HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Útmutató
Hírek

Vadászok újratöltve, mindenki vessen rá egy pillantást, akinek kedves az élete.



Bedobtunk pár új canont, ajánljuk a "keresd a párját" játék kedvelőinek.



Csak a rangfoglaló ad erőt és mindent lebíró akaratot.



Az oldal nyitott:
2010. december 7-én

STAFF

Demetrius
Admin

Profil - PM

Multi: Jane Bianchi


Rain Phantomhive
Moderátor

Profil - PM

Multik:
Judas
Mavis Rosenthal
Luukas Richter
Chat
Latest topics
» Pls don't kill me k? ~ Alina, Marcus
Pént. Szept. 22, 2017 8:41 pm by Alina M. Lane

» Derek & John A tigris és az oroszlán
Pént. Szept. 22, 2017 4:28 am by John Dante

» Elmaradt kötelesség - Ms Clarke & John
Pént. Szept. 22, 2017 4:14 am by John Dante

» Greg & Lexi
Csüt. Szept. 07, 2017 10:03 pm by Gregory Tyson

» Hazatérés és egyéb katasztrófák - DJ, Phil, Promi
Szer. Szept. 06, 2017 8:49 am by David Johnas

» Alapítvány épülete- Dave & Vero
Csüt. Aug. 31, 2017 9:32 pm by David Johnas

» Autók és egyéb gondolatok - Daniel - DJ
Szomb. Aug. 26, 2017 7:02 pm by Daniel Mist

» Prometheus - Daniel
Szomb. Aug. 26, 2017 6:28 pm by Daniel Mist

» Ráni és a Tanító Maya & Derek
Vas. Aug. 20, 2017 10:11 pm by Derek Simon

Top posting users this month
John Dante
 
David Johnas
 
Gregory Tyson
 
Demetrius
 
Alexis Clarke
 
Alina M. Lane
 
Statisztika
Aktív tagjaink: 35
Lányok: 14
Fiúk: 21

Emberek: 6
Vámpírok: 5
Vérfarkasok: 7
Vérgepárdok: 3
Vérhiénák: 2
Véroroszlánok: 5
Vérpatkányok: 0
Vértigrisek: 4
Vadászok: 3
Holdfázis
CURRENT MOON

Share | 
 

 The city that never sleeps. Joan / Trevor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Joan Grant
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : kérdezd meg Trevort, mit is csinálok foglalkozás címszó alatt :D
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Shakira
Hozzászólások száma : 107
Csatlakozott : 2014. Jun. 04.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Hétf. Jan. 19, 2015 9:10 pm

Hogy én mennyire utálom ezt. Határozottan fogom a fegyvert, mint aki tényleg képes lenne lelőni, és tényleg megtettem volna. Mégis, azért nem vagyok szívtelen gyilkos. Jó ok kell ahhoz, hogy öljek és az, hogy tud mindenről nem elég jó ok. Mondjuk, ha gyerekmészáros, vagy pedofil, vagy mit tudom én, na akkor könnyen kioltanám az életét, még az is lehet, hogy megkínoznám előtte. Igen, megtenném. Had szenvedjen, de ez a nő nem tett semmi ilyet.
Azt hiszem, túl sok időt töltök a vámpírral...
Dühös voltam, és kétségbeesett és nem érdekelt, ha ezt ő is érzi. Nem akartam megölni. Már éppen azon voltam, hogy őt lövöm le a replikája miatt, de akkor minden megállni látszott egy pillanatra és csak az ujjam mozdult. Megéreztem a pisztoly erejét, amibe az egész karom beleremegett és elkerekedett szemekkel néztem, miként dől el a test.
- Kiváltság... - ismétlem szavait, ahogy a holtestet figyelem és a szépen gyarapodó vértócsát. Aztán az űr, ami elborított, lassan eltűnt és újra éreztem a mérhetetlen dühöt, és azt, hogy a gyomrom egy hatalmasat bukfencezett.
Bájos mosolyt villantottam Trevorra.
- Ugye? - kérdeztem felvillanyozva, aztán már pördültem is, hogy visszamenjek a vendégekhez. - Mondtam, nem? Kis angyal leszek ma éjjel - mondtam még utoljára, ahogy kiléptem a vendégekhez.

Az az egy óra egy örökkévalóságnak tűnt. Hamis álarc mögött kerülgettem az asztalokat, bájologtam és mikor itt volt az ideje, kedvesen búcsúztam. Mindeközben megpróbáltam a legtermészetesebben mozogni, beszélni és miegymás. Ami azt illeti nem éreztem semmit a mérhetetlen dühön kívül. De, hogy ez kinek szólt, abban már nem voltam biztos. Magamnak, vagy a vámpírnak, nem tudnám megmondani.
Amint elmentek a vendégek, nem akartam visszamenni a lakosztályba, csak leültem az egyik asztalhoz, fogtam egy pohár pezsgőt és a gondolataimba merülve kortyolgattam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Hétf. Jan. 19, 2015 10:01 pm

Joan el... Meglepően nyugottnak tettei magát, de nekem se könnyű dolog hazudni. Éreztem mi ment át rajta és ha nem is tökéletesen, de valamennyire ismerem is. Viszont misot nincs időm rá. Minden megy a maga kerékvágásában. A vendégek elégedettek a hull nyomtalanul eltűnt és mire az utolsó pénzeszsák is elment a srácok már vissza is tudtak alakulni. Elégedett vagyok 12.3 millió üti a markunk. Levonva a befektetést az 11.1 amiből még jönnek az őrök, Joan és Edy. nem is rossz. Pár nap és eltűnünk innen.  A pénz megy a Kajmáni számlára és mi halottak leszünk. Legalábbis a valódi páros, akit kiszemeltem így fog járni. Hasonló alkatúak a mi méreteinkhez és bizony már várják, hogy egy kocsiban felrobbanjanak. Ha idővel rá is jönnek a csalásra, akkor már túl késő lesz. elégedett vagyok és a csapat is az lesz.

Elrendezem a szállodával az ügyeket és elégedetten jövök vissza a terembe még egy utolsó átnézésre. Fent kéne már rég lennie... vajon mi a baja? Mármint azon kívül, hogy megölte élete első ártatlanját. Ami elég közvetett ölés és nem is igazán ártatlan személy, de ha belőle indulok ki erről tuti más véleménye lesz. Odaballagok az asztalához, leteszek rá egy üveg pezsgőt és vigyorgok rá. Nem biztos, hogy ez a vigasz amire vágyik, de tőlem jobbat ne várjon.
- Sajnálni valakit, akit nem is teljesen önszántadból öltél meg úgy, hogy közbe tízezrektől veszed el a reményt, nevetséges és szánalmas. Ugye tudod hány embert mentene meg a pénz, ami most már a miénk? Ha nyomaszt a riporter akkor az is nyomasszon, hogy mosolyogva loptál meg ártatlanokat és mások meghalnak, míg te a nekik szánt segítségben fogsz dúskálni. Amennyiben más a bajod, akkor bocs a korholásért. Megosztod velem bánatod okát? -  
Nézek rá kedves mosollyal. Ezúttal tényleg kíváncsi vagyok a bajára. Talán majd előbb utóbb megismeri a világot és rájön, csak a barátokért érdemes bármit is érezni, mindenki más csak egy bábú az élete tábláján, amit szívtelenül kell mozgatni különben elbuksz. De mégis miért várom el ezt tőle? Még száz évet se élt és az én oldalamra csöppent. Egész jól visel el annak ellenére, hogy őt még hívhatnám érző léleknek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joan Grant
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : kérdezd meg Trevort, mit is csinálok foglalkozás címszó alatt :D
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Shakira
Hozzászólások száma : 107
Csatlakozott : 2014. Jun. 04.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Hétf. Jan. 19, 2015 10:30 pm

Sosem gondoltam, hogy ilyen lesz. Megölni egy embert... nem szerepelt az álmaim közt. Sőt, soha nem gondoltam volna, hogy ezt fogom tenni. De megtörtént, és most fogalmam sincs, mit kellene éreznem. Nem tudom, és ez bosszant.
Az egyik asztalnál ültem és néztem a pezsgőben felszabaduló buborékok táncát. Első gondolatom az volt, hogy milyen szép. A kristálypohár és az aranyló nedű... csodás. Bár az íze borzalmas, mégis, jól esett, ahogy a torkomat marta a kissé kesernyés íze.
A következő, ami kiszakít a gondolataimból az az asztalra tett üveg. Felnéztem a vámpírra, megeresztettem egy halvány mosolyt, majd intettem neki, hogy üljön le, ha akar.
- Sajnálni? - néztem újra a poharamat, és kicsit megráztam a fejem. - Nem sajnáltam senkit és semmit. Ez az, ami zavar. Azt hiszem... - Felsóhajtottam, majd leöntöttem a torkomon a maradék pezsgőt. - Amit tettünk... - mutattam körbe. - Nem érdekel, sőt, akartam. És tudod mi a legrosszabb? - hajoltam kicsit közelebb Trevorhoz. - Megtettem volna. Meg akartam tenni.
Újabb adagot töltöttem a poharamba, majd kortyoltam, és körbe néztem a termen. Üresen tátongó, díszes lyuk. Undorítóan díszes.
- Mikor Leongradnál voltunk, ott gondolkodás nélkül megöltem volna a szemetet, hiszen jó okom lett volna. Sőt, be kell vallanom, sajnáltam, hogy nem én tehettem meg. - Keserűen, de halkan felkacagtam. - El tudod ezt képzelni rólam? Hidegvérrel megöljek bárkit? Én sosem tudtam. - Megint kiittam a pohár tartalmát. - Ez a nő, nem ezt érdemelte volna, mégis, megkönnyebbültem, mikor láttam, hogy meghalt. Bár, csupán részben az én... érdemem, hogy meghalt, mégsem bántam. Persze, abban a pillanatban képes lettem volna megfojtani téged akár egy kanál vízben, de most már nem érdekel.
Elmosolyodva kihúztam a tűket a hajamból és Trevor orra alá dugtam őket.
- Tudod mik ezek? - kérdeztem halkan. - Ha jártas vagy a Japán kultúrában, tudnod kell.
Látszik is rajtuk, hogy nem szokványos hajtűk, mert azokhoz képest viszonylag hosszabbak és vékonyabbak.
- Ez egy japán kínzóeszköz. A nevét nem tudom már, de sokkal rosszabb, mint bármi más - letettem az asztalra, majd felsóhajtottam. - Kezdek nagyon megváltozni, és ezt minden bizonnyal neked "köszönhetem". - Végül lassan felálltam, megigazítottam a hajam és kérdőn néztem a vámpírra. - Nos, ezzel azt hiszem, mindent elmondtam, remélem örülsz, mert a következő napokban, halálra foglak cikizni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Kedd Jan. 20, 2015 1:23 pm

Ülök előtte és bár nem nyílik tágra a szemem nagyon meglep amit hallok. Miközben magyaráz csak szótlanul hallgatom és mikor kiissza poharát, még töltök neki, majd kisebb nagyobb mosolyokkal körítve hallgatom. A kicsi lány kezdi elveszíteni az ártatlanságát. Innen már nincs messze, hogy élvezze amit csinál. Onnan pedig egy lépés, hogy szabadjára tudja engedni farkasát és úgy tudjon viselkedni mint Razan. Mint aminek teremtve lett. Kikapja a hajából a kötőtűit. Ezt meg minek? - Annyi háborút jártam meg és láttam annyi "szörnyűséget", szégyenlem, hogy nem tudom. - Ismerem el szégyenteljesen. Ahha szóval kínzóeszköz... talán ezért nem ismerem. Japánban se jártam, nemhogy a kínzásaikkal foglalkozzak. Ettől függetlenül az én szintemen gáz nem ismerni ezeket.
-Kétségtelenül. Fantasztikus karakterem és bájos kisugárzásom rád is hatással van.Gondolom erre számítottál miután megismertél és mégse léptél ki. - Közlöm vele a tényt. Ha emlékezetem nem csal, adtam neki lehetőséget kiszállni, de élvezi ezt a világot és lassan a része lesz.
-Állok elébe.- Tör elő belőlem a válasz halk nevetéssel körítve. -Azért, ha lehet ne használd ki az álcánk. igazán övön aluli lenne. - Nem mintha az én húzásaim nem lennének azok, de talán benne maradt némi jóság.  Eldőlök hátra és a mennyezetet kezdem bámulni. Bár ezt általában ő csinálja, el kell ismernem ha ki akarom üríteni a fejem nem rossz módszer. Nekem is le kell engedni. Elég idegőrlő az jó fej házigazda szerepe.
- Szóval, most hogyan tovább? Én még napkeltéig itt fogok szenvedni vagy fent. Ha aludni akarsz menj nyugodtan. Holnap meg még mindet írhatsz a szobára, de utána menni kell vissza New Age-be.- eszembe jut a lényeg is. Tekintetem ismét rá szegezem, de sem komorság sem vidámság nincs benne. Csak úgy bámulok. - Fáradalmaidért a fizetést majd otthon rendezzük. Kicsit pepecs megoldani a lenyomozhatatlanságot, de meg lesz oldva. - Ezzel visszadőlök nézni a plafont.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joan Grant
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : kérdezd meg Trevort, mit is csinálok foglalkozás címszó alatt :D
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Shakira
Hozzászólások száma : 107
Csatlakozott : 2014. Jun. 04.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Kedd Jan. 20, 2015 1:47 pm

Nem tudom miért mondtam el, hogy a hajtűk nem is hajtűk. Pedig szívesen kipróbáltam volna, de így már elmarad a meglepetés. Azért csak be lehet próbálkozni, nem?
- Mutassam meg, hogy működik? - mosolyodtam el, és rámutattam a tűkre. - Nem inkább nem - megráztam a fejem. - Fantasztikus? Bájos? Csak vigyázz, a végén virágkoszorúban ölelgeted az árvákat - forgattam meg a szemem, aztán tényleg felálltam és közöltem, várhat a szekálásra, de csak azért, mert egy dög.
- Miért ne? Te sem szerénykedtél - nevettem immár én is. Meglepően jól éreztem magam ahhoz képest, hogy egy órája küldtem el valakit az örök vadászmezőkre. - Szerelmem - tettem még hozzá gúnyos vigyorral, majd jóízűen felnevettem. - Komolyan ezt fel kellett volna venni.
- Nem vagy éhes? - bukott ki belőlem a kérdés, mert nem emlékeztem rá, hogy a vámpír kajált volna már. Habár nem is volt mindig szem előtt. - Csak azért kérdem, hogy adjak önszántamból, ne valami óvatlan pillanatban támadj rám, hogy kiszipolyozz. Azt biztos káros lenne rád nézve.
Legyintettem, hiszen a pénz most a legutolsó a listámon. Tudtam, hogy úgy is meg fogom kapni, szóval nem sietettem.
- Ráér, csak intézd ami a legfontosabb. - újabb gonosz vigyor jelenik meg az arcomon. - Na gyere, megmosom a hátad, Nooormaaan - húztam el a nevét a végén, majd nevetve megindultam kifelé a teremből. De gyorsan még visszaugrottam a tűkért, majd egyenesen a lakosztályba mentem, ott meg egyből a fürdőbe mentem. Álmos nem voltam, nem tudtam eldönteni mihez kezdjek, ezért csak áztattam habtestem a pezsgőfürdőbe. Volt gyertya, rózsaszirmok meg minden egyéb, ami csak kell. Elfeküdtem a kádban, és ahogy lehunytam a szemem újra láttam magam előtt a nőt, amint az élet eltűnik a tekintetében.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Kedd Jan. 20, 2015 11:11 pm

Az árvás hasonlatra a hideg fut végig a hátamon. Nagyon jó indoknak kell lapulnia a háttérben, hogy ilyesmire vetemedjek. Mint például ez a jótékonysági est. Itt ölelgettem volna árvákat, igaz nem őszinte szeretettel és valószínűleg másnap valahol vérengzéssel tompítottam volt a fájdalmam, de megtettem volna.
- Ettől féltem... - Az élet kemény, Joan se lesz könyörületes. Ahogy ismerem és ahogy tapasztaltam, minden alkalmat ki fog használni, hogy szívasson és gyönyörködhessen abban ahogy a körülmények miatti korlátozások kínját viselem. Erre jó példa az érkezés a tánc és az egész szerepjáték. Látja, hogy gyűlölöm, ezért tetézi és élvezi. Ééés ennek hangot is ad.
- Nem hiszem, hogy boldogan nézegettem volna a filmanyagot. -
Vigyorgok hozzá, de ez nem őszintére, inkább olyan baszd meg vigyorra sikerül.
Második meglepetés az est folyamán. Önszántából kínál vérével. A gondolatmenete számító és megalapozott. Egyre jobban tetszik ahogy változik az idővel. - Meglepő ajánlat és el is fogadnám, ha nem szívtam volna ki a maradék vérét a riporternek mielőtt Edyék felfalták a testet. De köszönöm. Megint megleptél. - Vigyorgok rá vidáman.
Ha ennyire ráérős, akkor az nekem csak előny. Otthon mindent elrendezek, beleértve az ő kifizetését is. A következő kis játék már az én húzásomra megy, de veszem a lapot.
- Menny csak szívem én majd később csatlakozok. - Engedem útjára.
Fél órával később felmegyek én is és bizony ideje visszaadni a kölcsönt. Rányítok de már nem kell hülyéskednem. - Hali.. jössz egy hátmosással. -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joan Grant
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : kérdezd meg Trevort, mit is csinálok foglalkozás címszó alatt :D
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Shakira
Hozzászólások száma : 107
Csatlakozott : 2014. Jun. 04.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Kedd Jan. 20, 2015 11:36 pm

Valamiért ez a legszebb az egészben. Látni Trevor arcán azt a mérhetetlen szenvedést, amit ez az est, vagy éppen epés megjegyzéseim miatt kerül rá, hát felülmúlhatatlan. És igen, újra és újra fején találom a szöget, ami bizony egészen felvillanyoz.
- Hát, én viszont minden nap lejátszanám, megmutatnám mindenkinek akit csak ismerek - ábrándos és könnyes tekintettel néztem magam elé, mint aki annyira meg lenne hatva. De ami azt illeti a könnyeket a visszafojtott nevetés eredményezte.
Végül beláttam, hogy azért teljesen nem akarok szemét lenni, és még a véremet is felkínáltam, annak reményében, hogy nem fog megtámadni a következő pár órában, míg fel nem kel a nap. Ismertem már annyira, hogy bizony megkérdezni nem fog, hogy szabad-e, ezért muszáj volt a tettek mezejére lépni, és megelőzni az esetleges orrtörést.
- Nos egyszeri ajánlat - vonom meg a vállam. Ha nem, hát nem. - Több ilyen nem lesz.
Vagyis reméltem, hogy nem kell erre vetemednem.
Végül sikerült  fizetés körülményeit is lebeszélni, ami igazából nem is érdekelt. Elég volt, hogy jól szórakozhattam... részben.
Meló után, pedig jár a kellemes pihenés, szóval a pezsgőfürdő csodás volt. Még talán egy picit el is bóbiskoltam, csak arra riadtam fel, hogy nyílik az ajtó és a vámpír szólal meg. Az volt a szerencsém, hogy nyakig be voltam takarva vízzel, meg habbal és nem ugrottam fel, mikor rám hozta a szívbajt, csak pislogtam rá egy-két percig, hogy felfogjam, miről is beszél.
- Akkor, csatlakozz, és megmosom - intettem neki egy bájos, ámde gúnyos vigyorral. Biztos voltam benne, hogy ennél kicsit hevesebb reakcióra várt, és már itt is hagy. Velem nem cseszel ki, vámpír.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Szer. Jan. 21, 2015 11:23 am

Sokféle módon lehet piszkos játékokat játszani. Halállal, csöndes lappangással, vagy buta kis versenyekkel. Amibe most kezdtem bele, az a könnyed hülyéskedést súrolja. Gondolom a lány azt hiszi, ez is kiakaszt, mint a tánc meg a vendégekkel való kedveskedés. Ezzel most mellényúlt. Az ilyen játékokat kimondottan kedvelem, igaz ott szoktam alkalmazni egy kis elme kontrollálást is. Sokkal viccesebb ha az alany fél is. Szóval ez inkább egy gyenge vicc. Kétezer öt-hatszáz  valahány éves vagyok. Sok mindent láttam és kinek hazudjak, megjártam pár Rómában rendezett orgiát is. Nem egy ilyen helyzettől fogok izgalomba jönni.
Ma tele vagy meglepetésekkel. Ki lenne olyan bolond, hogy egy ilyen lehetőséget vissza utasítson? -
Nevetek halkan előtte állva. A kád jó nagy, szűkösen talán még egy személy beférne, de eszem ágában nincs bárki mást hívni. Bőségesen áll a vízen a hab , magabiztosságot adva a lánynak azzal, hogy csak a feje látszik. Lássuk ki bírja tovább a incselkedést. Ledobom a zakót, leveszem a nyakkendőt, végiggombolom az inget és így tovább. Végül a boxer is a kövön landol a többi ruha társaságában, én meg anyaszült meztelenül állok előtte. Aztán magam is belemászok a habos vízbe, amiben nyakig süllyedek. Lejjebb nem megyek, különben leoldódna a vakolat a képemről.
- Hmmm... egész jó a víz. - Szakadok a röhögéstől, miközben próbálok szemkontaktust teremteni vele. Nem uralni akarom az elméjét, bőven elég neki a szemébe nézni egy ilyen helyzetben hogy feszíteni kezdjem a húrt. Erre mit lépsz kislány?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joan Grant
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : kérdezd meg Trevort, mit is csinálok foglalkozás címszó alatt :D
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Shakira
Hozzászólások száma : 107
Csatlakozott : 2014. Jun. 04.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Szer. Jan. 21, 2015 12:57 pm

Bár már jó ideje a vízben voltam, még sem akaródzott kimászni a kádból. Ellazultam, és kicsit el is nyomott. De az vesse rám az első követ, aki egy ilyen este után nem vágyik a pezsgőfürdőre.
Bár tényleg képes lettem volna megölni azt a lányt, sőt, meg is akartam tenni, de az, hogy igazából nem én húztam meg a ravaszt, sokkal rosszabb volt. Ahogy lehunytam a szemem újra láttam, ahogy a golyó átfúrja a koponyáját, hogy a túl oldalon kiszakadjon a fejéből. Nem voltam ettől boldog, de nem is zavart annyira, mint kellene. Talán már elég sokat láttam a vámpír mellett ahhoz, hogy elfogadjam, erre szükség volt. Nem tudom, és ez kikészített. Semmit nem tudtam, és nem tudtam kérdezni senkitől sem. Vonzott ez a világ, a részese akartam lenni, és tudtam, hogy ezért hátra kell hagynom minden lelkiismeretem, hogy aztán azzá váljak, amit mindig is rühelltem.
De nem jutottam tovább a gondolatmenetben, mert elbóbiskoltam, talán, vagy csak észre sem vettem, hogyan múlik az idő, csak arra lettem figyelmes, hogy nyílik az ajtó és megjelenik Trevor.
Hálát adtam az égnek, hogy a pezsgőfürdő lassabban hűl és így a hab is még ott maradt a vízen, így mindenemet takarta.
Aztán jött a pofára esés. Talán túlságosan nyeregben éreztem magam és egy pillanatra elfelejtettem, hogy ez a dög is képes mindent kihasználni, hogy ne csússzak a ló túloldalára.  
- Mi? - nyögtem teljesen döbbenten, ahogy a vigyor lassan leolvadt az arcomról. Tényleg nem erre számítottam. - Héj-héj - azonnal elfordultam, ahogy vetkőzni kezdett. Legalább kimehetne míg kimászok és felkapok valamit aztán felőlem bemászhat, majd megmosom úgy a hátát, de...
Ahogy hallottam a ruhák suhogását, ahogy a földel találkoznak, hát előjött belőlem a kislány és teljesen elvörösödtem. Meg sem tudtam szólalni, és legszívesebben belefojtottam volna magam a kádba.
Erősen koncentráltam, hogy a tekintetem a csempézett falon maradjon, és kissé megugrottam, mikor bemászott a kádba, sőt, felhúztam a térdem magam elég és át is karoltam, majd mikor már nem mocorgott, rá mertem nézni.
Az arcom égett, és gyilkos pillantásokkal díjaztam humorát.
- Remélem, ezt nem gondoltad komolyan - morogtam az orrom alatt, és mindenfelé néztem csak rá nem. Hát persze, örüljön, hogy zavarba hozott. Hogy rohadna meg. - Arról volt szó, hogy megmosom a hátad, nem pedig veled fürdőzöm.
Végül csak ráemeltem pillantásom, és vettem pár mély levegőt, hogy lenyugtassam magam.
- És most? Ki bírja tovább játékot játszunk? - húztam el a szám. - Én innen addig ki nem mászok, míg el nem tűnsz, de ha gondolod, kipróbálhatjuk, hogy képes vagyok-e megfojtani téged a kádban.
Oké, rossz poén, vagy mit tudom én mi, de bassza meg! Zavarban voltam, sőt dühöngtem, hogy ez a pióca ilyen szemét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Szer. Jan. 21, 2015 1:56 pm

Mire a vízbe értem már tudtam. Nyertem. Rám se mert nézni, de hát akinek még van erkölcse... Vagy a hegek... nyaktól lefele nem tüntettem el őket. Bár azokat volt ideje megfigyelni, így egy megoldás maradt. Van annyira ártatlan, hogy nem bambul unott fejjel egy előtte himbálózó hímtagra.
- Úgy nézek ki mint aki hülyéskedik? - Vigyorgok kedvesen. Kicsit mozgatom a vizet, csak, hogy lágyan hullámozzon. - Ammm... a kettő nem egymás vonzata? - Végre a szemembe néz és látom a vérvörös tekintetét. Szende kis tekintete könyörületességet csikarna ki belőlem  és már hajlanék rá, hogy hagyjam békén, de ekkor megszólal.  
Megint olyan dolgokat mond amire azt hiszi kőbe lettek vésve. Gondolom kényelmesen feküdt el a kádban. Tehát a dugó a lábánál lesz. Kicsit tapogatok és megtalálom. Vigyorogva nyúlok a vízbe és húzom ki a dugót felemelve a magasba. Itt még hozzátenném, ha be akarná tömni a lyukat akkor ott kéne matatnia, ahova nézni se mert. Ördögi vigyorral lóbálom a kicsi gumi korongot.
- Megint tévedsz. Ez a játék időre megy.- Nem is olyan kicsi ez a vacak. engem is meglep hogy max 4-5 perce van hátra és nem lesz víz a nagy kádban. - AZ óra ketyeg.. cselekedj.- Én már csak várom a következményeket. Bármi is lesz én jól fogok szórakozni.
Percekkel később túlélve a civakodást már a szobában vagyok felöltözve és olvasom a könyvem. Ezúttal a kanapén. - Pihend ki magad. Ha akarod holnap még járd be még egyszer a várost. Holnap este viszont indulunk haza.- Olvasgatom a régi könyvet míg fel nem jönnek a nap első sugarai és szépen eldőlve a kanapén elhagy az élet. Legközelebb már csak 3-4 óra környékén leszek aktív. Addig maximum bosszantja az embereimet és Edy-t.
Az emlegetett személy dolgát elvégezve jóllakva kivárta a bál végét és vissza alakult emberré. Nem igazán érdekelte mit dumálunk az asztalnál már csak az alvás járt a fejében. Bedőlve ágyába elegáns ruhában érte utol az álom és ő bizony reggel 7-ig alszik is.
Eljött a reggel és megigazítva magát megy fel a szobánkig. Az utolsó napon ő és még egy emberem a személyi testőr és a kijelölt szórakoztatója Joannak, nap fényes részében.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joan Grant
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : kérdezd meg Trevort, mit is csinálok foglalkozás címszó alatt :D
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Shakira
Hozzászólások száma : 107
Csatlakozott : 2014. Jun. 04.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Szer. Jan. 21, 2015 2:34 pm

Nos igen. Én sem nyerhetek mindig, és ez a barom pedig tesz rá még pár lapáttal. Komolyan, ez nem is vámpír, ez maga a Sátán. Látványosan élvezi a zavarom és a legrosszabb az volt, hogy tudtam nagyon jól, meg is érdemlem, hiszen, eddig én szórakoztam az ő szenvedésén. De akkor sem futamodhatok meg, nem hagyhatom, hogy ez a vérivó hullazsák rajtam köszörülje a csorbát.
- Nem, nem az - ennyit tudtam hozzátenni, mert jelen pillanatban az epés megjegyzések valahogy nem jöttek a számra. Habár megpróbálkoztam egyel, de már megint elhamarkodott voltam. A matatásra újra elkerekedtek a szemeim, mert nem tudtam elképzelni mit keres és mikor megjelent a kezében himbálózó dugó, egy pillanat alatt kifutott az arcomból minden vér.
- Hogy a rosseb vágjon beléd derékszöget - néztem elhűlve azt a vackot és szinte fel tudtam robbanni a vigyorától.
- Komolyan? Ilyen kicsinyes trükkök kellenek, ahhoz, hogy megbámulhass? - szemet forgattam, de közben nagyon kerestem valamit, ami segíthetne a bajomon. Minden bizonnyal nem a testemre volt kíváncsi, mindinkább az idegeimet akarta felhúzni, mégis, azért kérem, ez szemét húzás.
Végül megláttam a földön az ő gönceit. Jobb ötlet híján egyik kezemmel eltakartam a mellkasom a másikkal kinyúltam, megfogtam az ingét, és ahogy a víz süllyedt, úgy húztam magamra, hogy vizes ne legyen, és sikerült megúsznom a dolgot.
Majd fel tudtam volna robbanni, de örültem, hogy így megoldottam. Végül egyszerűen felálltam, kiléptem a kádból és nagyon gyorsan kimentem a fürdőből, de útközben elkaptam egy fürdőköpenyt és azt is magamra vettem.
Fel tudtam volna robbanni, meg tudtam volna ölni, bármit, csak szenvedjen.
Amint kilépett a fürdőből, már reppent is felé egy kés, de nem szólaltam meg. Mikor sikerült felöltöznöm, nem mentem az ágyra, szó nélkül leléptem, egyenesen a hotel bárjába. Onnantól meg nem érdekelt mit csinál.

Másnap, nulla alvással, de már kicsit nyugodtabban, napfelkelte után mentem vissza, mikor biztos voltam benne, hogy alszik. Ha pedig befoglalta az ágyat a kanapén terültem ki, de ha a kanapén játszott hullát, akkor viszont az ágyba bújtam bele, és nagyban tettem mindenre és mindenkire. Aludni akartam. Már az sem hallottam, mikor jelent meg Edy.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trevor Estacado
Vámpír
Vámpír
avatar

Foglalkozás : Műkincs kereskedő
Tartózkodási hely : New Age City
Avatar : Johnny Whitworth
Hozzászólások száma : 270
Csatlakozott : 2014. Apr. 25.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Szer. Jan. 21, 2015 3:48 pm

Mire újra kinyíltak a szemeim már Joan is aludt. Vagyis már aludt? Na most ötletem sincs. A kis játék befejeztével elviharzott és onnantól nem láttam míg fel nem keltem. Nem fogom piszkálni. Aludja ki magát. Én se aktivizálódok, míg be nem esteledik olvasgatok utána Joanhoz sétálok.
- Indulás Csipkerózsika. Ha nem ébredsz lemerem fogadni, hogy Edy herceg ellenkezés nélkül ajánlja csókját keltés céljára. -
Már várom, hogy rám morogjon és kiosszon. Ezek után csak összepakolunk kijelentkezünk és indulunk vissza. A hazaút semmi különösséget nem rejt. Kocsiba, reptérre, repülőre fel, és haza.A beépült embereim felmondanak. Nem voltak sokan így nem feltűnő a dolog.  Edy érzékeny búcsút vesz a helyi biztonsági főnöktől és kiszereli a mi dolgainkat. Hazaérve egy egyszerű pápá köszönéssel elváltak útjaink Joannal. Két kocsi várt minket a reptéren. Egy őt vitte haza a másik minket. Túl szép, hogy igaz legyen. Szerencsére nem kell az ellenkezőjéről megbizonyosodnom. Minden ment, mint a karikacsapás.
Jó.. a firkászról lett egy rovat az újságában, hogy nyomtalanul eltűnt, de még csak gyanúsított sincs. A jótékonysági estből befutott pénz pedig szépen egy ismeretlen bankszámlára futott ki, amit már nem lehet lenyomozni. Hatalmas botrány lett belőle, de tettest nem találtak, legalábbis élőt, mert minket a papírjainkkal együtt megtaláltak egy felrobbantott kocsiban. A rendőrség most azok után nyomoz akik megkínoztak minket és hozzájutva a pénzhez, azt ellopták és velünk végeztek.
Remekül megy minden. Pár napot vártam a fizetések kiosztásával. De mint minden alkalommal ennek is eljött az ideje. Érkezésünktől számított 5. napra becsusszant egy levél Joan postaládájába amiben ez állt.

Hali kölyök,

Tudom, utálod ha így hívlak, de valahogy ezt esett jól írni. Ha már ez a levél a kezedben pihen akkor megtaláltad azt a bankkártyát is ami a Kajmán szigeteki számládhoz van rendelve. Ezt lehetőleg csak készpénz levételre használd és nem mutogasd senkinek. Nem utalhattam 250000 dollárt a számládra, mert az már csúnyán feltűnő, úgyhogy ez az új fizetéses kártyád. Élvezd a pénzed amíg nem jön a következő meló.

Üdvözlet: A vén dög

/köszönöm a játékot/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joan Grant
Vérfarkas
Vérfarkas
avatar

Foglalkozás : kérdezd meg Trevort, mit is csinálok foglalkozás címszó alatt :D
Tartózkodási hely : NAC
Avatar : Shakira
Hozzászólások száma : 107
Csatlakozott : 2014. Jun. 04.

TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   Szer. Jan. 21, 2015 6:53 pm

Hát vége van. Ezt is sikerült túlélni, és mint ahogy az lenni szokott, én húztam a rövidebbet. Be kellene már egyszer látnom, hogy bármit teszek, nem kerekedhetek a vámpír fölé, míg nem gyűröm le a gyengeségeimet.
Hogy én mennyire utálom azt a... hjaa... hagyjuk.
- nyaljál sót - volt első szavam, amikor ébresztett, és már azon voltam, hogy fordulok a másik oldalamra, de ahelyett felültem. Nem kell nekem Edy csókja ahhoz, hogy magamhoz térjek, és rohadjon meg! Minek jön ezekkel a hülye viccekkel?
Bár eleget aludtam, mégis úgy érzetem magam, mint akit kifacsartak. Helytálló is a hasonlat, csak nem fizikailag.
Úgy éreztem Trevor utolsó húzása után, hogy már nincs semmim. Bár nem látott, mégis az az érzés, mikor sikerült sarokba szorítania, nagyon nem tetszett. Bár nem az életemért kellett küzdenem, de akkor is, sértett minden mit akkor tett vagy mondott. Kiszolgáltatottnak és gyengének éreztem magam, amit eddig még soha. Ha nagyon mélyen magamba néztem volna, bizony megtaláltam volna a félelmet is.
A gépről leszállva, csak biccentettem neki és Edy-nek is, aztán már mentem is haza. Éltem tovább a mindennapjaimat, és próbáltam elfelejteni mindent, ami New Yorkban történt.
Sok dolgot megtapasztaltam, és volt, mi ínyemre való, volt mi nem. Egy ugródeszka abba az életnek nevezett mocsokba, amiben a vámpír és a váltói is élnek.
Ha nem vonzana ennyire, otthagytam volna, már rég nem érdekelt volna a hülye játékaik, de nem találok még egy ilyen barmot, aki így vezetne be abba a világba.
Az újság lehozta a riportercsaj eltűnését, amin csupán pár percig rágódtam. Öltem, de nem érdekel. Megtenném újra.
A másik ügy jobban érdekelt, amiben megtalálták Norman és Lara felrobbant kocsiját és azokban a hullákat. Hát, ennyi volt.
Öt napra rá, megtaláltam a levelet és vigyorogva olvastam, majd a végén jót kacagtam és szimplán bedobtam a kandallóba, a kártyát eltettem, a vállamra kaptam a táskám, fogtam lila parókámat és elhúztam a lakásomból, bele az éjszakába.

//Én is köszöntem a játékot Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: The city that never sleeps. Joan / Trevor   

Vissza az elejére Go down
 
The city that never sleeps. Joan / Trevor
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» The city that never sleeps
» The city that never sleeps
» Primeval: New City
» Filmek
» Evil never sleeps...

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Midnight Tales :: Bárhol a nagyvilágban - lezárt játékok-
Ugrás: