HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Step by Step - Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 11:27 am by Trevor Estacado

» Why? - Chloe & Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 10:37 am by Trevor Estacado

» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Hétf. Nov. 13, 2017 10:25 pm by Veronica Thorne

» Greg & Lexi
Hétf. Nov. 13, 2017 9:38 pm by Alexis Clarke

» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Csüt. Okt. 05, 2017 9:28 pm by David Johnas

» Kronológia
Hétf. Szept. 25, 2017 2:43 am by John Dante

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Pént. Szept. 22, 2017 4:28 am by John Dante

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Pént. Szept. 22, 2017 4:14 am by John Dante

» Hazatérés és egyéb katasztrófák - DJ, Phil, Promi
Szer. Szept. 06, 2017 8:49 am by David Johnas

Top posting users this month
Trevor Estacado
 
Alexis Clarke
 
Veronica Thorne
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Vas. Jún. 01, 2014 11:10 pm

Nagyon rég nem tettem be a lábam szülőotthonom ismerős, édes, frank földjére. Amint a repülőgép lépcsőjén végigsétáltunk Rhysszel, és leléptem a szürke betoncsíkra, szinte arra számítottam, hogy a föld majd megremeg, és vagy jóleső, otthonos dorombolással fogad, vagy meghasad alattunk, és elnyel engem, a hazaárulót, a köpönyegforgatót, vadászok pártfogóját.
Régi vádak ezek, régi történetek. Nem véletlen, hogy elhagytam annyira forrón szeretett hazám, és az akkor formálódó Egyesült Államokat választottam új otthonomul. Most is, mint mindig, mikor feszültté válok, és kell valamiféle biztonságot nyújtó érzés, kezem keresni kezdi a sétapálcám fejét, ám most nem hoztam magammal. Ide nem. Párizs szívében vagyunk, megszentelt és megszentségtelenített területen, egy temetőben. Keresve sem találna bármi nyájas olvasó klisésebb helyszínt egy öreg vámpír és a kísérője számára éjnek idején.
- Erre lesz - jegyzem meg, szinte csak azért, hogy leplezzem izgalmam. Nem mondtam el Rhysnek, hogy miért jövünk ide. Vakon követett, csupán azért, mert azt mondtam neki, dolgunk van itt. Távol az otthonától, távol mindentől, ami rá hatással lehetne. Csak én vagyok itt neki. Nekem viszont itt van mindenem, ami a múltamhoz köt.
Végül elérjük a kérdéses helyet, és én megtorpanok a sír előtt, melyen gyönyörű betűkkel annyi áll:

Lilian Leduc
Gyermekem

A sír felett egy angyal zokog márványból. Régi, de sértetlen, fehéren óvja egyetlenem márványsírkövét.
El kellene kezdenem beszélni. Felkerekedik a szél, kísértetiesen zúg a sírok közt a híres temető közepén.
- Évszám nélküli a sír, mivel nem akartam, hogy turisták háborgassák. Mivel a temetőt az 1800-as évek elején hozták itt létre, Liliané volna a legöregebb sír a parcellák közt. Exhumálnák a titokzatos, ki tudja hogyan idekerült nő testét, és rájönnének, hogy a sír egy urnányi hamutól eltekintve, üres. Nem itt temettem el először, hanem a birtokomon, ám miután a Lavelle-kúriát a földdel tették egyenlővé, kénytelen voltam idehozatni, hogy legyen egy zarándokhelyem. Ő a lányom, Rhys. Az egyetlen gyermek, akit valaha teremtettem öröklétem során - magyarázom, teintetem le sem veszem a sírról. Hosszú szövetkabátom gallérját felemeli a hűvös szél, arcomnak csapódik, ám mit sem törődöm vele.
Aztán hallgatásba burkolózom. Nézem a sírt, nézem az angyalt, mely Lilian vonásait tükrözik. Közkeletű tény, sokan tudják, hogy azokra a sírokra faragtak zokogó angyalt, akik öngyilkosok lettek. Ebből azt hiszem, sokan színes mesét tudnának kerekíteni, de Rhysnek nem ilyen élénk a fantáziája. Ő a tények, a logika embere, a cselekvésé, nem az ábrándoké.
Mélyet lélegzem a hűvös éji levegőből, majd ránézek.
- Szeretném, ha többet tudnál a múltamról. Ezért hoztalak ide, és köszönöm, hogy vállaltad az utazást. Megtisztelnél azzal, hogy végighallgatsz, és közben eltöltesz velem itt egy kis időt? - kérdezem. A sír mellett egy kovácsoltvas, fekete pad áll. Látszik rajta, hogy gondozott, akár a sír. Friss virág nincs ugyan itt, hiszen a teljes sírt kő fedi, és én sem hoztam most virágot, sem gyertyát. Tűz ölte őt meg, ezért eszem ágában sincs tüzet hozni sírja közelébe.
Leülök a padra, és zsebembe rejtett kesztyűs kezem most előveszem. Leveszem a kesztyűt. Ritkán teszem, és bár Rhys előtt nem kell rejtegetnem az égésfoltot a jobb kézfejemen, hiszen látta már, most mégis láthatóvá teszem.
- A halála éjszakáján szereztem ezt a sérülést - emelem kicsit meg a kezem, mintegy utalva arra, miről is beszélek. - Az az éjszaka kitörölhetetlen emléket hagyott bennem, amely visszatartott attól egész későbbi létem során, hogy újra próbálkozzam utódnemzéssel, és azzal, hogy bárkit magamhoz kössek újra az öröklétben. Van róla elképzelésed, milyen következményei vannak annak, ha valakit örökre magadhoz kötsz, Rhys? - nézek föl rá most, majdhogynem először, mióta betettük a lábunkat a temetőbe, melynek kapuján a szokásos felirat ugyanúgy hirdette, hogy "Feltámadunk", és tulajdonképpen ez mindenki másra igaz lehetne e kerítésekkel körbevett földben, kivéve Lilianre.
Nézek rá, és komolyan várom a válaszát. Rhys okos fiú. Nem biztos, hogy tudni fogja, miért hozom ezt fel, vagy hogy mire is gondolok pontosan. De tudom, hogy egykettőre meg fogja érteni, miről is van szó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhys I. Phantomhive
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : minden, ami illegális
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Andy fucking Biersack
Hozzászólások száma : 179
Csatlakozott : 2013. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Csüt. Jún. 12, 2014 5:25 pm

We don't belong, We don't belong, belong to anyone



Franciaország, sosem jártam még itt, és nem is hittem volna hogy eljutok ide, de mégis itt vagyok. A saját stílusomban feketében és bőrben, de nem egyedül, Lucien oldalán érkezem, és őt követve sétálok le a repülőgép lépcsőjén ide-oda nézelődve hogy mi merre van. Idegen nekem itt minden, az emberek, a nyelv a hely, minden. Semmim sincs itt, és keresnivalóm sem sok, de mégis, azt mondta ide kell jönnünk és én jöttem vele szó nélkül. A repülőn valahogy nem voltam ideges, de most hogy leszálltunk és újra biztos talaj van a lábam alatt annál inkább. Mit akar itt Lucien, miért jöttünk ide? Szótlanul követem amerre megy de nem kerüli el a figyelmem hogy nem hozta magával a kedvenc sétapálcáját, amit klasszikus kiegészítőként hord, máskor meg fegyverként. Mellette haladok a célunk felé, ami furcsa módon egy temető felé visz, sosem szerettem őket, de különösebb irtózásom sincs, egyszerűen csak ha tehetem elkerülöm, a végén még mindenféle zombik támadnának rám. Szép, Rhys, megint túl sok animét néztél... Végül megállunk egy fehér, szépen gondozott de nem kirívó sír mellett és végigpillantok rajta a név semmit nem mond, csupán az alatta lévő írás. Gyermeke? Szóval Luciennek volt egy gyermeke?
- Lilian Luduc... tényleg ő volt neked az egyetlen gyermeked? - kérdezek rá, még mielőtt mesélni kezdene, aztán csak hallgatok, és a zokogó angyalra pillantok, van egy tippem hogy mit ábrázol, de nem vagyok benne biztos hogy jók lennének az asszociációim, az ilyesmi sosem volt erős oldalam ami azt illeti. Elcsendesedek ahogy mesél, és valahogy úgy gondolom nem sok ember vagy akármi más lehet a világon aki ismeri ennek az éjjeli démonnak az életét. Olyan távoli már a kép amikor először találkoztunk, és megfenyegettem hogy ne merjen elvarázsolni a vámpírbűbájával. Erre tessék. Elvarázsol máshogy, bár kétség sem fér hozzá megtartotta a szavát.
- 1800 óta te mindig... eljössz ide hogy meglátogasd őt? - kérdezek vissza ahogy elhallgat egy kis időre. A sírra szegezem a pillantásom, és elgondolkodok milyen nő lehetett aki annyira felkavarta a vámpírt hogy ne próbálkozzon még egy utóddal, mi lehetett benne amit látott? Miért ő? A hangja zökkent ki a gondolataimból és hogy a kis pad felé invitál. Vajon sok időt töltött egyedül ezen a padon?
- Persze, ha nem érdekelne nem is jöttem volna el, hiszen tudod - lezseren vállat vonok ahogy mellé telepszem, és ezzel bele is egyezem a dologba ezt már tudhatja, de valahol mélyen érzem hogy ez nem csak egy sima mesélés, nosztalgiázós este lesz hanem valami sokkal mélyebb. Beleláthatok majd az életébe, a múltjába és talán abba is, hogy mit tervez és mi a célja velem. Figyelem ahogy lehúzza a kesztyűit, amik elegánsak, sokkal jobban állnak neki, mint nekem a fekete ujjatlan motoroskesztyű. Amit oly szívesen hordok amúgy. Előkerül az égésfolt a kézfején amit láttam már, de sosem mondta hogyan szerezte de mit sem ront a fájdalmasan szép megjelenésén. Meglepetten szusszanok fel ahogy kijelenti mikor szerezte a sérülést.
- A halála éjjelén. Hogyan halt meg Lilian? - kérdezem, és mikor rákérdez hogy mit jelenthet az örökké, meghökkenek egy kicsit, miért kérdez tőlem ilyeneket?
- Nincs. Úgy gondolom ez egy nagyon kockázatos dolog hiszen ha valakit az ember maga mellé köt, az elveszít mindent ami körbeveszi, és mindenki meghal, míg ő örökké abban a korban reked. Nehéz döntés, de azt hiszem néha megéri kockáztatni - válaszok egy kis idő után amíg össze szedem magam és a gondolataim, miért kérdez tőlem ilyeneket? Rain már egy vámpíré, teljesen, de... mi van ha? Nem, azt nem... Nem hiszem hogy arra gondol. Még hogy én, mellette?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Pént. Jún. 13, 2014 9:28 am

- Leduc - javítom ki elmosolyodva. A francia nevek kiejtése sose volt Rhys erőssége, de ez nem olyasmi, ami ne volna fejleszthető idővel. Idővel... Ha elfogadja az ajánlatomat, öröklétnyi ideje lesz bármely nyelvet megtanulni. Kétlem, mondjuk, hogy ilyesmire ragadtatná majd magát, vagy effélére fordítaná értékes idejét.
- Igen, ő. Míg éltem, volt ugyan hitvesem, de csak igen rövid ideig. Elvitte a fekete himlő, így a szó szoros értelmében vett gyermekem sem született.
Rásandítok, és kicsit elmosolyodom, fanyarul.
- Neked mindig is volt érzéked ahhoz, hogy a megfelelő kérdéseket tedd fel.
Összeráncolom a szemöldököm a válasz gondolatától azonban. A kabátom zsebéből díszes cigarettatárcát veszek elő, és megkínálom vele Rhyst, majd egy szálat a számba dugok és meggyújtom. Csak ezt követően válaszolok:
- Egyébként nem. 1920 óta nem jártam Franciaországban. Belekeveredtem egy összeesküvésbe, és nem válogattam meg elég gondosan a társaimat. Túl sok ellenséget szereztem nagyon rövid idő alatt, és végül jobbnak láttam elmenekülni, mielőtt lesújtanak rám. Tudod, a vámpíroknak is megvannak a maguk törvényei, és főleg ott, ahol rengeteg vámpír él kis helyen - mint például Párizsban -, ott az ilyen politikai pengeváltások szedik a legtöbb áldozatot. Végül is ez is egyfajta természetes szelekció, hiába mesterségesen generált - jegyzem meg, de aztán rájövök, hogy kicsit elkalandoztam. - Azóta nem jártam itthon - zárom le inkább a gondolatmenetet. Belemehetnék a részletekbe is, de annyira nem érdekesek, és ha halandó volnék, nem is emlékeznék már mindenre.
Hátradőlök, kifújom a füstöt, majd mélyet lélegzem hazám levegőjéből. Az éjszaka kissé nyirkos, kissé ködös, távolról hallatszik Párizs eleven zaja, de itt minden csendes rajtunk kívül.
- Rengeteget változott minden... - állapítom meg, világos tekintetem körbehordozva a sötét árnyakon. Nagyon nosztalgikus, különös hangulatba kerülök. Furcsa, édes, ködös lebegés karol át. Ez az otthon ölelése, azt hiszem.
Mégis, ki kell mondanom, amit ki kell mondanom. Aprót sóhajtok, és égett kezem ökölbe szorítom.
- Lilian magára gyújtotta a szobáját. Benn égett. Beleszeretett egy halandó fiúba, és ezt nem tűrtem. Megöltem a fiút. Ezt pedig ő nem tűrte. Dühből tette, fájdalmában, és mert ezt sohasem tudta volna megbocsátani nekem. Borzalmas dolgokat teszünk azokkal, akik túl fontosak nekünk, nem igaz? - nézek fel rá lassan.
Nem tudom, érti-e a szavak finom, lágy esésű ármányát, hogy folyamatosan célozgatok neki valamire. Tudom, hogy össze fog állni neki a kép, mégpedig hamarosan, hiszen mindig átlát a szitán.
- Mikor éri meg kockáztatni? - kapok rögvest a gondolat után. Nagyon érdekes dolgot mond, és szerintem kezdi is kapisgálni, mire akarok kilyukadni. - Akkor, amikor valakinek nincs vesztenivalója, lehet, hogy pont ez az egyetlen, ami előrelépést jelent.
Elhallgatok. Nem akarok zsonglőrködni a szavakkal, nem akarom tőrbe csalni őt. Abból soha nem származott még semmi jó. Lilian tiszta szeretetét is az ellenkezőjévé változtatta a saját elvakultságom és aljasságom, mely öröktől fogva részem, bármilyen köntösbe is bújtassam.
- Szeretném, ha ma éjjel meghoznál egy döntést. Ezért hoztalak ide, ezért tárom fel előtted, hogy ki vagyok valójában: hogy tisztán láss. Nekem múltam van, Rhys, rémes múltam, hihetetlenül hosszú listányi gaztettel és mocsokkal, és ezekre nem vagyok büszke egyáltalán, mégis együtt kell élnem velük. Nagyon, nagyon hosszú ideig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhys I. Phantomhive
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : minden, ami illegális
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Andy fucking Biersack
Hozzászólások száma : 179
Csatlakozott : 2013. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Kedd Jún. 17, 2014 8:48 pm

We don't belong, We don't belong, belong to anyone


- Ledduc - ismétlem meg hátha most már jó lesz, bár az jó kérdés hogy minek töröm magam egy név miatt ami valaha ugyan létezett, de ma már csak egy sírfelirat. Elmúlt és csak a sírkő őrzi az emlékét talán még az se tudja már hogy miről van szó. Vajon egyszer nekem is... lesz sírom valahol? Ahová Rain majd eljön és talán egy szál gazt is hoz? Kétlem. Sosem szerettem a franciát ha választani kéne akkor egyértelmű hogy melyik nyelvet tanulnám meg, bár ki tudja, Lucien kedvéért talán még a franciát is. Talán. Esetleg. Nem tudom, a kijelentésére megrezzenek. Néha bele sem gondolok hogy amikor ő élt, az milyen ősrégen lehetett már, és még mindig emlékszik mindenre.
- Sajnálom ami vele történt, a betegség nem válogat - sóhajtom, és ahogy kijelenti hogy jó érzékem van a kérdezéshez csak felkuncogok kesernyés, torokhangon, ez igaz. Mindig bele tudtam kérdezni kendőzetlenül a dolgok közepébe, de ez vagyok én. Mondja meg mindenki a frankót, nem vagyok vevő a cirádás körmondatokra és az szóforgató diplomáciára. Azt meghagyom az ezeréves vámpíroknak akiknek nincs jobb dolguk mint ezekkel foglalkozni amúgy értelmes dolgok helyett. Ahogy előhúzza a cigarettás dobozt meglepetten pillantok rá, ő nem szokott cigizni csak nagyon ritkán de elfogadom a kínálást és közelebb hajolva lopok én is tüzet a saját szálamhoz. Kellemes illatú és ízű dohány olyan furcsa, de jó.
- 1920-ban? Az sem ma volt már ami azt illeti. Vámpír összeesküvésbe keveredtél? - kérdezek vissza, hiszen az emberiek nem hinném hogy megártottak neki. Valahogy furcsán venné ki magát hogy egy vámpír beleesik az egyik emberi összeesküvésbe. Minden változott, semmi nem marad ugyanolyan csak a vámpírok. Bár a fene sem tudja. Lehet hogy ők is változnak csak olyan hosszú idő alatt hogy a halandók élete semminek sem tűnik hozzá képest. Hiszen ők.. ők... örökké élhetnek. Megrezzenek a szavaira ahogy elmeséli mit tett Lilian, miként veszett oda az egyetlen gyermeke. Furcsa hogy csak egyetlen... de hát biztos megvolt erre az oka. Ahogy arról beszél hogy a lány magára gyújtotta a szobát és bent égett minden figyelmemmel figyelek rá. Megölte? Bár mondjuk engem is majdnem megölt az első találkozásunkkor amikor én meg megfenyegettem, nem kis erővel kent fel a falra hogy fogjam vissza magam. Utáltam. Utáltam ahogy az udvarias mosolya még akkor sem hervadt le az arcáról, mint egy gyönyörű merev maszk. Elgondolkozok mielőtt válaszolnék neki hiszen ez fontos kérdés.
- Nem tudom. Ez benne a kockázat, ha valakit kellő mértékben szeretsz hogy magadhoz kösd, vagy utálsz és szenvedtetni akarod egy életen át. Mindenképpen kockázat - válaszolok hiszen megkísért a gondolat hogy mi lenne ha ő és én együtt... egy életen át? Nem lenne az túl hosszú idő nekünk? Meg tudnám szokni? Hiszen Rain, nos ő már Demetriusé. És ha én is vámpíré lennék? Vajon tudnánk együtt élni örökké, vagy folyamatosan marakodnánk mint az utóbbi időszakban?
- A rémes gaztettek ismerős fogalom nekem is akad már jópár annak ellenére hogy alig múltam el nagykorú. Gondolom ismered már a múltamat. Meg akarlak ismerni hogy helyes döntést hozhassak mielőtt felkelne a nap. Van egy sejtésem mit akarsz kérdezni és nem tudom mit felelnék jelen pillanatban - sóhajtom és hátrasimítom a hajam, aztán még egyszer. Miért vagyok bizonytalan és miért... izgatott?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Szer. Jún. 25, 2014 10:43 am

Halkan és röviden felnevetek, amint azt hallom, miként próbálgatja kimondani hajdani gyermekem nevét. Rhysre nem feltétlenül az a jelző illik, hogy "bájos", de ez a próbálkozás most mindenképp az.
Biccentek, elfogadva a részvétét egykorvolt nejem végett.
- Kedves lány volt. Bernette-nek hívták, és mindössze 13 volt, mikor hozzám adták. Utolsó leány volt, siettek vele... - mesélek egyre többet és többet, de ez... ez még az ártalmatlanabbik fajta igazság. - Gyakorlatilag özvegy vagyok, már nagyon-nagyon régóta. Sőt, azóta többszörösen is. Miután vámpír lettem, annyira szerelmes lettem a teremtőmbe, hogy végül összeházasodtunk. Nevetséges volt az egész. Van fogalmad róla, hogy néz ki két vámpír násza? - kérdezem, de kész vagyok el is mesélni, csak az érdekesség végett. - Elég véres szertartás - vetítem előre.
Történetmesélős hangulatban vagyok, ami kifejezetten jól jön, hiszen pont ezt akartam csinálni ma egész éjjel. Mesélni Rhysnek, elmondani a történetemet, elmagyarázni neki, milyen alak is vagyok valójában.
Meggyújtom cigarettáját, a narancsszín fényben felvillanó arcát nézem, fiatal, zord, számomra mégis oly kedves vonásait. Néha elfog a vágy arra, hogy éjhosszat heverjek és őt az ölembe véve mást se csináljak, csak dédelgessem, simogassam, nézzem. Olyan elemi erővel rángatja elő belőlem a gyengéd oldalam, mint senki más nagyon régóta, és ez teljesen letaglóz.
Beleszívok a cigarettába, míg kérdését hallgatom, és kicsit elhúzom a szám egy keserű vigyorra, mely felfedi szemfogaimat is.
- Csak nem gondolod, hogy halandók ármányai kifognának rajtam? Hiszen gondolatokba látok - emlékeztetem, megkoppintva a halántékom. - Bár a halandók gondolatait látni kissé fárasztó, egy idő után unalmas. A tieid azonban mindig lenyűgöztek - szólom el magam szándékosan, és érdeklődőn sandítok felé. - Sokkal drámaibb volna azt mondanom, hogy te vagy az egyetlen, akinek a fejébe sose néztem bele, de mindketten tudjuk, hogy ez nem egy szirupos lányregény.
Lepöccintem a hamut, és visszatérek a tárgyhoz, mely nem más, mint a kalamajka, amibe keveredtem. Kicsit hallgatok, mert össze kell szednem és sorba kell rendeznem az emlékeimet és az eseményeket. Miután megértettem, mi történik, minden a helyére került a kirakósban, és bár sokkal érdekesebb lenne az elejéről elmesélni mindent, aligha hiszem, hogy Rhyst ilyen mélységekben érdekelné az ügy.
- Párizsnak akkor egy nagyon... faragatlan ura volt. Én voltam a témoinja, de csak azért, mert senki más nem volt képes őt lecsillapítani. Nem volt ez akkor egy túl becses rang, a legtöbb vámpír itt Franciahonban jobb szeretett a maga ura lenni. Öregek és gőgösek errefelé az öröklétűek. És mellesleg elég sokan is vannak. Röviden, az egyik vidéki úr úgy döntött, ideje átvennie Párizs felett az uralmat, de ezt annyira körmönfontan és mesterien csinálta, mint ahogy egy pók szövi meg a hálóját. Én voltam a hálóban az a másik pók, aki rendre ellopta és kiszabadította a zsákmányát, mikor nem ért oda időben. Mert eleinte nem láttam a hálót. Ám egy éjjel borzalmasan belegabalyodtam, és nem tudtam már kiszabadulni.
Ez alighanem túl metaforikus, de így a legegyszerűbb szemléltetni, mi is történhetett.
- Vámpírok "összeesküvéséhez" keverd hozzá még egy horda öntudatos és irányíthatatlanná váló vadász bosszúvágyó dühét, illetve egy becsvágyó, és faja pusztulása láttán végtelenül kétségbeesett hiúzvezért... meg jónéhány éhező halandót, akiknek a problémái megoldása szintén a természetfelettiekre várt, mint mifelénk mindig.
Kiszívom az utolsó slukkot a cigarettából, és elnyomom a padon. Nem pöckölöm el, szépen kiviszem madj egy szemeteshez. Hazám földjét nem szennyezem be.
- Megvádoltak sok mindennel, például azzal, hogy saját jótevőimet - akik igencsak megfogyatkoztak abban az időben - vadászok kezére adtam, és ez a vád annyira kivédhetetlen volt, mert a város új ura, Francis, annyira zseniális csapdát állított nekem, hogy nem volt más választásom, mint szembenézni a napfelkeltével, vagy elmenekülni.
Felnézek rá, hiszen nyilvánvaló, melyiket választottam. Vagyis menekültem. Vagyis, nem épp úgy cselekedtem, mint egy oroszlán. Ez egy új jellemvonás: a gyávaság, bár nevezhetnénk sok minden másnak is. Élni akarásnak, másféle igazságtételnek... Mindegy.
Sokkal inkább érdekel, mit felel a kérdéseimre, ezért teljes figyelmem nekiszentelem, még a sírkőről és az angyalról is leveszem a szemem. Kicsikét elmosolyodom, de ebben nincsen semmi öröm.
- Milyen érdekes, hogy a szenvedést emeled ki, nem pedig az örök életet, az örök fiatalságot és a hatalmat...
Elhallgatok, nem akarom befolyásolni a gondolatait. Vagyis de, nagyon is, főleg azt akarom, hogy azt akarja, amit én is, már hónapok óta. Sőt, valójában azóta, hogy megismertem őt, mert még azelőtt elhatároztam ezt, hogy Rhys fivére is megkörnyékezett volna ezzel. Ami igazából kicsit inkább hátravetett igyekezetemben, hiszen ha a Város Ura is ezt akarja, lehet valami más is a háttérben. De aztán rájöttem, hogy a Város Ura vágyainak köze sincsen Rhyshez, sőt akkor lenne legboldogabb, ha a fiúnak semmi köze nem lenne nemcsak az örökléthez, hanem a léthez sem. Sőt, lehet, alaposan magamra haragítom őt ezzel a lépéssel, de hát maga a fiú jött el hozzám, és kért! Nem látok át ezen a kusza ármányhálón, és sokáig nem akartam kettejük játszmájának eszköze lenni, sem Rhyst nem akartam azzá tenni azzal, hogy magamhoz kötöm - de ez csupán spekuláció. És legfeljebb, ha el kell jönnünk New Age Cityből, hát eljövünk. Azt hiszem, Rhysnek amúgy is mindegy. Mindenesetre ezt is el kell magyaráznom neki.
- Ismerem a múltadat - hagyom jóvá a költői kérdésre adott nem költői választ. - Bár nem minden részletét. Például, elárulhatnád, mi van végül is most közted a testvéreddel.
Ránézek, türkiz szemeim ismeretlen cinkossággal figyelik őt. Sejti, mit akarok kérdezni? Óh, hát persze, hogy sejti. Nagyon okos fiú, és mint mondtam, remek az analitikus képessége. És az empátiája. Belém lát. És díjazom az őszinteségét, nagyon is. Örülök, hogy nyitva hagyta a kaput, és nem zárkózik el semmitől sem.
- Rendben - bólintok, és eldöntöm, hogy tovább fogok neki mesélni. Azonban előre kell bocsátanom pár dolgot.
Mintegy magyarázatképpen a korábbiakra (például arra, miért is volt akkora a bűnöm, hogy el kellett hagynom a hazám), tovább mesélek és magyarázok a vámpírok gondolkodásmódjáról.
- A mi társadalmunkban nincs nagyobb bűn annál, mint belemarni abba a kézbe, mely a bölcsőd ringatja. Ez azt jelenti, hogy akkor vagy a legnagyobb áruló, ha végzel a jótevőiddel. Az pedig mindennél borzasztóbb bűn, ha végzel a teremtőddel, vagy a vérvonalad felmenőinek bármelyikével. Erre amúgy a teremtés során kialakult köteléknek köszönhetően elég kicsi az esély. Minden gyermek kvázi isteníti az atyját. Ezért van, hogy sokan inkább magukkal végeznek, ha képtelenek elviselni tovább ezt a fojtogató hurkot a kötél végén.
A cigarettatárcát kezdem forgatni a kezemben, és meredten bámulok előre, Lilian sírjára. Elragadnak az emlékek egy rövid időre. Lilianről nem akarok többet mesélni. Túlságosan fáj. De vannak, amiket egyszerűen el kell mondanom neki, mert nincs senki más, akinek elmondhatnám, ő pedig hamarosan osztozni fog velem az érzéseimen.
Már ha fog.
- Sokszor azt hiszem, Lilian tette az én személyes büntetésem, de nem azért, amit az udvarlójával tettem. Hanem azért, amit én tettem a saját teremtőmmel. Én belemartam a kézbe, amely teremtett és táplált. Belemartam a torkába. Kivégeztem.
Kicsit kivárok, figyelve a reakcióját, talán hatásszünetet is tartok.
- Érezted már úgy, hogy mindennél jobban meg akarsz szabadulni valakinek a befolyásától? Mert annyira érezted, hogy káros neked, és semmi más kiutat nem találtál? Érezted már mindennél jobban, hogy szabad akarsz lenni, korlátoktól mentesen élni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhys I. Phantomhive
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : minden, ami illegális
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Andy fucking Biersack
Hozzászólások száma : 179
Csatlakozott : 2013. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Csüt. Júl. 03, 2014 3:04 pm

We don't belong, We don't belong, belong to anyone


Összehúzott szemekkel nézek vissza rá kissé talán durcásan, ne nevessen ki a próbálkozásomat bssza meg! Na jó, tudod mikor fogom még egyszer törni magam hogy egy nevetséges nevet kinyökögjek méghozzá franciául... De nem teszem szóvá, hamar túllendülök ezen az apróságon ahogy ismét mesélni kezd és megújult érdeklődéssel hallgatom, hiszen jó ideje ismerem már ezt a rejtelmes férfit, és mégsem tudok róla szinte semmit. Az üzleteiről mindent, hiszen javarészt velem csináltatja meg, de az élete és a múltja fekete folt.
- Vámpírházasság? Az meg milyen? - kérdezek vissza enyhe döbbenettel, hiszen ilyesmiről nem is igazán hallottam még. Sima papírozás meg csók jelenet mint az embereknél, vagy valami rituális nyakontekert hókuszpókusz az egész? Annyit mindenesetre közöl hogy véres. Remek. Nem leszek vámpír, és nem házasodom meg soha. Na nem mintha ettől kellene tartanom, hiszen vérállatból nem lehet vámpír, pedig néha eszembe jutott már, hogy jobb volna úgy. Vagy nem. A határozottság erős oldalam volt mindig is, főleg mielőtt beütött a krach. Aminek vége szakadt, így most már összefoltozva túl tudok lendülni a saját nyűgjeimen és talán most már élhetek is. Beleszívok a cigimbe ahogy meggyújtja nekem is és felparázslik a vége. Képzelem milyen rémes profilom lehet most így. Folytatja a beszédet és elmosolyodom hogy mennyire unalmasak az emberek gondolatai, bár én nem látom őket, néha elég konkrét elképzeléseim vannak róla hogy mi minden keringhet abban a káposztalében. Azonban megvillan morcosan a szemem ahogy szóba kerülnek az én gondolataim, mindaz a sötétség és keserűség ami átjárt, és ő mindent látott.
- Remélem tudod hogy ezért nagyon utállak. Még TE sem kutakodhatsz a fejemben csakúgy, mindenféle ok nélkül. Úgyis kimondom ha valami nem tetszik. Tudom hogy nem leányregény, ez már rég nem az... - morgom meg ezt a momentumot, pedig nem utálom. Csak utálni akartam, emiatt és még más, apróbb dolgokért, mint a fájós hátamért, ami az első találkozásunkat kísérte, vagy a gúnyos szavaiért, amiknek már nincs élük. Azért is utálni akartam, amiért ilyen eszméletlenül jól néz ki, és még az én fantáziámat is beindítja, pedig sokáig nem gondoltam rá hogy mi pont úgy kezdjünk egymással valamit. Akármit. Megbillentem a cigimet és lehull róla a felesleges hamu, és hallgatom tovább a meséjét, és jobbára most hallgatok hogy megértsem mi történt ami ennyire meghatározó volt. A pókos hasonlatra kissé elhúzom a szám, jellemző a vámpírokra, de rühellem ezeket az ocsmány kis jószágokat.
- Szóval röviden szólva ez a Francis nevű s*ggfej húzott csőbe hogy megölhessen, de te nem haltál meg hanem eljöttél Franciaországból - foglalom össze, bár én is tudom ennél azért mélyebb a történet és biztos nem lehetett könnyű elhagyni a szülőföldjét. A vámpírok néha rémesen szentimentálisak ilyen téren szerintem, bár ki tudja, nekik volt rá idejük hogy megszeressenek egy-egy földet, vagy akkoriban még ennyire erős volt a nemzetiségi öntudat?  
- Az örök élet semmit nem ér ha az ember nem tud boldog lenni, és csak kín minden egyes újabb nap. A hatalom nem vonz, a hatalom eddig semmi jót nem mutatott nekem, csak sebeket okozott - sziszegem megvetően, és kezem akaratlanul is a nyakamra csúszik hogy a három vékony csík alakú heget elfedjem. Még az emléke is kbaszottul fáj, és ezt is a hatalom tette, az, amit megszerezhetnék, az amit olyan sokan hajhásznak. Engem majdnem tönkretett. Kezd körvonalazódni bennem hogy mire akar kilyukadni ezzel a nagy mesemondással Lucien és nem tetszik a dolgok menete, nem tetszik hogy meg kell hoznom majd egy döntést amivel megpecsételem a sorsomat. Bárhogyan is döntök. Elfintorodom egy pillanatra ahogy eszembe jut egy gyűlölettől terhes szempár, a város urának szemei, aki leginkább azt akarná hogy hat lábbal legyek a föld alatt, távol Raintől, nem pedig azt hogy egy másik vámpír oldalán éljek a végtelenig. Én ezt soha nem akartam, hogyan sikerült egyáltalán ide jutnunk? Mikor siklott ki ennyire végzetesen az egész? Ahogy beszél, egyre inkább felcsapnak és elsodornak az érzéseim, végtelen tengerként ide-oda hánytorgatva és mikor az egyik mikor a másik part kerül közelebb. Felhúzom a térdeim a padra, török ülésbe helyezkedem, muszáj valamit kezdenem a testemmel, miközben hallgatok némi általános információt a vámpírtársadalomról, és fájdalmasan feszülnek meg az ajkaim a kijelentésére. Hiszen én is... hiszen a szüleink, az anyánk, a kéz ami táplált, végül miattam veszett el. Mélyen belül megrendít ez a pocsék párhuzam, hiszen ő is?  Azután jövök csak rá hogy közben volt egy kérdés is felém, és megborzolom a hajam. Mint mindig ha nem tudok hirtelen mit mondani.
- Most... megvagyunk egymással. Mióta összevesztünk már kétszer találkoztunk a lakásunkban és próbálunk megint közeledni egymás felé, csak olyan nem tudom, nem vagyok biztos benne hogy Rain ezt akarja és a szeretője köztudottan rühelli a képem - válaszolok, bár az nem érdekel hogy a város nagyrabecsült ura ki nem állhat, csak az hogy ez Rainnek esik rosszul, és most örökké kettőnk közt őrlődjön? Fogalmam sincs most éppen hogy vagyunk, de valami alakul, valami ami a jó és amit nem szabad tönkretenni.
Kibillent egyensúllyal figyelek a szavaira, mintha valamit előrevetítene ezzel, és végül Lilian kapcsán ki is mondja hogy mit tett. Megölte a teremtőjét, ami tényleg nagy bűn lehet.
- Bizonyára megvolt az oka annak hogy megölted őt, nem valami szeszély miatt, Liliannak meg volt választása és ő döntött. Az ő döntése miért lenne a te hibád/büntetésed? - kérdezek vissza, hiszen talán fájt neki a gyermeke elvesztése de akkor sem ő üldözte odáig hogy a halált válassza az élet helyett. Ezt nem választhatja más.
- Hónapokig éreztem, aztán rájöttem hogy az semmi volt ahhoz képest, amit akkor éreztem, amikor egyedül voltam a lakásban és minden árnyék nekem akart támadni és minden éjjel... újabb epizód kezdődött... - sóhajtok fel, nagyon sok idő kellett,  hogy össze tudjam szedni magam, és nagyon rosszul néztem ki, amikor Rain rám talált és... jól összevesztünk. Talán meg is érdemeltem. Nem tudom. De még fáj az emlék.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Vas. Júl. 06, 2014 11:02 pm

- A vámpírok násza, legalábbis abban az időben, ismeretetek idejével egyenlő mennyiségű véráldozatot jelentett. Hullák tengerén ünnepeljük egy új közös élet kezdetét.
Enyhén cinikusan mondom ezt, de hát dióhéjban tényleg ennyi a lényege. A részletekkel meg nem untatom.
- Sokat segít nekem, hogy megértselek - magyarázom kissé balkezesen ezt a gondolatok közé nézős dolgot. - Fel kellene ajánlanom, hogy többé nem teszem? - kérdezem, döntse el ő. Én nem teszek addig ilyen gáláns gesztust, míg ő nem akarja feltétlenül.
Bólintok, amint összefoglalja a maga módján a töténteket. Hosszas mondatokat zsugorít egészen apróra. Olyan, mint egy hatalmas szemétprés. Többek közt ez is nagyon szeretem benne.
Akárcsak az őszinteségét, mely mindig ugyanolyan. Nyers, nem cicomázza túl a dolgokat, ebből tudom, hogy igazi. Istenem, annyira igazi! Magamba akarom szívni őt. Szükségem van erre a valódiságra. Néha minden annyira szürreális körülöttem, annyira szövevényes, hogy szinte pánikolva keresem a kiutat, és az mindig az ő.
- Mi az, ami vonzana az öröklétben?
Megadom. Megkapsz bármit - toldom hozzá gondolatban, de időben csukom be a szám, hogy ez a nyálas ömlengés ne törjön utat magának. Meg akarom csókolni a heget a nyakán, ahogy megérinti, és mielőtt átgondolnám, meg is teszem. Odahajolok hozzá, hűvös ajkaim a hegekre simulnak, majd egyszerűen felegyenesedem, mintha mi sem történt volna.
Azt tudom, hogy a hajborzolás tanácstalanságot jelent, de remélem, ez el fog múlni hamarosan.
- Ezt meg tudom neked válaszolni - jegyzem meg egy jóindulatú kis mosollyal. - Rain egyszer megkeresett, beszélgettünk. Rólad. Kétségtelen, hogy nagyon szeret és nagyon ragaszkodik hozzád. Elmondta, milyen boldog lenne, ha te is öröklétűvé válnál, akárcsak ő, mert képtelen lenne téged elveszíteni újra. Ez persze felveti az általad említett problémát is, a Demetrius kérdést. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon ha a halandó szolgámmá teszlek, a Város Ura elüldöz-e majd New Age Cityből. Hiszen nyilvánvalóan neki nem áll érdekében téged halhatatlanná tetetni. Viszont úgy gondolom, az sem áll érdekében, hogy elüldözzön vagy elpusztítson téged, mert azt a fivéred sohasem bocsátaná meg neki. Bár ki tudja - emelem meg kissé a vállam, kegyetlen kérdőjelet téve a gondolatmenet végére. - Tehát lehet, hogy kivívom egy több ezer éves hatalmasság haragját azzal, hogy magamhoz kötlek - tálalom könnyedén a dolgot, mintha ez nem is volna annyira halálos dolog, mint amennyire egyébként az.
Feltűnik, hogy kezdem nevén nevezni a gyereket, de hát minek is kerülgetnénk? Rhys már úgyis kitalálta, mi is a tétje a mai beszélgetésnek.
Megfontolom ezt a kérdést Lilianről és Auroráról, és sóhajjal vezetem fel a válaszom:
- Azért az én bűnöm és az én büntetésem, mert minden, amit a másikkal teszel, az reakciót vált ki. Minden egyes tetted reakció valaki más tettére, vagy a körülményekre. Onnantól kezdve, hogy valakit magamhoz kötök, nemcsak a tetteiért felelek, hanem az érzelmeiért is. Elég nagy felelősség. Te csak huszonkettő vagy Rhys, én nyolcszázötven. Már csak emiatt is felelősséggel tartozom érted.
Arcát vizsgálom, miközben felteszem azt a kérdést és megkapom ezt a választ a kitöréssel kapcsolatban. A vággyal, a dühvel kapcsolatban. A dühöt, tudom, ismeri. Igazából szerintem nincs érzelem, melyet ne ismernénk legalább kicsit is egyformán, valamiféleképpen.
- Ezek a pánikrohamok már elmúltak, igaz? - kérdezem összevont szemöldökkel, majdhogynem szigorúan. Sajnos hiába él Rhys velem, a nap egy részében halottságom okán nem tudok vele lenni. Olyankor bármi történhet, amiről talán nem is tudok.
- Egyébként, arra céloztam, hogy én ezt éreztem, amikor megöltem őt. A teremtőmet. Aurorának hívták. Meg akartam tőle szabadulni, mert úgy éreztem, megfojt. Zsarnokká vált, pedig nem volt az. Őszintén megvallva, tartok tőle, hogy én is az leszek, zsarnok leszek feletted, mint ahogy Lilian felett is az voltam. De a halálommal magad is meghalnál, más kiútja ennek pedig nincs, illetve van, de az igen fájdalmas, és nem igazi megoldás. Távol tudnál magadtól tartani, ha akarnál. - Mivel ismerem vad akaratom, hozzá kell tennem: - Talán. Egy ideig. De a kötelék, miután létrejön, és egy kis idő eltelik, eltéphetetlenné válik. Nem lehet visszacsinálni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhys I. Phantomhive
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : minden, ami illegális
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Andy fucking Biersack
Hozzászólások száma : 179
Csatlakozott : 2013. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Kedd Júl. 08, 2014 8:58 pm

We don't belong, We don't belong, belong to anyone

- Szóval gyakorlatilag mészárlás volt az egész, amit ők násznak neveznek. Igazán... érdekes szertartás lehet - húzom el a szám egy kicsit, hiszen sok vér és halott, ennyi tesz hát két vámpír násza? Faurcsa hagyományok vannak a vámpírok között, nem mindig akarom megérteni őket. Néha egyáltalán nem akarok a közelükben sem lenni, de máskor meg minden vámpír eggyé olvad. Érdekes népek, néha nem tudom eldönteni hogy szeressem vagy gyűlöljem őket.
- Minimum fel kellene, és megbánnod mélyen hogy valaha is megtetted, de mind tudjuk hogy ez nem - mi is? - szirupos leányregény - vigyorodom el, enyhén, hiszen a saját szavaival élek, de nem várom el tőle hogy megtegye, hogy ne nézzen a fejembe, nem vagyok valami kiszámítható személy és biztos nagy segítség lehet neki ez, de akkor is bssza meg! Az én fejem nem valami bécsi kapu hogy csak úgy átjárkáljanak rajta. Még ő sem, ezt tőlem annyira idegen hogy hagyjam. Nem én vagyok. Egyszerűen nem. Valahol megértem miért tette de máshol meg dühöngök. Nem teheti, nincs hozzá joga!
Lucien csak biccent ahogy összefoglalom a hosszas mondanivalót, mert megértem, de mégis túl sok a szöveg, persze azért hogy kerek legyen a történet, és talán mástól nem is hallgatnám végig, de ő más, meg kell ismernem hogy végül meg tudjak hozni egy döntést, és... itt tartok a gondolataimban ahogy a kezem a nyakamra simul, és kibillenek a menetből, ahogy egyszerűen a kezem nyomára hajol, és hűvös-hideg csókját hagyja a hegeken. Megborzongok, hideg érintés de mégis jól esik. Egész picit félrébb is hajtom a fejem, de végül elhúzódik. Tudom miért tette, szavak nélkül is lehet közölni dolgokat, a legalapvetőbbeket, nem kellenek cirkalmas nagy szavak. Azonban meglepődöm ahogy elmosolyodik, hogy tudja a választ, és kíváncsian pillantok rá, ahogy elnyomom a cigim. Mit tud ő? Mit akar ez jelenteni? Elgondolkodva hallgatom végül is Rain mondta hogy volt Luciennél és beszélgettek. Az is feldühített. Miért beszélget ő az én sorsomról? Már a nyelvem hegyén vannak az epés szavak, hogy ugyan mit gondol, de mégis a torkomra forr ahogy kijelenti hogy szeret és ragaszkodik hozzám.
- Demetrius akkor lenne a legboldogabb ha én sosem születtem volna meg, csak Rain. Ezt viszont alaposan megszívták... - keserű kis mosoly jelenik meg a szám szélén.
- Fogalmam sincs mire fel olyan pokolian féltékeny rám, hiszen ő nyert. Mindent. Raint, az egyetlen dolgot ami fontos volt nekem az életben, azt is elvette tőlem. Persze ő is akarta, én meg cserben hagytam mindenkit. Amikor visszavittél a lakásba, ott maradtam. Rosszul voltam, és Rain eljött, nem tudom miért. Pokolian veszekedtünk, és sok mindent vágott a fejemhez, amiben nem volt igaza, és mégis... - hallgatok el, semmi értelme annak amit beszélek, inkább nem is folytatom, ezt úgyis tudja. Abba kell hagynom végre ezt, és elfogadni hogy már soha semmi nem elsz ugyanolyan. Mert ez ilyen. Az élet szívás.
- Nem tudom mennyire lenne hajlandó Demetrius elfogadni hogy mindkét Phantomhive megüdvözült az örökélettel. Szerintem kiakadna. Nem hiszem hogy elüldözne de mégsem akarok örökké itt maradni - sóhajtom, hiszen ez a város a szülővárosom de nem érzem magam otthon. Mert ez már nem más, csak egy hely, ahol élek. Nem láncol ide semmi. Vagyis de.
- Azt hallottam hogy nagyon forrófejű, egyszerűen lövésem sincs mit fog gondolni bár oda nem lesz a hírtől - merengek el még ezen egy kicsit, nem érdekel a város ura. A legkevésbé sem. Ha nem lenne Rain le se szrnám, és ha égne, és lenne nálam víz, tuti meginnám inkább de ez már nem ilyen egyszerű. Közben egy másik kérdése is kering a fejemben, amire nem tudtam válaszolni eddig, érzem hogy ez kiadós fejfájás lesz még reggelre. Nagyon is.
- Minden amit teszel, előbb utóbb visszaszáll rád, mi? Nagy felelősség de kettőnk áll, mindkét fél helyett nem lehetsz te a kibszott megváltó - rázom meg a fejem, helyettem ne döntsön senki, ha valamit elbaszok akkor azt bsszam el én, és ne más. Az én életem, jogom van úgy elcseszni ahogy akarom. A kérdésre miszerint elmúltak-e már, hallgatok. Többé kevésbé igen de néha még előfordul hogy valami miatt abszolút bepánikolok, és kevés híján át is változom, pedig nem vagyok már kezdő oroszlán. Súlyossá válik a hallgatásom, így hát erőt veszek magamon, és hallgatom amit még hozzátesz a fojtogató érzésről.
- Én nem tudom mit képes tenni a kor veletek vámpírokkal, de tévedsz ha azt hiszed hogy hagynám hogy zsarnokoskodj felettem. Annál még az is jobb lenne ha mindketten meghalnánk - jelentem ki, hiszen erre számíthatott volna, felettem ne uralkodjanak.
- Tulajdonképpen mit szeretnék? Élni, mint mások és soha többé nem kerülni olyan helyzetbe mint hónapokkal ezelőtt. Veled akarok dolgozni továbbra is és idővel talán elutazni. Más helyeket látni, máshol lenni... Régen Rainel... Tokióba akartunk menni, és mielőtt elraboltak már... be volt pakolva a bőrönd is.. - merengek el a szomorú igazságon, hiszen gyakorlatilag indulásra készen álltunk, és mégis csak visszafelé haladtunk.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Szomb. Júl. 26, 2014 1:51 am

Még szerencse, hogy elvigyorodik azzal a pimasz kis szájával, mert a végén még komolyan venném, hogy elvárja a bocsánatkérésemet, amiért a fejében turkálok olykor. Márpedig nem szándékozom abbahagyni. Már csak azért sem, mert ha beleegyezik, és a halandó szolgám lesz, akkor úgyis ki s be járhatok majd a gondolatai közt. De ő is az enyémek közt.
- Mit szólnál, ha nemcsak én látnék a fejedbe, hanem te is az enyémbe? - vetem fel neki a lehetőséget, remélve, kecsegtető lesz a számára.
A csókomat, tudom, érti, örülök ennek. Előbb-utóbb el fogunk jutni arra a szintre, amikor már nem is fognak kelleni szavak. Már most is értjük egymást az apró gesztusokból is. Persze azt is látom, hogy feldühíti a magánbeszélgetésem említése a testvérével, meg az egész Demetrius-ügy. Hagyom, hogy gondolatai kibontakozzanak, lépésről lépésre halad. Sok benne a fájdalom a testvére miatt, aki véleményem szerint végig csak áltatta őt. Az a fiú pokolian kedves és udvarias, de az ilyenek mind angyalarcú démonok. Rhys legalább őszinte, egyetlen arca van, és az valódi. Nem úgy, mint a fivérének. Ha ők ketten valóban összeállnának, ennek a városnak volna egy nagyon veszélyes párosa, de így... A páros másik fele én vagyok, hiszen Rhys nekem "dolgozik".
- Nézd, engem nem érdekel Demetrius haragja. Ha akar, száz okot ki tud találni, amiért ellenem fordulhat, ez így volt és így is lesz. A vámpírok rettentően szeszélyesek amúgy is, de ő különösen. Nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy tudd, hogy már azelőtt is eljátszottam olykor kettőnk kötelékének gondolatával, hogy a kedves bátyád eljött volna hozzám, és némi finoman adagolt manipulációval rá akart volna venni, hogy tegyelek halhatatlanná. Nem azért ajánlom ezt föl neked, mert ő javasolta.
Nagyon igyekszem a legtöbbször, hogy ne lehessen érezni a hangomon vagy a szavaimon, hogy mennyire nem szimpatizálok Rainnel, mert tudom, Rhysnek rengeteget jelent, és csak magam alatt vágnám a fát, ha megjegyzéseket tennék a fiúra. De azért mindennek van határa. Tehát jobb, ha ebbe, hogy Rainnek mit kellett volna vagy nem kellett volna tennie, bele se megyek, mert csak feldühítem magam, meg őt is.
Mindenesetre sajnos az az érzésem, hogy Rhys fivérének rémképe mindig felettünk fog lebegni, mindig hatással lesz a testvérére, és mindig nekem kell majd helyretennem mindig mindent. De hát a fiatalok ilyenek... Sosincsenek tisztában a tetteik következményeivel.
- Kész szerencse, hogy nem megváltani akarlak - tekintek a szemem sarkából Rhysre, amint káromkodását hallom. Meglódul a szél körülöttünk, megigazítom a kabátom gallérját, visszatekintek a sírra, bár már nem is arról van szó igazából.
Feltűnik, hogy nem felel megnyugtatóan arra, hogy elmúltak-e a rohamai. Sóhajtok, mert ez egy szomorú hír.
- Tehát ha zsarnokká válnék, inkább megölnél engem és ezzel magadat is, sem mint hogy eltűrd? - kérdezek vissza, csak hogy jól értem-e. Majd teszek egy helyeslő jelzést a számmal, és bólintok. - Rendben, áll az alku.
Ezzel a sort fel is vettem a nem létező, úgymond íratlan szerződésünk pontjai közé, mely mester és szolga közt köttetik.
- Remek tervek - méltatom az elhangzottakat. Hátradőlök, kinyújtom a lábaimat és... Sajnos felmerül bennem egy kérdés, amelyet fel kell tennem. - Rain miként szerepel a terveidben? Vele közös tervek ezek... vagy velem?
Nem fordulok felé, nem akarom, hogy úgy érezze, itt és most választania kell. Csak a miheztartás végett kérdezem. Csak hogy én is tudjam. Igaz, én nem a következő nyaralásig tervezek előre, hanem tíz-húsz, száz évre, de mindenhez megvan a megfelelő zsinórom, melyen keresztül bábmesterként mozgathatom a történéseket és a figurákat.
Egyedül Rhyst nem akarom dróton rángatni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhys I. Phantomhive
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : minden, ami illegális
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Andy fucking Biersack
Hozzászólások száma : 179
Csatlakozott : 2013. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Szomb. Júl. 26, 2014 5:48 pm

Let shadows die...

Nem kell sok hogy fel ne nevessek, ahogy elképzelem hogy Lucien fejében egymáson keresztül kasul járnak a fogaskerekek, a kijelentésemre, de sejtem hogy nem veszi fel végül, hiszen attól hogy utálom ha a fejemben kóricál még kénytelen vagyok elismerni hogy neki valószínűleg az egyetlen olyan eszköz amivel fel tudja mérni hogyan bánjon velem. Néha nem lennék a helyében hogy velem kell szenvednie. He-he.
- Hm, nagyon nagyon vonzó lehetőség - mosolyodom el, hiszen azért néha rendesen fúr a kíváncsiság hogy mi járhat abban az okos fejében. Mert abban biztos vagyok benne, hogy még akkor sem pihen, amikor állítása szerint nem gondol semmire, vagy éppen nem foglalkozik valamivel. Ha nem tudnám hogy nappalra olyan halott mint egy darab kő, azt hinném hogy még akkor is tervez és kalkulál. Elkalandoznak kicsit a gondolataim, főleg ahogy Rain és Demetrius kerülnek szóba, hogy a város ura mennyivel boldogabb lenne ha én sosem születtem volna meg. Bár nem értem mire fel féltékenykedik, hiszen ő nyert, nekem csak a vereség keserűsége maradt és az újrakezdés halvány kis reménye. Nem fogom neki megadni azt az örömet, hogy lásson tönkremenni, előbb rohad le a hold az égről!
- Igaz, elég szeszélyes népség, bár biztos van benne valami évszázados logika is abban amit műveltek. Nem bírom felfogni hogy mégis mi a fenének akart erről beszélgetni veled Rain! - morranok fel, hiszen nem volt joga hozzá, én sosem álltam szóba az ő szívszerelmével, és ezen nem is fogok változtatni ha rajtam múlik, ő mi jogon akarta befolyásolni Lucien döntését? Tudom, őt nem olyan könnyű, szinte lehetetlen, de a szándék akkor is! Kicsit dühös vagyok miatta, de leginkább csak a nem értés tombol bennem. A miértek villognak, ennyire nem akarna elveszíteni hogy örök életet szánt nekem valaki mással?
- Nagyon reméltem hogy nem amiatt! Akkor nem is állnék veled szóba, most mondom - jelentem ki hiszen ismerem már valamennyire a vámpírt hogy tudjam mennyire nehéz rá hatni és nem hiszem hogy Rainnek sikerült volna. Ő nem Demetrius. Felfigyelek a hangjára ahogy kissé mintha feszült lenne ahogy a bátyám kerül szóba de nem teszem szóvá. Nekem is ólmos a szívem emiatt egy kissé, egy sosem gyógyuló seb, amit meg megszokni lehet, de gyógyítani nem. Legalábbis egyenlőre nem.
- Nem is hagynám. Én sosem kértem hogy megváltsanak, úgy fszság az egész ahogy van. Nincsen semmiféle messiás...Nem leszek semmilyen isten rabszolgája - horkanok fel, hiszen lenézem a vallást, és ezen azok a kétségbeesett hónapok sem változtattak semmit. Imádkoztam magamban igen, de nem ehhez az egyetlennek nevezett képmutató istenhez, hanem a magam által teremtett képekhez. Hm, nem vagyok rá büszke. A visszakérdezésre meg határozottan bólintok, nem hagynám hogy zsarnokoskodjon felettem, annál bármi jobb és nem akarok többé lelki nyomorogni semmi miatt. Ha el tudom pusztítani az okát, el is fogom.
- Így van. Lezártam a múltat a szigettel együtt, és soha többé nem akarom érezni azokat a láncokat amik a húsomba vájtak és gúzsba kötöttek. Nem, azt soha... - sóhajtom, és bár határozott, karakán kijelentésnek szánom, mégis szánalmas kis kijelentés lesz csak belőle ahogy kissé elvékonyul, megremeg a hangom. Meddig még, könyörgöm? Felpillantok rá ahogy kijelenti hogy áll az alku.
- Tényleg komolyan gondolod? Mármint meghalnál velem ha zsarnokká válnál és nem bírnám többé elviselni? - kérdezem meglepetten, hiszen egy vámpír, bármilyen vámpír, nem adja olyan könnyen az életét, a Lucien féle öreg és tervező fajták meg még úgysem. És most mégis, ez a kijelentése... Még sosem akart senki meghalni értem. A kérdésére megrezzenek és elgondolkodom. Rain....
- Régen azt terveztük hogy oda fogunk költözni együtt, és megtanulunk japánul, de ő már... szóval a szívszerelme elvitte őt japánba. Az egyetlen nagy közös álmunkat megszentségtelenítette - sóhajtok fel és rágyújtok még egy szálra, szinte fel sem tűnik már olyan pótcselekvés ez. Leszívom a füstöt mélyen, mielőtt kiengedném.
- Veled akarok közös terveket csak még... nem tudom mifélék azok. Idővel szeretnék majd elmenni ide-oda, megnézni helyeket, kirándulni vagy nyaralni, mindent amit eddig nem tehettem meg... - sóhajtom, nagyon őszinte pillanat, hiszen nekem is vannak ilyen normális vágyaim, mint kikapcsolódás és nem csak a buli, dílerkedés, terjesztés és munka. Hanem... tengerpart. Vagy barlangtúra, Dracula kastély... A régi romantikus álmok... Megrázom a fejem, hogy kicsit össze szedjem magam.
- Ami jobban érdekel, hogy neked, mik a terveid, velem... - szegezem vissza a kérdést felé.

[/b]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Vas. Aug. 10, 2014 8:06 pm

Viszonozom a mosolyát. Annyira ritka kincs ez az apró gesztus az ő arcán, hogy minden egyes alkalommal úgy érzem, mintha a napot látnám felkelni. Kéklő szemeim ráragyognak ilyenkor, ám a túlzott ömlengést egy hunyorgással állítom meg. Viszont a csillogás rögtön eltűnik a türkiz íriszeimből, amint visszatérünk Rainre. Mély lélegzetet veszek, és megigazítom a felöltőmet (mintha bármelyik mozdulatra is szükségem lett volna...) Végül úgy döntök, hogy jobb, ha erre nem mondok semmit. Nem én akarok lenni az, aki felvilágosítja a kis ármánykodó fivérével kapcsolatban. Pont elég megrázó lesz neki, mikor mindenre rájön maga is. És csak akkor fog rájönni, ha már készen áll rá, hogy fel is dolgozza az egészet. De én akkor is ott leszek mellette. Most azonban kicsit kárpótol Rhys dühe, mely úgy sugárzik belőle, mint egy fűtőtestből. Nem kárörvendek, de azért jól esik az igazságérzetemnek a hőn és érdemtelenül szeretett testvér ellen fellobbanó harag.
- Én is csak a halálomig voltam vallásos - jegyzem meg az istenek elleni kirohanását hallva. - Azért... remélem, a halandó szolgaságot nem fognád fel rabságként - jegyzem meg, és a szemem sarkából megint nagyon figyelem a reakcióját.
- Nos... gyakorlatilag egy idő után bármelyikünk is hal meg, a másik vele hal - tájékoztatom a kötelékkel járó egyik legaggasztóbb tényről. - De alapvetően igen. Egy zsarnoktól jobb megszabadulni, máshogy pedig erre nem lennél képes. Illetve... - jut eszembe valami, és kicsit elgondolkodón futtatom végig a tekintetem a temető szélfútta sziluettjein.
Összepréselem ajkaimat, majd végül is úgy döntök, joga van tudni. Mindent jogában áll tudni.
- Ha találsz egy olyan vámpírt, aki erősebb nálam, ő meg tudja törni a jeleimet rajtad. Meg tud tőled fosztani engem, de ennek az az ára, hogy onnantól az övé vagy. Én meghalnék. De te élnél.
Nagyon komolyan nézek rá. Nem vagyok az a fajta férfi, aki hosszú órákon keresztül ismételgeti végtelen futamokban, hogy mennyire szereti a másikat. Szeretek udvarolni, szeretem tenni a szépet, de Rhysben pontosan az (is) fogott meg, hogy rá nem hatnak a mézes-mázos szavak. Teljesen más, mint bárki, akivel eddig dolgom volt. Új oldalamat ismerem meg neki köszönhetően, és ez egészen elvarázsol. A lényeg tehát az, hogy ez a kijelentés részemről felér egy mérhetetlenül mély és terjengős, ölben térdeplős, üvöltve zokogó szerelmi vallomással.
Tudom, hogy érteni fogja.
Viszont nekem is értenem kell, hányadán is áll a testvérével. Igazából nem zavar, hogyha még mindig mély érzelmeket táplál iránta. Tudom, hogy csak várnom kell, és minden szépen lassan elmúlik majd... Mert hogy én nem állok Rain útjába, miközben fokozatosan utáltatja meg magát Rhysszel, az biztos. Merthogy ez a kis japán kirándulása sem más, mint amit amúgy is elvárnék tőle. Árulás...
Egyedül Rhyst fáj szenvedni látnom. Hiába burkolózik cigarettafüstbe, én látom.
Elmosolyodom, hegyes szemfogam kivillan oldalt. Végre visszakérdez! Nagyon vártam ezt. Úgyhogy elérkezettnek látom az időt. Felállok, és odalépek elé. Felveszem vele a szemkontaktust.
- Örömömre szolgálna megmutatni neked a világot. Mindenhová magammal akarlak vinni ezentúl. És nem csupán mint pomme de sang-omat. Magamhoz akarlak kötni, mint vámpír a szolgáját.
Kitartóan, pislogás nélkül nézem őt, teljesen komoly arccal. Addig nem engedem, hogy félrenézzen, míg valamilyen választ nem ad.
Bár valójában sejtem, mi lesz a válasz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhys I. Phantomhive
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : minden, ami illegális
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Andy fucking Biersack
Hozzászólások száma : 179
Csatlakozott : 2013. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Szer. Aug. 13, 2014 2:25 am

Let shadows die...

Mostanában nem nagyon volt kedvem mosolyogni, és nem is tudom miért tettem volna, semmi okom nem volt rá, de most ez az ismerős és megnyugtató enyhe szópárbaj mégis csak kényszerít hogy felragyogtassak egy gyér kis villanást. Nem hiszem hogy ez olyan nagy szám lenne, mégis mintha a vámpír szemei felragyognának, ijesztően gyönyörű szempár. Nem csoda hogy a fél város döglik utána, még a pasik is sokan. Erre apró mosolyra görbül megint a szám széle ahogy a cigi is kilóg az ajkaim közül, ez a pillanat külsőleg emlékeztet a régi önmagamra a leginkább. Egy villanásnyi múlt. És a dühöm, amivel lángra tudok gyúlni kissé, vagy éppen nagyon és most nagyon... Nem értem, egyszerűen miért gondolta azt hogy ezzel nekem tesz szívességet?
- Tudom, a hátad közepére se kívánod a témát, de szerinted Rain önzőségből kérte tőled hogy tegyél halhatatlanná? - szegezem neki a kérdést nyíltan, és van egy fájó érzésem hogy egy erős igen lesz a válasza, egy olyan vámpír szava, aki öreg, számító és átlát az élet hálóin. Én meg csak kapálózok benne. Elveszve a világ végén, egy lépés csak a mennyország... jut eszembe hirtelen egy fél gondolat, és megrázom a fejem. A kijelentésre felhúzom a szemöldököm, Lucien meg a vallás?
- Én soha nem voltam. Nem érdekel a szent szarság, aminek a nevében többen haltak meg mint bármi másban a világon - horkanok fel, és csak azért nem köpök ki, mert temetőben vagyunk, és éppen egyetlen gyermeke sírját gyaláznám meg vele, ami nem célom. Így inkább csak beleszívok a cigibe.
- Az más. A halandó szolgaság egy alku, ahol te is adsz meg én is, az nem egyoldalú kényszer mint a vallás, ahol mindened odadobod, és mit kapsz érte? Hat láb földet a fejed fölé - fintorodom el, megvetem mélyen a vallást, pont ezért, mert ostobaság, és az embereket is efelé a tévhit felé terelik, és azok mennek is mint birkák a vágóhídra. Hát engem senki nem terelhet semerre, az szent! Figyelek a szavaira, félrebillentett fejjel, mint egykor amikor a Cerberosba ültem fel az asztalára mérhetetlenül pofátlanul és lomposan. Vannak gesztusok amik nem tűnnek el. A habozása szemet szúr, nem szokott habozni. Kezdem kiismerni lassan. Elmosolyodom megint a szavaira, tudom hogy ez nem volt neki egyszerű, hogy ezt így kijelentse, hogy mi a legegyszerűbb módja hogy élve megszabaduljak tőle.
- Nem hiszem hogy lenne még értelme élni a halálod után, de... - veszek egy mély levegőt, és összeszedem minden kis csekély francia nyelvtudásom, és megpróbálom hibátlanul ejteni a szavakat.
- Merci beaucoup! - apróság, de ugyanúgy értékelni fogja, mint ahogyan én is megteszem hogy gyakorlatilag a kezembe adta a döntését annak, hogy mit szeretnék. Elszorul egy pillanatra a torkom, tudom Lucien milyen önző és mennyire szeret mindent felhalmozni magának, és most ez a kijelentés, mégis mennyire... Sebezhetővé teszi egy pillanatra, emberinek. Talán ilyen férfi lehetett régen, amikor még élt...
Kifújom a nehéz füstöt, kényes kellemes vanília illat terjeng a levegőben, szeretem ennek az utóízét, nem olyan kesernyés mint a rendes dohány, és pipába is csak ezt szoktam szívni. Körbeölel a füst de jól tudom hogy Lucien figyelő szemei elől semmi az égvilágon nem rejthet el, és átlát rajta, tudja mennyire fáj még minden és a kemény külső alatt sebezhető vagyok. Sok minden változott, megszabadultam a loboncomtól, most csak alig hosszú, és félrenyírt. Pillantásom Lucienre téved, a hegyes kivillanó szemfogára amit olyan szívesen mélyeszt belém, és ami annyira természetesen áll neki. Végül felkel, felnézek rá ahogy elém áll, és félig törökülésből állom a pillantását. Vártam és rettegtem ezt a pillanatot amikor döntenem kell végül. Végül is, én is utazni szeretnék, és ami a legfontosabb nem egyedül hanem.... vele.
- Én... tudod, sosem akartam ezt, sosem gondoltam volna hogy egyszer ez egy vámpír megkérdezi tőlem, hogy lesz olyan akinek... pont én kellek és... - köhintek, mert valamiért iszonyúan kaparni kezd a torkom, biztos túl sokat cigiztem és végül megerőltetve magam folytatom.
- Én... utazok veled, mint a társad és szolgád - felelem végül csendesen és felnézek lélektelennek tűnő fekete szemeimmel az ő kékjeibe, ami magába tud fullasztani, és egy rémesen nyálasan romantikus félpillanatra azt kívánom bárcsak átölelne.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Szer. Aug. 13, 2014 10:25 pm

Csak nem képes túllépni a témán. Lehet, hogy az a pillanat, amikor rádöbben, milyen ember is a fivére, éppenséggel most jön majd el?
- Igen - felelem a legőszintébb meggyőződéssel, és tartom Rhysszel a szemkontaktust. Nem próbálom szépíteni, és bár emlékezetembe idézem azt a végtelenül körülményes kis beszélgetést, Rain udvarias alázatát és a fontoskodó fogalmazásmódját, inkább leegyszerűsítem a dolgokat, nem mesélem el részletesen. - Elvégre, neked miért lett volna jó, vagy hasznos ez az ügy? Ez három nappal az előtt történt, hogy North Beachre mentünk volna. Tíz nappal azután, hogy egymásnak estetek a lakásban. Semmi sem nézett ki számotokra biztatóan. Mit gondolsz, mi oka lehetett rá, hogy megkeressen engem, és beajánljon? Dicsérte a makacs lojalitásodat, és hogy milyen kevés embernek vagy hajlandó megnyílni.
Undorodom ettől az ügytől egy kissé, ezért, ezt leplezendő, újabb cigit dugok a számba, de nem gyújtom még meg, sőt, végül egyáltalán nem gyújtom meg, csak gesztikulálok vele.
- Egyébként, ha nem velem beszélget, hanem valaki mással, lehet, semmiféle hátsó szándékot nem fedezett volna fel benne az illető - fűzöm hozzá, ennyi megjegyzést még megengedek magamnak. - Elég jól csinálja. Mármint mások megvezetését.
Itt azonban elvágom a témát. Lakatot teszek keserűen bőbeszédű számra, és inkább hagyom, hogy témát váltsunk.
- Örülök, hogy így látod - húzódik kis magabiztos mosolyra az ajkam. Hisze ha nem tartja szolgaságnak a szolgaságot, a neve ellenére, akkor majdhogynem nem is lehet az ellen kifogása, hogy az enyém legyen. Egészen az enyém! Mohóság horgad fel bennem, de megzabolázom még. Nincs itt az ideje.
Francia szavai szinte megolvasztanak. Olyan ellágyult pillantást vetek rá, mintha ő volna a kedvenc édességem, melyet a legfinomabb vérbe mártogatva kínálnának fel épp nekem.
Itt az ideje, hogy felkínálja magát nekem. Vagy hogy elfogadja, hogy a magamévá akarom tenni. Egyetlen igen, vagy egyetlen nem - ennyit kérek csak tőle. A válasza mindent megváltoztat majd.
Mondtam már, mennyire imádom a hangsúlyos, drámai pillanatokat túlexponálni?
Dadogva és szégyellősen bár, de végül kimondja, amire vártam. Amit reméltem. Amit hallani akartam, és amiben nem is reménykedtem egyelőre. Igent mondott. A világom pedig hirtelen örömtől bolydul fel.
Azonnal megteszem azt a fél lépésnyi távolságot kettőnk közt, fölé hajolok, s elkapva tarkóját, ajkam az övéhez préselve csókolom rögvest szájába, mit is érzek. Vegytiszta öröm és lelkesedés vibrál a számon, ahogy az övét mozdítja, nyelvem üdvkiáltásokkal szikrázik végig az ajkain és hatol szájába, végigsimogatva és birtokba véve mindent, mindent. Hiszen épp most egyezett bele, hogy az enyém lesz. Mindene az enyém! Örökre!
Baljós ómenként, védelmező démonként hajolok fölé, és ölelem magamhoz egy hosszú pillanatra.
- Köszönöm - súgom a nyakába, forró bőrére sóhajtva a szót alig hallhatóan.
Innentől kezdve semmi sem érdekel. Az enyém lesz, amíg világ a világ, és senki sem fogja tudni elvenni tőlem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhys I. Phantomhive
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : minden, ami illegális
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Andy fucking Biersack
Hozzászólások száma : 179
Csatlakozott : 2013. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Vas. Aug. 24, 2014 2:08 am

Let shadows die...

Ez a téma egyszerűen nem fér a fejembe, mármint milyen jogon... Elavult a kérdés, és tudom hogy nem szabadna ezen rágnom magam, mert tök felesleges meg minden, de akkor is. Ez az én életem. Az én döntéseim juttattak oda, ahol most vagyok, és okozták a fogságom is. Másnak nincs joga beleszólni még akkor sem ha az a valaki a tulajdon ikertestvérem, aki már külsőre sem hasonlít annyira rám. Valamennyire igen, de ő máshogy öltözik, viseli a haját és.... szűz a bőre. Az enyém régen nem. És a válaszára amit kapok, keserűen bólintok, sejtettem hogy ezt fogja mondani de ettől még nem lett kevésbé keserű a pirula. Ahogy Lucien nem fordul el, mélyen belém nyilall hogy semmi de semmi oka nem lenne hogy hazudjon nekem.  Tehát akkor...
- Ebben van valami. A veszekedés után én... nagyon rosszul éreztem magam és kibszott módon dühös voltam, jogosan és vannak amikben nem, de szétvetett az indulat - akkor elég sok időt töltöttem az edzőteremben különböző élettel tárgyak agresszív püfölésével.
- Nem tudom! Érted? Fogalmam sincs mi oka lehetett rá, ezen kívül, de kvára nem volt hozzá joga! Milyen jogon tette meg mégis? Felkeresett téged, hogy engem is örökéletre kárhoztasson mint önmagát.... - háborgok ezen egy sort mégis, ahogy mellre szívom, mert igenis mellre szívom a dolgot. Nehezen fog ez még leülepedni tudom jól. Kifújom a levegőt, lehiggadok. Le kell higgadnom, ez a düh és felcsapongás nem neki szól, sokkal inkább Rainnek. Aki most isten tudja mit csinál a szeretőjével.
- Ez.... régi dolog. Azt hiszem ő a szavai mögé próbál bújni és erősnek tűnni. Kettőnk közül mindig én voltam az erősebb, akaratosabb, nyilván valahogy... kezelnie kellett engem és... - jelentem ki ahogy szóba kerül ez a manipulálás, hiszen ő is bevallotta nem rég, hogy régen sok mindent rám hagyott, és máshogy vezetett rá dolgokra. Ez kicsit bánt is, de nem is hiszen neki is érvényesülni kellett, én pedig előszeretettel nyomtam el az akaratát az enyém alá.
- Így látom, mert így van, ez nem egyoldalú dolog - jelentem ki megerősítve a szavait, és a szemem sarkából kíváncsian figyelem ahogy szinte megolvad a nyolcszáz éve tartó páncél, és cseppfolyós lesz. Apróság ez a két szó, és mégis ahogy látom a reakcióját én.... én sosem tudtam Raint ennyire boldoggá tenni két egyszerű, komolyan gondolt szóval, mint amilyen boldogságot most ennek a vén vámpírnak a szemeiben látok. Ez annyira...  
Nem jutok a gondolataim végére, mert Lucien szinte rám veti magát, egy pillanatra még az egyensúlyom is elvesztem ahogy ölel, és apró habozás után visszaölelem ahogy csókol, és minden boldogságát és örömét a számba csókolja ezt még úgy is érzem hogy nem látok a fejébe. Szenvedélyesen csókol, szeretve, ahogyan ölel, szorosan tart, és belekapaszkodok. Mintha csak utolsó szalmaszál lenne amit nem ereszthetek el. Ahogy enyhül egy kicsit a csókja, egy futó pillanatig hozzá bújok, odasimulok izmos mellkasára, a vállához támasztott fejjel. Végtelenül szomorú-szép- örömteli pillanat ez.
- Én... köszönöm - sóhajtom bele a vállába de nem eresztem el, erősen fogom, kapaszkodok, mintha attól félnék hogy ha elengedem, összetörik a világ, mint egy kényes porcelán.

[/b]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Pént. Aug. 29, 2014 12:14 am

Én már csak elnémulva figyelem, miként lobban és apad dühe, ahogy a fivérére gondol, meg arra, miként próbálta őt, engem, talán még saját magát is megvezetni a fiú. Igazából mindegy, nekem legalábbis, hisz rajtam nem fogott a kis igézése. Rhysen viszont rajta volt a bűbáj egész életében. Mint hályog a szemről, úgy hullik le előle a "szeretetnek" titulált rózsaszín ellenző, amelytől nem látta eddig az igazságot. Kemény, tudom, de azt is tudom, hogy megbirkózik vele. Erős. Az én erős oroszlánom. Düh, fájdalom, közöny... végigmegy majd minden lépcsőn. Végigvezetem rajtuk, ha kell.
- Ne keress neki kifogásokat, ne mentegesd - szólalok meg, szakítom félbe, és még meg is érintem az arcát, hogy bele ne lendüljön nagyon ebbe, hogy Rain mégis milyen drága és jó, mert nem az. Elég volt, többet nem hazudozhat magának.
Igazi dolgokat akarok neki mutatni. Igazi szenvedélyt, szerelmet, igazi vért, fájdalmat. Nem lesz többé bábu a sakktáblán, ő a hercegem lesz, a játékostársam, a partnerem. Abból, ahogy visszaölel, tudom, hogy jól választottam. Nem eresztem el őt, tovább tartom, ölelem, bár furcsa atya és gyermeke pózban hajlunk egymás felé. Nem zavar. A hátamra is mászhatna, ott is csak az érdekelne, hogy kényelmesen tud-e kapaszkodni.
Lassan cseng le a katarzis, és megmoccanok. Jelzés értékkel, de mégis. Az éjszaka nyugodt, csendes körülöttünk, elült a szél, a vihar elkerülte Párizst.
Felegyenesedem, és Rhys álla alá nyúlva igazítom úgy sápadt arcát,, hogy találkozzon a tekintetünk.
- Tudom, hogy érted, mennyire fontos ez nekem. Éppen ezért nem akarom, hogy bármit is megbánj te, vagy megbánjak én. Nem rángatlak bele rögtön. Adok időt magunknak. Megszokni, megbarátkozni a gondolattal, a kapoccsal...
Elengedem az arcát, kesztyűs ujjaim selymes, sötét haját szántják végig, és markolnak bele az üstökébe. Legszívesebben újra magamhoz rántanám, s addig csókolnám, amíg van még benne ellenkezni erő.
- Kellesz nekem. Úgy, ahogy vagy. Nekem nem vagy túl erőszakos, nem vagy túl csendes, nem vagy túl sok, és nem vagy túl kevés. Nekem így kellesz, ahogy vagy. Nekem te kellesz. Érted? - kérdezek vissza, miközben végig egyetlen pislogás nélkül meredek a szemeibe, azokba a kútmély, szurokszín fekete lyukakba, melyek elnyelnek figyelmükkel.
- És ne felejtsd az alkunkat - teszem hozzá végszóként, arra utalva, hogy a zsarnokoknak meg kell halnia.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhys I. Phantomhive
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : minden, ami illegális
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Andy fucking Biersack
Hozzászólások száma : 179
Csatlakozott : 2013. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Szer. Szept. 03, 2014 2:36 am

I'll never let you steal my coffin

Eléggé hullámzik a kedvem még önmagamhoz képest is ami már lassan csoda számba megy, de azért eléggé fennakadok a témán, ugyan ki ne akadna a helyemben? A tulajdon ikertestvérem kért meg egy számára idegen vámpírt, hogy tegyen engem halhatatlanná! Ez,,, egyszerűen ilyen nincs. Tombolnék még ezen, de már kidühöngtem minden agressziómat ezzel kapcsolatban körülbelül, és már csak a fortyogás maradt, és a keserűség. Oh, igen a jól ismert keserű pirula.
Azonban Lucien nem engedi hogy elmerüljek ebbe, rám szól, és még meg is érint én pedig csak pislogok rá, és... tényleg mentegetem a bátyámat? Aki végül nem várt rám, és elárulta a nagy közös álmunkat? Mondhatott volna nemet a szeretőjének! Miért nem mondott?!
- Én csak.... jó nem mentegetem - sóhajtok, és nekidőlök Luciennek, ahogy átkarol, és kapaszkodok, mintha csak az utolsó szalmaszál lenne, és talán tényleg az. Talán tényleg ő az aki... megmenthet. Bár hogy mitől... Leginkább önmagamtól, igen. Megmoccan, nem akarom, de értem a jelzést, és lassan kicsit elhúzódok, hogy az állam alá nyúlhasson, és bár utálom ezt, össze is húzom a szemeim, nem fordulok el, csak jelzem hogy nem szeretem. Pillantásom találkozik az övével, azokkal a lélektelen kék szemekkel, amik úgy el tudnak varázsolni legrosszabb napjaimon is. Miért nem tette meg akkor is? Miért engedett a követelésemnek? A szavai elgondolkodtatnak, hagy időt, nem kényszerít, na persze azzal semmire sem menne amúgy ha erőszakkal akarna bármit is elérni. Arra már... immunis lettem.
- Én sem akarom megbánni. Ez nekem elég... nehéz döntés volt, megérted, miért, ugye? - nézek rá vissza és mélyen pillantok a szemeibe, hogy lássa az enyémben a megfakult fényt, a remény haldokló kis zsarátnokát. Hogy mennyire akarom ezt az esélyt arra, hogy élhessek. Nem örökké. Csupán úgy ahogyan akartam mindig is. Kesztyűs keze elkalandozik a hajamba és kivételesen nem morgom meg ezt a gesztust, nem akarom letépni tőből a kezét. Érdekes... egy évvel ezelőtt minden gondolkodás nélkül odakaptam volna.
- Értem... Bár azért elég meredek hogy pont én kellek... minden esetre, a tiéd leszek. Senki másé - nézek rá, ahogy elenged lassan és nem ereszti a pillantásom. Elveszett kis oroszlán vagyok a pillantása előtt.
- Nem fogom elfelejteni ne aggódj - biztosítom, elég jó a memóriám az ilyesmihez. Mindig is az volt.
- Na és, pontosan mik a terveid? Hová akarsz elvinni? - érdeklődök csendesen, most valahogy nem akarózik nekem a városban maradni.
- Elmehetnénk New Age-ből egy kicsit... - javaslom bizonytalanul, hiszen a fülembe csengenek azok a szavak. Amiket csak úgy kijelentett. És amik száz tőrszúrásnál is jobban fájtak abban a pillanatban.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Szomb. Szept. 13, 2014 2:10 pm

- Helyes - mosolyodom végül el. Nem keresünk kifogásokat se magunknak, se másoknak. Főleg nem a kis Rainnek. Nem érdemli meg. Minden egyes döntését ő hozta meg, senki se kényszerítette, és igen, mondhatott volna nemet. Igaz, Demetriusnak nemet mondani néha az öngyilkossággal egyenlő, de mindenkinek vannak prioritásai. Neki is, nekünk is. Az én prioritásom Rhys. Tökéletesen tisztában vagyok ezzel már egy ideje.
- Megértem - válaszolok, hiszen kérdezett, én pedig minden kérdésére választ akarok adni, amire csak tudok.
Szerintem fel kell készítenem majd őt arra, ami várja, ha összekapcsolódik a tudatunk és az érzelmeink. Ideje volna szóban is kifejeznem, amit jelent nekem, ezért is kezdem el körülírni, de Rhys végül is egyszerű lélek. Talán egyetlen szó többet jelentett volna neki, mint ez az öt mondat. Majd talán legközelebb.
Édes megnyugvásként ülepednek le bennem fogadalmai. Mennyire gyönyörűen hangzik ez a szájából! Az enyém, és senki másé. Az enyém. Majdhogynem mohóvá válok, azonnal akarom, de a türelem gleccsere rákúszik indulataimra lomhán és észrevétlenül, lehűtöm magam.
Rhys pedig a jövőről kérdez.
Még sohasem kérdezett a közös jövőnkről. Miközben emiatt felrobban bennem egy kisebb tűzijáték, bólintok és föltekintek.
- Lesz itt némi elintéznivalóm. És vissza kell mennem New Age-be, de aztán elutazhatunk. Meg akarom neked mutatni az egyik kedvenc amerikai városom. Las Vegasba megyünk. Már csak azért is, mert az a város nem tartozik Demetrius fennhatósága alá. Ott az enyém leszel - villannak rá a szemeim akaratlanul is.
Megroppan egy ág valahol nem messze tőlünk. Felemelem a fejem, jégkék szemeim átfúrják az éjszakát. Nem találom meg a zaj forrását, de azért megkérdezem:
- Érzel valakit?
Állat lehet, ha ennyire képes elrejtőzni előlünk. Talán hiúz. Noha elvileg kihaltak, jól tudom, vannak még egy páran. Főleg Párizsban. És főleg olyanok, akiknek igencsak rossz emlékei vannak velem kapcsolatban, jogosan lennének dühösek.
- Nem kellett nekik sok, hogy megtaláljanak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhys I. Phantomhive
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : minden, ami illegális
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Andy fucking Biersack
Hozzászólások száma : 179
Csatlakozott : 2013. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Csüt. Okt. 02, 2014 8:08 pm

I'll never let you steal my coffin

Felnézek rá, valahogy nem meglepő hogy magasabb nálam, és olyan más kiállása van, régebben még magasabbra nőttek az emberek, bár én sem vagyok alacsony ami azt illeti csak vékony. Csalóka jelenség, mert veszélytelen nem vagyok, nyugis alak meg aztán végképp, mindig történik valami körülöttem, bár legutóbb azért elég durva nagy kaliberű dolgokkal vágott pofán az Élet, és nagyon nem értékeltem a dolgot. Most ez a francia utazás legalább nyugis, bár alig merek már ebben reménykedni, hogy valaha is nyugalmam lehet, az olyan... nekem nekem való. Talán túl sokat kérek, vagy várok el ettől az istenverte létezéstől? Hogy én is hadd éljek már, és ne kelljen mindig azon paráznom hogy ha elindulok valahová odaérek-e élve. Az olyan kiábrándító egy idő után, ahogy a lelkesedés megcsömörlik, és nem akarom, főleg hogy életem legnehezebb döntése elé kerültem jelen helyzetben.
- Ha egy két hónappal ezelőtt kérdezel meg tuti hogy elátkoztalak volna a világ másik felére is... Én sosem akartam ezt, érted? Nem kértem az élettől hogy örökké élhessek vagy ilyesmi én csak... éppen azt nem kaptam meg amire szükségem lett volna - sóhajtom, ahogy beleszívok egy újabb cigibe, utolsó doboz, ha ezt elszívtam, sosem veszek még egy ilyet. Már nem... fog kelleni. Elmerengek egy kicsit a dolgokon, hogy az életem immár nem megint üres tengődés, mint az a pár hónap volt North Beach után, hanem... van valaki akit érdekel, mi van velem, aki törődik velem, aki akar engem. És nem csak azért mert vagányul festek és egy strigulát jelentek a számára. Érzem, hogy nem így van, és ez jól esik, de meg is ijeszt. Én még sosem.... azt sem tudom hogyan kell egy idegent szeretni. Akit nem szeretek kezdettől fogva. Aki később lépett be az életembe és megváltóként jelent meg a szigeten, amikor már mindent veszni láttam, és önmagamat is kezdtem felemészteni. Hát örülök hogy nem történt meg.
- Jó, én is vissza akarok menni még a városba de valahogy most nem érzem ott jól magam.  Las Vegas a casinok városa... angyaloké meg mittudomén miké, jól hangzik - mosolyodom el, mert szívesen megnézem a várost vele, és végig megyek az összes kaszinón, ami csak létezik. És nem egyedül. És nem leszek a városban. Talán jót fog tenni egy kis kikapcsolódás. A kérdésre biccentek.
- Ismerem ezt a szagot. Hiúzé... - válaszolok, és megfeszülök egy kicsit, ha el merik rontani életem első, és talán egyetlen romantikus estéjét, és ölni fogok....
- Egyedül van. Mit akarhat? - kérdezem és a sötétséget fürkészem, az oroszlánom is éberen, ugrásra kész hogy kitörjön ha úgy alakul. Sárga szemekkel kémlelem a sötétet.  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Szomb. Okt. 11, 2014 2:19 am

És már megint visszakanyarodtunk Rainhez. Mert nincsenek illúzióim. Pontosan tudom, mit jelent, mikor azon búslakodik, hogy csak azt nem kapta meg soha, amit igazán akart. Összeszorítom a szám és nem engedem azt a csalódott kis sóhajt távozni magamból, amely most feszíti a mellkasom. Tudom, hogy csak időt kell adnom neki. Ez nem olyasmi, amit el lehet végezni határidőre. És a fivére árnyéka talán örökké itt fog lebegni felettünk. Kitörölhetetlen emlék Rhys szívében, jó és rossz vegyesen. Megtehetném, hogy egyszerűen csak eltüntetem ezeket az emlékeket belőle, de az azt jelentené, hogy létezése és érzelmi világa alapjaitól fosztanám meg. Az elméje képtelen lenne funkcionálni azután. Tudom jól. Elkövettem már korábban ezt a hibát.
- Tetszeni fog neked Vegas. Ha velem leszel, még akár meg is szerezhetjük. Ha akarjuk. Majd eldöntöm, milyen hangulatomban leszek - vigyorodom el kicsit nagyképűen.
Elbűvöl a mosolyával. Annyira, hogy legszívesebben felkapnám és a hotelig cipelném, hogy aztán az ágyra dobjam és egész éjjel csak nézzem, ahogy mosolyog, de ebben a tervemben már meg is akadályoznak.
Beigazolódik a gyanúm, amint Rhys megerősíti, hogy mely faj képviselőjével van dolgunk. Viszont valami meglep.
- Hogyhogy ismered a szagukat?
Kíváncsian pillantok vissza Rhysre, majd szemeim ismét elkezdik pásztázni a sötétet, csakhogy szükségtelenül. Hallom és látom is, hogy a sötétből, a sírkövek közt egy sárga szempár villan fel, és egy nagymacska veti rám magát. Csakhogy nem onnan, ahol eddig sejtettük, hanem oldalról. Nem olyan nagy, mint Rhys, hanem épp akkora, mint egy hiúz alfa. Történetesen pontosan tudom, ki ez. Azt is tudom, mit akar. De az a baj, hogy leterített a lábamról, nem számítottam rá, és hiába próbálom levetni magamról, állkapcsai közé kapta a karom.
Hallom, hogy Rhyst is megleli a másik példány. Ketten voltak hát! Kínos, merőben kínos és váratlan fordulat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhys I. Phantomhive
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : minden, ami illegális
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Andy fucking Biersack
Hozzászólások száma : 179
Csatlakozott : 2013. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Pént. Okt. 17, 2014 10:24 pm

I'll never let you steal my coffin

Szinte érzem mi akar mondani. Nem kell belelátnom ahhoz hogy ismerjem már a rezzenéseit, az elmúlt időszak azért közelebb hozott minket egymáshoz, mint azt el tudtam volna képzelni és furcsa is, de... nem rossz. Csak hozzá kell szoknom, mint eddig mindenhez kellett. Felszusszanok ahogy végül elhessegetem magamtól a témát, nem akarok ezzel foglalkozni de egy ideig még biztos mély és friss lesz ez a dolog. De végül is ha azt vesszük... most már van időm. És remélem Lucien meg fog várni. Ahogyan más nem tette meg...
- Tetszeni fog? Mehetünk végül is már.... semmi keresnivalóm nincs a városban. És nem vagy te egy kicsit nagyon beképzelt? Te, hogy városúr legyél? Ugyan kérlek - legyintek kicsit viccelődve hiszen tudom hogy utálná a kötelezettségeit, ahogyan én is. Nem akarok leragadni egy városban és ha már megint visszakaptam az életem, még így ilyen megnyomorodott formában is, élni akarok vele. Ki akarom használni ha már egyszer van. Végül felfigyelek a fura szagra és be is azonosítom hogy honnan ismerem én ezt. North Beach. Hiúz. Viszont nem marad idő hogy kifejtsem honnan ismerem mert Lucienre ráugrik az egyik míg.... rám egy másik. Kurva élet ezek ketten vannak! Ahogy vetődik rántom ki a tőröm, hogy azzal fogadjam és alaposan fel is hasítom az oldalát ahogy nem tud fékezni a lendületből, és felveszem vele a harcot, emberként még több fogásom van rajta. De hamar kiderül hogy édeskevés így morgolódva hagyom hogy kitörjön a fenevadam, hogy aztán bundásan szőrösen félelmetesen csattanó agyarakkal essek neki hogy tépjem meg. Feldühít, már a puszta jelenléte is hogy itt van, holott kipusztulóban lévő állatok és mégis belém mernek kötni, azaz belénk. Persze tudom miért, az arénában öltem meg hiúzt és mivel kevesen vannak biztos magukra vették hogy ezt talán nem kellene hagyniuk. Kva dögök. Végül nagy nehezen több apró és kevésbé apró seb árán sikerül a földre teríteni és a torkába harapok agresszívan és erősen, aztán ahogy látom hogy kiszenved lassan, megrázom vértől mocskos sörényem és ugrom. Lesodrom azt a dögöt aki Lucient vette célba és a földre viszem hogy aztán én morranjak ahogy a mellső lábamba mélyeszti az agyarait. Dühösen kapok felé.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Szomb. Nov. 15, 2014 7:32 pm

- Tudod, ebben a korban már... - felelek én is könnyedén. Tévedés, hogy nem kívánok saját uradalmat magamnak. Az viszont igaz, hogy eddig nem léptem fel ennek érdekében elég erélyesen, elég hatékonyan, elegendő akarattal. Ennek is megvannak az okai, de Rhyst figyelve egyre inkább ráébredtem, hogy biztonságos kagylóhéjban élek magam is. Az első lépcső a küszöbön túl Rhys és a kötelékünk: a társ. A második a város lesz: az otthon. Messze New Age City-től, az egyszer biztos.
És messze Európától. Messze a múltam összes ellenségétől és veszélyétől, amelyek alattomosban lesben állnak, épp mint most is.
Noha nagyon érdekelne, Rhys honnan ismeri a hiúzokat, se neki, se nekem nincs időm a kérdés boncolgatására. Oldalra rántom a karom, melyet a likantróp az állkapcsai közé harapott, és ezzel félig lelököm magamról, de ez a dög nagyon szívós. A szemem sarkából látom, hogy Rhys bundát ölt. Örülök, hogy megtette, nemcsak azért, mert igencsak szükségállapot van, hanem mert nem láttam North Beach óta, hogy szabad akaratából átváltozott volna.
Küzdök a saját macskámmal, de közben érzem a vérszagot, érzem, hogy komollyá fordul Rhysék verekedése.
- Ne öld meg! - hördülök rá, miközben félig talpra kecmergek. - Rhys! - szólítom meg, hátha csak a düh az, ami ellepte az agyát, ami miatt ölni és ölni akar. De ezeket a hiúzokat nem ölheti meg! Hiába tépi épp cafatokra a másik a karomat, akkor sem engedhetem meg neki.
Egymásnak ugranak, legördülnek rólam, én pedig vetek egy pillantást Rhys korábbi ellenfelére. Úgy tűnik, döglötten hever, de nem változott vissza, és a másik is életben van még, tehát nem halott. Ugyanis egyazon vámpír szolgái évszázadok óta: ha az egyik meghal, a másik is vele hal.
- Elég! - dörrenek rá mindkettejükre. Ahelyett, hogy egymást ölik, Leonus elmondhatná, mégis mi a francot akarnak itt, ő meg a fivére.
- A fivéred haldoklik - figyelmeztetem a hiúzt, a földön fekvő fölé lépve. - Egyetlen mozdulatomba kerül, hogy mindkettőtöket megöljelek. Vissza! - ordítok rá.
Egy rövid ideig egymás szemébe meredünk, majd a hiúz hátralép, és egy megadó morranással véget vet a heveskedésnek. Aztán visszaváltozik. Guggolva, meztelenül mered ránk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhys I. Phantomhive
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : minden, ami illegális
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Andy fucking Biersack
Hozzászólások száma : 179
Csatlakozott : 2013. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Szomb. Nov. 15, 2014 11:01 pm

I'll never let you steal my coffin

Kíváncsi lennék mi az amit mondani akar, talán hogy az ő korában már illene  város elfoglalásra gondolni? Vagy előrébb lépni? Mit jelent neki a kor egyáltalán? Hiszen örökké él. Én ne... vagyis de. Azzal hogy nem rég elfogadtam az ajánlatát, elfogadtam őt, de valahogy istentelenül, és kibebaszottul idegesít hogy megzavarják ezt az a pillanatot. Amúgy se sok ilyen akad az életembe, egyszerűen sosem akart velem gyengéd lenni senki, a testvéremen kívül. És most megzavarták az a szánalmasan romantikus pillanatot, amit bassza meg néha én is megérdemlek! És eléggé felhúzom magam ezen főleg miután ránk is támad két hiúz. Rohadt dögök, az egyik legrosszabb tulajdonságuk a  szívósság hogy rohadtul nem akarnak megdögleni amikor kéne nekik. North Beachen is csak a szerencsén múlt hogy én éltem túl, de megviselt. Az ő karmai nyomát viselem a nyakamnál. Egy halott hiúz nyoma. Emlékeztet rá hogy a határaimon is képes vagyok túlemelkedni. Rávicsorgok ahogy támad, és vértől vöröslik már a pofám, nem egy nagy cica vagyok, hanem egy vadállat. Acsarogva terítem le, és már a nyakát harapom, amikor Lucien rám szól hogy ne öljem meg. Miért ne? Az enyém, én prédám... Rámorranok inkább és ájulttá szorítom, de élve hagyom, inkább neki segítek és lesodrom róla a másik dögöt, akivel összegabalyodunk egy kis időre, amíg ő felkel. Szélesen vicsorítok a nyomoroncra és már ugranék amikor ostorként csattan a hangja, mire a hiúz is meghátrál, és visszaváltozik, némi fenyegetés hatására. Na most ebben a pillanatban nagyon utálom hogy nem tartunk ott hogy agyban dumcsizzunk. Megrázom a sörényem, és visszatérek Lucien mellé, még nem zavarnak a sebeim, még nem fájnak annyira. Sárga szemeim azonban nem tévesztik szem elől az embert. Megbököm a vámpír derekát, mintegy kérdezve hogy mégis mi az isten folyik itt. Mivel így nem tudok beszélni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Vas. Nov. 16, 2014 12:05 am

Ha dobogna a szívem, most biztos hevesebb ütemet verne a bordáimon, de nem teszi, szóval pánikra semmi ok. Pecsétgyűrűtől nehéz ujjaim Rhys kócos, sötét sörényébe túrnak, ahogy hozzám tolja nagy, busa fejét. Ezzel próbálom üzenni neki, hogy várjon, legyen résen, de ne mozduljon. Épp elég fenyegető a jelenlétünk. Ketten együtt állunk szemben Leonusszal. Elképesztően mámorító érzés Rhyt magam mellett tudni egyébként. Nem hiába figyeltem fel rá annak idején.
Jeges tekintetem a hiúzra szegeződik, aki rezzenéstelen pillantással mered vissza rám. Izmai megfeszítve, ugrásra készen, de végül marad, ahol volt. Csak a száját nyitja szóra.
- Emlékszel, mit ígértem neked, mi történik, ha még egyszer Párizsba jössz, Lavelle - szólal meg végül, dühtől mérget fröcsögtetve maga köré.
- A beváltatlan fenyegetések gyengének láttatnak, Leonus - felelek, állam magasabbra emelve. - Hogy találtatok rám?
- Bűzlesz a bűneidtől.
- Vigyázz a szádra.
- Nem kellene itt lenned. Azonnal tűnj el. Ez Savage üzenete. Ő most Párizs ura... ha esetleg nem tudnád.
- És benneteket küldött, hogy ezt a parancsot végrehajtsátok? Érdekes. Jobban kellene vigyáznia rátok.
- Ha te nem lettél volna, nem kellene kínlódva számolni a fajtám példányait! És az oroszlánod - mered most Rhysre. - Ő is felelni fog azért, amit tett.
Amit tett? Nem nézek kérdőn Rhysre, de most igazán örülnék, ha a kötelék, amelyről eddig beszéltünk, máris létezne köztünk, és azonnal megtudhatnám, mire célozgat régi ellenségem. Persze ez nem hátráltat semmiben. Azt, hogy fogalmam sincs, miről van szó, nyilván nem hozom Leonus tudtára.
- A neve Rhys. Jegyezd meg. És most vigyél Savage elé. Beszélnivalóm van vele.
Felnevet. Gúnyosan és élesen.
- Neked elment az eszed.
- Épp ellenkezőleg. És ajánlom, igyekezz, mert Saridas nem bírja már soká a mesteretek nélkül.
Dühösen mered rám, de a dühe legkevésbé sem izgat. Végül megindul felénk, de nem hozzánk indul, csak az öccséhez. Engedem. Saridas visszaváltozik, amitől a sebei eltűnnek, Leonus pedig a karjába tudja venni. Beteríti őt az egyik sírkő mögül felvett lepellel, maga is belebújik egybe.
- Kövessetek - mondja.
Egy kocsihoz vezet bennünket. Beteszi Saridast hátra, aki bár gyenge, de éber. Ellenségesen figyeli Rhyst.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhys I. Phantomhive
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : minden, ami illegális
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Andy fucking Biersack
Hozzászólások száma : 179
Csatlakozott : 2013. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Vas. Nov. 16, 2014 12:24 am

I'll never let you steal my coffin

Ahogy végül le lesz állítva a harc, nagyon szeretném tudni mi jár a vámpír fejében, hiszen ők láthatóan ismerik egymást, engem meg dühít hogy nem vagyok képben kicsit sem, és rühellem ha valamiben felkészületlen vagyok, és megszívhatom. Márpedig most elég erősen megtehetem ha nem vigyázok. Érzékelem az ujjait a sörényemben és megnyugtatóan hat rám, valahogy kicsit nyugisabb leszek, de ettől még éberen figyelek, bár közben megnyalogatom magam kicsit ahol elérem hogy legalább később ne legyek tiszta mocsok. Sárga szemeim éberen követik a hiúzembert és gyűlöletem iránta, a ki nem mondott neheztelés mit sem csökken, nem fogom megbocsátani hogy elrontotta az estémet. Ahogy beszélgetnek régi ismerősöknek tippelem őket és felmordulok ahogy rám néz és megvádol, fogaim villantom felé, jól tudom mire céloz, ezek szerint mindketten bűnösek vagyunk, Lucien és én, társak ebben a vétségben. Ahogy a másik visszaváltozik, én is megerőltetem magam, noha tudom, nem lesz sok időm emberként de mégis, így semmi hasznom nincs ha már nem kell harcolni. Rég nem voltam saját döntésemből oroszlán, szinte egyszer sem North Beach óta, és most is a szükség vitt rá leginkább. De most visszahúzódik az oroszlánbunda, nem először csinálom, de még mindig kidőlök utána nem sokkal. Igaz nem olyan hosszú időre azért, nagyon sokat tudok meríteni Lucienből. Már most. Rainnak egy dologban igaza van, de nagyon. Nagyon tudok ragaszkodni. Visszaváltok, és emberi alakban kelek fel, és egyenesedek ki, és szó nélkül lehúzom Lucienről a hosszú kabátját, majd kap másikat.
- Tudod, North Beachen összetettek egy hiúzzal is - közlöm röviden ahogy mellette sétálva indulok el a kocsi felé amerre a hiúz vezet minket, de nagyon szeretném tudni ki ez a Savage és mi dolguk volt ezeknek egymással. Talán ő lenne az aki.... bántani akarta csőbe húzni Lucient? Fogalmam sincs. Túl sok a kérdőjel és idegesít. Hátratúrom a hajam és a sérültre nézek. Ellenséges de ő nem gyűlölettel teli szemekkel néz rám. Rideg pillantással válaszolok, nem kifejezetten a személye elleni az utálatom, csak a hiúzok iránt. Rohadt makacs jószágok. Kis híján ott maradtam. A nyakamra simítom a kezem ahogy odaérünk a fekete kocsihoz. Nagy, de dísztelen, átlagos tágas. Olyasmi amit szívesen vezetnék még én is, megfelel az igényeimnek, de nem szállok be. Megvárom mit mond Lucien.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucien de Lavelle
Jégkocka
Jégkocka
avatar

Foglalkozás : Szállodaigazgatás, és bizonyos illegális tevékenységek
Tartózkodási hely : Las Vegas, Venetian Hotel
Avatar : Arkzënkiel
Hozzászólások száma : 143
Csatlakozott : 2013. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   Vas. Nov. 16, 2014 12:44 am

Megoldom bokáig érő kabátom gombjait, ahogy Rhys elkezd visszaváltozni. Magamtól is kínáltam volna neki, hiszen saját ruhái egytől egyig szakadtan hulltak a földre, de kissé meglep, hogy maga nyúl érte. Egy apró mosollyal nyugtázom, hogy kiszolgálja magát rólam. Leonus ezt nem láthatja, de ez egy olyan pillanat, ami a vallomásterhes éjszakánkból maradt még meg, egy utolsó korty bor azelőtt, hogy ágyba vinnénk egymást. Sajnos ez utóbbi egyelőre elmarad, de az éjszaka még hosszú.
- Áááh... vagy úgy - derül fény arra, mi is Rhys bűne. Ha összekerült vele, nyilván kivégezte, hiszen ő maradt talpon. North Beach szabályai egyszerűek voltak, de kemények.
Nem kerüli el a figyelmem, hogy Rhys azután megérinti a hegeit. Azt is kikövetkeztetem, hogy a hiúztól kapta őket. Örök emlék.
Ideje azonban nekem is megvilágítanom a jelen helyzetet, amelybe kerültünk. Így hát, amint beültünk a kocsiba, elmesélem:
- Savage egyike a régi ellenségeimnek, akikről meséltem az imént. Leonus és Saridas az ő halandó szolgái. Savage ifjabb nálam, azonban ők hárman tökéletes Triumvirátust alkotnak. Azért megyünk hozzá, mert be akarlak mutatni neki. És azért, mert feltett szándékom visszájára fordítani a régi ellenségeskedésünket.
Ez utóbbit azért teszem hozzá, mert tudom, hogy a vámpír most valamelyik szolgáján keresztül biztos, hogy bennünket figyel. Jobb azt elhitetni velük, hogy ártalmatlan, jámbor szándékkal érkezem.
- Miért ölted meg őt? - szólal meg Saridas váratlanul. Kérdőn fordulok felé, a de a kérdést Rhysnek szánja. Mióta csak beültünk és elindultunk, le se veszi róla a szemét. Saridas fiatalnak tűnik, de igazából ő is megélt már néhány századot.
Kinézek az ablakon, miközben áthaladunk a városon. Soha nem gondoltam volna, hogy így fogom viszontlátni Párizst - noha igencsak megjósolható volt, azok után, ahogy távoztam innen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian   

Vissza az elejére Go down
 
Père-Lachaise temető, Párizs - Rhys, Lucien és Lilian
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Honebochi – Csont temető
» Falu temetője
» A falu temetője
» Város temetőjétől és a rét közti dombos rész
» Angyal Temető (Brooklyn)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: Bárhol a nagyvilágban - lezárt játékok-
Ugrás: