HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Step by Step - Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 11:27 am by Trevor Estacado

» Why? - Chloe & Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 10:37 am by Trevor Estacado

» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Hétf. Nov. 13, 2017 10:25 pm by Veronica Thorne

» Greg & Lexi
Hétf. Nov. 13, 2017 9:38 pm by Alexis Clarke

» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Csüt. Okt. 05, 2017 9:28 pm by David Johnas

» Kronológia
Hétf. Szept. 25, 2017 2:43 am by John Dante

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Pént. Szept. 22, 2017 4:28 am by John Dante

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Pént. Szept. 22, 2017 4:14 am by John Dante

» Hazatérés és egyéb katasztrófák - DJ, Phil, Promi
Szer. Szept. 06, 2017 8:49 am by David Johnas

Top posting users this month
Trevor Estacado
 
Alexis Clarke
 
Veronica Thorne
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 Újra otthon! - Phil & Elena

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Philippe Jacqui
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : színész
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Christope Maé
Hozzászólások száma : 123
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Újra otthon! - Phil & Elena   Hétf. Jún. 09, 2014 6:02 pm

Már alig várom a landolást. És szerintem Elena is. Fent a repülőgépen pedig minden csodás, próbálom Elit is nyugtatni ezzel. Fent a felhők fölött, magasan elegánsan utazunk. És haza utazunk! Franciahonba! Végre eljött ez a nap is, mikor Elit bemutathatom a szüleimnek. Ők is nagyon várják, kíváncsiak rá. Meséltem nekik már róla, és nagy örömmel fogadták. Persze rólam nem tudják, hogy mi vagyok. Még mindig nem. Nem is baj. Elinek is elmondtam, hogy ne nagyon említsem semmit rólam, hogy már nem vagyok ember. Nehogy nekem botrány legyen otthon.
Aztán már el is hessegetem ezeket a gondolataimat. Mással kell foglalkoznom. Elivel. Ugyanis életében először ül repülőn, és ez szemmel láthatóan megviseli. Őt is, és a karomat is, mivel úgy kapaszkodik belém, hogy lassan az összes vért kiszorítja belőle. Én ezen csak vigyorgok, és beszélgetek hozzá, hogy eltereljem a figyelmét a repülésről.
Aztán sikeresen landolunk.
Leszállunk a repülőről, majd irány a terminál. Kicsekkolás, és már mehetünk is a váróba. Nagy a tömeg ott, sokan várnak sok mindenkit. Valaki menne, valaki jött.
De ami egy biztos, hogy ebben a nagy tömegben is mi mindenképp meg fogjuk találni azokat, akiket keresünk... a szüleimet.
Azaz helyesbítek, nem őket találjuk meg, hanem a tömeg fölött kimagasló táblát, amin az én nevem van rajta. Mosolyogva nézek Elire.
- Hamarosan fejest ugrunk a mély vízbe. Itt vannak a szüleim. - úgy volt, hogy nem jönnek ki, de aztán mégis megtették. Jól tették. Apum jól tud vezetni a kora ellenére.
Elivel együtt odasétálunk a táblához, és hamarosan meg is látjuk a táblát tartó karok tulajait. Apum nem magasabb nálam, talán csak két centivel. Régen sugár legény volt, de hát a kor lassan meggörbíti őt is. Őszes rövid haja, elől kissé kopaszodó. Szeme azonban barna, szinte már éjfekete. Hát igen, a szememet nem tőle örököltem. Csak talán orrunk és arcunk vonala hasonlít. Meg a vigyorunk. És apám is vigyorog ezerrel, mint a tejbetök. Anyámtól örököltem szemeimet. Neki is ilyen zöldes a színe, bár a formája nem ilyen. Anyum alacsonyabb nálam, kissé pocakosabb már, de szeretetreméltóan aranyos. Apum nem öltözött ki olyan ünnepélyesen, mint anyum, apumon cask egy drapp színű póló van, farmerral és barna félcipővel. Anyum ünnepélyesebben néz ki, fekete szoknya, kis szandálka, meg az a fehér blúz, amit mindig vasárnapokon szokott felvenni, mikor templomba megy. És ő is mosolyog, a kis szemüvege fölött.
Széles mosollyal megölelem anyámat, meg apámat, aki a szeretet jeléül három akkorát üt a hátamra, hogy majd kijön a tüdőm. De én csak vigyorgok tovább.
- Sziasztok! De rég láttalak titeket! Anyu, apu, ő itt Elena. - mutatok Eli felé, akit magamhoz húzok, és átölelem a vállát. Franciául beszélek, itthon csak úgy lehet. Szerencsére Eli tud annyit, hogy megérti és meg tudja magát értetni. Hát, most igazán kipróbálhatja, hogy mit tud!
Anyum egy nagy kitörő újongással, széles mosollyal indul meg felé.
- Jaaaaaj, édes fiam, annyira szép lánykát találtál magadnak! Szia édeském, jól telt az utazás? - néz rá a legédesebb, nagymama-szerű mosollyal. Én is mosolyogva nézem őket, ám ekkor apám karol a nyakamba. - Szép darab fiam. - vigyorog széles mosollyal. - Kár, hogy nem hoztad haza hamarabb. De ha úgy döntesz, hogy nem kell, csak nyugodtan szólj a te drága jó apádnak. - kacsint rám huncut, alig félreérthető vigyorral. Erre csak nevetek. - Neeem fogom átadni neked! Ő az enyém. - nevetek. Már látom, jól indul ez a kirándulás!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elieanora Mist
Ember
Ember
avatar

Foglalkozás : Újságíró és bébiszitter
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Eva Longoria
Hozzászólások száma : 36
Csatlakozott : 2012. Feb. 26.

TémanyitásTárgy: Re: Újra otthon! - Phil & Elena   Szer. Jún. 11, 2014 9:44 pm

Az elmúlt napokban hihetetlenül nagy izgalom kerített hatalmába. Phil meghívott a szüleihez, Franciaországba. Nagyon örültem a lehetőségnek, és már teljes lázban égtem. Még soha életemben nem voltam az országon kívül, és ráadásul egy más kontinens, egy olyan ország, ahova mindig is vágytam. És mindezt Phil-nek köszönhetően. Minden álmomat valóra váltja.
A készülődés izgalma, a napok repülése semmivé válik, amikor a repülő elindul, és engem kissé hatalmába kerít a pánik. Az egész utat végiggörcsölöm, és közben Phil karjából szorítom ki a vérkeringést. Mindenesetre elismerésre méltó, ahogy Phil az egész út során megnyugtatóan és biztatóan beszél hozzám, próbálja elterelni a figyelmemet. Aztán jön a landolás. Elismerésre méltó tőlem, hogy nem kezdek el sikítani félelmemben.
De leérünk. Egyben, éppen, és végre én is lenyugszom, ahogy a repülőről végre, Phil támogatására szorulva, remegő lábakkal szilárd földre lépek.
A kicsekkolás során sikeresen megnyugszik megkergült pulzusom is, és végre körbenézek. Mindenhol francia feliratok, amik hihetetlenül furcsának tűnnek, de szerencsére mindent értek. Kijárat, terminál, mosdó, szuvenír bolt, büfé... El se hiszem, hogy itt vagyok. A hatalmas ablakokon kinézve csak a repteret látom, a fel és leszálló gépeket, de ez már Franciaország. A maga szín tiszta valójában. És már el is tűnt a repülés okozta pánik, ismét az izgalom tölt el.
Az indulás előtt Phil-lel több dolgot is megbeszéltünk az itteni dolgokról, például szokások, amik eltérnek az otthon megszokottól, valamint arról is, hogy nem említjük azt, hogy Phil már nem annyira ember, mint mikor először találkoztam vele. Persze ez teljesen természetes volt számomra.
Ahogy a tömegben megyünk a várakozók felé a sor fölött egy táblán párom nevét látom nagy, eltéveszthetetlen betűkkel. Ebben a pillanatban Phil is jelzi ezt, mire izgatottan elmosolyodom, bár kicsit átjár a bizonytalanság és lassítok pár lépést - Szerinted... Tetszeni fogok nekik? Mármint... - motyogom bizonytalanul - Mi lesz, ha nem kedvelnek?- kezdek aggodalmaskodni, de nincs idő a válaszra, a tömeg sodor, és egyszer csak előttük állunk. Képet már láttam róluk, de így élőben, a viszontlátás örömével az arcukon, még annál is kedvesebb embereknek látszanak, mint amire az elbeszélések és történetek alapján gondoltam. És végül is, ők nevelték fel Phil-t is. És le se tagadhatják, hogy a fiuk rájuk ütött. Apa és fia egyforma vigyorgása és az anyával nagyon hasonlatos szemszín és forma a közös géneket bizonyítja.
Szépen felöltöztek erre az alkalomra. Én egy térdig érő kellemesen lenge a barna több árnyalatában tündöklő szoknyát és egy bézs színű toppot vettem fel egy bézs, nem túl magas sarkú szandállal. Kényelmes a hosszú úthoz, kellemes a meleg időhöz, és csinos a találkozáshoz.
Kicsit félre állva nézem, ahogy Phil üdvözli a szüleit, megöleli sorban őket, közben apja megveregeti a hátát, mire csak vidáman mosolygok. Jó erőben lehet még az idősebb Jacqui.
Mivel Phil-lel az utóbbi napokban csak franciául beszélgettünk, így most nincs gond a megértéssel.
Mikor kedvesem bemutat és közben megölel boldogan mosolygok rá, majd a szülőkre - Üdvözletem! Örülök, hogy végre megismerkedhetek azokkal, akikről már olyan sokat hallottam. - mondom mosolyogva, majd a szülők szavaira elpirulok - Igen. Bár kicsit féltem a repülőn, de Phil szerencsére végig tartotta bennem a lelket. - mondom mosolyogva, aztán még mélyebben elpirulok, mikor hallom apja szavait. - Én... Öhm... Köszönöm... - motyogom lányos zavaromban, és egy tincsemet kezdem el csavargatni kiengedett hajamból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philippe Jacqui
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : színész
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Christope Maé
Hozzászólások száma : 123
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Újra otthon! - Phil & Elena   Szer. Jún. 18, 2014 3:17 pm

Szegény Elenát rendesen megviselte a repülő. Én már csak mosolygok rajtra, igaz próbálom mindezt inkább bátorításnak mutatni. Én már hozzá vagyok szokva a repüléshez, meg a hirtelen hangulatváltásokhoz. Hogy úgy mondjam többször van részem „váltásokban”.
Eli viszont most ült először repülőn. Ezt zsibbadó karomból, és Eli remegő kezéből ítélem meg. Meg abból, hogy szegényt szó szerint fognom kell, nehogy leszánkázzon a lépcsőn, míg a repülőről leszállunk.
Viszont lent már lazulunk, a hangulatunk is boldogabbá válik. Eli megnyugszik, én is. Kijelentkezünk, és már megyünk is a tömeg felé.
Elmosolyodom Eli gyanakvásán.
- Ne aggódj, szeretni fognak. Apum kissé kritikusabb, de tőle sem kell félned. Anyumtól viszont retteg, mert amint meglát, rád fog szállni, és el sem ereszt! - vigyorgok. Anyum akit megkedvel, azt nehezen engedi el. Apum meg poénkodni fog egész végig, már látom előre.
Átölelem Elit, szemtől szembe, és megcsókolom. Ott a tömegben. Nálunk ez megszokott dolog, senki nem figyel fel ránk. Mi már csak ilyen pusziszkodós népség vagyunk, franciák. Eli szerintem minden sarkon csókolózó párokat fog látni.
- Csinos vagy. - mosolygok rá, és végig mérem. - Tuti szeretni fognak. Csinos is vagy, okos is, olyan, amilyet a kicsi fiúknak akartak mindig. - vigyorgok még mindig. Szerintem nem lesz itt semmi baj, minden rendben lesz.
A tömeg sodor minket, és mi hamarosan megpillantunk egy táblát a nevemmel. Arra felé veszem az irányt, Elit kézen fogva vezetem. Csak hamar megtaláljuk szeretett őseimet. Apum hozza a formáját ruhailag meg viselkedésileg, lezser. Anyum is, ő elegánsabb.
Gyorsan üdvözlöm őket, és bemutatom nekik a kedvesemet.
- Jaj aranyos, remélem csupa rosszat hallottál rólunk! - nevet anyum. Érti a poént, és szeret poénkodni. Vele legalább lehet. Apummal is, bár neki megvan a maga humor stílusa. Majd rájön szegény Eli.
Mikor apum elengedi a vállam, ismét Elihez megyek, és átölelem.
- A repülőn nem kell félni, teljesen veszélytelen. A zuhanás az, ami veszélyes! - kacsint apám Elire, majd jót nevet saját poénnján. - Na gyertek fiatalok, itt a kocsi. Phil, vigyek valamit?
- Csak két bőrönd van apu, meg két hátitáska. Plusz pár szatyor. - sorolom. A két bőrön egyikét apum kezébe nyomom, aki elveszi, de eközben leakasztja hátamról a hátitáskát, és felkapja z egyik szatyrot. - A többit már elbírod te is. - vigyorog. - Irány a kocsi! - indul meg előre.
Hátamra kapom Eli hátitáskáját, kezembe a másik szatyor és elindulok apám után. Anyum közben Eli karjába kapaszkodik bele, és már sodorja is utánunk. Közben be nem áll a szája.
- Fiatalkoromban én is féltem a repüléstől. Attól féltem, hogy valami katasztrófa történik velem, míg fent vagyok. De mondjuk ez annak is köszönhető volt, hogy sok légikatasztrófás filmeket néztem régebben. Ma már nem nézem, mert rájöttem, hogy nem mindegyik része igaz. És bízom a repülőtársaságokban. És mondjuk ma már nem is utazok annyit. Jaj, de sokat fecsegek, mesélj inkább valamit te kis drágám! Nagyon megviselt az út? Otthon vár jó meleg vacsora, és egy kis süti. Szereted a meggyes sütit? Sajnos nem volt otthon barack, így csak meggyeset tudtam sütni. Remélem ízleni fog. - mesél anyám. Vállam felett pillantok hátra, hogy lássam Eli bírja-e még.
Hamar elérjük a kocsit, bepakolunk mindent. Nem egy nagy autó, kis opel corsa, de éppen belefér minden. Anyum ragaszkodik, hogy a női szekció üljön hátra, azaz Eli és ő. Mi fiúk, pedig elöl üljünk. Aztán végül csak meggyőzöm őket az én verziómról, így végül Elivel ülünk ketten hátul, anyumék meg elől. Apum vezet. Érdekes út lesz ez, már előre látom!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elieanora Mist
Ember
Ember
avatar

Foglalkozás : Újságíró és bébiszitter
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Eva Longoria
Hozzászólások száma : 36
Csatlakozott : 2012. Feb. 26.

TémanyitásTárgy: Re: Újra otthon! - Phil & Elena   Pént. Jún. 20, 2014 9:27 pm

Megérkezünk végre és egy megkönnyebbült sóhaj szakad ki belőlem, ahogy immár biztos talajon sétálhatunk. Kicsit megviselt az út, és a folyamatos adrenalin most lassan elpárolog, kicsit érzem is, hogy fáradt vagyok. Remélem a hazaút ennél jobb lesz.
A megkönnyebbüléssel egyszerre jelenek meg aggályaim, elég jól nézek ki? Biztos tetszeni fogok a szülőknek? Ha valahol látnék egy mosdót, biztos berohannék még egyszer megnézni nagyon enyhe sminkem és hajam állását, meg a ruhámat is. Ha otthon ötször nem öltöztem át, hogy ruhám megfelelő legyen, akkor egyszer se. Szegény Phil már úgy szólt rám, hogy lekéssük a gépet. Izgulok nagyon, ez tény. És ez az adrenalin teli repülőút után ismét felmerül bennem.
Phil nyugtatgatása és biztatása jól esik, de a görcs nem sokat javul sajnos. Bár örülök, hogy azért felkészít és biccentek - Rendben van. Bocsánat, csak annyira izgulok.. Még.. Szóval sose találkoztam szülőkkel így.. - motyogom csendesen, aztán már csak azt veszem észre, hogy átölelve megcsókol ott a tömeg kellős közepén a terminálban. Elpirulok nem kicsit, de aztán lassan belefeledkezem, és átkarolva nyakát viszonozom csókját.
Kipirultan biccentek - Köszönöm.. Remélem igazad lesz. - mondom, majd ismét csak elpirulok a bókokra. - Értem. Hát.. Remélem minden további feltételnek megfelelek, amit elvárnak a kicsi fiúk barátnőjétől. - mosolygok rá.
Meglátjuk a táblát és Phil már vezet is arrafelé. A fogadtatás kedves és elsőre a szülők nagyon szimpatikusak számomra, remélem ez továbbra is így marad. És én is szimpatikus leszek nekik.
Megvárom az üdvözlést, majd elmosolyodom - Ugyan. Csupa jót hallottam magukról.
Örömmel simulok Phil ölelésébe és én is átkarolom derekát. Viszont apukája következő mondatára kicsit megroggyan a lábam, és a kacsintásra kissé elsápadok - Ha lehet, akkor erről ne is beszéljünk. - nevetése se igazán nyugtat meg, viszont, mikor elindulunk összeszedem magam, bár szerencsére a táskákat a férfiak átvállalják.
Phil anyukája megfog és már megyünk is. Kissé bizonytalan járásomat a nő határozottsága kiegyensúlyozza. Lehetséges, hogy egykor zászlóvivő is lehetett? Mert körülbelül úgy loboghatok mögötte jelenleg. Közben hallgatom, amiket mesél, és vidáman mosolygok, kezdek kicsit feloldódni. Az erős francia beszéddel még van némi problémám. Egy-két szó értelmére a mondatkörnyezetből jövök rá, és a kiejtés is más kissé, bár szerencsére ezt Phil mellett volt időm megszokni.
- Én nem nagyon szoktam ilyen filmeket nézni. Eléggé ijedős vagyok, ha erről van szó.. - motyogom csendesen. - Reménykedem, hogy a visszaút már nyugodtabban fog telni. - próbálkozok meg egy vidámnak ható mosollyal. - Ugyan. Szívesen hallgatom. Rólam úgy sincsen sok mesélni való... Már jobban vagyok. Vagyis alakulok. - mondom, de már terelődik is megint a téma - Semmi baj. Nagyon jó a meggyes. Szeretem. Köszönöm. Biztos nagyon finom lesz. - mondom mosolyogva, vidáman. Kicsit furcsák még a hirtelen váltások, és hogy csak franciául beszélünk, de azt hiszem nem lesz gond.
A kocsihoz érve bepakolunk, majd Phil meggyőzése nyomán végül mellette kötök ki a hátsó ülésen, aminek most örülök, még szoknom kell az új környezetet. A kocsiban Phil mellé húzódok, és megfogom kezét miközben rá mosolygok, majd elkezdem a kinti tájat nézni. Igazán szép már így is, kíváncsi vagyok, milyen lesz, ha már ott járunk feléjük. Biztosan nagyon szép. Már nagyon várom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philippe Jacqui
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : színész
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Christope Maé
Hozzászólások száma : 123
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Újra otthon! - Phil & Elena   Szer. Jún. 25, 2014 6:18 pm

Alig bírom megállni, hogy ne nevessek Eli izgulásán. De egy széles mosolyt azért megengedek magamnak. Olyan aranyos, ahogy magyarázkodik, és zavarban van. Nem bírom megállni ámulatom, és meg is csókolom ott helyben.
- Nem kell izgulni. Velük nagyon jóban leszel, ezt már tudom előre. Bízz bennem, nem lesz semmi gond. Okos vagy, szép és intelligens, és semmi rosszat nem teszel. Gondolj arra, ők is ugyanúgy izgulnak, mint te, hogy milyen lesz az első találkozás. - nyugtatom Elit széles mosollyal. - Anyám szerintem otthon hétszer forgathatta át a ruhásszekrényét, hogy a megfelelő ruhát találja meg, és biztos vagyok abban is, hogy hétszer nézte meg a sütőt, hogy a vacsora elég lesz-e, finom lesz-e és nem égeti oda. - vigyorgok. Anyumat ismerve tuti mindent jó alaposan leellenőrzött, és szerintem még a fűszálakat a kertben is tornasorba állította, vagy a porszemeknek is megszabta a helyet, hova eshetnek. Anyum ilyen, de szeretem.
Aztán megtaláljuk egymást, a családommal. Anyumék akkora táblát készítettek, hogy szerintem a vak is látná. Csak a villogó neon hiányzik róla.
Kedves beszélgetés veszi kezdetét. Anyum csak hamar megtalálja a közös hangot Elivel. Apám meg hozza a formáját, mint mindig. De ő már csak ilyen, sokat megélt veterán.
Apám érdekes poénja nem nyugtatja meg Elit. Örülök hogy fogom, különben most összeesett volna.
- Apám, a repülést most hagyjuk. - nézek apumra, kis mosollyal, de figyelmeztetőn.
- Jaj, ne ijedj meg tőlem! - nevet, és Elire néz. - Nem akartalak megijeszteni. És megnyugtatlak, repülni sem most fogtok megint. Meddig maradtok Phil? Öt napig? - néz rám apám, majd közben felkapkodjuk a csomagokat. - Addig meg kocsival mentek mindenfele, amerre menni akartok. Jut eszembe Phil, a kocsi kuplungja kicsit csúszik, óvatosan járt majd vele.
- Addig. - biccentek apumnak, és én is elkapom a bőröndöt a másik táskával. Elivel közben anyum foglalkozik. - Rendben apa, majd odafigyelek vezetésnél. - szerencse, hogy a vezetésben rutinos vagyok, és apám autóját is vezettem néha. Ismerem a kocsi szeszéjeit.
- Én régebben néztem, ma már nem szeretem nézni. Most már én is a sorozatoknak hódolok be. Azokat szeretem nézni. - mosolyog anyám szélesen. - Te szereted a sorozatokat? Vannak köztük nagyon jók, amit hasznos tudással és történelmi ismerettel rendelkeznek. De vannak unalmasak is, amin látszik, hogy a színészi játék nem hihető. Bár erről gondolom Philly mesélt sokat. Ő színész lett, bár én jobban örültem volna, ha szakácsnak megmarad. De az apja... ha tehette volna, Phil-t másfelé nevelte volna, és most vagy katona lenne, vagy ácsmester. - sóhajt anyám széles mosollyal. Enyhe büszkeség azért van benne, és öröm, hogy nem lettem ácsmester.
Bepakolunk a kocsiba, és be is ülünk. Apám anyumnak nyit ajtót, én meg Elinek, biztató mosollyal nézve rá. Megint meg tudnám csókolni, csak most annyira látványosan nem lehet. De amíg beül, gyorsan behajolok és egy gyors lopott puszit nyomok a szájára. Aztán beülök mellé és átkarolom a vállát. Apám vezet, és már robogunk is hazafelé. Nem lesz rövid út, eléggé messze lakunk a repülőtértől, de azért nem unatkozunk most sem. A kocsi meg szépen megy, észre sem lehet venni semmi hibát.
Anyum mesél mindenfélét. Apum is. Én is. Szerencsére Eli is kezd beszédes lenni.
- És amúgy hogy sikerült megismerkednetek Elena? - kérdezi apum. - Kis fiam nem sokat mesélt az első találkozásról, csak annyit, hogy felejthetetlen pillanatot okozott neked. Jut eszembe, nem gond ha Elenának szólítalak ugye? Jól tudom, hogy Elieanora vagy, csak az Elena szebben hangzik. - vigyorog apám. - Nem gond, ha így szólítalak ugye?
Elmosolyodom. Már látom előre, hogy szegény Eli nem lesz békén hagyva, amíg itt van. És erről hol apám, hol anyám fog gondoskodni. Hol meg én!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elieanora Mist
Ember
Ember
avatar

Foglalkozás : Újságíró és bébiszitter
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Eva Longoria
Hozzászólások száma : 36
Csatlakozott : 2012. Feb. 26.

TémanyitásTárgy: Re: Újra otthon! - Phil & Elena   Szer. Júl. 02, 2014 7:47 pm

Zavart magyarázkodásomat egy csókkal fojtja belém, mire kicsit felengedek, majd szavaira biccentek - Rendben van. Megpróbálok megnyugodni.. És köszönöm a biztatást, de ez lesz az első eset, hogy találkozok valaki számomra fontosnak a szüleivel... - motyogom csendesen, majd elmosolyodok - Nos azt hiszem az öltözködés máris közös vonás édesanyádban és bennem...
Hamarosan túl is esünk az első találkozáson és a rövid bemutatkozáson, ami egy kicsit segít, bár Phil apjának tényleg van egyfajta kissé morbid humora, főleg így a repülőút után.
Örülök, hogy Phil végig tartja bennem a lelket, és az anyukája is témát vált, sokkal biztonságosabb témák felé kanyarodunk el. És örömmel tölt el, hogy egy rövid ideig földközelben maradunk. És az, hogy Phil fog vezetni, csak még nagyobb megnyugvással tölt el. Nem egyszer volt alkalmam beülni mellé, és nagyon biztonságosan vezet, úgyhogy emiatt nem aggódok. - Ennek igazán örülök. Phil jól tud vezetni. - jegyzem meg mosolyogva.
- Hát nem tudom, nekem valahogy nincs időm tévét nézni. Van egy-két műsor, amit néha el tudok csípni, de eléggé szeszélyesen tudok csak leülni. Bár nem igazán zavar. - mosolygok. - Inkább a természetfilmeket szeretem, de azokból is csak keveset nézek. A legtöbbet a mesecsatornákat nézem, mikor vendégeim vannak és ez hetente akár több napot is lefed. És ugye nekik nem lehet nemet mondani, de ezt Phil is tudja. - nevetek. Előfordult már, hogy hárman kezdtünk el nézni egy rajzfilmet, és a kislány, akire vigyáztam el is aludt a felénél, pedig nagyon harciaskodott, hogy meg akarja nézni.
- Szerintem Phil remek színész. Sok előadását láttam már, és őszintén mondom, hogy jó látni a színpadon. Életet visz abba a karakterbe, amit előad. Érzésekkel ruházza fel, és nem csak előadja.. Örülök, hogy ezt a pályát választotta. És élvezi is. - mondom mosolyogva. Én meg otthon élvezem a kiselőadásokat, meg a próbákat is, amiknek néha a segítője lehetek. - Szerintem ez a legfontosabb, ha valaki elkezd dolgozni, hogy élvezze, amit csinál. Hogy szenvedéllyel tegye. Én újságszerkesztőként dolgozom főállásban, ami eléggé megterhelő, de mégis örömmel tölt el, mikor megoldok egy nehéz helyzetet. És a mellékállásom is izgalmas. Néha sokkal több energiát követel és több élményt ad, mint a szerkesztői munka, de minden percét megéri. - mondom mosolyogva. - Nem is tudnám elképzelni máshogy az életem..
Az autóba való beülés hamar megtörténik, közben Phil lop egy csókot tőlem, amit szívesen engedek ellopni, és vidáman mosolygok, miközben beül mellém a hátsó ülésre és magához húz átkarolva.
Az út könnyed beszélgetéssel telik, többek között foglalkozásokról, a színházról, hogy milyen az élet New Age-ben, valamint mi történt Phil legutóbbi hazalátogatása óta. A beszélgetés alatt sikerül lassan teljesen megszoknom az akcentust és már a megértéssel sincsenek problémáim, vidáman hallgatom a múltbéli történeteket, amikkel a szülők elhalmoznak az út során.
Aztán jön a megismerkedéssel kapcsolatos kérdés, mire halkan kuncogni kezdek. - Nyugodtan hívhat Elenának. Általában így szokott mindenki hívni. - mondom, majd belekezdek a mesélésbe. - Hát, az biztos, hogy a megismerkedésünk feledhetetlen volt, bár szerintem mindkettőnk részéről. - kuncogok, közben Phil-re nézek - Phil éppen egy próbáról állított be abba az étterembe, ahol az ebédemet fogyasztottam, csak közben elmerültem az olvasásban. És mivel az én asztalomnál volt hely, így oda telepedett le. Nos meg kell mondjam, mikor megláttam majdnem félrenyeltem a falatot, mivel teljes jelmezes felszerelésben ült előttem, és kissé furcsa, úgy is mondhatnám, hogy egy őrült benyomását keltette. - mosolygom - Aztán elkezdtünk beszélgetni, és az én őrültségem is megmutatkozott, mikor elkezdtem kipakolni a táskám tartalmából a homokozó lapátot, a cumit, valamint a csillogós pónit, amivel sikeresen össze is kentük magunkat, és egész délután csillogtunk. - nevetek - Valószínűleg mindenki tébolyodottaknak nézett minket, de úgy hiszem, hogy nagyon jól sikerült az a találkozás. És nagyon jól éreztem magam. - mondom Phil-re nézve vidáman - Nem is tudom utána hogy volt, de azt hiszem, hogy elhívtál egy színház látogatásra, viszont addigra sikerült rendes emberi ruhát öltened. És a csillámot is sikerült valamennyire leszedni a hajadból. Ha jól emlékszem... - nevetek vidáman az emlékekre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philippe Jacqui
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : színész
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Christope Maé
Hozzászólások száma : 123
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Újra otthon! - Phil & Elena   Szomb. Júl. 19, 2014 8:24 pm

Mosolyogva nézek rá, miután elengedem a csókból. Látom szegényt, hogy nagyon zavarban van, érzem is rajta. Még szerintem a vak is látná. De azt is látom, hogy lassan sikerül leengednie. Az a jó, ha nincs benne feszültség. Úgy könnyebb a társalgás, ezt akarom elérni.
- És ha minden jól megy, nem csak az első eset lesz. Arra készülj fel, hogy ha megszeretnek, többször követelnek majd tőlünk ilyen kirándulást. – ahogy a szüleimet ismerem… ők akiket megszerettek, azt nehezen engedik el. És ez így van jól, akármennyire is idegesítő néha. – Legalább egy közös téma már megvan. – vigyorodom el. – A sütés-főzés lesz a következő, mert anyám szeret minden pillanatot a konyhában tölteni. Ha meg nem ott van, akkor meg kertészkedik. Arról is szerintem sokat fogtok tudni beszélgetni. – nézek Elire mosolyogva. Én egyáltalán nem félek attól, hogy nem találnak majd közös témát.
Aztán megtörténik a találkozás, elkezdünk beszélgetni, és lassan oldódik minden féle feszültség és hangulat. Még az is, amit apámnak sikerül generálnia egy kis beszólással a repülőútról. De aztán minden megy rendjén tovább.
Mosolyogva hallgatom, ahogy Eli és anyám beszélgetnek.
- A természetfilmek is nagyon érdekesek, és hasznosak tudnak lenni. Bár mi azokon néha összeszólalkozunk, mert apus szerint a fele stúdióban felvett valami. Szerintem meg igenis kimegy a stáb a természetbe, és igen érdekes helyeken járnak. Néha úgy irigylem őket. Tudod édesem, ha nem tanárnő lennék, akkor valószínűleg régész vagy természetkutató. – sóhajt anyám megint mosolyogva. Sóhajában kis vágyakozás is van elmúlt múltja iránt. De hamar visszazökken a valóságba. – Vendégeid szoktak lenni olyan sokszor? Milyen vendégek? Régi osztálytársak? Kollégák? Barátok? Sok barátod lehet. – mosolyogva lesi Elenát. Szerintem már mindent lederivált róla ebből a pár perces beszélgetésből. De látom az arcán azt is, hogy nagyon kedveli Elit. Szerintem nem lesz itt semmi gond innentől kezdve.
- Phil szerencsére jól csinálja, amit csinál. – szól közbe apám is. Én közben igyekszem magamat bepakolni a kocsiba a bőröndökkel együtt, mert így nem lehet látni pirult képemet, ami Eli hosszan dicséretének eredménye. Sosem voltam magamtól elszállva, így mindig elpirulok, ha dicsérik a munkámat. – Bár én még mindig azon a véleményen vagyok, hogy katonaként többre vitte volna.
- Apukám! Jó nekem ott, ahol vagyok. És jól keresek! – intem le apámat, miközben még mindig piro arccal előmászok a csomagtartóból, ahova bepakoltam. Nincs nagy kocsink, de valahogy sikerül mindent szépen berendezni, minden bőröndöt, táskát, szatyrot. Ki mondta, hogy a Tetris nem fog sosem segíteni?!
- Persze fiam, tudom én! – csapkod vállba apám. – Szép szín! – vigyorog mellé.
- Ne szekáld apus! – nevet anyám, és megint Eli felé fordul. – Mint a nagy gyerekek, rendet kell köztük néha tennem. – nevetgél. – Amúgy édesem, teljesen igazad van. Aki szereti csinálni, amit csinál, az jó helyen van, és sokra viszi. Jobban teljesít, ha szereti csinálni. Másodállásban mi vagy? Nem nehéz a másodállás a főállás mellett?
Elindulunk végre a kocsival, és robogunk hazafelé. Az én szívem most kezd el veszettül verni. Végre megint otthon. Amióta a balesetem történt, nem voltam olyan sűrűn otthon. Rengeteg hónap telt el, mire megint hazakeveredtem. De most jó újra itthon lenni, és alig várom, hogy újra megpillantsam a házat, és a kis szobámat… ahol ma este nem egyedül fogok aludni.
Az út alatt kellemesen beszélgetünk. Ez jó, a hangulat oldott és jó. Szerencsére.
Mikor Eli elmeséli ismerkedésünk történetét, én csak az ablakon kifelé bámulva hallgatom, erősen koncentrálva feltörni készülő röhögésem visszaszorítására.
- Majdnem úgy volt… a színházba behívtalak ebéd után, hogy hadd lesd meg egy őrült próbáját. – vigyorgok rá. Sosem fogom azt a napot elfeledni! Sosem! – Aztán a próba után átöltöztem, és körbevezettelek a színházban. Ott kentél össze. Csillogva néztük meg az öltözőket meg a többi termet. És este hazakísértelek.
- Óóó, de édesek! – vigyorog édesanyám. – Az akkor egy felejthetetlen találkozás lehetett. Igen, amúgy Philly néha feledékeny ilyenekben, egyszer emlékszem, haza is úgy jött, hogy valami hosszú fogú izé jelmezében érkezett meg. Majdnem félrenyeltük a levest a nevetéstől miatta. – nevet fel anyám az emléken.
- Az Drakula jelmeze volt.  – súgom Elinek, hogy képben legyen a hosszú fogú izével kapcsolatban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elieanora Mist
Ember
Ember
avatar

Foglalkozás : Újságíró és bébiszitter
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Eva Longoria
Hozzászólások száma : 36
Csatlakozott : 2012. Feb. 26.

TémanyitásTárgy: Re: Újra otthon! - Phil & Elena   Szer. Júl. 23, 2014 7:18 pm

Phil sokat segít a megnyugvásban. Már maga a jelenléte csillapít, amiért nagyon hálás vagyok neki.
- Reménykedek benne én is, hogy így lesz. Szívesen jövök veled ide. - mondom mosolyogva, majd biccentek - Igen, azért ezek általánosan jó témák szoktak lenni. A főzés is, meg a kertészkedés is. Remélem sok újdonságot megtudok majd tőle. Főleg rólad. - mondom mosolyogva.
- Lehet benne valami, hogy stúdióban is vesznek fel jeleneteket, de szerintem az nagyon minimális. Leginkább a természetben vannak, és igen. Nagyon izgalmas. Érdekes mindkét szakma, mikor kicsi voltam engem is vonzott a régészet, de valahogy az újságírás beszippantott, meg a gyerekekkel való foglalkozás. - mondom, majd megakadok egy mondaton - Phil nem is mondta, hogy az édesanyja tanárnő. - lepődök meg kicsit, majd elmosolyodok - Mekkora gyerekeket tanít? Kicsiket? Nagyobbakat? - nézek rá érdeklődve, majd kérdésére biccentek - Nos másodállásban dada vagyok. És elég népes ismeretségi köröm van. Ha valamelyik szülő nem tud a kicsikre figyelni, akkor rám bízzák őket egy-egy délutánra, vagy estére. Ebből kifolyólag gyakran vannak vendégeim a hat-hét éves korosztály alatt. - mondom mosolyogva. - Imádok velük foglalkozni. Az első diplomám is velük kapcsolatos, csak sajnos nálunk ebből a szakmából nem lehet megélni, így az újságírást is kitanultam, és abban helyezkedtem el. De mindig jó, ha a délutánjaimon van egy kis pihenés a kicsikkel.
- Nem lehet tudni, mi lett volna más esetben. Jelenleg színész és azt hiszem egy nagyon boldog ember, és szerintem csak ez számít.
- mondom mosolyogva, csitítva a beszélgetés menetét. Mosolygok, mikor az apja Phil piruló arcára tesz megjegyzést, és az anyja rögtön védelembe veszi a fiát, mint valami anyatigris. - Igen. Nem árt néha. - mosolygok.
- Másodállásban vigyázok a kicsikre. Hát néha fárasztó tud lenni, de szerencsére bírom energiával. Mostanában meg van egy plusz segítségem is. - pillantok Phil-re - A kicsik őt is nagyon megkedvelték.
A kocsiban látom, hogy Phil egyre lelkesebb. Nem csak látom, érzem is. Beszéde, hanglejtése, testtartása, sok minden árulkodik, már ha a bőrünk érintkezésén fokozódó bizsergő érzés nem lenne elég.
A mese alatt mindkét szülő figyelmesen hallgat, majd Phil kiegészíti a történetet. - Igen. Igaz! Milyen jó kis próba is volt. Bár megijedtem, mikor az emelés nem sikerült jól, és véletlen leejtettek. - mondom mosolyogva. - Igen. Már emlékszem. És ott állapodtunk meg a nyelvtanulás szabályaiban is. - nevetek - Egymást tanítottuk a másik anyanyelvére, vagyis, már tudtunk egy s mást, de azért mégis jobb egy anyanyelvűtől tanulni, mint az iskolapadban. - mondom mosolyogva.
Elmosolyodom az anyuka szavaira, majd Phil súgására biccentek - Nem is tudtam, hogy vámpír vonásaid is vannak.. - jegyzem meg nevetve halkan, hogy csak Phil hallhassa.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philippe Jacqui
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : színész
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Christope Maé
Hozzászólások száma : 123
Csatlakozott : 2012. Feb. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Újra otthon! - Phil & Elena   Kedd Aug. 12, 2014 4:25 pm

Szélesen mosolygok Elenán.
- Hát, arra készülj fel, hogy ezek után többet fogsz ide jönni. A szüleim egyenesen követelni fognak téged. – kuncogok. – Ezekről a témákról anyummal két hétig is el tudnál beszélgetni. Meg a gyerekekkel is, mert szereti a gyerekeket. Apummal meg az ácsolásról tudsz beszélgetni, és a vadászatról. Ha egyszer megkérdezed, hogy mi az a trófea a falunkon, arról kapsz majd egy jóóó hosszú mesét. – nézek rá mosolyogva. Tudom, hogy zavarban van, ezekkel a tanácsokkal is segítek neki feloldódni. Ha könnyebben el tud kezdeni egy beszélgetést, azzal hamarabb feloldódik és onnantól már minden szépen megy majd. – Rólam is meg fogsz tudni sok mindent… főleg azt, hogy milyen rossz kölök voltam. – nevetek és pirulok egyszerre.
Hamar összeverődik a csapat és máris megy a társalgás.
- Igen, a régészkedés jó. Óóó, és gyerekekkel is foglalkozol? Az jó, én is szeretem a gyerekeket. A kicsiket, mert sajnos a mai fiatalok már nem olyanok, mint amilyenek mi voltunk régen. Kicsit kezdenek elkanászodni. De a kicsik még aranyosak. – mosolyodik el szélesen anyám. – Nem mondta? Ejnye Philly! – nevet anyám, és ujjával megint. – Szép kisfiú vagy!
- Anya! – pirulok el. – Ezt direkt neked tartogattam, nem akartam elvenni minden témalehetőséget. – vágom ki magam gyorsan egy széles mosollyal, mire anyám jót nevet és megszorongat szeretetből. – Jól van kisfiam. – majd visszafordul Elihez. – Igen, tanárnő vagyok, alsósokat tanítok. A dada foglalkozás is teljesen jó. És ha szereted csinálni, akkor gondolom nem nyűg neked, hogy rajtad lóg a gyerek. – mosolyog anyám.
- Én teljesen örülök annak, hogy az ami. Remek ember! – néz rám anyám mosolyogva.
Eli dicséretén elpirulok, amit apám meg is jegyez. Nem haragszom meg rá, ő ilyen. Így szeretem. Meg anyámat is.
Beülünk a kocsiba és indulunk is. Anyumék elől, mi hátul, anyum meg hátra fordulva beszélget Elivel.
- Phil, te is besegítesz a gyerekeknél? – nevet. – Megnéznélek gyerekkel a kezedben! Olyan aranyos lehetsz. – mondja anyám. – Én is megnéznélek, de a sajátoddal a kezedben! – szól közbe mosolyogva apám. Erre majdnem megakad bennem a levegő, és megint elpirulok. – Az… még odébb van apám! Ne féljél, leszel te még nagypapa! Mondani is fogják, hogy Tata! – vigyorodom el. Apám erre csak nevet egyet. Anyám is.
- Ja tényleg, arra is emlékszem. – kuncogok. – Szerencsére nem estem nagyot, és… - mondanám, de anyám közbe avatkozik. – Leejtettek? Kik? Hogyan? Lett valami komoly bajod? Erről nem írtál a levélben! – szomorodik el enyhén. – Nem lett bajom, Eli is elmondhatja. – mosolygok. – Kis kék folt volt csak, azért nem említettem meg. – szívem közben vadul ver, ugyanis szembe jön velünk a város táblája. Itthon vagyok!
- Jól tetted Eli, köszönöm, hogy segítettél neki az angolban. Gyerekkorában sokszor elcsavargott óráról és nem nagyon ment neki az angol. De most jól megy neki? Szépen beszéli? Mi sajnos nem tudunk angolul. Nekünk nem tanították még akkor rég.
Csendben hallgatom, amint anyu és Eli beszélgetnek, de agyilag nem nagyon vagyok ott… kifelé lesek az ablakon. Ismerős utcák sora jön, ismerő házak, könyvtár, templom… hamarosan befordulunk az utcánkra. Izgatott vagyok, kíváncsi vagyok Eli mit szól majd a házunkhoz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elieanora Mist
Ember
Ember
avatar

Foglalkozás : Újságíró és bébiszitter
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Eva Longoria
Hozzászólások száma : 36
Csatlakozott : 2012. Feb. 26.

TémanyitásTárgy: Re: Újra otthon! - Phil & Elena   Szer. Szept. 17, 2014 8:08 pm

- Szerintem nem lesz probléma azzal, hogy többet járunk ide. Mindig is imádtam Franciaországot, és szerintem azzal, hogy végre el is jövök ide, nem csak filmeket és képeken láthatom, nem fogja megváltoztatni a véleményemet róla. - mosolyodom el.
- Rendben, akkor majd sokat fogunk beszélni, azt hiszem. - nagyon izgulok, remélem minden rendben lesz, és az izgalomtól nem fog összeakadni a nyelvem. Elvégre Phil mellett könnyű volt, mert ő érti anyanyelvemet, így tudtam csalni egy kicsit, de ha jól tudom, a szülei nem értenek angolul. Mindenesetre Phil ott lesz mellettem most is, legfeljebb segít majd egy kicsit.
Halkan kuncogok - Hát nem tudom, hogy édesapáddal mennyire lesz közös témánk, mindenesetre lehet, hogy a vadászatról nem igazán fogom kérdezni. Nehogy még a végén baj legyen. - motyogom csendesen. - De majd biztos lesz miről beszélni, hiszen ott leszel te is. - mosolygok, mikor azt mondja, hogy meg fogok tudni róla sok dolgot. - Nos nem is gondoltam, hogy valaha egy kis angyal voltál. Nem igazán tudnálak elképzelni úgy. Talán, amikor aludtál. - mosolygok. - De azért nagyon kíváncsi vagyok, mit nem mertél elmondani. Most majd legalább sok mindent megtudok.
- Igen. Nagyon szeretem a kicsiket. Mindig is sokat foglalkoztam velük, már gyerekként is mindig a kisebbeket pátyolgattam.
- mosolygok, majd buzgón bólogatok egyetértésem jeleként - Igen. Sajnos mostanában az idősebbeket nem lehet kordában tartani. Bár ez sokszor véleményem szerint nem a gyerek hibája, hanem a szülőé, aki nem figyel eléggé oda rá. - magyarázom véleményemet, majd mosolygok, mikor Phil-t anyukája játékosan megdorgálja, majd kedvesem helyből hárít, és meg is indokolja az elmaradást.
- Ez is egy nagyon szép szakma. A tudás továbbadása. Engem is mindig vonzott, de aztán én inkább a legkisebbeknél maradtam. Több szabadságom van így, és ez nekem sokat jelent. Nem szabályoznak a tanórai keretek. - mosolygok, majd biccentek - Egyáltalán nem nyűg. Sokkal inkább felfrissítenek, bár azért vannak nehéz esetek, de eddig mindig sikerült megoldanom a felmerülő problémákat.
- Igen. Szerintem is.
- mosolygok egyet értve az édesanya szavaival.
- Igen, néha segít nekem, és lefoglalja a kicsiket, míg főzök, vagy mosogatok. Nagy segítség. És nagyon jól mutat a kicsikkel. Már meg is jegyeztem neki nem is egyszer. - mondom mosolyogva, majd az édesapa szavaira kicsit elpirulok én is. Szerencsére Phil gyorsan elüti a témát egy viccel, és megy is tovább a beszélgetés.
- Nem kell megijedni. Tényleg nem esett nagyot. Csak megijedtem kicsit, de aztán nevetve felállt. Talán ha egy apró zöld foltja lett az esetből. - teszem hozzá, mielőtt valami rosszabbra gondoljon, aztán végül a kórházban kötünk ki, holott nem most volt az eset.
- Szívesen tettem. - mosolygok - Meg persze ő is sokat segített nekem. Igen. Mostanra nagyon jól beszél angolul. Persze az akcentusa észrevehető, de ez mindenkinél így van, aki nem született bele. Az én kiejtésem sem tökéletes gondolom. - mondom mosolyogva - Értem. De úgy gondolom, hogy ha enélkül is megvannak, akkor nincs is szükség rá. Ugyanakkor, sose túl késő elkezdeni megtanulni, ha az ember úgy tartja jónak. - mondom el véleményemet.
Nézem, ahogy az autóút lassan változik, és az út menti tájat lakóházak váltják fel, az út egyenese egyre többször kanyarodik, egyre kisebb utcákon megy autónk, majd az egyik utcán elkezd lassulni a jármű alattunk, én meg csak nézelődök, próbálom kitalálni, melyik ház az, ahol kedvesem élete első szakaszát élte, mielőtt Amerikába érkezett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Újra otthon! - Phil & Elena   

Vissza az elejére Go down
 
Újra otthon! - Phil & Elena
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Elena Gilbert /Salvatore/ - Folyamatban
» Delena Christianna Salvatore - Damon és Elena kislánya
» Phil Coulson /Szabad/
» Gilbert ház
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: Bárhol a nagyvilágban - lezárt játékok-
Ugrás: