HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Pls don't kill me k? ~ Alina, Marcus
Pént. Szept. 22, 2017 8:41 pm by Alina M. Lane

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Pént. Szept. 22, 2017 4:28 am by John Dante

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Pént. Szept. 22, 2017 4:14 am by John Dante

» Greg & Lexi
Csüt. Szept. 07, 2017 10:03 pm by Gregory Tyson

» Hazatérés és egyéb katasztrófák - DJ, Phil, Promi
Szer. Szept. 06, 2017 8:49 am by David Johnas

» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Csüt. Aug. 31, 2017 9:32 pm by David Johnas

» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Szomb. Aug. 26, 2017 7:02 pm by Daniel Mist

» Prometheus - Daniel
Szomb. Aug. 26, 2017 6:28 pm by Daniel Mist

» Ráni és a Tanító Maya & Derek
Vas. Aug. 20, 2017 10:11 pm by Derek Simon

Top posting users this month
John Dante
 
David Johnas
 
Gregory Tyson
 
Demetrius
 
Alexis Clarke
 
Alina M. Lane
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Csüt. Júl. 24, 2014 1:26 pm

Lay beside me, tell me what I've done
Speak the words I wanna hear, to make my demons run
The door is locked now, but it's opened if you're true
If you can understand the me, then I can understand the you


Hogy félek-e Atyámtól? A mai napig nem tudom eldönteni. Viszont az, hogy Ő nem fél tőlem, most már egészen biztos, hisz kíséret nélkül érkezett Mexikóvárosba, tökegyedül. Ez jellemző rá és a döntéseire. Néha teljesen hirtelen felindulásból cselekszik - akárcsak én. Számtalan egyéb hasonlóság is van közöttünk, de ezt ő nem akarja belátni, pedig ez egyértelműen annak a jele, hogy én vagyok a tökéletes utód.
Csakhogy a tökéletes hasonlóság azt jelenti, hogy valaki állandóan olyan tükröt tart eléd, amelybe nem akarsz belenézni.
Sok mindent mondott nekem Evangeline, mikor itt járt, számtalan elég bölcs dolgot, de valahogy mindent kezdek kétségbe vonni, hiszen húgomnak a legfőbb dologban nem volt igaza: Demetriust mégis idecsaltam. Már ez is egy diadal számomra, pedig a neheze csak ez után jön.
A várakozástól ideges vagyok, fel-alá járkálok az irodában. Már gondoskodtam arról, amiről atyám nem gondoskodott, mikor én érkeztem az ő városába: a megfelelő fogadtatásról. Hiénáim három kocsival közrefogják a taxit, melybe atyám beült a reptéren, hogy egyenesen ide hozzák, ne máshová. Tulajdonképp lehet, hogy jobb lett volna, ha ezt meg se teszem a kedvéért. Ha úgy kellett volna kóbor ebként átkotornia magát a kerítésem alatt, mint nekem hozzá. Ha az embereim fogták volna le őt, és kényszerítették volna térdre előttem. Mennyire csodálatos látvány lett volna!
Ennél csak egy kicsivel szembesül majd kedvesebb verzióval. Amint a hotel előtt megállnak a taxival, hat férfi veszi őt körül, mind hiénák, fegyverrel. Az egyikük majd közli vele, hogy a Város Ura várja őt, és hogy kövesse őket. Hogy az ellenállás hasztalan. Közrefogják és felkísérik ide, ahonnan mindent lehet látni a városban.
Háttal az asztalnak támaszkodva várom, hogy behozzák. A hiénáimat elküldöm, de kint maradnak az ajtó előtt. Bevallom, a mai napig elfog a reszketegség, ahogy meglátom atyám délceg, erős, gyönyörű alakját. De most egyenlő felekként állunk itt. Sőt. Itt én vagyok magasabb pozícióban.
...ugyan, mégis kit áltatok?
- Azt hittem, korábban ideérsz - szólalok meg köszönés helyett, de nem lépek közelebb, nem kínálom hellyel. Csak nézem, képtelen vagyok levenni róla a szemem, és erőnek erejével kell visszafognom magam, hogy ne vessem rá magam rajongó kölyökként.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Avatar : Tobias Sorensen
Hozzászólások száma : 293
Csatlakozott : 2013. Jul. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Pént. Júl. 25, 2014 12:31 am

Először is szögezzük le, hogy ez az egész utazás teljesen felesleges, és igazából semmi értelme. Hisz mit is gondoltam, mikor elindultam? Majd idejövök jól elverem aztán ennyi év után talán megjön az esze? Az ami neki sose volt? Ez nem igaz, csak a méreg beszél belőlem, hogy el kellett hagynom a városomat.
Másodszor, nem volt más választásom. Az ember nem hívja meg azt a hőn szeretett városába aki legszívesebben tönkre tenne mindent, ami nekem fontos. Judas felér egy természeti katasztrófával, és ha már pusztítani akar akkor azt itt tegye meg, és ne pedig nálam, így legalább nem kell arra pénzt költenem, hogy újra építessek mindent... vagyis Ó dehogy nem. Hiszen ez még mindig az én városom, bármit is hisz az én drága kicsi fiam. Talán megszerezte egy fél élvre, talán annyira se, de nem fogom hagyni, hogy tönkre tegye, és egy spártai birodalmat varázsoljon ide. Inkább teremtsen Athént, azt még támogatnám is. Talán, bár ha megpróbálná ilyen jellegű terveit elém tárni elég nagy a valószínűsége annak, hogy szimplán körbe röhögném. Pedig egy jó teremtő nem tesz ilyet, de én nem is vagyok jó, csak szerettem volna az lenni, de elszúrtam akkor, amikor kiválasztottam az első utódomat.
Ha igazán titkolni akartam volna az érkezésemet akkor nem magán géppel jövök, hanem felszállok egy nemzetközi repülőtársaság fapados gépére, hogy aztán órákat kelljen várakoznom mindenféle terminálokban, aztán ki tudja melyik sorban állás közben esem össze holtan, mivel kint felkelt a nap. Annyira nagymenő még én sem vagyok, hogy ne legyen rám hatással a nap, de egyre inkább ezen dolgozom. Ne legyen az a késztetés, az a félelem minden egyes hajnalban. De van, és emiatt most csak boldog vagyok, hisz lépés előnyben leszek drága fiammal szemben.
A taximat körülveszik, és egy hatalmas szállodához vezetik. Amikor megáll a taxi kiszállok, felnézek a hatalmas épületre, az öltönyöm két gombját pedig begombolom elöl, és végigsimítok rajta. Hatan kísérnek be az épületbe, de az utolsó ajtón már egyedül megyek be, és oly hosszú utazás után végre meglátom Őt. Ugyan olyan, mint volt. Gyönyörű, és neveletlen.
- Én pedig azt hittem, hogy az évek során sikerült beléd vernem némi illemet. Hiába tiéd ez a város, még mindig fölötted állok, tehát kijár nekem a megfelelő üdvözlés. Nyújtsd csak ide a nyakadat édes fiam! - Szólalok meg hűvös, érzelemmentes hangon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Pént. Júl. 25, 2014 1:01 am

A helyzet az, hogy van egy tervem.
Mert rájöttem valamire, mikor Mexikóváros urává váltam. Mégpedig arra, hogy mindenki úgy kezel, ahogy viselkedsz. Ha rettegő, sarokban kuporgó kis szarnak érzed magad, és úgy is viselkedsz, akkor úgy fognak kezelni. Ha pimasz kölyökként viselkedsz, a reakció is csak egy óriási nyakleves lesz, főleg akkor, ha az atyáddal találod magad szemben. És amit főleg el kell kerülnöm ma éjjel, az, hogy kiüljön az arcomra, mennyire szívdöglesztőnek találom ebben a szerelésben, amelyet nem tudom, mennyire gondosan választott ki a kedvemért, de az biztos, hogy pazarul fest.
Igazán bekaphatná.
Viszont nem vagyok sem kölyök, aki rossz fát tett a tűzre, se kiéheztetett, elhagyott szerető, aki csak arra várt, mikor tolhatja le a nadrágját, vagy ez esetben mikor teheti szabaddá a nyakát várva-várt szerelme első szavára.
Ezért, hogy a félreértéseket elkerüljük, és hogy végképp, egyszer s mindenkorra túllépjek régi szerepemen, nagyvonalúan úgy teszek, mintha a szavait meg se hallottam volna, legalábbis ami az utolsó mondatot illeti.
- Szóval elismered, hogy a város az enyém - térek ki inkább előbb egy nagyszerű dologra. A hangom kaján és ravasz, kenetteljes, mintha épp magát a pápát akarnám felkonferálni. És egyébként tényleg, a pápa nem is származik ilyen messziről, de ez részletkérdés.
- Nagyszerű. Tényleg örülök neki, hogy itt vagy, de eszemben sincs eléd térdelni. Többé nem. Foglalj helyet - intek egy invitáló gesztussal a szögletes, dizájnos fekete bőrfotel felé. Én visszalépek az asztal mögé, és leülök a magas irodai székben. Az íróasztalon lecsukom a méregdrága számítógépet, amit nyilvánvalóan nem a zsebpénzemből vettem, amit apuci utalt ki nekem. Azt a benyomást keltem, hogy itt az égvilágon minden az enyém, mert így is van, és ennek megfelelően is viselkedem.
- Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy én miért nem kapok tőled soha egyetlen kis városkát sem, amelyen uralkodhatnék, és hogyhogy az ilyen Antonio-szerű kis alattomos szúnyogok igen - fűzöm tovább a beszélgetést, mintha atyám már legalább egy órája itt ülne velem szemben, és már rég túl lennénk az unalmas udvariassági körökön. Testtartásomból és tekintetemből rájöhet, hogy hiába kijelentő a mondat, ezt igenis kérdésnek szántam, és választ várok rá. Kielégítő magyarázatot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Avatar : Tobias Sorensen
Hozzászólások száma : 293
Csatlakozott : 2013. Jul. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Kedd Júl. 29, 2014 1:36 am

- El tekintesz az utasításaimtól, valamint megtagadsz? - Kérdezem felvont szemöldökkel. Semmi kedvem az utasításait követnem, és nem is kell, hisz nem vagyok semmilyen csicskása sem, és alattvalója sem, ha már itt tartunk. Soha nem is leszek. Talán azt hiszi, hogy képes lesz felül emelkedni rajtam bármikor is, de az évek az én oldalamon állnak, és mint tudjuk, egy vámpír minél idősebb annál erősebb, persze ez nem mindenkire igaz, mert van aki soha se lesz képes elérni arra a szintre, amin jelenleg én vagyok, vagy akár oda ahol Judas áll.
Az ablakhoz sétálok, és elképzelem, hogy milyen felemelő érzés lenne Judast a bokájánál fogva kilógatni a semmibe, miközben másik kezemmel egy nádpálcát használva teszem egy kis időre érzékennyé és bőr nélkülivé a hátát. Igazán csodás lenne, pár rövidke pillanatig belefeledkezem ebbe a képbe, míg elenyész minden dühöm, amit az utóbbi időszakban felhalmoztam, és teljesen tiszta fejjel forduljak a fiam felé. Mögé sétálok, és a vállaira teszem a kezeimet.
- Régimódi vagyok Judas, tudhatnád. A megfelelő üdvözlésnek le kell zajlania. Utána rátérhetünk a többi dologra is. - Mondom neki, majd mielőtt bármit is felelhetne lehajolok hozzá és megharapom a nyakát, iszom egy korty vérét majd elengedem, és a székhez megyek, amit kínált nekem és ülök le rá. Nem kellett volna megharapnom, de engedetlen és szemtelen volt, ilyenkor kijár a büntetés. És még kedves voltam, mert csak azért kapta ezt, mert nem tud viselkedni, az általa említett dolgokra még rá sem tértünk.
- A teremtőd vagyok, és a vérvonalad feje. Bármit is csinálsz mindig fölötted fogok állni. Hozzám tartozol, bármennyire is fáj ez neked. - Hisz mi másért csinálta volna azokat a dolgokat amiket? Talán már oda a szerelme amit irántam érzett. Nagy kár, hogy én még mindig szeretem őt.
- Azért nem kaptál, mert nem állsz még rá készen, hogy egy ekkora felelőséggel járó dolgot bízzak rád. Antonio megmutatta, hogy tud rendesen viselkedni, engedelmes, és hűséges. Te próbáltad ezeket bizonyítani? Hogy nem fogod tönkre tenni azt amit rád bízok? Vagy csak olyan voltál, mint egy kamasz aki forrong a saját dühében, és nem lát tisztán a szeme elé ereszkedett vörös színű fátyoltól? - kérdezem tőle hűvös hangon.
- Kérni is lehetett volna. Kértél tőlem várost? Kértél tőlem bármit is? Vagy csak követelsz? Talán kaptál volna egy várost, ki tudja, talán pont ezt, és Antonio ment volna egy másik városba. De nem, te megölted őt, a saját fivéredet, ami hatalmas bűn. Mondd csak kedvesem, egyáltalán nem érdekel téged az, hogy élsz-e vagy halsz-e?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Kedd Júl. 29, 2014 12:58 pm

Tekintetem éberen követi, miként lép oda a csodálatos panorámát nyújtó üvegablakhoz. Én is gyakorta gyönyörködöm benne. Ha tudnám, min fantáziál atyám épp, biztos nagyon tetszene az ötlet, hogy megbüntessen, de ezt semmiféleképpen nem adnám a tudtára.
Felnézek rá, ahogy mögém lép, de olyan kérlelhetetlenül és egyszerűen veszi el a jussát, hogy nekem nincs is beleszólásom. Hiába feszülök meg, és akarom eltaszítani magamtól, a végén még kicsit bele is simulok a kezeibe. Annyira hiányzott! Megőrjít, hogy ilyen közel van hozzám! És ez pokolian dühít, de nincs mit tenni. Mindenesetre idegesen pattanok fel, amint végez, és nyugtalanul lépdelek az asztal mögött, amihez végül leül. A nyakamra simítom a kezem és mereven bámulok magam elé, zord arccal, összeszorított szájjal.
Végül nem mondok az egészre inkább semmit. Több méltóságot takarítok meg magamnak, ha nem kezdek el már az üdvözlésen dühöngeni.
- Megértettem - felelem inkább kimérten, és ez a szó izzik, mint az elrejtett parázs. Tekintetem szinte felnyársalja teremtőmet, nem is a düh, hanem a tehetetlenség miatt. Amiatt, hogy nem tudok tenni a vámpírok törvényei ellen semmit.
A szemem se rezzen mindarra, amit ezután a fejemhez vág.
- Antonio egy idióta volt. Mindenkinek csak jót tettem azzal, hogy megöltem őt, mert így nem hoz több szégyent a nevedre. Gyenge kezű úr volt, és azóta is küzdök a patkányokkal, akiket túlságosan elkényeztetett. A város romokban hevert! - emelem kicsit fel a hangom, és a panorámaablak felé intek, de aztán lehiggadok. - Nem tudom, mit bizonyított neked ez a szerencsétlen, mielőtt neki adtad a várost, de tévedtél vele kapcsolatban. Ahogy tévedsz velem kapcsolatban is.
Eléggé lehiggadtam ahhoz, hogy leüljek. De nem az asztal mögé, hanem Demetrius mellé, a másik alacsonyabb bőrfotelbe. Előre hajolok és a szemébe nézek.
- Tudod, észrevettem valamit. Te fittyet hánysz arra, aki igazán hűséges hozzád, és aki komoly feladatok ellátására érdemes - célzok Evangeline-re és magamra. - És mindig azokat jutalmazod, akik semmit se érnek. Velizarii, Antonio, Rain...
Kíváncsi vagyok, kapok-e egy ordas nagy pofont a szemtelenségemért. Vicces lenne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Avatar : Tobias Sorensen
Hozzászólások száma : 293
Csatlakozott : 2013. Jul. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Hétf. Szept. 01, 2014 1:38 pm

Apró, vagy tán nem is olyan apró mozdulat az, amivel a nyakához nyúl. Szégyellnem kéne a tettemet, hisz bántottam azt, akit oly nagyon szeretek, de megérdemelte, sőt ennél sokkal többet is. Meg kellene aláznom mindenki előtt, és akkor talán már helyre állna közöttünk a viszony, de... tudom, hogy nem így lenne. csak éltető oxigén lenne, a mindent felemésztő tűznek ami a kettőnk kapcsolatát jellemzi.
Várnám, hogy toporzékoljon, hogy kiabáljon, de nem tesz semmi ilyesmit, és ezzel elszomorít. Azt akarom, hogy törjön ki, hogy tomboljon, mint egy három éves kisgyermek. Gyönyörű látvány lenne, főleg az amikor magamhoz ölelném, és megnyugtatnám, engedve az akaratának.
Nem tehetem, bármennyire is vonz magához, és érintésre csábít minden egyes porcikája, nem nyúlhatok hozzá, csak annyira amennyire kötelező, és amivel magam alá tudom őt sodorni. Engedelmességre kell tanítani, régen elfelejtettem ezt, itt az ideje pótolnom a hiányosságot, de még nem, egyelőre várok, és várok, mint egy lesben álló hatalmas macska, aki az utolsó, megfelelő pillanatra vár.
- Vagyis szerinted nem vagyok eléggé kemény kezű a gyermekeimmel? Elkezdhetem veled is a büntetés sorozatot, azzal, hogy bezárlak egy koporsóba amiért végeztél egy fivéreddel. Legutóbb, mikor ilyen történt az illetőt elküldtem magamtól, és jó pár száz évig nem engedtem, hogy vissza jöjjön. Te is ezt akarod? Elzavarjalak az északi sarkra, a jegesmedvéket és a pingvineket felügyelni? - Rosszul járna ott, mivel fél évig van nappal. Talán egy kissé meg is bolondulna annyi ideig vér nélkül.
Leül, de nem az asztal mögött található hatalmas bőrfotelbe, hanem mellém, egy olyan kicsibe, mint amilyenbe én foglaltam helyet. Ennyi erről az egész akciójáról. Még mindig ugyan olyan, mint amilyen volt.
- Úgy gondolod, hogy hűséges vagy hozzám, és komoly feladatok ellátására képes? Akkor bizonyíts, és ne a hátam mögött akciózz. - felelem neki, és remélem, hogy egyszer csak meginog, de tudom, hogy ez még nem elég.
- Jutalmazom Velt? Mégis mivel, azzal, hogy vámpírrá tettem? Téged és még sok mást is azzá tettem, ezt nem róhatod fel nekem. Rain pedig.. szerintem neked elment a józan eszed fiam. Nem kivételezek, épp ellenkezőleg, tönkre tettem az életét! Antonio, meg.. úgy tűnik a fejébe szállt a dicsőség. De nem tartozom neked magyarázattal. Aki megérdemli azt megjutalmazom, várost, hatalmat adok neki, aki nem, az pedig igyekezzen más belátásra bírni. Meg kellene ölnöm téged, ugye ezzel tisztában vagy? - Milyen szép is lenne végezni vele, de nem fogok, és ezt talán Ő is pontosan tudja.
- Hatalmas vámpír lehetne belőled, ha jobban kezelhetővé válnál, ha meg tudnék benned bízni... -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Hétf. Szept. 01, 2014 11:21 pm

Megfeszül az állkapcsom, ahogy összecsikordulnak a fogaim. Összehúzott szemeimen keresztül nézem őt, majd elengedem a megragadott pillanat dühét, hátradőlök. Kicsit az az érzésem, hogy direkt fel akar húzni. De az a helyzet, hogy piszkosul jól csinálja, mert máris elkezd bennem felmenni a pumpa.
- Ha nem emlékeznél, velem ezt már megtetted, nem is egyszer töltöttünk egymástól távol több száz éveket, csak azért, mert úgy érezted, jobb lenne közénk egy óceán. És most se azért vagyok Mexikóban, mert annyira jól megvoltunk ketten a koszos kis városodban - emlékeztetem, bár legszívesebben megragadnám az inggallérját, felvágnám az asztalra és felpofoznám, amiért megint ilyeneket vet ide nekem. Pingvinek meg jegesmedvék? Ennyire sem vesz komolyan?! Vagy ennyire elhülyült a kisállatbuzi kis petje mellett?
- A hátad mögött? - Nagyon küzdenem kell, hogy a dühömet, amely ismét fellángol, ezúttal egy gunyoros vigyorba transzformáljam. - Minden a szemed előtt történt, Demetrius. Te pedig pont azt tetted, amire számítottam. Igaz, kicsit elszámítottam magam. Azt hittem, el kell foglalnom még egy pár várost itt délen, hogy végül komolyan vegyél, és eljöjj hozzám. De ezek szerint máris komolyan veszel, hiába teszel úgy, mint aki nem.
Higgadtnak kell maradnom. Csak így tudom elérni, amit akarok. Mégis alig tudok ülni a fenekemen, legszívesebben törnék-zúznék, amiért itt van karnyújtásnyira, és mégis ennyire érinthetetlen. A lenézése annyira távol tartja tőlem, hogy rúddal se tudnám átugrani ezt a falat kettőnk közt.
Viszont van, ami már tényleg túlzás. Még tőle is! Még akkor is, ha sejtem, hogy már most meg akarja nyerni a játszmát azzal, hogy felidegesít. Ha elvesztem a fejem, elvesztem a játékot, és akkor minden hiába volt.
- Azzal is jutalmazod, hogy vámpírrá tetted őt, meg azzal is, hogy megtetted a vicces kis sztriptízbárod biztonsági főnökévé, meg azzal, hogy a bizalmadba fogadtad, és úgy mentorálod, mint ahogy engem soha. Hallottam, meglátogattátok együtt pár fivérét. Kár, hogy ide nem hoztad magaddal. Bár persze megértem, hogy miért - nézek mélyen sötétbarna szemeibe. Számomra egyértelmű, hogy azért, mert négyszemközt akart találkozni velem.
És ha már idáig eljött, gondoskodom róla, hogy esze ágában se legyen hazamenni egyhamar.
- Ha komolyan úgy gondolod, hogy tönkretetted a szolgád életét, akkor ajándékozd meg a szabadsággal. Ha meg nem, akkor ne fárassz se engem, se magadat ezzel a szöveggel, mert pontosan tudod, mennyire gyűlölöm a köteléketeket. Legalább annyira, mint amennyire te gyűlölöd a gondolatát annak, hogy gyermekem vagy szolgám legyen.
Annyira, annyira felbosszant, hogy legszívesebben csíkosra marnám szépséges barna testét, miután cafatokra téptem a tíz körmömmel jól szabott öltönyét.
- Szerintem igenis magyarázattal tartozol. Persze csak a fejlődésem érdekében. Miért kapott várost Antonio, és én miért nem? Most tekintsünk el attól, hogy mit kellene tenned. Nekem is sok mindent meg kellett volna tennem már rég. Mondd csak, miért is nem mutattál be soha a teremtődnek?
Hosszan tartom a szemkontaktust, felkészülve rá, hogy ezzel érzékeny pontra tapintok, de arra is, hogy megtartja majd a pókerarcát. Ami nem baj. De tudja csak, miről is van szó. Végül is ő az én koromban már a maga ura volt...
- Mert úgy gondolod, a hatalmas vámpírok kezelhetőek? Te talán engedelmeskedsz bárkinek is? Bízol egyáltalán akárkiben? - kérdezek vissza megint odahajolva, és ezúttal a térdére teszem a kezem. - Mert szerintem nem - súgom oda a választ egészen hatásvadász módon. Sokkal inkább célzok ezzel arra, hogy a kis petjében sem, akármennyire is bizonygatja az ellenkezőjét, mint arra, hogy hát bizony bennem sem, mert hát ezt épp most ismerte be, én meg nem tagadom, hogy megbízhatatlan vagyok. Akárcsak ő. Végül is egy a vérünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Avatar : Tobias Sorensen
Hozzászólások száma : 293
Csatlakozott : 2013. Jul. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Szer. Dec. 31, 2014 7:43 pm

Egyre feljebb megy benne a pumpa nekem pedig erre van szükségem. Ha elveszíti a fejét akkor talán képes lesz beismerni, hogy nem érett még arra, hogy egy saját várost vezessen, nem érett még arra, hogy külön váljon tőlem. Mellettem lenne még a helye, ezt pontosan tudja Ő is és ha nem lenne ennyire makacs és ennyire nehéz eset... ha egy picit sem lenne olyan, mint amilyen én vagyok akkor talán sohasem válnak el egymástól útjaink. Talán a világot uralnánk mostanra már együtt. Szép gondolatfoszlány ami gyorsan a semmibe is vész hiszen tudom, hogy annak ha mi együtt vagyunk soha sincsen jó vége, mindig üveg törik, csontok és szívek, az utóbbi a legfájdalmasabb. Nem hiszem, hogy eddig az oly sok szétválásunk során megúsztuk volna a legnagyobb fájdalom nélkül. Legalább is én nem, mert szeretem, arról, hogy Ő mit érez nincs információm. Állítólag szeret, de akkor miért csinál ilyet? Miért bosszant fel? Ha simulékonyabb lenne akkor működne közöttünk valami, de így nem, és soha nem is fog, főleg, hogy az én szívembe már más is beférkőzött és Raint senki ki nem űzi onnan, még Judas sem, pedig egyszer régen Ő volt a mindenem.
- Vámpírrá tettem, mert tartoztam neki, és így megfizettem a tartozásomat, cserébe kaptam egy olyan gyermeket amilyen korábban még nem volt a birtokomban. - Ez igaz, Vel valahogy másképp áll hozzá a dolgokhoz, mint a többi utódom.
- Ugyan már nehogy azt mondd, hogy örültél volna annak, ha olyan pitiáner dolgot bízok rád, mint egy "vicces kis sztriptízbár" biztonsági főnökének dolgai. Csak meg kell szervezi az emberek munka idejét és alaposan elverni őket ha nem végzik jól a dolgukat. Téged is próbáltalak mentorálni, próbáltalak tanítani, de akkor még én magam sem tudtam hogyan is kéne hozzákezdeni az egészhez, én sohasem kaptam megfelelő nevelést, nem tudtam hogyan kéne, egyáltalán mit kéne megmutatni neked és mire kéne magadtól rájönnöd. - Finoman szólva is elcsesztem a nevelését és talán én vagyok az oka annak, hogy ennyire félre sikerült lett... de nem, nem fogom most elkezdeni okolni magam az Ő hülyeségei miatt! Nem én mondtam neki, hogy lázadjon föl és ölje meg egy testvérét! Ezt nem szabad elfelejtenem. Még a végén átvállalnám minden bűnéért a felelősséget, de azt nem fogja elérni, nem hagyom.
- Igazán tudhatnád, hogy ha magamhoz kötöttem mind a három jellel akkor már nem engedhetem el, és nem is akarom, de ez nem változtat azon, hogy neki sokkal egyszerűbb lett volna az élete ha nem ismerem meg. Tudom, hogy gyűlölöd őt, nem kell hangoztatnod. - Csak azért nem öli meg Raint, mert akkor én is vele halnék, engem pedig nem tudna megölni ez oly biztos, mint az, hogy most itt ül mellettem.
Magyarázatot követel, de nem akarok neki adni, hogy mondjam el azt, hogy azért nem kapott várost, mert akkor örökre elveszítettem volna őt? Megszólalnék, nagyon közel vagyok már ahhoz, hogy a szám magától nyíljon és olyan szavak jöjjenek ki rajta amiket később megbánnék, de szerencsére Ő tovább beszél, aminek hatására szemeim szinte szikrákat szórnak. Semmi köze a teremtőmhöz, hogy merészeli egyáltalán a szájára venni őt?
- Nem kaptál várost, mert úgy gondolom, hogy nem tudsz sokáig megmaradni a fenekeden. Megunnád, és egyelőre pedig nem rendelkezel annyi emberrel, hogy azután is meg tudd tartani a várost miután elhagytad. Plusz ha saját várost kapsz akkor mégis hogy szerettél volna velem lenni? - Teszem fel neki a kérdést a végén, majd egy gonosz mosoly jelenik meg ajkaimon.
- Azért nem mutattalak be a teremtőmnek, mert a teremtőm már réges régen nem létezik. Szerettem, de az utamban állt, ezért kénytelen voltam végezni vele. - Nem ez a teljes igazság, de talán ez is elég ahhoz, hogy egy kicsit észhez térjen.
Érzékeny témát feszeget. Bízok-e bárkiben? Mert engedelmeskedni senkinek sem engedelmeskedem, ez egészen bizonyos, de a másik kérdés re a válasz már egészen bizonytalan.
A térdemre teszi a kezét és közel hajol hozzám, túlságosan is közel van, megnyalom a számat ahogy elképzelem, hogy milyen érzés lenne megcsókolni. Olyan régen volt már! - Csak annyira bízok az emberekben amennyire megérdemlik. Amennyire biztonságos rám nézve. - felelem neki, a szemeibe nézve, miközben végig simítok a térdemen támaszkodó kezein, majd egyik kezem felsiklik a karján, egészen a tarkójáig, aminél fogva magamhoz húzom, hogy megcsókolhassam. Először csak puhán simít végig a szám az övén, de végül türelmetlen leszek és már már erőszakosan csókolom meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Pént. Jan. 23, 2015 12:59 pm

Talán túl komolyan fogom fel ezt a gyermekteremtés dolgot. Demetrius csak azért újabb gyermeket nemzett, hogy lerójon egy ki tudja milyen tartozást. Talán csak vesztett pókerben.
- Mitől annyira más Vel, mint mi? - kérdezem. Próbálom megérteni atyám szempontjait, tényleg próbálom, mert tanulni akarok belőle, tanulni akarok tőle. Akkor is, ha azt mondja, fogalma sincs, hogy kell vagy kellett volna gyermeket nevelnie. Igen, ezt tapasztaltam. Szeretőnek jobbak voltunk, mint apának és fiának. De ez nem kifogás neki. Szerintem sokszor meg se próbálta kézben tartani a gyeplőt.
- Remélem azért a mostani gyermekeidet legalább már jobban neveled.
Igen, tényleg remélem. Az egy dolog, hogy az én nevelésemet helyrehozhatatlanul elcseszte. Talán már az átváltoztatásom pillanatában elcseszte, ki tudja. Ez megváltozni már nem fog, mégis nem tudom, miért vágom a fejéhez újra meg újra. Mintha attól jobb lenne... mintha a lelke egy sípoló gumikacsa lenne, ami mindig visszapattan arról a konok homlokáról.
- Nos, most már kezdek épp elég emberrel rendelkezni ahhoz, hogy megtartsam ezt a város. Nem olyan pofonegyszerű, mint tűnt, és néha elég nyűgös mindenki apró-cseprő problémájával foglalkozni, de elég jó érzés. Jobb, mint melletted kuporogni egy kis kosárban és várni, hogy mikor kegyeskedsz leereszkedni hozzám. Valamivel pótolnom kell téged. Ez pedig eléggé leköt, hogy ne érezzem a hiányodat... annyira - kell hozzátennem ezt az egy szót, mert hát minden csak relatív.
Nem érti el a célzást a teremtőre vonatkozóan. Nem baj, egyértelműsítem:
- A gyermek megölheti a teremtőjét? Nahát, milyen érdekes.
Hiába ez az aljas mosoly az arcán (ami egyébként pokoli jól áll neki, sokkal jobban, mint a bugyuta mosoly, ami akkor jelenik meg az ábrázatán, amikor a szolgájáról beszél), nem ijeszt meg vele. Itt nem ő fenyegetőzik most, hanem én.
A közelségem hatással van rá, ennek igazán örülök, mert már majdnem kezdtem úgy érezni, hogy egyáltalán fel sem izgatom, nem is érdeklem semmilyen tekintetben, mióta ott van neki a kis petje. De most a fiú messze van, Demetrius pedig egyedül az enyém.
- Kitértél a válasz elől - emlékeztetem. - Bízol a kölyökben vagy sem? - ismétlem el a kérdést sokkal konkrétabban, miközben a szemeimbe bámul.
Szinte meglep a simogatással, túl gyengéd a sok pofon után, amit kaptam mostanában tőle. Egy pillanatig fogalmam sincs, mit akar tenni, de amint rájövök, ellenkezés nélkül megyek bele a csókba. Elmosolyodok, amint megérzem a mohóságát. Lám-lám... A teste árulkodik a szavai helyett, őszintébben mint azok. El akarom feledtetni vele a kisfiúnak még a gondolatát is.
Befogadom a türelmetlenségét és hasonlóképpen viszonzom. Elkerülhetetlen, hogy felsértsük egymás ajkát ezzel a hévvel és szomjazom is a vérét, még ha ez a legkevésbé praktikus is. Megragadom a nyakkendőjét és magamhoz húzom, majd kioldom és villámgyorsan kigombolom az ingét. Lesimítom a válláról a zakót aztán végigtapogatom a mellkasán a hegeket, amelyeket az én dühöm rajzol hibátlan és gyönyörű bőrére.
- Bocsánatot kértem már ezért? - suttogom két csók közt, miközben igyekszem magamra húzni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Avatar : Tobias Sorensen
Hozzászólások száma : 293
Csatlakozott : 2013. Jul. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Kedd Jan. 27, 2015 3:05 am

Nem igazán vagyok biztos a válaszban a kérdésére. Miért más Vel, mint a többiek? Talán semmiben sem, hiszen ha kell akkor Judas ugyan úgy a fejemhez vágja a dolgokat ahogy Vel tenné, bár ha nem tetszik akkor mind a kettőt egy hatalmas nyaklevessel jutalmaznám. Judas vissza ütne, legalábbis fellobbanna benne annyira a düh, hogy talán vissza is ütne, ha nem tettlegesen akkor csak szavakkal, de nem hagyná annyiban a dolgot.
- Nem igazán tudom megfogalmazni. Ő talán azért teljesen más, mert más vezetett akkor amikor átváltoztattam. Nem egy potenciális vezetőt vagy szerelmet láttam benne, hanem megtettem, mert meg kellett tennem és ez olyan helyzetbe sodort, amiben még egyszer sem volt részem. - Talán így megérti, hogy már az alapok miatt teljesen más Vel, mint Ő vagy a többiek.
Kijelentésére nem felelek. Nem tudom, hogy jól nevelem-e őket, vagy sem. Azt se tudom igazából, hogy kell-e őket nevelni, hiszen már mind egy kész személyiség voltak mielőtt átváltoztattam volna őket, csak annyi a dolgom, hogy bevezessem őket a vámpírok világába... de nem, ennyi nem elég. Meg kell tanulniuk, hogy hogyan tudják használni az új erejüket, megtanítani nekik a vámpírok képességeit, erősségeit és gyengeségeit. Rengeteg mindent kell tanulniuk, hisz nem csak ezeket, de a törvényeinket, és a szokásokat is.
Hallgatom a beszámolóját és szomorúsággal tölt el és egyben büszkeséggel. Szomorúsággal, mert reméltem, hogy bele fog bukni ebbe az egészbe, hogy nem bírja majd a teendőket kézben tartani és egyszer csak az egész felépített vára úgy fog össze omlani, mint lágy szellőben a kártyavár, mégis örülök annak, hogy megcsinálta. Kezd belejönni és büszke vagyok rá, hisz a gyermekem és ha a gyermek sikert ér el akkor legyen az bármilyen természetű is, annak örülni kell, ez egy belső kényszer és nem tudom elnyomni magamban, nem is igazán erőlködöm ebben. Majd meg kell tudnia, hogy milyen büszke is vagyok rá igazából, de amíg fenyeget, addig nem fogok neki semmi ilyesmit sem mondani, egyszerűen nem érdemli meg a jó szót.
- Hiába mondod ezt így ki, ismerlek Judas, tudom, hogy nem ölnél meg engem, pontosan azért, amiért én sem ölnélek meg téged. Hiába is feszegetjük ezt tovább. Igen, megöltem a teremtőmet, ezzel számtalan vámpírt tettem gazdátlanná. El bírnád viselni azt a terhet ami az esetleges halálommal a nyakadba zúdulna? - Kérdezem, mert kíváncsi vagyok, bár a válaszát sejtem, rá fogja vágni, hogy persze, hisz Ő erős és okos és miért is ne sikerülne bármi is. Pont ezért nem menne. Lehet, hogy egy idő után talán tényleg tudna irányítani több ezer vámpírt, de csak akkor, ha szépen apránként szerzi meg őket.
Közel van és nem bírok magammal, bármennyire is próbálom letagadni, hiányzott nekem ez a nyavalyás, nem csak az érintése és a csókja, hanem maga a lénye. Beszélgetni szeretnék vele, együtt reggelizni miután felkeltünk mind a ketten, de addig is csak nézném és próbálnám megjegyezni minden egyes porcikáját, hiszen tudom, a lelkem mélyén (már ha van nekem olyan) tudom, hogy több ilyen alkalmunk nem igazán lesz. Most is hiányzik Rain, rettenetesen és most azonnal mennék vissza hozzá, de először rendezni kell Judassal a dolgokat.
- Jobban, mint bárki másban. - Be kell érnie ezzel a válasszal, hisz ennél pontosabbat nem tudok neki adni. Megbízom Rainben, de hogy minden feltétel nélkül? Talán majd egy pár év után, mikor látom, hogy tényleg tud már minden sötét dolgomról és akkor sem kezd el sikítozva fel alá rohangálni a városban, hogy démon és azonnal öljön meg engem valaki. Ő nem ölne meg, hiszen szeret, ebben egy pillanatig sem kételkedem és remélem ez fordítva is igaz. De most nem gondolhatok folyamatosan Rainre, még a végén Judas megsejtené, hogy másfelé jár az agyam, de hát erről Ő maga tehet, Ő hozta fel Raint.
Megcsókolom és egy pillanatig sem haboz, hanem azonnal viszonozza a csókomat, ezzel csak igazolja azt, hogy még mindig szeret, pedig ebben már kezdtem egy kicsit kételkedni. Hosszasan és hevesen csókoljuk egymást, hol az Ő vérének ízét lehet érezni, hol az enyémet, de a legjobb az amikor összekeveredik a szánkban a két íz és csodálatos elegyet alkot.
Közelebb húz magához és hagyom neki, mindent hagyok neki bár még nem is csinál semmi olyat, ami esetleg ne tetszene, de Ő bármit is csinál velem azt mindig imádom. Magára húz, átmászok az Ő foteljába és az ölébe ülök, de már nincs is rajtam a zakóm az ingem is ki van gombolva, kezei csupasz bőrömet simogatják, beledorombolok a csókba, mikor beszélni kezd akkor pedig elhúzódok tőle egy kissé, hogy se perc alatt én is megszabadíthassam őt a felső ruházatától. Izmos tökéletes felsőtest egy apró hibával, amit én ejtettem rajta, de az által lett számomra igazán tökéletes.
- Egyszer sem, és ha jól sejtem akkor soha nem is fogsz. - Nem nézek le a saját mellkasomra, pontosan tudom, hogy a sebek fölött van a keze amit Ő ejtett rajtam, mikor én csináltam az övét. Az enyém olyan, mint egy gyermek játék, kösd össze a pontokat és a végén majd csak kijön valami értelmes. Bárhogy is próbálkoztam, semmi sem jött ki, pedig szívesen magamra tetováltattam volna a vonalakat, ha mondjuk egy J betű alakját hozták volna ki. Legalább is először ezt gondoltam, majd rájöttem, hogy Rainnek mennyire is fájna ez a gesztus. Gyorsan, alig két perc alatt el is vetettem minden ilyen gondolatot. EL lehetne tűntetni a hegeket, de nem akarom, ez már a részemmé vált.
- Nincs itt valami kanapé vagy ágy? - kérdezem mielőtt újra lecsapnék ajkaira. Kezeim bejárják a felsőtestét, és hosszasan elidőznek ujjaim a D betű fölött. Talán nekem is bocsánatot kellene kérnem tőle? Nem, nem kell, hiszen Ő az enyém bármit is mondd, és így legalább ez mindeni számára rögtön egyértelműen látszik is.
Ha a kérdésre igennel felelt, vagy legalább bólintott, akkor felkelek az öléből és húzom magammal őt is, hogy mutassa az utat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Csüt. Jan. 29, 2015 11:29 pm

Vajon mindannyiunkban potenciális vezetőt, szerelmet látott? Soha nem volt kivétel? Tényleg csak az az egy kis vakarcs, makacs rokker? Ezt nem akarom elhinni, főleg azért nem, mert mindenkire, minden egyes szerencsétlenre féltékeny vagyok, akire atyám valaha is szemet vetett. Kicsinyesen és önzőn duzzogok egy pár pillanatig, egészen addig, amíg keményen le nem olt, igaz, egészen más miatt. Tudom, nagy a szám. Ő is tudja. De nem tetszik, hogy ennyire biztos a dolgában. Számtalan okom lenne eltörölni őt a Föld színéről. Mert ha ő azt hozza fel, hogy a teremtője az útjában állt, akkor ez rám százszorosan igaz. Még csak utódom sem lehet, mert nem engedi. Ez miféle szabadság? De igaza van. Semmiféle szabadság nem ér meg annyit, hogy őt soha többé ne ölelhessem magamhoz, ne szadizhassam, akár csak ne lássam többé. A csókjáról nem is szólva.
- El tudnám viselni. Vagyok olyan erős, mint te. Sőt vagyok annyira hideg, számító és kegyetlen, és vagyok annyira gondoskodó mint te, ha nem kétszer annyira. Tudod, hogy képes lennék rá - szuggerálom, szemeimet a tekintetébe fúrva, majd hozzáteszem: - Erre azonban semmi szükség, hiszen igazad van. Képtelen lennélek megölni. Viszont azt sajnálom, hogy a kölyköt sem ölhetem meg. Nagyon nagy kár.
Tudom, hogy nem kellene emlegetnem a fiút, mert pontosan azt akarom, hogy elfelejtse őt. Hogy teljesen megfeledkezzen a létéről, és - bár nem tudom, milyen is ez a kötelék pontosan - a fiú is azt érezze, hogy megfeledkeztek róla. Mert én vagyok Demetrius életében az első, és én is maradok az, mindörökké. Ő csak egy múló szeszély. Noha Dem válasza nem tetszik a belé vetett bizalmáról, mindegy, nem fogom telesírni miatta a koporsóm párnáját.
Hamar egymásba gabalyodva kötünk ki, nincs is ennél tökéletesebb viszontlátás. Gyönyörű teste az enyém fölé domborodik, mint égbolt a kopár föld fölé, betakar és értelmet ad a létemnek. Pokolian hiányzott. És ő lévén az egyetlen, aki előtt nem szégyellem a mellkasomon lévő heget, hagyom, hogy levetkőztessen.
Elvigyorodom hamisan, és megcsókolom a mellkasán a megrongálódott húst.
- Bocsáss meg - suttogom a bőrébe, majd felnézek. Csakis azért, hogy összezavarjam, elvégre nem számított erre. Ritkán kérek bocsánatot, és ha mégis, akkor azt tőle kérem. Annyi mindenért kellene...
Vágyódva nézem az ajkait, az arcát és mindenét, a kérdésével kissé kizökkent magányos ábrándozásomból.
- Van - válaszolok azonban meglepően hamar és józanul. Felkelek vele, végigsimítok a hátán, irányba terelve. - Arra - mutatom, és az irodámból nyíló ajtó felé indulok a kezemmel a fenekén.


A mellkasán dorombolva nyúlok lustán a hamutartóért, ujjaim közt égő cigarettámmal vigyázva, hogy ne égessem meg se őt, se a gyúlékony ágyneműt.
- Meg akartam mutatni neked a várost, de már nincs időnk rá. Maradnod kell még legalább két éjszakát. Rengeteg mindenben szükségem van a tanácsodra, és egy kicsit neked is jár a kikapcsolódás. Ha már elszabadultál a városod nyűgétől... Mondd milyen érzés magad mögött hagyni mindent?
Felkönyökölök, és gyönyörű vonásait nézem. Teljesen meztelenül heverünk az ágyban, amelynek az imént gyűrtük teljesen ráncosra a lepedőjét. Nem is egyszer. Hiányzott már, bár a fájdalom még mindig kicsit zavarba ejtő. Soha nem vagyok férfiakkal. Na jó, szinte soha. Így pedig pláne nem. De ez ilyenkor mindig egészen más.
- Légy a vendégem és most az egyszer ne te akarj mindent irányítani... Élvezni fogod, ezt garantálom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Avatar : Tobias Sorensen
Hozzászólások száma : 293
Csatlakozott : 2013. Jul. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Csüt. Feb. 05, 2015 1:10 pm

Lustán ölelem magamhoz izmos testét, furcsa, hogy ilyen nagy és nem a megszokott kis vékonyka és könnyű. Judas sokkalta nagyobb és nehezebb, mint amilyen Rain és bár ezt egy cseppet sem bánom, hiszen nem akarom őket összehasonlítani… mégis tudat alatt megteszem és igyekszem nem előhívni ezeket a gondolatokat, nehogy kiüljön az arcomra és első, legkedvesebb gyermekem megsértődjön rám miatta.
Míg keresztül mászik rajtam, addig elcsaklizom tőle a cigarettáját és én magam is beleszívok, hogy aztán hosszasan fújhassam ki a füstöt. Nem szokásom dohányozni, túlságosan is tartok attól, hogy egyszer csak felgyulladok, de néha nem tudok neki ellen állni, pláne, hogy gyakorlatilag itt van lengetve az orrom előtt és csak úgy kínálja magát. Amint Judas visszafekszik a helyére vissza is adom neki a cigarettát, remélve, hogy nem fogja rám ejteni.
- A saját városom nyűgje helyett most a tieddel kell törődnöm, gondolod, hogy ez olyan jó kikapcsolódás? - kérdezem, hisz ha valóban vakációznék akkor egy pillanatig sem kellene azzal törődnöm, hogy hogyan is kell egy várost irányítani, de most kénytelen leszek kiselőadásokat és bemutatókat tartani.
- Nem tudom. Még sohasem hagytam magam mögött semmit sem. Pontosan tudom azt, hogy a vámpírjaim mikor vannak veszélyben, mikor térnek nyugovóra és mikor élednek fel. Nem vághatom el a kapcsolatot köztem és közöttük, mert akkor nem lenne meg a gyengébb vámpíroknak az az energia, amitől napnyugtakor újra felélednek. Tömegmészárlást pedig nem akarok rendezni - Magyarázom neki. Ha akartam volna neki adni egy várost akkor magamhoz hívattam volna és mindenre felkészítem, de így ezt nem tudtam megtenni, most pedig csak próbálom menteni a menthetőt.
Oldalra fordulok és végigsimítok az oldalán, gyér a megvilágítás, és ez tökéletesen áll neki, ahogy az izmai egyedi árnyékot vetnek a bőrére, szívesen megörökíteném, mondjuk lefesteném, de beérem azzal is, hogy a fejemben elraktározhatom ezeket a képeket.
- Mondd el mit tervezel és megfontolom, hogy átengedjem-e neked teljesen az irányítást. Itt akarsz majd marasztalni, akár erőszakkal is ha szükséges? - Érdeklődöm, és remélem, hogy nemleges választ kapok, akkor talán valamivel nyugodtabban adnám át magam az akaratának.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Csüt. Feb. 05, 2015 4:07 pm

Örömmel osztom meg vele a cigarettát. Saját készítésű, üres óráimban remek elfoglaltság dohányt tölteni a cigipapírba, főleg mivel lenyugtat. Nagyon sok stresszoldó praktikát kell bevetnem, mert várost irányítani higgadt fejjel kell. Ez meg mégiscsak férfiasabb, mint a vaníliás illatgyertya.
- Jó, ebben igazad van - ismerem el némi gondolkodás után. - De az enyémmel nem kell annyira törődnöd, mintha a tiéd volna. Nem terhel semmiféle felelősség.
A mellkasára csókolok, szemeim az ő gyönyörű sötétbarna szemeinek pillantását keresik.
- Mennyi energiát vesz ez el tőled? Hogy a kicsiket keltegesd és odafigyelj rájuk? Itt Mexikóvárosban csak kicsik vannak. Bár egy időre vendégül láttam egy öreget, de hamar továbbállt.
Úgy mozdul alattam, mint egy tekintélyes sárkány, minden gesztusa és simítása nemes és olyan, akár egy megzabolázott fenevadé. Szűkölő kutyaként akarok aláhemperedni, amint a derekamra teszi a kezét, de úgyis tudja, mit érzek iránta, és hogy mennyire mélyen elismerem a dominanciáját, a látszat ellenére.
- Itt akarlak marasztalni, de azt akarom, hogy önszántadból maradj. Az erőszakkal nálad semmit nem lehet elérni, amilyen makacs görög vagy. Jól fogod érezni itt magad és rájössz hogy semmi okod visszamenni. Velem akarsz majd maradni.
Kezem lassan simogatja a hasát és a mellkasát, a csípőjét és a combjait, miközben előadom a tervemet:
- El fogok menni egy patkánygyűlésre, mert képtelenek meglenni békében. Aztán megmutatom a kedvenc helyemet. Egy bordély, vagy olyasmi, a nőstényeim legjavából. Gyönyörűek és részegítőek, főleg ha mindegyiküket végigkóstolod. De ha valami csendesebbre vágysz, elvihetlek a régi istenek templomaihoz. Nagyon békés. Él ott pár remete macska, tudni akarom, miért hagyták el a várost és miért nem költöznek vissza. De ezzel neked nem kell törődnöd - nézek fel rá megint, és megcsókolom. - Csak élvezd a vendégszeretetemet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Avatar : Tobias Sorensen
Hozzászólások száma : 293
Csatlakozott : 2013. Jul. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Kedd Márc. 03, 2015 9:44 pm

- Nem sokat, meg sem érzem azt az energia veszteséget. Csak annyit érzek, hogy magukhoz térnek halálukból. Te is érzed ezt a tieidnél nem? Mit csinálnál, ha hírtelen egyik emberedet sem éreznéd? - kérdezem kíváncsian, vajon pánikba esne vagy inkább végtelen düh kerítené hatalmába? Le fogom tesztelni, ez már egészen biztos, kíváncsi vagyok az első reakciójára. Szemét dologra készülök, de ő is véghez vitt már pár ilyet, megérdemli a bosszút, még ha csak ilyen csekély is.
- Az idősebb vámpírok szemtelenebbek, nehezebb őket kezelni, viszont ha sikerül az uralmad alá hajtani őket, akkor megnövekedik az erőd, ami nem hátrány, ha egy egész várost kell megvédened. - Tudja, hogy ezek így vannak, mégis úgy érzem, kell neki egy vámpír gyorstalpalót tartanom, mielőtt megöletné magát valakivel. Bármennyire is könnyítené meg az a helyzetemet, nem szeretném, ha az első gyermekem megválna a fejétől és a szívétől.
Válasza tetszik, halk dorombolás tör fel belőlem, miközben a nyakába csókolok. - Milyen biztos vagy a sikeredben. Nem gondolod, hogy máris elbíztad magad? - Kérdezem mosolyogva. Megpróbálhatja elfeledtetni velem Raint és a városomat, de nem fog neki menni, a vámpírjaim várnak rám, Rain pedig annál is jobban, nem hagyhatom őt sokáig magára, még azt hinné, hogy tényleg elhagyom. Nem akarok belegondolni, hogy esetleg mit művelne akkor magával. Talán véget vetne mind a kettőnk életének... ha abból indulok ki, hogy milyen állapotban volt, amikor először találkoztam vele.
Szavai hallatán eltűnik a mosoly az arcomról.
- Gondolod, hogy az a legjobb meggyőzési mód arra, hogy maradjak, hogy végig mutogatod a nőket akiket rendszeresen dugsz? Ezt gondold át még egyszer fiam. - Ismerhetne már annyira, hogy ez eszébe sem jut, nem csak Ő szokott féltékeny lenni, hanem én is.
- A gyűlés viszont jól hangzik, kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogsz kezelni egy kényes helyzetet, valamint a macskák is felkeltették az érdeklődésemet. Ha tigrisek akkor elviszem őket magammal. - Jelentem ki nemes egyszerűséggel, majd viszonzom a csókját. - mikor kezdődnek a programok? És hol fogok aludni? - Igazán romantikus lenne vele együtt meghalni, majd mellette ébredni fel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Hétf. Márc. 09, 2015 10:41 pm

Elgondolkozom a válaszán, hümmögve latolgatom az információtartalmát és végül vállat vonva felelek, miközben kifújom a füstöt:
- Érzem őket, de nekem több energiámba kerül felébresztenem... nagyjából negyedannyi vámpírt, szerintem, mint neked. Olvastam róla, hogy bizonyos szertartásokkal ez egyszerűbb, és tudni akartam, hogy tényleg így van-e, vagy ez csak handabanda. Egyébként, ha egyiküket se érezném, az gondolom azt jelentené, hogy egy nálam erősebb vámpír átvette a helyemet, nem? - próbálok rájönni, mire is akar célozni.
Jó, oké, nem voltam még városúr. Vannak bizonyos kérdések, amelyeket nem lehet csak úgy feltenni akárkinek. Nem mehetek oda a szomszéd város urához, hogy ne haragudj, meséld már el, mégis hogy megy ez? Használ, ha tömjént és mirrhát égetek a koporsóm tetején, hogy ezzel költsem fel a latin-amerikai vámpírjaimat, vagy náluk a fahéj és a kaktusz hatásosabb? Vagy egyszerűen csak felejtsem el az egészet, mert úgy baromság, ahogy van, és nincs más dolgom, mint hagyni, hogy belekapaszkodjanak a vékony energiaszálba, és felrángassák magukat a halálból azon keresztül? Csak hogy ne kényeztessem el őket, elvégre nem baj, ha tisztelnek és félnek is tőlem egyszerre. Egy kicsit. Hiszen nem én vagyok a cukros bácsi.
És mégis kit kérdezhetnék, ha nem Őt? A hatalma elképesztően nagy, a befolyása egyszerűen démoni, és senki másban nem bízom meg ebben a nyomorult világon, csak benne. Benne sem egészen, hiszen alám tett és elhagyott már párszor, de legalább nála kicsit pozitív a mutató.
- Amíg az az öreg nálam volt, éreztem, hogy bizonyos dolgok sokkal könnyebben mennek. De aztán továbbállt, minden visszatért a régi kerékvágásba.
Megborzongok a csókjától és a dorombolásától. Elgyengülök és remegni kezdek belül, mint az a két kölyök, akiket karácsonyra küldött, mikor meglátták az új gazdájukat, vagyis engem. Fogalmam sincs, hogy miért, de mind a kettő azonnal apucinak tekintett, a farkas maga alá is vizelt izgalmában. Én azért idáig nem jutok el, de azért lelkesen viszonzom atyám minden egyes apró gesztusát. De hirtelen fagyossága hallatán rájövök, ostobaságot mondtam. Viszont nem bánom meg, mert így kiderül, mennyire féltékeny is mind a mai éjig... És ez eléggé jó érzés.
- Csak a kedvedre próbálok tenni. Régen szeretted a nőket is. És a delíriumot ajánlottam fel - magyarázkodom, de amint rájövök, hogy ez így kínos, abba is hagyom. Ha nem akarja, nem erőltetem. Marasztalni akarom, nem elüldözni.
Szájon csókolom, újra és újra, hiszen viszonozza, amit viszonoznom kell. Legszívesebben a végtelenségig folytatnám ezt a játékot, de nem lehet. Felnyomom magam és végignézek rajta kicsit távolabbról. Elnyomom a cigit és felkelek.
- Nem tigrisek. Talán vadmacskák, vagy karakálok... Nem sokukat ismerik a városban, és elég titokzatosak. Szóval meglepetés lesz. De egy tigrist elvihetsz... Ha találsz. A kölykön kívül, amit te küldtél - említem meg egy hamis kis mosoly kíséretében. - Állandóan szétkaparja a szőnyegeket. Direkt betanítottad rá?
Felkelek és öltözködni kezdek, mert bizony az említett "programok" rövid időn belül kezdetüket veszik.
- Természetesen velem alszol majd. Egy pillanatra sem hagyom, hogy eltávolodj a közelemből. És ami a többit illeti, indulnunk kell. Akarsz zuhanyozni, vagy átöltözni? - kérdezem előzékenyen. - A nappali menedékem nem itt van, de ha van csomagod, odaküldetem. Semmivel sem kell törődnöd, csak azzal, amihez kedved van.
Jó, mi tagadás, elég lelkes vagyok. Hiszen eljött hozzám, és még csak meg se akarjuk ölni egymást! Szerintem évszázadok óta nem volt erre példa.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Avatar : Tobias Sorensen
Hozzászólások száma : 293
Csatlakozott : 2013. Jul. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Vas. Márc. 29, 2015 7:36 pm

- ne csodálkozz azon, hogy ez így van, hisz sokkal kisebb hatalmad van, mint nekem. Könnyebbé csak úgy válik ha erősebb leszel, de amíg itt vagyok addig átvehetem tőled a városlakóid keltegetését. Addig is spórolsz egy kis energiát magadnak. - ajánlom fel nagy kegyesen és remélem, hogy el fogja fogadni és nem kezd el itt ellenkezni velem, az nem tenne jót a látogatásomnak. Szépen egyezzen bele mindenbe és akkor nem lehet semmi gond sem, persze tudom, hogy ez most az Ő városa, de Ő meg az én gyermekem.
- Most érzed őket ugye? Tudod, hogy nincs semmi bajuk sem. Ha elvenné valaki tőled őket akkor ez a kapcsolat megszakadna és akár az összeset meggyilkolhatnák úgy, hogy te nem tudsz róluk semmit sem. A haláluk természetesen a te lelkeden száradna. - mondom, bár nem hiszem, hogy annyira érdekelné ez őt, de hátha egy picit azért mégis számít ez is.
- a nőkkel továbbra sincs semmi bajom sem, csak az ágyasaiddal. Tudhatnád már... - hozzá tenném azt is, hogy ha ismerne, de ennyire nem akarom megbántani. Talán támadásnak venné föl amit pedig nem szeretnék, a legjobb az lenne ha mindenféle veszekedés nélkül kibírnánk egymás mellett ezt a pár napot, igaz baromi nehéz lesz, de muszáj lesz sikerülnie. Vagy talán mégsem? Rain biztosan örülne annak ha ismételten haragban válnánk el Judassal, sőt, akkor talán hamarabb is haza mennék hozzá. Igen, ennek egészen biztosan örülne.
Leszáll rólam és ez nem igazán tetszik szívesen heverésznék még itt vele, csendesen, nyugalomban, de Ő nem bír megmaradni nyugton, meg akarja mutogatni, hogy mit is ért el eddig, olyan akár egy lelkes kisgyerek, mindent megmutat és nekem pedig mindenért meg kell majd dícsérnem, hogy ne veszítse el a lelkesedését a város vezetése iránt, mert ezt már muszáj csinálnia addig amíg meg nem hal. Örökre szóló szerződést írt alá amikor megölte az elődjét, vajon tudtában van ennek?
Mivel öltözködni kezd én is így teszek, nem tudom mennyi időnk lehet még napfelkeltéig, szóval talán nem ártana egy kicsit igyekeznem. Meglepetten szaladnak fel a szemöldökeim a homlokomra.
- Megtartottad őket? Biztos voltam abban, hogy vagy kesztyűt csináltattál belőlük vagy pedig egy kényelmes mamuszt. - Minden esetre ez örömmel tölt el. - viszont ha legközelebb sem fogsz örülni az ajándékomnak lesheted mikor kapsz tőlem bármit is. - figyelmeztetem előre.
- már felöltöztem, nem akarok zuhanyozni, majd napfelkelte előtt letudolok veled. - Ó igen a lakása minden egyes négyzetcentijén egymáséi leszünk, mert azt akarom, hogy rám emlékezzen ha oda visz valakit. Mindig én jussak az eszébe.
- a taxiban van a csomagom amivel jöttem, talán még mindig itt van. Akkor... most megyünk felkeressük azokat a titokzatos macskákat?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Hétf. Márc. 30, 2015 8:19 pm

Le se döbbenek azon, hogy a képembe vágja, hogy erősebb nálam. Ez így van, nincs rajta mit szépíteni. Akkor is így lenne, ha évszázadokig trükköztem volna, hogy nagyobb hatalomra tegyek szert az övénél, de ez nem így történt. Inkább mindenféle Demetrius-feledtető hedonista örömöket hajhásztam ez idő alatt.
- Köszönöm, de ez szükségtelen - utasítom el magamhoz képest diszkréten a felajánlását. A nyelvemen volt még az is, hogy "na még csak az kéne, hogy ellopd a vámpírjaimat", de ezt inkább lenyeltem.
- De ha elvennék tőlem, akkor már nem lennének az enyémek... - akadok fent egy gondolaton, majd megrázom a fejem. - Inkább ne történjen ez meg. A legkevésbé sem tetszene a gondolat. Ők az enyémek és azt akarom, hogy ez így is maradjon - szögezem le, mit sem sejtve aljas kis tervéről, abban a hiszemben, hogy pusztán elméleti síkon beszélgetünk erről.
Lángol zöldes szemeimben az öröm, amiért féltékenység nyomait vélem teremtőm hangjában felfedezni az ágyasaimról szólva. Eszemben sincs kioltani ezt a kis kételyt benne.
- Hát, mindenkinek vannak igényei - vonok vállat, és nem ragozom tovább. Mint ahogy gondolhatok a vérre is, amelyet egy-egy prostituálttól kapok, gondolhatok a gyönyörökre is, melyekről ő önként mondott le a hülye monogámia (az iménti együttlétünk tükrében bigámia) kedvéért. Én a háremkoszorúnál alább soha nem adnám.
Felöltözöm, bár azért a kérdésemben benne volt, hogy szívesen a zuhany alá kísérném, de ha nem, hát nem.
- Kesztyűre itt semmi szükségem, de ők nagyon jól mutatnak a ketrecükben. Az egyik irodámba építtettem egy félköríves kifutót nekik, és ha valaki az agyamra megy, csak lenyomok egy gombot, eltűnnek a rácsok és a két kis tünemény már az illető torkának is ugrott. Persze legtöbbször szabadon mászkálnak a lakosztályomban. Nem ebben, egy másikban. - Elvigyorodom. - Ígérem, minden ajándékodnak borzasztóan fogok örülni. Feltéve, hogy kapok. Mit kapok legközelebb? - kérdezem pimaszul, mint egy igazi elkényeztetett kis herceg.
Felnevetek a közös zuhanyzás emlegetését hallva.
- Mintha csak olvasnál a gondolataimban. Remek. Rendben, elintéztetem - intem el a csomag-témát, hiszen annyira lényegtelen, amúgy is azt kap meg, amit csak akar. El akarom halmozni mindennel, amit csak megkíván.
Amint megkötöm a nyakkendőmet is pár gyakorlott mozdulattal, bólintok.
- Igen. Ha ez a szíved leghőbb vágya. A patkányok gyűlésére elküldöm az egyik emberemet - gondolkodom hangosan, majd végigtekintek rajta, mennyire van kész állapotban. Odalépve hozzá megfogom a derekát és a nyakába csókolok, mert egyszerűen ellenállhatatlan, akármit is csinál, és most úgy érzem, büntetlenül megtehetem. Itt nincsen senki más, csak ő és én, és ez mámorító boldogsággal tölt el.
Felmarkolok egy kocsikulcsot az egyik asztalról, és elindulok ki az irodából, be egy liftbe és le az alagsorba, ahol nem sok kocsi áll. Útközben odaintem az egyik emberem (hiéna hím), elveszem tőle a fegyverét hogy magammal vihessem és kiadok néhány utasítást mexikói spanyolul arról, hogy mit csináljon Demetrius csomagjaival. Aztán egy Jeephez megyünk, grafitszürke, nagy kerekekkel. Mivel kimegyünk a városból, nem mehetünk sportos cabrioval.
- Az út kissé hosszú lesz. Helyezd magad kényelembe - fordulok Demhez, miközben beülök a kocsiba, majd leteszem magam mellé a pisztolyt. - Bocsáss meg, de el kell intéznem néhány hívást.
Tényleg bocsánatkérően nézek rá, majd előveszem a telefont és miközben kihajtok a garázsból, fel a felszínre és nekiindulunk az útnak, beszélni kezdek az egyik emberemmel arról, hogy menjen el pár hiénával és vágjanak rendet a patkányok közt, a témoinommal meg arról, hogy házon kívül leszek egész éjjel és holnap éjjel is, szíveskedjen rendet tartani, és gondoskodni a holnapi vacsoráról két főre két farkas személyében akik ne legyenek véletlenül se hülye ribancok.
- Sokkal kevésbé bízom meg a vámpírokban, mint a hívóállataimban - mondom aztán, mintha csak egy korábbi megkezdett diskurzust folytatnék atyámmal. - Te is így vagy ezzel? - pillantok rá oldalvást, miközben gyorsítok a városból kivezető autópályán.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Avatar : Tobias Sorensen
Hozzászólások száma : 293
Csatlakozott : 2013. Jul. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Kedd Ápr. 07, 2015 9:59 pm

Nem fogadja el a segítségemet, hogy lehet ennyire... makacs? Miért nem látja azt, hogy ezzel csak az Ő dolgát akarnám megkönnyíteni? De ha már ennyire ragaszkodik hozzájuk akkor majd meglátjuk, hogy mit csinál akkor amikor elveszem őket tőle, mert ez most már biztos, meg fogom csinálni, és lehet,, hogy ez teljesen meg fogja mérgezni az ittlétemet, de tudnia kell... mindenre fel kell készülnie, hiszen ha valaki megtudja, hogy Judas még semmit sem tud arról, hogy hogyan kell egy várost vezetni, akkor nagy valószínűséggel megtámadja majd őt. Az pedig, hogy győzni tud e a fiam vagy sem az sajnos nem csak attól függ, hogy milyen erős, rengeteg dolog van ami befolyásolni tudja ezt... mondjuk én, én segíthetnék neki, ha nem ilyen rohadt messze ment volna tőlem, hanem közelebbi várost szemel ki magának.
- Akkor vigyázz rájuk. - mondom, és kimondottan tetszik az, hogy a sajátjaiként tekint a vámpírjaira, talán mégsem lesz itt semmi probléma sem, de majd meglátjuk miként reagál a dolgokra, de az még arrébb van, egyelőre élvezzük azt, hogy együtt lehetünk és senki sem zavar meg minket.
Elmosolyodok, mikor a háziállatairól beszél, örülök, hogy hasznosnak találta őket. - Ahelyett, hogy elkényeztetted volna őket, inkább harci kiképzésben részesültek? Nem ezért küldtem őket neked, hanem azért, hogy őket kényeztethesd ha már engem nem tudsz. - mondom, bár nem olyan hangon ami azt sugallná, hogy tényleg neheztelek rá ezért a cselekedetéért. Felőlem azt csinál velük amit csak akar, csak... mostmár tényleg vigyázzon akkor rájuk.
- Ha elmondom, hogy mit kapsz legközelebb akkor mi abban a meglepetés? Nem fogom elárulni. - zárom ezzel rövidre a dolgot, mielőtt komolyabban elkezdene faggatni. Plusz még én magam sem tudom, hogy mi az amivel legközelebb meg fogom lepni legkisebb gyermekem, de szerencsére még odébb van az az időpont, mikor már túl késő lenne kitalálni a dolgokat.
- A szívem leghőbb vágya az az, hogy veled lehessek és ne menjünk sehova sem, de te ezt nem teheted meg, szóval muszáj veled tartanom, hogy intézhesd a dolgaidat és be kell érnem annyi figyelmeddel amennyit nekem szánsz. - Pontosan tudom, hogy milyen sok dolga van egy város úrnak ezért nem is várhatom el, hogy bejelentetlen érkezésem után csak velem foglalkozzon, mégis erre vágyom. Az ingemet gombolom, mikor elém áll és a nyakamba csókol, magamhoz ölelem és viszonzom a csókot, csak nem a nyakán, hanem a száján, hosszasan, hogy tudja tényleg csak vele szeretnék lenni. Elhúzódok tőle, mert tudom, mennünk kell, követem is őt a garázsba, amint befejeztem az öltözködésemet, ami annak a pár gombnak a begombolását jelenti ami kimaradt. Nem veszek nyakkendőt, nem veszek fel semmi felesleges dolgot, csak kényelmetlenül érezném magam azoktól.
Alaposan megnézem magamnak a kocsit, majd beülök mellé és belülről is megszemlélem, igazán szép darab, lehet én is beruházok majd valami hasonlóra, a sok sport kocsi mellé elkél majd egy ilyen darab is.
Csöndben maradok míg telefonál, csak annyiban zavarom, hogy a kezem a combjára teszem, de nem kezdem el simogatni, nem csinálok semmi illetlent sem.
- jótól kérdezed... senkiben sem bízok igazán, de ha mindenképpen válaszolnom kell a kérdésre akkor én is így vagyok ezzel. A hívóállataid mindenképpen követik az utasításaidat ha tetszik nekik ha nem, bár egy erős alfa ezt meg tudja gátolni, ha nagyon erőlködik. A vámpírok ezzel szemben bármikor ellened fordulhatnak, vagy saját döntésükből vagy egy másik vámpír miatt. De ez a hívóállatokra is igaz, nem tudhatod mikor állít be a városodba egy olyan vámpír akinek szintén a hiénák az állatai és fordítja ellened őket. - magyarázom, remélhetően kellő képpen érthetően. Nem tudja, de én az utóbbi helyzetbe kerültem és... ez nem igazán tetszik. Sőt még annál is kevésbé.
- Mit akarsz csinálni a macskákkal?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Kedd Ápr. 07, 2015 10:47 pm

Valamit forgat a fejében, látom rajta, ám hiába tartom rajta hosszasan faggató tekintetem, nem leszek okosabb. Még az is megfordul a fejemben, hogy míg velem édeleg, vagy elcsal a városból, az emberei el fogják foglalni Mexikóvárost. Sajnos ezt túlságosan is valószínűnek tartom, épp rá vallana az ilyesmi. Jól van, atyám - majd meglátjuk, mennyire vagyok felkészülve a próbatételedre. Visszahunyorgok rá, és biztosítom róla, hogy vigyázok a vámpírjaimra, éppúgy, ahogy a bolyhos kis kölykökre, amiket küldött karácsonyra - illetve, akár úgy is felfoghatjuk, hogy a születésnapomra. Inkább így gondolok rájuk, ezért is tartom őket becsben.
- Ha tudom, hogy ezért küldted őket, minden éjjel csak simogattam volna a kis vakarcsokat - jegyzem meg, bár belül elolvadok, annyira meghat az őszinteségével és azzal, hogy mennyire mézes-mázos. Már-már túl idilli az egész, nem ehhez vagyok szokva - épp ezért nyűgöz teljesen le vele. Ha az éberségemet akarja elaltatni ezzel, baromi jól csinálja. Kis híján a tenyeréből eszem, és az ajándék érdekel a legkevésbé - sokkal inkább a csókja, és az, hogy kellőképpen viszonozhassak minden egyes nyalintást és mohó szusszanást. De ennek is véget kell érnie egyszer, pedig az örökkévalóságig csinálnám legszívesebben. Miért is nem jelentette be, hogy jön? Akkor az egész hetemet szabaddá tettem volna a kedvéért.
- Legközelebb szólj előre, mikor idelátogatsz, hogy csak neked szentelhessem minden figyelmem, míg itt vagy - dorombolom a fülébe. A közelében akarok maradni, de sajnos nem lehet. Mennünk kell, a fenébe is.
Egyedül az vigasztal, hogy ha elég ügyes vagyok, akkor pillanatok alatt elintézem, amiért megyünk, és már jöhetünk is vissza, hogy összeölelkezve és egymásba gabalyodva várjuk a hajnalt, amikor is mindketten meghalunk. Mindig is ez volt a kedvenc elfoglaltságom.
Rávillantok egy megnyerő mosolyt, miközben telefonálok. Nagyon is tetszik a keze a combomon, sőt csúszhatna a keze feljebb is, de bizonyára nem szeretne autóbalesetet szenvedni, a telefonálás már így is épp elég figyelmemet elvonja. Mikor végre letehetem a telefont, összekulcsolom a kezem az övével, és a váltón támasztom meg. A legmagasabb fokozatban haladunk, és egy jó ideig úgysem kell visszaváltanom.
- Farkasaim vannak, de tigrisek nincsenek erre - gondolkodom hangosan, ha már a másik vámpír miatt ellenem forduló vérállatokról van szó. - Mihez kezdenél, ha elfoglalnák a városod, mire hazamész? - faggatom tovább, tényleg nagyon érdekel mindez. Elvégre megragadom az alkalmat arra, hogy tanuljak atyámtól, ha már végre egyszer az életben ellenségeskedés nélkül tudunk beszélgetni.
- Meg akarom győzni őket, hogy jobb lenne nekik a városon belül. Vagy ha erre semmiféleképpen nem hajlandóak, egyezséget kötök velük, hogy őrizzék a peremvidéket és tartsák szemmel a környéket. Terjeszkedni akarok, idővel. Te hogy látnál neki a tárgyalásnak? - Kérdések és újabb kérdések... De egyszerűen nem tudok betelni a hangjával, az okos meglátásaival, a lendülettel, amivel magyaráz, és egész egyszerűen csak a jelenlétével.
- Fogalmad sincs, mennyire örülök, hogy itt vagy.
Közben a táj sötéten halad el mellettünk, ritkul a forgalom a városból kiérve, én pedig adok egy kis gázt, hogy minél előbb odaérhessünk. Egy idő után lekanyarodunk az autópályáról egy kisebb településen keresztül vezető útra, ahol szintén körülbelül fékezés nélkül, padlógázzal száguldozom végig, élvezve a sebességet még ezzel a nem túl sportos kocsival is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Avatar : Tobias Sorensen
Hozzászólások száma : 293
Csatlakozott : 2013. Jul. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Hétf. Jún. 22, 2015 10:02 pm

Szomorúan hallgatom, hogy nincsenek itt tigrisek, pedig igazán csodálatos lények, pláne, hogy az enyéim, bár még nem szereztem minden fajtából egyet. Kell még kék színű tigris, de azt sehol sem találok. Nagyon elbújt, de nem adom fel, egyszer úgy is az enyém lesz, ha tetszik neki ha nem.
Halkan felnevetek kérdése hallatán, majd rá kell jöjjek, hogy nem viccelt, komolyan kérdezte azt, hogy mit tennék, ezért nekem komolyan kell válaszolnom. Az oktatást, amit a testvérei megkaptak ő soha, ezért mindenre kíváncsi, ami nagyon-nagyon helyes. Inkább kérdezzen, mint a saját feje után menjen és csináljon mindenféle ostobaságot.
- Ilyen nem fordulhat elő, már régóta enyém a város, sikerült megszilárdítanom a hatalmamat ott. Ha esetleg valaki mégis megpróbálná elvenni tőlem a várost... nos. Valaki biztos, hogy szólna, illetve én is megérezném, hogy valami nincsen rendben az enyéimmel. Akkor azonnal hazamennék és megkeresném azt aki fellázadt vagy betolakodott és nyilvánosan kivégezném, hogy mindenkinek világossá váljon, hogy mi történik azokkal akik ilyenre szánják el magukat. - Utána jöhetnének a jogi procedúrák, fenyegetnének börtönnel és egyéb dolgokat, mert most már a vámpírokat is egyre inkább emberszámba veszik... vannak, jogaink, de hogy minek? Teljesen felesleges, annyi a pozitívum, hogy most már legalább nem kell bujkálnunk.
- Úgy kezdeném, hogy először is mindent kiderítenék róluk és a lehető legjobb ajánlattal állnék elő. Mindenkinek szüksége van valamire, derítsd ki, hogy nekik mire és azt kínáld a szolgálataikért cserébe, vagy egészen egyszerűen félemlítsd meg őket. - Bár az utóbbi is jó módszer, inkább az első az amivel hosszú távon kezdeni is lehet valamit.
Vallomásán elmosolyodom, igazán aranyos, mint egy rajongó kisgyerek, meg is jutalmazom, odahajolok és megcsókolom, nem törődve azzal, hogy milyen gyorsan száguldozunk most. Egy ütközést egy fával valószínűleg mind a ketten túlélnénk.
- A város többi falkájával hogy jössz ki? - érdeklődöm meg, hisz ez egy nagyon fontos kérdés lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Judas
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Provokatőr
Tartózkodási hely : Mexikóváros
Avatar : Andrey Zakharov
Hozzászólások száma : 124
Csatlakozott : 2013. Aug. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   Vas. Júl. 19, 2015 9:14 pm

Igazán nem tudom, mi vicceset mondhattam, amin felnevetett, de gyanítom, ahhoz van köze, hogy szegény atyám el se tudja képzelni, hogy valaha is elvegyék tőle azt, ami az övé. Máskor nagy kedvem lenne bebizonyítani neki, hogy sajnos semmi sincs garantálva, amid van, az könnyen lehet, hogy holnap éjjel már nem lesz többé. De most semmi okom arra, hogy ilyesmivel fenyegessem. Bánom is én jelenleg, hogy ha hazamegy, egy csontos kis embersegget fog nyomkorászni! Úgyis mindig vissza fog térni hozzám. Tudom, hiszen most is itt van, és ezer évet nem lehet csak úgy sutba dobni.
A válaszát hallva széles vigyor terül el az arcomon, majd egy nagyon pimasz kérdést teszek fel neki:
- Engem miért nem végeztél ki? Hiszen elvettem a városod.
Talán nem kéne feszegetnem, de nagyon kíváncsi vagyok, mit lép erre.
A következő szavain elgondolkozom.
- Most fogom kideríteni, hogy mit is akarnak. Egyelőre nem sokat tudunk róluk. Csak egy-két példányt láttak eddig, de ma találkozom egy nővel, aki elvisz hozzájuk. Állítólag valami furcsa betegségben szenvednek, illetve hát a nőstény azt mondta, démon jár köztük. Nem tudom. Talán egy ártó szellem vagy ilyesmi.
Nem számítok a csókjára, de elfogadom, és viszonzom is, fél szemem az úton tartva. Ez igazán kár, mert így nem tudom teljes egészében kiélvezni, de reményeim szerint nagyon-nagyon sok ilyenben lesz még részem, míg Demetrius Mexikóban van. Remélem, sokáig marad. Majd valahogy elérem, hogy így legyen.
- A hiénákkal remekül. A patkányok egy részével jól, a másik részét még győzködöm. A farkasok nagyon önfejűek, azt hiszik, hogy értékesebbek, mint a többiek, csak azért, mert világszerte rohadt sokan vannak. Vannak még rókáim, de csak nagyjából kéttucatnyian, két család összesen. Vannak medvéim, fekete párducaim... - Végül kibököm: - Úgy döntöttem, mindenkit beengedek a városba. A kósza példányokat erős hiénákkal tartom féken. Ezzel kísérletezem, mióta a város ura lettem. Eddig jól megy... - teszem hozzá védekezőn. Sejtem, atyámnak mi lesz a véleménye erről, mégis kíváncsi vagyok rá, mit szól mindehhez.
Közben áthaladunk még egy falun, aztán lassítok, majd keresni kezdem a keskeny földút elágazását. Töprengve hümmögök, végül úgy döntök, hogy egész biztosan ez lesz az a kereszt, amiről a nőstény beszélt. Végül nem sokáig megyünk, csak néhány bokrot hagyunk magunk mögött, mikor elénk ugrik egy... macskaféle. Ránk villognak a szemei, ahogy a kocsi fényszórója visszatükröződik benne. beletaposok a fékbe, a kocsi sikoltozva-csikorogva áll meg a poros úton. Éppenhogy nem ütjük el, de neki a pillája se rezzen.
Végül, amint megáll a kocsi, elszökken, be a bozótba.
- Ez volt az. Szerintem azt akarja, hogy kövessük.
Kiszállok a kocsiból, és ha Demetrius egyetért, a macska után vetem magam. Szerencsére piszkosul gyorsan tudunk közlekedni, és mivel ragadozók vagyunk, nem okoz nehézséget egy vérállat nyomát követnünk.
Egyébként jól megfigyelhettük a macskát. Karakál volt. Soha nem hallottam még róla, hogy likantróp faj lenne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas   

Vissza az elejére Go down
 
Are you unforgiven too? - Demetrius & Judas
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: Bárhol a nagyvilágban - lezárt játékok-
Ugrás: