HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Step by Step - Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 11:27 am by Trevor Estacado

» Why? - Chloe & Trevor & Ana
Csüt. Nov. 16, 2017 10:37 am by Trevor Estacado

» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Hétf. Nov. 13, 2017 10:25 pm by Veronica Thorne

» Greg & Lexi
Hétf. Nov. 13, 2017 9:38 pm by Alexis Clarke

» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Csüt. Okt. 05, 2017 9:28 pm by David Johnas

» Kronológia
Hétf. Szept. 25, 2017 2:43 am by John Dante

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Pént. Szept. 22, 2017 4:28 am by John Dante

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Pént. Szept. 22, 2017 4:14 am by John Dante

» Hazatérés és egyéb katasztrófák - DJ, Phil, Promi
Szer. Szept. 06, 2017 8:49 am by David Johnas

Top posting users this month
Trevor Estacado
 
Alexis Clarke
 
Veronica Thorne
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 The city that never sleeps. Joan / Trevor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 272
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Csüt. Jan. 08, 2015 5:41 pm

Jótékonysági bál... elfogadni egy csomó öntelt nyakig kitömött idióta pénzét, ábrándozni felette és odaadni azoknak, akiknek valamiért nem lehet csak segélyszervezeten keresztül javakat adni. Vagy csak a seggfejeknek derogál közvetlen adakozni? Ezt már rájuk hagyom. Mekkora faszág nem? Pedig most én is egy ilyet fogok lebonyolítani, bár egy kis csavarral, de ne fussunk így előre. Három napja küldtem Joannak egy sms-t a következővel.
~ Nyomj egy puszit az eszemet testvérednek és pakolj valami csinit, mert szerdán indul a gépünk New Yorkba. Zakk um pakk 4 nap az egész. Találkozó: New Age reptér, VIP pavilon. Csak a neved mond be.~
Okos lány, tuti mindent hozni fog. Ha meg kevesli az infót és mérges lesz, max mellkasba lő párszor. Már úgy is kezdem megszokni az idétlen szeszélyeit.
Ejj... el is felejtettem mit rühellek a báloknál jobban. Azt ha egy csomó bugris akinek a pénzére pályázok, sikítva rohan "hogy vámpír". Bezzeg én sose sikítok, mikor egy gazdag picsa majd kifolyik a két számmal kisebb ruhájából, hogy "Jézusom kiég a szemem", pedig a nap se végezne gondosabb munkát mint az ő látványuk. Na de mindegy, New Age-n kívül azért néha én is rákényszerülök az álcára. Olykor a gyerekek is beöltöznek szamárnak, én miért ne játszhatnék valami idióta lényt? Mint pl az embert? Ennek a ténynek fényében Edy úgy gondolta, hogy Joannak segítve egy táblával áll mellém amin az áll. " <-- Trevor"  Kicsit sokallom a segítséget, de lehet kelleni fog. Elegáns fekete öltöny van rajtam, szürke nyakkendő, fehér ing, meg fényesre nyalt cipő. És ha ez nem lenne 100% ban a stílusomon kívül, akkor most jön a java. A hegeket a filmesek által használt szilikon pasztával elfedtem, emberi színt adtam a bőrömnek, bedobtam egy pár kék kontaktlencsét és copfba összefogtam a kifésült hajam. Erre az egészre egy fekete kalap és kész is van az úri "ember" álca. A stílusom egy darabig tudom kontrollálni, de ha valaki megint elkezdi a halott fia gyászbeszédét, lehet most nem fogom tudni megállni röhögés nélkül.
NA valahogy ebben a jelenetben várom, hogy megérkezzen segédem. A gépet nem tudjuk lekésni mert ki van bérelve, de mocskosul utálom ha rajtam kívül bárki is pontatlan. Magamnak kénytelen vagyok elnézni, hisz az én két szép szememnek nem lehet nemet mondani. Aki másképp látja pedig csak irigy, vagy vámpír, amit bizony nem tudok befolyásolni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joan Grant
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : kérdezd meg Trevort, mit is csinálok foglalkozás címszó alatt :D
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Shakira
Hozzászólások száma : 107
Csatlakozott : 2014. Jun. 04.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Kedd Jan. 13, 2015 12:21 pm

Sosem voltam még efféle nívós összejöveteleken, szóval az utóbbi pár napot azzal töltöttem, hogy vásároljak pár ruhát, amit szégyenszemre már az első percben gyűlöltem. Nő volnék vagy mi a szösz. Nekem ez amolyan mindennaposnak kellene lenni, amitől már indulás pillanatában remegnék, hogy végre odaérjek. Vagy valami ilyesmi. Elcseszett egy nő vagyok, az már biztos.
Kínkeserves három órámba telt, míg megtaláltam azt a ruhát, ami szerintem jó lesz, aztán már pödörtem is haza, hogy felkészüljek. Összecsomagoltam és pár telefon után, már a csomagom útban is volt abba a szállodába, ahol megszállunk. Aztán jött pár könyv, meg film meg ilyenek, de a könyveket úgy a huszadik oldalon, a filmeket két perc után meguntam. Szóval eldöntöttem, hogy én nem erőltetem magam, hogy beilleszkedjek abba a közbe. Minek? Úgy sem megyek többször.
A vámpír sms-én jót mosolyogtam. Már megszoktam ezt a stílusát, sőt, azt hiszem minden stílusát, amit eddig mutatott. Azért elgondolkoztam, hogy az évei alatt vajon mennyit szedett össze, de már csak a gondolattól megfájdult a fejem, nem akartam belegondolni.
Az indulás napján, időben odaértem a reptérre. Én ugyan nem öltöztem ki. Egyszerű ruhában jelentem meg, hiszen minden cuccom már a szállodában volt. Azért, hogy ne kapjon szívrohamot Trevor, vittem magammal egy bőrdzsekit is. Bár, azt hiszem, ez a veszély őt nem fenyegeti. Na mindegy.
Az utasításoknak megfelelően a VIP pavilonba mentem, ahol is nem volt gond, majd már kerestem is a vámpírt, viszont megláttam a párost, nem tudtam, hogy nevessek, vagy döbbenten tátogjak. Így inkább csak vigyorogva eléjük sétáltam és Edy-hez fordultam.
- Te, Edy, beszipuztam a körömlakkot, vagy Trevor tényleg egy jóképű gyászhuszár lett? - aztán ugye a vámpírt is illett üdvözölni, de még előtte tüzetesen megvizsgáltam. - Remélem hoztál magaddal kitűzőt, vagy legalább valami feltűnő dolgot, mert lehet, hogy nem ismernélek fel a tömegben. - A táblára pillantottam. - Ja, ez is megteszi... majd a nyakadba akasztom.
Igen, csak úgy árad belőlem a kedvesség és a bókok sokasága. Jól van, hát furcsa volt na.
- Várunk még valakit, vagy indulhatunk?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 272
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Kedd Jan. 13, 2015 2:09 pm

Igen... elvártam Joantól, hogy ne vegyen komolyan, de mégis mire számítottam? Egyik hónapban egy hajszál választotta el attól, hogy megöljem, most meg itt álok embernek álcázva és viszem "üdülni". Tudom, hogy csak viccelődik hisz könnyen kiszúrhatja az energiám én meg még hívni is tudom, de átjött, hogy igen nem éppen a megszokott a külsőm. Sóhajtok és próbálok nem vigyorogni. Ha szélesre húzom a pofám, akkor bizony a szilikonpaszta megadja magát.- Majd követed a véletlen halálos balesetet szenvedőket. Senkit nem várunk. Indulhatunk. - Intek a gépünkhöz vezető kapu irányába, majd utasításomhoz hűen haladni kezdek. Edy is követ, bár látszik  minden alkalommal mikor rám néz nem kell sok, hogy röhögni kezdjen. Remélem New Yorkig ezt kinövi... Teljesen komoly tekintettel Joanra nézek és időszerű, hogy elkezdjük az eligazítást. - Szóval, fedősztori. Az egész humbug az Afrika háború súlytotta területeinek megsegítéséről szól. Én Norman Vernio néven futok, te pedig a Lara Couteau.  Edy aki a biztonági főnökünket játssza a Bob Woods nevet kapta és nagyon bízok benne, hogy nem felejti el. - Emelem fel a hangom, hogy ő is jól hallhassa, de nem válaszol csak morog valamit az orra alatt. - Jó ha tudod, hogy a jegyesem ként vagy bejelentve. Nem azért döntöttem így, hogy egy óvatlan publikus pillanatban csókra kényszeríthesselek. Egyszerűbb indokom van. Még mindig forrófejűen viselkedsz ha hozzád nyúlnak vagy nyomulnak rád. Ezzel a lépéssel, jóval kevesebbre számíthatsz belőle, de nem nullára. A tárasaság úri, így a kapcsolatot nem kell idétlen fényképekkel meg ölelkezéssel esetleg össze vissza nyálazással igazolni. - Elérjük a magángépet és a fedélzeten kényelmesen elhelyezkedek. Rendelésemnek megfelelően 3 főre van berendezve, így igazán nagy tér jut mindenkire az amúgy kicsi sugárhajtásúban. - Vissza térve a fedősztorihoz. Az életed úgy színezed ki ahogy akarod, csak mikor leszáll a gép értesíts arról mire jutottál. Bővebb infó a jótékonysági bálról a lakosztályunkban. - Bólintok a pilótának hogy ideje felszállni. Ha hall is valamit a személyzet azt az én gondom lesz elsimítani. Nem nagy kunszt 2 elmét tisztára mosni pár óra repüléstől. A gépet kitolják a parkoló pozícióból és magára hagyják. A hajtóművek zúgni kezdenek és kigurulunk a felszálló pályára. Hangos sivítás jelzi a maximális teljesítményt, a gyorsulás lágyan az ülésbe tol és már a levegőben is vagyunk. Kiveszek egy adag lapot a kabátomból és a lánynak nyújtom.  - Majdnem elfelejtettem. Itt vannak a jelentősebb figurák képei, nevei és szokásaik. Kicsit készülj fel belőlünk. Seggfej és érzelgős bagázs a felső tízezer. Elég lesz akkor képen mosni őket, mikor már miénk a pénzük. Addig bizony mosolyogni kell nekik. - Magam se szeretem a jó pofi részt, de ha ezt a húzást csak 40-50 évente játszom el, akkor nagyot lehet szakítani anélkül, hogy a nyomok felém vezetnének és ennyi idő alatt az incidens is a világ többi csalása közé vegyülve nem túl feltűnő. - Egyéb kérdés kérés? -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joan Grant
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : kérdezd meg Trevort, mit is csinálok foglalkozás címszó alatt :D
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Shakira
Hozzászólások száma : 107
Csatlakozott : 2014. Jun. 04.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Kedd Jan. 13, 2015 2:56 pm

A kis humor herold... Gúnyos vigyort villantottam rá, de nem válaszoltam. Még ki is néztem volna belőle, de gondolom, nem kockáztatta volna a lebukás veszélyét.
Aztán, ahogy elindultunk, teljes mértékig együtt tudtam érezni Edy-vel. Rohadt furcsa volt így Trevor, de be kellett vallanom, hogy jól állt neki. Bár megszoktam a halálvirág kinézetét, de el tudtam képzelni legalább, hogy is nézhetett ki emberként.
Viszont én még mindig jobban viszonyultam az új kinézetéhez, mint Edy. Fapofával tűrtem, a pillantását, és hallgattam, mit magyaráz. Próbáltam mindent észben tartani. De talán jegyzetelnem kellett volna. névmemóriám katasztrófa.
- Boby - vigyorogtam Edy-re. - Ez mind szép és jó, viszont erről azért illett volna előbb szólnod, mert valószínűleg ha bárhol kérnek papírokat.. mert meglehet, hogy fognak, akkor mégis elég érdekesen pislognának, ha az eredeti papírjaimat dobnám eléjük. - Oké, hülye kifogás, de azért van benne logika. Aztán a következő szavakra kitört belőlem a röhögés.
- Hát, ha óvatlan, publikus pillanatban akarnál megcsókolni, tuti a te orrod is betörném, szóval, ha ilyenre adnád a fejed, inkább szólj előre, de a legjobb lenne, ha nem lenne semmi ilyesmi - vigyorogtam elragadóan. - Egyébként megnyugodhatsz, jó leszek, majd finoman töröm el az illető kezét.
Én magam is kényelembe helyeztem magam a gépen, egy kis vizsgálódás után. Nem ültem még ilyenben és miit nem mondjak, utálom a magasságot. Utálom a repülőket. De jó kislány vagyok, nem hisztizek, nem nyávogok, csak tűrök. Már most gyűlölöm az egészet...
Amint Trevor... vagyis Norman ismét megszólalt rá vetettem pillantásom.
- Nyugi az életem olyan, volt, mint valójában. Elég annyit mondanom, hogy apám politikus volt, anyám meg bankár és el van intézve - vontam meg a vállam. - Remélem a részletekbe nem kell beavassalak. Hosszú téma lenne.
Kicsit erősen markoltam az ülésembe, mikor elindultunk, de nagyon ügyeltem, hogy ne látszódjon rajtam semmi. Bár esélytelen próbálkozás egy vámpírral meg egy vérállattal szemben. Azért na, próbálkozni szabad, nem?
Amint felérünk, már kaptam is egy újabb adag infót papír formájában, aminek azért örültem. nézegettem az ürgéket, közben bólintottam a vámpír szavaira. Voltak köztük ismerős arcok a tévéből, újságból, és hirtelen görcsbe rándult a gyomrom. Izgultam, vajon, mi lesz ebből az estéből.
- Mikor érünk oda? - pillantottam fel a papírból. Gondoltam memorizálom a dolgokat, míg oda nem érünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 272
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Szer. Jan. 14, 2015 11:29 am

- Kb 2 óra mire kiszállhatunk a masinából. A reptéren várnak az embereim és   visznek a szállodába. A kocsiban lesz időd átolvasni a hamis papírjaid. Nem véletlen nem te választhattad a neved. Ezek már el vannak intézve. Természetesen az ábrázatodat is el kell torzítani. Egy hamis személyiség nem fed el a kamerák elől. - Dőlök hátra és csöndesen várok az utazás végére. Edy kicsikét szorong, nem a kedvence a repülés, de nem akar Joan előtt gyávának látszani. 11000m-en a sugárhajtású elegánsan csillog a hold fényében. Jól élezett kés módjára hasítja a felhőréteg tetejét, majd süllyed bele felkészülve a landolás előtti műveletekre. 15 perc múlva New York Newark Liberty Repülőtér leszállópályáján csikorognak a fékező gép abroncsai. Székemből felemelkedve a többiekkel osztom meg az egyértelműt. - Akkor ti előre. Nekem még dolgom van.- A pilótafülkébe érkezve szóba elegyedek a pilótákkal. Edy alaposan kimért léptekkel hagyja el a gépet. Akárhogy próbálja palástolni, még a hülye is látja, hogy ő bizony alig él.
Én a fülkébe befejezem az út megköszönését és persze volt időm a két segítőkész pilóta szemébe is belenézni és kicsit rendet tenni az emlékeik táján. Nem hallottak sokat, de az is elég. Végül intek kenik és követem a többieket akiket már az én embereim fogadnak és elkezdtek kivezetni a reptérről. Kijutni könnyű, papír se kell. Nem nemzetközi a repülés, ráadásul nem is járat. A reptér előtt már vár a limuzin ami elvisz minket a szállásunkra. A járműben átnyújtom a személyes papírokat tartalmazó dokumentumokat. Személyi, vezetői engedély, biztosítások, hamis hitelkártya és egyebek ami kell hogy beépüljünk. Joanra nézek és elő kerül egy fekete jó minőségű műhaj és egy pár kontaktlencse. - Ha az arcod formáján akarsz változtatni ahhoz is van felszerelés.   - Egy óra kocsikázás után már a város szívében nyílik ki a kocsi ajtaja. - Szóval... Indulhatunk?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joan Grant
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : kérdezd meg Trevort, mit is csinálok foglalkozás címszó alatt :D
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Shakira
Hozzászólások száma : 107
Csatlakozott : 2014. Jun. 04.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Szer. Jan. 14, 2015 12:48 pm

Én már nem lepődök meg semmin. Vagyis ebbe a hittbe ringattam magam, miközben a papírokat nézegettem, rajtuk a fényképekkel. Elszánt voltam, tényleg memorizálni akartam mindent, amit csak tudtam, de kedvenc vámpírunk következő szavai azonnal kiverték nálam a biztosítékot.
- Eltorzítani az ábrázatom... - motyogtam magam elé. Próbáltam rájönni, hogy ez miben is merülhet ki, de csupán a véresebb, erőszakosabb lehetőségek jutottak eszembe, és eldöntöttem, inkább majd akkor nyitom ki újra a szám, ha már leszálltunk.
Persze, nem hagyott nyugodni a gondolat, mégis, tartottam magam és memorizáltam. Meglehetősen jól teljesítettem magamhoz képest. Egy átlagos helyzetben már Trevor nyakának estem volna, hogy ezt mégis, hogy képzeli, meg hasonlók. Talán itt még maga a repülő is beleszámított, mert nem szívesen mozdultam volna meg, mintha az én súlyomtól bármikor kibillenhet a gép.
A leszállás után, csendben menetem Edy mellett a többiekhez, míg Trevor minden bizonnyal "megköszöni" a fuvart.
Ám, mikor már a kocsiban voltunk, tényleg nem bírtam tovább, főleg, mikor azt a förmedvényt akarta a kezembe nyomni.
- Nem - jelentettem ki, rámutatva a parókára, de a kontaktlencsét elvettem. - Az arcom formája is tökéletes úgy ahogy van.
Még az kellene, hogy egy rám nyomjanak hatvan kiló sminket, meg valami puliból készült parókát. tudtommal nem farsangra készültünk. Inkább a papírokat tettem el, tüzetesebb vizsgálódás után és betettem a kontaktlencséket egész gyakorlott módszerekkel. Még a mozgó jármű sem akadályozott és tükör sem kellett.
Feszülten ültem a kocsiban, és nagyon reméltem, hogy nem kezd el hepciáskodni a vámpír, mert azt már nem bírtam volna ilyen könnyedén lereagálni.
Ahogy megállt a kocsi, még a kérdezés előtt könnyűszerrel kipattantam, felhúztam dzsekimet és vártam, hogy végre a lakosztályban legyünk, mert volt mit elintéznem még mielőtt evetjük magunkat az emberek közé. Most jelen pillanatban elég nehezen ment volna a jópofizás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 272
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Csüt. Jan. 15, 2015 6:00 pm

Megint ott tartunk, hogy akadékoskodik. Miért nem gondol a dogok lényegébe? Milliókat akarunk elsikkasztani, ő meg nem akarja hogy tökéletesen felismerhetetlen legyen... ez a csaj kész őrület. Jobb dolgom is van minthogy őt baszogassam, ha komplikáció adódik, majd valahogy elsimogatom az ügyet. Remélem azért nem kezd el farkasként is körbe körbe rohangászni indokolva, hogy ő úgy jó ahogy van... kijelentésére csak egy könnyed sóhajjal válaszolok.
Megérkezünk a Hiltonhoz és mint illik körülleng minket a segédek serege. Cipelik a csomagokat, ajtót nyitnak és kísérnek. - Üdvözöljük a Hiltonban Mr. Norman és Miss Lara. Kérem kövessenek a lakosztályuk már készen áll. - Persze Edy kétségbeesetten közbevág. - És Boby-val mi lesz? - Ekkor mögötte megjelenik egy termetes feketébe öltözött fazon és őt szólítja. - Jó napot Mr. Woods. Jeremy Smith vagyok a helyi biztonsági cég vezetője. Már vártuk. Gondolom már szeretné felmérni a nagyhal és az épület kifogástalan biztonságát. Ha bármi hibát talál a rendszerben személyesen adom be a felmondásom.  Kérem kövessen. - Edy csak vet egy bágyadt pillantást a luxus felé, majd beletörődik, hogy a lelkes gorilla önfényezését fogja hallgatni a nap nagy részében. Azért még morog egy picit, de ezt csak a természetfeletti hallhatja. - Nincs hiba mi? Majd csinálok neked... tetves bohóc. - Edy eltűnik a kulisszák mögé, én és Joan pedig a legfelső emeletre utazunk. - Íme a szobájuk. Láttam, hogy jegyben járnak, így utólagos engedelmükkel bátorkodtam a nászutas lakosztályt minden igénynek megfelelően berendezni. - Nagyon jó, hogy nem iszok mert most mind a nyakába köptem volna. Vigyort erőltetek az arcomra és eltervezem, hogy ez a kis mócsing, hogy fog véletlen üzemi balesetben meghalni.- Szép munka. Elégedett vagyok és ezt a főnökei felé is továbbítani fogom, most pedig megkérem magunkra hagyna? - Mélyet sóhajtva nyitom ki az ajtót és elevenedik meg előttem legrosszabb félelmem. Egy gyönyörű elegáns lakosztály egyetlen franciaággyal és mindenhol szívecskés meg ünnepi díszlet. Még mélyebbet sóhajtva fordulok Joanhoz. - Enyém a kanapé, tiéd az ágy. Lassan felkel a nap, én meg fogok dögleni. Rolókat nem felnyitni és a két a szobánk előtt sertepertélő alkalmazott a saját beépített embereim. Érezd jól magad. Ha bármi baj van, legkésőbb délután 2 kor visszatér belém az élet. Addig meg ott a két tökfilkó meg Boby. - Még van pár óra napfelkeltéig, de valószínűleg azt olvasással fogom tölteni. Kiveszem a bőröndből a könyvem és követem is tervem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joan Grant
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : kérdezd meg Trevort, mit is csinálok foglalkozás címszó alatt :D
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Shakira
Hozzászólások száma : 107
Csatlakozott : 2014. Jun. 04.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Csüt. Jan. 15, 2015 6:41 pm

Nem szól semmit... Első döbbenet. Elgondolkoztam, hogy az agyát is megbabrálták, nem csak a kinézetét, de inkább nem foglalkoztam vele, jobb ez így. Nem fogok egy büdös paróka alatt izzadni.
Persze, mint ahogy az lenni, szokott öntörvényűségem alapja, miszerint azonnal kipattanok a kocsiból, fogom egy szem kis táskám és máris megyek befelé, de ami fogadott, az azonnal megállásra késztetett. Szóval ezt hívják talpnyalásnak? Vagy egyszerű melónak? Mindegy, ma elviselem, de csak azért, hogy Trevorból ne jöjjön elő a szokásos modora, és tényleg nem árt, ha visszafogom magam.
Aztán meg a semmiből ott termett egy pingvin figura is, aki megszólalt. A neveket hallva pislogtam egy párat, de lesett, hogy nincs félre informálva. Tessék, ennyit a névmemóriámról. Magamra erőltettem valamiféle mosolyt és követtem befelé, csak mikor Edy szólalt meg, kissé megremegtem az elfojtott nevetéstől, és bocsánatkérő pillantást vetettem rá. Szegényke, nem tudtam irigyelni, de jobban belegondolva, inkább tartottam volna vele, mint ezzel az új Trevorral. A hideg futkosott tőle a hátamon.
Legfelső emelet, fényűzés... még az is lehet, hogy egy hírességgel is összefutunk, de ahogy a szobához közeledtünk, le is mondtam erről, mert üres volt az egész hely.
A pingvin pedig azonnal újabb mosolyt csalt az arcomra, sőt, mi több, Trevor reakciója még jobban szórakoztatott.
- Hallod ezt, Norman - karoltam a vámpírba tök izgatottan. - Annyira figyelmesek. - hálás mosolyt villantottam az ipsére. - Légy vele kedves... - közelebb hajoltam a vámpírhoz, mintha súgni akarnék valamit, de direkt úgy csináltam, hogy a pingvin is hallja. - Ne legyél zsugori, adj neki bőven.
Megveregettem a vámpír vállát, majd be is léptem a lakosztályba, ahol a díszítés még inkább arra késztetett, hogy körbe röhögjek mindent.
Rettentően élveztem, hogy a vámpírnak minden bizonnyal ettől borsódzik a háta. Csak ezért képes voltam elviselni ezt a rakás csicsát, meg miegymást.
Amint kettesben maradtunk, még mindig csak vigyorogtam, mint a vadalma, a vámpír sóhajai pedig felértek egy ünnepi kiáltással is. Rettentően élveztem.
- Aludj csak az ágyon, én még nem tervezek piheni - legyintettem és elindultam felfedezni a helyet. - Van még pár apróság, amit el akarok intézni.
A cuccaimhoz léptem, megnéztem, minden meg-e van, majd az egyik kisebb táskából kihalásztam a laptopom, leteszem az asztalra, bekapcsolom, és, hogy végre lenyugodjak teljesen, egy jóval kisebb táskával bevonultam a fürdőbe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 272
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Pént. Jan. 16, 2015 10:57 am

De ez... ez meg? Joan mégis ki a fasznak az oldalán állsz!? Ezért még borravalót? Magamba fojtom  dühöm, itt nem rendezhetek jelenetet. Jön az erőltetett mosoly és adok a srácnak egy 50-es bankjegyet. Joan úgy vigyorog mintha ötöse lenne a lottón, én közben azon gondolkozok, hogy mi jöhet még... akkor látom meg a szobát.
Később a szobában történt további tortúra után jól esik a hír, legalább az ágyon lesz a hullám. Így oda átülök. - Ki vagyok én, hogy ellenkezzek? Intézd ami jólesik, pancsolj a wellness részlegen, bánom is én. csak holnap estére ne legyél félholt. - Vigyorgok Joanra. Mondjuk ennyi szívatás után ez a minimum. Eldőlök az ágyban és ő is elcsörtet a fürdőszobába. Belenézek a könyvbe.  "Inmortuae Incantatores" hm... ebben talán ebben lesz valami értelmes feljegyzés a fajunkról. Megint latin szöveg, de a régi vackoknál ez már szinte szériahiba. Néhány oldal után érzem, hogy a nap sugarai a ház falát érik, innen már csak pár percig bírom és elhagy az élet.

Edy bágyadt fejjel követi kísérőjét aki kimondja a varázsigét. " mára ennyi"és arca a gorillát is meglepő sebességgel fiatalodik 20 évet, majd eliramodik a recepcióra ahol megkapja kulcsokat. Diadalmasan, végre elér a szobájáig ahol az a fiatalos vidámság elszáll és kicsit komorra fordul. Egy rádióvevőn vált pár szót a személyzettel majd ő is kidől. - A következő 10 évben nem akarok kapcsolási rajzot látni... - Morogja a párnájának, mintha választ vagy vigasztalást várna tőle és őt is elnyomja az álom. A két beépített segéd a szobánk előtt áll mint privát kísérő. Az hogy az elegáns ruhák alatt jól rejthető géppisztolyok lapulnak már csak részletkérdés. A főnököket a kamu indokkal lerázták így már ténylegesen csak a mi parancsainkat várják.
Egy új vendég érkezik a szállodába. Foglalt szobája van és Selena Kartel néven mutatja be magát. Elegáns de visszafogott öltözék és elég ambiciózus viselkedés jellemzi. Ha a nő nem is olyan érdekes, akkor ami a fényképező gépén van az már annál inkább.  Hármunk érkezéséről néhány fotó...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joan Grant
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : kérdezd meg Trevort, mit is csinálok foglalkozás címszó alatt :D
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Shakira
Hozzászólások száma : 107
Csatlakozott : 2014. Jun. 04.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Pént. Jan. 16, 2015 11:56 am

Lehetnék még ennyire elégedett? Minden bizonnyal ennyi is már bűnnek számít, szóval nagylelkűen átadtam Trevornak az ágyat, had pihenjen legalább kényelmesen. Én magam a fürdőbe mentem, hogy lezuhanyozzak, aztán fürdőköpenyben ki, leültem a gép elé bepötyögtem pár dolgot, memorizáltam, aztán mikor a vámpír kidőlt, gyorsan felöltöztem, és elhagytam a szobát. A két ajtón állónnak biccentettem, majd jeleztem, hogy egy szót se. A portán kértem egy kocsit, majd amint megérkezett már röppentem is.
Gyorsan eltelt a délelőtt, szóval siettem vissza szállodába, de nem akartam a szobába menni, inkább hallgattam a vámpírra és kihasználtam az alkalmat. Egy kis masszázs, pedikűr-manikűr és máris szebb a világ. Az étteremben ebédeltem egymagam, közben a papírokat olvasgattam, és meglepő módon, senki nem nézett rám ferde szemmel, vagy érdeklődött, hogy hol van az én kedves vőlegényem. Még milyen jó. Bizonyára még most is pofán röhögném a kérdezőt.
Két óra előtt pár perccel tértem vissza a szobába, ott elterültem a kanapén, és szinte azonnal bealudtam. Azért egész éjjel semmit nem aludtam, plusz memorizáltam, a délelőtt folyamán bejártam New York egy részét, szóval, megérdemeltem a pihenést.

Ha az öreg is engedte, estig ki sem nyitottam a szemem, csak aludtam, és mikor felébredtem, olyan kipihent voltam, mint még soha. Minden bizonnyal a masszázsnak köze volt a dologhoz, és óriási vigyorral nyújtózkodtam, akár csak a kutyák.
Egy szó nélkül nyúltam a gépemért és húztam az ölembe, megnéztem egy apróságot, majd újra kinyúltam a kanapén, mint akinek még olyan sok ideje lenne lustálkodni.
Egyébként sem kell aggódni, gyors lány vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 272
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Pént. Jan. 16, 2015 3:58 pm

Joan elindul kifele és Selenanál megcsörren a telefon. - Köszönöm. Ne feledje minden használható infó egy újabb ropogós 100-as. - Leteszi a telefont, előveszi a fényképezőjét és siet, hogy fogjon egy taxit amivel végig követteti Joant. Ugyan ezt teszi a Wellnes részlegen is meglepően ügyes és feltűnésmentes távolságtartással. Mikor visszaballag a lány a szobájába ő is visszavonul pihenni, várva a további füleseket. Csalódott, de nem reményvesztett. Ülve az ágy szélén nézegeti a nap közben csinált képeket és halkan magát biztatja. - Tudom, hogy belőletek jó sztori lesz. Érzem, csak ki kell várni. -

Alig múlt el fél három és érzem újra megelevenednek végtagjaim, kinyílnak szemeim és bár felesleges, de egy mély levegőt is veszek. Felkelek az ágyon, látva az időt el kell fogadnom, még egy darabig a sötét szoba fogja vagyok. Joan a kanapén alszik. Felkelteni felesleges, tudom nélkülözni a társaságát és valami azt súgja ha felkelteném tuti, hogy nem a jobbik arcát mutatná. Erre pedig gondolni sincs kedvem. Éhesen, frissen kelve még ő is rikácsolni kezdene valószínűleg átdobnám a gipszkarton falon, az pedig nem fogom bemagyarázni senkinek, hogy a mi kapcsolatunkban ez a szeretet jele, így hamar lebuknánk. Feltápászkodok és a kinti őröket vonom kérdőre. A folyosó zárt és a lámpafény nem bánt, így könnyedén ki tudok jutni hozzájuk. Semmi különöst nem láttak vagy halottak. Lejelentették Joan távozását és érkezését, így jónak is látom, hogy hagytam aludni. Visszatérve a szobába leülök az ágyra és tovább olvasok.
A nap utolsó sugarai is eltűnnek, mire Joan felkel. Mikor használhatónak ítélem meg is szólítom. Remélem jót aludtál, mert ma bizony indul a daráló. 100+ vendég, zenés műsorok, tánc és persze az adományok tételes megköszönése. Nem beszélve a jó pofizásról. Annyi előnyöd van hogy itt van tartva a szálloda báltermében. Elég nagy és puccos. Szedd rendbe magad aztán indulunk. - Magam is kicsit helyreállítom az ábrázatom, de ez rövid idő alatt megtörténik. Ha  ő is elkészül le fogom vinni a bálterembe ahol már rettentő sürgés fog fogadni minket. Hatalmas ablakon vörös függönyök, szőnyegek, elegáns festmények, svédasztalos kínálat és pincérek rohangásznak mindenhova. Készülődik az élőzenéhez a zenekar és az énekes hölgy is már valahol itt ólálkodik. Bob fedőnevű ismerősünk is az eligazítást tartja a biztonságiaknak, és perceken belül elkezdenek érkezni a vendégek is.  - Kiemelt figyelmet kap az esemény. Hemzsegni fognak a sajtó hiénái, szóval légy óvatos, hol, mit csinálsz. Kicsit nézz körül és ismerkedj meg a hellyel. - Folytatnám, de a rendezvény szervező elragad Joan mellől és hevesen magyarázza a tényállásokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joan Grant
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : kérdezd meg Trevort, mit is csinálok foglalkozás címszó alatt :D
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Shakira
Hozzászólások száma : 107
Csatlakozott : 2014. Jun. 04.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Pént. Jan. 16, 2015 4:32 pm

Kellemes ébredés, kipihentség, és csend. Tökéletes. Kezdtem megkedvelni a helyet. Bár a szememet még mindig bántotta ez a rengeteg szívecske meg egyéb romantikusnak ítélt dísz, de semmi nem tudta elrontani a kellemes ébredést.
Vagyis, nem pontos, mert mikor a vámpír megszólalt, lehervadt a vigyor az arcomról. Persze, hogy emlékeztetnie kellett.
Bevánszorogtam a fürdőbe ismét, mint akit éppen akasztani vinnének, majd ott rendbe szedtem magam. Aztán kiperdültem, és megigazítottam koralkék ruhámat, amit nagyon reméltem elég elegánsnak ítél majd a többség, és sikerül elvegyülnöm a tömegben. Sajnos a szabása miatt, nem tudtam elrejteni alatta egy szem fegyvert sem, de a hajamba tűzött hajtűk, sok mindenre jók.
- Nekem miért is előny, hogy itt van? - kérdeztem, ahogy ballagtunk lefelé, és jó jegyeshez hűen karoltam is a vámpírt és elragadó mosollyal nézelődtem.
- Nem vagyunk túl koraiak? - néztem körül, amint beértünk a terembe. Nem úgy tűnt, mintha éppen az árverés vagy mi menne.
- Ne aggódj, kis angyal leszek - kacsintottam rá, majd egy gyors puszit nyomtam az arcára és már hagytam is, had vigyék, amerre akarják, addig pedig az asztalokat néztem végig, a kaját, és a festményekre is felpillantottam. Már most untam. Ez nem az én világom, mégis mindent megtettem, hogy ez cseppet se látszódjon rajtam.
Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne, ha az egész rendezvény felborulna, mert megtámadnak. Már rimánkodtam, hogy ez legyen.
Végül jobb ötlet híján beálltam Boby mellé és végignéztem rajta.
- Milyen fess vagy - vigyorogtam. - Mond, kérlek, hogy nem csak annyi lesz az egész, hogy vigyorgunk és számoljuk a pénzt... kell valami izgalom, különben halálra fogom unni magam.
Felsóhajtottam és csak ki akartam nyújtózni, de egy szerencsétlen pincér pont arra járt és szimplán levertem.
- Basszus... - ijedten ugrottam mellé, és felsegítettem. - Sajnálom, nem figyeltem...
- Huh - megrázta a fejét és végignézett magán, hiszen mindene úszott a pezsgőben. - Jó erőben van, kisasszony - vigyorgott, és felállt.
- Tényleg sajnálom - már nyúltam is volna, hogy a törött üvegeket szedjem össze, de megállított.
- Semmi baj, ezt majd én elintézem... nehogy megvágja magát.
Még két pincér csatlakozott és seperc alatt feltakarítottak, én meg csak álltam. Na, kész balerina vagyok... Ja, mint elefánt a porcelánboltba. De legalább megtanultam, hogy a karok a test mellett maradnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 272
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Szomb. Jan. 17, 2015 10:18 am

- Mert nem tudsz elveszni, eltévedni, és ha elfelejtesz valami mindig fel tudsz ide rohanni... - Közlöm cinikusan, de valahol van benne igazság és praktikum.
A terembe érve úgy érzem mintha egy dolgot eddig nem közöltem volna vele. Hát pótoljuk ezt is... - Még talán késtünk is. Nem mondtam? MI vagyunk a házigazdák, úgyhogy szedd össze a legócskább erőltetett kamumosolyod és bókjaid.- Aztán egy tündéri kijelentés meg egy puszi. Nem vágok fura fejet ezt csak a színészkedés része lesz. Ha nem akkor valahonnan szerzett egy hordó kokaint. Megyek tovább dolgomra. A figura magyaráz én meg bólogatok minden hülyeségre. Csak bírjam ki ezt a pár napot...
Edy épp egy mappában firkálgat mikor megtalálja Joan. Első nekifutásra leplezetlen bámulással végigméri talptól felfele és minél feljebb kúszik a fürkésző tekintet annál szélesebb és kajánabb a vigyora. - Köszönöm, de te se panaszkodhatsz. Hűűű... - Még fütyül egy halkat nyomatékosítás ként és eszébe jut a szerepe amiben gáz a főnök csaját fűzni így megköszörüli a torkát és visszafogva folytatja. - khm... Szóval ott tartottam, ma is igazán szemrevaló hölgyem. Ami a kérdését illeti, nem, nem csak ennyi lesz. Hízelegni is kell a sok parasztnak, de ne félj, nem lesz időd halálra unni magad mert idegbajt fogsz kapni.  - Vigyorog szelíden és írogat na, de végig kell nézni a rombolást, amit Joan művel. A feltakarítás után elhessegeti a kíváncsi füleket és foltatja. - Viszont jó ha nyitva tartod az orrod, nem vagy alfa de ezt érezni fogod ha kicsit figyelsz. Valaki elég kíváncsi és mindenkinek hazudik. Ezek nem csak mi vagyunk, hanem valaki más és nincs messze tőlünk. Ugye nem kell mondanom, hogy Trev mekkora vérontást fog rendezni ha lebukunk. Segítek... van egy vész scenario amiben egy gombot lenyom és minden ajtó elektronikusan lezár. Ez bizony hiba nélkül így is lesz, mert én bütyköltem meg a rendszert. Szóval tartsd nyitva a szemed és figyelj. Nem vágyok még egy orosz melóra, se arra, hogy nyakig ússzak a hullákban. 10 napra rá erre az egészre, valahol süttetni akarom a seggem a tengerparton, annyi nő között amennyit meg tudok fizeti. Szóval szép estét. - Ballag tovább Bob. HA Joan kicsit szimatol megérezhet valakit aki már egy ideje fogyel és várja hogy valaki hibázzon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joan Grant
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : kérdezd meg Trevort, mit is csinálok foglalkozás címszó alatt :D
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Shakira
Hozzászólások száma : 107
Csatlakozott : 2014. Jun. 04.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Szomb. Jan. 17, 2015 11:21 am

~Csak nyugi Joan, nem ölünk vámpírt... nem ér annyit, és valószínűleg a jelenlévők sem díjaznák.~ Az az átkozott vigyor akkor is ott volt rajtam, mikor szimplán bejelentette, hogy mi... vagyis inkább csak ő egyedül a szervező, mert, hogy én erről az utolsó pillanatban szereztem tudomást, mint az várható volt. Nem is értem, miért lepődök meg ilyeneken. Az biztos, hogy Trevor ezzel elintézett magának egy törött orrot, de addig is, játsszuk a szerepünket.
- Máris eszembe jutott egy kitűnő bók a számodra - mosolyogtam elbűvölően, de a pillantásom inkább azt árulta el, hogy legszívesebben felnégyelném. A puszi, meg egyéb kijelentés csak ráadás, hogy tudja, nehéz dolga lesz velem, csak azért is.
A Boby nevet viselő Edy mellé álltam, mikor mindent megnéztem, és figyelmesen hallgattam. A füttyentésre, csak egy rosszalló pillantást vetettem rá, a szerep kedvéért, viszont nagyon örültem neki, hiszen eddig ez volt az első bóknak nevezett megnyilvánulás felém. Máris jobban éreztem magam, hogy nem csináltam bohócot magamból.
- Köszönöm - biccentettem, aztán tovább hallgattam, végül felsóhajtottam. - Az már megvolt - legyintettem, és jelentőségteljes pillantást vetettem a vámpírra.
Aztán, jött az én kis parádém. Szegény csávó. De még az a szerencse, hogy én ép bőrrel megúsztam. Le kellett volna a mondanom a bosszantásról, hogy rendbe szedjem magam. De rohadt kicsinyes vagyok... Még sem érdekel. Ha megölni nem tudom, legalább ne legyen olyan rohadtul könnyű minden dolga.
Kicsit meglepett amit Edy mondott. Számítottam az újságírókra meg hasonlókra, hiszen Trevor figyelmeztetett, de egy ilyen alak, aki hazudik rólunk...
Mély levegőt vettem, felemeltem az orrom és intettem az egyik pincérnek.
- A terítékek tökéletesek - mentem végig az asztalok közt. - Viszont az asztaldísz, nem jó - mutattam az asztal közepén helyet foglaló virágra. - Vegyék le mind!
A csávókám pislogott pár sort, én meg tartottam a mosolyom, mire hevesen bólogatni kezdett és már pakolta is le a csokrokat.
Amint ezzel megvoltam menetem a Vámpírhoz.
- Beszéltem Boby-val - miközben beszéltem, úgy tettem, mintha a csak a díszítésről szólna a téma, meg egyébről. - Úgy hiszi, van valaki aki úgy gondolja élesebb a szaglása a miénknél, és egyre inkább én is így érzem. Volna okunk tartani tőle?
Minden bizonnyal mindenkitől van okunk tartani, mert gyorsan lebukhatunk. Viszont mit nekünk veszély! Féllábon is... meghalhatunk, nem?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 272
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Vas. Jan. 18, 2015 10:59 am

Mit is rühellek az álcázásban? Azt, hogy nem téphetek szét, belezhetem ki, csonkíthatom tudattépővé az elméjét annak akihez már nincs türelmem. Most is ez a helyzet a szálloda fantasztikus rendezvényszervezőjével. Már bánom, hogy nem rántottam magammal Joant. Ő valószínűleg képes lett volna elég látványosan unatkozni ahhoz, hogy ez a nyomorult észrevegye és elpárologjon. Ha még egyszer eltér a lényegtől, ami alapból se izgalmas és nekiáll hadoválni arról, hogy mennyire "hálás azért, mert rá esett a választásunk és ő milyen tökéletes munkát végez és fog végezni", el fog pattanni egy húr és esküszöm a gerincébe markolva fogom kettétépni. Erre az állapotomra tér vissza a lány. Egy ügyes kifogást dob be, Boby és a berendezés. Intek a szervezőnek, tegye a dolgát. Nem kell rá sokat várni, mert amint látja a lekerülő csokrokat, azon nyomban tikkelni kezd a szeme és rohan, hogy valami mást találjon asztaldíszkén ami fenntartja az általa emlegetett "Pazar színorgánumot". Joan felé fordulok és tuti, hogy nem sűrűn lát ilyet, de a tekintetemben rejlő mélységes hála egy menhelyről kimentett, reményvesztett kutyáéval vetekszik. - Köszönöm... - Folytatni nincs időm már hallom is a fantasztikus hírt. Bizony valaki rajtunk akar hírnevet szerezni. Azt még nem tudom mi a témája, a jótékonysági gála vagy az hogy ezt a természetfelettiek csinálták, esetleg megszimatolta a csalást, de el kell intézni. Ha nem is szó szerint de bármi kompromittáló bizonyítékot el kell venni tőle és megsemmisíteni. Csak azért mert egy dilis nyomozó vagy riporter vádaskodik még bajunk nem lesz, de ha alá is tudja támasztani az bizony ciki. Körbetekintek van e valaki hallótávolságon belül, majd a hála komorságra vált tekintetemben. - Más váltót nem érzek, szóval a tag ember. Itt jön a baj. Mi ketten bárhova bemehetünk ebben a szarfészekben, még a konyhára és a szervizhelyekre is. Nem nézhetek bele minden ember szemébe, hogy megtudjam ki a spicli. Ebből következik, hogy te vagy az egyetlen aki bárhova mehet és megvan hozzá a szaglása is. Keresd meg, amennyire lehet légy vele barátságos, tudd meg mit tud és mit akar és ha zavarónak találod, szólj nekem. Én majd kinyírom. Dollár milliók forognak kockán. Azok a milliók, amik további régészeti kutatásaimhoz kellenek. Nem beszélve a te fizetésedről. Nem akarom mindezt elbukni egy tetves ember miatt. - Morgom és közben lassan feketedik be a szemem, ekkor kapok észhez és nyugtatom le magam. Egy két fejrázás mit ha csak stresszes lennék és újra a régi vagyok. - Mindjárt kezdünk. Nézz körül szívem, hogy minden tökéletesen megfelel a mi elvárásainknak. - Mondom elég hangosan ahhoz, hogy a körülöttünk lévők hallják. Aggódhatnak az estéért mert pár pulzus felkúszott és ha nem is egy halálfélelem, a dühöm remekül csillapítja. Nincs más lehetőségem, bíznom kell Joanban.  Ezalatt Selena is aktív volt. Elhaladva a terem előtt csinált pár képet arról mit művelünk. A nyakában, ha rejtve is, ott lóg egy PIV-s sajtó engedély.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joan Grant
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : kérdezd meg Trevort, mit is csinálok foglalkozás címszó alatt :D
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Shakira
Hozzászólások száma : 107
Csatlakozott : 2014. Jun. 04.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Vas. Jan. 18, 2015 12:53 pm

Nos, kezdjük az elejéről. Izgatott voltam a parti miatt, dühöngtem Trevor miatt és örültem, hogy nem lesz egy uncsi teadélutánra emléketető, unalmas, jópofizással teli estém.
A díszítésbe való kontárkodás elég jól sült el, hiszen a vámpír megszabadult a szervezőtől, és nem kezdett el hepciáskodni, hogy márpedig az legyen. Komolyan, nehogy nekem kelljen mindent átszervezni, mert ez a paraszt az alapvető szabályokat sem ismeri.
Trevor szemében megcsillanó hála egy pillanatra meglepett, de nem mutattam jelét, csak vigyorogtam, mint aki most kapott életében először csokit. Ám ez a hála is gyorsan tovatűnt, még azt sem engedte, hogy jól megnézzem magamnak. Pedig olyan jó volt...
Mindegy is, mert fontosabb dolgunk volt, mint Trevor szemében gyönyörködni. Vagyis... inkább nem megyek bele.
A komor tekintete láttán az én mosolyom is vesztett az intenzitásából, és mikor a mondókája végére ért, már nem is látszott. Sőt, rosszalló pillantást vetettem rá, mikor a szeme elsötétült. Az kéne még, hogy elkezdjen itt mészárolni, csak mert van aki bele akar köpni a levesébe. Mint aki még nem szokott hozzá ehhez.
- Nyugi - rámutattam az orromra. - Ne feledd, hogy a kutyáknak a legélesebb a szaglása. - Újabb elbűvölő mosolyt aggattam magamra, habár már fájt az arcom tőle. Aztán a becézésre, majdnem kitört belőlem a nevetés, de gyorsan embereltem magam. Ez még mindig színjáték, nem kellene minden ilyen után röhögőgörcsöt kapni.
- Alig várom már - pördültem a többiek felé láthatóan óriási izgalomban, majd egy kis szünet után visszafordultam a vámpírhoz. - Tudnom kellene még valamiről? Remélem a vendégek közt nem jelenik meg az első házasságodból egy gyerek vagy mit tudom én.
Még az kéne, hogy további meglepetésekkel szolgáljon a vámpír. Tuti, hogy nem tenné zsebre amit tőlem kapna utána.

Végül, lassan szállingózni kezdtek a vendégek és mint jó házigazda -vagy mi?-, szívélyesen üdvözöltem őket. Közben, természetesen mindent és ha kell mindenkit megszaglásztam. Kezdtem úgy érezni magam, mint egy kopó. A parfüm, cipőlakk és hasonló finomságoktól meg felfordult a gyomrom. Találkoztam pár ismerős arccal is, akik a papírokon szerepeltek. Bájologtam egy kicsit és máris mentem a következő pároshoz. Fárasztó volt.
Végül, jöttek az újságírók, mert hát őket is üdvözölni kell, vagyis ezt egy filmben láttam. Nem volt nagy döbbenet, mikor odaértem, szóval csak nem csináltam akkora baromságot.
Kicsit elszomorodtam, mert eddig semmi nem utalt arra, hogy itt lenne az a személy, akiről Edy beszélt.
Már éppen fordultam vissza a vendégekhez, mikor szimplán nekem jött egy csaj, aki jelen pillanatban nem előre nézett, hanem hátra, kezében a fényképezőgép készen arra, hogy mindent megörökítsen, amit csak lehet.
- Te jó ég! - hőkölt hátra a csajszi, rajtam pedig örömittas vigyor jelent meg. - Sajnálom, nem figyeltem.
- Semmi baj - legyintettem, és mélyet szippantottam a lebegőből. Határozottan ismerős illategyvelegek áradtak a lányból. - Elnézést, csak nem Lady Million? Imádom ezt az illatot - teljesen be voltam zsongva, és végre az is eszembe jutott, miért is tűnt fel nekem ez az illat. Hiszen az egyik kedvencem. Jó húzós pénz egy ilyen parfüm.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 272
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Hétf. Jan. 19, 2015 12:39 pm

Teljesen megnyugtat, hogy Joan hajlik a tervre. És vállalja a "pandúr" szerepet. Alapvetően nem zavarna, hogy ki kell irtanom egy szállodányi embert és valahogy nyomtalanul el kell menekülnöm, de most fontosabb dologért vagyunk itt mint a szórakozás. Pénzt szerzünk, hogy később ennél a lehetőségnél is jobban lehessen szórakozni. A lapokat veszi, a szerepét játssza és minden fut tovább a maga kerékvágásában. Kicsit meglep, hogy nehézség nélkül üdvözni a kiemelt vendégeket. Ha fogadni lehetett volna én tuti nem erre teszek. Az zenekar már lassú kellemes zenével és énekesnőjük selyemhez hasonlóan cirógató hangjával szórakoztatja a közönséget. Magam az emelvényen elhelyezkedek takarásban. Lassan kezdődik az est.
A nő aki Joanba ütközött úgy tesz mintha nem is ismerné kinek ment neki. Ami valahol helytálló mert pontosan ő se tudja kivel van dolga. - Ezek szerint az ön ízlése is figyelemre méltó, ha eleganciáról van szó. - Mosolyog rá a hölgy és kezet nyújt. - Selena Kartel a The New York Times legjobbja. Ha nem csal a szemem ön bizonyára Lara Couteau. Lemerem fogadni, hogy fantasztikus érzés lehet egy olyan nagyszerű férfi jegyesének leni, aki szívügyének érzi mások nyomorának enyhítését. -  Folytatná a bájcsevejt, de az emelvényen kigyúlnak a fények és jómagam előlépek. Huh... akkor kezdjünk neki. Megragadom a mikrofont és rám nem valló kedves stílussal vágok bele az estébe. - Jó estét hölgyeim és uraim. Norman Vernio vagyok az önök házigazdája és az est főszervezője. Engedjék meg hogy bemutassam A The Laville zenekert és énekesüket kik az esti szórakozás lelkét garantálják. - Legyintek feléjük és emeli ki őket a reflektor. Ezt taps és meghajlás követi, majd folytatom. - Természetesen itt van velem kedvesem is, a szépséges  Lara Couteau, ötleteim múzsája. - Joan és a firkász rivaldafényben úszik és a tömeg tapsolva várja a meghajlást. - Szerelmem lesz az önök személyes minőségbiztosítója. Kérem nyugodtam forduljanak hozzá azzal mi szívük nyomja. Mivel oly későn kezdtünk engedjék meg hogy kezdésként vacsoravendégül lássuk önöket. Természetesen ettől független a svédasztal egész este önöket várja. Az adományokat váró számlaszám és a megsegítendő Afrikai területek valamint a segítség lefolyása is olvasható az asztalukon pihenő prospektusban. Nem is szaporítanám a szavakat, érezzék jól magukat. - Hajolok meg, kapok tapsot  és vonulok el. Figyelnem kell hogy minden tökéletesen fusson a végéig.
A Joan társaságát bővítő firkász kicsit kivörösödik a fénytől és a tapstól még ha nem is neki szólt. Talán már a sikeres sztorit is előre ünnepli. - Kérem mesélne honnan jött az ötlet, hogy Dél-amarikai háború súlytotta részeit támogassák? - Karol bele kisajátítóan és próbálja odébb terelni a tömegtől.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joan Grant
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : kérdezd meg Trevort, mit is csinálok foglalkozás címszó alatt :D
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Shakira
Hozzászólások száma : 107
Csatlakozott : 2014. Jun. 04.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Hétf. Jan. 19, 2015 1:10 pm

Ugyan, miért ne mennék bele tervbe? Legalább valami izgalom, plusz kihívás és minden adandó alkalmat kihasználok, hogy távol legyek a vámpírtól. különben nem hiszem, hogy kibírnám röhögés, szekálás vagy vita nélkül. Pedig volna mit a fejéhez vágnom. Nem is kevés. Ja, és nem utolsó sorban sok pénzt hoz.
Bár nem tanultam sokat, de úgy tűnik, amit igen, azt tökéletesen kiviteleztem, hiszen könnyedén fogadtam a vendégeket, és egy rövidke bájcsevejt követően, már mindenki tett rám magasról. Kezdett egyre jobban tetszeni ez az este. A mosolyom már nem volt művi, hanem őszinte, és még sugárzóbb, mint aki tényleg annak, örül, mennyi ártatlannak is segíthetünk. Bár azért ott volt bennem a rossz érzés, hogy humbug az egész, mégis, amit nyerek ezzel a színjátékkal, azzal minden bizonnyal támogathatom ténylegesen Afrikát.
- Talán - szerénykedtem a nőnek, nem akartam felvágós lenni, mert ha ez tényleg lehoz valami cikket rólunk, akkor legalább jó színben tűnjek fel. - Tudja, ennek a parfümnek, igazán jellegzetes illata van, hiszen semelyik másikban sem találjuk meg a titkos hozzávalót - játékosan rákacsintottam, és imádtam, hogy ilyen jó az orrom, különben még mindig kutathatnék.
Aztán felszólalt Trevor és még mindig széles mosollyal hallgattam, ha kellett tapsoltam, és mikor rám terelte a szavakat, hát még egy kicsit el is pirultam. Nem, nem azért amit mondott, azért maximum cikizést fog kapni, nem is keveset, inkább a reflektorfénytől, majd egy kis pukedlit megengedve, máris eltűnt rólam a fény, aminek kimondottan örültem.
- Elnézés - fordultam ismét a nőhöz, amint elült a taps és miegymás. - Igen, Lara volnék, nagyon örvendek, Selena - biccentettem, majd meglepve figyeltem, ahogy belém karol és máris jönnek a kérdések. Nem volt kétség, úgy gondolta, majd én adom a sztori alapjait, de azt lesheti, mert fogalmam sem volt, hogy mi a fenéről beszélt. Oké, adománygyűjtésen vagyunk, de, hogy kinek, minek, vagy miért... Na, ez valahogy kimaradt az eligazításon.
- Ne haragudjon, kedves Selena, de sajnos a riportra várnia kell - bocsánatkérő mosollyal elhúzódtam tőle. - A parti végén bárki kérdésére szívesen válaszolunk, de addig is, ha megbocsájt, várnak a vendégek.
Intettem neki, majd elindultam arra, amerre a vámpírt éreztem, hogy gyorsan beavassam az eddig tapasztaltakba.
Ha sikerült egyedül találnom, akkor gyors elmakogtam neki amit kell.
- Ő az, akivel beszéltem - úgy tettem mintha nem is erről beszélnék, hanem a partiról vagy bármi másról, csak nem komoly dolgokról. - Sima firkász, nem tud rólunk semmit, viszont elég kotnyeles. Nem lepődnék meg, ha bejutna a szobánkba és felkutatna mindent, míg mi idelent vagyunk.
Ezzel elmondtam neki mindent, és ha sikerül, már fordultam is a vendégekhez, hogy minél távolabb legyek a vérszívótól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 272
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Hétf. Jan. 19, 2015 3:12 pm

A riporter nem ellenkezik a szabadulási kísérlettel. - Akkor találkozunk az est végén kisasszony. Mosolyog kedvesen, de mikor Joan lerázza dühösen az ajkába harap kihúzza magát és elindul a vendégek közé. Tudja a fene mire készül, de egy biztos. Nem fogja hagyni elúszni azt a lehetőséget, amivel szerinte világszerte hírnévre tehet szert. Így besomfordál egy óvatlan pillanatban az emelvény mögötti részlegbe és keresgélni kezd. Bármit ami előrébb juttathatja.
Megérkezik hozzám Joan és nagyon jó híreket kapok. Még az arcát is volt szerencsém látni a spiclinek. Egy rossz megmozdulás és tudom kit keressek egy kiadós vérvétel ügyével. Természetesen a feláldozott vér 100%-ka jótékony célokra lesz elköltve. - Tele vagy meglepetésekkel. Szép munka. Most viszont folytatni kell az álcát. Azért fél szemed legyen a fruskán. Mindenkinek jobb ha ő lesz az est végére csalódott, akkor legalább tudja, hogy él. Mert én mindenképp elégedett leszek, ha él ha hal. - Intek Joannak kedvesen mintha tényleg szeretettel küldeném dolgára. Frissítek egy bérelt telefon keresztül az adatbázison és látom már jönnek a nagylelkű adományok. Alakul a dolog.
Az este folyik a maga rendje szerint. A vacsora lefut a vendégek beszélgetnek és eljön a "szórakozás" ideje. Kiállok a porondra és vendégeim szólítom. - Remélem jól haladt az este mert akkor szeretném felülmúlni az elvárásokat. - Mint kiderül az egyik fal csak díszes térválasztó volt. Elkezd jobbra gurulni és mögötte egy márványozott táncterem bontakozik ki. - Élvezzék az estét hölgyeim és uraim. - A zene lágy keringőre vált és egy vastag, öreg öreg pacák áll fel. - Ragaszkodok hozzá, hogy a táncot az ifjú pár nyissa!- Böki ki, nekem meg a hideg fut végig a hátamon. Remélem nem azzal fog jönni, hogy ez fizetésemeléssel jár. Ráadásul a fazon a vén Fergusson. Vastag maradi pasas, akinek szintén kéne a bőkezűsége. Legyőzve érzem magam, de kenyeret és cirkuszt a népnek... Joant szólítom - Lara... légy oly szíves tarts velem. - Sétálok le az emelvényről nyújtott kézzel egészen a márvány lapokig. Ez nem úgy megy ahogy gondoltam...
Ha megérkezik asszisztensem, egy egyszerű bécsi keringőbe fogunk kezdeni. Ha jól emlékszem ő tud táncolni és ez még nekem is megy. Régen is a jó pofi része volt a tánc, de ha valaki azt várja hogy brékeljek, annak hamar törik a gerince. Lassan körénk gyűlik egy kisebb tömeg. Halkan morgom, lehet még ő is alig hallja. - Csak ezt bírd még ki. Egy szám és szabadok vagyunk... Aztán én vissza a kulisszák mögé, te pedig a vendégekhez. -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joan Grant
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : kérdezd meg Trevort, mit is csinálok foglalkozás címszó alatt :D
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Shakira
Hozzászólások száma : 107
Csatlakozott : 2014. Jun. 04.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Hétf. Jan. 19, 2015 3:37 pm

Még szép, hogy el is engedett a csaj, mert bizonyára tudja, hogy nekem fontosabb dolgaim vannak, mint vele diskurálni. Talán kicsit elhamarkodott volt részemről, hogy interjút ígértem, mégis, ahogy a vámpírt ismerem, biztos kitalál majd valamit, szóval nem agyaltam ezen. Egyébként is, inkább ez, minthogy elkezdjek hadoválni minden baromságot. Ezt talán majd ő is belátja.
Igazán könnyen ment eljutni Trevorhoz, aztán beszámolni neki a helyzetről.
A válaszára először büszkén kihúztam magam, majd megejtettem egy fintort. Igen, már kezdtem elfelejteni, hogy milyen is a vámpír valójában. Pedig annyira jó volt...
Gyorsan elspuriztam, körbementem a vendégek közt, újra bájologtam, meghallgattam a kritikákat a díszítés a vacsora és egyebekről, aztán a vacsora végeztével, nagyot sóhajtva huppantam le egy székre, és míg Trevor mondta a magáét, a tekintetemmel keresni kezdtem a nőt.
Nem láttam, és ez nagyon nem tetszett. Sőt, egy kicsit elfehéredtem, ha arra gondoltam, hogy ez tényleg bejut a szobánkba. Nincs nálam semmi olyan, ami arra utalna, hogy vérfarkas vagyok, viszont a fegyverem ott lapul a táskámban, amit nem kellene megtalálnia. Nagyon nem. Plusz a normális irataim is elrejtve vannak, de ezek bármire képesek.
Aztán csak arra lettem, figyelmes, hogy valaki az álnevemen szólít. Azonnal kitisztult a fejem, és mosoly jelent meg az arcomon.
Nagyon nem tudtam, miért közelít, de szerepet játszunk, szóval egész nyugodtan fogadtam el a felkínált kezet.
- Tánc... - motyogtam magam elé, mikor rájöttem, hogy mi is van. Aztán belekezdtünk, és elismerően vigyorogtam a vámpírra. - Nem is tudtam, hogy tudsz táncolni - jegyeztem meg, kissé gúnyos hangon. Persze, egy több ezer éves vámpír ne tudna.
- Selena eltűnt - hajoltam hozzá közelebb, mintha csak hozzábújnék. - Minden bizonnyal éppen kutat. Viszont megígértem neki, hogy a parti végén interjút adunk.
Végül elhúzódtam és még szélesebb mosollyal tekintettem rá.
- Jó kezekben vagy nagyfiú... - nevettem halkan. - Egy tánc még nem a világ vége.
Legszebb öröm a káröröm, szokták mondani, mert az legalább őszinte.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 272
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Hétf. Jan. 19, 2015 4:37 pm

Úgy mosolyog mintha büszke lenne rám, pedig jól tudom, örül annak hogy kínlódok. Akárhogy vigyorgok és teszem a jót, ő érzi, hogy majd felrobbanok a méregtől. Bugris vén fasz és a babonái... - Én is tudok meglepetést okozni. - Ezt a kijelentést vigyor nem követi. Az pedig hogy a csaj elszivárgott még több gondot okoz. - Találd meg és tegyél róla, hogy ne szimatolhasson. - A többi megnyilvánulásra már csak egy keserű mosoly a válaszom.  Ha valaki azt mondaná erre, hogy ami nem öl meg az megerősít... csúnyán agyonverném.
A zene véget ér és elegánsan elhagyjuk a táncteret. Rég csináltam ilyet és el kell ismernem még most se lelem benne örömöm, de a vendégekért mindent. Vagyis a pénzükért.
Én megyek a helyemre és bízok benne, hogy Joan miután lerótta a kötelező köröket, ő is elindul megkeresni azt a tetves szukát. Ha valami rosszban sántikál, akkor el kell intézni őt meg a keletkező hullát. Kezd a tököm ki lenni a sajtóval, komolyan csírájában kellett volna elfolytai, de az időben én se mehetek vissza. Ellenőrzöm a rendszert és lám már 3.5 milliónál tartunk. Szép szép... de ennél több kell. 1.2 volt csak a költsége ennek az egésznek beleszámítva a magángép és a kenőpénzek.
Kötelező ténykedésünk alatt a riporter sajnos nem a seggén ült. Le tudta fizetni a helyi biztonságiakat és feltúrta az összes dokumentációt amit a hátsó irodákban talált. Terhelő bizonyíték nincs, de a gyanú egyre inkább alapozható. Furcsállja a foglalást, és a speciális igényeket. Mint például azt Hogy késsen a bál mert erős napallergiát jelentettem. Valahonnan van egy fülese is, hogy a számlát, amire a pénzt küldeni lehet, nemrég hozták létre. Annyi szerencsénk van, hogy az elem órájában már egy ideje merült és az olcsó rolex koppintás késni kezdett. Alábecsülve az eltelt időt, a firkász nyugodtan kutatgat nem is számítva arra hogy már valaki keresi.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joan Grant
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : kérdezd meg Trevort, mit is csinálok foglalkozás címszó alatt :D
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Shakira
Hozzászólások száma : 107
Csatlakozott : 2014. Jun. 04.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Hétf. Jan. 19, 2015 5:24 pm

- Hát igen... - bólintottam, hiszen tényleg tudott. - Nem is keveset.
Sóhajtottam, mikor kiadta a kövi parancsot, de nem ágáltam, hiszen tudtam, jó lenne elejét venni a cirkusznak. Nem kéne, hogy az a nő bármit is kikotyogjon, mert a végén még megszívnánk.
- És mégis mit csináljak vele? - kérdeztem cinikusan. - Kötözzem meg?
Kicsit sem lenne feltűnő, ha utána szimatolnék, neeeem... Most komolyan. Bárhol is legyen, minden bizonnyal, ha meg is találom, olyan helyzetben ami nem túl előnyös, valahogy rá kell bírnom, hogy csendben maradjon. Megölni nem fogom, mert a végén még azért szedné le a fejem a vámpír. Vagyis nem. Az nem érdekelne. Magam miatt nem ölöm meg.
A zene a végére ért, Trevor levezetett a parkettről és eltűnt, hála az égnek, én viszont még bájologtam, ha kellett még táncoltam is egy kicsit, végül elindultam megkeresni a nőt. Nem könnyű ezen a helyen követni a szagokat, hiszen itt mindent átitat az öblítő a virágok a sós víz stb. De szerencse annak a kitűnő parfümnek, és az abban található adaléknak, sikerült szagot fognom, és már mentem is az orrom után.
Jól gondoltam, tényleg képes bármit megtenni az infóért, de szerencsére nem a szobánkba tartott.
Az iroda előtt, biccentettem az őröknek. Éreztem, hogy odabenn van, és bármit is talált, már nincs olyan szituban, hogy csak úgy bájcsevejjel elintézzük.
A két hústorony úgy nézett rám, mint valami kígyóra, de nem zavartattam magam. Bekopogtam az ajtón, majd elhátráltam a fal másik oldalára, és, ha kijött a csaj, azon nyomban belekaroltam.
- Azt hiszem, most már jöhet az interjú, de ajánlom, menjünk inkább a szobánkba, mert idelent, még mindig nem engednének el a vendégek - sóhajtottam teátrálisan, majd a mosoly lehervadt arcomról, és kérdőn, kíváncsian pillantottam az irodába. - Mit csinált itt? Csak nem infókat keresett? - kérdeztem nevetve a végén, mint aki olyan hülye, hogy tök ártalmatlannak hiszi a nőt.  
Ha bevette, amit nagyon reméltem, akkor szépen, csacsogva felmentünk a lakosztályunkba, ahol leültettem a kanapéra.
- Nem igazán kedvelem az ilyen puccos szórakozásokat - kezdtem, ahogy letettem elé egy kis pezsgőt, mert az minden nászutas lakosztályban megtalálható. - Nos, mit is szeretne tudni? - hirtelen emeltem fel a kezem, hogy nehogy megszólaljon. - Bocsánat, valamit majdnem elfelejtettem - mögé álltam és egy gyertyatartóval szimplán leütöttem, hogy szundizzon egy kicsit.
Aztán gyorsan körbenéztem és a legnagyobb meglepetésemre az éjjeliszekrény fiókjában találtam egy bilincset. BOLYHOSAT!?
Nagyon reméltem, hogy az előző lakók hagyták itt, de jobb híján, átültettem az ájult nőt egy székre, és kicsit furmányosán összebilincseltem hátul a kezeit, hogyha fel is ébred, meg kelljen küzdenie azért is, hogy felálljon. Végül betömtem a száját az egyik harisnyámmal, és mint ki jól végezte dolgát visszamentem a terembe, ahol is, azonnal a vámpírt kerestem.
- Megvan - jelentettem be hangosan, szívderítő mosollyal, mert ha állnak is előtte vendégek, ők ne értsenek semmit, de Trevor annál többet és ez elég nyomós ok, hogy ott is hagyja őket.
Végül, ha sikerült hallótávolságon kívülre érnünk, újra megszólaltam.
- Jobb ötlet híján felvittem a lakosztályunkba, most ott van... megkötözve - kicsit behúztam a nyakam, ha éppen dührohamot akar kapni. - Találtam egy bilincset...
Igen, ezt fontos volt még hozzátennem. Nagyon is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 272
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Hétf. Jan. 19, 2015 6:16 pm

- A fantáziádra bízom. - Ha Leongradra lőni is tudott, egy hülye picsát csak el tud intézni. Ezzel mint ki jól végezte dolgát megyek tovább.
Kedvenc Firkászunk macskákat megszégyenítően ugrik egyet mikor meghallja Joant, de játszani kezdi az elveszettet. - Tudja milyenek vagyunk kisasszony. Ha nem akar valaki válaszolni magunk nézünk utána. Féltem, hogy lekoptatott és ha nem hozok innen egy épkézláb riportot a főnököm kirúg. - Löki a sódert, de egy liknatrópnak nehéz lehet hazudni, mert annak szaga van. - Viszont ha van ideje rám akkor csak egy kis vallatás és már nem is zavarom tovább.   - Ő is érzi hogy megütötte a bokáját, de mohóságában úgy gondolja felmegy vele. Egy ilyen feszes ruha alatt nem lapulhat fegyver. Míg sétálnak fölfele , duma közben megbotlik és kiben másban mint Joanban kapaszkodik meg. Ami nem tűnt fel neki, hogy a kapaszkodás után egy kis vörös folt is maradt egy ponton ahol bőréhez ért. A gyűrűje tartalmazott ezüstöt is. Nem nagy mennyiség, de ahhoz hogy a bőre kicsit kipirosodjon elég volt. Ezt látva még kedvesebben követte őt fejében a Pulitzer-díjjal."Szörnyek rendezték az jótékonysági bált."  Így ül le a szobába. Ennyit szeretne mondani mielőtt elsötétül a kép: Mégis mit csinál itt egy szörnyszülött, de ez az ábránd úgy szál tova, mint az eszmélete és mikor magához tér már bilincsben van.
Végre itt van. Javaul a kedvem ahogy Joan közeledik. Követem messzebb és a hírektől mosolyra fakadok. - Szép munka! De tényleg. Az arra kószáló őrök majd szemmel tarják. Most pedig vissza a vendégekhez. - Lépek ki és kezdek egy szavalatba arról hogy mennyire fontos, hogy minden ember kivétel nélkül segítséget kapjon. Mennyire egymásra vagyunk utalva és csak a felső osztály segíthet megmenteni azokat akiknek semmijük se maradt a heves harcokban. Itt jön egy kis videó is, jól meg kell fejni ezt a tehenet ehhez pedig a lélekre kell hatni.
A vetítés mindössze egy 5 perces reklám amiben az Afrikai gyerekek és felnőttek beszélnek arról mit  és kit veszítettek el a polgár háborúkban vagy a fajirtásokban. Egy két szentimentális barom még könnyezik is. Fajin, dőljön csak a szeretet. Ekkor Edy rossz hírekkel szolgál.
Megjelenik A riporterrel aki most már valódi bilincsben van bekötött szájjal.  - Szerencsére volt a szobádban kamera. Kiszabadult és ordibálás helyett feltúrt mindent. Most hozták az őrök. - Kezembe nyom egy plüssbilincset. - Ezt mire véljem? Előre szólok ha buzi vagy ki vagy rúgva... - - Neeeem... Jézus neeeem. Annyi a bökkenő a cuccal, hogy a szösz között van egy gomb amivel ki lehet oldani. Ez csak egy sextoy, nem rendes bilincs. - Méjet sóhajtok és kihasználva, hogy hívóállat iderángatom Joant. - Legközelebb vagy verd agyon vagy kötözd meg rendesen. Nem haragszom és még csak levonásodba sem kerül a dolog. Átfutottam az emlékeit és bizony mindent tud... Úgyhogy  csak annyit kérek, bizonyítsd hűséged. - Adok át neki egy hangtompítós 9mm-est. -Takarítsd fel a szemetet amit kiszórtál. Lődd le szépen, a többi legyen a mi dolgunk. Nézek rá teljesen komoly arccal. Selena jó pár ütéssel testén előttünk térdel és mostanra már a sminkjét is elmosta könnyeivel. Feketére sírt szemekkel pislog Joanra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joan Grant
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : kérdezd meg Trevort, mit is csinálok foglalkozás címszó alatt :D
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Shakira
Hozzászólások száma : 107
Csatlakozott : 2014. Jun. 04.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Hétf. Jan. 19, 2015 6:39 pm

Annyira jó volt, hogy hitt nekem. Olyan könnyűnek tűnt minden, annyira bíztam magamban, hogy gondoltam nem lesz itt semmi gond. Trevor szavai is megnyugtattak, így könnyedén csevegtem tovább, míg szükséges volt, végignéztem a videót, még pár könnycseppet is kikönyörögtem magamból, hogy lássák, tényleg szívügyem a dolog.
Észre sem vettem a közelgő bajsejtelmet, ami ott keringett a fejem fölött. Direkt nem vettem tudomásul, hiszen olyan jól álltunk. Abban meg biztos voltam, hogy a csaj elég sokat tudott, szóval ő nem fogja ép bőrrel megúszni a dolgot. Sajnáltam szerencsétlent, hiszen elég jófejnek tűnt attól eltekintve, hogy firkász.
De nem játszhattam szentet, mikor éppen egy egy rakás gazdagot fejünk meg éppen az adományokra hivatkozva. Mindegy, nem kell ebbe mélyebben belemerülni, mert a végén a fejem is megfájdul.
Aztán megéreztem a hívást. Kelletlen, de elindultam, hogy felkeressem a vámpírt, és a látvány, ami fogadott, kicsit a padlóra küldött. Na jó, nem is kicsit. Döbbenten néztem a hármast, míg meg nem szólalt a vámpír.
Egy pillanat alatt elsötétült a tekintetem és úgy néztem Trevorra mint egy féregre.
- A hűségemet? Ne röhögtess már - kikaptam a kezéből a fegyvert. - Nem tartozok neked hűséggel. Az alkalmazottad vagyok, nem a kutyád.
Igen, ismét sikerült megragadnom a lányeget.
- Itt lőjem le? - mutattam a szerencsétlenre. - Nem tudom, hogy oldjátok meg, de nagyon bízok benne, hogy nem indul eljárás Lara után. - Felemeltem a fegyvert és a nő homlokára céloztam vele. - Egyébként meg nem lenne könnyebb ha megreguláznád? - néztem a vámpírra. Nem tagadom, nem szívesen lőttem volna le.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 272
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Hétf. Jan. 19, 2015 7:14 pm

A hasonlataira nem szólok semmit. Néma csendben, kifejezéstelen arccal mérem végig őt. A nő csak hümmög teljes kétségbeeséssel és próbál bárki szemébe nézni, kegyelemért esedezve. Még Mindig kussban hallgatom a lány dühöngését. Hát most mondjam azt, hogy megoldhatnám egy kacsintással? Igen, de neeeeem. Fenséges a riporter rettegése, másfelől meg Joan megint túl nagyra nyitja a száját.
Fejéhez emeli a fegyvert. Itt a nő már nem ellenkezik, üveges tekintettel néz rá. Pupillái opálosak, mimikája megszűnt, beletörődött a dologba. - És abban hol a móka?- El se hagyják teljesen ajkaim a szavak de a fogaim elővillannak, szemeim pedig egy csettintés alatt befeketednek. Joannak esélye sincs, kihasználom, hogy, közel van, hogy sub és végül, hogy  a hívóállatom. Egy pillanat alatt megrándul a mutatóujja és meghúzza sz elsütő billentyű. Rövid erőltetés volt, nem érezhetett többet, mint egy egyszerű idegrángás. A hatás viszont nem marad el. Tompa puffanás, egy üres hüvely alá hull és majdnem egyszerre ér földet az oldalra csukó riporterrel. Vértócsa kezd gyűlni a csúnyán szétnyílt koponyából. A falakon áll a a vér és az egykori agy keveréke. A pisztolycső füstöl. Ez bizony halott, most pedig tovább. Kiveszem a kezéből a fegyvert és közelről halkan mondom neki.  - Nem vagy a kutyám, de ez nem tény, hanem kiváltság. - Végigmérem és visszahiggadva szólok hozzá. - Nem lettél véres, micsoda szerencse. Még van 1 egész óra hátra. Addig legyél a vendégekkel és légy oly szíves udvariasan elköszönni tőlük. - A továbbiakat már Edyhez intézem. Ha akarja meghallgatja ha nem akkor menjen a dolgára. - Rángassátok a személyzeti fürdőbe. Szólj a többi emberemnek is és faljátok fel. A vért felmosni, a véres rongyokat lehúzni a wc-n. Tudod a szokásos eltakarítás. - Edy mélyet sóhajt. - Legalább ketchupot kaphatunk hozzá? - A kérdés költői, nevet egyet és rongyba csavarva a fejet, elhúzza a testet. Én elmegyek intézni a további dolgaim, szerencsére messze álltam. Nekem se kell a vérrel bíbelődnöm.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   

Vissza az elejére Go down
 
The city that never sleeps. Joan / Trevor
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» The city that never sleeps
» The city that never sleeps
» Primeval: New City
» Filmek
» Evil never sleeps...

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: Bárhol a nagyvilágban - lezárt játékok-
Ugrás: