, akkor talán kiszúr valakit mozogni a tömegben, oldalirányban és sietve küzdi magát a helyeken keresztül a fal felé, de eltalálni nehéz volna anélkül, hogy mást óvatlanul is le ne lőne az ember.

Én mindeközben felhúzom a fekete Magnumomat, másra nincs szükségem. Derek megy előre, és azon kívül, hogy egyetlen egy darab ajtónállót leüt, nem történik más incidens. Felsietek a vaslépcsőn hangtalanul. Én is jártam már itt, amikor Rhysért jöttünk, de akkor annyira dühöngtem (nem vagyok büszke rá), hogy egyes dolgokra csak halványan emlékszem. De azt tudom, hogy merre kell mennem, hogy odajussak ahhoz a teremhez, ahol a ketrecek kulcsai vannak. És még valami más is. Egy hangosbemondó mikrofonja, mint megtudom, amint beérek. Innen rálátni az arénára, lehet, hogy ez valami kommentátori szék. Nekem viszont pontosan erre volt szükségem, ám mielőtt lehajolnék hozzá, végignézek a kis képernyőkön, melyek a benti biztonsági kamerákat mutatják. Sietve siklik végig rajtuk a pillantásom, miközben lehajolok és bekapcsolom a mikrofont. Látom, hogy a hátsó csapat tűzharcba keveredett, de mit keres annyi őr hátul, és nem elöl? Látom Rhyst is a bejáratnál még, majd a következő pillanatban eltűnik a képből.
Megnedvesítem az ajkam, és miközben Derek fedez, olyan mézesmázosan szólok bele a mikrofonba, hogy senki se tudjon ellenállni nekem.
- Köszöntök minden kedves jelenlévőt. Önök épp egy szabotázs tanúi. Sajnos jelenleg egy illegális rendezvényen tartózkodnak, melynek itt és most véget vetünk. Kérek mindenkit, hogy maradjon a helyén. Őrizzék meg a nyugalmukat.
A vámpír-hipnózis hat. Látom innen az ablakfalon keresztül, hogy a nézők zavartan ácsorognak, és néznek egymásra. Na nem mindegyik. Van, aki elkezd üvölteni, azt szorgalmazva, hogy meneküljenek, amíg nem késő, de megállítom őket.
- Senki nem megy sehová.
Lecövekelnek. De sajnos nemcsak ők, hanem kis csapatom tagjai is (már akik hallanak, mert hátul a farkasok nem), így azt hiszem, módosítanom kell a parancson.
- A társaim most rendet tesznek. Mindenben kövessék az utasításaikat!
Kikapcsolom a mikrofont, és felnézek. Derek eddig a kulcsokat kereste, de a kis szekrény a falon üres, mint rámutat. Vetek még egy pillantást a kamerák képernyőire, látom, a tömeg kissé hőbörög, de máskülönben egy helyben ácsorog. Van azonban egy-két másik vámpír, akik mozgásba lendülnek. Igyekeznek hatni néhány körülöttük levőre, lökdösődnek, de nem tudják megtörni a bűbájom. Nagyszerű. Ezek szerint a hely tulajdonosa, az igazi nagy hal sincs a lenti arénában.
Viszont valami aggasztani kezd. Ha az irányítók nincsenek az irányítóközpontban... és a fő bajkeverők sem a környéken... akkor hol vannak?
- Hátramegyek - döntöm el, és Derek felé pillantok, miközben lefelé sietek a lépcsőn, vele a nyomomban. - Kezdd el kifelé terelni az embereket a dokkokhoz, ne legyenek láb alatt. Rhyst küldd utánam.
Alighogy ezt kimondom, megtorpanok és hátrarántom a testem. Újabb lövés érkezik, a tömegből.
- Légy óvatos! - mondom még Dereknek, majd a korlátot megragadva leugrom erről a három méterről inkább, kevesebb ideig vagyok célpont.
Megkerülve mindenkit a fal mellett, a pisztolyom kéznél tartva megyek a híd felé, melyen keresztül beeresztik ide a vadakat. Ez a legrövidebb és legbiztosabb útvonal, amelyen hátrajuthatok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhys I. Phantomhive
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : minden, ami illegális
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Andy fucking Biersack
Hozzászólások száma : 179
Csatlakozott : 2013. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: A továbblépés a legjobb bosszú   Szomb. Május 17, 2014 9:19 pm

We don't belong, We don't belong, belong to anyone

Ez egy elcseszett éjszaka lesz, már most érzem. Nem vagyok rá kész, kvára nem, de mégsem hátrálhatok meg, egyszerűen nem hagyja. Ebben a pillanatban meg tudnám fojtani, de mégis tudom, mélyen magamban tudom hogy igaza van és ezt meg kell tennem ahhoz hogy végre lezáródhasson ez a rémálom, és soha de soha ne ismétlődhessen meg. Se velem, se másokkal. A helikopterben is csak ez kering a fejemben és hogy mi lesz, mi fog minket fogadni, sikerülni fog-e nem széthullani miközben ott találom magam a tett színhelyén. De nem szabad erre gondolnom, és ahogy kiszállunk Lucien még beszél, akik nem ismerik a helyet és a szitut azok most megvilágosodnak.
- Remélem is hogy elmúlik... - sóhajtom mielőtt elindulnék, mert a félelem helyét kezdi lassacskán átvenni a harag. Szépen lassan észrevétlenül fordul át a kapcsoló és egyre inkább érzem hogy ez a tér most nekem fog kedvezni és a meglepetésnek, hogy végre véget vessek a menekülésnek. Luukas fedez leginkább és egy tökösfiúnak kinéző farkas ahogy berúgom az ajtót. Tekintetem utoljára villan Lucien felé, aztán behatolok a kis kíséretemmel az ajtón át, ahol máris a mélyben találom magam hiszen egy őr az aki éppen egy fiút dugdosna aktívan feleszmél, és ránk lő, de nincs szerencséje, mert Luukas második lövése golyót repít a fejébe, így nekem nem kellett megmoccannom, hanem agresszíven szaladok előre, le a lépcsőn a pincehelységek felé ahol a legkeményebb harcra számítok. Egy hiéna ember volt, miért vannak itt hiénaemberek? Én csak farkasokkal és leopárdokkal találkoztam, meg voltak vámpírok is. Egy vagy kettő. Leérünk a küzdőterekhez és igyekszünk még elvegyülni amennyire lehet de megpillantok egy ismerős alakot, ahogy gyáván sunyítva menekül, és sárgába forduló szemekkel vetem magam utána. Ereimben forr a vér, és a vér ízét akarom érezni, annak a rohadéknak a vérét, aki a gazdámnak nevezte magát, és az ő nevéért és pénzéért kellett küzdenem. Rohanok, pár embert ellökök, vagy egyszerűen a falhoz taszítok, és követem Carl-t a kis folyosón. Nem tudom hová vezet de meg fogom ölni, rálövök, és eltalálom a lábát. Elbukik, hátranéz. Rám néz, megismer de most nem választanak el minket rácsok egymástól, és nem ő nála van fegyver.  Hátam mögött zajt hallok odapillantok, a falhoz lapulva az egyik belevaló farkas követett eddig hogy fedezzen, hiszen ez lett neki parancsolva és biccentek neki, rá nem fogok lőni. Közelebb megyek, a többiek talán már beértek, és Lucien hangját hallom távolról, megtalálta a vezérlőtermet. Elmosolyodom, jéghidegen ahogy közelítek Carlhoz, kibiztosított fegyverrel.
- Most nincsenek rácsok, nincs nyugtató hogy megvédjen tőlem, és senki nem siet megmenteni azt a szros életedet - morranok rá, mélytorokból, az oroszlánom hangjával, és fölé sétálok, egyszerűen rálépek a torkára a bakancsos lábammal.
- Ki vele, hol van a másik kettő! De még ma! - parancsolok rá dühödten és addig nyomom a torkát szép lassan míg fuldokolni nem kezd és rángatózni hogy beszél. Engedek egy kicsit, mire kinyüsszeni hogy legalul vannak az új szállítmánynál, ő is oda készült. Remek.
- Remek. Add át nekik üdvözletem a pokolban - vicsorodom el, és egyszerűen fejbe lövöm. Aztán felkelek róla, és elfintorodom. Nem akarok hátra menni de mégis oda kell mennem, és intek a farkasnak talán Jack a neve, hogy indulok tovább és hamarosan már a raktárat rejtő ajtóra tapadok fülelve hogy hányan lehetnek és meghallom az ismerős hangokat, de sajnos többet mint kellene. Őrökkel vannak bent, megvannak talán hatan is. Azonban ha én gyorsabb vagyok akkor legalább a két legnagyobb rohadékot leszedhetem mielőtt fedezékbe kellene ugranom. Döntök, most vagy soha, és a kilincset lenyomva erőteljesen betaszítom az ajtót, mire mindenki felém pillant, ahogy egy szál magamban állok, fegyverrel a kezemben, és pillantásom jobbra balra villan, hogy hová ugorhatok el. Az első lövésem célt talál, a magas barna tüsi hajú férfis szívébe fúródik. Magamban hozzáteszem, enyhe gúnnyal hogy "sok szeretettel". Aztán újra felhúzom a kakast, miközben jobbra vetődve zuhanok be egy halom láda közé, és elvigyorodom mikor körülnézek. Fegyverek. Remek, ez kell nekem, a pisztolyt rögvest le is cserélem egy géppisztolyra, és befészkelem magam a ládák alá, és a fegyver csövét kidugva sorozom meg őket. Egyet elkaszálok, egy csak megsebesül, a többi fedezékbe ugrott, de még így is vannak hárman akiknek semmi baja nem esett. Az engem követő farkas nem tudom hová lett. Megsorozom a szemben lévő állványt hátha, de ekkor egy lövés érkezik fülem mellé mire azonnal odébb rándulok és felnézek. A keresztvason át táncol felém az egyik, és fekvő helyzetből szedem le hogy leessen, de egy másik társa aki szintén közeledik gyorsabb és belém lő, megérzem az égető fájdalmat a vállamban és felmorranok, úgy megszórom hogy szitának is használható lehetne. Már csak egy van. Nyögve morranok hogy felkelek, és guggolásból fürkészek, minden érzékemmel, egy oroszlán szemeivel. Nem látom, nem érzem hol az utolsó tag, így kimerészkedem a rejtekemből, és akkor jövök rá mekkora balfasz vagyok, mikor az egyik állvány tetejéről, rám ugrik, és elsodor, kellemetlen birkózásba habarodva gurulunk át a vértől mocskos padlón.
- Nyádat te gyökér.... - morgom és minden erőmmel próbálom eltolni a kezét ahogy a sebemre akar tenyerelni.  Nem fogom hagyni neki. Minden erőmmel küzdök ellene, oldalba könyöklöm, torkon, szegycsonton, mindenhol ahol érem, de jóval kigyúrtabb nálam, szépen alászorultam. Gratulálok Rhys, ostoba vagy! Végül elfáradok egy kicsit, és kezdem azt a hatást kelteni mintha fölényben lenne, így még van esélyem. Direkt enyhítek a szorításomon, és ő is enged egy kicsit, szemmel láthatóan azt hiszi az erőm végére értem, és innen veszek új lendületet hogy a nyakára szorítsak és megfordítsam a helyzetünket, hogy ő kerüljön alulra, és az övembe tűzött tőrt rántom ki a helyéről, és nyárdalom fel a szívét. Lenyalom a kezemről a vért, ami az övé és az enyém keveréke, a tőrt a ruhájába törlöm, és elteszem, megkeresem a fegyverem. Kifulladva hegyezem a füleim hogy van-e közvetlen veszély, és egy pillanatra megbotlom, és megkapaszkodom az egyik állványban. A sebem ég, és lüktet mintha izzó vasat nyomtak volna oda, viszont amennyire látom tisztességesen átvitt, szóval nem kell kipiszkálni a sebből. Vértől mocskosan és csapzottan indulok vissza arra amerről jöttem, és ott találom a farkast a folyosón. Éppen valaki felett térdel, és jelentős emberhalmot halmozott fel maga körül.
- Ember, ezt szépen csináltad... - dícsérem meg, hiszen ezek szerint szép számmal jöttek volna utánam.
- Ott mindennek vége, menjünk keressük meg Lucient... - javaslom, és mellé lépek a másik oldalon és felváltva haladunk előre, fedezve egymást.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: A továbblépés a legjobb bosszú   Kedd Jún. 24, 2014 11:26 am

A lövöldözés hangja azt jelzi, hogy az embereim nagy ellenállásba ütköztek több fronton is. Aggódom Rhysért, hiszen nagyon fontos személy számomra, épp ezért arrafelé kerülök, amerre őt sejtem, de elvétem.
De rohadtul elvétem.
Ahelyett, hogy arra mennék, amerre és amerről a csapatom tagjai haladnak, egyenesen belefutok abba, amint épp átveszik "az árut". Egy konténerről pakolnak épp le egy nagyobb teremben nem túl nagy dobozokat, amelyek bizonyára valójában ketrecek, funérlappal elsötétítve, hogy a rabjuk ne lásson ki. Nos, ha az idevezető folyosókon (melyeken nem haladtam át, mert megtaláltam ezt a szenzációs egérutat az iroda lépcsőjétől egész idáig, ahol egy lélek sem állta utamat) sok volt az őr, itt egyenesen rengeteg. Taktikailag elemezve a helyzetet, a következő válik néhány másodpercnyi meglapuló, erőmet elrejtő szemlélődés után nyilvánvalóvá:
Az, aki a rakodást felügyeli, nem visel fegyvert. Vámpír, de nem ő a legerősebb itt. Találkoztunk már, és hiba volt akkor nem kitépnem a torkát, de akkor csak Rhyst akartam megtalálni, semmi más nem érdekelt.
Az őrök tizennégyen vannak, vérleopárdok, de van köztük két viszonylag (hozzám képest) fiatal vámpír is. Nem mind kísérik feszült figyelemmel a rakodást, némelyek fülelnek, hallgatóznak. Elhangzik némi szóváltás, de aztán nekik is nyilvánvalóvá válik, hogy valami baj van odakint, mert megtámadták őket. Az őrök vezetője, a két fiatal közül az egyik vámpír telefonálni kezd, majd megindítja az itteniek egy részét ki egy ajtón, minden bizonnyal azért, hogy később Jack, vagy esetleg a többi farkas ártalmatlanítsa őket.
Idebent hatan maradnak. Az a két fickó, akik a két a targoncát vezetik, halandók, és eléggé ártalmatlanok, bizonyára kényszer miatt vannak itt és vállalták a munkát. Itt maradt a vámpírmester, aki irányítja a munkát, és három őr, akik fegyvert szegeznek a következő nagy dobozra, amit épp leemelnek a targoncások a konténerről. Csakhogy hatalmas bömbölés hangzik fel a láda mélyében, és leborul a targoncáról, azt is felborítva. A lapok széttörnek, marad a ketrec, de az is megsérült a jelek szerint. Egy hatalmas grizzly tör elő belőle, bömbölve, és rá is veti magát az elsőre, akit meglát, vagyis a targoncás fickóra. Az őrök lőni kezdik, de egy vérmedve nagyon szívós. Ráadásul fűti a harci kedv is, mert a rakomány (még négy ehhez hasonló doboz van már lepakolva, egy meg még a konténerben) mind izgatottan hörög, morog és bömböl.
Ekkor lépek elő én, és amíg mindenki más arra figyel, mi történik a medvével, sorra szedem le egy-egy lövéssel a három őrt, majd a medvét a szeme közé lőve (mire felmordul, elterül és visszaváltozik egy ember alakjában is medveforma férfivé). Odaérek a vámpírunkhoz, és leterítem, hiszen épp nekem akart támadni, feltérdelek rajta, és fejbe lövöm. Az egyetlen testrész, amely elvesztését még egy vámpír sem heveri ki, az az agya.
Viszont alig végzek a munkával, hideg csövet érzek meg a hajamba fúródni a fejtetőmön: fegyvert szegeznek a koponyámnak. Kiráz a hideg. Érzékeim szerint az utolsó vámpír az, akit eddig nem láttam. Erős és érzem, több bestiát is ural, legalábbis lecsillapítja a rakomány ketreceiben levőeket. Síri lesz a csend.
- Hogy csöppentél ide, kis herceg? - kérdi mézes-mázos lassúsággal, minden szót kéjesen ejtve ki a száján. Hangja elszokott a beszédtől, és van benne egy furcsa perverzió, ahogy formálja a hangokat. Kicsit rekedtes. Férfiről van szó persze.
Vámpírságom gyorsaságával pattanok fel, mielőtt meghúzhatná reflexből a ravaszt, és ott termek vele szemben, én is rászegezve a fegyverem a homlokára. Egymással szemben állunk néhány véres tetem közepén, egymás fejére szegezve a fegyvert.
Ez a látvány fogadja a terembe berongyoló csapatot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhys I. Phantomhive
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : minden, ami illegális
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Andy fucking Biersack
Hozzászólások száma : 179
Csatlakozott : 2013. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: A továbblépés a legjobb bosszú   Szer. Jún. 25, 2014 2:47 am

We don't belong, We don't belong, belong to anyone


A farkassal együtt indulok el kifelé, összeszedve minden létező lőszert hiszen abból itt sosem elég, és még mindig forr bennem az indulat. A sebem fáj, és lüktet de mit érdekel az most engem, amikor érzem hogy még vannak, és a két vámpírnak még nyomát sem leltem, pedig nagyon viszket a kezem hogy beléjük eresszek egy pár tárat. Leszarom én hogy vámpír, akkor is megdöglik ha telepumpálom. A bennem rejlő bestia tombolva akar kitörni hogy kivehesse a részét a harcokból, de visszafojtom, a szemem színe nem változik vissza feketére, túlságosan élénken él bennem most az oroszlán hogy megnyugodjak és kontrolláljam magam. Visszajutunk a lépcsőhöz, de van egy másik hangár is, és onnan felbőszült üvöltés hangzik fel. Megfagy az összes vér az ereimben. Mégis mi az isten fsza ez?! A bömbölés olyan mintha.... Elnyílnak a szemeim a felismerésre.
- Gyorsan a hangárba! Vérmedvék! - üvöltök, hogy aki a mi emberünk az erre jöjjön, lehetőleg jól felszerelkezve, hiszen ott lesz a döntő, a végső csata azt hiszem. Kezdek rosszul lenni, én jó vagyok, de ennyire nem, ennyi ember ilyen helyzetben? Én nem tudok ennyi embert parancsolni mint Lucien, de mégis, meg kell tennem, mert ha nem... Ki tudja mi lesz és ami a legfontosabb hol van Lucien?! A titkos folyosón rohanok végig a farkassal és még Luukas csatlakozik hozzám. Ez azért megvigasztal egy kicsit, és magamat megerőltetve szaladok a lejárat felé, de nem a hátsó ajtón megyek, hanem rejtett úton kerülök. Félretolok pár ládát, itt kell lennie az ajtónak, láttam amikor innen jöttek ki, hogy lepakolják a szállítmányt. Megint felbömbölnek a medvék, de aztán csend lesz, lélekig hatoló, mély csend és fogalmam sincs mi történik. Megdermedek egy pillanatra, egész testemen úrrá lesz a jeges rémület, ez Erigon lesz, a vámpír... nagyon erős, de... nem. Lehetséges hogy ő és Lucien találkoztak volna egymással?! Ez nagyon rossz, megindulok és az utolsó ládát már szinte kétségbeesetten lököm félre hogy megtaláljam a kiutat. Félretolom az ajtót a többiek berontanak a hangár felől, tizenketten vagyunk összesen, elvesztettünk pár alakot a harcokban de többségében mi álltunk eddig jobban és meglátom a képtelen jelenetet a szemeim előtt. Lucien és Erigon egymás fejéhez szorítanak pisztolyt hogy rulettként eldönthessék melyikük a gyorsabb. Elönti az agyamat a düh, és bízom Lucienben, célra tartok és megsorozom az undorító nyálas férget egy tárral, remélem ki tudja használni a helyzetet, és örökre véget vet neki.
- Lucien, ő volt a vámpírmester amíg itt voltam - kiáltok oda neki hiszen mindent elmeséltem róla, és amikor a kanapén ültem az ölébe, és felidéztem a borzalmas alakot, rettenetes tüzet láttam a gyönyörű szemeiben, remélem most is fellobbannak majd és jeges gyűlöletben emésztik fel ezt az undorító férget. Fedezékbe hasalok és leszedem a két targoncás őrt kisebb nagyobb nehézségek árán.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: A továbblépés a legjobb bosszú   Szomb. Júl. 05, 2014 8:10 pm

FIGYELEM! A hozzászólásban erőszak, vér és brutalitás olvasható.


A pillanat nagyon drámai, mint ahogy a látvány is az lehet, amivel Rhys és a többiek szembesülnek, akik egyébként összesen heten voltak Rhysszel együtt. Nem nézek félre, hallom, érzem, hogy társaim végül ideértek. Érzem Rhys vérének illatát, ezer közül is felismerném, de nem hagyhatom, hogy bármi is elvonja a figyelmemet arról, ami itt és most történik előttem.
A vámpírt sem ejtették a fejére, éppen ahogy engem sem. nem vesszük le a szemünket egymásról, de amint a lövések eldördülnek, felkapja a fejét. Én tudom, hogy ki lő, és tudom azt is, hogy kire. Ezért elkapom az elugrani készülő vámpírt, és a torkára markolva megemelem, majd elhajítom. Rhys szavaira éktelen düh gerjed bennem. Erigon. Sejtettem eddig is, hogy ő a felelős mindenért, ami itt történik, de most már tudom is. Innentől kezdve semmi nem érdekel. Utánavetem magam, és az se érdekel, hogy közben a hátam mögött az egyik medve kitör a legnagyobb ketrecből, és bömbölve veti rá magát Rhysékre. Engem csak az a küzdelem érdekel, amit innentől kezdve vívok, az a párharc, ami el fog dönteni mindent, itt és most. Kevesen láttak eddig igazán brutálisnak, igazán nagy vérengzést sohasem rendezek. Kivéve most. Feltépem a szétlőtt testű, de még nagyon is eleven vámpír torkát, és belemélyesztem a fogaimat. Mély és mohó kortyokban szívom a vérét, ezzel akarom megölni, ez a tradicionális vámpírgyilkolási módszer vámpíroknál, a tökéletes megsemmisítés eszköze. Csakhogy nem tudom befejezni, mert derékba kap egy - feltehetően - másik elszabaduló, átalakult vérmedve. Az a legrosszabb ezekben a monstrumokban, hogy szívósak, akár egy igazi grizzly, ha nem jobban. Azokat sem lehet leteríteni egyetlen lövéssel. Elrepülök messzire, ahogy odébb suhint, csupa vér mindenem, nemcsak a szám, de a kezeim, a nyakam, és most már a medvekarom tépte sebnek köszönhetően az oldalam is. De a pisztoly még a kezemben van, ezért tüzet nyitok a medvére, arra, amelyik most utánam veti magát. Kitérek a vetődése elől, miközben elkapom az állkapcsát, mely a kezemben marad. Vérködös, dühtől izzó elmével ugrom újból rá a félholt Erigonra, golyók, üvöltések kereszttüzében, de senki mást nem látok magam előtt, csak szerelmem megnyomorítóját, azt, aki miatt elvesztettem őt majdnem, aki miatt most ilyen állapotban van. Meg fogom ölni. A végső halálba taszítom.
A következő filmszakadás után Erigon véres arcába meredek, majd bordái közt utat törve markomba fogom a szívét. Dobbanástalanul feszül a hús a markomba, melyről leszakadt útközben valahol a kesztyű. Puszta kézzel robbantom szét az egykori vérpumpát, ezzel végzek vele.
A dühöm csillapodni kezd szinte azonnal. Amint a felelőst elpusztítom, felnézek és körbevetem a tekintetem, Rhyst keresve, és ha nem hallom, a nevét kiáltom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhys I. Phantomhive
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : minden, ami illegális
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Andy fucking Biersack
Hozzászólások száma : 179
Csatlakozott : 2013. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: A továbblépés a legjobb bosszú   Hétf. Júl. 07, 2014 5:02 pm

We don't belong, We don't belong, belong to anyone


Egy pillanatra még a szívverésem is kihagy a látványtól, ez egy rémségesen rossz, elcsépelt rémálom. Hogy Lucien és Erigon. Egyetlen pillanat alatt önti el az agyam a szar, ahogy meglátom ezt a tenyérbemászó undorító férget aki sajnos túl erős ahhoz, hogy magam lyuggassak szita szerű lénnyé, így minden fohászom Lucien felé száll, hiszen ő korban közelebb áll hozzá, és talán ő le tudja győzni ha már én kevés vagyok ehhez. Kilövöm a tárat arra a mocsokra, de sok időm nem marad bámészkodni hiszen miután a két targoncás őrt leszedtem két medve is elszabadul, és az egyik felém és Luukas felé vetődik, aki időközben besorol mellém, és együtt nézünk szemben egy véres szemű begőzölt medvével. Hm, egészen gyönyörű kilátások ami azt illeti, nem kívánok senkinek ilyen panorámát. Na jó, mégis van akinek igen. Kétfelé vetődünk, és a medve a szőkésbarna férfi után fordul, pont elég idő hogy kétszer nyakon lőjem, mielőtt felém kapná azt a böhöm fejét, és oldalra lökne. Keményen koccanok az egyik ládarakással, és semmi porcikám nem kívánja hogy felálljak, mégis. Megrázom magam, a sebemre pillantok, vérzik szorgalmasan, de a hevenyészett kötés még a helyén van. Majd... ráérek. Előhúzom a tőrt, azt a tőrt, aminek a testvére Rain tulajdonát képzi, és a medve hátára ugrok hogy a torka felé jussak, az a tervem hogy elvágom a torkát. Igen, én, egy ekkora bszom monstrumét. Ahogy megérez engem a hátán felágaskodik és kinyújtózik hogy leessek és elérjen, ezt használja ki Luukas, és lövi torokba és fejbe, ami veszélyes, de végül a medve meginog és balra eldől, még zihál, és ráng egy kicsit de aztán elcsitul. Felnézek, hogy mi történik, Lucient elsodorja egy medve de még a pofám is leszakad amikor látom hogy csak úgy simán elroppantja az állkapcsát, és mint valami megveszekedett feneség ugrik vissza a félhalott, hörgő és fulladozó Erigonra. Az a gyanúm hogy rendesen begőzölt. Sosem láttam még dühöngeni, de ez a csendes mészárlás mindennél rosszabb. Talpig véres és mocskos és mégis... Feltápászkodom a medve mellől amit a társam volt olyan szíves hogy lelőtt végre, ennyi ezüsttel még egy vérmedve sem marad életben és az utolsó ketrecre figyelek, onnan nem hallatszik bömbölés, csak emberi szipogás és nyüszítés. Nem változott át.  Rosszul leszek a gondolattól hogy én sem változtam át elsőre, csak miután belém lőttek párat. Az egyik targonca mellett zajlott ez a küzdelem, és a hatalmas kerék mellett vagyok abba kapaszkodom, miközben kavarog a gyomrom, azzal fenyegetve hogy minden visszajön mindjárt. Mély levegőt veszek, és végigmérem magam. Lőtt sem, és egy bszom karmolás a bal oldalamon végig. Medve karmok. Utálom a medvéket, pont azért mert olyan szívósak mint a társai, de aztán elcsendesül minden, és felemelem a fejem. Lucien is kiegyenesedik, vértől csepeg az egész lénye, és megszólalnék, ha tudnék. De nem tudok, végtelenül fáradt vagyok, és ahogy a nevemen hív Luukas kezd el csápolni hogy hol vagyok. Kiesik a kezemből a tőröm is, és csörömpöl a padlón. Olyan fáradt vagyok. Felnézek a vámpírra, és pislogok.
- Még.. nem... még nem végeztünk - szusszanom, de még nincs elég erőm felkelni, hiszen a ketrecek körül, az arénában még vannak, és nem is mehetnek el hiszen a vámpír delej még így is hatott rájuk. Őket is akarom. Az összes átkozottat akarom, aki élvezettel nézte, ahogy két másik ember az életéért küzd az ők kicsinyességük és hatalmuk miatt, miszerint mindent megtehetnek. És nevettek mások kínján, és fogadásokat kötöttek ránk! Mint a nyomorult kutyaviadalokon, mert nekik ez sem volt több. Őket is akarom!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: A továbblépés a legjobb bosszú   Szomb. Júl. 26, 2014 3:30 pm

Nem egészen tudatosul bennem, hogy egy merő vér vagyok. Erősnek érzem magam, mint akibe átáramlott egy rém öreg vámpír minden ereje. Noha ez nem így működik, mégis megrészegít a diadal. Letörlöm a szám, és hátrarázom a hajam, tekintetem pedig kiszúrja az integető Luukast, mellette a lassan összegörnyedő Rhyst. Mellette termek. Rhys emlékei az elmúlt percekből gyorsvonatként száguldanak át rajtam, és tudatosul bennem, hogy megsebesült. Aggódón guggolok le hozzá és szemügyre veszem a sebét. Elég csúnya, veszélyesnek tűnik, és kezelnünk kellene. Rajta kívül megnézem Luukast is, aki szintén vérzik, de sokkal harcedzettebb, mint rajtam kívül itt bárki, vagy talán nálam is, elvégre vadász. Fedez minket, noha a csarnok elcsendesedett. Az egyik farkas az utolsó zárt ládához megy, amelyikből nyöszörgés és sírás hallatszik ki. Elkezdi kiszabadítani, ám én inkább Rhysre fordítom a figyelmem.
- Megsebesültél és mindjárt elájulsz. Rhys, minden rendben. Erigonnak vége. A fiúk összeszedik a megmaradt foglyokat. A nézőkért már jönnek a parti őrség emberei.
Azt hiszem, mindez azonban őt egyáltalán nem érdekli. Nagyon dühös, szinte forr a vére, de nem engedhetem neki, hogy tovább hajtsa magát.
- Luukas, hány embert vesztettünk? - kérdezem a fiút, miközben segítek Rhysnek felállni.
- Mi egyet sem, a farkasokról fogalmam sincs. Derek?
- Odalent van. Tereli a birkákat.

Luukas elvigyorodik, majd elmegy és segít kicsalni az egyetlen megmaradt alakváltót a ketrecből, aki a jelek szerint egy fiatal fiú, aki borzalmasan retteg. Visszanézek Rhysre.
- Kiviszlek a helikopterhez.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhys I. Phantomhive
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : minden, ami illegális
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Andy fucking Biersack
Hozzászólások száma : 179
Csatlakozott : 2013. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: A továbblépés a legjobb bosszú   Szomb. Júl. 26, 2014 7:52 pm

Let shadows die...

Fáradtnak érzem magam, pokolian és végtelenül fáradtnak, mint aki nem egy harcot vívott meg hanem egy egész kibaszott háborút, mindenestől. Mintha valami kiszívta volna az erőmet egy nagy szippantással, pedig emlékszem nem volt rég mikor berúgtam az ajtót és kezdetét vette az ámokfutás idelent mindennel, ami a múltam egy részét képzi. Egyszer csak azt veszem észre hogy Lucien itt áll mellettem, de mikor jött ide? Nem láttam! Még az illatát is halványan érzem a rólam áradó vérszagtól. A sajátomon kívül akad még pár másik alaké is itt, a vérvizsgálat jelzője is kiakadna ettől a kombótól.
- Nem fogok.... jól vagyok csak... csak elfáradtam egy kicsit - szedem össze magam és a fegyverem után nyúlok, hogy hideg fémes érintése megnyugtasson. Aztán fel akarok kelni, hiszen még van dolgunk, sárga szemeimben csak úgy tombol az indulat még. Én nem bocsátok meg. Fél szemmel látom, hogy valaki az utolsó ketrechez megy és kiszabadítja és végül felállok hogy jobban láthassak és egy pillanatra kikerekednek a szemeim, ahogy a fiúra nézek, és hirtelen nem őt látom, hanem saját magamat hónapokkal azelőtt, hogy dühösen, félelemmel telve és kétségek között gyötrődve álltam én is a hangárban, nem úgy mint most. Felfordul a gyomrom a rosszulléttől, és véres nyálat köpök ki oldalra ahogy megkapaszkodom, a targoncában és lassan haladni kezdek. Egy fél információt meghallva, ami arra utal hogy valaki valahol, tereli a sok szemetet. Ennél több nem is kell.
- Nem megyek... még nem fejeztem be.... - válaszolok dacosan és magamat megerőltetve haladok előre, néhol megkapaszkodva dolgokban. A hátam mögött Luukas hangját hallom ahogy szinte figyelmeztetően cseng és nem is gondolom hogy miattam aggódna.
- Lucien...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: A továbblépés a legjobb bosszú   Szomb. Júl. 26, 2014 8:54 pm

- Rhys - szólok utána, de ő csak megy.
Azt hiszem, nem értette meg teljesen, hogy azt akarom, hogy maradjon most már a seggén, és ne csináljon semmit, ne keverje bajba magát. Persze nem azt csinálja, amit én akarok. Ez mondjuk nem olyan gyakori nála, általában remekül tudunk együttműködni, nemhiába alkalmazom. De most valami bekattant nála, ami hajtja előre, mint egy meghibásodott motor, akkor is, ha fel fog csattanni az első fára, akárcsak egy elszabadult kis elemes helikopter.
Utánalépek, és nem kerüli el a figyelmemet, hogy a fegyveréért nyúl, majd a fiúra fókuszál. Ugrásra készen állok, hogy megakadályozhassam, ha esetleg rá akarna lőni a kölyökre, akit ugyan nem néztem meg alaposan, mégis egy pillantásra megállapítottam, hogy nemigen tehet arról, hogy hol van és miért. Pontosan, ahogy Rhys sem tehetett annakidején róla. A nekünk támadó vérmedvék sem tehettek róla, ráadásul Erigon uszította őket ránk. Nem kellett volna meghalniuk.
Ezen a szomorú tényen azonban nem mélázhatom sokáig, ugyanis kedves szerelmemet még mindig hajtja valami. Luukasra tekintek, és összezárul a szám egy keskeny vonallá.
- Rhys, állj meg - ismétlem el, és utána lépek.
Igazán nem nehéz beérnem, elvégre éppen hogy csak vánszorog. Megfogom a karját, majd ha ez se elég, akkor elé állok, megtámasztom a vállát, azt, amelyiket épp nem lőttek meg. De ha ez sem elég, akkor fogom, és egyszerűen a karomba kapom.
- Indulunk. Luukas, te felelsz érte, hogy minden rendben legyen. Minden foglyot hazaviszünk és mostantól senkinek ne kelljen meghalnia! - adom ki az utasítást, amelyet a göndör fiú tudomásul is vesz egy bólintással.
Fogom poggyászomat és elindulok vele a legrövidebb úton kifelé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhys I. Phantomhive
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : minden, ami illegális
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Andy fucking Biersack
Hozzászólások száma : 179
Csatlakozott : 2013. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: A továbblépés a legjobb bosszú   Szomb. Júl. 26, 2014 11:19 pm

Let shadows die...

Nem reagálok, haladok előre, mint akit valami még mindig hajt előre, nem tudom mi az, de nem hagyja hogy térdre rogyva fájlaljam a sebeim, a mély, nagyon elfojtott gyűlölet, azok iránt akik ezt élvezni tudták és fogadásokat kötni mások élete felett. Mntha csak egy kibszott játék lenne az egész. Nem állok meg Lucien szavaira, és csak a rettegő fiút látom, akit Luukas és valaki más farkasnemű kiszabadít a ketrecből, és meg akarják nyugtatni hogy már vége van, nem lesz baj. Engem senki nem nyugtatott meg, és semmi sem volt rendben, és mindent megint vörösben látok. Ahjj. Megrázom a fejem ahogy kicsit kitisztul a világ, de felszegem a fejem és nem állok meg, megyek tovább, ami már vánszorgásnak tűnik de nem fogok megállni amíg oda nem érek, és kirántom magam Lucien kezéből, hogy aztán gyakorlatilag felkenődjek a széles izmos mellkasára, és testével állja el az utam. A macskás szemeimmel nézek fel rá, de mintha nem is őt látnám. Megpróbálom eltolni az útból, gyenge kis próbálkozás és nem bírom megkerülni sem, erőtlenül hanyatlok rá körülbelül, de a pisztolyom még mindig a kezemben lóg.
- De még vannak... nem menekülhetnek el - tiltakozom ahogy felkap, mint valami ájult gyereket de még a tudatomnál vagyok.
- Lucien... nem hagyhatod... tegyél le, hallod? Azonnal tegyél le... - morgom meg, de nem akar engedelmeskedni  testem és azonnal ideges leszek hogy miért nem mozgok. Persze, hiszen elfáradtam és ólomsúlyú minden. Kába lebegés minden ahogy kimegyünk innen és a falak elúsznak előlem, és a helikopternél eszmélek fel megint, hogy azon tanakodnak hogyan hajtogassanak bele az egyik ülésbe.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: A továbblépés a legjobb bosszú   Hétf. Júl. 28, 2014 1:37 am

Ismerem Rhyst jól, tudom, hogy örökké, de örökké ellenáll, hajtja a dühe belülről, ég benne, mint szén a kazánban, vörösen. De velem szemben a dühe hasztalan, mindig is az volt. Olyan, mint a tűz egy igluban: nem okoz kárt, és hamar kioltják az falak erejét.
Mire észbe kap, már a karjaimban is van, és akárhogy ficereg, nem eresztem el, nem teszem le, és főleg nem hagyom, hogy tovább meneteljen ki tudja hová.
- Senki sem menekül el. Mind meghaltak, Rhys - próbálom csitítani már útközben is.
Hullákon lépdelek keresztül vele a karomban, igazán észrevehetné, hogy mindenkit, de mindenkit elpusztítottak, akit csak lehetett. Ez azonban úgy látom, nem nagyon érdekli.
- Majd leteszlek, ha visszaértünk a helikopterhez - közlöm, és valóban, addig meg se állok.
A kopterben van egy hordágy, bár azt elővenni talán túlzás, hiszen lehet, másnak súlyosabb a sérülése. Így hát ülésbe kerül, de betakarom egy vastag kabáttal, amit hátul találok.
- Rhys? - szólítom meg, mikor kinyitja a szemét, hiszen az elmúlt pár percben ájult volt. - Elképesztően pocsékul nézel ki. Tarts ki egy kicsit. Büszke vagyok rád, remekül helytálltál ma éjjel - dicsérem meg, és megsimítom az arcát véres kezemmel. - Pihenj, nemsokára indulunk.
Hamarosan mindenki visszaér, és lassan én is beülök a helyemre - ezúttal Rhys mellé -, hogy indulhassunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhys I. Phantomhive
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : minden, ami illegális
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Andy fucking Biersack
Hozzászólások száma : 179
Csatlakozott : 2013. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: A továbblépés a legjobb bosszú   Hétf. Júl. 28, 2014 2:37 am

Let shadows die...

Nem hagy tovább menni, egyszerűen felkap és minden tiltakozásom és morgásom ellenére, elindul az ellenkező irányba velem, és nem is tudom mikor ejtem el a pisztolyom amit még mindig fogok. Csak arra eszmélek hogy már nincs a kezemben amikor a folyosó falai elkezdenek hullámmozgással araszolni körülöttem, és inkább becsukom a szemem egy pillanatra.
- Mind... halott? - kérdezek vissza enyhe fázis késéssel. Hiszen tudom, csak még az érzéseim nem akarják tudomásul venni hogy vége van. Nagy betűsen vége. Erigon is halott, jobban már nem is lehetne, hiszen Lucien maga tépte cafatokra, annak ellenére hogy talán öregebb is volt mint ő. Fogalmam sincs. Csak akkor eszmélek fel rendesen amikor a helikopterhez érünk és éppen azon fáradozik hogy bekössön az egyik szuperbiztos ülésbe és még egy kabátot is kapok. Lehet hogy hideg van csak nem érzem? Vagy meglőttek, és fázni fogok később miatta?  Lucienre nézek aki mellém telepedik, és jobbra döntöm a fejem, a vállára.
- Ugye te... nem sérültél meg? - bököm ki, és halványan elmosolyodom a kedves bókjára, és visszavágok.
- Te aztán tudsz bókolni.... - morranom, de semennyi erőt nem érzek magamban semmihez, így lassan be is kómálok annak ellenére hogy ébren akartam maradni amíg haza nem érünk, és megkérdezni mi lett a többiekkel, és el ne felejtsem azt a farkast... Még távoli zajként hallom hogy a helikopter beindul, és mi meginogva emelkedni kezdünk.

Elképzelésem sincs mennyi idő múlva térek magamhoz, de azt tudom hogy a szoba ismerős. Nem a közös lakásunk Rain-el, ez Lucien szobája. Kellemes illata van és kinyitom a szemeim is, és valóban ott vagyok. A saját szobám vagy mi, az egyik emeleti helység, hiszen nekem nem lent van az alagsorban mint neki. Megmoccanok de mindenem fáj és sajog, de van kötve szépen, a vállam nem is mozog kb, úgy befáslizták. Az oldalam meg egy merő kötszer megint, mint akinek kendő páncélzatot csináltak kötszerekből. Felszusszanok ahogy mindez eljut az agyamig és hogy North Beachnek örökre vége van már. Csak fekszem az ágyban és nézem a plafont, jól vagyok? Nem, nem tudom, de semmi erőm nincs megmoccanni. Lucien hol lehet vajon?
- Lucien... - sóhajtom, mintha csak így képes lenne megjelenni a semmiből, aztán lassan visszacsukom a szemem, még mindig fáradt vagyok... ólomsúlyúak a szempilláim.

//Még írj nekem egyet és zártuk.//

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: A továbblépés a legjobb bosszú   Hétf. Júl. 28, 2014 1:28 pm

- Majd Luukas ellenőrzi - felelem. Amott mintha életben lett volna még egy fickó, de értelemszerűen nem hajolok le és ellenőrzöm mindenki pulzusát, aki a folyosókon hever.
Végül igazam is lesz: mikor a csapatom tagjai visszatérnek a helikopterhez, Luukas beszámol róla, hogy van néhány túlélő. Úgy rendelkezem, hogy mentsék ki őket.
- Csak egy kicsit. Ha vért kapok, majd meg is gyógyulok - nyugtatom meg Rhyst. Bár ő is ilyen egyszerűen gyógyulna!
Miután az épület kiürül, az egészet fellocsoltatom benzinnel. A nézőközönség elszállítását a parti őrség megkezdte. A sérülteket kórházba vitték. A halottakat összegyűjtötték. Mielőtt Luukas felugrana a helikopterre, behajít egy gyújtóst a fellocsolt épület falai közé. Felszállunk.
Eltávolodunk a lángoktól.

Kint beszélek az orvossal, mikor meghallom, hogy Rhys a nevemen szólít. Besietek, de mire odaérek, már ismét visszaájul. Több vért vesztett, mint gondoltam, és több mint egy napja alszik. Éppen úgy, mint ahogy akkor, amikor visszahoztam őt először North Beachről.
- Itt vagyok - mondom neki halkan azért, megcirógatom az arcát, és megigazítom testén a takarót. Ellenőrzöm a kötéseit, és csendben fájlalom, hogy hosszú ideig nem ihatok még a véréből.
- Pihenj - hajolok le, és homlokon csókolom, majd hagyom, hogy tovább gyógyulgasson.


Köszönöm a játékot! ~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: A továbblépés a legjobb bosszú   

Vissza az elejére Go down
 
A továbblépés a legjobb bosszú
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» -= Masamune műhelye =-
» Dohányföldek
» Teknősök Kódexe
» Ninja akadémia
» Katsumi Kawachi

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: Kalandok, hatalomátvételek - lezárt játékok-
Ugrás: